Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-17 / 167. szám, szerda

Ceruzával és papíron — gépjárművekről Az adók nem drágítják az „üzemvitelt" - de belenyúlnak a spekulánsok zsebébe A gépjárművek megadóztatása és a benzinárak leszállítása után bizonyára nem egy ember próbálja kiszámítani, kifizetődik-e a jövőben is a gépkocsi vagy motorkerékpár tartása. Már bevezetőül közölhetjük, hogy az említett intézkedések nem drágítják meg a kizárólag magáncélú gépjárművek tartását sem. i Vegyük például a 800—1250 köbcentiméteres tartalmú — nálunk legnépszerűbb s legelterjedtebb — motoros gépkocsikat. Az ilyen gépkocsi tulajdonosa — tekintet nélkül a gépkocsi gyártási évére — évente 900 korona adót fizet. Ugyanakkor minden liter benzinen 1,90 koronát takarít meg, úgyhogy az adó címén fizetett összeg teljes egészében megtérül, ha jnár 471 liter általában kapható benzint fogyasztott. Az újabb típusú kb. 1000 köbcentiméter tartalmú motoros gépkocsik 100 kilométerre mintegy 8 liter benzint igényelnek. Az ilyen gépjármű tulajdonosa ugyanannyiért utazhat, mint eddig, ha évente mintegy 8000 kilométert tesz meg. A hasonló típusú, de régebbi gépkocsik 100 kilométerenként mintegy 10 liter benzint fogyasztanak. Az üzemeltetési költségek ez esetben nem nagyobbak, ha a gépkocsi évente legalább 4800 kilométert tesz meg. Az pedig több mint valószínű, hogy még a kisigényű, csupán „ünnep és vasárnap" túrázó járműtulajdonosok is maguk mögött hagyják az említett kilométereket. Jelentős előnyben részesülnek ma már azok is, akik évente az említett 5—6 ezer kilométernél hosszabb utat tesznek meg gépkocsijukon, vagyis főleg azok, akik foglalkozásuk közben, s e célból használják a járműt. Ez a feltételezés különösen az orvosokra, ipari-és kereskedelmi, esetleg kulturális dolgozókra vonatkozik. Elűnyösebb lesz az 1952. január l-e előtt gyártott, nagyobb köbcentiméter tartalmú motoros gépkocsik tulajdonosainak helyzete is. Gépkocsijuk rendszerint 15, sőt több liter benzint fogyaszt száz kilométerenként. Eszerint évente 3000 kilométer után is „kifizetődik" a gépkocsi és a további kilométerek számának arányában nő „rentabilitása". A gépkocsival vagy motorkerékpáron hazánkba látogató külföldi turisták pedig egyrészt olcsó benzint vásárolhatnak, másrészt adómentesek. A nyugatiak körülbelül annyiért kapják a benzint, mint odahaza. Talán mondanunk sem kell, hogy a benzinárak leszállítása rendkívül kedvezően befolyásolja a jelentős mértékben motorizált idegenforgalmat, aminek nemcsak gazdasági, hanem politikai jelentőségét sem szabad lebecsülnünk. Most pedig tegyük fel azt a kérdést, inikor drágítja az adó a gépkocsi használatát. Elsősorban a Diesel-motoros gépkocsik esetében, mert tulajdonosaiknak most már adót is kell fizetniük, viszont a nafta ára úgyszólván semmit sem változott. Ezeknek a járműtulajdonosoknak a száma azonban elenyésző. A „ráfizetok" jóval nagyobb csoportjába tar tcznak azok, akik a nyárspolgári sznobok szokásaihoz híven magánkocsijukban nem a közlekedési eszközt látják, hanem csupán az úrhatnám, kedvtelés vagy a spekuláció eszközét. Aki spekulál, körülbelül így gondolkodik: Utalványra 22 ezer koronáért vettem a Fiat kocsit, egy ideig utazgatok majd vele és 10—15 év múlva, amikor már 50 ezer kilométer lesz mögöttem, még mindig úgy adhatom el, hogy harmincezret is kapok érte. Aki ilyen furfangon töri a fejét, az könnyen elszámíthatja magát. Köztudomású ugyanis, hogy külföldön csaknem teljesen értéktelen ócskavasnak számít az a régi gépkocsi is, amelylyel tulajdonosa — tegyük fel — egyetlen kilométert sem utazott. Nálunk persze még nem gondolhatunk ilyesmire, viszont tagadhatatlan, hogy gépkocsigyáraink mind nagyobb teljesítőképességükkel már belátható időn belül befolyásolhatják a használt gépkocsik árait. Végtil pedig tudnunk kell, hogy minden