Új Szó, 1964. augusztus (17. évfolyam, 212-242.szám)

1964-08-30 / 241. szám, vasárnap

Közösen ünnepeljük a nagy jelentőségű évfordulót (Folytatás a 4. oldalról) menekülő hitlerista hordákat a megbízható hátország helyett forró talaj várta. A nyugati katonai teoretikusok most azt állítják, hogy Hitler szerencsétlensége az volt, hogy nem vette csétlensógeaz volt, hogy nem vette tekintetbe Schlief fen-doktrínáját, amely borút. Egyet azonban nem értenek meg; a második front jóval hamarabb létrejött, mint a szövetséges haderők partra szálltak volna Normandiában. Ez a front a nemzetek ellenállása volt, amelyet a kommunisták és más haladó erők irányítottak. Erről nem kellene megfeledkezniük azoknak, akik még ma is hódító terveket kovácsolnak. Nem tanácsos megfeledkezni arról, hogy manapság a nemzetek nem nyugosznak bele abba, hogy megkíséreljék őket imperialista rabszolgaságba dönteni. A Szlovák Nemzeti Felkelés az egész nép ellenállása volt a hódítók ellen. Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével részt vettek benne a kommunisták, szocialisták egyéb demokratikus pártok és szervezetek tagjai, különböző politikai meggyőződésű és nézetű emberek. Ugyanilyen kiterjedt volt az ellenállási mozgalom egyéb európai országokban is. Ebből az következik, hogy a demokratikus erők minden országban összefoghatnak, és össze is kell fogniuk, egységre kell törekedniük, mielőtt robbanni kezdenének a gránátok és hullanának a bombák. Hasznos lesz itt megemlíteni, hogy a német szociáldemokraták annak idején makacsul bojkottálták a kommunisták felhívását az Ilyen egységre. A fasiszták ezt arra használták ki, hogy magukhoz ragadják a hatalmat, és azután sok szocialista nyomban a kommunisták után a koncentrációs táborokba és börtönökbe került. Hasonlóképpen szomorú következményekkel járt az is, hogy a szocialisták és a radikálisok elutasították a népfront politikáját Franciaországban, Csehszlovákiában és további országokban. Az illegalitásban és börtönökben azután a kommunisták, szocialisták és demokraták egyesültek a közös harcban, megszilárdították a hitleri támadók ellen az ellenállás egységes frontját, amely nélkül a győzelem lehetetlen volt. Ezért ma azt mondjuk: Inkább hamarább egyesüljünk, még mielőtt a hitlerek birodalmi kancellárrá, vagy elnökké válnak, még mielőtt ez emberek Oswíeczinokba és Buchenwaldokba kerülnek. A népi ellenállás reakció és fasizmus elleni frontjának a szociális haladás hatalmas tényezőjévé kell válnia, az imperialista reakció a revansizmus és a háború megszédült gondolatainak legyőzhetetlen akadályává. A prágai manifesztáción már megmondottam, és most még egyszer megismétlem, hogy nemzeteinknek, amelyek a szocializmus nagyszabású épületét építik, szüntelenül törődniük kell országaik védelmi képességével, hogy biztosan megvédhessék a szocializmus vívmányait. Védelmi képességünk megszilárdításával egyidejűleg nyomatékosan és következetesen harcolunk a békéért az egész világon. A tartós békéért vívott harc minden nemzet szent kötelessége. Egyes emberek a háború és béke problémáit meglehetősen leegyszerűsítve képzelik el. így gondolkodnak: Ha új világháborúra kerül sor, — mi rettenetes van abban? Hisz nem csak az Imperialista államoknak, hanem a szocialista országoknak is vannak atom- és hidrogénfegyverei, rakétái. Ezért, ha a világ lakosságának jelentős része el ls pusztul a háborúban, az emberek bizonyos része megmarad, és azok, aki élve maradnak, a háborús romokon új, még szebb civilizációt fognak teremteni. És azok az emberek, akik így vélekednek, azt színlelik, hogy a szocializmusért, a haladásért harcolnak. Nem. Ilyen nézetekkel nem érthetünk egyet. Mi, kommunisták nem akarjuk háború után elérni a szocializmus győzelmét ebben, vagy abban az országhan. Nem tudjuk elképzelni, hogy a kommunista társadalmat fel lehetne építeni a civilizáció romjain. A békére