Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-04 / 154. szám, csütörtök

tt RENDEZŐK NYILATKOZNAK műkedvelő színjátszásunkról Komáromban május 22. gs május 31. között nemzetiségi kultúránk egyik legnagyobb eseménye zajlott le. Sor került — Immár kilencedszer — a csehszlovákiai magyar szavalók és prózamondók versenyére, valamint az Irodalmi színpadok és a legjobb csehszlovákiai magyar műkedvelő színjátszó együttesek szemléjére. A nagyszabású tíznapos találkozón hat Irodalmi színpad és hét színjátszó együttes mutatkozott be. Öszszesen mintegy 400 szereplő lépett fel, több mint 5000 ember előtt. A kulturális seregszemle nemcsak beváltotta, hanem sok tekintetben túl ls szárnyalta a várakozást. Az együtteseknél ügybuzgalmat, igényt és elismerésre méltó tudást tapasztaltunk. A gondosan összeállított műsor nemes és magas színvonalú vetélkedést eredményezett. Ez a találkozó bizonyosan döntően befolyásolja majd műkedvelő színjátszásunk további munkáját. De hallgassuk meg mit mondanak a rendezők... A fellépett együttesek vezetőinél arról érdeklődtünk, hogyan értékelik a fesztivált, mi a tervük, mit javasolnak, hogy színjátszóink munkája tovább Javuljon. Riedei Sándor, Peter Karvaš Antigoné és a többiek című színművének a rendezője, a dunaszerdahelyl színjátszók vezetője ezeket mondta: — A csehszlovákiai magyar színjátszók ez Idei seregszemléje nekem különösen tetszett. Több éve élénk érdeklődéssel kísérem a műkedvelő színjátszás munkáját úgy is, mint szemlélő, úgy Is mint résztvevő, összehasonlítva az előbbi fesztiválokat a mostanival, csak annyit mondhatok: a komáromi Jókai-napok műkedvelőink számára fordulópontot jelentettek. Érzésem szerint a hasonló természetű cseh és szlovák rendezvények mintájára most értük el azt, ami már számbavehető színvonalat jelent, és amire büszkék lehetünk. Komáromban megtanultuk, hogyan lehet, hogyan kell és hogyan nem szabad színházat Játszani. — Már túl vagyok az ötvenen, ennek ellenére szabad Időm és erőm nagy részét a színjátszásnak szentelem. Valaki azt mondta, hogy neki a színjátszás nemcsak a kenyere, hanem a sója is. Ezt a gondolatot magamra ts vonatkoztatom. A színpadért ón ls mindent megteszek, a műkedvelést betegen Is támogatom. Tervem minél jobb darabokat, minél jobban színre vinni és fiatalokat nevelni. A gyakorlat, az új szellem, és a fiatalos lendület a legjobb hajtóerő. Hivatásunknak akkor teszünk igazán eleget, ha szórakoztatva neveljük a dolgozókat. Mi, ahogy eddig, a jövőben is szórakoztatva és szórakozva akarunk nevelni, Illetve nevelődni. Marossy Lajos, Gáspár Margit Hamletnek nincs igaza című színművének a rendezője, a kassai színjátszó együtes vezetője, így nyilatkozott: — Szerintem nagyon hasznos volt, a csehszlovákiai magyar színjátszók fesztiválja. Mi részt vettünk a tavalyi összejövetelen is. Akkor Kónya József Senki fia című színművét mutattuk be. Bár még ez idén Is voltak hibáink, lényegesen többet adtunk és sokkal többet kaptunk, mint tavaly. Megismerkedtünk néhány kitűnő színjátszó együttessel, rendezővel, a bíráló bizottság tagjaival, szellemi életünk számos más képviselőjével. Sokat láttunk és sokat tapasztaltunk minden téren. Az előadásokat követő szakelőadások, darabelemzések és viták, valamint az összejöveteleket követő baráti beszélgetések igen sok problémát tisztáztak, tanácsokkal láttak el és hozzásegítettek ahhoz, hogy a Jövőben még jobb munkát végezhessünk. — Ami együttesünk tervét illeti, az egyelőre elég bizonytalan. Két hét múlva bemutatjuk a Doktor kisaszszony című zenés bohózatot. Még műsoron tartjuk Tóth: Nem olyan világot élünk című vígjátékát. Gáspár Margit Hamletnek nincs Igaza című drámájával most Indultunk. Bemutatható darabunk tehát egyelőre bőségesen van. Hogy ml