Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-31 / 150. szám, vasárnap

Ä hangulat jó, az emberek elégedettek Beszélgetés Kosztankó Antal elvtárssal, a Ko máromi Járási Pártbizottság vezető titkárával KÉT HÉT MÜLVA a szavazó urnák elé (árul az ország népe, hogy megválassza képviselőit a Nemzetgyűlés be, a Szlovák Nemzeti Tanácsba, a kerületi, a járási és a helyi nemzeti bizottságokba. Az élénk közélet, az emberek fokozottabb érdeklődése a közügyek, az ország dolgai iránt, a választási gyűléseken való nagyszámú részvétel, és ezeken a gyűléseken elhangzott felszólalások, észrevételek mindennél jobban bizonyítják azt a politikai aktivitást, amellyel az emberek a választási kampányt nemcsak kísérik, hanem abban tevőlegesen is részt vesznek. De bizonyítják azt is, hogy az emberek tudatában vannak annak, hogy a választási előkészületek, és maga a választás, nem csupán egy politikai aktus, állampolgári jog gyakorlása, hanem ennél sokkal több: olyan esemény, amely döntő módon befolyásolja jövőnk és sorsunk alakulását. Hiszen a képviselők testületei, — legyen a helyi nemzeti bizottságról vagy akár a Nemzetgyűlésről szó, — jelentik azokat az államhatalmi szerveket, amelyeken keresztül és által az ország népe az államigazgatást gyakorolja, akaratát kifejezésre juttatja és érvényesíti. Ezekről a választásokkal összefüggő kérdésekről beszélgetünk Kosztankó Antal elvtárssal, a Komáromi Járási Pártbizottság vezető titkárával. Nevezetesen és konkrétan arról, hogy most, a választások előtt, a komáromi járásban, milyen a lakosság aktivitása? Fokozódott-e az emberek érdeklődése a közügyek iránt? Ezzel szemben — esetleg és helyenként — tapasztalható-e közömbösség? — Nem, — válaszolja határozottan Kosztankó elvtárs — közömbösségről nem beszélhetünk, ellenkezőleg, a választási előkészületekben a járás egész területén, az emberek a legnagyobb aktivitással vesznek részt. A hangulat jő, bizakodó, az emberek elégedettek, — ennek okairól később majd beszélek. Persze, az emberek politikai aktivitását helytelen volna csupán azon mérni, hogy a választási gyűléseken milyen számban vesznek részt. Hiszen a gyűléseken való részvételt jelentős módon befolyásolja a mezei munkák sürgőssége és az időjárás is. Márpedig a munkák sürgősek, az időjárás kedvező, a munkakedv pedig határozottan jó. Szét kell nézni a falvak határában, milyen nagy szorgalommal dolgoznak mindenütt. Rég nem néztünk ennyi bizakodással az év elé. Az ősziek jól teleltek, a tavasziakat mindenütt idejében elvetették, a cukorrépát pedig már az egész területen kiegyelték. LÁTSZÓLAG ELLENTMONDÁS van az általam feltett kérdés és Kosztankó elvtárs válasza között, hiszen én az emberek politikai aktivitásáról kérdeztem, Kosztankó elvtárs pedig a jó munkakedvről beszél. Ám az ellentmondás valóban csak látszólagos. Mert egyet kell értenem Kosztankó elvtárssal abban, hogy az emberek jő munkakedve a leghívebben tükrözi egyfelől megelégedettségüket, azt, hogy megtalálják számításaikat, másfelől pedig bizonyítja felelősségérzetüket gazdaságunk problémái iránt. Teljesíteni akarják a mezőgazdaságra háruló feladatokat. Többet és jobbat termelni, a földből minél többet kihozni, ez pedig nem csak gazdasági kérdés. Legalább annyira politikai is, hiszen az a jő politika, amely az emberek életét jobbá és elégedetebbé teszi. Ezek szerint pedig a komáromi járás lakossága jól politizál: jó