Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-14 / 164. szám, vasárnap

fíV' '••V ,í : ' Az elmúlt négy év folyamón sok-sok lakás épült az országban, Csupán Szlovákiában 125 000. trt/vvvv/vvvvri/vvvs/vvv. A lakásépítés eredményei Az állami lakásépítés keretében az idén 53 035 lakást építenek fel. Az év első öt hőnapja alatt az építőipari dolgozók 16 539 lakást ad­tak át, vagyis az évi feladat 31,4 szá­zalékát. Az 1963. év ugyanezen idő­szakához viszonyítva 18,9 százalék­kal, az 1962. évhez viszonyítva 22,4 százalékkal több lakás épült. Az év kezdetétől a lakások átadá­sának tervét az észak-csehországi, a kelet-csehországi és a dél-morvaor­szági kerületben túlszárnyalták, a nyugat-szlovákiai kerületben viszont 346 lakás, a kelet-szlovákiai kerület­ben 130 és Prágában 82 lakás átadá­sával maradtak adósak. A felépített lakások 27,6 százalékát az első negyedévben példás minőség­tek többsége kötelezettséget vállalt, hogy az idén a lakások 50 százalé­kát példás minőségben építi fel. Az 1961—1963 közötti években ha­zánkban 252 693 lakás épült, ebből az állami építkezésre több inint 101000 iakás, a szövetkezeti építkezésre 48 ezer, a vállalati építkezésre 20 000, az egyéni építkezésre több mint 80 ezer lakás esik. Az új lakások lakó­területe 6 419 000 négyzetméter. Fel­építésük 10 milliárd 727 millió koro­nába kerül. A jövő évben az állami építkezés keretében 67 000 lakás, 1966-ban 65 700, 1967-ben 70 950, 1968-ban 76 660, 1969-ben 83 750 és 1970-ben 90 700 lakás felépítésével számolnak. Az egyéni építkezés keretében az 1965—1970 közötti években 121500 EVELÓK AZ ELSŐ SZERELEM ben adták át. Az építkezési szerveze-lakás épül. KÜSZÖBÖN A VAKÄCIÔ. A kelle­mes nyári napokon az ember több időt tölt a szabadban s a napsütötte folyóparton, a strand gyeppázsitján, a fák árnyékában itt-ott szemünkbe ötlik egy-egy fiatal pár. A lány alig 14—15 éves, a fiú csak valamivel idősebb. Tekintetük, viselkedéstik szavak nélkül is az első szerelemről árulkodik. A családi nevelés csaknem az élet minden területére kiterjed. A gondos szülök megtanítják gyermeküket ar­ra, hogyan köszönjenek, hogyan vi­selkedjenek a felnőttekkel szemben. Nagy türelemmel rávezetik őket, ho­gyan öltözködjenek, hogyan tartsák a kést és a villát, hogyan segítsenek a háztartásban. Az előrelátóbb szülők megmagyarázzák a gyereknek azt is, mit és hogyan olvasson, hogyan tanuljon, miért nem jő, ha egész nap a televíziót nézi, egyszóval rávezetik a helyes életmódra. Ritka azonban az olyan eset, amikor a szülők arra is megtanítják gyermekeiket, hogyan uralkodjanak érzéseiken, vagy ho­gyan juttassák kifejezésre azokat. Pedig éppen a serdülőkorban az ér­zelmi problémák okozzák a legtöbb gondot. A pubertáskor Idején még az olyan családban is megjelennek a problé­mák, ahol a kislány vagy a fiú ne­velése mind ez ideig gördülékeny, problémamentes volt. A szülők meg­lepetéssel veszik észre, hogy az ed­dig bevált nevelési módszerek már nem hatásosak s gyermekük mintha egyik napról a másikra elidegenedne szüleitől. Sok esetben lázadozó han­gulat uralkodik el a serdülőkorú gyermeken. Hogyan kezeljük ezeket a fiatalokat? Szigorúbban? Keményeb­ben? Sok szülő ezt is megpróbálta, ám rendkívül csekély az eredmény. S ha értek is el némi eredményt, az nagyon rövid életű volt. Az egyetlen helyes megoldás, ha tudomásul vesz­szük, hogy a gyermekek