Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-12 / 162. szám, péntek

Néhány nap múlva a szavazóurnák elé járulunk. Amikor a Nemzeti Front jelöltjeire szavazunk, aktív ál­láspontunkat juttatjuk kifejezésre to vábbi fejlesztési programunkhoz és egyidejűleg elgondolkozunk afölött, hogyan végeztük munkánkat s me­lyek belpolitikai életünk alapvető fontosságú problémái. Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak vezetésével létrejöttek és kifej­lődtek a csehek s a szlovákok kap­csolatai. Szlovákia népe a párt veze­tésével az új köztársaságért és a munkásosztály politikai győzelméért küzdött. Minden erejével hozzájárult társadalmunk szocialista átalakulásá­hoz. A maga részéről most is aktivan járul hozzá építéséhez és felvirágoz­tatásához. Nemzeteinknek ez az ösz­szefogása meghozza számára a múlt­ban sohasem tapasztalt sokoldalú fejlődés lehetőségét. Szlovákia népe kész a lövőben ls minden erejét ha­zája — a Csehszlovák Szocialista Köztársaság — felvirágoztatásának s megszilárdításának szolgálatába ál­lítani, mert meggyőződése, hogy ez a leghelyesebb út, amely gazdasági, kulturális s nemzeti élete fellendülé­séhez vezet. Igen. Szlovákia népe büszkén vall­ja, hogy részt vett köztársaságunk megalapozásában, amely most a ha­ladás élén áll s a Szovjetunió körül felsorakozott harcosok első soraiban küzd a szocializmusért és a világbé­kéért. A csehek és a szlovákok közötti kapcsolatoknak, mint nemzetiségi kérdésnek alkotó marxi—lenini meg­oldása valóra váltotta mindazt, amit népünk évszázadokon át érzett s amit haladó szellemű képviselőink több ízben kifejezésre is juttattak. A tör­ténelem bebizonyította, hogy egy nemzet csak akkor érheti el céljait, ha leghaladóbb része — a kommu­nista párt vezette munkásosztály azo­kat szervesen programjába illeszti. Nálunk igy történt a nemzeti demok­ratikus forradalomban, amelynek kez­dete és jelentős része a Szlovák Nemzeti Felkelés volt. A nemzet sza­badságharcának élére a munkásosz­tály állt, amely hazánkban a fejlő­dést a szocializmus felé irányította. Ez egyben fordulatot jelentett test­véri népeink kapcsolatainak kialaku­lásában és az új Csehszlovák Köztár­saságban megnyitotta a szlovák nem­zet előtt a sokoldalú fejlődés útját. A szlovák nép a fasiszták ellen fel­lépve a szeparatista államot is szét­zúzta s a szovjet seregek oldalán, döntést hozó támogatásukkal szintén részt vett a hatalmas áramlású euró­pai szabadságharcban. A nemzet iga­zi felvirágoztatásának feltételeit az­zal hozta létre, hogy a Szovjetunió támogatásával egybekötötte azt a szo­ciális előrehaladásért, a szocializmu­sért és azért vívott harccal, hogy testvériesen élhessen együtt a cseh néppel Egyének, vagy csoportok eltéveszt­hetik, elhomályosíthatják az igazi célokat, sőt spekulálhatnak is, de a népi mozgalom — mint amilyen a fel­kelés is volt — sohasem folyamodhat furfanghoz. Örök időkre nagy, törté­nelmi próbatétel bizonyítéka marad, olyan próbatételé, amelybon a nem­zet megállta a helyét. Az ilyen kiál­lás a harcoló tömogek szívből jövő óhajait, kívánságait és nézeteit jut­tatja kifejezésre. A Szlovák Nemzeti Felkelés — a szlovák nép jelentós hozzájárulása volt a Csehszlovák Köztársaság felújításáért vívott harc­hoz, bel- és külpolitikai beállított­ságának kialakulásához, szerfölött je­lentős hozzájárulása volt ahhoz, hogy hazánkban leraktuk a szocializmus politikai alapjait. Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájával eleget tett annak a fon­tos követelménynek, hogy helyesen kell megoldani a nemzetiségi kérdést — hazánkban elismertük a nemzetek önrendelkezési jogát A szlovák nem­zet teljesen egyértelműen él ís ezzel a jogával amikor a testvéri cseh nemzettel él együtt, együttműködik vele s további forradalmi feladatokat teljesít a felújított országban Hazánkban a Szlovák Nemzeti Ta­nács lett a szlovák nemzet sajátos kérdései politikai, államjogi rende­zésének megtestesítője és kifejezője. Ez a mi valóban alkotó jellegű ál­lamjogi elgondolásunk, hogy két nemzet alkot egy államot — nem légből kapott. Ez a megoldás a szó szoros értelmében gyakorlati szem­pontból volt szükséges azért, hogy az, ami különleges, ami nemzeti jellegű, helyesen illeszkedhessen abba, ami közös, a csehek és a szlovákok egy­séges törekvéseibe. Ez maradéktala­nul megfelel a demokratikus centra­lizmus elveinek is. Akadnak olyan egyének, akik több­nyire azért, mert ehhez hasonló meg­oldásról nincs tudomásuk, vagy azt latolgatják, elegendő-e ez a megol­dás, vagy pedig a szlovák nemzeti szerveket csupán közbeiktatottaknak A. Dubček, o CSKP KB elnökségének fogja, oz SZLKP KB első titkára tekintik és a központi irányítás be­folyását féltik. Az ilyen elgondolások nem tárgyilagosak. A CSKP KB s az SZLKP KB állást foglalt amellett, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács mé­lyítse el tevékenységét s ez elméle­tileg, de gyakorlatilag ls újból teljes mértékben megindokolja állarajogi megoldásunk helyességét, megalapo­zottságát. Az SZNT szerepének meg­ítélését illetőleg ez egyben választ is ad az említett szélsőséges nézetekre. A nemzeti kapcsolatok elvi politi­kai értelmezése a szocialista forra­dalmi politika győzelmével karöltve létrehozta a nemzeti kérdés elvi meg­oldásának alapját is, aminek elsősor­ban a nemzetek gazdasági színvonalé ban mutatkozó aránytalanságok meg­szüntetésében kell megnyilvánulnia. A nemzetiségi politika súlypontja eszerint a további fejlődés folyamán a gazdasági és kulturális fejlődés területére tolódott el, és hozzájárult az e szakaszokon végbement forra­dalmi változások végrehajtásához. Nem beszélhetünk nemzeteink kapcso­latairól, kialakulásukról, megszilárdu­lásukról, ha figyelmen kívül hagy­juk a társadalmunkban végbement alapvető politikai, gazdasági s ideo­lógiai változásokat. A szocialista társadalom egyik alapvető előnye, hogy a társadalom minden eszközét összpontosíthatja s tervszerűen felhasználhatja bizo­nyos feladatok megoldására, illetve célok elérésére s hatékonyan merít­het a társadalom minden olyan for­rásából, amely az egész társadalom­nak hasznot hoz. Ahol helyesen s gaz­dasági szempontból indokoltan for­dítják az eszközöket egy elmaradot­tabb terület fejlesztésére, ott ez a te­rület is hozzájárul a társadalom fel­virágoztatásához, a további hatékony fejlődéséhez s az életszínvonal eme­léséhez szükséges eszközök létreho­zásához. Az elvtársi támogatáson és együttműködésen alapuló kapcsola­tok e döntő fontosságú feltételei te­szik lehetővé, hogy a szlovák dolgo­zó nép egyre nagyobb mértékben vehet részt társadalmunk vagyonának létrehozásában, s járulhat hozzá egyrésžt saját fejlődéséhez, másrészt mind a két nemzet s a hazánkban élő valamennyi nemzetiség dolgozói­nak javát szolgálhatja. Pártunk ebben látja a csehek és a szlovákok