Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-16 / 166. szám, kedd

Jhitiúw SZÁZ ÉVE SZÜLETETT RICHARD STRAUSS A napokban emlékezünk Richard Strauss születésének századik évfordulójára. Richard Strauss, németosztrák zeneköltő Münchenben született. Művészi útja nyílegyenesen felívelő vonalban vitte diadalról diadalra. Már a századfordulón úgy ünnepekék, mint „korának legnagyobbját". Az ó- és az újvilág metropolisai határtalan csodálattal adóztak a nagy dirigensnek és zeneszerzőnek. Élete utolsó két évtizedében kissé alábbhagyott a lelkesedés. Két világháború formálta és alakította az emberiséget, minden oldalról bontakozott, érlelődött az „új", és ez kissé elhomályosította a wilhelmiánus idők nagy reprezentánsának dicsőségét. Richard Strauss nagysága elsősorban talán abban rejlett, hogy utolérhetetlen művészettel játszott korának hatalmas hangszerén. Strauss uralja és minden ízében ismeri korát, de megváltoztatni nem akarja. Igent mond a jelenre és nem fárad el megéneklésében. Művészetében hiába keressük a nagy idők és nagy változások visszhangját. „Der grosse Zeitgemässe", a nagy korszerű (Gustáv Mahler nevezte így) nem kapcsolódik be a világesemények áramába. Elfogadja a világot olyannak, amilyen, etikai vagy idealista eszmények nem hevítik. Strauss különösen összetett lényéből fakadt, hogy nem lehetett építő szimfonikus. Adottságai inkább a szimfonikus költemény és az opera területére sodorták. A szimfónia belső harcot, vajúdást, forrongást, felszabadulást kíván. Strauss pedig inkább ábrázol, dallamképeket rajzol éles körvonalakkal és csodálatos élethűséggel, melódiai zenébe ülteti át a valóságot. Nála a melódia tartalom, önmagába záruló egész. Művészete, amelyben őseredetiség keveredik játékos bűvészkedéssel, mindig a való ság felé fordul. Elkerüli a sötét tra gikumot, a mélységek elé csillogó homlokzatot állít és sohasem vész el ködös elképzelésekben. Szabolcsi sza vaival élve: „Neki semmi sem túlsók, sőt soha semmi sem elég Nem ismeri a sejtetés és suttogás vará zsát, fél önmagával egyedül maradni fél elhallgatni vagy akár csak halkan beszélni . .. háta mögött ott jár a század Csönd-hercege, az Unalom szörnyeteg, a nagy parádék böjtje, a Nihil, amely eltapossa az elnému lót". Korának minden hangja megszólal benne: Strauss gállástalan és merész, naiv és könyörtelen, gyöngéd és fri vol, derűs és humoros, cinikus, ro mantikus, néha nagyhangú és dagá lyos. Csodálatosan aktív és virtuóz jelenség, művészetét nem az elemző értelem, hanem a törhetetlen akarat ereje formálja Meglepő, sőt megbök kentő hangszerelési ötleteit óriás-ze nekarral valósítja meg. Zenekarban gondolkodik, a végletekig kiaknázza az orkeszterhangzás lehetőségeit, szí nekben, fényekben tobzódó zenekarát ő maga is „szimfonikus orgiának" ne vezte. „Strauss szeme és művészete csak a látható, hallható, érzékelhető világ csodáiban dúskál — mondotta a ze neköltö hatvanadik születésnapján Gerhart Hauptmann. — Megvannak persze a gyökerei a föld alatt, de akár a fa, csak azt mutatja, ami a föld felett van. Kinek ne lenne ez elég, s ki ne lenne hálás ezért a vidámsággal teli zenei életforrásért, amely legyőzhetetlenúl él: életet adva él." Havas Márta Ä fiatalok ismereteit gyarapítják Választékos ízléssel rendezett kiállítás mutatja be a bratislavai Barátság Házában a sžovjet gyermekkönyvek illusztrációit Talán egy országban sem jelenik meg annyi képeskönyv, mint a Szovjetunióban, ahol olyan mélyenjáró probléma a gyermeki lélek formálása. Az illusztráló művészek is bizonyos értelemben az új ember kovácsai, akik az eszméli) gyermek, a fejlődő ifjúság ismereteit kívánják gazdagítani, képzeletét