munkát végez, hogy a föld minél többet teremjen. Aztán a választási gyűlésekről, és arról beszélünk, hogy a gyűléseken az embereket milyen kérdések foglalkoztatják leginkább, és hogy kérdéseikre kielégítő és megnyugtató választ kapnak-e. Kosztankó elvtárs válasza szerint a gyűléseken nagyon is konkrét kérdéseket tesznek fel. Ezek a kérdések és észrevételek leginkább helyi jellegűek: a község, a szövetkezet dolgairól, problémáiról van szó. Iskola, kultúrház, útépítés, gépesítés és más hasonló kérdésekre kérnek választ. — Viszont meg kell mondanom — teszi még hozzá Kosztankó elvtárs —, hogy a képviselőjelöltek nem ígérgetnek. Ez helytelen politika volna. Mi őszintén megmondjuk: lehetőségeinkhez mérten elégíthetjük csak ki a jogos igényeket. És hogy ezek a lehetőségek hogyan alakulnak, az pedig döntő mértékben munkánktól függ, attól, hogyan teljesítjük feladatainkat. Szigorú elvünk, hogy a gyűléseken feltett kérdésekre választ kell adni, az egyéni jellegű kérdésekre is. Ha a képviselőjelölt ott a helyszínen nem tud kellő választ adni, akkor utánanéz a dolognak, és a' kérdezőnek levélben adja meg a választ. Jellemzésül a saját gyakorlatából mond el két esetet. Dunamocson a választási gyűlésen az egyik felszólaló a magyarországi utazásokról kért bővebb, és részletes információt. Bár Kosztankó elvtárs az erre vonatkozó rendelkezéseket nagy vonalaiban ismeri, viszont mert a kérdés részletekbe menő volt, azt válaszolta, hogy a dolognak utánanéz és levélben adja meg a választ. Ami pár napon belül meg is történt, a feltett kérdésre kielégítő választ küldött. Ugyancsak Dunamocson történt, hogy a falu egyik cigányszármazású lakosa tűrhetetlen lakáskörülményeiről beszélt. A helyzet nem ismeretében ennek az embernek sem lehetett a helyszínen végleges választ adni. Viszont a következő napokban megejtett vizsgálat igazolta a felszólaló igazát, aminek eredményeképpen lakásügyét soronkívül, és megnyugtató módon elintézték. Kosztankó elvtárs még megjegyzi, hogy a kérdésekre akkor Is igaz választ adnak, ha az történetesen elutasító. IGF.N FIGYELEMRE MÉLTÖ, amiről a továbbiakban szó esik. Ugyanis a választási gyűlésekről szólva, Kosztankó elvtárs azt mondja, hogy az emberek általános észrevétele: a képviselők ne csak a bemutatkozáskor jelenjenek meg a választőik előtt. Ebben a kérdésben teljes mértékben igazuk van. Éppen ezért a járási pártbizottság azon a véleményen van, hogy a választások után a képviselők a községekben rendszeresen tartsanak fogadónapokat. Az elgondolás szerint ezeken a fogadónapokon részt vennének a választási körzet nemzetgyűlési, szlovák nemzeti tanácsi, a kerületi, járási és helyi nemzeti bizottsági képviselők. Hogy idejük és módjuk legyen a falu, és az emberek problémáival megismerkedni, egész nap a községben tartózkodnának. Ebben eddig semmi újdonság nincs, hiszen a Nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselői eddig is tartottak fogadónapokat. Az is közismert, hogy ezeken a fogadónapokon a lakosság ügyes-bajos dolgaival képviselőjéhez fordult dolgainak elintézéséért, viszont ezek szinte kivétel nélkül mind olyan ügyek voltak, amelyeket vagy helyben, vagy a járáson el lehetett volna intézni. Ezekből a tapasztalatokból okulva, a leendő fogadónapokon az lesz az újdonság, hogy a képviselőkkel együtt a járási nemzeti bizottság egyik dolgozója is jelen lesz, aki felelős azért, hogy az emberek panaszait a megfelelő helyre továbbítsa és elintézésükről gondoskodjék. A képviselők legfőbb feladatát — mondja Kosztankó elvtárs —, a néppel való szoros és állandó kapcsola tokban látjuk. Ennek szellemében történt a képviselőjelöltek kiválasztása is. Köztiszteletben álló, és -olyan embereket javasoltak, akiknél minden feltételét biztosítva látták annak, hogy szót értve a néppel felelősséget éreznek és viselnek mind a társadalmi, mind az egyéni problémák megoldásáért. Érvényesült az az elv is — különösen a helyi nemzeti bizottságok esetében —•, hogy két jelöltet állítottak. Ha csak elenyésző számban is, de előfordult, hogy a lakosság, valamely oknál fogva a jelölteket nem fogadta el. Ilyen esetekben a falu népével egyetértésben mást jelöltek. A járási nemzeti bizottság jelöltjel közül kettőt cseréltek ki. A komáromi járásban 2 nemzetgyűlési, 2 szlovák nemzeti tanácsi, 9 kerületi, 80 járási és 1183 helyi nemzeti bizottsági képviselőt választanak, a társadalom minden rétegéből Munkások, szövetkezeti tagok, érteimiségiek, tanítók, mérnökök, agronőinusok, technikusok, katonák, — párttagok és pártonkívüliek. A képviselőjelölteknél, a helyi nemzeti bizottságoktól kezdve egészen a Nemzetgyűlésig, a nemzetiségi öszszetételnél nemcsak az arány jó, hanem az a helyzet, hogy igen kis számtól eltekintve, a jelöltek mindegyike tud magyarul. BESZÉLGETÉSÜNK ELEJÉN Kosztankó elvtárs említette az emberek közti jó hangulatot és munkakedvet, s azt mondta, ennek okairól majd beszélni fog. Az okok főképp gazdaságiak. A komáromi járás szövetkezeteiben a múlt évben —, ez év elején döntő fordulat történt, Az elmúlt évek kínos-keserves kínlódásai után tavaly elsőízben történt, hogy az állatállomány jól telelt, a takarmány kitartott az újig. A szövetkezeti tagok anyagi érdekeltségének növelése szembetűnő fellendülést eredményezett a szövetkezetek gazdálkodásában. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a szövetkezetek eladási feladataikat az év elejétől kezdve mindenből jelentősen túlteljesítik, és lényegesen többet adnak el mint tavaly ami nemcsak a közellátás szempontjából bír nagy jelentőséggel, hanem a több eladás a szövetkezeteknek több bevételt is jelent. Ennek szemléltetésére elég /egy példát felemlíteni: tavaly májtis 20-ig a szövetkezetek 9042 mázsa sertéshúst adtak el. Ez Idén pedig, ugyancsak május 20-ig 15 677 mázsát. Csupán a különbözet, nagyjából számolva is, 7 millió 900 ezer koronát jelent. Csak a sertéshús. Hát még a marhahús, a tej, a tojás. Sok millió korona ez, ami persze, megmutatkozik a tagok munkakedvén, még jobb eredményekre buzdítva őket. BÁTKY LÁSZLÓ m Z U L Q K. j iSE E V E L Ô K j lH A gyermek és a fizikai munka GYERMEKEINK már egész zsenge koruktól a játék segítségével kezdik megismerni az életet. A játék fejlődésük folyamán az az eszköz, amely fokozatosan tudatos munkafolyamatot hoz létre, és megteremti a kapcsolatot a gyermek és környezete között. Tehát a munkára nevelés már az első csörgőtől kezdődik és különböző folyamatokon keresztül jut el a gépies mozdulatoktól a tudatos foglalkozásig. A játékszerek folyamatos bonyolultsága, a gyermek fejlődése kialakítja az ügyeséget, találékonyságot, a céltudatosságot és a gondolkozás szükségességét. Azért nagyon fontos, hogy a szülök már a kezdettől fogva a játékokkal való foglalkozás módozatait úgy válasszák meg, hogy azok a gyermek fejlődésére