Új Szó, 1964. július (17. évfolyam, 181-211.szám)

1964-07-23 / 203. szám, csütörtök

Testvérországok államférfiainak felszólalása a varsói nagygyűlésen Varsó (CTK) — Mint már közöltük, kedden Varsóban ünnepi nagygyű­lés! rendeztek Lengyelország felszabadulásának 20. évfordulója alkalmá­ból Az ünnepi beszédet WLADYSLAW GOMULKA, a LEMP KB első titká­ra mondotta Utána HRUSCSOV, NOVOTNÝ és ULBRICHT elvtárs mondott beszédet. Szerdán délelőtt a lengyel fegyveres erők nagy díszszemlét rendeztek a Tudomány és a Kultúra Palotája előtt. A díszemelvényről a párt és a kormány vezetői, valamint a külföldi vendégek szemlélték meg a nagysza­bású katonai parádét. MARIAN SPYCHALSKI honvédelmi miniszter beszédében méltatta a húsz év sikereit, majd a lengyel hadsereg egyes fegyvernemeinek alakulatai elvonultak a díszemelvény előtt. Az impozáns díszszemle a szocialista lengyel állam törhetetlen harci erejét és a nép odaadó szolgálatát fejez­te ki. Gomulka: A szocialista országok szövetsége a világbéke oszlopa Hruscsov : Ma minden kommunista párt vizsgázik internacionalizmusból A Kultúra és Tudomány Palotájá­nak kongresszusi termében rendezett nagygyűlésen Gomulka, a LEMP KB első titkára mondott beszédet. — A szocializmus — mondotta — megszabadította hazánkat a gyenge­ségtől és az elmaradottságtól, amely a burzsoá Lengyelországot jelképezte Lengyelország a szovjet hadsereg és a lengyel kommunisták által szov­jet földön, a szovjet kormány segítsé­gével szervezett lengyel hadsereg har ca nyomán szabadult fel a hitlerista megszállás véres elnyomásából. Az új történelmi útra a munkásosztály, a dolgozó nép élcsapata — együttmű­ködve a nemzeti egységfront balol­dali pártjaival — a LEMP vezette a lengyel népet — hangoztatta, majd részletesen kifejtette, mit jelent a LEMP vezetése a lengyel nép számára. — A munkásosztály pártját az egész nép vezetője szerepének betöltésére a történelem, az évtizedes osztályharc készítette elő — mondotta. — Ebben a forradalmi munkásmozgalomban erősödött és nőtt fel a párt, és győzte le fokozatosan saját gyengeségeit, a szektásságot, az opportunizmust és a belső széthúzást. Amikor a hitlerista megszállók bes­tiális terrorja tizedelte a lengyel né­pet, a párt mondta a népnek az igaz­ságot: a felszabadulást a Szovjetunió hozza nekünk. A párt először vetette a megszállók elleni közös fegyveres küzdelembe az összes hazafias erőt, szervezte meg a néphatalmat, a népi Lengyelországot. A lengyel nagybir­tokos osztály és a burzsoázia, a reak­ció a történelem szemétdombjára ke­rült. Határaink a béke határaivá váltak — mondotta —, amelyeket a Varsói Szerződésben részt vevő országok kö­zös ereje, és az ebben legnagyobb szerepet játszó Szovjetunió hatalma véd. Ez a szövetség, amely az elmúlt húsz év tapasztalataiból és a közös ér­(rakek történelmi felismeréséből szüle­tett, törhetetlen. A szocialista orszá­gok szövetsége ma a világbéke fő osz­lopa. Ez a szövetség ma nem kevésbé szükséges és nélkülözhetetlen, mint megalakulásának időpontjában volt. A nyugatnémet militarizmus revánsot szeretne venni a második világhábo­rúban elszenvedett vereségért. El sze­retné törölni mindazt, amit népünk tengernyi vér árán harcolt kl. Meg akarja fojtani, be akarja kebelezni az NDK-t, hangosan hirdeti a Lengyelor­szággal, Csehszlovákiával és a Szov­jetunióval szembeni agresszív területi követeléseit, mindent elkövet az atom­felfegyverzésért, és állandóan ellenzi a német békeszerződés megkötését. A nyugatnémet militarizmus szörnyű veszélyt jelent Európa és a világ bé­kéjére. Amikor erről a veszélyről be­szélünk, állandóan azt a választ hall­juk Nyugatról, hogy a NATO-hatalmak kézben tartják a