felnőttek, testileg érettek lettek, és azt Igény­lik, hogy felnőttként kezeljük őket. Problémákkal küszködnek, saját né­zeteik, bonyolult érzéseik vannak, ezeket azonban csak akkor ismerhet­jük meg, ha az eddigi nevelés és a további türelem eredményeképpen az anya leányának barátnője, az apa fiának őszinte barátja lesz. Ez az elő­feltétele annak, hogy a gyermek jel­lemének formálását továbbra is cél­tudatosan irányíthassuk. Csak így fejleszthetjük ki bennük a szülő iránti őszinte tiszteletet. A szülői tekintély érvényesítésével, a serdülő gyermek érzelmi életének alapos ismerete nélkül — nem sokra megyünk. Ez az a kor, amikor a ti­lalom, a parancsolás, az irónia, a szülői hatalom erejének fitogtatása nem egy esetben bálul üt ki. De emlékezzünk csak vissza mi szülők, milyen furcsa érzésekkel viaskodtunk ebben a korban és hányszor fordult velünk elő, hogy éppen az ellenkező­jét tettük annak, amit a szülői tekin­tély megkövetelt. S hogy vágytunk arra, hogy valakinek őszintén kiönt­hessük a szívünket. HA AZ ÉDESANYA és 13—14 éves leánya, között sikerül a baráti vi­szonyt megteremteni, akkor a kislány nem fog titkolódznt előtte, ha egy fiú megtetszik neki. És itt a nagy lehetőség ahhoz, hogy az anya befo­lyásolhassa a kislányt és rajta ke­resztül esetleg a fiú jellemét is. Oko­san, sok megértéssel és tapintattal befolyásolhatja a két fiatal kölcsö­nös kapcsolatát. A szülők többsége azonban serdülőkoriján levő gyerme­ke „szerelmét" gyakran lebecsülik, gúny tárgyává teszik, sőt erélyesen tiltják is. Ezzel pedig saját magukat zárják el annak a lehetőségétől, hogy ezt a vonzalmat, az ébredező szerel­met irányíthassák, ellenőrizhessék. Azzal ugyanis, hogy semmibe veszik a gyermek érzéseit, a szerelmet még nem szüntették meg. Az érzés él és nem egy esetben alaptalan kíváncsi­ságra ösztönzi a gyermeket, olyan tettekre, amelyek egész érzelmi éle­tét összezilálhatják s megingathatják jeliemének erkölcsi alapjait. A titko­lózásra ítélt szerelem renszerint erő­sebb, mint gondolnánk és sok kelle­metlen meglepetést szerezhet a szü­lőnek ott és akkor, ahol a legke» vésbé számít rá. HELYTELEN az az elképzelés, hogy a fiatalok szerelmében annyi testi motívum van, mint a felnőttekében. A saját és a gyermek érdekében a tilalom és a gúny helyett inkább ar­ra kell törekednünk, hogy megértsük ezeket a gyermek számára új érzé­seket. Nem fér hozzá kétség, hogy fiatalságunk körében is akadnak ci­nikus, kétes erkölcsű egyének. De ezek Is a környezet hatására váltak ilyenekké. Szerencsére kevés nálunk az ilyen fiatal. Az ifjúság nagy több­sége tiszta, mély érzésekre és gon­dolatokra képes — még akkor ls, ha szabad idejében tvisztet táncol. Miért íléljük el őket? Azért, mert viharos ritmusban juttatják kifejezésre élet­érzéseiket, melynek palástolására még nem elég érettek? Ez lenne szá­munkra a döntő? Vagy pedig életfel­fogásuk, amely tele van egészséges vágyakkal, helyes nézetekkel, bíráló elmélkedésekkel? Szeretnénk tudni, milyen ifjúságunk lelkiélete, milyenek érzései, — ezt pedig csakis akkor ismerhetjük meg, ha türelemmel, megértéssel és közvetlenséggel kö­vezzük ki a hozzá vezető utat. Igazán könnyű megkeseríteni egy 14—15 éves lány „szerelmét". Ez nem nagy művészeti Sokkal nehezebb megérteni, irányítani, vigyázni arra, lír.'gy meg ne bántsuk. Ez--az igazi nevelés. Meg kell értenünk, nem le­het rossz érzés, elítélendő dolog az a szerelem, amely az embert saját erkölcsi értékeinek elmélyítésére ser­kenti. Vannak olyan szülök, akik úgy kép« zelik, ha tiltják a fiatalok szerelmet, azzal már mégszűnik. Pedig, nem így, van. A tilalommal épp az ellenkező hatást érik el. A fiatalok látva a szülök elítélő magatartását, a kap­csolatukat tiltó szülői hatalom erejét, úgy érzik, hogy az egész világ elle­nük fordult és még inkább egymásra, vanak utalva. Ezzel szemben ha a szülők megértéssel viseltetnek irán­tuk, távlatot nyitnak számukra, a fia­talok több türelemmel, kiegyensúlyoz zottabban várják a felnőtté érésig eltelő éveket. Jól gondolják meg tehát a szülök magatartásukat. A tilalom ugyanis éppen a bíztató távlatokat rabolják el a fiataloktól, akik csaló­dottak és boldogtalanok lesznek. Ke­serűen tekintenek a világra és mác a szülők jó tanácsainak sem hisz­nek, szélsőséges hangulatok hatósára kimondottan ellenséget látnak szü­léikben. Nagyon könnyű ugyanis $ serdülő gyermeket elidegeníteni ma­gunktól. Néha fel sem mérjük, hogy, az ilyen nem eléggé megfontolt ma­gatartás következtében örökre elveszt­hetjük a legdrágábbat, a gyermek szGreí€tŔí. A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET őszin­tén átélni a gyermekkel együtt annak örömét és bánatát. Ehhez azonban idő kell, türelem, tapintat és az is, hegy a szülő le tudjon mondani gyer­meke miatt saját érdekeiről. Ez csak akkor valósítható meg, ha a szülei valóban önzetlenül szereti gyermekét, Ne feledkezzünk meg róla, hogy e serdülőkorban lévő gyermeknek vau a legnagyobb szjlksége a szülői sze­retetre, segítő kézre. ITT A NYÁR. Rövidesen megkezdő­dik a szünidő, az édes szabadság s egy szép napon serdülő gyerme­künk különösen csillogó szemmel lép majd a lakásba. Lehet, hogy azon á napon szólította meg őt először az, aki már régen tetszik neki. Leliet, hogy tizenötéves fiúnk éppen azon a napon hívta először a moziba a szom­széd kislányt. Akár mennyi dolgunk van, bármennyire fontos teendő szó­lítana, mindennap szánjunk néhány percet arra, hogy barátságosan, őszin­te, közvetlen hangon elbeszélgessünk gyermekünkkel, hogy megnyerjük bi­zalmát. Az erre fordított drága per­cek kamatostul megtérülnek. Csak így ismerhetjük meg azokat az ú} érzéseket, amelyek a gyermek életét ebben a korban betöltik. R. S. V alamennyien igen örültünk en­nek a gyűlésnek, mert Itt dön­töttünk arról, ki legyen a községi bakter. Több mint ötszáz kérvény futott be. A tudósok nyelvén szólva körülbelül 531. A pályázók fele dip­lomás jogász volt, úgy száz bölcsé­szetet végzett egyén, és ezenkívül 49 már egy éve munkára leső tanítókép­zőt abszolvált tanító. A többi kérvé­nyező kereskedelmi iskolai végzett­ségűekből állt. Végül három kérvé­nyező a bíró úr legközvetlenebb kör­nyezetéből került ki, vagyis falube­liek voltak. František Kačlrek közsé­gi pásztor, a ház körüli földecskéjén gazdálkodó faluvégi Ján Korenár, és Podloch, a harangozó, aki összeszó­lalkozott a tisztelendő úrral, mert az örökségért eltartott vén Švejcová te­metéséért nem adott neki semmit, és ráadásul öt aranyat még el is nyert tőle ferblin a kocsmában. A hármas­bizottság tehát együtt volt, csak dön­teni ''kellett. A többi kérvényt elad­tuk Krausnak, a papírkereskedőnek. Adott érte öt üveg bort, és azóta „ígérem, hogy hűséges viselkedésem­mel méltó leszek a bizalomra" kérvé­nyekbe csomagolják a büdös sajtot, amit nálunk főleg akkor vásárolnak az emberek, ha a kocsmába mennek, mivelhogy annyi a paprika benne, hogy ugyancsak csúszik rá a sör. Nálunk Hlubokánál kapható sör — de még micsoda finom sör — pláne lia az ember tisztességes alapot készít hozzá. Lehajtod a* tizediket, tizen­egyediket, és ekkor áll csak a szád a politikára. Gyönyörűség hallgatni ezeket a beszédeket. Észre sem ve­szed és máris csépelnek, mivelhogy mi különböző meggyőződésűek va­gyunk. De mi nemcsak politizálunk. Foglalkozunk a község ügyeivel is, mivel a bíró úré a kocsma. Mint ren­desen, itt gyűltünk össze a községi képviselőtestület gyűlésére. Itt tart­juk az összes községi összejövetele­ket. Nálunk a korrupció ismeretlen. A három kérvényező mindegyike ren­delt egy tuplák (kétliteres korsó) sört. Legelőször a kérvényező Kači­JAROSLAV HAŠEK: A szappanyfizőhelyi községi képviselőtestület gyűlése rek rendelt. Mikor ezt megtudtuk, nyomban azt gondoltuk, hogy őt vesszük fel községi éjjeliőrnek. Csak­hogy Korenár is kinyitotta a bugyel­lárist és utána rögtön Podloch, a harangozó ís. így aztán,azt se tud­tuk, hogy hányadán állunk. Bennün­ket kellemesen meglepett az egész, de a helyzet rettenetes volt. Hiszen mindegyikük egyforma összegért ren­delt sört, előzőleg mindhárman sorra jártak minket, a községi képviselő­testület tagjait és mi mindegyikük­nek megígértük. Mikor Podloch ha­rangozó leszúrta a disznót és disznó­toros vacsorát csinált, a másik két kérvényező is levágott egy-egy disz­nót. Bár örömteljes esemény, hogy gyönyörűségünkre — méghozzá mi­csoda gyönyörűségünkre — feláldoz­tak három disznót, csakhogy három községi bakterhely nem volt, csak egyetlen egy. Korrupcióról tehát szó sem lehetett, és kíváncsiak voltunk hogyan sül el az egész. A kérvényezők egyikének sem volt semmiféle előnye, ezért vár­ható volf, hogy a községi képviselő­testület ngyancsak viharos gyűlésen tárgyalja meg a választást. Mi, a községi képviselőtesület tag­jai egész nap böjtöltünk, hogy jobb étvágyunk legyen a disznótoron, amelynek illata betöltötte az egész falut. A bíró Igen kellemetlenül érezte magát. Sorrajárta a képviselőtestület tagjait, és így beszélt: — Biz'isten így nem mehet tovább. Belebolondu­lok. Ha legalább a kérvényezők egyike lump alak lenne, hát kizár­nánk. Ha kettő közül kellene válasz­tani, azt már könnyű bebizonyítani, hogy egyikük semmirekellő. De így — mindegyikük egyforma naplopó, és éppen az a kellemetlen, hogy sem­mit sem vethetünk a szemükre. Rá­adásul még disznótort rendeznek, és sört rendeltek. Valamennyien egyfor­ma bitangok, de minket nem veszte­getnek meg. Volt közöttünk egy Machliček nevű egyén. Olyan rendes ember volt, mint mi valamennyien, de ki nem állhatta Balkot, a bírónkat. Ahol csak tudott kellemetlenkedett neki. Egy­szer például feljelentette a bírót, hogy az ö földjén orvvadászkodik. Majdnem bíróságra került a dolog, csak amikor a vendéglős bíró elen­gedte Machličkának minden kocsmai adósságát — lehetett az ügyet béké sen eligazítani. Persze, az elengedett adóssággal ráadásul még tanúk előtt meg kellett ígérnie a bírónak, hogy egész héten ingyen Ihar a kocsmá­jában. Ezt persze Machliček alapo­san ki ls használta, úgyhogy ettől kezdve ellenségeskedés támadt köz­te és a bíró között. Nem titkolta, hogy a községi képviselőtestület ülé­sén, amelyen baktert választanak, kellemetlen