kedvezőek legyenek, mindig a korhoz, a növekvő gyermek szellemi fejlődéséhez alkalmazkodjanak. Játszás közben a gyermeket saját alkotása, fizikai és szellemi erejének szabad kifejtése lelkesíti. Fontos, hogy a játékban önállóság felé haladjon. A felnőtt ne próbálja saját akaratát, elképzeléseit ráerőszakolni játszó gyermekére. A gyermek alkotó játékát, munkáját, az idősek tartsák mindig fontosnak és hasznosnak. Az alkotó és munkára ösztönző játék az iskolában felveszi a tudatos munka jellegét. A tanulás, mint szellemi munka azonban nem tölti be a gyermek egésznapos ténykedését. Meg kell szoknia a rendszeres, korához, erejéhez méretezett fizikai munkát is. Az iskolának az a kötelessége, hogy az első osztálytól kezdve a testi munka bármelyik formája iránti szeretetre és megbecsülésre nevelje a gyermeket. A politechnikai nevelés az iskolában ezt a célt hivatott elősegíteni, megvalósítani. A gyermekek munkára nevelése igen fontos feladat. De ezt a feladatot az iskola és a család, mint két fontos társadalmi tényező és egyenlő jogú munkatárs, csak együtt valósíthat meg. Ez a feladat ezért nem csak az iskolától követeli meg a rendszerességet, de megkívánja a családi élet szervezettségét és céltudatos munkáját is. Amelyik családban ez hiányzik, ott nyugtalan, mindenkit idegesítő a légkör. Ilyen családban senki sem érzi jól magát és a gyermek munkára való nevelése is hasonló a viharos tengeren hánykódó hajóhoz. A gyermek általában korán érdeklődik a családban végzett különböző munka iránt. Jól esik neki, ha bármilyen segítséget nyújthat szüleinek, vagy a család többi tagjának. A szülők minden eszközzel karolják fel és segítsék gyermekeik munkakezdeményezését. Természetesen vegyék figyelembe a gyermek napi munkarendjét, a szabad időt és az életkori sajátosságokat is. Lélpésrői-lépésre rá kell nevelni őket arra, hogy sokféle, erejüknek megfelelő munkát végezzenek, vagy legalább segítsenek az egyes munkafolyamatokban. ANÉLKÜL, hogy minden munkára kitérnénk, felsorolunk olyan megbízatásokat, amelyeket az iskolás gyermek elvégezhet. A fiatalabbakat szoktassuk arra, hogy játékaikat mindig • Maroello Mastroianni első amerikai filmjét forgatja Hollywoodban. A film címe Kassandra az esküvőn, a női főszerepet Natalia Wood játsza. • Az utóbbi tíz év alatt 173 játékfilmet gyártottak Jugoszláviában. Az idén 21 játékfilm készítését tervezik. A filmgyártást fokozatosan úgy bővítik, hogy 1970-ben 35 játékfilmet és 200 rövidfilmet készíthessenek. • Jean Gabinnak eddig még minden igyekezete ellenére sem sikerült együtt filmezni 60 éves kollegájával Fernandellal. Most úgy látszik e vágya teljesül, mert m két művész GAFER néven filmvállalkozást létesített. • Josephine Baker, a világhírű énekes- ós táncosnő új filmszerződést írt alá. A film Baker életét mutatja be. Az ifjú Bakert a filmben Nancy Hollyway alakítja, éretebb kólát maga Baker viszi vászonra, Lányok a Duna-parton (Erdősi felvétele] a megjelölt helyre rakják, segítsenek édesanyjuknak a takarításban, gondozzák a szoba díszvirágait, terítsék meg az asztalt étkezés előtt stb. Idősebb korban a munka is nehezebb, igényesebb, ilyen lehet a könyvespolc, bútorok rendbentartása, segítés az agyszerűbb ételek elkészítésében, mosogatás, önálló takarítás a lakásban, bevásárlás stb. Az Idősebbek vegyenek részt a házkörüli gyümölcsfák ós zöldségfélék gondozásában. Szükséges, hogy a