egyenjogúsága alkot­mányjogi elvének megvalósítását. Ez az egyenjogúság elválaszthatatlanul összefügg szocialista országépítésünk­kel, amely csak a szocializmust és kommunizmust építő társadalomban lehetséges. Legyen bár a még elmaradt cseh­országi területekről, vagy nagyrészt Szlovákiáról szó — az új üzemek építéséhez szükséges eszközök létre­hozásának fő forrásai hagyományo­san ipari területek, elsősorban észak­csehországi területek voltak és azok még ma is. Ezért az egész köztársa­ság ügye e területek termelésének '— különösen a nehézipar, a tüzelőanyag és kohóipar termelésének fejlesztése. Szervezetten e területekre költözött, hogy ott dolgozzék Szlovákia lakos­ságának szükséges része is és csak­nem negyedmillió ott talált állandó otthonra. Ezenkívül Szlovákiából mintegy 100 000 dolgozó utazik az említett területen levő munkahelyek­re és szükség szerint a jövőben is így lesz. Ezeknek mintegy 30 száza­léka az ostravai bányavidéken dolgo­zik. Szlovákia rohamos fejlődése pár­tunk céltudatos politikájának köszön­hető. E fejlődésben a beruházási épít­kezések döntő szerepet töltenek be. Szlovákiában a beruházások aránya mindig nagyobb volt az állóalapok arányánál, úgyhogy egyre nagyobb a fejlődésre gyakorolt befolyásuk is. Ami az állam beruházási ráfordítá­sait illeti, Szlovákia ebben 1949 óta átlag 30 százalékban részesül, ebből a termelőüzemek mintegy 28 szá­zalékban, az ipar 25 százalékban, s a mezőgazdaság csaknem egyhar­madával. Jelenleg az a helyzet, hogy a szlovákiai állóalapok a köztársaság állóalapjainak mintegy 21 százaiékát s ebből az ipar állólapjai 18,5 száza­lékot tesznek ki. Emellett relatívan nagyobb részük minőségileg értéke­sebb, mint a cseh országrészekben. Az 1948-ban elért eredményekhez viszonyítva országos arányban átlag 4,5-szörösére nőtt az ipari termelés, Szlovákiában ugyanazon idő alatt 6,5­szörösére és ma már elérte mintegy 54 százalékát a cseh országrészek­ben egy lakosra jutó ipari termelés­nek. Szlovákia 1948-ban — ami ezt a mutatószámot illeti — a cseh ország­részek eredményeinek csúpán 39 szá­zalékát érte csak el. Szlovákiában nemcsak terjedelmé­ben gyors ütemű az ipari termelés növelése, hanem összetételének mi­nőségi módosulásában is. Igy például 1948 óta csaknem 13-szorosára nőtt a gépipari termelés és a teljes ter­melésben való részaránya 15,2 száza lékről csaknem 30 százalékra emel­kedett. A termelésben egyre nagyobb szerep jut a vegyiparnak, s a kohá­szatnak is. Az ipar gyorsabb ütemű fejlődésé­nek e folyamata még nem ért véget. A kelet-szlovákiai kohóipari kombi­nát, gépipari s vegyipari üzemek épí­tése, a Duna menti vízerőművek épí­tésének előkészítése — hogy csupán a legfontosabbakról tegyek említést — meggyorsítják ezt a folyamatot, mint ahogyan azt a XII. pártkong­resszus előirányozta. Ezzel egyidejűleg mezőgazdasági dolgozóink is egyre nagyobb mérték ben vesznek rész? az állam mező­gazdasági termelésében, ami szintén közvetlenül függ össze gazdaságunk szocialista átalakuláséval, s a szocia­lista termelési viszonyok győzelmével mezőgazdaságunkban. Rendkívül jelentősek voltak ezek a változások s azok ma is, különösen Szlovákiában, ahol a nagyüzemi mező­gazdasági termelésbe való átmenet­nek, a talaj felaprózottsága megszün­tetésének, a földbirtokosi maradvá­nyok felszámolásának, a csekély ter­melékenység megszüntetésének prob­lémája a sző szoros értelmében