Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-14 / 164. szám, vasárnap

fíV' '••V ,í : ' Az elmúlt négy év folyamón sok-sok lakás épült az országban, Csupán Szlovákiában 125 000. trt/vvvv/vvvvri/vvvs/vvv. A lakásépítés eredményei Az állami lakásépítés keretében az idén 53 035 lakást építenek fel. Az év első öt hőnapja alatt az építőipari dolgozók 16 539 lakást adtak át, vagyis az évi feladat 31,4 százalékát. Az 1963. év ugyanezen időszakához viszonyítva 18,9 százalékkal, az 1962. évhez viszonyítva 22,4 százalékkal több lakás épült. Az év kezdetétől a lakások átadásának tervét az észak-csehországi, a kelet-csehországi és a dél-morvaországi kerületben túlszárnyalták, a nyugat-szlovákiai kerületben viszont 346 lakás, a kelet-szlovákiai kerületben 130 és Prágában 82 lakás átadásával maradtak adósak. A felépített lakások 27,6 százalékát az első negyedévben példás minőségtek többsége kötelezettséget vállalt, hogy az idén a lakások 50 százalékát példás minőségben építi fel. Az 1961—1963 közötti években hazánkban 252 693 lakás épült, ebből az állami építkezésre több inint 101000 iakás, a szövetkezeti építkezésre 48 ezer, a vállalati építkezésre 20 000, az egyéni építkezésre több mint 80 ezer lakás esik. Az új lakások lakóterülete 6 419 000 négyzetméter. Felépítésük 10 milliárd 727 millió koronába kerül. A jövő évben az állami építkezés keretében 67 000 lakás, 1966-ban 65 700, 1967-ben 70 950, 1968-ban 76 660, 1969-ben 83 750 és 1970-ben 90 700 lakás felépítésével számolnak. Az egyéni építkezés keretében az 1965—1970 közötti években 121500 EVELÓK AZ ELSŐ SZERELEM ben adták át. Az építkezési szerveze-lakás épül. KÜSZÖBÖN A VAKÄCIÔ. A kellemes nyári napokon az ember több időt tölt a szabadban s a napsütötte folyóparton, a strand gyeppázsitján, a fák árnyékában itt-ott szemünkbe ötlik egy-egy fiatal pár. A lány alig 14—15 éves, a fiú csak valamivel idősebb. Tekintetük, viselkedéstik szavak nélkül is az első szerelemről árulkodik. A családi nevelés csaknem az élet minden területére kiterjed. A gondos szülök megtanítják gyermeküket arra, hogyan köszönjenek, hogyan viselkedjenek a felnőttekkel szemben. Nagy türelemmel rávezetik őket, hogyan öltözködjenek, hogyan tartsák a kést és a villát, hogyan segítsenek a háztartásban. Az előrelátóbb szülők megmagyarázzák a gyereknek azt is, mit és hogyan olvasson, hogyan tanuljon, miért nem jő, ha egész nap a televíziót nézi, egyszóval rávezetik a helyes életmódra. Ritka azonban az olyan eset, amikor a szülők arra is megtanítják gyermekeiket, hogyan uralkodjanak érzéseiken, vagy hogyan juttassák kifejezésre azokat. Pedig éppen a serdülőkorban az érzelmi problémák okozzák a legtöbb gondot. A pubertáskor Idején még az olyan családban is megjelennek a problémák, ahol a kislány vagy a fiú nevelése mind ez ideig gördülékeny, problémamentes volt. A szülők meglepetéssel veszik észre, hogy az eddig bevált nevelési módszerek már nem hatásosak s gyermekük mintha egyik napról a másikra elidegenedne szüleitől. Sok esetben lázadozó hangulat uralkodik el a serdülőkorú gyermeken. Hogyan kezeljük ezeket a fiatalokat? Szigorúbban? Keményebben? Sok szülő ezt is megpróbálta, ám rendkívül csekély az eredmény. S ha értek is el némi eredményt, az nagyon rövid életű volt. Az egyetlen helyes megoldás, ha tudomásul veszszük, hogy a