törekszünk, mivel nekünk, az új társadalom építőinek nincs szükségünk háborúra, mert nem engedhetjük meg, hogy az emberiséget a pusztító atomháború szakadékába taszítsák. A nemzetek az építés és haladás nevében akarnak élni és dolgozni. A béke és szocializmus erői oly hatalmasak, hogy az imperialistáknak számolniuk kell a mai feltételekkel. Meg vagyunk győződve róla, ha a nemzetek aktívan fognak harcolni a békéért, megakadályozhatják az új világháborút. A Szovjetuniónak minden eszköze megvan arra, hogy megvédje országát és barátait. Erről már több ízben Hruscsov elvtárs beszéde szőltunk, s most újra megismételjük. Már ellenségeink ls világosabban kezdik látni, milyenek a világ reális erőviszonyai, mekkora a Szovjetunió és a többi szocialista ország hatalma. Jól jegyezzék meg az imperialisták, beleértve a nyugat-németországi revansistákat is, hogy többé nem sikerül megismételniük a múltat, lehetetlen újabb hitleri menetelés Volgográd felé, legyenek bár tervei, bárminő esztelenek is. A Szovjetunió és a szocialista országok minden szükségessel rendelkeznek ahhoz, hogy bármely agresszort összezúzzanak. A szocialista közösség egész hatalmával szilárdan védi a szocialista országok határait. az ügyetlen kísérleteket a nemzetek megcsalására. A szocialista forradalom Csehszlovákiában ugyanúgy, mint más népi demokratikus országokban ls a tömegek kitartó és áldozatkész harcának az eredménye. A munkásosztály és élcsapata a kommunisták vezetésé vei felhasználta a helyzetet, amely a hitleri hordáknak a szovjet hadsereg általi szétzúzásával adódott, megdöntötte a kapitalisták és a nagybirtokosok uralmát és határozottan a szocializmus útjára lépett. Ma joggal nevezzük a Szlovák Nemzeti Felkelést a csehszlovák nép szabadsága és függetlensége érdekében vívott harc fényes lapjának. eszköze barátságunk fejlődése meggyorsításának, bő forrása további sisikereinknek és vívmányainknak. Minden marixista— leninista párt tapasztalatainak nagy jelentősége van az egész nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom számára, s értékes hozzájárulást jelentenek a szocializmusért és kommunizmusért vívott közös harcunkban. Természetesen akadnak olyan emberek ls, — a Kínai Kommunista Párt vezető dolgozóira gondolok — akik a testvérpártok közötti tapasztalatcserét úgy állítják be, mint az egyik párt „alárendelését" a másiknak. Pekingben nyilvánvalóan nem értenek egyet a Nyilatkozat és a Deklaráció GYÜLEKEZNEK A MANIFESZTÁCIÖ RÉSZTVEVŐI A FELKELÉS VÁROSÁNAK FŐTERÉN. Ez nem fenyegetés, Inkább figyelmeztetés! Nem akarunk senkivel sem háborúskodni, épp ellenkezőleg, békét akarunk, hogy eredményesen építhessük a kommunizmust. Biztonsággal tekintünk a jövőbe, mert meg vagyunk győződve arról, hogy a szocializmus a kapitalizmussal folytatott békés gazdasági versenyben diadalmaskodni fog. Meg akarok emlékezni még egy fontos tanulságról, amely összefügg a ma ünnepelt eseményekkel, a haladás és a szocializmust építő nemzetek törekvéseinek legyőzhetetlenségéről. A nyugati propagandisták mindmáig azt állítják, hogy a szocializmust Kelet-Európába állítólag a szovjet szuronyok hozták. Egyesek még mindig ostobaságokat fecsegnek, Kelet-Európa holmi „leigázásáról", azt fecsegik, hogy KeletEurópa szocialista országaira kormányukat erőszakkal, kívülről kényszerítették rá. így példának okáért az Amerikai Egyesült Államokban mindmáig évente megrendezik „a leigázott országok hetének" komédiáját. Képzeljék csak el, micsoda esztelenségekre képesek olyan emberek, akik látszatra normálisak. A népi demokratikus rendszer már húsz esztendeje fennáll, az Imperialisták azonban még mindig okvetlenkednek esztelen ideájukkal, „Kelet-Európa nemzeteinek felszabadításával". Kérdem önöket, kitől szabadítsák fel ezeket az országokat? Hisz ezeknek az országoknak a népei önként választották a szocialista rendszert! Nem, imperialista urak! A nemzetek nem