Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-26 / 176. szám, péntek

A fesztivál filmjei Jluífma 'A nyári meleg hónapok hagyomá­nyos kiemelkedő kulturális eseménye az évente megrendezett dolgozók filmfesztiválja. Az idén június 27-től július 6-ig tíz kiemelkedő alkotást mutatnak be a vár szabadtéri szín­padán. A hazain kívül a szovjet, ma­gyar, az NDK-beli, a francia, az olasz, a nyugatnémet, az angol és az amerikai filmgyártás képviselteti magát. A hazai filmgyártás két szatírával szerepel. Oidrich Lipský cseh ren­dező Limonádé Joe-ja már a San Se­bastian-i nemzetközi filmfesztiválon sikert aratott. Lényegében pamflett a vadnyugati rémtörténetek, a cow­boy-világ álromantikája ellen. A film sikerét az ls biztosítja, hogy kitűnő komikusok játsszák a főbb szerepeket, mint Karel Fiala, Karel Effa, Miloš Kopecký és mások. A szlovákiai filmgyártást Andrej Lettrich filmje, az Archimédes törvé­nye képviseli. Ez maró szatíra a tár­sadalmi élet fonákságai, a karrieriz­mus, a szolgalelkűség és a jellem­telenség ellen. A főszerepekben Di­barborát, Mistríket, Gregort, a cseh Ji rí Sovákot és több ismert népsze­rű színészt lát viszont a közönség. A nemrégen befejeződött cannesi filmfesztiválon elismerően nyilatkoz­tak Georgi) Danyelija szovjet rende­ző filmjéről, a Moszkvai sétáról. Az otthon nagy sikert aratott filmet nem tartják valamilyen monumentá­lis nagy műnek, de feltűnő üdesége, útkeresése, a hétköznapi élet újsze­rű ábrázolása érdekessé teszi. Törté­nete egy nap alatt játszódik le úgy, ahogyan azt az utcára kivonuló ka­mera a kedves városukba visszatérő fiatalok szemével látja. A rendező a nemrégen feltűnt Galina Polszkihen kívül egész sereg Ismeretlen fiatal színészt szerepeltet. Kellemes izgalomban lesz része a Foto Háber című magyar film nézői­nek. Várkonyi Zoltán, a film rende­zője jól stilizált kémtörténetet vitt filmre. A cselekmények a pesti Váci utcában játszódnak le egy fotoműte­remben, ahol a főnöktől kezdve az utolsó alkalmazottig mindenki kém, külföldi megbízásból dolgozik. Jó öt­letek, helyzetmegoldások, precíz ki­dolgozás erénye a Foto Hábernek, Jelenet a Moszkvai séta című filmből A Foto Hper egyik szokványos jelenete s a szórakozni vágyó tömeg talán észre sem veszi a szépséghibákat. A megelevenedett történelem Nan­ni Loy olasz rendező filmje, Nápoly négy napja, amely tavaly nagy sikert aratott a moszkvai nemzetközi film­fesztiválon. Egy békés város fegy­verfogását örökíti meg a háború vé­ge felé, amikor az egykori szövetsé­gesek megmutatják fenevad énjüket. Békés és békére vágyó kisemberek hirtelen támadt hétköznapi hősies­ségének állít emléket Loy, s a do­kumentumfilm hitelességével stilizált játékfilm hősei élő hús-vér alakok. Tökéletes harmónia van a jellemáb­rázolás és a történelmi keret között. A magyar származású Veiczi János rendezte a DEFA-fllmjét, amely a Foto Háberhez hasonló kémtörténet. A Szigorúan titkos arról szól, ho­gyan szerez meg leleplező okmányo­kat Hansen, az NDK kémelhárító tisztje, akit egy álcázott amerikai ügynökségbe építenek be. A filmben a népszerű Christine Laszar is ját­szik. Az angol Lindsay Anderson filmje, Ez a sportélet a kapitalista világ sportüzelmeit ostorozza, és bemutat­ja, hogy a tőke telhetetlen Molochja a sport terén is áldozatokat követel. Az NSZK filmgyártását Kurt Hoff­mann, az ismert rendező Gripsholmi kastély című műve képviseli. A ka­land és szerelem világában lejátszó­dó