Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-10 / 160. szám, szerda

gtexf iivm ?<J8t«l Jenu' SUtem nemrég közölt cikkünkben az építőiparba újonnan bevezetett teljesítménybérezés jelentőségével foglalkoztunk. Rámutattunk, hogy a teljesítménybér a dolgozókat a határidők betartására, a minőség javítására ösztönzi, s kedvező hatással van a munkafegyelemre. Ám azt is megjegyeztük, hogy távolról sem csupán az elmúlt években alkalmazott idöbéres fizetés okozta az építőipar komoly fogyatékosságait, s most a teljesítménybérezés visszaállítása nem hozhat mindent helyre. Az anyagi érdekeltséget biztosító teljesítménybérezésnek kétségkívül nagy hatása van a termelésre, de csak akkor, ha a munkát minden téren tökéletesen előkészítik, megszervezik, ha jó az irányítás. Az akkordbérezés mit sem ér, ha nem biztosított a zavartalan anyagszállítás, vagy ha olyasmik fordulnak elő az építkezésen, hogy egy bizonyos munka befejezése után megérkezik a kiegészítő tervrajz, amely szerint a vezetéket fél méterrel lejjebb kell helyezni, vagy ha a megelőző munkát rosszul végezték, s az utána következő csoportnak kell helyrehoznia (pl. falazás után vakolás, saluzás után betonozás), ha a szerelők késése miatt nem lehet folytatni az építkezési munkákat stb, stb. Tehát az anyagi érdekeltség érvényre juttatása alapjában véve az építkezések irányításától függ annak ellenére, hogy az anyagi érdekeltség olyan erőt hív életre, amely — ahogyan a szóban forgó cikkben megmutattuk — a dolgozók kezdeményezése folytán kedvezően hat a munkaszervezésre. Ezért a közelmúltban" olyan intézkedések történtek, amelyek célja az irányítás megjavítása az építőiparban. Ma az építkezéseket két csoportra osztjuk: a népgazdaság szempontjából legfontosabb építkezésekre, és az egyéb építkezésekre. Százharminc népgazdaság szempontjából legfontosabb építkezés van az országban (Szlovákiában 46), amelyek közül néhány Szlovákiában 6 ipari építkezés — a Kelet-szlovákiai Vasmű, a bratislavai Slovnaft, a vágsellyei Duslo, a púchovi Május 1 Gumigyár, az aranyosmaróti Hűtőszekrénygyár, a ružomberoki papír- és cellulózkombinát — és három lakótelep — egy Bratislavában és kettő Košicén) központilag irányított építkezés. Az építőiparban történt legutóbbi intézkedések alapján minden legfontosabb építkezést ún. építésvezetőség irányítja. Az építésvezetőség új elem az építőipar irányításában. Bevezetése azt a célt szolgálja, hogy az operatív irányítás megjavításával biztosítsák a társadalmi szempontból legfontosabb építkezéseken a munkák zavartalan menetét, s mind az építkezési vállalatok, mind a technológiai berendezést szállító vállalatok arra törekedjenek, hogy ezeken az építkezéseken feltétlenül teljesítsék feladataikat, akár az egyéb építkezések rovására is. Az építkezések e megkülönböztetése nem ideális állapot, mert minden építkezés fontos. Az építőipar elmúlt évekbeni kedvezőtlen helyzetét tekintve azonban ez a megkülönböztetés Indokolt. í az építésvezetőség? Szakemberekből álló szűk csoport, amely az építkezést irányítja. Az építésvezetőség élén a beruházó képviselője áll, tagjai a beruházó további képviselője és az együttműködő vállalatok képviselői. Az építésvezetőség tagjait a minisztérium nevezi ki. Önállóan döntenek az építkezést érintő ügyekben, s viselik a felelősséget az építkezésért. Hogyan dolgozik az építésvezetőség? Az építésvezetőség az állami terv alapján egy évre szóló munkatervet, ún. műszaki rezsimet dolgoz ki. Az állami terv előírja, mit, meddig kell elkészíteni. A műszaki rezsim pedig az egyes szállítók munkájának előzetes egybehangolását, tehát azt foglalja magában, hogyan teljesítik majd az állami tervfeladatokat. A műszaki rezsimhez hasonló tervet eddig nem ismertünk az építőiparban. Most az egyes munkákat előre egybehangolják az évi műszaki rezsimben, amelyben meghatározzák például az építkezési és szerelési munkák megkezdésének és befejezésének határidejét, a munkacsoportok beosztását, az egyes részlegek és egész