azért harcoltak az idegen hódítók, a maguk nagybirtokosai és kapitalistái ellen, hogy ismét nyakukba akasszák a kizsákmányolók jármát. Kelet-Európa nemzetei már rég és véglegesen döntöttek a sorsuk felől, és nem sajnálják, hogy így döntöttek. Tisztában vagyunk azzal, hogy a „szuronyokon hozott szabadságról" szóló minden mesére azért van szükségük az imperialistáknak és a reakciósok minden fajtájának, hogy eltitkolják a dolgozók előtt a szocializmus óriási vonzóerejét. Félnek a Szovjetunió, a népi demokratikus országok példájától, s ezért arról akarják meggyőzni a kapitalista országok dolgozóit, hogy a népi tömegek nem maguk választották a szocializmus útját, hanem kívülről kényszerítették rájuk. A történelmi igazság azonban teljes mértékében meghiúsítja ezeket Elvtársak! Húsz év választ el bennünket attól a nagy jelentőségű eseménytől, amelyről ma ünnepélyesen megemlékezünk. De mennyire megváltozott ez alatt az idő alatt az önök országa, milyen nagy sikereket értek el az ipar fejlesztésében és a mezőgazdaságban, a társadalmi élet minden területén! Voltak idők — sokan még emlékeznek rájuk — amikor Szlovákiát Európa egyik legelmaradottabb sarkának tekintették. Most pedig Szlovákia testvéri kötelékben a cseh nemzettel, annak támogatásával és segítségével fejlett ipari országgá vált. Hisz lehetetlen nem csodálkozni azon, hogy Szlovákia ipari termelése a háború előtti szinttel összevetve több mint tizenkétszeresére nőtt! Lehetetlen nem csodálnunk a szlovák nép tudománya és kultúrája fejlődésének, népművelése és jóléte emelkedésének gyors iramát. Mindez a szocialista forradalom eredménye, a szocialista Csehszlovákia munkásai, földművesei és értelmisége hősi erőfeszítéseinek eredménye. Ezek a sikerek a Csehszlovák Kommunista Párt — a nemzetközi kommunista mozgalom harci osztaga bevált vezetésének eredményei. A csehszlovák kommunisták pártja, a nép boldogságáért harcolók egybekovácsolódott derék kollektívája. Soraiban a legjobbak legjobbjait tömöríti, akik az élen haladnak, akik nem riadnak vissza a nehézségektől és életüket a kommunizmus magasztos eszméi megvalósításának szentelték. Csehszlovákia munkásosztálya és valamennyi dolgozója joggal büszke lehet kommunista pártjára, amely magasra emeli a marxizmus—leninizmus zászlaját. Központi Bizottsága vezetésével, amelynek élén a csehszlovák és nemzetközi kommunista mozgalom kiváló tényezője, Antonín Novotný elvtárs áll, teljes biztonsággal vezeti Csehszlovákia népeit a szocializmus és a kommunizmus építésének útján. A szocialista építés során Csehszlovákia Kommunista Pártja gazdag tapasztalatokra tett szert. Ezek a tapasztalatok természetesen mindenekelőtt az önök országának sajátos feltételeit tükrözik, azonban sok olyat is tartalmaznak, amit felhasználhatnak a több] testvérpártok és országok, köztük a Szovjetunió is. A világ szocializmusa történelmének egyik legfontosabb eredménye az, hogy a szocialista országok közötti kölcsönös tapasztalatcsere hatalmas azon következtetéseivel, hogy a kommunistáknak a legjobbal kell felvértezniük magukat, amivel csak elvtársaik és harcostársaik rendelkeznek, a szocializmusért és kommunizmusért vívott harcban. A szovjet kommunisták a gyakorlatban bizonyították be a proletár nemzetköziség elvei iránti hűségüket. Mint köztudomású, mi orosz kommunisták tevékenységünk alapjává a Kommunista Kiáltványt tettük, amelyet Marx és Engels dolgozott ki. Oroszország kommunistái mindig a nemzetköziség alapján álltak és felhasználták külföldi osztálybarátaik forradalmi harcának legfőbb tapasztalatait. A szocializmusért vívott forradalmi harcban ml is sok tapasztalatot szereztünk. Ezeket a tapasztalatokat nem titkoljuk el. Semmi kifogásunk az ellen, ha valaki átveszi őket. Egyúttal ml is tanulmányozzuk és felhasználjuk a testvérpártok tapasztalatait. Mi rossz van azon, ha csehszlovák elvtársaink valamit átvettek tőlünk? Mi