lesz a következő darab, még nem tudjuk. Szeretnénk azonban, ha a jövőben olyan művet mutatnánk be, amely megfelel mind 'a közönség ízlésének, mind a szereplőink alkatának. Szerintem a műkedvelő színjátszást csak úgy javíthatjuk meg, ha az adottságokból Indulunk ki, és figyelembe vesszük a szükségletet. Kozma Zoltán, Gyárfás Miklós Férfiaknak tilos című komédiájának a rendezője, a rozsnyói színjátszók vezetője, így vélekedett: — Bár színjátszó együttesünk gazdag múltra tekint vissza — az elmúlt 15 évben mintegy 15 darabot, több mint száz alkalommal mutatott be — első ízben szerepelt az országos fesztiválon. Nem tudjuk, milyenek voltak az előző találkozók, ez az összejövetel azonban igen tetszett nekünk. Nemcsak azért, mert együttesünk sikeresen szerepel. Igazi örömet azért érzünk, mert ezen a fesztiválon dicsérendő színészi teljesítményeket, jó rendezői munkát és komoly színjátszást láttunk. Szerintem műkedvelő színjátszásunk a Jókai-napokon olyan állomáshoz érkezett, amelyre mindig büszkén fogunk emlékezni. — Tervünkről csak annyit: a Jövőben egy ifjúsági és egy zenés darabot, valamint egy drámát szeretnénk bemutatni. A Komáromban elért siker és az Itt látott színvonal mindannyiunkat arra kötelez, hogy a jövőben még többre, még jobbra törekedjünk, örülnénk, ha jövőre ismét részt vehetnénk az országos fesztiválon. — Annak ellenére, hogy Igen tekintélyes magaslatra érkeztünk, még mindig sok a teendő. Szerintem a műkedvelésbe és általában a kulturális munkába az eddiginél sokkal nagyobb mértékben be kellene kapcsolni az értelmiséget. Nemcsak a tanítókra gondolok, ök segítenek, bár erejükből tőlük ls többre telnék... Az értelmiségiek közül elsősorban azokra gondolok, akik szeretik és igénylik a kultúrát, de érdekében nem tesznek semmit. Az ő részvételükkel, tanácsaikkal, a bármilyen formában megnyilvánuló segítségükkel igen megjavulna a színjátszó együtteseink munkája Is. Mi a jövőben gyakrabban fordulunk majd hozzájuk, hogy munkánkhoz az ő segítségüket is kérjük. Drobka Géza, Dunai Ferenc A nadrág című szatírájának a rendezője, a rimaszombati színjátszók vezetője önbírálattal kezdte: — A fesztiválon sajnos a mi együttesünk szerepelt a leggyengébben. Magam sem tudom, mi volt a kudarc oka. A máskor tehetséges, jól mozgó és játszó színészeink most valahogy színtelenül, erőtlenül, gyengén szerepeltek. Mint az együttes rendezője, nagyon sajnálom, hogy nekünk ezúttal — sportnyelven szólva — csak a „sereghajtó" szerepe jutott... Ez azonban — bármennyire ls rosszul esik — nem szegi kedvünket. A fesztivál, az itt-ott megnyilvánult gyengéje ellenére, általában színvonalas és hasznos volt, számunkra ls sok tanulsággal szolgált. Nekem a változatos műsor, a jő játék és a több esetben látott korszerű színpadkép tetszett. — Számunkra a jövőre nézve a kudarc a legnagyobb tanulság. Egyelőre szeretnénk a hullámvölgyből kikerülni. Aztán új darabokkal próbálkozunk. Lehetőleg olyanokkal, amelyek nemcsak mondanivalójuknál, hanem kivitelezésüknél fogva is igényesek, művésziek. — A mozgalmat azzal segíthetnénK a legjobban, ha olyan gyenge előadásra, mint amilyent most a ml együttesünk mutatott, sohse kerülne sor. Göbő Lajos, Mesterházi Lajos A tizenegyedik parancsolat című színművének a rendezője, a zselízl színjátszók vezetője így beszélt: — Mint szereplő és mint rendező évek óta segítem a műkedvelő színjátszást. Együttesünk az elmúlt években komoly munkát végzett. Tavaly például Móricz Zsigmond Ori muri című színművét mutattuk be a Dunaszerdahelyen megrendezett országos szemlén. Most korszerű drámát vittünk színre. A darab előadása nagy feladat elé állította együttesünket. A fegyelmezett gárda azonban (a bíráló bizottság szerint ls) méltón képviselte Zselízt. — Szerintem