Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-30 / 149. szám, szombat

Äntonín Novotný elvtárs beszéde (Folytatás a 2. oldalról) az óriási papírhalmaz láttán, amely­lyel hivatalukat elárasztják. Éppen olyan határozottsággal kö veteljük meg az adminisztratív appa rátus csökkentését abban a százalék­arányban, ahogy azt előzőleg meg­szabtuk, mint amilyen határozottan jártunk el az e célra megszabott béralap csökkentésénél is. Ügyelni fogunk arra is, hogy az irányítás rendszerének módosítása ürügyén ne duzzadjon fel az apparátus, mint ahogy az 1957-ben történt. Ellenkező­leg, azon leszünk, hogy csökkenjen az apparátus létszáma. Felül kell vizsgálni azokat az in­dokolatlan kiadásokat is, amelyeket például kiállítások és más különféle rendezvények szervezésére fordítunk, holott ezek nagyon kevés vagy egy­általán semmi hasznot sem hoznak. Ha csak figyelembe nem vesszük azok óhajának kielégítését, akik eze­ket kigondolták, vagy kikényszerítet­ték Az ilyen haszontalan kiadásokat felül kel! vizsgálni, és hasonló cé­lokra csak lehetőségeinkhez mérten tudunk pénzügyi eszközöket biztosí­tani. Szigorúan szem előtt kell tarta­nunk, milyen hasznot hoznak — most és a jövőben — a termelés fellendí­tésében Központi jelszavunk legyen, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközt a lehető legnagyobb mérték­ben szocialista gazdaságunk és kul­túránk hatékony, progresszív fejlesz­tésére használjuk ki. r • | «iwj r r Nem lehetünk elégedettek a minőségi mutatók fejlődésévei Mindamellett, hogy az irányító te­vékenység megjavításának nagy je­lentőséget tulajdonítunk, egy pilla­natra se tévesszük szem elől: jelen­legi nehézségeink áthidalásának és szocialista társadalmunk további fej­lesztésének alapvető feltétele első­sorban a termelésben keresendő. Amint azt már többször hangsúlyoz­tuk, nagyon sok függ attól, hogyan teljesítjük az idei állami terv fel­adatait. Idei tervünk számol néhány olyan feladat teljesítésével is, amely a múlt évből adósságként maradt ránk. Tehát már az idén és 1965-ben meg kel', teremtenünk az 1970-ig ter­jedő népgazdasági terv teljesítésének legkedvezőbb feltételeit. Joggal állapíthatjuk meg, hogy a terv teljesítésében az év elejétől je­lentős eredményeket értünk el. Az első negyedévi jó eredmények április­ban ls folytatódtak, s így az ipari termelés első négyhavi tervét 101,6 százalékra teljesítettük. A múlt év hascnló időszakához viszonyítva pe­dig 3,4 százalékkal több terméket gyártottunk. Az előnyben részesített ipari beruházási építkezések tervét az első negyedévben 112 százalékra teljesítettük. Az első negyedév fo­lyamát) javult külkereskedelmi mér­legünk ls. A minőségi mutatók teljesítésében ls kimutatható némi eredmény. A munkatermelékenység tervét az iparban 101,7 százalékra teljesítet­tük, s ezzel túljutottunk az 1962-es szinten Kedvezően alakul a munka­termelékenység és az átlagbérek nö­vekedésének aránya. Az iparban a tervtől eltérően 64 millió koronával csökkent az önköltség. Ám az igazsághoz híven azt is meg kell mondani, hogy népgazdaságunk minőségi mutatóinak alakulásával ko­rántsem lehetünk elégedettek. Közöltem, hogy az első negyedév folyamán iparunk az önköltség csök­kentésével bizonyos megtakarítást ért el. De tény az is, hogy a termelési költségek meghaladják az idei terv évi átlagát, valamint az 1962-es és 1963-as átlagot is. Ez eddig nem sikerült csökkenteni a felhalmozódott készleteket. Ellen­kezőleg, az első negyedévben további egymilliárd 700 millió koronával nö­vekedtek. Ezáltal a készletek csök­kentésének idei feladata még nehe­zebb. Ha a nemzeti