Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-24 / 174. szám, szerda

A televíziófesztivál első napja Tizenegy televíziós filmet vetítettek Prágában a fesztivál első napján a nagy számban összegyűlt külföldi vendégek és a szigorúan elkülönített zsűrik előtt. A szórakoztató műsorokat bíráló zsűri elnökévé a finn Ville Zilliacust, a komoly művészi műsorok elnökévé a szovjet Szergej Kuznyecovot választották. A két fő zsűriben rajtuk kívül az USA. Csehszlovákia (dr. Valtr Feidstein), Magyarország, Lengyelország, az NDK, Nagy-Britannia, Jugoszlávia, Belgium, az NSZK, Románia és az EAK képviselői is helyet foglaltak. A televízió-kritikusok hattagú zsűrijének az elnöke a belga Anten van Casteren. A fesztivál résztvevőinek kényelméről, a tiszta, zavarmentes adásról a rendezők, tolmácsok, technikusok egész hada gondoskodik. Az előirányzott programot jóformán percnyi pontossággal be kell tartani, különben lehetetlen volna a tv-játékok versenyét felelősségteljesen lebonyolítani. A rendezők a küldöttségek szórakoztatásáról sem feledkeznek meg. Prá ga megtekintése, sörkóstoló, szafalá dés fogadás, randevú a televízió be mondóival, halászati versennyel egybekötött titokzatos kirándulás és más meglepetések várnak a vendégekre. Szeretnénk, ha a külföldiek megismernék, megkedvelnék fővárosunkat és hogy az első prágai fesztivál a már hagyományos cannesi, montreuxl, nápolyi és Monte Carlo-i mellett méltó helyet foglaljon el. -va HA MINDENKI EGYET AKAR Néhány évvel ezelőtt még nagyon nyomott volt a hangulat Vághosszúfalun. A szövetkezet gyengén gazdálkodott, sikerekről alig lehetett hallani és ez meglátszott a laiu mindennapi életében is. Azóta már sok víz lefolyt a Vágón, és az emberek — ki-ki a maga módján — a falu örvendetes fejlődéséről beszélnek. Cvach Gyula, a helyi nemzeti bizottság titkára a nőszövetség munkáját dicséri. A nőknek köszönhető, hogy a falu már egész évi szerződéses tojáseladását teljesítette. Az épülő faluról tesz említést és természetesnek tartva megállapítja, hogy az utolsó tíz esztendőben 42 új ház épült és 28-at újjáalakítottak. Tóth Pál, a szövetkezet mezőgazdásza arról beszél, hogy az idén annyi takarmányuk lesz, amennyi még soha nem volt. Lózsi Andrással és társaival a boglyák összehordása közben beszéltünk. Az egyre szaporodó, légáramlásosan szárított kazlakat mutogatják és mindenben igazolják az agronómus állítását. Mások a tejhozamot tartják érdemesnek megemlíteni, amelv az utóbbi időben a tehénállomány szaporítása nélkül kétszeresére emelkedett. Csaknem mindenki tud valamit mondani, ami eredményt, javulást jelent az elmúlt gazdasági évekkel szemben. Minket azonban Simkó Mihálynak, a szövetkezet elnökének szavai leptek meg legjobban, amikor azt mondta, hogy a közeljövőben öltözőt és fürdőt építenek, hogy a tagok munka előtt átöltözhessenek, munka után pedig megfürodiiessenek, hogy tisztán, . átöltözötten térjenek vissza otthonukba. Az elnök ezzel a néhány szóval sokkal nagyobb eredményről számolt be, mint az előbbiek együttvéve. AhKitüntetés f ČTK) — Antonín Novotný, köztársaságunk elnöke Jan Gillar építőművésznek, a prágai tanulmányi és tipizáló intézet vezetőjének az „Építésben szerzett érdemekért" kitüntetést adományozta érdemdús tevékenységéért. A kitüntetést tegnap délután Josef Havlín, az iskola- ás kulturálisügyi miniszter heyetteše adta át Jan "Gillar építőművésznek, aki ma töltt be 60. életévét. hoz ugyanis, hogy a szövetkezeti tagok tisztálkodására, az egészségesebb és