Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-04 / 184. szám, szombat

MAGYARORSZÁG MAGYARORSZÁGI RIPORT A világszerte Ismert Pickszalámlt a' titokzatosság fáty-' la övezi. Aki ért a "reklámhoz, megmondhatja, hogy ez a titokzatosság csak fokozza az érdeklődést a szegedi szalámigyár kiváló termékel Iránt. Sokan megpróbálták „leleplezni" ezt a titokzatos ságot, megírták, hogy a Pickszalámi gyártási technológiá ja nem titok már, hogy nem igaz, miszerint szamárhúst kevernek bele, hogy az egész homályosnak feltüntetett gyártási menet régi reklámtrükk csupán, ami azért jól jön ma is ... Az ilyen hírverésnek látszólag van alapja. Hiszen a látogatót szívesen végigvezetik a műhelyben, megmutatják, hogyan készül a híres téliszalámi, az exkurzlók egymásnak adják a kilincset, gyakori vendég a szemfüles újságíró, sőt húsipari szakértők is bele-bele pillantanak a szalámigyár boszorkánykonyhájába. Az üzem vezetői is teljes nyíltsággal beszélnek a látogatóval, s mint megtudtam, az egész gyártási menet és minden recept részletes leírását a baráti államok, köztük Csehszlovákia, húsiparának rendelkezésére bocsátották már. Pick Jenő, a volt tulajdonos is elvihette a gyártási titkot, ha akarta és tudta volna. (Csakhogy ő a gyártáshoz vajmi keveset értett, az a szalámimesterek dolga volt...) Meg aztán a tudomány mai állásánál aligha lehet probléma megismerni egy szalámifajta minden összetevőjét 1.. Igen ám, de akkor miért nem gyártanak másutt is ilyen téliszalámit? Valami azért abban a titokzatosságban mégiscsak lesz... Amikor ott barangoltam a csontozó, füstölő, keverő, vagdaló, érlelő műhelyek tömkelegében, a szakszerű, nyílt és barátságos kalauzolás ellenére mégis úgy tűnt: hiúba minden nyíltság, ennek a szaláminak titka van ma is. De ezt, ha akarnák, sem tudnák elárulni maguk a titok ismerői sem. És, ha el tudnák árulni — legalább néhány év kellene ahhoz — akkor sem venné hasznát más, mert Szegedet, a Tiszapart levegőjét, a vidék éghajlatát, a város ásványdús vizét és a helyi viszonyok sok más összetevőjét nem vihetné magával. Mindezeken a helyi különlegességeken kívül azonban van a szegedi szalámigyárban valami, amit elleshetünk. A „nagy titok" lényegét ezúton szeretném elárulni az olvasónak: A szalámigyártás technológiáját, receptjét az üzem akárJUHÁSZ ISTVÁN HÚSIPARI MÉRNÖK. Ű LESZ AZ ELSŐ FŐISKOLAI VÉGZETTSÉGŰ SZALÄMIMESTER. (A szerző felv.) melyik vezető emebre elmondhatja. A titokzatosság abból keletkezett, hogy e vezetők közül akármelyik azért igazi Pick-szalámit mégsem tudna előállítani. Ezt őszintén meg ls mondják, mert ahhoz nem annyira a recept ismerete, mint gyakorlat szükséges. A szalámlgyártáshoz olyan ember kell, aki mással nem foglalkozik és a szalámlmester mellett évtizedes munkával kitanulja az összes fogást, gyakorlati apróságot, amelynek lényeges hatása van a szalámi minőségére. Sok ember ezt a munkát nem végezheti, minek is? A műveletek központi irányításához egy ember elég. És ezért van az, hogy lényegében a „nagy titkot" csak egy ember ismeri, s azt egyetlen utódra hagyja. Ez az egy ember a szalámimester — jelenleg Hárs Ferenc —, az utód pedig helyettese — jelenleg juhász István mérnök, jövendő szalámimester. A szalámimeste" tisztje főiskolai végzettséget igényel. Ezt a főiskolát Hárs mester számára a vagy harmincéves gyakorlat jelenti. A jövő embere — Juhász István — ezen a gyakorlaton kívül a moszkvai húsipart főiskolán elsajátította a szükséges elméleti tudnivalókat is. Persze a Pickszalámi gyártását a moszkvai egyetemen nem tanították, azt Hárs mestertől tanulta és tanulja most Is. Hogyan lesz az emberből szalámimester, aki azt mondhatja, hogy „ezt aztán a világon egyedül én tudom"? Kérdezzük meg Juhász Istvánt. — Meg kell ismerni a helyi viszonyokat és tudni kell alkalmazni őket — foglalja össze a választ a jövő szalámimestere, aki