Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-14 / 194. szám, kedd

Mozgásban a hetényi határ A kalinkyi bacsa Hajrá, hajrá! Ezt diktálja a kasza alá érett gabona. Száz gép, ezer kéz elkelne ilyenkor a szövetkezetben: egy nap alatt zsákban tudni a ter­mést. Ennyi gép, kéz nincs a hetényi EFSZ-ben, az aratás mégis olyan Iramban folyik, hogy az 565 hektár gabona tíz nap alatt a magtárakba kerül. A munka mozgásba hozta az egész határt. Az élelem kitűnő, de kevés a sör A falu határának keleti részén Ju­íík és Milko csehországi kombájnos gépel szelik keresztül-kasul az árpa­táblát. Jufík a fordulóban igazít va­lamit a kombájnon. Ez alkalom arra, liogy megszólítsuk — Jó napot, jó munkát! — Dobrý den, soudruhu! — Hogy érzik magukat a mátyus­főldl rőnaságon? — Dgkuji. Ubytování je dobré, stra­va je výborná, ale je málo piva. Den­ne dostávame 1—2 lahve. Vite, mi j sme p ivar i. Az EFSZ vezetősége Hencz Miklóst, a szövetkezet klubjának vezetőjét bíz­ta meg, gondoskodjon ételről, italról a brigádosok és az aratók számára. Ezért neki tolmácsoltuk a kombájno­sok panaszát. — Ma valóban csak egy üveg sör jutott az aratóknak. Az is langyos volt, akár a mosogatóié. Csupán a szervezésen múlott az egész. Ezer üveg sört kínált a Jednota, de nem tudtunk érte menni a járásra. Jufík és Milko csütörtökön, bár száraz torokkal, mégis learatta a ma­ga 9—9 hektárját. Remélik, hogy a következő napokban nem üt be szer­vezési fogyatékosság, és lesz elegen­dő a szomjat enyhítő sörből. Munkában a bizottság Szabó Géza, az ellenőrző bizottság elnöke zacskókat tart a kezében. Ben­nük a tarlóról összegyűjtött magvak, a szemveszteség bizonyítéka, a pré­mium mércéje. A négytagú bizottság Szabó elvtárs vezetésével cséplés után a tarlón ál­lapítja meg a szemveszteséget. A ka­sza teljes szélességében (410 cmj és 40 cm hosszúságban összegyűjtik a tarlón maradt szemet, kalászt lemé­rik, s először négyzetméterre, majd hektárra átszámítják a szemvesztesé­get. — Eddig minimális a veszteség — mondja Szabó elvtárs, az igazi pa­rasztember örömével. A 32 hektáros őszi árpán csupán 0,43 százalékos veszteséget állapítottunk meg. Az ed­dig learatott és elcsépelt tavaszi ár­pának pedig 0,58 százaléka maradt a földön. Ügy határoztunk, hogy a pré­miumot kifizetjük az aratóknak. Annak ellenére, hogy alacsony a szemveszteség, Pintér Ernő, Dékány Balázs segédjével — SK-3-as kombájn­nal már több mint 100 hektárról le­aratta a gabonát, de a többi kombáj­nos is nyomukba jár. Ilyen tempó mellett minden jel arra mutat, hogy a komáromi járásban az elsők közt végeznek az aratással. Eke utón másodnövény A hetényiek betartják a sokat han­goztatott jelszót: kasza után ekét, eke után másodnövényt. Alig végeztek a 32 hektár őszi árpa aratásával, nyom­ban préselték, kazalozták a szalmát. A felszántott tarlón már a hét dere­kán megjelent a vetögép. Köles került az őszi árpa helyébe. Összesen mint­egy 80 hektáron vetnek tarlókeveré­ket a szövetkezet tagjai. Kitesznek magukért a védnökök Bohus testnevelési tanár felügyele­te alatt 23 másodéves tanonc dolgo­zik a hetényi határban. A szövetke­zet védnöki üzeme, a Komáromi Ha­jógyár küldte őket háromhetes bri­gádmunkára. A legények — nemhiá­ba egytől egyig a falu szülöttjei — kitesznek magukért, becsülettel helyt­állnak a munkában. Legtöbbet segí­tenek a másodkaszálású lucerna be­takarításában. ísá) II r ~ • 'i 'i 11 fcsocsmalok Hazánkban a prágai Vízgazdálkodá­st Igazgatóság dolgozói foglalkoznak mesterséges eső elóidézésével. Fran­tišek Pustina mérnök a krtvoklátl er­dőség közelében, a klíčavai duzzasztó­gát környékén kísérletezik. Munka­társaival ez idén már hat kísérletet hajtott végre. Az esőfelhőket a Hon­védelmi Sportszövetség rakovníki re­pülőgépeiről „injekciózták". Tekintet­tel az ellenőrzés bonyolultságára, csu­pán egy kísérlet járt százszázalékos eredménnyel. A repülőgépekről ezüstjódidos aero­sollal „injekciózták" a lehűlt vízcsep­peket. Az így keletkező nagyobb víz­cseppek a levegő ellenállását leküzd­ve hullnak a földre eső formájában. (CTKJ — Zsendice? Tessék. Van belőle bőven, nafta Gyuri, add elő a csu­prokat!" Az úttörő tábor egyik cso­portja kóstolgat. Némelyikük csupán egy kortyot merészelt lenyelni. A sajt és az ostyepka már jobban fogyott. Valljuk be, egyesek csalódtak ís. Azt hitték, hogy cifra bacsát, juhász­bojtárokat, furulyát, fokost látnak, itt pedig minden olyan egyszerű, mindennapi volt. Talán csak a juhok fejése volt kü­lönös, majdnem mulatságos. A száz­negyven juh — amelyeket Hudec Ist­ván a zvolení járás Kalinky községé­nek bacsáfa éppen fejt — bizony elég munkát adott mind neki, mind boj­tárjainak. Az Ifjú nézők csodálkoz­tak, hogy a juhoknak csak Ilyen kevés a tejük. Náluk a szövetkezetben a te­henek sokkal többet adnak. „Az ám, a juh nem tehén" jelelte a bacsa. De sok kicsi sokra megy. A néhány deci ilyen sok juh mellett eddig már 20 métermázsa jó, friss Juhsajtot és har­mincegyezer koronát jelentett a szö­vetkezetnek". A juhok nyírását nem mutathatták meg, mert nemrég nyírták mind a háromszázat. És a gyapjú? A legjobb minőségű. A bacsa gondos gazda, aki valóban szereti munkáját és a Juhokat is. Szí­vesen számolt be látogatóinak sok évi tapasztalatairól. Mulatságos és komoly történeteket mesélt, melyeket a gyermekek szíve­sen hallgattak. Kár, hogy már vissza kellett térniük a táborba. A karámban csupán a csengők szól­tak, de Hudec István Juhász a távol­ból hallotta a gyermekek énekét is... (Kr) Beszédes számok Az első félévben a Stúrovói Állami Gazdaság dolgozói jóval száz százalé­kon felül teljesítették az állati ere­detű termékek eladási tervét. Így pl. a tojáseladás tervét 146, a marha­húsét 162, a sertéshúsét 109, a ba­romfihúsét 182, a tojásét 131 száza­lékra teljesítették. A gazdaság dolgo­zói terven felül 112 borjút és 764 ma­lacot választottak el. Nagy József Tízéves a Váhostav Považská Bystrica felé utazva mindenki megcsodálja az új, egye­nes betonmederbe terelt Vágót. A folyónak e rövid szakaszán hat villanytelep működik. A vonat ab­lakából figyelő utas tudomásul ve­szi a változást s aligha gondol ar­ra, hogy éppen tíz évvel ezelőtt alakult meg a Váhostav vállalat, melynek kollektívája építette fel a krpefany, suäanyí, lipovecí, rnik­šováí és Považská Bystrica-i vízerő­művet. A hat vízerőmű évi kapaci­tása 710 millió kilowattóra. Az épí­tők mind a hat erőművet határidő előtt adták át. Ebben az előre nem látott természeti csapások sem akadályozták meg őket. Márpedig ilyen ls volt. Az emberek százainak munkáját háromszor semmisítette meg az árvíz, óriási károkat okoz­tak a földcsuszamlások és a ked­vezőtlen földrajzi feltételek. 1958 óta a Váhostav ipari üzeme­ket Is épít. Ez számos probléma elé állította a vállalat dolgozóit, ami időnként kedvezőtlenül befo­lyásolta a tervteljesítést. Először a Klement Gottwald Oj Kohó épí­tésében segítettek. A Váhostav ké­sőbb már főszerepet játszott a Rud­fíanyi Vasércbányák új ipari üze­mének építésében, a Lietavská LúC­ka-i Cementgyár újjáépítésében, a Krásná nad Kysucou-i Drevina üzem átépítésében stb. stb. A Váhostav dolgozói néha hihe­tetlen nehézségekkel küzdöttek. Szélviharban, 0 fokos fagyban, ár­víz közepette, sártengerben, áldo­zatkészen dolgoztak. Ki tudná ma már felsorolni, hogy az ácsok, a betonozók, a vasutasok, a nehéz teherautók sofőrjei és javítói hány­szor nyújtották meg a műszakot, hányszor toldották meg a munka hetet a vasárnappal ls, csakhogy a tervet idejében teljesítsék. A Váho­stav ezertagú családjából nehéz valakit ís kiemelni, mégis meg kell említenünk A. Tomčík, R. Dobro­dienok, O. Šplhá, S. Bachorík ács­csoportját, Behárek kőműves-cso­portját és a Váhostav szerelőinek első szocialista munkabrigádját, melynek vezetője Peter Šuml­chrast. A vállalat dolgozóinak többsége részesedik az elért sike­rekben. Számos oklevél, díszokle­vél, jutalom és köszönőlevél ta­núskodik erről. A vállalat fennál­lásának második évében elnyerte az Építésügyi Minisztérium és a Központi Szakszervezeti Tanács vörös zászlaját. 1956-ban a kor­mány és a KSZT vörös zászlajával tüntették kl a vállalatot. Ilyen volt a múlt, — s milyen a jelen?. A Váhostav: dolgozói jelentős építkezéseken dolgoznak Kelet­Szlovákiában. A ružínl nagy víz­erőművek és a széles nyomtávú vasút csaknem 12 kilométeres sza­kaszát építik. Zllinán a Váhostav kollektívája építi a városi villany­telepet, ők dolgoznak a celelóz­gyár építésén és a múlt hónapban hozzáfogtak az új húsipari üzem építéséhez is. 1965-ben megkezdik a Liptovská Mara-i vízerőmű építé­sét is. A tízéves jubileum alkalmából mi is a legjobbakat kívánjuk a Vá­hostav kollektívájának. • J. Rodan Levelezőink az aratásról A Bajcsi Állami Gazdaságban tel­jes erővel folyik az aratás. A kom­bájnosokra, a traktorosokra és a töb­bi dolgozóra nagy feladat vár, 290 hektárról kell betakarítaniuk a gabo­nát. Az aratást és a cséplést két SK-3 és egy EMAG jelzésű kombájnnal vég­zik. Jól működik a három rendrakó gép is. Jóba Kálmán kombájnos San­túr János segédkombájnossal 10 hek­tárról betakarították az ősziárpát és megkezdték a búzacséplést. Szép ter­més ígérkezik 27—30 mázsa hektá­ronként. Psenák József, Bajcs • • # A Nagyfödémes! Állami Gazdaság­ban is megkezdték az aratást. A mun­kálatok jól haladnak, nagy érdeme van ebben Lelkes Ernőnek és Kurucz Mihálynak, akik naponta 22 hektár gabonát vágnak rendre. A munkála­tokban a helyi Iskola pionírjai és a CSISZ tagjai ls részt vesznek. Bohácsek László, Nagyfödémes Az alsószecsei EFSZ-ben jól halaá az aratás, a 260 hektár gabonater­més nagyobbik felét már learatták. Csupán 30 hektárt aratnak kévekö­tőkkel, a többit kétmenetesen takarít­ják be. Nagy segítséget nyújtanak a zvolení kombájnosok is. Remélik, hogy a liónap második felében a szalma betakarításával ís végeznek^ Kúcs Gyula, Alsószecsei Jónapot Monsieur Van Gogh Franciaországi útijegyzetek — V. A UTÖKARUNK nem a megszokott turistaúton hagyja el Marseillet. A cselédlépcsőn lopózunk ki a vá­rosból és a kikötö mögötti szegényes negyed kanyarjait nyelve robogunk Martigues, a naftaváros felé. Jobbra az Etang de Berre terül el, jobbra de Bouc, a petróleum-kikötő. Itt vég­ződik a Strassbourg — de Bouc kő­olajvezeték ls. Ezután a Crau követ­jwzik, a termékeny Provence termé­ketlen kavicsos sztyeppéje, hogy az­tán nagy hirtelen helyt adjon Fran­ciaország zöldséges kertjének. Provenceben járunk, a legrégibb nyugat-európai civilizáció földjén. Gö­rög kereskedők voitak az úttörők, ki­ket később a rómaiak leigázták. Név­jegyüket azonban valamennyien itt hagyták. A szaracénok is. Ez a táj, akár a Duna-medence, népek ország­útja volt. Virágzó kultúrák születtek Provenceben, s tűntek le az évszáza­dok folyamán. Népét pedig irtották, A krónikás érdekes epizódot jegy­zett fel ebből a korból. Simon de Monfort, a keresztesek vezére, aki az albigensek szektája ellen viselt itt irtóháborút, páncélosainak azon kér­désére, hogyan ismerik meg a hívő keresztényt a sok eretnek között, így felelt: öljétek mindannyiukat halom­ra, a mindentudó Isten majd kiválaszt­ja híveit... Provence népe mégsem pusztult el, népdalai világhírre tettek szert. A provencál dalok a trubadúrok köl­tészetének, sőt az egész európai sze­relmes lírának lettek mintaképei. A XIX. században Fréderic Mistral még egyszer felújítja a provenjal kultúra régi dicsőségét. Néhány barát­Az arlesi főtér, Mistral szobrával jávai irodalmi társaságot alapít Avig*. nonban. Ápolják az ős provencei nyelvet. Mistral verseket ír, meséket és drámákat, époszokat (MIREILIE), provencál nyelven. Tagja lesz, még^ hozzá koszorús tagja a Francia Aka-< démíának, megkapja a Nobel-díjat ls, a régmúltat azonban ő sem tudja új életre kelteni. F OGYNAK a kilométerek, fokozó­dik a meleg. A kertek élénk szí-, nei vibrálnak a hőségben, szinte vá-. rom, hogy megjelenik előttünk a déli­báb ikertestvére, a fata morgana. És máris Arlesben vagyunk. Ariest a rómaiak idejében Arela­tumnak hívták. Régi dicsőségére Nagy Konstantin császár palotájának oszlo* pai, egy amfiteátrum maradványai, ineg a jó karban levő aréna emlékez­tetnek. Az arénát a jó arlesiek most ls használják, bikaviadalokat rendez­nek benne vasárnaponként. Mindenesetre ez a harcias arlesi hagyomány nem vall a görög ősökre. Mert Ariest is a marseillei görög ke­reskedők alapították és a város csak Julius Caesar légióinak adta meg ma­gát. A római, majd a frank birodalom széthullása után a burgundiai király­ság fővárosa lesz és csak 1481-ben csatlakozik Franciaországhoz. Még tán meg kell Jegyeznem, hogy a római építkezéseknél sokkal érté­kesebb Saint Trophime XII. századból származó román stílusú temploma, amelyben Bacbarossa Frigyest, a rőt szakállút koronázták a német-római szent birodalom császárává. Az egykori Forum Romanumon azonban Fréderic Mistral szobra áil, jelezve, hogy Provenceval együtt Ar­les is a XIX. században érte el kulr turális felvirágoztatásának tetőpont­ját. Hiszen Gounod és Bizet éltek fa­lai között, meg Vincent van Gogh, a festő, akinek egykori lakóházát a második világháború alatt barbár mó­don szétbombázták a német fasisz­ták. Hasonló sorsra jutott a régi arlesi kávéház ls, ahol van Gogh és Gauguin szívesen elidőztek. A „sárga ház" he­lyére az arlesiak a „Hotel Terminus et van Gogh" szállodát építették. Ez az egyetlen felirat, amely Arlesben a nagy hollandusra emlékeztet. mBÉKÍ Híres ez a provencei szélmalom. A. Doudet örökítette meg Les lettre* de inon inoulin címu könyvében V» Nem egészen érthető ugyan m do­log,.mert véleményem szerint nem az aréna meg az amfiteátrum, sem pedig Saint Trcíphime temploma tette híres­sé és közismertté a várost, hanem a rőt szakállú festő, akit tehetsége és a gyilkos arlesi nap az őrületbe, majd a halálba kergetett. Halhatatlan vász­nai mentették meg Ariest a. maran­dóságnak, azé a van-GogJj)é, aki el­sőnek festette meg a mistrált,.a nagy, provencál, költőről elnevezett -vad,' száraz és forró szélvihart.­pÄJT, hogy nincs meg a Sárg_a -*- Ház, s nem létezik már a régi kávéház sem. Éppen ezért szeret­tem, volna látni azt a padot, melyen üldögélt, a sétányt és a mezei utat, amerre járt-kelt, kalap nélkül, háti­zsákkal, bottal. a kezében.. Ĺeggláäli ÜJ SZŐ 4 * 2964. július ti,

Next

/
Oldalképek
Tartalom