szárnyalásra ösztönzik, és érzéseket ébresztenek bennük. Az éleven színes anyag nemcsak mondanivalójánál fogva változatos, hanem azért is, mert az alkotók különböző tehetségének, egyéniségének jegyeit és kézírását jelzik. Kivétel nélkül realista ábrázolásokat látunk, amelyek meggyőzően vetnek fényt a régmúlt történeti eseményeire (Serov), a mai fiatalság előtt ismeretlen, küzdelmes háborús forradalom előtti és alatti időkre (Dehterov, Gorkij gyermekkorát idéző árnyalt metszetei). Favorszkij mester klasszikusan tiszta fametszetei a múlt drámai bonyodalmainak erkölcsi jelentőségét hangsúlyozzák. Pehanov megindító drámaisággal szól a háborús kor gyermekéveiről. Zukov Lenin-ábrázolásai lelkesedést és hódolatot sugároznak, az erkölcsi nagyságot és erőt magasztalják Polevoj Egy igaz ember története illusztrációiban. — Kukrinikszijék aranyos humora is gyakran felcsillan. Bűbájosak Vasznecovnak Tolsztoj Három medvéjéhez készült folklorisztikus elemekkel tarkított rajzai. Még sok-sok finom meglátású, színes kép foglalkozik az állatvilággal, amin keresztül emberi jellemeket és viszonylatokat -tükröznek. Hisszük, hogy Bjelitiszkij mába érő szavai: az esztétikai érzés minden szépnek és nagynak a forrása — ezeken az illusztrációkon keresztül ls termékenyítőleg hatnak nemcsak a szovjet gyermekek, hanem a mieink lelki és erkölcsi világára is. Bárkány Jenőné hogy Szlovákia és Kárpát-Ukrajna azon területein, ahol 1919-ben létrejött a tanácsuralom, a munkásosztály csaknem egységesen magáévá tette a Kommunista Internacionálé állásfoglalását, és Szlovákia többi részén is 1920 szeptemberében a szociáldemokraták túlnyomó többsége a marxista balszárny soraiban állott. A CSKP, megalapításától kezdve a polgári történelemhamisítőkkal szemben védelmezte az 1919-es hagyományokat, s a München előtti köztársaságban is népszerűsítette a tanácsuralom szlovákiai fennállásának jelentőségét. A felszabadulás után marxista történelemtudományunk alaposan felülvizsgálta a történelmi tényeket s az események tisztázása után egyes előítéleteket leküzdve a kövotkező értékelésre jutott: a Szlovák Tanácsköztársaság dolgozó népünk jelentős szocialista és internacionális, nemzeti és államalkotó forradalmi hagyományaihoz, a csehszlovák és a magyar proletáriátus közös osztályharcainak hagyományaihoz tartozik. N

egyvenöt esztendő telt el az 1919 júniusi események óta. E hetekben készülünk hazánk történelmének egy további nagy eseménye, a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójának ünnepségeire. E két forradalmi esemény között eltelt negyed század alatt a CSKP, dolgozó népünk élén, a munkásosztály eszményeinek megvalósításáért, a kapitalizmus megdöntéséért, a népuralom megteremtéséért harcolt. A Szlovák Tanácsköztársaság, amely az 1938. évi nemzeti és demokratikus forradalom folyamataként jött létre, a szlovák iiem/i t felálló létét, egyenjogúságát ak.vta i>

;ztí:.-.ita:ii, meg akarta ddnleni a burzsoázia kormányát, s ezáltal biztosítani a köztársaság függetlenségét és önállóságát, s a szocialista rendet az egész államban. A Szlovák Nemzeti Felkelés, amely a német és a hazai fasizmus elleni harcban robbant ki, a nemzeti és demokratikus forradalom kezdete volt, fontos feltételeket teremtett népi demokráciánk megszületéséhez, a szocialista forradalom győzelmes meg kezdéséhez Szlovákiában, lényegében felszámolta München következményeit, a köztársaság új szocialista alapokon való felújításáért harcolt, kivívta a szlovák nemzet önálló létének elismerését. A Felkelés szembeszállt a német megszállókkal, egészen a szovjet hadsereg megérkezéséig, amely felszabadította hazánkat. A Szlovák Tanácsköztársaság a proletár nemzet köziség gondolatából jött létre, a csehek és szlovákok egységes szocialista államának gondolatát szolgálta, semmi köze sem volt a Hlinka vezette szilovák burzsoázia csehellenes ludák nacionalizmusához. A Szlovák Nemzeti Felkelés véget vetett a Beneš-féle csehszlovákizmusnak és antikommunizmusnak, amely összeeskü vésre vezetett a köztársaság ellen A cseh és a szlovák uéu közös harcában segítette a CSKP vezette munkásosztályunk történelmi feladatának teljesítését: dolgozóink önálló állami és nemzeti létének felújítását és biztosítását. A

Szlovák Tanácsköztársaság építőinek és harcosainak elképzelései és tervei a München előtti köztársaságban és a fasiszta leigázásban vívott súlyos osztályharcok után a Szlo vák Nemzeti Felkelésben kezdtek megvalósulni, s az elmúlt húsz év folyamán valóra váltak pártunk vezette népünk épitőmunkájával, és ma már sz-** lista valónkat képezik. VIETOR MARTON A „csodatevő

1" penész diada'útfa Prágában megkezdték tanácskozásukat a világ antibiotikum-kutatói • A kemoterapeutikumoktól az antibiotikumokig • A penicillin felfedezése • Penésszel a halál ellen Az orvosok még harminc évvel ezelőtt is gyakran tanácstalanok és tehetetlenek voltak számos betegséggel szemben; a fertőző betegségek nagyrésze halállal végződött A tüdőgyulladás, a súlyosabb torokgyulladás, influenzás és más, ma már aránylag könnyűszerrel legyőzhető fertőzések rettegett betegségeknek számítónak, s a páciens, aki nem rendelkezett elegendő védekező eróvel, gyakran pusztulásra volt ítélve. A íertőző betegségek elleni küzdelemben 1933-ban állt be komolyabb fordulat, amikor Gerhard Domagk német orvos mesterséges úton előállított egy új anyagot, amelyet prontosilnek nevezett el; ez a szulfonamid indította meg az ún. kemoterapeutikumok új korszakát. A kemoterápia a gyógyszeres gyógyítás egyik módja; célja a fertőző csírák elpusztítása a szervezetben. Az alkalmazott gyógyszerek csak az élő szervezetbe jutott kórokozókat támadják meg vagy pusztítják el. A fertőző anyagoktól abban különböznek, hogy nem minden sejtre ártalmasak hanem csakis az élősködők valamely specifikus enzimrendszerét támadják meg és ezzel akadályozzák anyagcseréjét. Domagk felfedezése óta ez ideig már több mint 1200 féle baktericid hatású vegyületet állítottak elő, amelyek megbénítják a baktériumok szaporodását. Ez azonban nem oldotta meg a fertőző betegségek sikeres gyógyításának a kérdését. A keinoterapeutikumoknak ugyanis fő hatásukon kivül számos nemkívánatos mellék- és gyakran életveszélyes hatásuk is van, s ezenkívül csak bizonyos mikróbákkal szemben hatásosak. Penicillin A penicilín elindul diadalútjára Oxfordban, a régi angol egyetemi városban működött az ausztráliai Florey vezetésével egy kutatócsoport. Fleming munkásságában tulajdonképpen nem is a penicillinre vonatkozó felfedezés érdekelte őket, hanem Flemingnek az a megállapítása, hogy a könnyben, Csehszlovákiában a Prága melletti Roztokyban működő a nyálban és a to- Antibiotikum Kutató Intézet foglalkozik az antibiotikumokkal összefüggő problémákkal: itt született meg a legtöbb hazai ani'hiotikum-féleség is. A képen: Táptalajon szépen kifejlődött Penicillium chrysogenes penésztelep. jáshan, pontosab - han: ezek fehérjéiben olyan anyag van, amely megállapítja a beléjük kerülő baktériumok fejlődését. Nem véletlen, hogy sok állat nyalogatja sebét. Florey rendszeresen foglalkozott e kérdéssel. Tovább kutatott a szakirodalomban, s rábukkant benne a penicillin körüli érdekességekre. Florey, az orosz Chain és a munkaközösség többi tagja nem ijedt meg Flemingnek a gyártásra vonatkozó borúlátásától. Kutatócsoportjuk oxfordi munkaközösség