a Jókai-napok műkedvelői színjátszó fesztiválja minden eddigi hasonló rendezvénynél jobban sikerült. Elmélyültebb volt a felkészülés, a csoportok és a rendezők felelősségtudattól áthatva, komolyan vették a munkát. A szervezést Illetően hasznos lenne, ha a jövőben az országos fesztiválon résztvevő csoportokat járási, valamint kerületi versenyen választanák ki. Elengedhetetlenül fontos lenne még az együtteseknek az eddiginél is nagyobb szakmai és anyagi segítség a Népművelési Intézet és a CSEMADOK részéről. — Tervünkről beszélve még annyit: játszani akarunk és fogunk. Olyan színdarabokat szeretnénk bemutatni, melyek nem múlják felül erőnket, s melyek kielégítik a nézők igényeit. Színjátszó csoportunknak több mint 50 tagja van. Szívvel lélekkel műkedvelők, öröm velük dolgozni. A megkezdett úton nem állunk és nem ls állhatunk meg. Célunk tanulni, tanítani és szórakoztatni. Csoportunk hiányosságait a jövőben szeretnénk felszámolni. Különösen a színpadi beszéden akarunk sokat javítani. Szereplésünk arra kötelez bennünket, hogy tovább dolgozzunk és egyre igényesebbek legyünk. Munkánkkal a jövőben is mind tartalmilag, mind formailag a műkedvelő színjátszást szeretnénk gazdagítani. Boleman Ivan és dr. Druga János, Kállay István Majd a papa című zenés bohózatának a rendezői, az érsekújvári színjátszók vezetői, ezeket mondták: — Magunk között már régen beszéltünk arról, hogy milyen jó lenne, ha színjátszó együttesünk központi seregszemlén mutathatná be tudását. Mikor megtudtuk, hogy részt veszünk a fesztiválon, némi büszkeséggel és nagy felelősségérzettel készültünk. Elsősorban is azért, mert éreztük és láttuk, hogy a rendezők is felelősségük teljes tudatában kezelik az ügyet. Másodszor azért, mert az Igényes komáromi közönség előtt kellett bemutatni a gyakran fenntartásokkal fogadott zenés vígjátékot. A jó előkészítést bizonyítja a helyes műsorpolitika. Láttunk vígjátékot, zenés szatírát, klasszikus és mal darabot. A színvonal általában jó volt, a művészi kivitelezés, az frott szó hű tolmácsolása, az átélés és a helyes színpadi beszéd terén azonban még mindig sok javítani való akad. A bíráló bizottság által Irányított őszinte beszélgetések és viták utat mutattak és módszertanilag is hozzásegítettek az észlelt hibák kiküszöböléséhez. A „tanulva és tanítva szórakozni" elv alapján ml is elhatároztuk, hogy a jövőben tervszerűbb klubéletet élve igyekszünk a magasabb művészi teljesítmény elérésére. — örülünk, hogy mindenki egyetértett abban, hogy megfelelő feltételek mellett, jó színvonalon, mértéktartóan lehet, sőt kell a könnyű műfajt ls ápolni. A jövőben mi folytatjuk ez irányú munkánkat. A zenés szatíra fegyverével segítjük majd a bírálatot és az önmegismerést. — A seregszemle nem csak a hibák leküzdésére ösztökél, hanem egyben arra is kötelez bennünket, hogy minden erőnkkel törekedjünk munkánkat még színvonalasabbá, tartalmában még többet mondóbbá tenni. Az ígéretteljes indulás bizakodóvá tett. Reméljük, Jövőre újra lehetőségünk lesz, hogy a minden szempontból eredményesebb munkánkat újra bemutathassuk. Dedák Sándor, jőkai Mór A kőszívű ember fiai című színművének a rendezője, a losonci színjátszók vezetője így vélekedett: — Mivel utolsónak érkeztünk, nem láttuk az előbbi előadásokat. Nincs összehasonlítási alapunk, nem tudjuk milyenek voltak a többi előadások. Számunkra azonban így ls felejthetetlen marad a komáromi fellépés. A rendezés jó, a fogadtatás meleg és baráti volt. Hasonló találkozón máskor is szívesen részt vennénk. — Az elmúlt években 17 darabot mutattunk be. Sok volt közöttük a klasszikus. Továbbra is ezt az utat járjuk, és az a tervünk, hogy legközelebb Is klasszikus művet tűzünk műsora. — Szerintem műkedvelői mozgalmunk munkájának a további