kényelmesebb életkörülmé; nyeik megteremtésére sor kerüljön, a mezőgazdasági termelésben szép eredményeket kellett elérniük. Nem vitás, csak az olyan szövetkezet gondolhat öltözők és fürdők építésére, amely elért a fejlődés ama szakaszához, amikor már a szövetkezeti tagok egészségének védelmére és ápolására is nagyobb gondot fordíthatnak. Mennyit kellett küzdeniük és harcolniuk, milyen utat kellett megtenni a szövetkezetnek, míg eljutottak idáig. A kezdő szövekezetek nem tervezhetnek korszerű öltözőket és fürdőket azon egyszerű oknál fogva, hogy erre nem telik. Kezdetben fontosabb a gépek beszerzése, a termelés fokozása. Ezer és száz gürgős feladat megoldása nyomul előtérbe, melyek intézése nem tűr halasztást. A szövetkezeti fürdőkkel, meg öltözőkkel valahogy úgy vagyunk, mint a mindennapi életünkben megmutatkozó kérdésekkel. Akkor építünk három—négyszobás, fürdőszobás háza kat, ha erre már telik. Kezdetben megelégszünk az egyszerű lakással is, de később, amikor szorgalmas munkával és takarékossággal többre teszünk szert, igényeink fokozódnak, fürdőszobás lakásokat építünk, jégszekrényt, televíziót és autót vásárolunk. A vágbosszúfalusi szövetkezet tagjai öltözőket és fürdőt terveznek, nőnek az igényeik, mert szorgalmas munkájukkal elértek a fejlődés e fokához. Még egy igen komoly oknál fogva lepődtünk meg az elnök szándékán: szövetkezetük még öt évvel ezelőtt is a járás legelmaradottabbja volt. Hét korona volt a munkaegység, elszámolásra pedig semmi sem jutott. Hiányos állatállománnyal rendelkeztek, kevés volt a tejhozam és a hektárhozam is. öt év nagy idő. A vághosszúfalusiak nekigyűrkőztek a munkának. Eredmény? Ma a tagság jövedelme háromszorosára emelkedett. Jövedelmez a föld, az állatállomány. Az öltözők és a fürdő építése pedig egyebek között arról is tanúskodik, hogy leküzdötték a kezdettel járó természetes nehézségeket és eljutottak a közös gazdálkodás olyan szintjére, amikor már egészségvédelmi befektetésekre, a maguk kényelmére és boldogulására is több időt és pénzt fordíthatnak. F-J. Az alábbi történet a szovjet sajtóban jelent meg. Egy emberről szól, akit hihetetlen gyávasága az élő halottak sorsára juttatott. Előbb félt a haláltól, később a büntetéstől, végül az élettől. jVfegyvenkettőben Voronyezs láni' gokban állt. A németek a Volga felé nyomultak Bityung-Matrionovkáből fiatalok csoportja menetelt Lipecko irányába. A legények arra a helyre siettek, ahol fegyvert osztottak a népnek. A Volgához vezényelték őket. Mindenki tudta, mi vár rá. s ettől az érzéstől feszesebben szorították a puskát. Ö megijedt. Elhagyta barátait, s kerülő utakon hazaindult. Bevárva az éjfélt, óvatosan, mint a tolvaj, házukhoz lopódzott. Kopogtatott. — Édesanyám, nyisd ki... Az anya karjaiba fonta. — Fiacskám ... Megjöttél, egészséges vagy? Nem adlak senkinek . .. Csak egyszer él az ember ... Így kezdődött az a szörnyű húsz esztendő a padláson. A barátoktól levelek érkeztek. Írták: „Tonkichék Kocája eltűnt...". Bityunk-Matronovkábari a folyócska melletti kunyhó körül az emberek éjszakánként gyanús árnyékot láttak. A faluban elképesztő hír járta: szökevény. Egy reggel keserves sírás hallatszott a faluban. Nyikolajev anyja volt. Fekete kendőben állt egy sír fölött a kertjük végében. Oj tölgyfakereszt fehérlett ott, az anya égő, gyertyát tartott a kezében. — Kolja, édesem! Az emberek odasereglettek. — Betegen jött haza. Lázban fetrengett .