néven vonult be a tudomány és az ipar történetébe. Egyszerű laboratóriumi-eszközökkel: lomaz antibiotikumcsalád elsőszülöttje A penicillin története 1928-ban kezdődik, Alexander Fleming skót orvos laboratóriumában, s új korszakot nyitott a fertőző betegségek elleni harcban. A penicillin elsőszülöttje a baktériumok szaporodásét gátló gombák által termelt anyagok, az antibiotikumok ma már népes családjának. Az a legismertebb antibiotikum. Nevét a Penicillium notatum nevű penészgombáról kapta, amelyből felfedezője előállította. A világraszóló felfedezés története valósággal regénybe illő. 1928 ban Fleming gennykeltő csírákat, baktériumokat tenyésztett arravaló táptalajon. A sok billiónyira szaporodott kórokozók gombostűiéjnyi csomócskákban a táptalaj felszínén láthatóvá váltak, a táptalaj más részén pedig legalábbis vékony hártyát alkottak. A táptalajra véletlenül penész is került, éppen ama bizonyos Penicillium notatum, mire a penészfolt körül a baktériumtömegek petytyei, az úgynevezett baktériumtelepek felóldodtak, elpusztultak, úgyhogy a kocsonyás, lapos táptalaj-lemez a penészsziget körül tiszta, áttetsző lett. Fleming a Penicillium notatum penészgombát tápoldatban tovább tenyésztette. Amikor a penészszövedék a tenyészlevesben egy ideig növekedett, a folyadékot a gombapamacsoktól nagy gonddal megszűrte. Ilyenformán a szüredékben tisztán benne maradt a gennykeltőket megölő anyag. Ezt a vegyületet nevezte el penicillinnek. Kísérleteit gondosan megismételte. Most már biztos volt benne, hogy hatásos antibiotikum van a gombafonáltól mentes szüredékben. Hamarosan tisztázta azt is, hogy a penicillin kísérleti állatra, emberre nem mérgező, ártalmatlan: a fertőzések ellen használt addigi szerektől eltérően még az érzékeny fehérvérsejteket sem károsítja meg. Gennyesedés ellen a penicillint házilag, munkatársakon ki is próbálták, s jó eredményt értek el. A legnagyobb siker egy súlyos szemfertőzés gyors gyógyítása volt. Ez 1929-ben történt. Még ennek az évnek júniusában Fleming nyilvánosságra hozta felfedezését. Közleményében az igazán nagyok szerénységével megjelölte felfedezése gyenge pontjait is. A penicillin gyors, de múló és — szerinte — ingadozó hatásától nem volt éppen elragadtatva. Űgy gondolta, hogy kétszítményéből csak akkor lesz általános használható szer, ha majd vegyi úton, mesterségesen tudják előállítani. Fleming eredményeit Jó ideig rideg közöny fogadta hazájában és hazáján kívül egyaránt. 1932-ben újabb közleménye jelent meg. 1936-ban a londoni nemzetközi mikrobiológiai kongresszuson a világ nyilvánossága előtt is beszámolt. Úgyszólván semmi visszhangja nem volt... A mikrobák érzékenységét az antibiotikumokkal szemben miniatűr korongok segítségével ellenőrzik. A korongocskákba különböző antibiotikumokat „oltanak" s a körülöttük kialakuló zóna nagyságából következtetnek az antibiotikum hatékonyságára. bikokkal, választótölcsérekkel, üvegkacsákkal hozzáláttak a „gyártáshoz". 1940-re már 2—3 százalék penicillint tartalmazott sárgás-barna poruk; ugyanebben az évben beszámolnak kémcső-, táptalaj- és állatkísérleteikről, s 1941-ben egy súlyos baktériumos fertőzéses embert penicillinnel meggyógyítanak. Ekkor végre megindult a penicillin nagyipari előállítása is. Eleinte nagy gondot okozott az, hogy a vegyileg nem egységes és tiszta anyag a hőmérséklet emelkedésével bomlik. Az 1945—46-os években például a penicillint jégszekrényből jégszekrénybe Kellett helyezni, hogy hatásos maradjon. 1946-ban került forgalomba az első tartós, hőálló, vegyileg tiszta, fehér, úgynevezett kristályos g-penicillinnátrium, szaknevén: a benzilpenicillin. 