gyermekek felnőttek, testileg érettek lettek, és azt Igénylik, hogy felnőttként kezeljük őket. Problémákkal küszködnek, saját nézeteik, bonyolult érzéseik vannak, ezeket azonban csak akkor ismerhetjük meg, ha az eddigi nevelés és a további türelem eredményeképpen az anya leányának barátnője, az apa fiának őszinte barátja lesz. Ez az előfeltétele annak, hogy a gyermek jellemének formálását továbbra is céltudatosan irányíthassuk. Csak így fejleszthetjük ki bennük a szülő iránti őszinte tiszteletet. A szülői tekintély érvényesítésével, a serdülő gyermek érzelmi életének alapos ismerete nélkül — nem sokra megyünk. Ez az a kor, amikor a tilalom, a parancsolás, az irónia, a szülői hatalom erejének fitogtatása nem egy esetben bálul üt ki. De emlékezzünk csak vissza mi szülők, milyen furcsa érzésekkel viaskodtunk ebben a korban és hányszor fordult velünk elő, hogy éppen az ellenkezőjét tettük annak, amit a szülői tekintély megkövetelt. S hogy vágytunk arra, hogy valakinek őszintén kiönthessük a szívünket. HA AZ ÉDESANYA és 13—14 éves leánya, között sikerül a baráti viszonyt megteremteni, akkor a kislány nem fog titkolódznt előtte, ha egy fiú megtetszik neki. És itt a nagy lehetőség ahhoz, hogy az anya befolyásolhassa a kislányt és rajta keresztül esetleg a fiú jellemét is. Okosan, sok megértéssel és tapintattal befolyásolhatja a két fiatal kölcsönös kapcsolatát. A szülők többsége azonban serdülőkoriján levő gyermeke „szerelmét" gyakran lebecsülik, gúny tárgyává teszik, sőt erélyesen tiltják is. Ezzel pedig saját magukat zárják el annak a lehetőségétől, hogy ezt a vonzalmat, az ébredező szerelmet irányíthassák, ellenőrizhessék. Azzal ugyanis, hogy semmibe veszik a gyermek érzéseit, a szerelmet még nem szüntették meg. Az érzés él és nem egy esetben alaptalan kíváncsiságra ösztönzi a gyermeket, olyan tettekre, amelyek egész érzelmi életét összezilálhatják s megingathatják jeliemének erkölcsi alapjait. A titkolózásra ítélt szerelem renszerint erősebb, mint gondolnánk és sok kellemetlen meglepetést szerezhet a szülőnek ott és akkor, ahol a legke» vésbé számít rá. HELYTELEN az az elképzelés, hogy a fiatalok szerelmében annyi testi motívum van, mint a felnőttekében. A saját és a gyermek érdekében a tilalom és a gúny helyett inkább arra kell törekednünk, hogy megértsük ezeket a gyermek számára új érzéseket. Nem fér hozzá kétség, hogy fiatalságunk körében is akadnak cinikus, kétes erkölcsű egyének. De ezek Is a környezet hatására váltak ilyenekké. Szerencsére kevés nálunk az ilyen fiatal. Az ifjúság nagy többsége tiszta, mély érzésekre és gondolatokra képes — még akkor ls, ha szabad idejében tvisztet táncol. Miért íléljük el őket? Azért, mert viharos ritmusban juttatják kifejezésre életérzéseiket, melynek palástolására még nem elég érettek? Ez lenne számunkra a döntő? Vagy pedig életfelfogásuk, amely tele van egészséges vágyakkal, helyes nézetekkel, bíráló elmélkedésekkel? Szeretnénk tudni, milyen ifjúságunk lelkiélete, milyenek érzései, — ezt pedig csakis akkor ismerhetjük meg, ha türelemmel, megértéssel és közvetlenséggel kövezzük ki a hozzá vezető utat. Igazán könnyű megkeseríteni egy 14—15 éves lány „szerelmét". Ez nem nagy művészeti Sokkal nehezebb megérteni, irányítani, vigyázni arra, lír.'gy meg ne bántsuk. Ez--az igazi nevelés. Meg kell értenünk, nem lehet rossz érzés, elítélendő dolog az a szerelem, amely az embert saját erkölcsi értékeinek elmélyítésére serkenti. Vannak olyan szülök, akik úgy kép« zelik, ha tiltják a fiatalok szerelmet, azzal már mégszűnik. Pedig, nem így, van. A tilalommal épp az ellenkező hatást érik el. A fiatalok látva a szülök elítélő magatartását, a kapcsolatukat tiltó szülői hatalom erejét, úgy érzik, hogy az egész világ ellenük fordult és még inkább egymásra, vanak utalva. Ezzel szemben ha a szülők megértéssel viseltetnek irántuk, távlatot nyitnak számukra, a fiatalok több türelemmel, kiegyensúlyoz zottabban várják a felnőtté érésig eltelő éveket. Jól gondolják meg tehát a szülök magatartásukat. A tilalom ugyanis éppen a bíztató távlatokat rabolják el a fiataloktól, akik csalódottak és boldogtalanok lesznek. Keserűen tekintenek a világra és mác a szülők jó tanácsainak sem hisznek, szélsőséges hangulatok hatósára kimondottan ellenséget látnak szüléikben. Nagyon könnyű ugyanis $ serdülő gyermeket elidegeníteni magunktól. Néha fel sem mérjük, hogy, az ilyen nem eléggé megfontolt magatartás következtében örökre elveszthetjük a legdrágábbat, a gyermek szGreí€tŔí. A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET őszintén átélni a gyermekkel együtt annak örömét és bánatát. Ehhez azonban idő kell, türelem, tapintat és az is, hegy a szülő le tudjon mondani gyermeke miatt saját érdekeiről. Ez csak akkor valósítható meg, ha a szülei valóban önzetlenül szereti gyermekét, Ne feledkezzünk meg róla, hogy e serdülőkorban lévő gyermeknek vau a legnagyobb szjlksége a szülői szeretetre, segítő kézre. ITT A NYÁR. Rövidesen megkezdődik a szünidő, az édes szabadság s egy szép napon serdülő gyermekünk különösen csillogó szemmel lép majd a lakásba. Lehet, hogy azon á napon szólította meg őt először az, aki már régen tetszik neki. Leliet, hogy tizenötéves fiúnk éppen azon a napon hívta először a moziba a szomszéd kislányt. Akár mennyi dolgunk van, bármennyire fontos teendő szólítana, mindennap szánjunk néhány percet arra, hogy barátságosan, őszinte, közvetlen hangon elbeszélgessünk gyermekünkkel, hogy megnyerjük bizalmát. Az erre fordított drága percek kamatostul megtérülnek. Csak így ismerhetjük meg azokat az ú} érzéseket, amelyek a gyermek életét ebben a korban betöltik. R. S. V

alamennyien igen örültünk ennek a gyűlésnek, mert Itt döntöttünk arról, ki legyen a községi bakter. Több mint ötszáz kérvény futott be. A tudósok nyelvén szólva körülbelül 531. A pályázók fele diplomás jogász volt, úgy száz bölcsészetet végzett egyén, és ezenkívül 49 már egy éve munkára leső tanítóképzőt abszolvált tanító. A többi kérvényező kereskedelmi iskolai végzettségűekből állt. Végül három kérvényező a bíró úr legközvetlenebb környezetéből került ki, vagyis falubeliek voltak. František Kačlrek községi pásztor, a ház körüli földecskéjén gazdálkodó faluvégi Ján Korenár, és Podloch, a harangozó, aki összeszólalkozott a tisztelendő úrral, mert az örökségért eltartott vén Švejcová temetéséért nem adott neki semmit, és ráadásul öt aranyat még el is nyert tőle ferblin a kocsmában. A hármasbizottság tehát együtt volt, csak dönteni ''kellett. A többi kérvényt eladtuk Krausnak, a papírkereskedőnek. Adott érte öt üveg bort, és azóta „ígérem, hogy hűséges viselkedésemmel méltó leszek a bizalomra" kérvényekbe csomagolják a büdös sajtot, amit nálunk főleg akkor vásárolnak az emberek, ha a kocsmába mennek, mivelhogy annyi a paprika benne, hogy ugyancsak csúszik rá a sör. Nálunk Hlubokánál kapható sör — de még micsoda finom sör — pláne lia az ember tisztességes alapot készít hozzá. Lehajtod a* tizediket, tizenegyediket, és ekkor áll csak a szád a politikára. Gyönyörűség hallgatni ezeket a beszédeket. Észre sem veszed és máris csépelnek, mivelhogy mi különböző meggyőződésűek vagyunk. De mi nemcsak politizálunk. Foglalkozunk a község ügyeivel is, mivel a bíró úré a kocsma. Mint rendesen, itt gyűltünk össze a községi képviselőtestület gyűlésére. Itt tartjuk az összes községi összejöveteleket. Nálunk a korrupció ismeretlen. A három kérvényező mindegyike rendelt egy tuplák (kétliteres korsó) sört. Legelőször a kérvényező KačiJAROSLAV HAŠEK: A szappanyfizőhelyi községi képviselőtestület gyűlése rek rendelt. Mikor ezt megtudtuk, nyomban azt gondoltuk, hogy őt vesszük fel községi éjjeliőrnek. Csakhogy Korenár is kinyitotta a bugyellárist és utána rögtön Podloch, a harangozó ís. így aztán,azt se tudtuk, hogy hányadán állunk. Bennünket kellemesen meglepett az egész, de a helyzet rettenetes volt. Hiszen mindegyikük egyforma összegért rendelt sört, előzőleg mindhárman sorra jártak minket, a községi képviselőtestület tagjait és mi mindegyiküknek megígértük. Mikor Podloch harangozó leszúrta a disznót és disznótoros vacsorát csinált, a másik két kérvényező is levágott egy-egy disznót. Bár örömteljes esemény, hogy gyönyörűségünkre — méghozzá micsoda gyönyörűségünkre — feláldoztak három disznót, csakhogy három községi bakterhely nem volt, csak egyetlen egy. Korrupcióról tehát szó sem lehetett, és kíváncsiak voltunk hogyan sül el az egész. A kérvényezők egyikének sem volt semmiféle előnye, ezért várható volf, hogy a községi képviselőtestület ngyancsak viharos gyűlésen tárgyalja meg a választást. Mi, a községi képviselőtesület tagjai egész nap böjtöltünk, hogy jobb étvágyunk legyen a disznótoron, amelynek illata betöltötte az egész falut. A bíró Igen kellemetlenül érezte magát. Sorrajárta a képviselőtestület tagjait, és így beszélt: — Biz'isten így nem mehet tovább. Belebolondulok. Ha legalább a kérvényezők egyike lump alak lenne, hát kizárnánk. Ha kettő közül kellene választani, azt már könnyű bebizonyítani, hogy egyikük semmirekellő. De így — mindegyikük egyforma naplopó, és éppen az a kellemetlen, hogy semmit sem vethetünk a szemükre. Ráadásul még disznótort rendeznek, és sört rendeltek. Valamennyien egyforma bitangok, de minket nem vesztegetnek meg. Volt közöttünk egy Machliček nevű egyén. Olyan rendes ember volt, mint mi valamennyien, de ki nem állhatta Balkot, a bírónkat. Ahol csak tudott kellemetlenkedett neki. Egyszer például feljelentette a bírót, hogy az ö földjén orvvadászkodik. Majdnem bíróságra került a dolog, csak amikor a vendéglős bíró elengedte Machličkának minden kocsmai adósságát — lehetett az ügyet béké sen eligazítani. Persze, az elengedett adóssággal ráadásul még tanúk előtt meg kellett ígérnie a bírónak, hogy egész héten ingyen Ihar a kocsmájában. Ezt persze Machliček alaposan ki ls használta, úgyhogy ettől kezdve ellenségeskedés támadt közte és a bíró között. Nem titkolta, hogy a községi képviselőtestület ülésén, amelyen baktert választanak, kellemetlen helyzetbe hozza a bírót. Így került sor arra az emlékezetes gyűlésre, amelyen végérvényesen meg kellett tárgyalni az egész kérdést. Machlička fészkelődött, a bíró szintén. összegyűltünk a tanácsteremben, vagyis amint már említettük, a bíró kocsmájában. Rajtunk kívül néhány szomszéd is ott üldögélt, akiknek rövidesen tudtukra adtuk, hogy a disznótorra ugyan hivatalosak, de most tűnjenek el a kohányba, mert a három pályázó közül most választják meg a községi baktert. Hát így kezdődött. Először e májas levest hozták. Aztán a májas és véreshurkát, káposztával és krumplival (ezzel a bíró kedveskedett). Erre egy darab tokaszalonna következett (három egész disznófej), majd sajt és itövér darabokból kocsonya és végiil sertéssült gombóccal a (bíró újabb hozzájárulása). S mikor már felhajtottak egy tuplákot, sor került a bíró úr javaslatának megvitatására, hogy a három pályázó közül a legalkalmasabbai válasszák meg községi bakternek. Először a bíró szőlt, aki kijelentette: csak azt sajnálja, hogy hármuk közül egyik tizenkilenc, a másik ineg a harmadik egy híján búsz. Nagyon sajnálja, hogy Ilyen semmirekelők, mint a három kérvényező, a közrend őrei akarnak lenni, de a községi képviselőtestület mást nem tehet, minthogy a három naplopó — Korenár, KaCirek és Podloch — közül egyet megválaszt, és kéri, hogy legalább álljanak fel, ha róluk beszélnek. Utána természetesen Machliček szólalt fel. Nagyon csodálkozott azon, hogy a bíró miért nem a másik végről kezdte a dolgot. Hangsúlyozta, hogy a községi éjjeliőrnek kell, hogy érzéke legyen az Igazság és a jog iránt, és nem engedheti meg, hogy bármi módon ís sértegessék. Szép kis őr lenne az Ilyen! A kérvényezők felé fordult, és demagóg módon felszólította őket: — Fiúk, ebben a pillanatban egyetlen dolgot kell tudnotok: mégpedig azt, nem olyan könnyű megszerezni azt a helyet, amelyre pályáztok. De elszántak lehettek, és azoknak kell lennetek még akkor ís, ha leendő foglalkozástokban maga a bíró sértegetne benneteket. Meg kell mutatnotok, hogy nem ijedtek meg tőle, mert eskü köt majd benneteket. Itt azt mondták rólatok, hogy semmirekellők vagytok, Bizonyítsa be legalább egyiketek, hogy alkalmas a bakteri hivatásra, pártatlan, hogy nem csupán személyét védi, hanem a jogoi és az Igazságot. Kačírek, ktnj le a bírónak egy pofont! Mély csönd lett. Minden szem Kačirekre tapadt, aki tovább üldögélt és bambán röhögött. De Machliček újra megszólalt: — Podloch, edj egy pofont a bírónak! Hallgass a többségre! Megint semmi. Podloch Kečirek melleit ült, és még bambábban sikongott. Megszólalt Machliček: — Kofenár, kenj le egyet a bírónak, ne félj! Kni'-enár szót fogadott. Odament a bíróhoz, aki nagy szemeket meresztett rá. Élesaitant a pofon és a bíró leesett a székről. Tapsoltak, és Machliček felszólította a többieket: — Szomszédok, ez pártatlan ember. Belőle kell baktert csinálni.-Kl van mellette? Mind a tizenketten mellette szavaztak. — KofenáĽi tehát megválasztottuk éjjeliőrnek — szólalt meg a bíró. — És most Kofenár, mint feljebbvalód, elrendelem, hogy adj Machličeknek két becsületes pofont! — Szolgálatára, blrő űr — válaszolt Kofenár és kétszer úgy pofonteremtette Machllökát, hogy alig tudtak életet verni bele. így lett Korenár községünk baktere. Szűcs Béla fordítása tJJ SZÓ 8 * 19B

4- i

ünius u-