meg­érett a megoldásra s a fejlődés ezt a megoldást meg is követelte. E forradalmi jelentőségű feladat megoldásával egyidejűleg az általá­nos termelés is nőtt Szlovákiában. Ez azt jelenti, hogy a mi tapasztalataink is teljes mértékben igazolják a mező­gazdaság szocialista kollektivizálásá­hoz vezető lenini út helyességét. A termelés Szlovákiában az 1948. évi­hez viszonyítva ma mintegy 40 szá­zalékkal nagyobb és emellett a meg­növekedett termelést csupán a dolgo­zók 50 százaléka biztosítja. Vannak azonban még tartalékaink Is, amelye­ket szintén fel kell használni. Mezőgazdaságunkban országos vi­szonylatban teljesítenünk kell a gaz­dálkodás belterjessé változtatásával összefüggő feladatokat, de Szlovákiá­ban ezzel egyidejűleg sor kerül nagy kiterjedésű talajjavítási munkálatok­ra, nagy mennyiségű műtrőgya fel­használására és a földalap követke­zetesebb kihasználását biztosító intéz? kedésekre is. Különleges megoldőst kívánnak Szlovákiában az aránylag nagy kiter­jedésű hegyi és hegyaljai körzetek. Kidolgozzák a termelés, főként a le­geltetéses állattenyésztés és a gyü­mölcstermesztés megfelelő szakosítá­sát és gépesítését. A népgazdaság alapvető ágainak — az iparnak és a mezőgazdaságnak — fejlődésével arányban növekszik az építőipar, a közlekedés és a nemzeti jövedelmet alkotó többi tényező tel­jesítménye. A nemzeti jövedelem ki­alakításának az országos jövedelem­ben való hányada az 1958. évi 20,7 százalékról jelenleg 23 százalékra nö­vekszik s ennek megfelelően emelke­dik az egyéni fogyasztás is. Már Szlovákiában is az ipar van túlsúlyban. Különbségek állanak fenn azonban a színvonal tekintetében. A gazdasági színvonalban a történelem folyamán keletkezett mélyreható különbségeket mindeddig nem lehetett teljesen meg­szüntetni s ebben az időszakban ez nem is volt célunk. E különbségek azonban másrészt egyúttal közös for­rásaink, amelyeket céltudatosan a tár­sadalom szolgálatába kell állítani. Nemcsak az egyes körzetek közötti gazdasági kiegyenlítődés folyamatáról van szó, hanem egész népgazdasá­gunk hatékony fejlesztéséről. Ez min­denekelőtt a fejlődés fontos tényező­jére — a munkaerő-forrásokra vonat­kozik. A munkaképes lakosság gazdasági kihasználásának foka az ország gaz­dasági színvonalának legfontosabb szintetikus mutatója. Szlovákia gaz­dasági kihasználásának foka ma még mintegy 8,6 százalékkal kisebb, mint a cseh kerületeké. Ezenkívül főként a népesebb évfolyamoknak munkafo­lyamatba való bekapcsolódásáról van szó. 1980-ig Szlovákiában a munka­erőforrások az országos források mintegy kétharmadénak felelnek majd meg. Ez a hányad lényegében még 1980 után is megmarad. Emel­lett főként az ifjúságról van szó, az iskolák és a tanulóhelyek végzett nö­vendékeiről, akik közül 1970-ig éven­te 60 000—63 000 fiatal lép munkába. A szakdolgozók kiképzése, tekintettel arra, hogy Szlovákiában nagyobb az ifjúság hányada, Igen gyorsan fog nö­vekedni és a tanoncok száma az 1962. évi 71 000-ről 1970-ben mintegy 130 000-re növekszik. A párt céltudatosan valósítja -meg e feltételek felhasználását további fejlődésünk biztosítására. A CSKP KB múlt év decemberében tartott plená­ris ülése hangsúlyozta, hogy a távla­ti fejlesztés országos tervében ki kell dolgozni Szlovákia további koncepciós fejlesztésének kérdéseit is Az össz­pontosítás, szakosítás, a termelési programok irőnyzata érdekében foga­natosított mostani