helyzetbe hozza a bírót. Így került sor arra az emlékezetes gyűlésre, amelyen végérvényesen meg kellett tárgyalni az egész kérdést. Machlička fészkelődött, a bíró szin­tén. összegyűltünk a tanácsteremben, vagyis amint már említettük, a bíró kocsmájában. Rajtunk kívül néhány szomszéd is ott üldögélt, akiknek rö­videsen tudtukra adtuk, hogy a disz­nótorra ugyan hivatalosak, de most tűnjenek el a kohányba, mert a há­rom pályázó közül most választják meg a községi baktert. Hát így kezdődött. Először e má­jas levest hozták. Aztán a májas és véreshurkát, káposztával és krump­lival (ezzel a bíró kedveskedett). Er­re egy darab tokaszalonna követke­zett (három egész disznófej), majd sajt és itövér darabokból kocsonya és végiil sertéssült gombóccal a (bíró újabb hozzájárulása). S mikor már felhajtottak egy tuplákot, sor került a bíró úr javaslatának megvitatásá­ra, hogy a három pályázó közül a legalkalmasabbai válasszák meg köz­ségi bakternek. Először a bíró szőlt, aki kijelentette: csak azt sajnálja, hogy hármuk közül egyik tizenkilenc, a másik ineg a harmadik egy híján búsz. Nagyon sajnálja, hogy Ilyen semmirekelők, mint a három kérvé­nyező, a közrend őrei akarnak lenni, de a községi képviselőtestület mást nem tehet, minthogy a három naplo­pó — Korenár, KaCirek és Podloch — közül egyet megválaszt, és kéri, hogy legalább álljanak fel, ha róluk be­szélnek. Utána természetesen Machliček szó­lalt fel. Nagyon csodálkozott azon, hogy a bíró miért nem a másik vég­ről kezdte a dolgot. Hangsúlyozta, hogy a községi éjjeliőrnek kell, hogy érzéke legyen az Igazság és a jog iránt, és nem engedheti meg, hogy bármi módon ís sértegessék. Szép kis őr lenne az Ilyen! A kérvényezők felé fordult, és demagóg módon fel­szólította őket: — Fiúk, ebben a pil­lanatban egyetlen dolgot kell tudno­tok: mégpedig azt, nem olyan könnyű megszerezni azt a helyet, amelyre pályáztok. De elszántak lehettek, és azoknak kell lennetek még akkor ís, ha leendő foglalkozástokban maga a bíró sértegetne benneteket. Meg kell mutatnotok, hogy nem ijedtek meg tőle, mert eskü köt majd benneteket. Itt azt mondták rólatok, hogy semmi­rekellők vagytok, Bizonyítsa be leg­alább egyiketek, hogy alkalmas a bakteri hivatásra, pártatlan, hogy nem csupán személyét védi, hanem a jogoi és az Igazságot. Kačírek, ktnj le a bírónak egy pofont! Mély csönd lett. Minden szem Ka­čirekre tapadt, aki tovább üldögélt és bambán röhögött. De Machliček újra megszólalt: — Podloch, edj egy pofont a bírónak! Hallgass a többségre! Megint semmi. Podloch Kečirek melleit ült, és még bambábban si­kongott. Megszólalt Machliček: — Kofenár, kenj le egyet a bírónak, ne félj! Kni'-enár szót fogadott. Odament a bíróhoz, aki nagy szemeket meresz­tett rá. Élesaitant a pofon és a bíró leesett a székről. Tapsoltak, és Machliček felszólí­totta a többieket: — Szomszédok, ez pártatlan ember. Belőle kell baktert csinálni.-Kl van mellette? Mind a tizenketten mellette szavaz­tak. — KofenáĽi tehát megválasztottuk éjjeliőrnek — szólalt meg a bíró. — És most Kofenár, mint feljebbvalód, elrendelem, hogy adj Machličeknek két becsületes pofont! — Szolgálatára, blrő űr — vála­szolt Kofenár és kétszer úgy pofon­teremtette Machllökát, hogy alig tud­tak életet verni bele. így lett Korenár községünk bak­tere. Szűcs Béla fordítása tJJ SZÓ 8 * 19B 4- i ünius u-

Next

/
Oldalképek
Tartalom