német militaristákat, és hogy az NSZK békepolitikát foly­tat. Erről „biztosít" minket a bonni kormány ls, amikor kijelenti, hogy normalizálni akarja kapcsolatát Len­gyelországgal és a többi szocialista országgal. Jól ismerjük korunk valóságát, a bonni kormány, a nyugatnémet mili­taristák politikáját és stratégiáját — mondotta. — Nagyon jól tudjuk, hogy ők sohasem kísérlik meg az NDK fegyveres agresszió útján történő be­kebelezését, sem pedig más szocialista országok megtámadását egyedül, a NATO-ban levő szövetségeseik és az Egyesült Államok nélkül. Egyszerűen gyengék ehhez. Gomulka rámutatott: a nyugatné­met militaristák arra számítanak, hogy a sokoldalú NATO atomhaderő keretében az Egyesült Államok se­gítségével atomfegyverekhez jutnak. Ez az egész világ békéjét veszélyez­tetné. Bonn a szemünkre veti — folytatta —, hogy segítségben részesítjük az NDK-t. Igenis, továbbra is segítjük a baráti NDK-t, amely elismerte az Ode ra-Neisse-határt és a német és a len­gyel nép közös, jól felfogott érdeké­ben harcol a nyugatnémet militaris­ták, revansisták ellen. A továbbiakban arról beszélt, hogy minden nyugati híreszteléssel szem­ben, az Odera—Neisse-határ végleges határ, amelyet — mint mondotta — a Szovjetunió és a Varsói Szerződés­ben tömörült szocialista országok ga­rantálnak és ennél nagyobb biztosíté­kot nekünk senki sem adhat. Ha mi a nyugati hatalmaktól hatá­raink elismerését kívánjuk, amint ezt De Gaulle meg is tette, ezt az európai béke megszilárdításának érdekében tesszük. Ezután meleg szavakkal emlékezett meg az NDK és Lengyelország közös megállapodásáról, az Odera—Neisse békehatárról, mely nem elválasztja, hanem összefűzi a közös*célért, a szo­cializmus felépítéséért küzdő két né­pet. A továbbiakban arról beszélt, hogy a kínai kommunisták vezetőinek hibá­jából a nemzetközi kommunista moz­galomban keletkezett nézeteltérés aláássa a szocialista országok egysé­gét és szolidaritását. Ez természetesen nem erősít minket — mondotta —, és örömet szerez ellenségeinknek. A szo­cialista országok és a nemzetközi for­radalmi munkásmozgalom azonban már átélt és úrrá lett története során nem egy gyengeségen, és megerősöd­ve került ki belőlük. Átéltük a mar­xizmus—leninizmustól idegen „szemé­lyi kultusz" korszakát. Ellenségeink reménykedése ellenére előbb vagy utóbb úrrá leszünk a mostani nézet­eltérésen is. E kérdésben a LEMP IV. kongresszusán már kifejtettük állás­pontunkat. Befejezésül Gomulka még egyszer hangsúlyozta, hogy az elmúlt húsz évben (Lengyelország pDlitikáját a szocialista országok közötti testvéri egység és együttműködés, a marxiz­mus—leninizmus, a proletár interna­cionalizmus elvei határozták meg. Ezek az elvek már húsz évvel ezelőtt a júliusi kiáltványban kifejezést nyer­tek és a felszabadult népi Lengyel­ország alapjává váltak. Gomulka nagy tapssal fogadott be­széde után Hruscsov emelkedett szó­lásra. Bevezetőül elmondotta, hogy Lengyelország újjászületésének napja nemcsak a lengyel, hanem a szovjet nép ünnepe is, majd az SZKP Köz­ponti Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége, a kormány és minden szovjet ember nevében tolmácsolta a lengyel népnek szóló szívélyes üd­vözletet és Jókívánságokat. Az orosz és a lengyel munkásosz tály együttes forradalmi harcáról szólva kijelentette: — Büszkék va gyünk arra, hogy a nagy Leninnel, az orosz forradalmárokkal együtt küzdött oly sok lengyel forradalmár ls. Hruscsov beszélt Lengyelország rop­pant világháborús veszteségeiről, majd rámutatott, hogy a Lengyel Népköztársaság napjainkban a gyors gazdasági fejlődés meggyőző példá­ját nyújtja. Valóságos csodának ne­vezte, hogy a lengyel dolgozók nem csak a háború