gépkocsi gazdasági érták,. helytelen tehát, ha fölöslegesen vesztegel. Sajnos szép számmal akadnak emberek, akik leszoktak arról, hogy papiroson számítsák ki, mennyit is fordítanak gépkocsijukra. Ellenkező esetben nem feledkeznének meg a kocsi s a kerékgumik kopásáról, az amortizációról, a gépkocsikra fordított pénz kamatjairól stb. Egy 1000 MB típusú gépkocsi esetében ezek az összegek együttvéve gyakorlatilag azonosak az adó összegével, vagyis összesen 880 koronára rúgnak. Ha összeadjuk a gépkocsi fenntartására fordított összegeket, egyhamar megállapítjuk, hogy a költség jóval nagyobb a benzinre kiadott összegnél. További 2200 korunát kell számításba vennünk az esetben, ha évente hatezer kilométert teszünk meg egy teljesen új — tegyük fel húsz évig Üzemképes — gépkocsival, amelyet azután csak annyiért adhatunk el, amennyibe a 20 év alatt eszközölt javítások kerültek. Az említett összeget tulajdonképpen minden évben meg kellene takarítanunk, hogy új gépkocsit vehessünk. Az> eddig elmondottak alapján arra a következtetésre Jutunk, hogyha — mint ahogyan mondottuk — csupán ünnep és vasárnapokon tesszük meg gépkocsinkkal az említett 6000 kilométert, úgy egy kilométernyi út költsége nem haladja meg az 1,50 koronát sem. Ezzel kapcsolatban indokoltan tehetjük fel azt a kérdést, hogy az, aki évente ezt a 6000 kilométert sem teszi meg, nem cse'lekszik-e helyesebben, ha taxin vagy a kölcsönzőből vett gépkocsin utazik? A nyugati országokban — az USA-ban is — így kalkulálnak az emberek, nem csodálkozhatunk azon sem, hogy egyre nagyobb a gépkocsikölcsönzők népszerűsége. L. D. A humennéi Chemko üzemben nagy súlyt helyeznek a minőségre. Máriává Mária egyike a legjobb ifjúmunkásoknak. (R. Berenhaut felv.) Rigában, a Lett SZSZK fővárosában a nemrég rendezett hangszerkiállításon Spillen p/ágai hangszerkészítőmester alkotásait is bemutatták. Képünkön A. Zviedris mester hegedül, F. Saljapin, Yma Sumac, D. Ojsztrah, J Menuhin, 1. Bezrodnij, L. Kogan világhírű hegedű- és énekművészek autogramjaival. (TASZSZ — ČTK felvétel) ségi fokára ts befolyással lesznek. Hogy az ezzel összefüggő feladatokat meg tudjuk valósítani, egyre tökéletesítjük az iskolahálózatot, az iskolai és az iskolán kívüli művelődés lehetőségeit. Ma már a munkásfoglalkozások jövő képviselőinek mintegy 90 százaléka szakiskolákban készül az élet adta feladatok teljesítéséré. Ezen kívül a már dolgozó munkásokat anyagilag is érdekeltté tesszük a szakképzettség növelésében. Annak ellenére, hogy a szakmunkásképzésben egészében véve szép eredményeket értünk el, a népgazdaság előttünk álló feladatait taglalva ahhoz a következtetéshez jutunk, hogy a dolgozók szakmai képesítése nem felel meg a kor követelményeinek Ezért mind az üzemekben, mind az iskolákban nagyobb figyelmet kell szentelnünk a képesített dolgozók nevelése kérdéseinek E tekintetben Szlovákiában is igényes feladatok állnak előttünk. Szlovákiában az ipar fejlesztésére fordított jelentős beruházások ma már a szlovák kerületeknek az egész ország ipari termelésében való részarányában is meglátszanak. És meglátszanak a munkásosztály számbeli növekedésében Is. Szlovákia történelmileg rövid idő alatt ipari országgá fejlődött, ipara a köztársasági ipar lényeges részévé vált. Ugyanakkor tanúi lehetünk a szlovákiai ipar szerkezeti változásának is Ez a progresszív iparágak — a kohóipar, a gépipar és a vegyipar gyorsított fejlesztésében nyilvánul meg. Űj iparágakat létesítettünk. amelyek országos méretekben is újak.Húsz év alatt Szlpvákiá ban kialakult a jelentős termélési ta pasztalatokkal rendelkező munkásosztály, elsősorban e munkásosztály soraiból került ki szocialista értelmiségünk, amely alkotó módon fejleszti a tudományt és a technikát, aktívan hozzájárul társadalmunk kibontakoztatásához. A munkásosztály internacionális feladata A