jövedelem alaku­lásóban javulást akarunk elérni nem engedhetjük meg további értékek be­fagyasztását. E probléma megoldása sürgős feladat. Nem szabad megelé­gednünk a készletek növekedésének puszta megállapításával, hanem min­denütt — a központi szervekben ugyanúgy, mint a vállalatokban ala­posan a dolgok mélyére kell nézni, meg kel! állapítanunk, mi az oka a készletek további növekedésének. Ilyen elemzés alapján a leghatáro­zottabban elejét kell vennünk az egészségtelen jelenség további ismét­lődésének. Az első negyedévben sokat tettünk annak érdekében, hogy a vállalatok Idei termelési tervéből töröljük azo­kat a termékeket, amelyeknek eladá­sa nincs biztosítva. Az ilyen termé­kek gyártása április végéig csaknem a felére csökkent. A minőségi mutatók nem kielégítő teljesítése arra vall, hogy lemara­dunk a XII. kongresszuson kitűzött feladatok teljesítésében, ami pedig ipari termelésünk intenzívebbé téte­lét és a munkatermelékenység továb­bi növelését biztosítaná. Ide sorol­hatjuk a tudományos-műszaki haladás érvényesítését a termelésben. Az utóbbi években több intézkedést hajtottunk végre annak érdekében, hogy az új technika gyorsabban fej­lődjön és érvényesüljön a termelés­ben és a bberuházási építkezéseken. Ha nem is olyan gyorsan, mint azt a helyzet megkívánná, lassan mégis sikerül bevezetnünk az új technikát, a kutatás tervezését, az új technika előkészítését, valamint anyagi, sze­mélyi és pénzügyi biztosítását. Fo­lyamatban van a tudományos kutató munkák összehangolása stb. Kidolgoz­ták a legfőbb ágazatok műszaki-gaz­dasági koncepcióját, és megtörtént ennek jóváhagyása is. Továbbra ls gyengénk a gazdasá­gos termelési módszerek bevezetése, amiket alapos kutatás és tervezés alapján készítenénk elő. Hiányossá­gaink közé sorolhatjuk az újítási ja­vaslatok lassú bevezetését ls. E nem kívánatos helyzet áthidalá­sát kellene szolgálnia a tudomány és a technika fejlődését rögzítő terv­nek. Ezen a téren az idén minimá­lis feladatokat tűztünk ki, s nagyon haszncs lenne túlteljesítésük. A té­nyek azonban azt mutatják, hogy a határidők nem rövidebbek, ellenke­zőleg, a termelő-gazdasági egységek — főleg a gépiparban — a végső ha­táridők elodázását vagy a feladatok lényeges módosítását kérik. További fontos intézkedés a termé­kek műszaki színvonalának ellenőr­zése. Célja: meggyorsítani a termelési program módosításának folyamatát, a gépek, berendezések és más ter­mékek minőségi színvonalának eme­lését. Gyártmányaink teljesítménye és minősége, főképp a gépiparban, a kohóiparban és a vegyiparban csak így érheti el a világszínvonalat. Mind­annyian tudjuk, hogy még feltáratla­nok a társadalmi munkatermelékeny­ség, valamint a külkereskedelem ha­tékonyságának jelentős tartalékai. Sok esetben csupán csekély beruhá­zások szükségesek, ami az adott pil­lanatban nagyon fontos számunkra. Néha hiányzik az igyekezet is a termékek minőségének javítására. Ez a helyzet az exportcikkek esetében is, holott az üzemek ismerik a meg­rendelő kifogásait. Ez pedig kárt okoz külkereskedelmünknek. Gyakran találkozunk a technológiai- és a munkafegyelem megsértésével, a se­lejt százalékaránya csak lassan csök­ken, nem használják ki kellőképpen a munkaidőt, főképp a hónap első felében, ugyanakkor gyakori a túlórá­zás. Itt a legfőbb Ideje, hogy az irá­nyítás rendszerének módosításával teljes egészében érvényre juttassuk egész üzemi kollektívánk, valamint a gazdasági vezetők anyagi felelőssé­gét a termelésben mutatkozó minő­ségi fogyatékosságokért, a technoló­giai- és a munkafegyelem megsérté­séén. A Központi Bizottság januári