ütötte szörnyű sebeket gyógyították be, hanem hatalmas si­kereket is elértek hazájuk társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális fej­lődésében. Ezeket a hatalmas sikere­ket a lengyel nép annak köszönheti, hogy a munkásosztály marxista—le­ninista élcsapata teljes mértékben ér vényesítette állhatatosságát, bölcses­ségét és szilárdságát. A szovjet kor­mányfő meleg szavakkal méltatta a Lengyel Egyesült Munkáspárt, annak központi bizottsága és személy sze­rint Gomulka érdemeit, majd kijelen­tette, hogy a szovjet—lengyel kap­csolatok igen jól fejlődnek. Hruscsov ezután a szovjet nép vív­mányairól szólt, majd elmondotta, hogy a szocialista rendszer fennállá­sa óla nemegyszer felmerült a nacio­nalizmus keltette számos nehézség. Most ezek a nehézségek különösen súlyossá váltak, amióta a Kínai Kom­munista Párt vezetőségének jelenlegi állásfoglalása kialakult. Meggyőződé­sünk — folytatta a szovjet miniszter­elnök —, hogy ezeket a nehézségeket leküzdjük. Ma minden kommunista párt úgyszólván vizsgázik az interna­cionalizmus iránti hűségből. Most a gyakorlatban kell bebizonyítani, ki milyen úton Jár: a nemzetközi össze­fogás vagy talán a nacionalista el­különülés és önzés űtján-e. Minél szilárdabb lesz pártjaink és országaink egysége, annál határozot­tabban szavatoljuk minden szocialista ország és az egész szocialista tábor biztonságát. Hruscsov ezután rámutatott, hogy az imperialista erők ma ismét reváns­ra vágynak és új háborúval fenyege­tőznek. De a revansistáknak és az agresszoroknak nem szabad elfelej­teniük, hogy a második világháború teljes vereséget hozott azokra, akik kirobbantották, s ha az imperialisták újabb háborút robbantanának ki, ez a kaland teljes megsemmisülésükhöz, az egész tőkés rendszer elkerülhetet­len bukásához vezetne. Az imperialisták azonban nem mindnyájan értették meg, hogy minél jobban fenyegetőznek, annál erősebb a szocialista országok összefogása. A legelvakultabbak, akiket még az Egyesült Államokban is veszetteknek neveznek, ma is erőpolitikát akarnak folytatni. Amikor a monopolista burzsoázia lemond arról a reményéről, hogy a szocializmust a két rendszer békés versengésével is legyőzheti, legreak­ciósabb körei szélsőségekre hajlamo sak, sőt egy új háború kirobbantására ts készen állnak. Kénytelenek va­gyunk számot vetni a tényekkel — folytatta Hruscsov. — Az Egyesült Államokban nemrég a köztársasági párt országos Jelölő kongresszusa olyan választási programot fogadott el, amely ezeknek a legagresszívabb köröknek a céljait tükrözi, a kong resszuson megválasztott elnökjelölt pedig nyíltan feltárta, hogy az elva kult antfkommunizmus és a háborús fenyegetések jelszavaival akar bevo nuini a Fehér Házba. Az amerikai választóknak kell fe­lelniük arra a kérdésre, hogy hajlan dó-e támogatni az amerikai nép azt a programot, amelyet a köztársasági párt a San Franclscó-i kongresszu son elfogadott, hajlandó-e jóváhagyni azt a politikát, amely az egész világ ra, így az amerikai népre nézve is oly veszélyes. Ez nem tőlünk függ, de minden eshetőségre számítanunk kell. A Szovjetunió már 47 éve fennáll. Ez idő alatt rengeteg veszettet és fé­lig-meddig veszettet láttunk. Szocia lista államunk létrejötte, fejlődése nem függ sem a veszettektől, sem a félig-meddig veszettektől. A szocia­lizmus és a kommunizmus fejlődése elkerülhetetlen történelmi folyamat S akárhogy harsogják is a polgári filozófia, a polgári erkölcs szócsövei, hogy ez törvénytelen folyamat, a szo­cializmus és a kommunizmus eredmé­nyesen fejlődik, újabb és újabb győ­zelmeket fog aratni — jelentette ki a szovjet miniszterelnök. Ezután kifejtette: az imperialisták a fenyegetőzés mellett egyre Inkább arra törekszenek, hogy a szocialista országokat olyan ezközökkel gyengít­sék meg, mtnt a nacionáltzmus fej­lesztése. Ezzel a politikájukkal meg­próbálják, hogy egyes szocialista or­szágokat szembeállítsanak a többiek­kel. Mindez arra irányul, hogy meg­ingassák a szocialista országok egy­ségét, éket verjenek közéjük, és kü­lön-külön leszámoljanak velük. Ezt látnunk kell, s le kell vonnunk ebből a szükséges következtetéseket. Meggyőződéssel jelenthetjük kl, hogy a szocialista országokban a munkás­osztály, az egész dolgozó nép, az értelmiség nem dől be az ellenség cselszövéseinek. A békéért folyó küzdelem nagy je­lentőségéről szólva, Hruscsov rámuta­tott, hogy a béke biztosítása, a ter­monukleáris világháború veszedelmé­nek kiküszöbölése olyan feladat, ame­lyet csak minden szocialista ország együttes erőfeszítéseivel lehet meg­oldani. Az imperializmus távolról sem mondott le agresszív törekvéseiről, továbbra is keresni fog minden lehe­tőséget, hogy ránk kényszerítse aka­ratát. Minél egységesebbek leszünk, annál szilárdabb és eredményesebb lesz harcunk az imperializmus ellen, annál nagyobbak lesznek eredmé­nyeink — hangsúlyozta, s befejezésül kijelentette, hogy a szovjet—lengyel barátság szilárd és megbonthatatlan, a Szovjetunió kész továbbra is test­vériesen megosztani tapasztalatait a lengyel néppel, fejleszteni a politikai, a gazdasági, a kulturális együttműkö­dés minden formáját. Ezután felolvas­ta az SZKP Központi Bizottságának, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének és a szovjet kormánynak a Lengyel Nép­köztársaság vezetőihez intézett üdvöz­lő üzenetét. Antonín Nov otný : Országaink legfőbb érdeke a nemzetközi munkamegosztás elmélyítése Ulbricht: Szilárdan állunk Leni in pártjának oldalán „Elsőrendű történelmi sikernek tartjuk a német—lengyel barátságot, az NDK és a népi Lengyelország test­véri barátságát és együttműködését, valamint együttműködésünket a Var­sói Szerződés és a KGST keretében" — jelentette ki beszédében Walter Ulbricht. Hangoztatta, hogy „népeink megbékélése és barátsága a marxiz­mus—leninizmus, a szocialista célok és létérdekek egysége alapján óriási jelentőségű, az európai béke és biz­tonság fontos tényezője. Különösen nagy jelentősége van annak a tény­nek, hogy országainkat testvéri kö­telékek fűzik a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz. Pártunk rendületlenül áll Lenin pártja — a csapatának oldalán, amely Nyikita Hruscsov vezetésével a kommuniz­must építi." Ulbricht elvtárs beszédében han­goztatta, hogy az NDK Lengyelország­gal együtt védelmezi a szocialista tábor nyugat-európai határait. Rátért a német—szovjet barátsági és köl­csönös segítségnyújtási szerződés je­lentőségére, s megállapította, hogy leküzdhetetlen akadály áll a nyugat­német militaristák és imperialisták kalandorpolitikájának útjában. „A szocialista építés nagy felada­tainak megoldása országainkban hoz­zájárul kölcsönös politikai, gazdasági és kulturális kapcsolataink további szilárdításához. Ezt az utat világosan Szovjetunió Kommunista Pártja mel- , játjuk." — mondotta Ulbricht elvtárs, lett, a nemzetközi munkásmozgalom és sok sikert kívánt a lengyel dol­legtapasztaltabb és legedzettebb él- gozóknak a szocializmus építősében. Tisztelt Elvtársak, kedves lengyel barátaim, örömmel fogadtam el a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­sága és a Lengyel Népköztársaság kormánya képviselőinek elvtársi meg­hívását a népi Lengyelország meg­alakulása 20. évfordulójának ünnepsé­geire. Mindnyájunknak, az egész lengyel népnek jókívánataimat fejezem kl a jelentős évforduló alkalmából, s egy­úttal tolmácsolom Csehszlováki Kom­munista Pártja Központi Bizottságá­nak, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság kormányának s minden cseh­szlovákiai dolgozónak testvéri, forró üdvözletét. Örömmel jöttem Varsóba, márcsak azért is, mert Csehszlovákia és Len­gyelország népe közvetlen szomszéd­ságban él, baráti kapcsolatok, az osztályharcban és a fasizmus elleni nemzeti felszabadító küzdelemben ki­alakult harci hagyományok fűzik egybe népeinket. Egybekapcsol ben­nünket az a közös törekvés, amely országainkban a szocializmus fejlesz­tésére irányul. A lengyel nép a Lengyel Népköz­társaság megalakulásának 20. évfor­dulóját ünnepli ezekben a napokban, s mi ez idén ugyancsak megünnepel­jük a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulóját, s jövőre a náci meg­szállás alóli felszabadulás 20. évfor­dulójáról emlékezünk meg. A szovjet hadsereg felszabadító küldetése nyomán sok európai állam ünnepel örömteljes évfordulókat. A szovjet hadsereg győzelme a német fasizmus felett megnyitotta az utat a népi demokráciák építése felé, ame­lyekben a kommunista és munkás­pártok vezetésével a munkásosztálya parasztsággal karöltve magához ra­gadta az államhatalmat. Amikor Lengyelország és Csehszlo­vákia új szociális és politikai rend­szere a proletár nemzetköziség gon­dolatával párosult, lehetővé vált a sokoldalú együttműködés, a kölcsö­nös testvéri támogatás és segítség­nyújtás azon államok között, ame­lyek a szocializmus és a kommuniz­mus ügye mellett döntöttek, és az első szocialista hatalom, a Szovjet­unió oldalára álltak. Ez az elmúlt évek során a szocializmus sikeres építésének alapvető feltétele volt minden országban. Ez az összeforrott­ság a szocialista országok együttes erejét növeli, jelentős hatást gyakorol a nemzetközi fejlődésre. A felszabadulás 20. évfordulói ezért mindnyájunk számára az internacio­nalizmus ünnepeit jelentik, amelye­ken mérlegeljük 20 éves politikai, közgazdasági és kulturális tevékeny­ségünket, s a szocializmus további fejlődését. Látókörűnk ma már kiterjed a közös kommunista Jö­vőre is. Ezeken az évfordulókon szi­lárdul az a meggyőződésünk, hogy a szocializmus országai közti nemzetkö­zi együttműködés útja helyes volt és a jövőben is szükségünk lesz rá kö­zös céljaink elérése, országaink biz­tos jövője érdekében. A nemzetközi együttműködés alapja az egység a Szovjetunió Kommunista Pártjával. Tudatosítjuk ennek jelentőségét, s ez megnyilvánul abban is, hogy a fel­szabadulás 20. évfordulója előtt or­szágaink meghosszabbították szövet­ségi szerződésüket a Szovjetunióval, amelyet még a háború idején kötöt­tek. A szerződés meghosszabbítása további 20 évre nemzetközi helyze­tünk megerősítése, az európai béke és biztonság érdekében történt. Tántoríthatatlan álláspontunkat bi­zonyítja az a szilárd elhatározásunk is. hogy országaink viszonyai köze­pette érvényesítjük majd az SZKP XX. és XXII. kongresszusán kitűzött prog­ram gondolatait. Azért tesszük ezt, hogy az alkotó leninizmus szellemé­ben növeljük a szocialista rendszer vonzóerejét, felszámoljunk munkánk­ban és életünkben minden régit és konzervatívat, s kommunista lendü­lettel munkálkodjunk népünk életé­nek gazdaggá és elégedetté tételén. Elvtársak, őszintén örülünk annak, hogy a Lengyel Népköztársaság meg­alakulása óta eltelt 20 év alatt or­száguk kézzelfoghatóan bebizonyítot­ta a szocialista eszmék alkotó erejét, a szocialista társadalmi rendszer életképességét és felsőbbrendűségét a tőkés társadalmi rend fölött. Jól tuti­juk, milyen örökséget hagyott a len­gyel népre a burzsoázia és milyen anyagi károkat okozott és emberál­(Folytatás a 4. oldalon] 1964. július 23. * tJ| SZÓ 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom