Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-09 / 129. szám, szombat

HAZÁNKBA LÁTOGAT AZ ALGÉRIAI NÉP VEZETŐJE BEN BELLA ELNÖK A

lgír szivében, egy modern bérházban, a Villa Joly ötödik emeletén lakik, ablakából szép kilátás nyílik a kikötőre. Amikor egy francia újságírónak interjút ad és kifut az időből, az elnöki palotából hazaviszi lakására; útközben elmondja neki, azért siet haza, mert egyik barátját meghívta és nem akarja, hogy hiába várjon rá az ajtó előtt. Egyedül él, vendégeinek maga nyit ajtót, lakáskulcsát a zsebében hordja, mint a ház bármelyik lakója. A berendezés szerény, egyszerű. A bútort Rocher Noirból hozatta, azokból az irodákból, amelyeket még a franciák bútoroztak be az ideiglenes algériai végrehajtó szerv számára. Az egyetlen nagy lakószobát szinte teljesen beborító hatalmas vörös szőnyeget Hailé Szelasszié császártól kapta ajándékba. „A berendezésre tehát egy fillért se kellett költenem" — Jegyzi meg látogatójának. Amikor az alkotmányoző nemzetgyűlés ülésére kell sietnie, késve érkezik haza, hogy átöltözzék: nem találja a kézelőgombját. Megkér valakit, szaladjon le, vásároljon neki egy pár mandzsettagombot. Az illető az algíri „Váci utcán", a Rue Michelet egyik férfidivatüzletében vásárol; a gombok annyiba kerülnek, mint egy munkás havi keresete. Ben Bella felháborodik, visszaküldi a kézelőgombokat, a parlamentben nyomban elmondja az esetet és levonja belőle a következtetést: az algériai forradalom nem fér össze a kevesek luxusa és a sokak nyomora, a Javak Igazságos elosztására van szükség. Példájára eltűnnek a minisztériumokból, a közhivatalokból a drága selyem nyakkendők, az ékszerekkel felérő kézelőgombok — a kormány sorozatos Intézkedéseket hoz a villavásárlók, a harácsolók, az üzérkedők ellen. TVT egyvenöt éves. Szegény fellahcsalád fia. Édesanyja ma ls a marokkói határ közelében fekvő Marnia városkában él, most 80 esztendős. (Ha csak tehetem, meglátogatom édesanyámat — mondja az elnök. — Sajnos, tizenöt én óta csak négyszer láttam; nem hozhatom Algírba, egész életében Mamidban élt, s a fővárosban úgy érezné, hogy gyökerestől kitépték otthonából." f A fellah-flú Marnlában járt francia elemi iskolába. Hajdani qsztálytársaival olyan barátságot köt, hogy most is rendszeresen írnak egymásnak. Húszéves koráig szülővárosában él, az iskolában kezd sportolni, lelkes labdarúgó. Magas, karcsú alakját, haj

: lékonyságát, munkabírását ennek Is köszöni; barátainak gyakran panaszolja, mennyire hiányzik neki a futball. A labdarúgó-karriernek annak idején — középfedezet, a Marseille és a Chateau-Gombert első csapatában ls játszik — a háború vet véget. Amikor De Gaulle toborozni kezd Észak-Afrikában, az elsők között jelentkezik a szabad francia hadseregbe. A szövetségesek észak-afrikai partraszállása után részt vesz az olaszországi és a németországi hadjáratban. Személyes bátorságát négy francia hadikitüntetés ismeri el; többször részesül parancsnoki dicséretben; neve négyszer szerepel a hadijelentésekben. A Medaille Militaire birtokosa. Monte Cassinonál különösen kitűnik; kevesen tudják, hogy De Gaulle tábornok az algériai katonák közül elsőként Ahmed Ben Bella főtörzsőrmestert tünteti ki. Amikor 1946-ban leszerel, munka nélkül marad. Marniában a francia közigazgatásnál kér kistisztviselői állást. Elutasítás és gúnyos mosoly a válasz: „Hogyan képzeled? A közigazgatás nem tudatlan araboknak való..." A z algériai arabok a háború után " nem akarnak többé „francia megyékben" élni; hazát akarnak. A leszerelt katonák első függetlenségi tüntetésére csendőrtűz, vérengzés a felelet. Megalakulnak az első titkos szervezetek: fegyvert és pénzt gyűj tenek. 1949-ben szervezkedő fiatalo kat tartóztattak le, közöttük volt Ben Bella is. De az ítéletet nem várja meg: 1952 márciu 16 án megszökik a blidai börtönből, a cellában becsempészett reszelővel el ürészelj az ablakrácsokat. A kalandos szökés után — távollétében — halálra ítélik. A következő év nyarán már Kairóban van, az algériai forradalmár szervezet egyik irányítója A híres „kilenc fivér" egyike: bizottságuk előkészíti a fegyveres felkelést. A határozat Bern közelében, egy kis hotelszobában megtartott titkos összejövetelen születik meg, 1954 nyarán: az Algériából, Franciaországbzl. Egyiptomból érkezett küldöttek közt van Ben Bella ls. 1954. november elsején éjfélkor egyszerre százötven algériai helyőrségre, rendörlaktanyá ra, börtönre csapnak le a még csak vadászpuskákkal, pisztolyokkal felszerelt partizánok; Igy kezdődik az „őrmesterek forradalma" a francia tábornokok és ezredesek ellen. De az őrmesterekkel együtt harcba száll az algériai nép, s a szabadságharcos hadsereg megveri a húszszoros erővel és nyomasztó haditechnikai fölénnyel rendelkező gyarmati haderőt. Kudarcot vall Bigeard, az ejtőernyős colonel és Massu, az algíri hóhér, megbukik a Challe-terv, hatástalan a Morice-vonal, hiába Salan tábornok ultráinak összeesküvése, az OAS terrorja — Algéria kivívja függetlenségét. A hét és féléves háborúban az ultrák egyik „huszárvágása" Ben Bella foglyul ejtése. Ez akkor, 1956 őszén, a háború meghosszabbításával egyértelmű. 1956 Júliusától szeptemberéig Guy Mollet francia miniszterelnök képviselői titokban tárgyalásokat folytatnak Rómában és Belgrádban az FLN, az Algériai Felszabadítás! Front megbízottjaival az algériai békekötés feltételeiről. Tunézia és Marokkő már független, s a két szomszédos arab ország egyengeti a tárgyalásokat Franciaországgal. A tárgyalások sikerrel haladnak, az algériai küldöttek Rabatból Tuniszba utaznak az Air Maroc DC—3-as különgépén. A francia titkosszolgálat felderíti az utat, Germain ezredes 1956. október 22-én Jelenti: Ben Bella gépe a francia vadászok hatósugarában repül a Földközi-tenger felett. A marokkói gép francia pilótája rádlóparancsot kap, a vadászgépek az utasszállítót Algír Maison Blanche repülőterébe kísérik; Ben Bellát nem Burgiba tuniszi elnök, hanem egy géppisztolyos francia ejtőernyős várja a repülőgép ajtajában. A légikalőzok „hadltettét" a francia kormány utólag fedezi, Ben Bella társaival börtönbe kerül. A hadvezetőség azt hiszi, hogy lefejezte az algériai függetlenségi mozgalmat; valójában elősegítette a legendás hős nimbuszának születését. B

en Bella két és fél évet tölt a párizsi Santé-börtönben. Innen az Atlanti-óceán egyik kis szigetére, Aix Liédot-erődjébe szállítják. Raboskodásának következő állomása Melun, az Aunoy-kastély: Itt már a fogoly az algériai kormány tagja, az algériai szabadságharc egyik legnagyobb tekintélyű vezetője. A börtönben válik harcosbői politikussá. Két ízben ls éhségsztrájkot szervez: nemcsak magának, hanem sok ezernyi algériai hadifogolynak ls kivívja azt a jogot, hogy ne közönséges bűnözőnek, hanem politikai fogolynak tekintsék. Az Ideiglenes algériai kormány miniszterelnök-helyettesévé nevezi kl a fogoly Ben Bellát, rabtársalt állammlnlszterekké. Tekintélye példátlan: amikor megkezdődnek a tűzszünetl tárgyalások, az evianl algériai küldöttség rendszeresen konzultál vele. A börtön Ben Bella egyeteme. Megismerkedik a politikai és közgazdasági Irodalommal, a többi között alapvető marxista műveket ls tanulmányoz. Több mint hétszáz kötetből készít jegyzeteket, megtanul angolul és németül, elmélyed a klasszikus arab irodalomban. „Nem lehetnék a börtönévek nélkül az, ami vagyok — mondja utóbb. — Tulajdonképpen hálás vagyok a francia kormánynak, hogy börtönbe vetett, mert ezzel lehetővé tette, hogy müvelődfem." A független Algéria legmarkánsabb politikusa. Köréje csoportosulnak azok, akik megoldják a függetlenségi népszavazás után kirobbant első belpolitikai válságot: A Tlemcenben általa megalakított Politikai Bizottság veszi át az FLN lrányítá-iát. Megalakítja a kormányt, s ő lesz az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság első elnöke: 1963. szeptember 17-én öt évi Időtartamra elnyeri az ország legmagasabb közjogi tisztségét, 5 570 001 szavazó közül 5 548 704 mond „igent" Ben Bellára. Amikor határviszály tör kl Marokkó és Algéria között, egyszerű katonaruhát ölt; a rangjelzés nélküli vászonzubbonyt addig nem veti le, amíg a konfliktus nem rendeződik. A bamakói értekezleten létrejött fegyverszüneti megállapodást Ben Bella és a marokkói király kézfogása pecsételi meg. Az elnök komoly, a gesztusnak mély értelme van — de az erkölcsi győztes nem hajlandó szerepet játszani. Amikor a fotoriporterek újra meg akarják örökíteni a kézfogást, s kiabálnak: „Nyújtsa újra a kezét!" — Ben Bella kijön a sodrából, dühösen válaszolja a képvadászoknak: „Az én kézfogásom nem propaganda. Nem vagyok amerikai!..." O

" szinte híve a szocializmusnak. Nem „benbelllzmust", hanem olyan szocializmust hirdet, amely Algéria talaján épül, az ország sajátosságait veszi figyelembe. A legnagyobb vívmánynak azt tartja, hogy hárommillió hektár, a kolonialisták hajdani földbirtoka, jogos tulajdonosának, az algériai fellahnak a kezébe került. Nem egyszerű földreformot, hanem agrárforradalmat hirdet. Államosítást, iparosítást hajt végre, de ez nem jelenti a Franciaországgal való együttműködés felmondását. Hangsúlyozza, hogy a szocializmus építése az algériai viszonyok között nem kerül ellentétbe az izlámmal. „Hitünk Allahban nem akadályoz meg bennünket abban, hogy államosítsuk a földet, a vállalatokat" — mondja a Pravda és az Izvesztyija főszerkesztőinek adott nyilatkozatában. Az FLN kongresszusán 1964. április 16-án beszámolót mond, síkraszáll az élcsapat, a szocialista FLN létrehozása mellett: „Ez a párt — hangsúlyozza —• a szocialista társadalom felé vezeti Algériát. A javak igazságos elosztását, a művelődés egyenlő lehetőségét, a termelők hatalmát akarjuk, s meg is valósítjuk!" A békés egymás mellett élés elvett vallja, elősegíti a nemzetközi béke megszilárdítását. Az 1963-as Leninbékedíj egyik kitüntetettje, mint „a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének híve, a háború és a nukleáris fegyverkezési hajsza ellensége." Amikor a Szovjetunióba látogat, Lenin-renddel, a Szovjetunió Hőse címmel tüntetik kl. R. I. ünnep! megemlékezések Csehszlovákia felszabadulása 19. évfordulóján • MOSZKVA A Szovjet—Csehszlovák Baráti Társaság és további szovjet szervezetek ünepl estet rendeztek Moszkvában Csehszlovákia felszabadításának 19. évfordulója alkalmából. Az ünnepségen sok olyan volt katona vett részt, akik harcoltak hazánk felszabadításáért. A jelenlevők lelkes tapssal üdvözölték a CSSZBSZ KB küldöttségét, mely Jozef Valónak, a Nemzetgylűés alelnökének, a CSSZBSZ szlovákiai bizottsága elnökének vezetésével utazott Moszkvába. Küldöttségünk nevében Való elvtárs szólalt fel az ünnepségen. A továbbiakban a szovjet szakszervezetek képviselői, a moszkvai üzemek dolgozói és diákok beszéltek kölcsönös barátságukról. • SZÚFIA Szófiában és további városokban ls megemlékeztek Csehszlovákia felszabadulásának 19. évfordulójáról. A kulAz Arménia hajó a Földközi-tengeren Arménia hajó fedélzete (CTK) — Az Arménia hajó, melynek fedélzetén Hruscsov elvtárs és kísérete az Egyesült Arab Köztársaságba utazik, a Karpathosz-csatornán keresztül a Földközi-tengerre érkezett. A tengerparti városok lakossága és a közeli vizeken úszó hajók parancsnokai üdvözlő táviratokat küldenek Hruscsovnak. Az NDK párt- és kormányküldöttsége Győrben Budapest (CTK) — Az NDK párt- és kormányküldöttsége Walter Ulbricht, a NSZEP Központi Bizottságának első titkára és Lothar Bolz miniszterelnökhelyettes vezetésével tegnap Győrbe látogatott. A megyei párt- és kormányszervek ünnepi ebédet adtak a párt- és kormányküldöttség tiszteletére, majd a küldöttség tagjai megtekintették a Wilhelm Pleck üzemet. túrházakban előadásokat tartottak a csehszlovák gazdaságról, kultúráról és művészetről. A csehszlovák—bolgár baártsági és együttműködési szerződés aláírásának 16. évfordulója és Csehszlovákia felszabadításának 19. évfordulója alkalmából hangversenyeket és ünnepségeket rendeztek. A bolgár napilapok tegnap terjedelmes cikkekben emlékeztek meg Csehszlovákiáról. • WASHINGTON Dr. Karel Duda, Csehszlovákia washingtoni nagykövete fogadást adott Washingtonban az államünnep alkalmából. A szívélyes légkörben lezajlott fogadáson részt vettek az Egyesült Államok külügyminisztériumának, a kereskedelmi, mezőgazdasági, iskola- és egészségügyi minisztériumnak képviselői, a képviselőház tagjai és szenátorok. Jelen voltak a diplomáciai testületek tagjai, újságírók, tudósítók, a kulturális és gazdasági élet képviselői. Szovjet nyilatkozat a dél-rhodesiai ke'rde'sröl New York (CTK) — N. T. Fedorenko, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselőjá nyilatkozatot adott át U Thant főtitkárnak a dél-rhodeslal kérdésről. A nyilatkozat szerint a szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy az ENSZ megakadás lyozza a gyarmati rendszer meghosszabbítására irányuló tervek megvalósítását. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy 3 szovjet kormány álláspontja Ismeretes. A dél-rhodesial probléma megtárgyalásakor az ENSZ szerveiben a szovjet kormány követelte, hogy Dél-Rhodesiának olyan feltételekkel nyújtsanak függetlenséget, melyek lehetővé tennék, hog/ minden jog a dél-rhodeslal nép kezéba kerüljön. A legutóbbi események azt bizonyítják, hogy még mindig figyelmen kívül hagyják az ENSZ határozatalt a dél-rhodesiai kérdésben. A fehér kisebbség fajüldöző kormánya olyan körülmények között akarja kihirdetni az orszá? függetlenségét, hogy a hatalom a fehér bőrű fajüldözök kezében maradjon. A szovjet kormány ezért szükségesnek tartja az ENSZ beavatkozását, hogy meghlúsoljon a gyarmati rendszer meghoszszabbltásának terve, és határozottan el< ítéli a dél-rhodesial fajüldözők akcióit. bsddiisd ta a q án a n • • ű be n n ma TÉL CSENDES ÉVFORDULÓ iilu* S

zokatlan csendben emlékeztek meg a Nyugaton az Eszakatlanti Tömb (a NATO) másfél évtizedes születésnapjáról. A sajtó nem hallgatta agyon, de a megjelent cikkek dicshimnuszok helyett mintha egy nekrológhoz gyűjtötték volna össze az adatokat. Szinte kivétel nélkül megállapították, hogy a NATO súlyos válságban vergődik. Akadtak olyanok, akik megváltó javaslatokat tettek, s mielőbbi átszervezését ajánlották, de kisebb-nagyobb mértékben ezek az elmefuttatások is magukon viselték a kilátástalanság, kiábrándultság bélyegét. Érthető, hiszen az ellentétek olyan gordiuszi csomóvá bonyolódtak, hogy a társadalmi, gazdasági, katonai problémák, egymásba fonódó szövevények kibogozásánál úfabb és úfabb érdekellentétek merülnek fel. Vegyük talán sorra a legszembetűnőbb problémákat: • Egyre kétségesebb a NATO létjogosultsága Amikor tizenöt éve a hidegháború életrekeltői létrehozták az Eszakatlanti Tömböt, azt képzelték, hogy sikerül „feltartóztatni a kommunizmust", a szocialista eszmék terjedését, aláásni a nyugati országok munkásmozgalmát, és útját állni az előretörő nemzeti felszabadító mozgalmaknak. E célkitűzések közül egyiket sem váltotta be a NATO. Az egymást követő stratégiai elvek, elgondolások, a Forward Strategy-től (az ellenség minél keletebbre történő feltartóztatása) „a tömeges visszavágáson" keresztül a Kennedy által hirdetett „rugalmasa reakción" és a bonni „előretolt állások"-ig napjainkban anakronizmussá válnak. A londoni Times ezzel kapcsolatban találóan Nagy Katalin rózsafáinak példáját említette. Az uralkodónő ugyanis kertjébe rózsafákat ültetett és szigorú őrséggel őriztette. Az évek múltak, Nagy Katalin ts elköltözött az élők sorából, lassan a rózsafák ls ktszáradtak, de az őrség rendületlenül tovább őrizte helyüket. Valahogy Igy van ez a NATO-val Is. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy egy lejárt korszak megcsontosodott rögeszméje, amelyet semmiféle reformmal nem lehet hozzáidomítani napjainkhoz, amikor az általános és teljes leszerelés az első számú feladat. Már az első részleges kelet—nyugati egyezmények (atomcsend, világűr, atommentesítése, a hasadó anyagok gyártásának csökkentése) élesen kidomborították a NATO visszahúzó szerepét. Ez természetes, hiszen e katonai tömbnek éltető eleme a fegyverkezést hajsza. A Szovjetunió ezért Javasolta a katonai tömörülések teljes felszámolásához vezető első lépésként a NATO és a Varsói Szerződés közötti megnemtámadási szerződés megkötését. Sajnos, a NATO-országok ezt visszautasították, vagyis engedtek a tömb legreakciósabb militarista erőinek. • Gazdasági ellentétek Az imperialista hatalmak katonai összefogásának van még egy nagyon jelentős árnyoldala: a gazdasági ellentétek. Noha ezeket egyelőre alárendelik a fegyverkezési hajszának, mégsem szabad őket lebecsülni. A NATO-országok két gazdasági tömörülés: a Közös Piac és a Szabad Kereskedelmt Társulás tagjai. A Közös Piac tulajdonképpen az Északatlanti Tömb gazdasági bázisa, ennek azonban nem tagja a paktum egyik nagyhatalma, Anglia (mert mint ismeretes, Franciaország és az NSZK megakadályozták belépését a Közös Piacba). Ha ehhez hozzászámítjuk azt is, hogy a NATO vezető ereje, az Egyesült Államok, egyik gazdasági tömörülésnek sem tagja, és gazdasági érdekelt a Közös Piac országai semmibe veszik, könnyen megértjük, hogy ezek az ellentétek semmi esetre sem erősíthetik a NATO-t. Évek óta folynak tárgyalások e problémák rendezésére (most például Genfben az úgynevezett Kennedy-fordulóval kapcsolatban a vámkérdések megoldásáról kezdődtek „maratoni tárgyalások.") De az eredmény mindeddig egyenlő a nullával. • Franciaország és a megbénult déli szárny Elég gyakran kiéleződnek az ellentétek az egyes NATO-országok között. A legnagyobb problémát kétségtelenül Franciaország jelenti, amelynek „elhidegülése" okozza a sokat emlegetett „bizalmi válságot". Ml ennek a lényege? De Gaulle még 1948-ban Javasolta egy amerikai—francia—angol „direktórium" felállítását, amely a tömb csúcsszerve lenne. Ezenkívül az Egyesült Államok csak a másik két partner jóváhagyásával vethetne be atomfegyvert, és ezzel tulajdonképpen megszűnne vezető szerepe. Ezt a javaslatot Washington nem fogadta el, De Gaulle válaszul kivonta egyes csapategységeit a NATO-ból és legutóbb haditengerész tisztjelt is visszarendelte az Északatlanti Tömb parancsnokságáról. Azonban Párizsnak e lépése sem puhította meg Washingtont és az új amerikai elnök sem hajlandó beleegyezni a NATO De Gaulle-i átszervezésébe. A NATO másik legnagyobb gondja „a déli szárny megbénulása", vagyis a Ciprus miatt kirobbant görög—török ellentétek. A ciprusi válság szembeállította a tömb e két déli országát, és az eddigi békítő NATO-közvetítés nem járt eredménnyel. Görögországban sok embert kijózanított a ciprusi válság és egyre gyakrabban követelik tömegtüntetéseken, hogy a kormány lépjen ki a NATO-ból. Ez a válság is tovább mélyül, s a legutóbbi jelentések szerint Törökország újra invázióval fenyegeti Ciprust, amit ha valóra váltana, szembe találná magát NATO-bell szövetségesével, Görögországgal. O A farkas is jóllakjon és a kecske is megmaradjon Ilyen körülmények között ül össze kedden Hágában a NATO külügyminiszteri tanácsa. Az amerikai sajtó szerint több Javaslat szerepel napirenden (a parancsnoki posztok elosztása, az atomfegyverek felett t NATOellenőrzés stb.). Előreláthatólag a hágai tanácskozásokon Bonn újra felvet néhány provokációs kérdést, amellyel be szeretné bizonyítani atlanti partnereinek, hogy milyen fontos a tömb léte. Anglia és az Egyesült Államok azonban a választások előtt nemigen akarnak konkrét Intézkedésekről dönteni. Ezért a szokásos halogató taktikához folyamodnak, vagy ahogy egyik lap találóan megjegyezte, arra törekszenek, hogy a farkas is jóllakjon (értsd: Bonn se ábránduljon ki), és a kecske ts megmaradjon. Ez az álláspont azonban a bonyolult problémák sokaságából semmit sem old meg. SZŰCS BÉLA 1984. május 12. * (Jj SZÖ 3