Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-09 / 188. szám, csütörtök

Világ ;proletárjai, egyesüljetek ! UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTAPARTIAKÖZPONTIBIZ0TTSA6ANAK NAPILAPJA Bratislava, 1964. július 9. csütörtök • 30 fillér • XVII. év!., 188. szám Gyümölcsöző együttműködés Falvainkban (kivéve a 2500 főnél több lakost számlálókat) a nemrégen lezajlott választás elég komoly változást hozott. Főként a szervező és irányító munkában módosult lényegesen a nemzeti bizottságok munkája. Megszűntek a titkári funkciók, most csupán egy fizetett ember, az elnök vállára nehezedik a munka súlya. Sőt, a kisebb községekben még az elnök sem teljes fizetéses funkcionárius, hanem a lakosság számához viszonyítva tiszteletdíjat kap munkájáért. Látszólag tehát gyöngítettük a nemzeti bizottságok szerepét mind a szervezésben, mind az irányításban. Ilyen hangoknak néhány esetben tanúi is lehetünk. És a tényeket regisztrálva az is vitathatatlan, egyik-másik esetben valóban úgy alakult a helyzet, hogy politikai és főképpen az adminisztrációs munkát végző titkár posztjára nem akadt ember, bár a múltban ez a munka a helyi nemzeti bizottságok ténykedésének elválaszthatatlan és egyik elsődleges fontosságú része volt. Tegyük hozzá, hogy fontosságát illetően sem az egyik, sem a másik munka most sem szorulhat háttérbe, mert (hogy az adminisztrációs munkán kezdjem) például a nyilvántartás mind a falu helyzetének megismerése, mind a felsőbb szervek tájékoztatása szempontjából most sem lényegtelenebb, sőt fontosabb, mint korábban volt. Ami pedig a politikai munkát Illeti, a ránk váró feladatok nagyságához mérten ezen a téren minden eddiginél igényesebbeknek kell lennünk. Igen ám (kívánkozik papírra a kérdés), de a fizetett funkcionárius helyett ki végezze ezt a sok időt és nem kevés gyakorlatot igénylő munkát? Hiszen ha több a feladat, akkor inkább több, mint kevesebb munkaerőre, ebben az esetben funkcionáriusra lenne szükség, így diktálja ezt a logika. Három és fél hét nem lehet elegendő idő a mérlegkészítéshez, arra azonban igen, hogy a megváltozott helyzetből levonjunk néhány tanulságot. Először talán azt, hogy a tisztségétől fölmentett és más munkaszakaszra helyezett pár ezer titkár nem fogadta osztatlan örömmel a változást. Jól tudjuk, hogy a falun ls egyesekhez úgy hozzánőtt a funkció, mint a kabáthoz a gomb. Ilyen esetekben túlzás is lenne azt várni, hogy ezek az emberek egyik napról a másikra „megbékélnek" az új munkahellyel. Ennek ellenére a legtöbb esetben azt tapasztaljuk, hogy a változást nem követte az újonnan választott nemzeti bizottság munkájának hanyatlása, sőt, az új helyzet minden korábbinál hatékonyabb, gyümölcsözőbb együttműködést ígér a nemzeti bizottság és a falu lakosai között. Lehet, és természetes is, hogy kivétel is akad. Mégis már elméletileg is helyesnek, gyakorlati erejűnek ígérkezik az új intézkedés. Egyrészt azért, mert így akarva-akaratlanul több dolgozót kell bevonni a helyi nemzeti bizottságok szakbizottságainak munkájába, ha azt akarják, hogy a feladatokkal maradéktalanul megbirkózzanak. És ki ismerhetné jobban a megoldásra váró problémák intézésének útját-módját, ha nem azok, akik közvetlenül az adott munkaszakaszon dolgoznak, esetleg tudásuk és érdeklődési körük serkenti őket aktív tettekre. Tehát csak helyeselhetjük az új intézkedésnek azt az alapelvét, miszerint a helyi nemzeti bizottságok munkájában a tennivalók súlypontja az adminisztrációról a mindennapi élet, a gyakorlat szakaszára helyeződik át. Az embereknek velük született tulajdonsága, hogy nem túlságosan lelkesednek az ún. tiszteletbeli, fizetés nélküli funkciókért. A falusi ember számára még az is megnehezíti a társadalmi munkát, hogy nem ritkán napi 12—14 órát dolgozik a szövetkezetben, vagy pedig hetenként egyszer kerül haza távolabbi munkahelyéről. Ezek szerint azt mondhatnánk, hogy a nemzeti bizottságok fizetett funkcionáriusai számának csökkentése éppen a falvakban volt a legkevésbé indokolt. De térjünk vissza arra, valóban gyöngítettük-e az új Intézkedéssel a nemzeti bizottságok erejét, szűkítettük-e szerepkörét? A nemzeti bizottságok munkája — főleg falun — elsősorban a termelés problémáira összpontosul. Ez helyes. Ezek szerint a nemzeti bizottságok (beleértve a szakbizottságokat) munkáját elsősorban az határozza meg, hogyan segítik elő az illető községben a tervfeladatok teljesítését. Ezért az adminisztráció túltengése helyett a nemzeti bizottság tagjainak figyelmét a konkrét feladatokra kell irányítani. Nem könnyű feladat egy megszokott, de lassan már a fejlődést gátló gyakorlatot megváltoztatni. Ebben az esetben sokról van szó, mert a nemzeti bizottságok adminisztrációs teendői aligha csökkennek. Ezeket a feladatokat kevesebb emberrel, de feltétlenül el kell végezni. A felsőbb szervek jogosan elvárják, hogy a helyi nemzeti bizottságok részletesen tájékoztassák őket a falu helyzetéről, problémáiról, az időközben történt változásokról. De még inkább szükséges, hogy a helyi nemzeti bizottságok újonnan megválasztott vezetősége minden eddiginél hatékonyabb segítséget nyújtson a tervfeladatok megvalósításában, elsősorban azzal, hogy aktivizálja a szakbizottságokat a tervfeladatok megoldására. Felszabadulásunk 20. évében jogosan elvárhatjuk, hogy a nemzeti bizottságok fizetett funkcionáriusai ne adminisztrációs erőkként dolgozzanak feladatkörükben, hanem a szakbizottságok aktivizálását tartsák egyik legfontosabb feladatuknak. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy szorosan együttműködjenek a helyi pártbizottsággal, és nem utolsósorban az is, hogy a feladatok megoldásánál a termelésben közvetlenül érdekelt dolgozókra támaszkodjanak. Nem egyszerű a feladat. A sokéves gyakorlat arra enged következtetni, hogy a nemzeti bizottságok munkája minden eddiginél közelebb kerül az élethez. Ha a helyi nemzeti bizottság — a pártszervezettel karöltve — az új helyzetet kihasználva hatékony tettekre aktivizálja a tömegeket, akkor jogosan várhatjuk, hogy már most, a nyári munka idején kézzelfogható eredményt érünk el a nemzeti bizottságok munkájában. Csakis az eredmény lehet a legbeszédesebb bizonyítéka annak, hogy az újonnan megválasztott nemzeti bizottságok megtalálták a termelés és az irányítás dolgozói együttműködésének legcélszerűbb módját. Ezt a gyümölcsöző együttműködést várjuk a helyi nemzeti' bizottságok, a pártszervezetek és a falu dolgozóitól — a cél érdekében, iggMMgj • ^ > ^ " " ym\ iif yyt <—fi^^ytp H . t® ' -WfeísSÄ&sŽsáwwší^ Már a legközelebbi napokban megkezdik a Považská Bystrica-i vízi erőmű harmadik turbinájának próbaüzemeltetését. Képünkön az erőmű. (S. Petráš — ČTK felvétele) A roz

sny