egységek próbaüzemeltetésének időpontját stb. Az évi műszaki rezsimet negyedévi műszak] rezsimre, és havi műszaki rezsimre bontják, amely alapján kidolgozzák a havi operatív tervet. A púchovi Május 1. Gumigyárban, ahol nagyméretű kapacitásbővítés folyik, alkalmam volt részt venni az építésvezetőség ülésén. Az építésvezetőségnek nyolc tagja van. Vezetője a gumigyár vállalati igazgatója vagyis a beruházó képviselője, tagjai a beruházó másik képviselője az építésvezető személyében, továbbá az építkezési munkákat végző bratislavai Stavoindustria dubnicai üzemegységének képviselője, a főtervező képviselője és a technológiai berendezéseket szállító vállalatok képviselői. E nyolc szakemberből álló építésvezetőség az a meghatalmazott szerv, amely közvetlenül az építkezés színhelyén irányítja a gyár újraépítéséi Néhány mozzanat a gyűlésről (május 28.): 1. A gumigyár építésvezetője figyelmezteti a Stavoindustria képviselőjét, sürgesse a munkát az építőelemgyártó részlegen, mert ennek átadási. határideje június 30. A Stavoindustria képviselője a felszólítást tudomásul veszi. Megszületik az egyik határozati pont: a Stavoindustria képviselője a következő gyűlésen beszámol e részlegen folyó munkák biztosításáról, állapotáról. 2. Vita támad a kaucsukelőkészítő miatt. A Stavoindustria dolgozói kibontották a tetőt, de a munka elvégzése után nem fedték be rendesen, és beesik az eső. A többiek hozzászólnak: „Intézzétek el a helyszínen a mesterrel, ilyen kicsiségekkel itt nem foglalkozunk". 3. A hőerőmű körül a beruházó szabadítsa fel a teret, hogy a Stavoindustria hozzá kezdhessen a munkához. 4. A Stavoindustria képviselője előterjeszti a júniusi ojjerativ terv javaslatát, mely szerint a legfontosabb épületeken idő előtt elvégzik a munkákat. Kéri a beruházót és a szállító vállalatokat, eszerint készítsék el a maguk operatív tervét, hogy a következő gyűlésen egybehangolhassák azokat. Egyben kéri a prémium kiutalását, mert egy hónappal a határidő előtt végeztek el bizonyos munkát. 5. A beruházó kéri a plzeni V. I. Lenin Művek képviselőjét, két héten belül készítse el a gépszállítások programját a harmadik negyedévre. A gyűlés után felkértem az építésvezetőség tagjait, mondják el, hogyan válik be náluk az új szerv — az építésvezetőség — az építkezés irányításában. Íme az összegezés: K

iérződik a határozott különbség az eddig érvényben levő „ellenőrző napok" és az „építésvezetőség" irányítási módszere között. Az ellenőrző napokon havonta összejött jónéhány ember, felrótták egymás hibáit, órák hosszat vitatkoztak, kibúvókat kerestek, magyarázkodtak, s végül semmit sem oldottak meg. Ilyenkor a minisztérium képviselőjének kellett közbelépnie, hosszú kivizsgálási eljárások következtek. A minisztériumi dolgozók nem ismerhették úgy a konkrét problémákat, ezért gyakran helytelen határozatok születtek, amelyeket megint csak nem teljesítettek. S ez így ment tovább, a felelősséget pedig senki sem vállalta. Most a felsőbb szervek (minisztériumok) nem igen avatkoznak bele a dolgokba, erre nincs is szükség, mert minden döntés az építésvezetőség hatáskörébe tartozik, de a felelősséget is viselik. Az építésvezetőség minden tagjának tökéletes áttekintése van a folyó munkákról, a legaprólékosabb problémákról is. Ez nem jelenti, hogy minden kicsiségről hosszú viták folynának. Ellenkezőleg, csak a leglényegesebb dolgokról tárgyalnak. A vitás kérdéseket pedig me§ kell oldaniuk, mégpedig a műszaki rezsimnek megfelelően, amelyet a felek jóváhagytak, tehát személyesen felelnek is érte. Az új irányítási módszer további jelentősége, hogy a műszaki rezsim teljesítése folytán az együttműködő vállalatok érdekeltek a határidők betartásában. s A púchovi Május 1 Gumigyárban jól működik az építésvezetőség. Ezt bizonyítja, hogy az elkövetkező időszakban átadandó legfontosobb egységek határideje egyelőre nem veszélyeztetett. A Stavoindustria építővállalat a košicei KSB szerelő vállalat, a bratislavai Elektrotechnikai Üzem teljesítik