rossz van azon, ha mi és a többi testvérpártok átvesszük csehszlovák elvtársaink tapasztalatait? Ez csak javára szolgál közös ügyünknek. És most Is, amikor eljöttünk az önök országába, nemcsak részt veszünk az ünnepségeken és megosztjuk önökkel az ünnep örömét, hanem megismerkedünk minden újjal és érdekessel is, figyelmesen meghallgatjuk, mit beszélnek barátaink munkájukról, arról, hogy mi újság gazdaságukban, kultúrájukban és életük egyéb területein. Nem csupán az érdekel bennünket, amit már elvégeztek, hanem az is, miképpen értek el eredményeket, milyen munkamódszereket és eljárásokat használtak. Reméljük, hogy az önök tapasztalataiból egyet s mást elviszünk magunkkal haza. Természetes, hogy a tapasztalatcsere nem gépies, hanem alkotó folyamat. Látni kell, mi felel meg vagy nem felel meg az embernek, össze kell tudnunk hasonlítani a különböző országok viszonyait, változtatni és alkalmazni az „idegen" módszereket és eljárásokat, a maguk országának sajátosságaihoz képest. Ellenkező esetben az Ilyen „átvételből" semmi jó nem származik Már maga az is, hogy ezt önökkel együtt tudatosítjuk, tapasztalat, amelyet nem csupán a sikerekből, de a sikertelenségekből is merítettünk, azokból a tévedésekből, amelyek a vak utánzásnak és a megfontolatlan másolásnak következményei. És most, amikor Pekingből meséket hallunk holmi „irányító, karmesteri pálcáról", a „párt-atyáról" stb., megértjük, hogy Itt nem a szocializmus érdekeiről való gondoskodásról van szó. Ezeket a mérgezett nyilakat abban a reményben lövik ki, hogy elvetik a kételyek és a bizalmatlanság magvát a szocialista országok között, viszályt keltenek pártjaink között, aláássák a nemzetek barátságát. Ezt azonban soha nem érik meg. Talán ezért ontották népeink vérüket a harctereken és kovácsolták szilárddá barátságukat a szocializmus diadaláért vívott közös harcukban? Tisztelettel adózunk ma népeink azon fiai emlékének, akik a szabadságért vívott harcban estek el, és esküszünk, hogy mindörökre meg fogjuk őrizni és szilárdítani szent barátságunkat, egységünket a jövő nevében, az egész világon győzedelmeskedő szocializmus és kommunizmus nevében. Drága elvtársak! Mindig szívesen cseréltük ki tapasztalatainkat és nézeteinket Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetőségével és örvendünk teljes egyetértésünknek minden kérdésben. Örömmel látjuk, hogy a csehszlovák kommunisták milyen gonddal nevelik népükben a Szovjetunió, a mi országunk iránti őszinte, testvéri érzelmeket. Biztosak lehetnek afelől, hogy a mi pártunk ís a szocialista Csehszlovákia népei iránti barátság és testvériség szellemében neveli a szovjet embereket. Különösképpen örvendetes látnunk, milyen következetesen harcol az önök kommunista pártja a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért. Továbbra is elvi lenini módon fogjuk folytatni közös harcunkat a marxizmus—leninizmus tisztaságáért, nagy mozgalmunk harcosainak egységéért. Ogy mint eddig is, fáradhatatlanul fogunk előre haladni a kommunizmus győzelme, a marxizmus—leninizmus diadala felé az egész világon. Helyes úton járunk, helyesen haladunk a Lenin kijelölte irányban. Továbbra is szilárdan tartjuk magunkat ehhez az irányhoz, és nincs az az erő, amely erről az útról letéríthetne bennünket! Éljen a testvéri csehszlovák nép, amely a szocializmust építi! Éljen a csehszlovák nép bevált vezetője, — dicső kommunista pártjai Éljen a szovjet és csehszlovák nép testvéri barátságai Éljen a marxizmus—leninizmus! Éljen a kommunizmus győzelme az egész világonl A Felkelésben résztvevő repülők pénteken a Sliač melletti Tri duby repülőtéren találkoztak, hogy felelevenítsék a húsz évvel ezelőtti harcokat. Körükben fogadták a szovjet katonai küldöttséget is. F. Kocian felvételén a küldöttség vezetője, Sz. A. Kraszovszjílj marsall, a Szovjetunió Hőse beszélget Foltl František ezredessel. 1984. augusztus 30. * (}j SZÖ 5