kedves kis történet főszerepet a cseh Jana Brejcliová alakítja. Még két vígjátékfilmre kell fel­hívnunk a figyelmet. Az egyik az Epekedő szerelmes című francia film­bohózat, mely a tavalyi moszkvai filmfesztiválon szintén sikert aratott. Pierre Eiaix, a film rendezője és fő­szereplője semmitmondó történetből kitűnő burleszket alkotott. Egy sze­relmi hódításban ügyetlen fiatalem­ber csetléseit-botlásai t mutatja, szel­lemesen és ötletesen kihasználva minden lehetőséget, míg az igazi sze­relem beköszöntésével vége a törté­netnek. Frissítő, üdítő vígjáték. Komolyabb a mondanivalója és ki­dolgozásában sem marad el Etaix filmje mögött az amerikai Jack Ar­nold filmje, Az ordító egér. A tő­kés világ viszonyait parodizálja. Tör­ténete egy képzeletbeli államban, Nagy Fennwickben játszódik. A bo­nyodalom Konkitz professzor Q-bom­bája és az amerikaiak által hamisí­tott Grand Pinot Fenwick márkájú bor körül támad. A válság elkerülé­sét a „nagyok" úgy akarják megol­dani, hogy hadat üzennek az Egye­sült Államoknak. Jack Arnold filmje nagyon ötletes, szellemdús burleszk és nem kalan­dozik el a valóságtól: pontosan a mai kapitalista társadalom viszonyait karikírozza. (L) Magyar festők képei Nyolc olyan magyar képzőművé­szeti alkotóval találkozunk a brati­slavai Kis Színpad előcsarnokában, akik nem tömörültek csoportba, s nem is tartoznak egy bizonyos kép­zőművészeti nemzedékhez. Bátor és becsületes keresésből született mun­kájuk rávilágít állásfoglalásukra,em­beri és művészi magatartásukra. Ma­gyarország nálunk kevésbé ismert mai festészetének arról a szakaszáról tá­jékoztatnak, amely modern képzőmű­vészeti eszközökkel, minden szabvá­nyosság elkerülésével törekszik a modern világot nemábrázoló művek­kel kifejezni. Köztudomású, hogy ez az irányzat nem ú j keletű. A magyar képzőművé­szetben sem jelent friss felfedezést. Kezdeményezője az Érsekújváron 18ü7-l>en született Kassák Lajos író, > költő és festő volt. A modern mű­vészetet ís száműző Horthy-fasizmus elül 1919-ben Bécsbe menekült. Rö­viddel ezután megismerkedik Mond­ilannal, s ettől fogva a konstruktivis­ta festészettel iegyzi el magát. Pon­tos mértani formákkal, megfontoltan válogatott érzékeny színekkel ért el sajátos művészi hatást. A húszas évek elejéről származó itt bemuta­tott három szerigráfiája igazolja, hogy a magyar nemábrázoló művé­szetnek ő volt az elindítója. Ádám Judit viszont legfrissebb, 1964-es termésével jelentkezik. A ja­pán művészet és filozófia tanulmá­nyozója. Kalligráfiáik harmónikus ritmusa ihleti kevés ecsetvonású tem­peráit. A Felkelő Nap országának festészete termékenyíti meg képzele­tét és sugalmazza dekoratív bájú, felvillanó fények sulianását éreztető olajképeit. A szocialista országok művészeinek összekapcsolása érde­kében kiterjedt szervező tevékenysé­get is folytat. Gyarmathy Tihamér művészete konstruktivista és szürrealista hatá­sokból ötvöződött egyéni jellegűvé. A zsíros fényű olajfesték bővérű sár­gái, zöldjei, vörös és kékjeinek ka­vargása a szerves élet áramlását érezteti. A hatvanéves Monostori-Moller Pál mértanias kerámiatervein, telt színű kompozícióin átgondolt képzőművé­szeti rend uralkodik. Orosz Gellért egyéni formanyelvé­nek kialakulását is különböző bonyo­lult külföldi hatások előzték meg. Nedvdús, jellegzetesen magyar szín­skálájú zománc- és olajképein mese­szerűen, fantasztikusan elevenedik meg a táj formálódása, belső szerke­zete. A Szlovákiával kapcsolatot tartó, komáromi származású Ráfáel Viktor régész és festő. A francia Vadak ta­nítványa. Bejárta Indiát, s a Közel­Keletet. Freskói kairói és szíriai köz­épületek díszei. A Kelet forró és gazdag színvilágának visszfénye ra­gyogja be kompozícióit. Szandai Sándor festő és szobrász. Az új térmegoldás s a modern fizi­kai kutatások foglalkoztatják. Színes fémdomborításai, kombinált relíéfjei a két- és három kiterjedésű művé­szet szerencsés találkozásai! Várady Sándor harmonikus vonal­vezetésű alumínium domborművesben az anyag Iránti érzékenység nyilvá­nul meg. Korunk egyik leghevesebben vita­tott művészeti irányzatának, az abszt­rakt, nemábrázoló művészetnek első tárlatát látjuk most Bratíslavában. Elfogultság lenne az absztrakt tö­rekvések sommás elítélése. Az abszt­rakt művészetnek is, mint minden korszakjelző új áramlásnak, többnyi­re döntő történeti és társadalmi vál­tozások az előidézői. A széthulló tő­kés rend talajából kinőtt absztrakt művészetet nem minősíthetjük teljes egészében hanyatlónak. Vannak ko­moly, pozitív törekvései, s főképp a díszítő és iparművészetben határo­zottan van létjogosultsága. A kistár­lat anyaga arról győz meg, hogy fes­tői nem vonulnak félre „előkelő" kö­zönnyel a társadalomtól. A szocialis­ta közösséget szolgáló hatalmas épü­letek díszítésére hivatott munkáik­kal arra törekszenek, hogy a zaka­toló hétköznapokat a műélvezet per­ceivel szépítsék meg mindenki szá­mára. Bárkány Jenöné KULTURÁLIS HÍREK • A salgótarjáni Acélárugyár Mű­. velődési Házának színjátszó együt­! tese június 27-én Losoncon, 28-án pe­; dig Füleken lép fel. Mindkét előadás ; programján Fejér István: Egy marék ' boldogság című operettje szerepel. -sl­• Pionírtáborba mennek a komá­romi hajóépítők gyermekei. Az idén is kb. 220 gyermek vesz részt a hajó­igyár počuvadlói nyaralóközpontjában a vakáció alatti 3-3 hetes pionírüdül­tetésen. A nyaraltatásl akció kezde­tétől, 1956-tól csaknem háromezer gyermek részesült a hegyek közti nyaralás örömeiben. • Fényképkiállítást rendezett a napokban a komáromi hajógyár ama­tőr fényképészköre, melyen a járási fényképkiállításon részt vevő legjobb 65 képüket állították ki. A Szakszer­vezetek Házában nagyon sok érdek­lődő tekintette meg a kiállítást, -sz­h (jutb ali-LaíuLd Kép a Szigorúan titkos című DEFA-filmből Gondtalanul üldögéltünk" a „Havan­nában", jóízűen kőstogattuk forralt borunkat és elmerengve hallgattuk a cigányzenét. Sejtelmünk sincs arról, hogyan és miért jutott e kis ósdi košicei borozó ily hangzatos elnevezéshez. Már jócs­kán elhanyagolt, kopottas falán átüt a nedvesség, vakolatát kikezdte ez idő vasfoga. Látogatóit leginkább az illatos füstölt csülök csábítja, ame­lyet itt sajátságos módon készítenek és frissen reszelt csípős tormával szolgálnak fel. Nem utolsósorban pe­dig a hangulatos cigányzene vonzza a vendégeket, hiszen borhoz, jókedv­hez, a legjobban illik. Szomszédaink kissé túlzásba vit­ték a borozgatást. „Prímás! Ide gyere, egészen közel, állj! És most csak nekünk húzzad! Először egy-két csendes hallgatót, azután ropogós csárdást. Na, kezdjed már halkan, fülbemászóan! Érted?!" A prímás félszeg mosollyal figyelte a társaságot és udvariasan válaszolt: „Ne haragudjanak, nem tehetem. Most nem lehet, sok a vendég. Majd ké­sőbb visszajövök. A férfiak tovább akaratoskodtak, méltatlankodtak, szidták a zenészt és kitartottak kívánságuk mellett, mint • általában az ittas emberek. „Nem akarsz?! Fenét! Nem tudsz! Miért is kapod tulajdonképpen a fizetésedet?" A zenész elsápadt, összeszorította ajkát, láthatóan bántották a kímélet­len, durva szavak. „Lehet, hogy a ma­guk ízlése szerint nem tudok. Játszot­tam én már különb helyen is, meg­jártam a külföldet, és még soha sen­ki egyetlen szóval sem mondta, hogy nem tudok." — Az angyalát... külföldön? — tán biliárdot, vagy kártyát", — gú­nyolódott tovább a társaság. „Persze ..., csaknem eltalálták. Nos, ha éppen akarják tudni, nem­csak muzsikáltam, Iianem futballoz­tam is". A férfiak harsány kacajra fakad­tak. A prímás fellépett a dobogóra, kezébe vette a hegedűjét, és miköz­ben hangszerén felcsendültek az első melódiák, már ismét mosolygott. Időközben mi is kíváncsiak lettünk és a szünetben asztalunkhoz kérettük a prímást. Megkérdeztük, hogy való­ban játszott-e futballt is külföldön. Meghökkent. Észrevettük, kissé bántja, hogy mi ls kételkedünk szavá­ban. Két-három becsületszóval erősít­gette állítását. Végül pedig azt aján­lotta, hogy keressük fel Drab „Pecit" és nála érdeklődjünk az ŠK Roma nevezetes portyája iránt. „Te Jóságos Isten, ml Jutott eszükbe ma, — csaknem harminc év után az ŠK Roma után érdeklődni. Szavamra kevésbé lepné meg az embert a negy­venezres főnyeremény a Sportkában, mint ez a váratlan kérdés", — cso­dálkozott az egykoron híres kassal Törekvés hajdani csapatkapitánya. „Természetesen, emlékszem. Ott voltam velük én is. Sőt, máig is sok emlék él még bennem. Kicsoda? Ber­ci... Balogh Berci? A prímás? Igen, Igen, ő is velünk volt. Hogyne, hatá­rozottan emlékszem". Nehézkesen leült. Súlyos betegsé­gen estem át — mondta —, már ma­gam sem akarom elhinni, hogy valaha futballoztam. A labdarúgással manap­ság már csak képernyőn találkozom. Mi idősebbek ezzel is beérjük." Pedig ha a košicei labdarúgóknak nem megy a játék, még ma. is sokan emlegetik „Pecit", A népszerű ŠK Roma kilencszázhar­mincban létesült. Csupa cigányszár­mazású játékos volt. Az alapító tagok közül azonban Čižek kapitány volt a leglelkesebb, legtevékenyebb. Na­ponta el-ellátogatott a cigánytáborba, segített az ottaniaknak, sportpá­lyát egyengetett velük, felszerelés után szaladgált, labdarúgásra tanít­gatta a fiatal cigánylegényeket, mér­kőzéseket ütött nyélbe, benézett a legnyomorúságosabb viskóba is, rend­re és munkára ösztökélte a hanyago­kat és lustákat. Dicsérte a rendet és tisztaságot, igyekezett a szülőket rá­bírni, hogy küldjék gyermekeiket is­kolába ... addig időzött a cigánycsa­ládok körében, míg rosszmájú plety­kák keletkeztek... Az a hír kerin­gett a városban, hogy a kapitány urat jobban érdeklik a tüzesvérű ci­gánylányok, mint & többi lakos és labdarúgó sorsa... Akárcsak derült égből a villám, űlyan meglepetést keltett egy rövid újsághír, amely arról számolt be, hogy a város cigányszármazású lab­darúgói hosszabb külföldi portyára utaznak a balti országokba. Čížek kapitány előzőleg már hóna­pokig levelezett egy rigai ügynökkel, s amikor végre májusban megérkezett a várvavárt levél, örömmel rohant vele a „Táborba". Külön-külön min­denkinek fel kellett olvasnia, pedig nem volt benne semmi kétség: A mér­kőzések sorrendje, kávéházi fellépé­sek, szereplés a rádióban, egyéb ap­rólékos útbaigazítások, bélyegző, alá­írás és az útirány — Észtország, Lett­ország, Litvánia. Külföldi vendégjátékra még's kissé tapaszalatlannak vélte az SK Romát ÚI SZÖ 4 * 1964. június 28,

Next

/
Oldalképek
Tartalom