javításához nélkülözhetetlenül szükségesek a hasonló fesztiválok. Jó lenne azonban, ha az együttesek a Jövőben csak a járási és kerületi selejtezők után kerülnének a központi szemlére. Mi azon leszünk, hogy jövőre ls eljussunk Komáromba, és legalább olyan sikert arassunk, mint most. * • « Lelkesedésről, tennlakarásról és a jó munka tudatáról tanúskodnak műkedvelő rendezőink nyilatkozatai. Valóban: Ilyen színvonalon már lehet és érdemes dolgozni. Az eredmény — kollektív munka. Az elismerés ls elsősorban az Időt ós fáradságot nem ismerő együtteseknek szól. A jó szervezésért és a mozgalom helyes irányításáért azonban illesse köszönet műkedvelő színjátszó mozgalmunk központi vezetőit: Gyurnsó Istvánt, a CSEMADOK Központi Bizottságának a dolgozóját és Hatvani Lászlót, a Népművelési Intézet dolgozóját. A fesztiválon a mozgalomnak nyújtott sok-sok tanácsért és szakmai segítségért elismerés Jár a bíráló bizottságnak is: Egri Viktor államdíjas írónak, Dávid Teréz írónak, a MATESZ dramaturgjának, Monoszlóy Évának, a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége munkatársának, Szuchy Emilnek, a MATESZ lektorának, Üjvári László iskolaigazgatónak és Kozma Zoltánnak, a rozsnyói művelődési otthon dolgozójának. A szervezők, a szereplők és a bírálók részéről végzett hozzáértő és lelkiismeretes munka gyümölcsözött. A komáromi szemle gyengéi ellenére ls (melyekhez még visszatérünk) a magyar vonalon eddig megrendezett színjátszó fesztiválok legjobbika volt. BALAZS BÉLA Leoš janáček születésének 110. évfordulóját az idén ünnepli hazánk, s vele együtt az egész világ. Meg kell emlékeznünk ebből az alkalomból a brnói konzervatóriumról, melynek bülcsőjénél 1913-ben ott állt Leoš janáček, aki az intézet első igazgatója volt. Az eltelt 45 év alatt több, mint 2000 művészt nevelt ez az intézet. Itt tanult Zdenék Chalabala nemzeti művész, Ladislav Pešek nemzeti művész, Karel Höger nemzeti művész és a Munkaérdemrenddel kitüntetett Janáček vonósnégyes tagjai is. Az intézetnek jelenleg 750 hallgatója van, akiknek igényes művészi nevelését 111 pedagógus végzi. Képünkön: A brnói konzervatórium balett-termében Miroslava Figaróvá volt primabalerína vezetésével készülnek a növendékek a záróvizsgára. (E. Bican felvétele — CTK) NATALJA SZOKOLOVA: EZER SZERENCSES LEPES A

mama el volt keseredve. Az ő nagy szemű, almaképű, lesült bőrű kislányát nem érdekelték a mesék és a versikék, nem forgolódott pipiskedve a tükör előtt úgy, hogy bő szoknyája haranggá púposodva pörögjön vele. Hanem lombfűrészszel bajlódott és izzó tűvel karcolt mintákat a fába, a satut meg a harapófogót emlegette, kedvenc olvasmánya a „Tudás" és „A világ körül" című folyóirat volt, Imádta a nehéz számtanfeladatokat és hallgatta a papát tágra tárt szemmel, amikor a tervezőirodája dolgairól mesélt. — Te vagy az oka! Te meg az olyanok, mint te! — mondta szemrehányóan a mama a papának. — Ö, ez a huszadik század! A technika világa. Meg ez az egész mai gondolkodás! Megöltétek a mesét, a szépséget, a költészetet. Tegnap ls felolvasok neki egy Andersen-mesét, tudod, azt a bájos kis történetet, amelyikben a király sértődötten visszavonul a birodalmába, és bezárja maga mögött a kiskaput. Erre ő azt mondja: „Jaj, de jó, hogy eszembe juttattad, apuval az este szétszedtük a bejárati ajtó zárját, petróleumba kell áztatni..." A papa elmosolyodott és ravaszul ráhunyorított a mamára. — Tehát megöltük a mesét? Nem olyan könnyű azt megölni. Ami pedig a petróleumot Illeti, hát az valóban nem éppen költői nedű. De annál jobb a rozsda ellen. Újév előtt a papa Moszkvába utazott. A lányának sílécet hozott, a feleségének meg egy pár könnyű vajszínű, tűsarkú cipőt. A kislány megnézte a síléceket és örült ls neki, aztán felnyitotta a