egyébként 29 éves, öthónapos kislánya van és reggel öt órától este hatig a gyárban szorgoskodik, s időt talál magának arra is, hogy heti 17 órát előadjon a szegedi húsipari technikum közép- és felsőfokú tagozatán. Az üzem vezetőitől megtudom, hogy Juhász elvtárs már önállóan is ellátja a szalámimester munkáját — most is azt teszi, mert a mester szabadságon van — s ezért egyenesen mellének szegezem a kérdést: hogyan készül a híres szalámi? Válaszából megtudom, mi a titokzatos a szalámtgyártásban. Amikor reggel végigjárja az üzemet, ellenőrzi a füstölést, a fűtést, a légkondicionálást az érlelőben. És ilyen utasításokat ad: Ezt a rudat közelebb kell akasztani az ablakhoz, ezt a rudat valamivel feljebb. Azt az ajtót tizenkét óra hosszat nem szabad kinyitni, azt az ablakot pedig kissé hajtsa be .. De ezek az utasítások nem mindig egyformák. Ha borús az idő Ilyenek, ha hőség van, mások, ősszel a légkondicionáló berendezést másképp kell beállítani, tavasszal is másképp. Ha a szalámirúdon a penész egyenletes, oda kell akasztani, ha ilyen amoda, ha amolyan máshova és több levegőt bele. ... És így tovább. Valóban — á helyi viszonyokat kell tökéletesen ismerni, s tudni kell, ezek összetevői mikor, milyen hatással lesznek a szalámira. Mitsem változtat a lényegen, hogy az ablaknyítogatás-csukogatással „vezérelt" érlelőt ma 40 méter magas korszerű érlelőtorony váltotta fel, hogy itt modern gépek adagolják a megfelelő mennyiségű, nedvességű és hőfokú levegőt, stb. .. Annak a Tisza fölött magasló toronynak a ventillátorjai ugyanazt a szellőt irányítják a hosszú zsinórokon függő szalámirudakra, mint amilyet a régi szalámimesterek az ablakon engedtek be. De tudni kell milyen adag milyen hatást vált ki... S ez csak az érlelés. Ugyanennyi — ha nem több — fortélya van a többi műveletnek is. Ezt valóban nem lehet szóban elmagyarázni, még kötetekre menő tanulmány sem meríthetné ki mindezt. Mert megtanulhatja a mester, hogy milyen Időjárásnál, milyen levegőt fúvasson a rudakra, de ha történetesen a szalámi nyersanyaga néhány százalékkai nagyobb víztartalmú, mint az előbbi adagé, akkor mitsem ér a tapasztalat, egészen másképp kell adagolni a levegőt. Ezekre a fortélyokra csak a mindennapi, sokéves gyakorlat taníthatja meg az embert, aki egész énjét ennek a munkának szenteli. S itt van a titok, amit a szegedi szalámigyártóktól ellestünk, s amely birtokában ugyancsak világszínvonalút, páratlant, egyedülállót alkothatunk — ha nem is a szalámigyártás terén. Minden munkaszakaszon érvényes: világszerte elismert, hírneves áru csak úgy születhet meg — legyen az gépkocsi, ruhaszövet, vontatóhajó, marógép, vagy szalámi —, ha a gyártási művelet irányítója a legeslegapróbb részletekig tökéletesen Ismert munkáját, az ezernyi tényező mindegyikével mesterien tud bánni és nagy tudásával képes befolyásolni a termelt áru minőségét. Ez persze egész embert kíván. De enélkül nincs sem világhírnév, sem mestermű, sem — igazán jó szalámi. VILCSEK GÉZA mvncmí 1 Lí I **wm, *v ä v '! flfltaMm/SJ - i ' -I •S SZEGED VAROS KORSZERŰ NEGYEDE. JUGOSZLÁVIAI RIPORT B

elgrád elbűvölő és meglepű. Az első tekintet a zemuni vasúti hídról ugyan a Kalemegdant tárja a kíváncsi utazó szeme elé, de elég egy pillantás a túlsó ablakból és szemben a régi, történelmi várossal már a Novi Beograd merész, stílusos és látványos toronyházai tűnnek fel. I

rigylem a belgrádiakat. A szegény és romba döntött Jugoszlávia nem fejlesztette fővárosa iparát olyan mértéktelen óriássá, mint a legtöbb ország. Nem vonzza annyira az ipari megélhetést kereső vidékiek tíz-, sőt százezreit, mint például Prága, Budapest, de akár Bratislava is. És a levegő ls tiszta maradt. A Duna és a Száva felett kavargó légáramlat képes megküzdeni minden szennyeződéssel és füsttel, de egyébként is — Belgrád tiszta maradt. Csak éppen a tikkasztó hőséggel nem képes megbirkózni a két nagy folyó. Belgrád forró, perzsel. De hiába, a nyakkendő kötelező. Vállalatoknál, hivatalokban egyaránt. C