plená­ris ülésének határozata a műszaki színvonal emelése, s egyben a haté­konyság növelése érdekében felada­tul tűzi a termelés komplex korsze­rűsítését. A Központi Bizottság a be­ruházási politika új értelmezéséből indul ki, amely a termelés kifeje­zett intenzívebbé tételét tartja szem előtt. Ezt elsősorban úgy érhet­jük el, hogy a rendelkezésünkre álló eszközöket a legfontosabb szakaszokra összpontosítjuk, csök­kentjük az építkezésre fordított összegek részarányát, ugyanakkor a befektetések nagyobb részét az álló alapok legprogresszívabb részlegére — a gépekre és berendezésekre fordít­juk. A komplex korszerűsítés terveze­tén most dolgoznak, összehasonlíta­nak, értékelnek, s a jó eredmények máris megmutatkoznak. Az eddigi ta­pasztalatokból azonban az is kitűnik, hogy egyes vállalatok a korszerűsítés ürügyén ügyeskedni próbálnak és he­lyi Jellegű érdekeket próbálnak ér­vényre juttatni. Sok esetben olyan hézagok pótlására törekszenek, melyeket valami okból kifolyólag sa­ját beruházási építkezésükben elfe­lejtettek biztosítani. Elejét kell ven­nünk minden ilyen törekvésnek, és nem szabad megengednünk, hogy a helyi érdekek a népgazdaság rovásá­ra előnyben részesüljenek. Az elmúlt évek folyamán éppen ez a gyakorlat okozta a legtöbb kárt beruházási po­litikánkban. A beruházási politikában észlelhető hiányosságokkal, főképp a határidők és az üzembehelyezett termelési egy­ségek tervezett minőségi mutatóinak be nem tartásával kapcsolatban min­denekelőtt is a tervező intézetek mun­kájáról kell szólnom. Tervezőink és konstruktőreink sok esetben olyan műveket adnak át, amelyek műszaki és technológiai színvonala, teljesítő­képessége nem éri el a világszínvo­nalat. Az üzembehelyezett berendezé­sek sokszor távolról sem érik el a tervezett mutatókat, a tervezési és szerelési hibák következtében pedig gyakoriak az üzemzavarok. Gyakori jelenség, hogy a beruházó, de sok esetben a tervező intézetek és a szerelők hibájából néhányszor át­dolgozzák és kiegészítik a tervrajzo­kat. Az építkezés ezáltal lényegesen hosszabb időt vesz Igénybe, növeked­nek a költségek és késik az üzem­beheiyezés. Ezek a fogyatékosságok jelentős károkat okoznak nemcsak itthon, ha­nem azokban az országokban is, aho­vá a beruházási egységeket szállítjuk. Az a véleményünk, hogy a tervező intézetekkel szemben is következe­tesen és célravezetően kell alkalmaz­nunk az anyagi érdekeltség elvét. Tegyük őket anyagilag ís érdekeltté abban, hogy a tervezett beruházások terén világszínvonalat érhessünk el a műszaki mutatókban, költségekben és a határidők betartásában egyaránt. Ezzel nem akarjuk elhárítani a fe­lelősséget a beruházókról az itt fel­sorolt fogyatékosságokért. Velük szemben is érvényesítenünk kell az anyagi érdekeltség és felelősség el­vét. Korszerű szocialista mezőgazdasági üzemeket építünk Pártunk XII. kongresszusának ta­nácskozásain és annak határozatában komoly figyelmet szenteltünk a me­zőgazdasági termelés gyorsabb fej­lesztésének, mely nélkül lehetetlen biztosítani a népgazdaság harmonikus fejlődését és a lakosság életszínvona­lának. további emelkedését. A mezőgazdaságban az előző évek­től eltérően már az év elejétől jól teljesítik az állattenyésztési termé­kek felvásárlását. Jól haladtak a ta­viszi munkák, a földet úgy megmű­velték, mint a múltban még talán soha. Egy hónappal ezelőtt zajlott le az egységes földművesszövetkezete VI. kongresszusa. A csaknem egymillió szövetkezetest képviselő küldötttek egyenesen állást foglaltak a párt me­zőgazdasági politikája, a szövetkeze­tesítés és pártunk XII. kongresszusá­nak határozata mellett, amely a me­zőgazdaságnak az ipar színvonalára való emelését tűzte ki. Ez a legjobb felelet annak a néhány kritikusnak a kísérleteire, akik különféle pozíció­ból jogot formálnak pártunk mező­gazdasági politikájának „átértékelé­sére". Az elmúlt Időszakkal kapcso­latban kételyeket támasztanak a szö­vetkezetesítés helyessége iránt és tu­datosan, vagy anélkül, hogy tudato­sítanák, bizalmatlanságot és kételyt, keltenek, kétségbevoniák azoknak a célkitűzéseknek reális voltát, amelyek a mezőgazdaság, az ipar színvona­lára való emelését irányozzák elő. A párt XII. kongresszusának Irány­vonala a mezőgazdaság Ipari színvo­nalra való emelését illetően 1970-ig nem véletlenszerűség, nem is holmi­féle szubjektív óhajok összessége. A minőségileg magasabb színtű anya­gi műszaki alap elengedhetetlen kö­vetelménye ez, amely nélkül elképzel­hetetlen a kommunista társadalom építése. Pártunknak ezt az Irányvonalát a kongresszus után a Központi Bizott­ságnak a mezőgazdaság ipari szín­vonalra való emeléséről szóló doku­mentumában részletesen kidolgoztuk és a párt Központi Bizottsága plenáris ülésének határozataiban tovább konk­retizáltuk. A mezőgazdasági termelés fokozása érdekében első lépésként határozott intézkedéseket foganatosítottunk a termőtalaj helyes kihasználására. A tavalyi ellenőrzés megállapította, hogy 168 ezer hektár termőtalajt nem használtunk ki a mezőgazdasági ter­melés céljaira. Ebből tavaly ősszel 34 ezer hektárt felszántottunk, s jelentős részét tavasszal szemesekkel vetet­tünk be. Az idén további területeket szántunk fel. A talajjavításban is mu­tatkoznak már az első eredmények. Az idén is e célra használjuk fel a mezőgazdasági beruházások 12 száza­lékát. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez csupán a kezdet és továbbra is következetesen szorgalmazni fogjuk a termőtalaj intenzív megművelését, s e feladat teljesítését rendszeresen ellenőrizzük. A termőtalaj kevés, ezért jó gazda módjára kell vele bánnunk. A termőfölddel való eredményesebb gazdálkodás érdekében a kormány már a közeljövőben hathatós talajvé­delmi intézkedéseket foganatosít. El akarjuk érni, hogy a beruházási épít­kezések céljaira elvett termőtalaj csökkenését a növénytermelés meg­sokszorozásával egyenlítsük ki, és fe­lelősségre vonjuk a beruházó és ter­vező szervezetek vezető dolgozóit, ha indokolatlanul jóminőségű termőta­lajt építenek be. A párt Központi Bizottsága ugyan­csak. intézkedéseket hagyott jóvá a szemes termények, főképp a búza, mint kenyérgabona és a takarmány­alap biztosítása érdekében más ga­bonafélék termesztésének fokozására. Ebben az évben az előzetes becslé­sek szerint a szántóterület mintegy 53 százalékát gabonaneműekkel vetet­ték be. A múlt évhez viszonyítva a gabonaneműek vetésterülete kb. 50 ezer hektárral, a búza vetésterülete pedig mintegy 100 ezer hektárral gyarapodott. A búza vetésterületének bővítését kedvezően befolyásolta Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozata a prémiumok bevezetéséről a vetéste rületek tervenfelüli kibővítéséért. Ugyancsak kedvező hatással volt a terven felül eladott búzáért megsza­bott árpótlék bevezetése. A búza na­gyon fontos termény a lakosság szem­pontjából, ezért arra fogunk töre­kedni, hogy a megtermett búzát hiány­talanul felvásároljuk és helyette cserébe ugyanolyan értékű takar­mányt biztosítsunk. Az állattenyésztésben a legfonto­sabb feladatnak a szarvasmarha-te­nyésztés fellendítését és a fejési átlag lényeges emelését tekintjük. Ebben az évben 1900 liter átlagot akarunk elérni minden tehéntől. A legköze­lebbi években pedig ezt az