ói járás parasztsága a mindennapi kenyérért A hosszan tartó szárazság megvámolta a termést • Készenlétben az aratásra • Végre a járás csaknem minden vidéke kapott esőt • Másodnövénytermesztéssel pótolják a takarmányt • Előtérben az új, ám előveszik a kézikaszát is Az idén — ahogy arról már néhányszor beszámoltunk — a keletszlovákiai kerületben elég nagy volt a szárazság. Egyes vidékeken április óta egy szem nem sok, de annyi eső sem hullott a szomjas földre. A rozsnyói járásban sem volt másképpen. Néhány szövetkezetben három hónap alatt még hírét sem hallották a csapadéknak. Megsínylették ezt mind az őszi, mind a tavaszi gabonafélék és a kapásnövények. Takarmányokból is jóval a várakozáson alul termett. Pedig kora tavasszal jónak ígérkezett a termés. Idejében elvetették az őszieket. Azok helyébe pedig, amelyek rosszul teleltek, tavaszit vetettek. Egyszólval mindent elkövettek a bő termés érdekében. Csakhogy közbeszólt az időjárás. éhány szövetkezetben felvették a harcot a természet szeszélyeivel. Ám ott, ahol hónapokig híján voltak a csapadéknak, műtrágyázással sem segíthettek. Annyi öntözőberendezés viszont nincs még az EFSZ-ekben, hogy mindent öntözni tudtak volna. Így aztán egyes szövetkezetekben elég silány a gabonatermés. Aratás a szocialista országokban A SZOVJETUNIÓ déli vidékei után már északabbra és keletebbre is aratnak. Eddig 3 279 000 hektáron aratták 1b a gabonát, és a felét ki is csépelték. A legtöbb kerületben nagyon jó a termés, mivel a későn beköszöntött tavasz miatt a gabonafélék csaknem egy időben érnek kasza alá. A tavalyi aratáshoz viszonyítva különösen Üzbégisztánban gyorsult a betakarítás a jól szervezett tavaszi munkák, és az öntözés következtében sok helyütt 40—50 mázsa hektárhozamot is elértek. ROMÁNIÁBAN teljes gőzzel folyik az aratás. A román mezőgazdaságban ez idén 70 000 traktor, 34 000 kombájn és számtalan más mezőgazdasági gép dolgozik. A szövetkezetesek munkakedvét erősen fokozza a felszabadulás 20. évfordulójának tiszteletére indított munkaverseny. BULGARIÁBAN ugyancsak mindenütt aratnak összesen 6800 kombájnnal, mintegy 4000 aratógéppel és 54 000 traktorral. Eddig 430 000 hektárról aratták le a gabonát. A gabonaféléken kívül eredményesnek mutatkozik más mezőgazdasági növények termesztése is különösen azokon a területeken, ahol bevezették, illetve bővítették a mesterséges öntözést. A bolgár szövetkezeti dolgozók összesen 50 000 hektáron vetettek el jól fejlődő késői zöldséget és kukoricát. A kedvezőtlen időjárás ellenére jobb termésre számítanak, mint tavaly. JUGOSZLÁVIÁBAN a jól induló aratást akadályozta az utóbbi napok kedvezőtlen időjárása. Az idő javulásával már a megszokott iramban aratnak a jugoszláv parasztok, Az ország legtermékenyebb gabonatermő vidékein — a Vajdaságban és Szlavóniában — ahol kb. 25—2k mázsa hektárhozamra számítanak, több mint 400 000 hektárról keli betakarítani a búzát. Az embereken múlik Annak tudatában, hogy gyengébb • a termés, még fokozottabb előkészülettel látnak munkához a rozsnyói járás parasztjai. Érthető ez, hiszen a kevésből még jobban hiányzik, ha a szokottnál több gabona marad a tarlón. Hogyan harcolnak a veszteségek csökkentéséért, s mennyiben készültek fel az idei termés betakarítására, arról Ondrej Tomáši k, a járási termelési igazgatóság föagronúmusa tájékoztatott. Elmondta: a szövetkezeti tagok tömegeinek, a szövetkezeti pártszervezetek és a HNB-k részvételével a járás minden szövetkezetében elkészült az aratási munkaterv. A szövetkezeti tagok szilárd elhatározása: A mindennapi kenyérért mindent elkövetnek. Az idén egyes helyeken a gépek is jobban dolgozhatnak. Kevés a dőlt gabona. Könnyebb tehát a gépeket beállítani, gyorsabban halad a munka. Természetesen nemcsak a gyorsaság a fontos, lianem az is, hogy minél kevesebb legyen a szemes szalmaveszteség. Ez pedig elsősorban nem a gépeken, hanem az embereken múlik. Jutalmat is — abból a 30 000 koronából, melyet a járásban erre a célra fordítanak — csak azok (Folytatás a 2. oldalon) Hihetetlenül nehéz körülmények között dolgoznak Marguerite Ossobe brazavillei lány nyilatkozik az Üj Szónak Marguerite Ossobe az Egyenlítq és különösen az írástudatlanság ellen, szülötte. A Prágában folyó nemzet- — Se szeri, se száma jogos követeiközi lányszeminárium résztvevője, ményeinknek — mondja Marguerite, A kongói (Brazzaville) ifjúsági szö- — melyeket más országokban már kivetség, a kongói nőszövetség, hazája harcoltak a nők, de amelyekért neegyenjogúságáért harcoló asszonyainak és lányainak küldötte. Annak a <ongónak a képviselője, amelynek népe nemrégen még francia gyarmat volt. Csinos, barna szemű, csokoládé bőrű lány, nemzeti viseletben. Ügyesen megkötött, kissé félrecsapott tarka kendője alól kikikandikálnak hollófekete göndör hajtincsei. Hazájáról így számol be: — Írott törvényeink még nincsenek A legtöbben a szokásjoghoz tartják magukat még ma is. Az pedig sötét és kegyetlen... A többnejűség, a nők alsóbbrendűsége nemrégen még természetes volt nálunk. Nem tanulkünk még keményen meg kell küzdenünk. És bár az előítéletek egyelőre még megnehezítik a nők politikai munkáját, Marguerite azért nem csügged. Huszonhárom évével, emelt fő-vel, öntudatosan, fiatalos lelkesedéssel veti latba erejét társaival együtt. Marguerite amellett, hogy a brazzavillei anyakönyvi hivatal dolgozója, széleskörű közérdekű tevékenységet fejt ki. Több haladó szervezet tagjaként értékes szolgálatokat tesz hazája szociális viszonyainak a megjavításáért. — Kongo nem szűköldködik ásványi kincsekben, termékeny földje is gazhattak, nyilvánosan nem mutatkoz- •• W h»ti»ir * férfiak ieieniétéhen mee kávéval kakaóval, pálmaolajjal és nem utolsó sorban cukornáddal -»i mondja. A prágai kongresszusra tanácskozni jött. Megbeszélni a világ többi lányáhárom augusztusában következett be. ^ f^T^JZJJlf?

S

Z°r riÄ SSÄ! ÄTľÄ^iSeS ÄÄľTrSyÄ hattak, a férfiak jelenlétében meg sem szólalhattak. A gyerekszülés, nevelés, a házi és a mezei munka volt egyedüli joguk. A fordulat a nők sorsában hatvan' helyet a férfiak oldalán. És ez év március hetedikén a történelem során elősZör nagy ünnepét ültek: a nők nemzetközi napját. Aki akar és tud, az ma már kedve látja, akiket némi irigységgel a szívében figyel. Vágyakozva vallja: — Bár csak a mi életkörülményeink, lehetőségeink is ilyenek volnának... Marguerite néhány nap múlva viszszerint dolgozhat nálunk. Részt vesz szatér a brazzavillei anyakönyvi hivaa közügyek irányításában, a fórra- talba. Miről beszél majd munkatárdalml mozgalom, a haladó szerveze- sainak, hazájabelieknek? Természetetek tagja lehet, tanulhat és ami a fő: sen a szemináriumon szerzett tapasza férfiakkal együtt harcolhat további talatairól, fővárosunkról, a lányokról, jogaikért, A többnejűség, a kötelező asszonyokról, akikkel megismerkedett hozomány eltörléséért, az eddigi el- és akiket a néhány napi együttlét nyomott feleség egyenrangúságáért után is a szivébe zárt.., (km),