fiúk és lányok mindent megtanuljanak a háztartásban, hogy később ne becsüljék le az ilyen munkát. Főleg faluhelyen gyakori, hogy a hetedikes, nyolcadikos vagy még Idősebb tanulók csak az iskolában dolgoznak először kapával, gereblyével a kerti gyakorlatik óráin. Otthon, bár lehetőség volna rá — sok szülő nem vonja be gyermekét szabad idejében a növényápolási munkákba. Ha a pedagógus a család-látogatások alkalmával keresi ennek az okát, a válasz általában így hangzik: Én fiatalabb koromban sokat dolgoztam. Szüleim szegények voltak, kellett a segítség. Azt szeratném, ha az én gyermekem boldogabb ifjúkort élne. Ha van is munka a ház körül, mi felnőttek elvégezzük, a gyermek pedig szabad idejében játsszék, szórakozzék. Nem szándékunk hosszan bizonygatni ennek az elképzelésnek a helytelenségét, károsságát. Az ilyen gondolkodásnak az eredménye az lehet, hogy a felnövő gyermekek világéletükben mindig mások segítségére, mások szolgálataira lesznek utalva, és nem fogják tudni a legegyszerűbb munkafeladatokat sem. Szocialista életünknek pedig nem piperkőcökre, ficsúrokra, munkakerülőkre, hanem munkafegyelmet ismerő és a munkát szerető dolgozókra van szüksége, olyanokra, akik alkotó tevékenységükkel szebbé, tartalmasabbá teszik társadalmunk életét. Olyan korban élünk, amikor egyre nagyobb szerep jut a gépeknek. Az „élőrelátók" közül sokan úgy vélik, hogy az ember izomerejének kihasználása csökken és a fizikai munka a jövőben majd csak a sporttevékenységre összpontosul. S ez a testnek' szükséges mozgást egymaga is biztosítja. A fizikai ténykedés azonban a gyermekek életében nemcsak Izomtevékenységet jelent, hanem az egyéniség és a közösségi vonások kialakításában is nagy szerepet tölt be. Ha a tanulók csak az írott betűkön, nyomtatott tankönyvszövegeken keresztül szereznék meg ismereteiket, oda jutnánk, hogy a gyakorlati életben nem tudnák megvalósítani azt, amit „csak" az ész tud. A FIZIKAI MUNKA folyamatában a gyermek mintegy „átéli" tevékenységét, párhuzamot von a fizikai és szellemi munka között. Éppen ezért a kiegyensúlyozott, harmonikus ember kinevelésében a testi munka nélkülözhetetlen. Ez a szilárd jellem kialakítását is elősegíti, hiszen minden fizikai munka küzdelmet, erőfeszítést, harcot, kitartást és állhatatosságot követel az embertől. A jól elvégzett munka pedig a maga erejében bízó, munkaeredményeinek örülő embertípust alapozza meg. Az elmondottak eléggé illusztrálják a fizikai munka szerepét a gyermek fejlődésében. De az elmondottakon kívül a munkának még más szerepe is van. A helyesen megszervezett munka a családban, az iskolában, vagy a különféle érdekkörökben kedvező hatással van a gyermek egészségére. A modern orvostudomány ideg- és lelkibetegségek gyógyításába a fizikai munkát is bevonja, mint hatásos „gyógyszert". A tanulás szellemi és ideg-megterhelést jelent, és ha ezt rendszeresen felváltja a fizikai munka, főleg a szabad levegőn, ez felfrissíti és szilárdítja a gyermek idegrendszerét. Azonban akár saját kezdeményezésre, akár szülői utasításra végez fizikai munkát a gyermek, mindig szükség van a tapasztalt felnőttek ellenőrzésére. Hiszen a munkabiztonságon kívül a felnőttek segítségei nyújthatnak az egyes munkafolyamatokban. LÁTHATJUK TEHÁT, hogy a fizikai munkára nevelés egyik fontos mozzanata a szülő és pedagógus emberfő* máló tevékenységének. JUHA&K ÁRPÁD, Kottnow) wei aéjw 3*. SS ©| SBŐ %