Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-21 / 140. szám, csütörtök

AZ ÚJ SZÓ BRIGÁDJA A TOPOLČANYI JÁRÁSBAN A SZAKOSÍTÁS ÚTJÁN Az erősebb segíti a gyengébbet • Szakemberek kerültek a termelés élére • A népgazda ság hasznára ® Tovább a helyes úton Öt évvel ezelőtt a toporeanyi járás dolgozó parasztjai is hátat fordítottak az elavult, kisüzemi módszerekkel termelő egyéni gazdálkodásnak s jobb megélhetésük biztosítása érdekében a közös gazdálkodást választották. Az évek folyamán megmutatkozott, hogy nem minden szövetkezet küzdötte le egyformán az áttérés és a közös gazdálkodás kezdeti nehézségeit. Többségük már a fejlődés első szakaszában olyan ! eredményt értek el, amilyenre nem volt példa a kisparaszti gazdálkodás idején. Mi haszna azonban, ha a gyenge lábon állók a járás átlagos eredményeit is lerontották. A járási pártbizottság — látva, hogy sokszor az azonos feltételek között gazdálkodó szövetkezetek eredményei ls eltérőek —, nem békélt meg a puszta jelentésekre alapozott felületes értékeléssel. Politikailag fejlett, ä termelés szervezésében jártas szakembereket küldött ki a gyenge szövetkezetbe. Amikor a helyi adottságok felmérése alapján feltárták a valóságos helyzetet, kitűnt, hogy a gyengébb szövetkezetekben rossz a vezetés, nem megfelelő a munkafegyelem, egyszóval hiányoznak a meglevő lehetőségek kihasználásának személy! feltételei. A párt kezdeményezésére 1960-ban előkészítették a mezőgazdaság fejlesztésének távlati tervét a járásban, melyben legfőbb feladatként a gyenge szövetkezetek megsegítését jelölték meg. A konszolidációs tervek a szövetkezetek sajátos problémái szerint a hibák kiküszöbölésének módját is megmutatták. Egyik helyen elegendő volt, hogy a gazdaságilag erős szövetkezettel társult a gyengébb. Jánova Ves a Klatová Nová Ves-i szövetkezetbe olvadt, a vybanyi EFSZ viszont a szomszédos négy gyenge szövetkezetet ölelte magához, 2300 hektáros földterületével ma a járás legnagyobb mezőgazdasági üzemei közé tartozik. Másutt a termelési program megváltoztatásának kérdését kellett haladéktalanul megoldani, ami egyben a szakosítást feltételezte. Az évek folyamán az élenjáró szövetkezetekből, a járási nemzeti bizottságról és az üzemekből 59 szakember vállalt elnöki, agronómusi, zootechnikusi és üzemgazdász funkciót a sok nehézséggel küzdő szövet297 kilogrammra fokozta árutermelését. Az átcsoportosított tehenektől pedig a krásnoiak 8 liter tejet fejnek naponta és darabonként, tavaly az egységnyi területre átszámítva, 954,5 liter tejet értékesítettek a piacon. Az eredmények tehát azt mutatják, hogy a szakosítás mindkét szövetkezet részére nagy anyagi előnyöket jelentett. Bielicen 13 koronára, Krásnon 19 koronára emelkedett a munkaegység értéke. Bojnán jól jövedelmez a szakosított baromfitenyésztés. A múlt évben terven felül 100 mázsa vágóbaromfit és 135 000 tojást értékesítettek. Télen a baromfik fehérjeszükségletét hidropónia termesztéséből elégítik ki, tíznaponként 30 négyzetméternyi területről 80 kilogramm zöldanyagot nyernek. Ezt a haladó módszert fokozatosan a járás többi szövetkezetei is átveszik és sikeresen alkalmazzák. Az állattenyésztés fellendítése után a szakosítás egyre nagyobb méreteket ölt a növénytermesztésben is. Az 1960-as évhez viszonyítva tavaly több mint tíz százalékkal növekedtek a hektárhozamok, i gabonatermelés 43 százalékos általános növekedéséről