sodálatos, mennyi háztartási kisgépet, hűtőszekrényt és irodagépet gyártanak Jugoszláviában. Egy százliteres űrtartalmú hűtőszekrény ára meghaladja a százezer dinárt is, tehát kb. ötezer korona. Egy tojás ára 18—20 dinár, egy kiló füstölt marhanyelv 800 (van belőle bőven), negyed kg vaj 235 dinár, egy kiló kiváló sajt 800 dinár. Az étkezés olcsó, változatos, ízletes. Egy férfiing ára azonban már 3000 dinár körül mozog és eléri a 4—5000 dinárt is. Ez pedig már nem olcsó. A közlekedés gyors, aránylag kényelmes, csak olcsónak éppen nem mondható. Átszállójegy nincs, a legolcsóbb vonaljegy pedig 30 dinár. A legolcsóbb vonaljegy kb. másfél tojás ára, a hoszszabb szakaszokra 35—40 és 70 dináros a vonaljegy. De aki a főváros egyik sarkából a másik végére kíván eljutni, mondjuk két átszállással, annak legalább 90 dinárba, tehát négy és fél tojás árába kerül a mulatság. A szocialista nemzetközösségtől elszakadt (őszintén szólva — eltaszított) Jugoszlávia még a nyilvános közlekedési eszközökön is gazdasági kiszolgáltatottságának következményeit nyögi. Mert a közlekedési vállalatok kénytelenek valahogy bevasalni az egykor Nyugatról behozott, később pedig már Jugoszláviában, de még mindig nyugati szabadalmak alapján gyártott autóbuszok, villamosok és trolik árát. A

város legforgalmasabb útján — a Terazie-környékén — van egy közönséges cipőbolt. Nyolcvan méterrel távolabb egy további. Ismét százötven méternyire a harmadik. Nem sok ez így egy rakáson? Ugyan már — vannak a Jugoszláv fővárosban még ráadásul nagy divatGHANAI RIPORT A ghanai Boszumtvhtó eredetének kutatása még a híres tunguz meteorit rejtélyénél ls nagyobb szenzációt keltett. A tudósok évek óta törik a fejüket, de még mindig nem tudták megállapítani, hogyan keletkezhetett. A tó a ghanai őserdőkben terül el, földrajzi szempontból fiatal eredetű krátert lep el vizével. Érdekes, hogy a hegyek és lapályok képződése idején a kráter még nem létezett,- viszont ezen a vidéken nincsenek tűzhányók, sem lávamaradványok. Az a feltevés, hogý a krátert egy óriási meteorit ütötte, megdőlt. Ilyen égitestnek egyetlen szilánkjára sem akadtak. Ugyanakkor Boszumtvi közelében ún. tektiteket találtak, amelyek a képzelettel határos elméletek szerint azt bizonyíthatják, hogy valaha más bolygók lakói jártak a Földön. Vagyis a nyomok a világűrbe vezetnek. KüMs kirándulás Első alkalommal repülőgépről láttam a különös tavat. A trópusi erdő egészen a tó széléig ér. A magasból tündöklő drágakőnek látszik a tó tükre. Nagyon szerettem- vol-na közelből is látni. Az engedély csakhamar megjött. Négyen indultunk el Accrából — Pollkarpov radiokémikus, Golikov, az agrártudományok kandidátusa, Quesl ghanai sofőr és én, a sajtó képviselője. A kitűnő országúton hamar átsuhantunk a partvidéki szavannán és beJutottunk az őserdőbe. Kumasi, a második legnagyobb ghanai város mögött rátértünk egy ösvényre. Végre egy házikót pillantottunk meg az erdő szélén. Kiszálltunk és onnan gyalog mentünk a tóhoz. A közéli Bonso falu mellett elhaladva kis expedíciónk három óra hosszat kutyagolt a rekkenő hőségben, míg elértük a tó peremét. A tó csendes és csodálatosan kék volt. Meleg vize alig hallhatóan csobbant a partszéli kisebb köveken. Két-három lépéssel beljebb térdig ér, távolabb már derékig s így mélyül fokozatosan. Átmérője több mint hét kilométer, a közepén 400 méter mély. A part közelében sudár fatörzsek gyertyaként meredeznek a magasba. A tó vize lassan kiönt és szétfolyik. Évente 30 centimétert emelkedik és fokozatosan megváltoztatja a környék arculatát. A vízbe benyúló hidaknál gyermekhad nyüzsög. Játszadoznak, építgetnek, s mindRejféiyes tó ezt a helyi törzsfőnök fia egy kisebb dombról büszkén szemléli. Üdvözlésünkre méltóságteljesen intett. A hidaknál elől behajlított deszkák vesztegelnek. Amolyan primitív csónakok. Az emberek ráfekszenek és karcsapásokkal gyorsan úsznak. A „csónak" orrára halászkosarat erősítenek. Az itt lakó asantl törzs törvényei szerint egyéb halászati eszközt nem használhatnak. A tóban sok a hal, leggyakoribb a tarka uszonyú, sötétes telapia. Sajátos módon gondozza fiait: a hím és a nőstény szájába veszi az ikrát, tizennégy nap alatt kikelnek a kicsik, de nem tágítanak a szülőktől. Veszély esetén az anya szája a menedékük. Az apától félnek, mert lenyelheti őket. Tudósok vitája A tó titka még mindig rejtély. Golikov úgy véli, a vulkanikus elméletet nem lehet teljesen kizárni, lehet, hogy láva helyett gáz vagy gőz tört fel a föld gyomrából és nem hagyott maga után nyomokat. Bátortalanul felteszem a laikus kérdést, hátha mégis meteorit csinálta e krátert? Kizárt dolog — hangzik Golikov ellenvetése. — lyen hatalmas krátért csak három kilométer átmérőjű és másodpercenként 20—30 kilométeres sebességgel repülő meteor üthetett volna, ilyen pedig a valóságban nincs. Hiába kerestek meteo''darabokat a tó vidékén. Lehet, hogy a titok nyitja ott van, ahol sohasem kutattak. — Hátha más bolygók lakóinak tevékenységével függ össze a kráter keletkezése? — Feltételezni mindent lehet, bizonyítani annál nehezebb — mondja Polikarpov. Ezerszerte valószínűbben hangzik, hogy valamilyen ellenanyag érintkezett ezzel a földrésszel. Iszonyatos robbanás, de semmi szilánk, semmi nyom. Golikov vitába száll. — Az asanti nép legendái közvetve megerősítik a tó eredetének kozmikus elméletét. A szájhagyomány szerint ezen a helyen egykor tüzes test szállt le az égből... D. CSERNYIKOV áruházak is, úgyszólván egymással szemben. Három divatáru — textilüzlet egymás közvetlen szomszédságában. Az első cipőüzlet a szarajevói cipőgyártó szövetkezeté, a másik egy zágrábi gyár boltja, a harmadik pedig a Borovo mammut-üzem, az egykori Baťa belgrádi képviselete. Az egyik áruház a belgrádi kereskedelmi vállalatok tulajdona, a másik egy ljubljanai textilipari kombinátot képvisel, a divatáru-üzleteken pedig mindegyiken külön-külön más vállalat és más jugoszláv város címe olvasható. Csak magában a Vajdaságban (Autonomma pokrajina Vojvodina) legalább öt különböző autóbuszvállalat tevékenykedik. A Lasta, a Putnik, a Vojvodina, az Express és a PTT. Lehet, hogy több is van, igaz,\a Novi Sad-i városi autóbuszforgalmi vállalatnak is van egy egész sor városon kívüli Járata. A vállalatok vidáman konkurrálnak egymással, árban ugyan nemigen, ezzel szemben kényelem és szolgáltatások útján, igyekeznek magukhoz csalogatni az utast, viszont ahányan csak vannak, közösen és eredményesen konkurrálnak a Jugoszláv Államvasutakkal, amely nem képes szállítani olcsóbban Novi Sadról Belgrádba az utast, mint az autóbuszok. Ez az — sóhajt fel az ember és felidézi az itthon úgyszólván monopolhelyzetet élvező CSAD és az állami kereskedelmi hálózat összes bűneit. Csakhogy... Ennek a konkurrenciának is megvan az árnyoldala. Nemhiába szorgalmazza a jugoszláv kormány újabban az üzemek és vállalatok Integrálódását. Az egymással konkurráló vállalatok hangyabolya bizonyára lassan megritkul. 17 ste kigyúlnak a Terazie J< fényei. Villanylámpák és neonok áradatában hullámzik a tömeg. Általában egyszerűbben, mondhatnám — szerényebben öltözködnek Belgrádban. A szigorúan haszonrészesedésre dolgozó elárusítók zöme kifogástalan udvariassággal és szolgálatkészséggel tiszteli meg a vásárlót. Esetleg habozás nélkül elválasztja a komplét, amennyiben a vevő csak a szvettert akarja, és hajlandó visszaakasztani a szoknyát az egyelőre eladatlan áruk közé. És azt sem veszik sértésnek, ha a vevő esetleg ki akarná cserélni a megvásárolt árut. Már csak ezért a tapasztalatért is érdemes bemenni egy belgrádi üzletbe. OLEG LOGVINOV 1964. július 4. • ÜJ SZÓ 7