•.. A száját sem bírta mozgatni. Meghalt. Koljám, Koljusáml... A fiú a padláson meglapulva hallgatta anyja siránkozását, és egy szűk résen át nézte a „sírja" fölé hajló embereket. Azután minden nap láthatta a ré-| sen át a saját sírját... Szörnyű húsz esztendő. Hétezer egyhaiigú nap. Állandóan ugyanazok a hangok: anyja feji a tehenet, testvére a falra akasztja a táskáját, egerek hancúroznak, sz- rágcsálja a deszkát... Állandó félelem. Ha idegen lépéseket neszelt, ha ismeretlen hang ütötte meg a fülét, ha gépkocsi állt meg a folyónál, a szökevény öszszerezzent, Izgalmában görcsösen szorította a fekhelyéül szolgáló öreg báránybundát: — Értein jönnek vagy nem? Apján, anyján és testvérén kívül senki sem tudott a padlás lakójáról. Anyja a rozoga lépcsőn hordta fel ...nap mint nap az elemózsiát, s cipelte le vederben a szennyet. A padlás szürke homályától romlott a szeme. Ha a cserepek közti nyíláson kinézett a kék égre, belefájdult a szeme. Hallása azonban, mint az állaté, erősödött. Tavasz volt. A kunyhó mellett halk susogásra figyelt fel. Ketten voltak. Egész éjjel susogtak. És ő egész éjjel térden állva, fülét a cseréphez szegezve virrasztott. Aztán nappal a félelemtől és a kíváncsiságtól reszketett a szíve: jönnek, nem jönnek? Azok ketten nem sejtették, tíogy valaki a padláson feszült figyelemmel hallgatja, hogyan csókolóznak. Nekik a cserjebokrok és a margaréták tetszettek, ezért jártak ide egész nyáron, csaknem minden éjszaka. És ő minden éjszaka térdepelt és hallgatott. Végül mégis megszólalt! — Ketten jártak ide ... . — Megházasodtak — szóit az anya —, hogy elkendőzzék a szégyent. Télen, amikor a hidegtől kőkeA SZÖKEVÉNY ményre fagyott a jég, nem bírta ki az-iszonyú hideget, és éjjelenként lelopódzott a szobába a kályhához. Egy ilyen alkalommal eltévedt vándor kopogtatott. Szállást kért. Amíg az anya a zárt ajtó mögül beszélt, fia, mint a kandúr futott föl a lépcsőn, és egész éjszaka borzongott a félelemtől és a hidegtől. Teltek, múltak a napok. A félelem őrölte idegeit. Szeme gyengült. Izmaiból fogyott az erő. A bűzös báránybundán heverészve el-elgondolkodott. Irigyelte barátait, akik nem tértek vissza a frontról. Azoknak jó, békében nyugodnak, sírjukra virágot hordanak, gondolnak rájuk De én .'. Miért? . .. Sokszor kötelet vett a kezébe. Egy pillanat, és vége mindennek. Kinek vagyok, miért? Nem volt bátorsága — hiszen csak egyszer él az ember ... Máskor így gondolkodott: „Lemegyek az emberek közé, s mindent eimondok". De félt. Nem, a büntetéstől, gyávaságáért már nem félt, tudta, hogy a nemzet megbocsát neki érte, az élettől félt Félt az emberek hangos nevetésétől, az aratók dalától, a kombájnok zúgásától. „Mit mondjak az embereknek? Mihez kezdjek? Nincs mesterségem. Sőt, beszélni is elfelejtettem". Lélekben munkát keresett a kolhozban: „Trágyát "hordok majd a földekre ... nem bírom. Legyengültem, alig vánszorgom fel a padlásra". Maradt. Kint pedig virágzott az élet. Pacsirta dalolt az aratók felett, kombájnok zúgtak, legények nevetése hallatszott, derűs illatot árasztottak a folyóparti virágok ... Testvére érthetetlen szavakkal állott elő: „műbolygó:", „atomjégtörö". Mindez teljesen idegen világ volt számára ... Tizennyolc éves volt, amikor felkerült a padlásra. Most harmincnyolc. Legyengült, csaknem elfelejtett beszélni, Egy dalt bem ismer, nem is volt kedve énekelni. Nem ismeri a mosolyt, sem a csókot, nem išijíeiT 9 kťŕ3 nyér igazi ízét, mert azt csak azok ismerik, akik dolgoznak. G,yűliyte önmagát. Irigyelte barátait," akik néio tértek vissza a háborúból. Húsz évig nézte a sírját. A