cipőskatulyát. — Odanézz, mit csinál a lányod! — bökte meg a mama könyökével a papát. — Mégiscsak nő. Mégsem csak a te reléid meg programozógépeid érdeklik... — Hm... — jegyezte meg a papa. — Mit nézel rajtuk kislányom? — A sarkukon műanyagflekk van. Ez nagyon célszerű, ugye papa? A mama ajkába harapott, sarkon fordult és kiment a konyhába, jóllehet semmi dolga nem volt ott. Amikor a kislány visszatette a cipőket a dobozba, észrevett a selyempapír között egy cédulát, amelyen valami nyomtatott szöveg volt. „Annak, aki visel majd bennünket... " Milyen furcsa, gondolta a kislány. Minek ilyesmit Ide írni? De azért tovább olvasta. „Annak, aki visel majd bennünket, kívánunk ezer szerencsés lépést azokon az utakon, amelyeket együtt fogunk megtenni. Reméljük, hogy kényelmesen simulunk a lábára, és tetszünk ls neki. De van egy szerény kérésünk: ne sajnáljon tőlünk mindennap egy kis gondozást, hogy mindig olyan csinosak legyünk mint most." Majd az aláírás: „Az ön cipője, melyet csehszlovák munkások gyártottak." A kislány nyitott szemmel feküdi ágyában, mert sehogy se tudott elaludni. „Kívánunk ezer szerencsés lépést..." Milyen furcsa. Bár az Ilyen vajszínű, enyhén hajlított tűsarkú cipőhöz épp az Ilyen finom beszéd Illik. Vajon milyen lehet egy cipő hangja? A szekrényé vastag, öblös, nyikorgó. Az ágyé meg olyan ruganyos, meg-megcsukló. Ezeknek a gyönyörű cipőknek bizonyára olyan vékony, könnyed, csengő hangjuk van. Ezek a cipők úgy beszélnek magukról, mintha testvérek lennének. Hát persze, hiszen ketten vannak, jaj, de érdekes volna hallani, hogyan beszélnek. Egyszerre? Hát persze, hogy egyszerre, hiszen külön-külön olyan vékony és halk a hangocskájuk, hogy az ember nem Is hallja. Csak akkor hallhattja meg, ha ketten egyszerre szólnak. De mi van akkor, ha... ha mondjuk a két cipő véletlenül elszakad egymástól? Ott hever a sarokban egy fél pár régi, agyontaposott cipő. Porosan, némán, mindenkitől elfeledve. Valaki berúgta a szekrény alá és ottfelejtette. Ebben a szobában pedig egy nagyon okos feltaláló lakik, és már napok óta gyötrődik, mert nem talál egy papírdarabot, amelyre pedig épp a legfontosabb számításalt írta. Csak a fél pár öreg cipő tudja, hogy azt a papírost felkapta a szél az ablakpárkányról és bedobta annak a vén nyírfának az ágai közé. Tudja, de gyönge, reszketeg hangja nem ér el az emberekig. És ekkor a húga, vagyis a másik fél pár cipő ... A kislány nyitott szemmel feküdt a hátán, de most nem látta a mennyezet oly Ismerős repedésekkel barázdált, sápadt arcát. Hangtalanul mozgó szájjal gombolyltotta tovább gondolatainak fonalát, s közben persze eszébe sem jutott, hogy most csoda történik: megszületik egy új mese. — Ejnye, még mindig nem alszol? — ámult el a mama, amikor bepillantott a szekrénnyel elkerített sarokba. — Mit haszontalankodsz, kislányom? A kislány, aki éppen most tette meg az ezredik szerencsés lépést a mese birodalmában, ködös pillantással nézett fel anyukájára, mintha nagyon-nagyon messziről látná. — Haszontalankodom? — Most ért csak vissza, és egyszerre észrevette a mennyezetet, amelyet mintha rákacsintott volna cslllárszemével, mókás ráncai közül; észrevette a maga csodálkozó pillantását és meghallotta a papa fütyörészését a szoba másik sarkából. — Csak a cipőid sarkárá gondolok. A műanyagflekkel. B

izonyára úgy Is érezte, hogy az igazat mondja. A mama megint az ajkába harapott, és sértődött arccal ment vissza a papához. — Te vagy az oka, te meg az olyanok, mint te! Miattatok lesznek g gyerekek Ilyen szívtelenek, Ilyen fantáziaszegények I... A papa csak mosolygott. Mint aki sokkal, de sokkal többet tud a kislányáról, mint a mama. Sőt, még annál Is többet, mint maga a kislánya. SZABÚ MÁRIA fordítása 1984. Június 4. * (JI SZŐ S