intézkedéseket is úgy valósítjuk meg. hogy a mai prob­lémákat is már a körzeti távlatokkal összhangban oldjuk meg. Ilyen intéz­kedéseket tartalmazott az 1964. évi terv és ilyen intézkedések vannak az 1965. évi tervben is Ugyanis a fela­datokat úgy csoportosítjuk, hogy a munkaerőszaporulatnak csaknem a fele Szlovákia iparába kerüljön A termelőerők fejlődésével a tár­sadalom és a nemzet életének sokol­dalú fejlődésével céltudatosan biztosí­tottuk az új értelmiség nevelését. Gyorsan emelkedett a műveltség köz­társaságunk egész területén és rend­kívül gyorsan Szlovákiában. Igen si­keresen valósítjuk meg a forradalmat az ideológia és a kultúra területén is. Oj, fiatal értelmiségünk, a mun­kásosztályhoz, a dolgozó néphez és a szocializmus ügyéhez hű értelmisfr günk növekedett fel. Az értelmiség Szlovákiában olyan mértékben növekedett, hogy értelmi­ségünk túlnyomó többségét már a mi iskoláink nevelték Jelentős a mun­kásosztályból és a dolgozó paraszt­ság rétegéből származó értelmiség hányada. Az 1950—1961 közötti idő­szakban a magasabb műveltségű la­kosság száma 2,5-szörösével, a kö­zépiskolai végzettségű lakosság 165 százalékkal, és a főiskolát végzett lakosság 169 százalékkal növekedett. Az 1956—1962 közötti időszakban 31 ezer dolgozó végzett szak-, közép- és főiskolát foglalkozása mellett, tavaly azonban már mintegy 50 000 dolgozó végzett középiskolát és 12 000 tanul főiskolán. A szlovákiai főiskoláknak ma kétszer annyi tanára és tanítója van, mint ahány főiskolai hallgató volt Szlovákiában a háború előtt. Ma kétszer annyi a főiskolai hallgatók száma — 44 000. A lakosság számának aránya tekintetében ma már a kerü­leti átlagok tekintetében sincs lé­nyeges különbség a cseh és a szlovák kerületek között — természetesen Prága kivételével — a közép- és fő­iskolát végzett lakosok százaléka te­kintetében. Ez a fejlődés azonban nem lehet elegendő. Az elért színvonal nem fe­lelt meg a termelés és általában a szükségletek még gyorsabb arányú növekedésének. 1970-ig a művelődés további, még gyorsabb növekedésére számítunk. A szlovák főiskolákon 1970-ben mintegy 80 000 hallgató fog tanulni Ugyanilyen ütemben növek­szik a közép- és a szakiskolák tanu­lóinak száma is. tgy biztosítjuk a jö­vő évek egyik fő követelményét, a kommunizmus alapjait építő társada­lomban élő ifjúság szakmai előkészí­tését. Igen időszerű feladat a tudomá­nyos-műszaki forradalom, amely meg­követeli a szocialista értelmiség szá­mának növelését és minőségének javítását. A társadalom tevékenységé­nek valamennyi területén minőségi változásokat kell elérni a termelő­erők összetételében, tartalmában és hatékonyságában s be keli vezetni a termelésbe a legújabb tudományos is­mereteket. Értelmiségünkre e téren nagy feladat vár, hogy minél jobban hozzájáruljon a kapitalista világgal folyó gazdasági versengéshez, a mű­szaki fejlesztés és a munkatermelé­kenység növelése terén folyó verseny­hez. Nem is kell különösen taglalni a kommunista nevelés új, igényes fel­adatait. A merev nézetek kárunkra volnának, nincs segítségünkre a naiv derűlátás sem, mert a feladatok bo­nyolultak és igényesek. Megoldásuk rajtunk áll s az emberek helyes te­vékenységén múlik. Az értelmiségnek Szlovákiában megvan minden előfeltétele, hogy je­lentős mértékben hozzájáruljon e fel­adatok teljesítéséhez Ez a mi szocia­lista értelmiségünk, amely együtt él a gyárak és a földek