sír közben egybevegyült a föld színével. Tudta, az emberek már elfelejtették ... A családban még jól emlékeznek a háború végére. Az apa visszatért. A fiú hallotta, hogyan öleli meg anyját és testvéreit. Csikorogtak a lépcsők. Az öreg harcos kitüntetéssel a mellén megölelte fiát és elsírta magát. Nem az örömtől zokogott.... — Gyere le... Az emberek meg tudnak bocsátani.... A fiú hallgatott, nem tágított. Az apa egy hétig dühöngött, s azzal fenyegetőzött, hogy elmégy a tanácsra. De az öreg harcosnak sem volt elég bátorsága. Beletörődött és kenyeret, levest hordozott a padlásra. Tizenhat évig etette szökevény fiát! Csupán nemrég háborodott fel: — Ez Így nem mehet tovább. Már neked kellene eltartani az apádat, és én még mindig hordozom utánad a szennyest. Eredj ie! A fiú megrúgta az apját, és az apa leesett a lépcsőről... Két nap múlva egy félmeztelen, teljesen ismeretlen ember jelentkezett a tanácsházán. — Ki vagy, hová való vagy? Hallgatott Aztán megszólalt: — Tonkichovék fia vagyok ... Senki sem emlékezett már' Tonkichovék fiára. Aztán eszükbe jutott a sír. Behivatták az anyát. — Nem, ő, nem az én fiam, Az enyém meghalt... Végül minden kiderült: Nyikolaj Tonkich igazán furcsa ember volt. Ez a szökevény tragikus és sajnálatraméltó sorsa. Most újra az emberek között él. Moziba jár, nősülésről álmodozik, maga keresi meg a kenyerét. A munkában gyorsan elfárad, húzódozik az emberektől. Továbbra ís a padláson alszik. Sehogysem tudja megszokni a szobát Esténként, mielőtt felmegy a padlásra, sokáig álldogál az udvar közepén, nézi a letűnő napot. Gyáva volt, amikor a haza sorsa kockán forgott. Ezért büntetni kell. Ám ki emelné ma kezét egy ielki betegre , aki hétezer napot élt félelemben, és saját magát sújtotta a legnagyobb büntetéssel?! Még ma ls mondogatja: „Csak egyszer él az ember". De maga is jól tudja, milyen keserűek számára ezek a szavak. Húsz ragyogó esztendőt vesztett életéből. És most — milyen élet ez már? Keze! sem nyújt neki mindenki. És amikor végigmegy a falun, éles hallása gyakran felfogja a suttogást: — Szökevény ... A lenézés a legnehezebb büntetés. Pedig csak egyszer él az ember ... * Ivan S/emjonovics Kuznyecov, a Szovjetunió bratislavai- főkonzula tegnap délelőtt meglátogatta dr. Vojtech Filkorn professzort, a Komenský Egyetem rektorát s az egyetem megalapításának 45-. évfordulója alkalmából átadta jókívánságait. A szívélyes , bpsgélge^és folyamán, sor került a Komenský Égýete'm és a szovjet egyétemek közötti együttműködés el. mélyítésének megvitatására is. A rektor ezűtari átadta I. Sz. Kuznyecovnak a KE emlékérmét. * E napokban nevezték ki Tibor Frešo karnagyot a Szlovák Nemzeti Színház operaszínpada igazgatójává. * Dr. Matej Lúéan, az SZNT iskola- és kulturális ügyi megbízottja tegnap fogadta dr. h c. Paul Wandelt, a nemzetek közötti barátság berlini ligájának elnökét, aki a két német állam problémájáról tart előadásokat hazánkban. * Alois Indra közlekedésügyi miniszter tegnap repülőgépen Moszkvába utazott, ahol részt vesz a szocialista országok közlekedésügyi minisztereinek 9. konferenciáján, amely Június 27-ig tart. A konferencián 11tagú csehszlovákiai küldöttség vesz részt. A VCeiáre mészkőbányát — amely a Kelet-Szlovákiai Vasműt fogja ellátni kővel — a košicei kohóépíto vállalat és a prerovi gépgyár dolgozói több mint 19 millió korona értékű műszaki és technológiai berendezéssel bővítették ki. Felvételünkön a bánya egy része.. (CTK — G. Bodnár felvétele*) 1984. június 17. * (Jj SZŐ 1