beszélhetünk. Igen, mondhatnák egyesek, könynyű a járás zsíros szántóföldjein gabonát, ipari növényeket termelni. Az igaz, hogy általában kiválóak az adottságok, dehát a szakavatott gazdák nagyon jól tudják: a termelés fokozásának nemcsak az adottság az egyedüli feltétele. A helyes talajerőgazdálkodás, a tájjellegű növények meghonosítása és még sok más tényekezetekben. Michal Urbančok, Králik zŐ jelentős mértékben befolyásolja a György az ifjúság Falujából a rybanyi hozamokat. EFSZ-be, Štefan Dubný Urmincéről pedig a bojnái szövetkezetbe került. Ezenkívül „az erősebb segítse a gyengét" mozgalom keretében a jó szövetkezetek felajánlották segítségüket gyenge szomszédjainak A szakember-ellátást a járás anyagi támogatása és a gépállomások fokozottabb segítsége követte. A gyenge szövetkezeteket a műtrágyák elosztásánál ls előnyben részesítették. Tiszta hatóanyagban számítva — hektáronként — 9 kilogrammal kaptak többet, mint a fejlettebb szövetkezetek. Ma már a járásban gyökeresen megváltozott a helyzet. Csodákról ugyan nem beszélhetünk, de annyi bizonyos, hogy három év alatt a mezőgazdasági bruttótermelés értéke 11,4 százalékkal, az árutermelés 30,6 százalékkal növekedett és a tavalyi eredmények után mindössze négy szövetkezet zárta hiánnyal gazdálkodását. A munkaegység értéke 16,60 koronára gyarapodott s 1963-ban 9 millióval fizettek ki többet a tagságnak, mint az előző esztendőben. Más járásokban — főleg az elmúlt két silány óv következtében — csökkent a szarvasmarhaállomány. A járás szövetkezetei ugyanakkor 27 899-ről 38 192 darabra fokozták az állatsűrűséget és tehenenként 1830-ról 2024 literre emelték a fejési átlagot. Minek köszönhetők ezek az eredmények? Bevezetőül el kell mondani, hogy Időközben a gyenge szövetkezetek sikeresen valósították meg a szakosítást s Irányításuk a termelési igazgatóság létrejöttével vállalati szintre emelkedett, A pénzügyi termelési tervek előkészítésénél a termelési igazgatóság szaktanácsadói is segédkezet nyújtottak, a szövetkezetek adottságuknak megfelelően a legnagyobb hasznot nyújtó üzemágak fejlesztését tartották szem előtt. A Vefké Bielice-i szövetkezet például — mely a krásnóival társult — szarvasmarha- és kacsatenyésztésre rendezkedett be. Krásnon a tejtermelést helyezték előnybe s a borjúkat választás után átadják a bielicei szövetkezetnek, ahol a vágómarhák hizlalására fektetik a fősúlyt. A bieliceiek viszont egész tehénállományukat Krásnora csoportosították. A szakosítás gyakorlati hasznát ls kl kell hangsúlyoznunk. Bielicen ezelőtt hektáronként még 130 kilogramm húst és 300 litert tejet sem termeltek. Tavaly ugyanez a szövetkezet húsból A termelés összpontosításának eredményeképpen a járás szövetkezetei tavaly gabonaeladási tervük túlteljesítésén kívül cukorrépából 1500 vagonnal, burgonyából 1272 mázsával teljesítették túl a tervet. Nincs nagy múltja még a szakosításnak, de a szövetkezetek fejlődésében eddig is szinte forradalmi átalakulást, jövedelmező gazdálkodást eredményezett. Ez idén — jó nagy lépéssel — ismét tovább juthatnak a szövetkezetek, mert a szakosítás a termelés helyi tartalékainak teljes kiaknázását is elősegíti. Ezen a téren ismét a krásnoi szövetkezetesek kezdeményezésével érvelhetünk. A termelési tervek összeállításánál ugyanis kitűnt, hogy az állatok hasznosságát veszély fenyegeti, mert a feltételezett takarmánymennyiségből mintegy 109 mázsa