átlagot 2500 literre fogjuk emelni. E felada­tok teljesítését szolgálja a fokozott anyagi érdekeltség. A tejfelvásárlás első negyedévi eredményei igazolják intézkedéseink helyességét és haté­konyságát. Az állattenyésztési termelés fej­lesztése és a nagyüzemi termelési módszerek bevezetése érdekében az idén mintegy 276 millió koronát szán­tunk a takarmányipar kiépítésére. Ennek az ágazatnak a fejlesztésére a jövőben is rendkívül nagy gondot for­dítunk. Az egységes földművesszövetkeze­tek gazdasági megszilárdítása szem­pontjából Igen jelentős pártunk Köz­ponti Bizottságának az a döntése, mely szerint a gép- és traktorállomá­sok sokoldalú segítséget nyújtanak főként a gyenge egységes földműves­szövetkezeteknek. A mezőgazdaság az idén hektáron­ként 104 kg tiszta tápanyagú műtrá­gyát kap. Ez a múlt évhez viszonyítva 22 százalékos növekedést jelent. A feladat teljesítése természetesen nem könnyű. Nagy gondot okoz ne­künk a vágsellyei Duslo műtrágya­gyár. A termelés ugyan lassan már megindul, és megszülettek az első eredmények is, az üzemeietetés azon­ban még nem olyan, amilyenre sürgő­sen szükségünk volna. Feltétlenül szükséges, hogy mind a vegyipar, mind azok a gépipari üzemek, amelyekben az üzem berendezését készítik, mi­előbb gondoskodjanak a helyzet meg­javításáról, mert a késlekedés nagy károkat okoz népgazdaságunknak. Ügy véljük, hogy az illetékes minisz­tériumok és üzemek ezt az ügyet presztízsként kezelhetnék. Elvtársak, ismeretes, hogy a párt XII. kongresszusának határozata ér­telmében a mezőgazdasági termelés rohamos fejlesztése szükségleteinek megfelelően a termelési igazgatóságok megalakításával és felelősségük fo­kozatos növelésével átszerveztük a mezőgazdaság irányítását is. A párt Központi Bizottsága ezenkívül új alap­elvekre helyezte a mezőgazdasági ter­melés tervezését is, ami elősegíti a dolgozók kezdeményezésének tovább­fejlesztését és a mezőgazdasági üze­mek gyorsabb ütemű szakosítását. A CSKP KB januári plenáris ülése jóváhagyta a szövetkezeti tagok, a szakemberek és az egységes földmű­vesszövetkezetek fiatal dolgozói szo­ciális biztosításának megjavítását; in­tézkedést hozott, hogy a szövetkezeti tagok gyermekeire a családi pótlékot állami eszközökből fizessék, ezenkí­vül biztosította a nők anyasági sza­badságát. Új rendszert hagytunk jóvá a falvakban a fiatalok részére történő szövetkezeti lakásépítést illetően, amelyhez az állam sokoldalú segítsé­get nyújt. Olyan Intézkedéseket haj­tunk végre, amelyek megváltoztat­ják a mezőgazdasági munka jellegét, mint például a kétműszakos üzemel­tetés bevezetése, az egyes munkahe­lyek ellátása szociális berendezéssel és más hasonlók. A mezőgazdaságban az utóbbi idő­ben elért eredmények teljes mérték­ben igazolják Csehszlovákia Kommu­nista Pártja XII. kongresszusa irány­elveinek helyességét, pártunk mező­gazdasági politikájának következetes­ségét és céltudatosságát. Azzal a meggyőződéssel töltenek el bennün­ket, hogy szövetkezeteinkből és álla­mi gazdaságainkból a következő né­hány évben valóban korszerű szocia-. lista mezőgazdasági nagyüzemeket tudunk csinálfli, amelyek megfelelően kielégítik majd népünk és egész gaz­daságunk növekvő szükségleteit. Az életszínvonal emelése társadalmunk alapvető politikai-gazdasági feladata Elvtársak, a Központi Bizottság által a terme­lés terén foganatosított intézkedések és gazdaságunk továbbfejlesztése társadalmunk alapvető politikai-gaz­dasági feladatának teljesítését — a dolgozók életszínvonalának biztosítá­sát és növelését tartják szem előtt. Az a feszültség, mely az utóbbi években forrásaink és szükségleteink között keletkezett, valamint a nem­zeti jövedelem létrehozása és fel­használása, hatékonyságának csökke­nése megbontotta a nemzeti jövede­lem és a személyi és társadalmi fo­gyasztás közötti helyes arányt. Az életszínvonal kérdéseiben sem­mi körülmények között sem térünk el a párt program célkitűzéseitől, a XII. kongresszus irányvonalától. Az életszínvonalat csak akkor tudjuk emelni, ha növekszik a termelés és a társadalmi munka termelékenysé­ge, ha jól gazdálkodunk és a terme­lés eredményeinek elosztásában szigo­rúan betartjuk a szocialista alapelve­ket. Ügy kell eljárnunk, hogy felkelt­sük az anyagi érdekeltséget és aktív bérpolitikát folytassunk. A nemzeti jövedelem elosztásában bizonyos át­csoportosítást kell vérgehajtanl, s en­nek hatását a gazdaságfejlesztés mi­nőségi kérdésére kell Irányítani. Véleményem szerint teljes objekti­vitással kijelenthetjük, hogy a dolgo­zók megértéssel fogadták az elosztás és az életszínvonal terén foganatosí­tott intézkedéseket, habár ezek nem voltak könnyűek, és megvalósításuk folyamán néhány esetben ösztönös­ségre is sor került. Ez a megérté^ a dolgozók nagyfokú öntudatosságá­ról tanúskodik, és azt bizonyítja, hogy teljes mélységükben megértik a bonyolult gazdasági problémákat. Egyúttal megmutatja azt is, hogy meddő ábránd volt csupán azok re­ménye, akik határainkon túl —, de akadtak ilyenek nálunk is — abban a hiedelemben éltek, hogy a végre­hajtott intézkedésekből tőkét ková­csolhatnak a párt és a szocialista rendszer elleni támadásra. Elvtársak, felmerül a kérdés, — s ezt felteszik egyesek hazánkban és külföldön is —, liogy ezeket a nép­szerűtlen Intézkedéseket miért éppen a választások előtt valósítottuk meg. Először is nálunk mindenki tudta, hogy gazdaságunkban bizonyos ne­hézségek vannak. Nyíltan beszéltünk erről, sőt véleményem szerint néha túlságosan sokat is beszéltünk róla. Közismert volt az is, hogy az 1963. évre egyáltalán nem tűztük ki nép­gazdaságunk további fejlesztését. Azért jártunk el így, hogy követke­zetesen haladjunk a felmerült arány­talanságok felszámolásának útján. Mindenki, aki jártas a gazdaságtan­ban, tudja, hogy ennek vissza kell tükröződnie a nemzeti jövedelem lét­rehozásában, s ezen keresztül nyo­mást gyakorol majd az életszínvonal­ra is. Azért határoztuk el, hogy a nem­zeti jövedelem elosztásában szükséges egyes Intézkedéseket a választások előtt tesszük meg, mert nem akarunk a burzsoá politikusokhoz hasonlóan eljárni. Az ö szájuk a választási kam­pány idején teli van hangzatos ígére­tekkel, és nem mernek nyúlni sem­minemű népszerűtlen intézkedéshez. Megválasztásuk után pedig, amikor már biztonságban érzik magukat, egymást követik a népszerűtlen in­tézkedések. ÉpjDen a választások előtt azt akar­juk, hogy minden egyes ember tudja és ismerje annak lényegét, miért haj­tunk végre bizonyos intézkedéseket. Egyszersmind azt is kijelentjük, hogy ha gazdaságunk kedvező irányban fejlődik, számos intézkedés csak át­meneti jellegű lesz. Végső soron pe­dig — igaz, hogy más formában — a befolyt összeg nagy részét megint az életszínvonal emelésére használ­juk fel. Már az idén mintegy 560 millió ko­ronát irányoztunk elő a közlekedés­ben, a mezőgazdaságban, az építőipar­ban és néhány más szakaszon esedé­kes bérmódosításokra. További 350 millió koronát fordítunk prémiumok­ra a mezőgazdaságban. A prémiu­mok kifizetését már megkezdtük, az eredményeket máris látjuk a tejfel­vásárlási terv túlteljesítésében. A pre­mizálást most kiterjesztettük a búza (Folytatfis a 4. oldalon) 1964. május 30. * 0] SZŐ 3 \

Next

/
Oldalképek
Tartalom