munkásosztálynak, mint a társadalom vezető erejének helyzete napjainkban a világméretű társadalmi változásokkal is egybeesik. E változások törvényszerűen a szocializmushoz és a kommunizmushoz vezetnek. A fejlődés élvonalában a világ munkásosztálya — a nemzetközi munkásmozgalom — áll. A társadalmi fejlődés e folyamatában a nemzetközi munkásmozgalom egyes osztagainak különfélék a feladatai. A nemzetközi munkásmozgalom valamennyi osztagának van azonban — különösen napjainkban — egy közös feladata: védeni és szilárdítani a világ munkásmozgalmának egységét. Azokban az országokban, ahol a hatalom már a munkásosztály kezében van, a feladat különösképpen előtérbe kerül. A tőkés országok munkásosztályára, a munkásosztály tudatára a szocialista országok példája aktívan hat. Hatványozódik így az új társadalmi rend megteremtéséért folytatott harc ereje is. Hazánk feladatai e tekintetben különösen jelentősek, mert azon kívül, hogy győzött nálunk a szocializmus, mennyiségileg és minőségileg fejlett munkásosztállyal is rendelkezünk. A gyakorlatban segítjük a fejlődő országok népgazdaságának megszilárdítását, segítjük így az ipar és a munkásosztály gyarapítását De a csehszlovákiai példa a fejlett tőkés országok munkásosztálya számára is különös jelentőséggel bír, mert a szocialista építés útjára rövidebb — hoszszabb idun belül ezek az országok is rátérnek. Internacionális küldetésünket az országépltéáben úgy teljesíthetjük legjobban, ha a lehető legkevesebb társadalmi eszköz segítségével maximális mennyiségű terméket gyártunk, a lehető legnagyobb szociális és kulturális eredményeket érjük el A nemzetközi munkásmozgalom a tőkés országok munkásosztálya internacionális feladatait viszont abban látja, hogy ezekben az országokban a munkásosztály a szocialista országok létezését példaként emlegeti és a kommunista pártok vezetésével szívós harcot folytat. Külső és belső szempontokat véve figyelembe, a munkásosztály vezető tevékenységét elsősorban abban kell látnunk, hogy a lehető legnagyobb mértékben befolyásolni tudja a társadalmi fejlődést, úgy hogy a szocialista társadalmi rendszer objektív előnyei a legnagyobb mértékben kidomborodjanak. Ez nem egyszerű feladat, ez igényes ismereteket követel mind a vezetés művészete, mind az oktatás és a nevelés terén. A munkásosztály vezető szerepe, amely a múltban érvényre jutott, érvényre jut ma és a jóvöben is. A szocializmus építése éveiben a néptömegek a világtörténelem során először váltak a társadalom tudatos alakítóivá. A szocialista rendszer a széles tömegeket, a nép minden rétegét egyre Inkább bekap csolja a társadalom építésébe Kime ríthetetlen aktivitás és az alkotó kezdeményezés forrása ez a társadalmi élet minden szakaszán. Qisszhang...| Visszhang... Visszhang. ^ A

z utóbbi időben egyre több szó esik a szlovák haladó értelmi-, ség DAV-ban kifejtett tevékenységéről, s egyáltalán a mozgalom szerepéről. A NOVA MYSL 6. számában Viliam Plevza fiatal szlovák történész „A DAVISTÁK ÉS A CSKP" címmel írt cikket. A történeti tényeket figyelembe véve a cikkíró a bevezetőben leszögezi: „Egyik sajátos jellemzője volt a húszas évek kommunista mozgalmának Szlovákiában az is, hogy soraiból — a cseh országrészekkel ellentétben — hiányzott a szlovák értelmiség." Ily módon — a szlovákiai viszonyokat nézve — a kommunista eszmék terjesztése azokra a fiatal értelmiségiekre várt, akik a csehországi haladó körökkel való kapcsolatuk révén megismerkedtek ezekkel az eszmékkel, s párttagságukat megelőzően nemcsak együttműködtek a haladó cseh értelmiséggel, hanem a szocialista eszyiék aktív ter jesztőivé is váltak. A forradalmi és baloldali eszmék terjesztésében hatékony segítséget kaptak a Gottwald által szerkesztett Pravda chudoby és a Spartakus című folyóiratokból. A forradalmi, osztályszempontokat figyelembe vevő kommunista