1945-ben — 17 évvel a felfedezés után — Fleming, Florey és Chain, valamint később Du Vigneaud Nobeldijat kapott. Fleming haláláig (1955) megőrizte azt a lapos, kerek üvegedényt, egy úgynevezett Petri-csészét, amelyben rájött a gyógyító penész titkára. Az antibiotikumok terebélyesedése A második világháború után a tudományos kutatók egész csoportjai folytatták az antibiotikum-kérdés tanulmányozását. Ki kellett dolgozni a célszerű termelési módszereket, a lehető legtisztább állapotban kellett előállítani a penicillint és meg kellett találni az új antibiotikum helyes alkalmazási lehetőségeit a gyakorlatban. Napról napra szaporodtak azok sorai, akik a penicillin és később a további antibiotikumok tanulmányozásának szentelték munkásságukat. Az antibiotikumok ma már több országban az elfogyasztott gyógyszereknek a felét-kétharmadát teszik ki. Számos gombafajtából sokféle antibiotikumot állítottak elő, segítségükkel sok fertőző betegség gyógyíthatóvá vált. A jelenleg ismert antibiotikumok azonban a vírusok és gombák okozta fertőzésekre kevésbé hatékonyak. Űjabban előállítanak ún. széles hatósávú antibiotikumokat is, melyek sokféle baktériumtörzsre hatnak, de a nagyobb vírusok okozta betegségeket is előnyösen befolyásolják! Számosat már szintetikusan is elő lehet állítani. Alkalmazásukat azonban még mindig korlátozza a rezisztens baktériumtörzsek kialakulása A baktériumok ugyanis hozzászbknak az antibiotikumokhoz, és az ilyen törzsekkel létrejött újabb fertőzésekben a gyógyszer hatástalan. Az antibiotikumokkal foglalkozó szakemberek száma nőtt, az antibiotikusok családja gyarapodott, de szaporodtak a velük összefüggő problémák is. A kutatók ezért/rendszeresen kongresszusokat és nemzetközi szimpóziumokat tartanak, amelyeken kicserélik tapasztalatalkat és eredményeiket s koordinálják a feladatokat. Ennek eredményeképpen ma már több mint kétezer antibiotikumot ismerünk, a legismertebb, forgalomba került antibiotikumok száma ís meghaladja a két tucatot, általánosan azonban még ma is csak egynéhány terjedt e

1 (penicillin, streptomicin, chlorat.phenicol, aureomicin stb.). A csehszlovák antibiotikumkutatás tekintélyes hagyományokkal rendelkezik, szép eredményeket ért el mind az elméleti tanulmányozásban, mind a termelésben (legújabban megkezdtük a mikoin BF 510 termelését). Ennek a hagyománynak a folytatója az antibiotikumokkal foglalkozó szakemberek kongresszusa is, amely a napokban ülésezik Prágában. A kongreszszuson két szekcióban folyik a munka; külön tanácskoznak az orvosok és külön az antibiotikumok elméletitechnológiai vonatkozásait vizsgáló szakértők, hogy az antibiotikumok fejlődését érintő valamennyi problémát a lehető legalaposabban megvitathassák. A kongresszuson részt vevő delegátusok száma, a nagy nemzetközi részvétel és a kongresszus gazdag munkaprogramja azt bizonyítják, hogy olyan akcióról van szó, amelynek rendkívüli jelentőséget tulajdonít az egész tudományos világ. (Irodalom: Bodánsky H.: Az antibiotikumok kémiája, 1954; A tudomány új utakon, 1957.) ÉPÍTŐIPARI ADAGOLÓBERENDEZÉS A budapesti nemzetközi vásáron a szovjet kiállítás gazdag gépipari és műszaki berendezés bemutatójából nagyon tetszett az új, teljesen önműködő, építőipari mérő- és adagolóberendezés, amely a betongyártásban használható fel a cement, a homok, a víz és más adalékanyagok rendkívül pontos, önműködő adagolására. A berendezés négy különböző egysége elelaropneumatikus vezérlő rendszerrel állítja össze a betonkeveréket — rendkívül pontosan. Egy egy adagolási ciklus 45 másodpenet vesz igényije. A na^y teljesítményei automata 'ilusz-mlnusz 2—3 s. izalékos megengedett eltéréssel dolgozik. 1964. június 21. * fj{ SZŐ 3