emészthető fehérje hiányzik. Sokat gondolkodtak, törték fejüket a vezetők, míg rájöttek a megoldásra. Földjük nem rétestészta hogy nyújtani lehessen. Ezért a köztesvetemények bővítésére vették az irányt és 19 hektár kukoricásba takarmányrépát vetettek. Hacsak 200 mázsa répát számítunk hektáronként, 38 vagonnal gyarapíthatják a takarmányalapot. További 5 hektáron — a mák közé — takarmánysárgarépát vetettek, ami legalább tíz vagonnal toldja meg a takarmányalapot. Ezen kívül cukorrépával, babbal egészítik ki a fehérjéket, hogy megfelelő tápértékű takarmányból állíthassák össze egész évben az adagokat. Egyébként a fehérjedús köztesvetemények területét a járás szövetkezetei tavasszal 2000 hektárral bővítették. Solcanyból szintén bíztató hírek érkeznek. A helyi EFSZ vezetősége szoros együttműködésre hívta fel a szomszédos držkovcei szövetkezeteseket. A megegyezés szerint a solőanyiak a náluk hagyományos tej- és tojástermelésre szakosítják gazdálkodásukat, társaik pedig malacelválasztásra, vágómarhák hizlalására rendezkednek be. És még több szövetkezetet említhetnénk, ahol feladatukhoz és adottságukhoz mérten ésszerűen valósítják meg termelési Irányzatukat. Mióta a járás a szakosítás segítségével megteremtette a szövetkezetek belterjesebb gazdálkodásának feltételeit, az ország messze tájairól Is nagy az érdeklődés. Sokan kérdezik: nem veszélyezteti-e a szakosítás a társadalmi szükségletek kielégítését, illetve népgazdasági terveknek megfelelően lépést tud-e majd tartani az eladási tervek teljesítésében? Nyugodtan el mondhatjuk, sem az egyik, sem a má sik óhaj teljesüléséhez nem férhet kétség. Tavaly a járás minden muta tóban túlszárnyalta névleges felada tait és az állam iránti kötelezettségek teljesítésével 16. helyen végzett az országban és első helyen Szlovákiá ban. Ez Idén — az első négy hónapot vé ve alapul — vágómarhából 120,9 szá zalékra, sertéshúsból 104,3-ra, barom fiból 212,5-re, tejből 105,3-ra, tojásból 110,5 százalékra teljesíti eladási kö telezettségeit. Tavaly pedig a járás mezőgazdasági üzemei 7 210 000 liter tejjel, 5 634 000 tojással és 20 611 má zsa hússal adtak el többet a közellá tának, mint 1960-ban. A járás igyeke zetére tehát ez idén is számíthat az ország. A szövetkezetek megszilárdulásának fontos értékmérője az önköltség. Ta valy 7 százalékkal emelkedett a mun ka termelékenysége, az egy hektárra eső jövedelem 6199 koronára növeke dett. Az anyagi érdekeltség javulását jelentős mértékben elősegítette az tény, hogy a munkadíjazás összege az 1962. évi 65 947 000 Koronáról 84 664 000 koronára emelkedett s emellett 1963-ban több mint 2,5 millió koronát fizettek ki prémiumként A járási pártbizottság a termelési igazgatóság szaktanácsadóin, a kommunistákon keresztül az Idei tervfel adatok teljesítését is biztosította A szövetkezetekben szilárd üzemi párt szervezetek működnek és kedvezően befolyásolják a termelés fellendítését Javuló politikai munkájuknak köszönhető jórészt, hogy az ésszerű szakosítás egyben a hanyatló szövetkezetek fejlődésének kérdését ls megoldotta. Ez abban tükröződik, hogy a gyengébb szövetkezetek jól beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, tavaly egy deka gabonával, de más egyéb terménnyel sem maradtak adósai az álamnak, terven felül 7000 mázsa hússal, félmillió liter tejjel, több mint egymillió tojással viszonozták a párt és a kormány anyagi, politikai segítségét. ĽUDOVÍT CAKAJDA mérnök, a járási pártbizottság titkára MAREK CYPRICH mérnök, a termelési igazgatóság közgazdásza, TIBOR KALECKÝ, a járási újság szerkesztője, SZOMBATH AMBRUS, az Oj Szó szerkesztője A' N