szellemű szlovákiai irodalom és kulturális élet megteremtése érdekében vált 1924 decemberében szükségessé a DAV megjelentetése. A szociális és társadalmi igazságtalanságok leleplezése, s a kommunista eszmék terjesztése mellett az indulás első éveiben — a kétségtelen eredmények ellenére — kiütköztek a mozgalom gyermekbetegségei is. A cikkíró példaként a nemzetiségi kérdés összetettségének felfogását említi, s kiemeli, hogy a párt II. kongresszusának határozata fokozatosan eloszlatta a fennálló véleriiény különbségeket. A diivisták politikai arcéle, s a kommunista párthoz való viszonyuk különösen 1928—1930 mozgalmas éveiben mutatkozott meg. Ebben a nehéz időszakban — Csehországban és Szlovákiában — sok becsületes haladó értelmiségi nem értette meg azt a mélyreható eszmei folyamatot, mely ezekben az években a .pártban lezajlott. Ily módon, ha rövid Időre is, személyi érdekük s felfogásukból eredően elszigetelődtek; s ebben a nehéz időszakban a davisták többsége nyíltan a Gottwald vezette baloldalhoz, s az V. kongresszus megválasztotta^ .új vezetőséghez zárkózott fel. A cikkíró a továbbiakban kiemeli: az 1926-ot követő évek hallgatása után 1929 januárjában — L. Novomeský szerkesztésében, aki egyben a Rudé právo szerkesztője is volt, — a CSKP KB határozata alapján jelent meg újra a folyóirat, sót a Pravda és a Munkás, továbbá más cseh kommunista lapok márciusi betiltását követően; fennállása óta első ízben helyettesítette Szlovákiában a kommunista sajtót. „A DAV köré csoportosult kommunista értelmiségiek a szlovákiai magyar értelmiségiek és egyetemi hallgatók Sarló mozgalmával együtt részévé vált... az értelmiség baloldali, forradalmi nemzetközi mozgalmának Csehszlovákiában" ... 1933ban pedig, Hitler és a fasizmus uralomra jutása idején. . a davisták nemzeteink védelmében léptek fel, s a fasizmus barbársága, a jogtiprás és a háború elleni küzdelem szenvedélyes harcosaivá váltak. V. Plevza tanulmánya a DAV tevékenységét a történelmi tények alapján vázlatosan elemezve bepillantást nyújt a mozgalom lényegébe. A szerteágazó tárgykör miatt a teljesség szándéka nem vezeti ugyan a szerzőt, a Sarlósokkal való aktív együttműködésre tett utalásai azonban sürgetővé teszik az igényt, hogy mind az összefüggések keresése, mind a Sarló tevékenységét illetően történészeink mihamarabb elemzés tárgyává tegyék a szlovákiai magyar értelmiségnek ezt a jelentős mozgalmát is. MIRŐL VAN MA SZÓ? A KULTÜRNA TVORBA 24. számában Cestmír Císaf iskolaügyi miniszter írt terjedelmes cikket. Írásában az időszerű politikai, de főként ideológiai problémákat elemzi, mintegy válaszolva azoknak, akik a közéletben végbemenő megújhodási folyamatok zavaros nézeteik terjesztésére szeretnék kiaknázni, s a dogmatizmus és a kultusz elleni harc ürügyén szélsőséges és káros elveket terjesztenek A vitát és a véleménycserét hasznosnak és az élet megkövetelte törvényszerű folyamatnak — az alkotás részének — tekinti a cikkíró, hangsúlyozza azonban, hogy az ember és az ország sorsa iránti könynyelműség és közöny — egyesek részéről — határozottan nyugtalanltja. „Nem jelent különösebb veszélyt, ha feltűnik egy-két „önsétáltató", aki a burzsoá liberalizmussal kacérkodva szocialista ellenes nézőpontot szeretne kényszeríteni népünkre. Az sem fontos, hogy számuk tíz. avagy száz. Lényegesebb, hogy valódi nevükön nevezzük őket, az igazság fényszórójával megvilágítva rájuk bizonyítsuk a hazugságot. Arra van szükség, hogy lehetetlenné tegyük számukra a szocialista demokrácia és szabadság elveivel való visszaélést, hogy határozott, igaz ás kimerítő választ kapjanak. Nemcsak önmaguk, hanem azok érdekében is, akiket tévútra csábítottak." Pártunk politikáját illetően megállapítja: „A párt Központi Bizottsága harcol a kommunisták eszmei egységének erősödéséért és felzárkózottságáért, s minden erőt a gazdasági és kulturális felemelkedés szolgálatába állit. Ez a törekvés népünk' nagy többségénél kedvező visszhangra talál... Akadhatnak persze egyesek, akiknél megingott a marxista-leninista létbiztonság. A kommunisták nagy többsége azonban egyetért az ideológiai és politikai kérdések tisztázásának szükségességével, a fejlődés alapelveinek leszögezésével, s vállalja a további áldozatos munkát." Az a cél vezérel bennünket, — hangsúlyozza a továbbiakban Císaf elvtárs —, hogy a párt kitűzte Irányvonal megvalósítása érdekében minden erőt mozgósítsunk. Mindenkire, aki segíteni kívánja ügyünket — szükségünk van. Küzdünk a szektariánizmus minden válfaja, s minden olyan megnyilvánulás ellen, mely gyengíti a párt és a nép egységét. A kasztszerű bezárkózottság elleni harcunk azonban vonatkozik az értelmiségieknek az egyszerű emberekkel szembeni öntelt magatartására éppúgy, mint a dolgozók egy részénél megnyilvánuló maradi nézetekre, mely elutasítóan tekint a műveltségre és az értelmiségre Az egyes időszerű kérdéseket taglalva, s különféle nézetekkel vitatkozva, cikke végén leszögezi: Megítélésem szerint elérkezett az idő, hogy minden szerkesztőségben, társadalmi szervezetben és pártkollektívában előítéletek nélkül elgondolkozzunk, s felelősségre vonjuk a zűrzavart és anarchizmust ösztönző elemeket. Célunk, hogy továbbra is minden erőnket a nép és a szocializmus szolgálatába állítsuk. . „Nemcsak a jó ügyet akarjuk szolgálni, hanem magunkkal kívánjuk ragadni a legifjabb generációt is. És ma különösen erről van szó!" — hangzik a cikk bete jezéseként. A CENZÚRA KÉT ANTOLÓGIÁJA A MAGYAR NEMZET június 13-1 számában ismerteti az Akadémiai Kiadó sorozatának két kiadványát. Üldözött költészet, Kitiltott, elkobzott, perbe fogott (kötetek, versek a Horthykorszakban címmel MARKOVITS GYÖRGYI tollából jelent meg tanulmány. A tanulmány fényt vet arra a szellemi életre nehezedő nyomásra, mely 1919-től 1944-ig jellemezte a magyarországi viszonyokat. Ez alatt az időszak alatt legalább 70 verseskötetet tiltottak be, koboztak el, illetve sújtottak a postai szállítások jogának megvonásával. A másik antológia a Magyar Pokol címet viseli. Anyaga a fehérterror idején betiltott és üldözött cikkeket, •tudósításokat, elbeszéléseket öleli fel. Ahogy az újság recenziójából kitűnik, mindkét tanulmány hasznos szolgálatot jelent e korszak megismerését illetően. ÉL AZ EMBER. DE MEDDIG? A novella-cím és a novella-tolmácsoló elvesztése feletti fájdalom olvad össze a címként kiemelt gondolatban. Az ÉLET ÉS IRODALOM 24. számában DOBOZY IMRE Csalogányvölgy címmel emlékezik a körünkből eltávozott Tóth Tibor munkásságára. Többek között ezeket olvashatjuk: ,,A szépnevű Csalogányvölgyben, a temetőben, ezúttal utoljára találkoztam Tóth Tiborral. Költő Is volt, prózaíró is, mindkét műfajban sokat ígérő talentummal. De költői, írói pályáját aláparancsolta valami másnak, szerinte fontosabbnak. Ott élve, a Duna másik partján, viharos történelem és bonyolult jelen ezer kérdése közt, mind eltökéltebben fordult élete nagy célja, a neki legtöbbet érő hivatás felé: ismerjék, értsék, becsüljék egymást e táj népei, magyarok, szlovákok, csehek, egymás irodalmának legjava termésén át is, a már korrigálhatatlan múlt helyett értelmes, szép mát és holnapot építve közösen. Mindent erre tett föl, minden erejét ezért vetette latba." Tő t h Tibor munkásságát méltatva fájdalmas kötelességet teljesít Dobozy Imre. Csak izonosíthatjuk magunkat azzal az általa megfogalmazott igénynyel, hogy Tóth Tibor életművét „valakinek fel kell mérnie, gondozásba kell vennie". S ha a segítség e téren a Duna túlsó oldaláról érkezik, érzésünk szerint ez nemcsak a hazai, hanem az egyetemes magyar irodalom számára is nyereséget Jelent, s jelenti egyben Tóth Tibor munkásságának mé'tó megbecsülését is. F. Z. ig64 17 + """i? Q"?cň g