dolgozóival, nagyrészt közvetlenül szervezi mun­kájukat és másként is tevékenyen és jelentősen részt vesz a feladatok megvalósításában Az értelmiséget so­ha sem azonosíthatjuk, nem is fogjuk azonosítani olyan egyének könnyel­műségével és demagógiájával, akik szükségszerűen kívül maradnak fejlő­désünk rohanó áramlatán, mert za­varólag hatnak a XII pártkongresz­szus határozatainak megvalósítására. Köztársaságunk gazdasági és kul­turális fejlődése s ennek keretében Szlovákia rohamos fejlődése sikere­sen valósítja meg a nemzeteink kö­zötti egyenjogúság, együttműködés és az internacionalizmus lenini elveit, amelyekért pártunk állandóan siíkra­száll. Bár ezeknek az elveknek meg­valósítása a szocialista átalakítások­tól függ s szorosan hozzájuk kapcso­lódik, ez nem jelenti azt, hogy auto­matikusan valósul meg. Ezekért az elvekért az ideológia területén is har­colni kellett s ma is harcolni kell a csökevények ellen. A Szlovákia Kommunista Pártja ve­zetőségében levő ún. burzsoá nacio­nalista csoport elleni megállapítások felülvizsgálásával és a helytelenül levont következtetések elutasításával a CSKP Központi Bizottsága egyúttal újból hangsúlyozta a lenini alapelvek jelentőségét a nemzeteink közötti internacionális kapcsolatok megszilár­dítása terén. Ugyanakkor hangsúlyoz­ta, hogy céltudatosan harcolni kell a nacionalizmus ideológiájának ma­radványai és az emberek tudatában levő csökevények ellen, nyilvánulja­nak meg azok bármelyik nemzet, vagy nemzetiség tagjánál. A nemzeteink közötti kapcsolatok politikai és szociális-gazdasági alap­jait elvszerűen oldjuk meg. Ennek el­lenére azonban még számos csöke­vény maradt fenn az emberek tuda­tában. E csökevényeket jobban figye­lembe kell venni és konkrét eredmé­nyek alapján kell megmagyaráznunk új kapcsolataink lényeges kérdéseit. Emellett nemzeteink dolgozóinak lé­nyeges, döntő fontosságú, kölcsönö­sen pozitív kapcsolatából kell kiin­dulni. A szlovák nemzet, szlovák munká­sokból, szövetkezeti parasztokból, földművesekből, szocialista értelmi­ségből éli, tehőt a dolgozók túlnyo­mó demokratikus többségéből, amely­nek döntő szava van Szlovákia politi­kai és közéletében, s mely a szocia­lizmus építésében is bevált. Az ered­mények azt bizonyítják, hogy a szlo­vák nép szakmailag és politikailag magas fejlettséget ért el, nemzeti büszkeség és csehszlovák hazaszere­tet hatja át. Célja az, hogy tovább dol­gozzék a szocializmus fejlesztésén, erősítse a csehek és a szlovákok egységes csehszlovák államát, amely bevált s melynek jövője iránt nincs semmilyen kétség. A csehek és a szlovákok kapcsola­tai szilárdak és megbonthatatlanok. Másként csak az gondolkodhat, aki átaludta az időt, vagy nem akarja látni azt a fejlődést, amelyen nem­zeteink átmentek egészen a szocia­lizmus győzelméig, amikor maga a nép alkotja és őrzi új kapcsolatain­kat. A szlovákiai dolgozók érdekel teljesen azonosak a köztársaság érde­keivel — azzal, hogy gyorsabban ha­ladjunk közös hazánk sikerei felé. (A RUDÉ PRÁVOBÖL) A közéi} Szlovákiái kerület legészakibb csücskébe, a Roháč tövéhez s az Arvai Duzzasztógáthoz is beköszöntött a tavasz, s vele együtt az első turisták is megjöttek. Tavaly mintegy 100 000 turista fordult meg itt. Ké­pünkön az első idei látogatók a duzzasztógát vizáben gyönyörködnek. [F, Kocián — CTK felvétele*! 19B4. június 12. * Cj SZÖ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom