Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-11 / 191. szám, szombat

Meditáció Gombaszögről TV'agy volt iránta az érdeklődés, 1-" de az eső elmosta. A kétnaposra tervezett bemutató első napján nem is adtak műsort. Másnap is csak délután lépett fel néhány együttes. Ennek ellenére az igen hálás gömöri közönség tömegesen érkezett a CSEMADOK kilencedik gombaszögi országos dal- és táncünnepélyére. Vagy négy-ötezer ember jött össze és várt türelmesen, hogy hátha kitisztul az ég, és megkezdődik az előadás. Az időjárás azonban igen szeszélyes maradt. A megzavart és többször félbeszakított műsor távolról sem nyújtotta azt, amit egyébként nyújthatott volna. Ebből kifolyólag a mi feladatunk is megnehezült: mit írjunk, hogyan számoljunk be a bemutatóról? ... A semminél többet kaptunk, a látottak azonban megközelítőleg sem tükrözték népművészetünket. Ha népi műveltségkincsünket és a CSEMADOK 15 éves munkáját a mostani bemutatóval mérnénk — torzképet kapnánk. Pedig a jubileum alkalmából nagyon időszerűnek kínálkozik felmérni és megvizsgálni, mit végeztünk az elmúlt években, hová jutottunk, mi a jelenlegi helyzet és ml a teendő? ... Törött tükör azonban rossz képet mutat. Ne nézzünk hát ezúttal a tükörbe. Várjuk meg, míg jó képet kapunk. Aztán majd mérlegelünk, dicsérünk, bírálunk, jelenleg értékelés és beszámoló helyett csak meditációt adunk. Az elmúlt kilenc év alatt először történt meg, hugy az időjárás megzavarta és már-már lehetetlenné tette az ünnepély megtartását. Eddig mindig minden sikerült. Gombaszög kiváló találkozóhelynek bizonyult. Sohse gondoltuk, hogy esetleg... Most viszont a szokatlan időjárás következtében előállt helyzet azt a gondolatot ébresztette fel bennünk: vajon helyes-e az országos dal- és táncünnepélyt Gombaszögön, vagy helyesebb lenne valahol másutt megrendezni? ... Gombaszög távol esik a központoktól, körülményes az összeköttetés, csak szabadtéri színpada van, a kedvezőtlen időjárás teljesen megbénítja az itt rendezett ünnepélyt... Ahol jobb az összeköttetés, ahol nemcsak szabadtéri, hanem a közelben fedett nézőtér is van, eleve nagyobb a biztosíték, hogy rossz idő esetén is megtartható és sikeres lehet a bemutató. Zselizen például nem okoz gondot az eső. Ott van az üzemi klub, s még jó néhány terem, ahová ha nem is ezrével, de százával férnek emberek. Hasonló a helyzet Komáromban, Ersekújvárott, Léván, és még sok más helyen. Mi szól mégis Gombaszög mellett? A tiszteletet érdemlő hagyomány (itt alakult az első köztársaság idején az egyik leghaladóbb mozgalom: a Sarló), a Sajóvölgy kulturális ellátatlansága és a gyönyörű táj. De elég-e ez? Ha csupán ezek miatt esik a választás Gombaszögre — ez nem elég. De itt más a helyzet, ennél többről van sző. Olyan nagy érdeklődés ünnepély iránt és olyan nagy részvétel mint itt, sehol sem tapasztalható. Erről a találkozó másnapján győződtünk meg. Annak ellenére, hogy rossz volt az összeköttetés, hogy kedvezőtlen volt az időjárás, a gombaszögi völgyben többezer ember gyűlt össze. Ilyesmire eddig még nem volt példa. S ha jó az idő, bizonyosan tíz-tizenötezer ember vesz részt a találkozón. Más lapra tartozik, hogy nem kimondottan a műsor vonzza ide az embereket. A tény azonban az, hogy az érdeklődés (a mi rendezvényeink esetében) példátlan, s ezzel mindenképpen számolni kell, még akkor ls, ha sok minden Gombaszög ellen szól. Mi most nem akarunk döntőbírák lenni. Szavazni se mernénk se így, se úgy. A tények és érvek azonban nem hagyhatók figyelmen kívül. F

ontos a hely, a környezet ls. Mindennél fontosabb azonban a műsor. Nézzük, mi a helyzet ezen a téren... Egyre többször halljuk, mi is érezzük, hogy azt, amit együtteseink eddig végeztek, a jövőben Peter Matejka: falusi asszony. (Tusrajz) már nem végezhetik. A változtatás igen szükséges, elsősorban tartalmilag, minőségileg. Sokan formailag is mást akarnak. „Ma már — hangzik gyakran — kevés az ugrándozás és a csizmaveregetés". Valóban. Nemcsak tartalmilag, hanem formailag is többet, jobbat kell adni, mlnt eddig. Ellenkező esetben nem juthatunk előbbre. A változtatás, a színvonalemelés — létkérdés. Igen ám, de mit változtatni, hogyan emelni a színvonalat, hogyan előbbre jutni? A kérdés naponta felvetődik, csupán a válasz marad el. Mi sem felelhetünk egyértelműen. „Receptet" sem adhatunk és nem is akarunk adni. Tekintve azonban, hogy aránylag jól ismerjük erőnlétünket és a ki nem használt lehetőségeket, elmondunk néhány gondolatot. Talán lesz közöttük olyan, amely megszívlelhető és megvalósítható. Kezdetben librettó és gondolati mag nélkül állítottak össze másfél, kétórás műsorokat. Az anyagot szinte ömlesztve kaptuk. Aztán a kerek, határozott mondanivalót kifejező, librettóra épülő összeállítások következtek. Ma ls ott tartunk, hogy egy-egy összeállítás valamilyen mondanivaló szolgálatában áll, meghatározott gondolatot fejez ki. A most bemutatásra szánt műsorok például a Zengj, szárnyalj, te legszebb dalunk, Hajrá, ifjúság és a Völgyeken és hegygerincen át címet viselték A Zengj, szárnyalj, te legszebb dalunk a nemzeteink és nemzetiségeink testvéri egységét, valamint békeharcunkat, a Hajrá, ifjúság a 15 éves pionírszervezet tagjainak legszebb élményeit, a Völgyeken és hegygerincen át a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójára emlékezve a szabadságot, a felszabadulást, a mai életért vívott harcok emlékét idézte volna. Az elképzelés jó. Nem kétséges, hogyha bemutatásra kerülnek, élménygazdag műsorban lett volna részünk. A történést kifejező önálló összeállítás a legtöbb, ami a jelenlegi keretek között a népművészet formanyelvén adható. Ma azonban — önmagában — már ez is kevés. Az azonos motívumok, az Ismétlődő megoldások, — ha mesét ls fejeznek kl — előbb-utóbb unalmassá válnak, hiányérzetet keltenek. Talán ezzel magyarázható az ls, hogy találkozunk hangokkal, amelyek nemcsak a népi együttesek műsorának az értékét, hanem a dal- és táncünnepélyek szükségességét is kétségbe vonják. M

esszire vezetne elemezni, hogy mi a dal- és táncünnepségek értéke és jelentősége, miért nem fesztivál jellegűek, miért nem kőszlnházban rendezik az összejöveteleket. Annyit azonban megjegyzünk: a dalés táncünnepélyek sajátos jellegűek. Az új kor szükségletei, amolyan népmulatságszerű szocialista búcsúk, amelyeknek legnagyobb értékük és szerepük összetartó és barátkoztató erejükben, valamint tömegjellegükben van. Ezenkívül más ls Indokolja az ilyen összejöveteleket Mindenekelőtt az, hogy nemcsak nálunk, hanem világszerte sosem volt akkora érdeklődés a nemzeti sajátosságokat hordozó és kifejező folklór ihletésű színpadi és zeneművészet iránt, mint mostanában. Kiváló szakemberek és békeharcosok vallják: a folklór a népek legsajátabb hagyományain keresztül a népek lelkét, jellemét, tulajdonságát őrzi és fejezi ki. Sajnos, csak hírből, de tudjuk, hogy ma már Európa-szerte igen sok a hagyományt tisztelő város és falu, ahol napokig, sőt hetekig tart a népművészet felvonultatása. A burgundiai folklór 80 napja alatt a kiállításoktól kezdve az ének-, zene- és táncbemutatókon keresztül, a különféle folklór jellegű megbeszélésekig a népművészeti rendezvények tucatjait tartják meg. Nem véletlen az sem, hogy megszületett és a nagy színházi válságban is rentábilis a párizsi Nemzetek Színháza, ahol évente általában 6—8 nemzet népművészeti együttese mutatkozik be. De nem is kell külföldi példákra hivatkozni. Itt van a mi Strážnicénk és Východnánk. Mindkét találkozó iránt lankadatlan az érdeklődés. Mi mást bizonyít ez, mint azt: a dal- és táncünnepélyek nemcsak életképesek, hanem szükségesek is. Az igénynek megfelelően csupán a műsort kellene változatosabbá, érdekesebbé, tartalmasabbá tenni. De megint itt a kérdés: hogyan? Szerintünk — megtartva mindazt, ami bevált és sikeres — új, népszerű és vonzó formákat kellene meghonosítani, más szóval: korszerűsíteni kellene nemcsak a dal- és táncünnepélyeket, hanem általában az egész műkedvelést. Már elmondtuk, de ismét hangsúlyozni szeretnénk: hogy ml a korszerű műkedvelés, arra nincs egyformán érvényes recept. Egyesek a korszerűséget tartalmi, mások formai ellegűnek vélik. Az előbbiek az lrolalmi színpadokat, az utóbbiak a technika nyújtotta lehetőséget f vetítés, hangkul Isszák, fényeffektusok] alkalmazását tartják korszerűnek, Pedig az egyik éppúgy lehet korszerűt len és unalmas, mlnt a másik. És for dítva: a korszerűtlennek minősítet; háromfelvonásos színművek is lehet nek korszerűek. Szerintem a müked velés akkor korszerű, ha ügyesen egyesítve a tartalmat és a formát minden alkalommal jót nyújt... A jó az, ami szórakoztat, ugyanakkor ú) ismereteket közöl, lelkesít, befolyásol ja munkánkat, szélesíti látókörünket A továbbfejlődés biztosításának egyik feltétele tehát a minőség javítása, a mindig jót jól szem előtt tartása A másik a munkaterületek szélesítése. Jelenleg a rengeteg színjátszó és táncegyüttesünk mellett csak néhány ének- és népi zenekarunk van Ugyanakkor szinte mozgalmon kívüli ténykedésnek tekintjük a társastánc tanfolyamokat, a tánczenekarok mű ködését, a táncdaléneklést, a pantomimot, a szavalást, a bohózatot, a balettot, az amatőrművészetet, az amatőr artistaművészetet és még sok mást. Pedig velük nemcsak számbelileg, hanem színben is jelentősen gazdagodnánk. A dogmatikus irodalom és művelődéspolitika, sajnos, a ml esetünkben ls éreztette hatását. A hagyományok túlzott fetisizálása és a mozgalom szűk körre történő korlátozása éppoly helytelen volt, mint az operettek merev, feltétel nélküli elutasítása. A hibák felismerése és kiküszöbölése, az új formák keresése a színskála gazdagítása, a korszerű műkedvelés megteremtése természete sen most nem történhet úgy, hogy — a másik végletbe esve — eldobjuk azt Is, ami a múltban jónak bizonyult. Az operettek esetében: nem követhetjük a múltban használt, károsnak bizonyult, merev, feltétel nélküli elutasítást. Ahol sikerrel alkalmazzák és szükségesnek érzik, éljen ez a műfaj is. Továbbra sem szorgalmazhatjuk azonban, hogy azok az együttesek is operettet játsszanak, amelyek énekesek és zenekar hiányában nem biztosíthanak megfelelő előadást. Operettet azok az együttesek játsszanak, amelyek megbirkóznak a zenei feladattal, de ezek se mindig csak ezt. Az ope rett élhet, de nem kizárólagosan, nem más rovására. Ha most az ilyen Irányú ténykedést helyeznénk előtérbe, más előjellel, de lényegét tekintve a régi hibát ismételnénk meg.. Az operett lehet népszerű, lehet vonzó, problémánkat azonban nem oldja meg. Ez a műsorforma is csak addig lesz kedvelt, míg nem biztosítunk nála jobbat, megnyerőbbet. Nehézségünk csak az egész munkaterület összehangolása, minőségi és formai gazdagítása révén küzdhető le. Az új formák és a korszerű játékstílus meghonosodásával nem gondolunk arra, hogy változtassuk meg a dal- és táncünnepélyek jellegét és csináljunk a népművészetből esztrádot, vagy valami mást. Mi sem lenne helytelenebb, mintha az „új" címén mondjuk csizmában táncoltatnánk twisztet, vagy népviseletben énekeltetnénk slágereket. Esetleg felváltva menne egy mai és egy népművészeti szám. Az ilyen „változtatás" és „előrelépés" nemcsak stílustalan, hanem nevetséges is lenne. Egy, esetleg két összeállítás erejéig minden találkozón hagyjuk meg a népművészetet tisztán, a maga hamisítatlan valójában. S tőlük függetlenül próbálkozzunk mással, új műsorformákkal.. jó elképzelés, hogy a bemutatókon fellép egy-egy közismert hivatásos együttes. Érzésünk szerint azonban önmagában ez sem megoldás. Lényeges javulás csak az együttesektől várható. Rájuk kell építeni, az ő munkájukat kell tökéletesíteni. Szerintünk újat hozna a munkás folklór feldolgozása és színpadravítele. Gombaszögön évek óta azt hiányoljuk leginkább, hogy alig kap teret a munkásélet hagyománya. Nem Igaz, hogy ilyesmi nincs! A másutt éppen most feldolgozás alatt levő munkásdalok és munkásszokások bizonyítják, hogy van munkásvonatkozású folklór ís. A gömöri bányászéletnek ls sok a hagyománya. Csak fel kellene ezeket kutatni és dolgozni. A

gombaszögi találkozónak nemcsak az értékét, de az idegenforgalmát is növelné, ha a dal- és táncünnepéllyel párhuzamosan — Gombaszögön, vagy a közeli Rozsnyón — népművészeti kiállítás nyílna. A rozsnyói múzeumnak van egy népművészeti részlege. Talán nem lenne felesleges, ha Itt, vagy máshol, a gomhaszögi bemutatókról szóló dokumentumok Is helyet kapnának. Strážnice a példa, hogyan lehet az eseményt képek és plakátok révén évekre viszszamenőleg szemléltetően Idézni és az elvégzett jó munkát kissé történelemmé varázsolni... Az elmúlt 15 év alatt végzett munkánk beszédes bizonyítékait nekünk is tanácsos és hasznos lenne összegyűjteni és bemutatni ... Igen nagyok a lehetőségeink. Kl kellene ezeket használni mind Gombaszögőn, mind másutt. BALÁZS BÉLA A gombaszögi dal- és táncünnepélyen sikeresen szerepelt a Csemadok rimaszombati együttese. Tóth Alajos felvételén a Cigánytánc egyik jelenete látható. MICHAEL DEI-ANANG*: AFRIKAM Szeretem a múlt időket, Az erényes tisztaság nagy napjait, Mikor vademberek és vadállatok Szorosan együtt éltek. Szeretem Afrikát, ahogy van — A Tegnap értékes gyöngyét, Nem a kínosan agyon-okosodottat. A régi napok Nem minden szépsége a legszebb Nem minden bája a legkülönb. Adjátok vissza ezt az Afrikát, Vele együtt a legjobbat és legrosszabbat Aztán hagyjátok szabadon megtervezni A Nagy Isten saját Afrikáját, Ősi bájjal ékesítetten. Adjátok mindezt nekem És ha majdan elveszett Afrikából Főnixként kél ki Az Oj Világ Afrikája. Mikor szűk volt. még a képzelet És korlátozott a tudás, Sötét Afrikának hívták engem. Sötét Afrika? Én, én emeltem a királyi piramisokat És becsapott jóhiszeműségemmel Hódító, Caesarok Vagyonát növeltem. Sötét Afrika? Ki táplálta A műveltség kétes gyermekét Az életadó Nílus Falmeredek partjain Es ki adta Nyugat nyüzsgő népeinek a görögös ajándékokat? A vas és acél kápráztató csillanásában Néha elhomályosul a fém-nélküli érték, • Így, mikor magamhoz szorítottam Ősi íjamat, nyilaimat, És nem sokat adtam vasra, acélra, — Akkor neveztek el Sötét- nek. De acélnál, vasnál sokkal drágább Az együttélés, Együttérzés Meghitt művészete. Ismerek egy világot, Meggyötört világot. A kapzsiság századaiban feldaráboltat és elzálogosítottat, mely mégis megmaradt: Afrikámat. Egy most ocsúdó Korszakos álmából Ébredező. Friss erejű világot, — És ami ebből következik — Afrikámat. Szeretek egy világot, Mindennél drágább világot, Vadász-énekek, Dobbanó tam-tamok édes földjét, Afrikámat. Nem vonz így engem sem Kelet, sem Nyugat, Semmi más föld, — Meghalok majd e világért, Varázslatos világért, Afrikámért. Kulifay Gyula fordítása A napokban múlt négy éve, hogy kikiáltották a független Ghana-i Köztársaságot. Ebből az alkalomból közöljük neves költőjük, Dei-Anang versét. 1964. Július 11. * Üf SZÓ 9