feladataikat. Az építésvezetőség azonban még itt sem működik tökéletesen, mert új dologról van sző, s minden új kezdeti nehézségekkel jár. Akadály az, hogy az építésvezetőség nyolc tagja közül csupán három tartózkodik állandóan az építkezésen. A többi tag havonta 8—10 napot tölt közvetlenül az építkezés színhelyén, beleszámítva azokat a napokat, amikor hetente részt vesznek az építésvezetőség ülésén. Sajnos, ez az egyik szélsőség — magyarázza Stratil elvtárs, a gumigyár igazgatója —, amely az építésvezetőség működését nehezíti. Ám mást nem tehettünk, ha azt akartuk, hogy az építésvezetőségben olyan emberek legyenek, akiknek áttekintésük van mindenről, és beosztásuknál fogva önállóan dönthetnek vállalatuk--'nevében. Egyébként az építésvezetőség tagjai mindent elkövetnek, hogy állandó összeköttetésben legyenek egymással, s ne csak így hetente legyenek a színhelyen. Ennek köszönhető, hogy a mi építésvezetőségünk szlovákiai méretben a legjobbak közé tartozik. Reméljük, hogy bizonyos idő elteltével belejövünk a kerékvágásba. MÉSZÁROS GYÖRGY Rádióval irányított gépkocsi Pjotr Kuznyecov mérnök a Stavropolból Moszkvába és az onnan vissza (körülbelül 4000 kilométerj vezető utat anélkül tette meg, hogy hozzányúlt volna a volánhoz. Moszkvics gépkocsiját rádiókészülékkel Irányította az autó hátsó üléséről. Szívesen betér az ember abba az étterembe, ahol tudja, hogy az asztalokon szép tiszták, fehérek az abroszok és ízlésesen van megterítve. De még szívesebben jár az ember vacsorázni, ha az asztalok között mosolygós arcú, szolgálatkész pincérgárda várja és szinte a gondolatát ís kitalálja a vendégeknek. — Van itt egy iskola, országszerte egyedüli a maga nemében — mondották Piešfanyban. — Az iskolában pincéreket, meg szakácsokat nevelnek a vendéglátó ipar számára. Az iskola a fürdőváros egyik régi házában talált otthonra. A nyitott ablakokon keresztül itt ls — ott is kihallatszott a tanítás zaja. Betekintettünk az egyik ablakon. Egy fiatal lány éppen kémiából felelt, egy másik tanteremben pedig német beszédet gyakoroltak a fiatalok. Ľudovít Vitko tanár, az igazgató helyettese éppen nyolc-tíz levelet tartott a kezében. Aztán megjegyezte: — Valamennyi jelentkezési ív. A kilencéves iskolákból érkeztek. Mostanában, hogy fellendült az idegenforgalom, nagy az érdeklődés iskolánk iránt. Csak az a baj, hogy sokan tévesen értelmezik az iskola küldetését. — Talán a jövendő jól jövedelmező állás reményében túl sokan jelentkeznek? — Jelentkezni jelentkeznek éppen elegen. De nem ez a baj. Nagyobb baj, hogy sok középiskola igazgató, vagy szülő azt gondolja: „No, neked, lányom, nem ment valami fényesen a tanulás, belőled biztosan jó pincér lesz. A tálcát csak elbírod ..." Pedig ha tudnák, mi mindent kell egy pincérnek tudnia. És mi mindent kell ebben az iskolában tanulni. Tudni kell, hogy ez az iskola érettségivel végződik... — És mennyivel k ö n n y e b b ez az iskola, mint a többi harmadfokú tanintézet? — Annyival nehezebb, hogy az általános műveltséget nyújtó tantárgyakon kívül a növendékek itt még nyelveket, higiéniát, áruismeretet is tanulnak. De ezenkívül Időközben megtanulják a felszolgálást az ország legkiválóbb szállodáiban és éttermeiben. Itt már nem elég a szlovák, vagy a magyar nyelvtudás. Követelmény, hogy ha a vendég például angolul, vagy franciául kér valamit, akkor a növendék ugyanezen a nyelven válaszoljon. Bizonyára járt már a bratislavai Devín-szállóban. Az ott dolgozó fiatal pincérek zöme a mi volt növendékünk. Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy a Devínhez hasonló szállókban naponta tucatnyi náció megfordul. Az igazgatóhelyettes dolgozószobáján , kopogtatnak. Kedves, mosolygó leányfejek kukkantanak be. Egy szőke szépség megkérdi Vitko tanárt: — Tanár elvtárs, úgy-e ma pontosan megérkezik Bratislaváből a spanyol tanár. Mert nekünk úgy tetszik a spanyol nyelv.. .1 A tanáron látszik, hogy örül a kérdésnek. A lányok bejönnek a dolgozószobába, beszélgetni kezdünk velük. Vitko tanár sorba dicséri őket. — Zuzka? ö kimondott nyelvtehetség. De Marienka se marad el mögötte. Mindketten tudnak már németül és franciául. Most megalakíttatták velünk a spanyol nyelvkört is. Pedig ez nem kötelező. Az igazgatóhelyettes előbbi megállapítására gondolok: Sokszor a gyengébb tanulókat „irányítják" ebbe az Iskolába, ahonnan azok az emberek kerülnek ki, akik a jövő években már talán az ország legfontosabb idegenforgalmi intézményeit fogják irányítani. Hiszen ilyen munkahelyekre a legtehetségesebb emberek valók. (tni) oseÁJEK Z falom egy volt. Es az utcára kirakott Család? „Szabadság" volt, „demokrácia" volt. Burzsoá szabadság és burzsoá demokrácia. Ami annyit jelentett, hogy a háziúrnak szabadsága volt ahhoz, hogy kirakjon az utcára, a szabad ég alá. így raktak ki egy munkás családot Košicén, 1926 decemberében az utcára a Nemzeti Bzínház épülete elé. Decemberben, laktak hasonló, vagy még ennél Is rosszabb körülmények között. A városokban hány meg hány család lakott rozsdás bádoglemezekből, élesztős ládák deszkáiból összeeszkábált bódékban. És hányan voltak alyanok, akiknek még ez sem jutott, akiknek még ilyen sem volt. Akiknek fejük fölött valóban nem volt más tető, mint a csillagos égbolt. a legnagyobb téli időben. A „szabadság" és a „demokrácia" dicsőségére. Nyomortanyai És mi a nyomortanya? — kérdezhetik egyesek. Nézz rá a képre kedves olvasó, tanulmányozd a hozzáírt szöveget, s akkor valami fogalmat alkothatsz magadnak a múlt szörnyű valóságáról, a nyomortanyáról. A kapitalizmus embertelenségéről, arról a szörnyű életről, amelyben az emberek tízezrei éltek azelőtt. A kép Levoöán készült, A hozzáírt szöveg arról tájékoztat, hogy a városi istállóban hajléktalan munkás családokat helyeztek el. Ebben a „helyiségben", amely 7,50 m hosszú és 4 m széles, tehát 30 m

2 területű volt, 20 tagot számláló három családot helyeztek el. Az egyik férfi tüdőbajos. A kép alá rajzolt ábra azt volt az emberek előtt. Kilakoltatás: ha a szegényesnél is szegényesebb lakásodért, a parányi helyért, amelyben családoddal együtt meghúztad magad, nem tudtad megfizetni a lakbért minden elsején a háziúr kezébe, nem tudtad fizetni, mert nem volt, miből, mert munka sem volt, kereset sem volt, enni sem volt, akkor a háziúr kirakott az utcára. Családostól, pereputtyostől, bútorostól és mindenestől együtt. Kiraktak az utcára, a szabad ég alá, csinálj amit akarsz. Kiraktak az államhatalom teljes támogatásával és segítségével, mert az állam, a burzsoá rend a háziúr mellett állt, azt védte, azt támogatta. A háziúr érdekeit, a lakbérfizetés pontosságát és elmulaszthatatlanságát védte a földhöz ragadt proletárral szemben. Háziúr, lakbér, államhamutatja, hogyan helyezkedett el 20 ember a helyiségben. Mint a szövegből kitűnik, a „bérlők" közül még külön figyelemre méltó Ondrej Senderak famunkás története, aki ugyan a csehszlovák hadsereg tagja volt, azonban mint magyar állampolgárt, kiutasították Csehszlovákiából. A magyar állam viszont nem fogadta be. Családjával együtt több hónapon át a határövezetben lakott egy vasúti vagonban, amelynek használatáért a vasútigazgatóság mintegy 4000 koronát követelt és hajtott be a várostól. Senderak 13 hónapja munkanélküli, 7 hónappal ezelőtt lakoltatták ki a lakásából. Gondoljuk csak meg: húsz ember egy helyiségben, istállóban. És még ha csak ez az egy eset fordult volna elő, de emberek ezrei és tízezrei EMLÉKSZEL ? A

múltat Idézve, a szocializmusban élő ember számára csupa elfelejtett fogalmakkal találkozunk. Szavakkal, amelyeket hatálytalanított, eltörölt a jelen, a szocialista rendszer. Mert, leírom a szót: kilakoltatás. Vajon mit mond, mit jelent ez a szó annak, aki nem ismeri, nem élte át a múltat, a kapitalista rendszert? Valami halvány fogalmai, hallomásból, olvasmányaiból szerzett ismeretei lehetnek esetleg csak erről a mai fiatalnak. Pedig azelőtt, a burzsoá köztársaság idején mennyire ismert és mennyire rettegett szó és valóság ÜT SZÔ 4 * 1964. június 10.