8 A Hrubčicei Nemesítő Állomáson a gabonaféléken kívül virág és rózsa tenyészettel is foglalkoznak. A képen a hatalmas négy hektáros tulipán ültetvény egy része látható, ahová több mint két millió tulipánt ültettek ki. (Nesvadba felv. — CTK] llg pár száz méterre a Bratislava—soproni főúttól a tanyaitól is elütő házaival, gazdasági épületeivel hívja fel magára a figyelmet a település, Jánosmajor. A néhány ház is mind másféle. Jobbra az első épület kétemeletes, külsejéről is sejtheti az ember, hogy belülről is korszerű. Balra néhány apróbb ház, beljebb gazdasági épületek, köztük a sokatmondó külsejű K 174 es négysoros tehénistálló. Jobbra az 5—6 kisebb, de új lakástól „félrevonulva" fabarakkok. Az ún. kastély hollétét Inkább csak a környezet árulja el. Azt már nem nehéz kitalálni, hogy az állami gazdaság vezetőit ebben az épületben kell keresni. Nem szerencséltetett a sors, hogy találkozzunk az igazgatóval. Értekezletre hívtákSzerencsére helyettese ls van az igazgatónak, aki készségesen tájékoztat a gazdaság dolgairól. Természetesen számokban, általában úgy, ahogy a szakemberek beszélnek. Mindenekelőtt arról tájékoztat, hogy a közel 2200 hektáros Oroszvárt Állami Gazdaságnak „csak" részlege ez a 840 hektáros fánosmafor. Nem azért „csak", mintha a másik, az oroszvári, jelentősebb részleg lenne. Ezt azért mondják így, mert a részlegeket szakosították s a kettő csak együtt alkothat egészet. ém sorakoztatom fel az igazgatóhelyettestől gazdasági méretben szerzett adatokat, ám hadd áruljak el néhányat a jánosmajori részleg eredményeiből. Itt Gossányi Sándor a részleg problémáinak intézője; s talán azért, mert az eredményeket igazán kár lenne eltitkolni, szívesen és részletesen beavat „titkaiba". Az eladási feladatokról, illetve teljesítésükről érdeklődöm, — A feladatokat nem szabják szűkmarkúan — mondja a részlegvezető, de nem haragos, inkább barátságos hangsúllyal, majd a számok következnek. A 840 hektáros részleg a terv szerint 29 vagon sertéshúst, 534 000 liter tejet és 408 mázsa marhahúst ad a piacra. Ez pedig mint egy 390 kg hús, illetve 630 liter tej egy-egy hektárra. — őszintén szólva nem is jó, hanem kiváló eredmény lenne, ha elérnék — mondom, nem titkolva csodálkozásomat. Az intéző mosolyog. — Ez persze csak terv, — válaszolja és a c s a k szót Jól megnyomja. — A valóság más lesz. ondolom, most jön a nagy magyarázkodás, hogy onnan ls vennének annyi hús és tej kitermeléséhez elengedő állatot, és még inkább, hogyan is lehetne azon a 840 hektáron a gabona, a cukorrépa és sok más mellett elengedő takarmányt ls termelni. Ö meg közben folytatja: — Húsból már augusztusban teljesítjük az évt tervet, az év utolsó két hónapjában pedig legkevesebb 150 000 liter tejet adunk el terven felül. Jól elszámítottam magam — gondolom, de van még ütőkártya a kezemben. Akkor bizonyára sok takarmányt vásárol gazdaságuk. Gossányi elvtárs talán várta ls a kérdést. — Azt éppen nem mondanám. Az abrakkal úgy-ahogy kifövünk, 20 vagon silót eladtunk-, még van olyan 50 vagonra való. S látja amott azokat a kazlakat? Lucerna. Mind a négy a mienk. Az még tavalyi Ezek itt balra már az Idetk. Ml más ís juthatott volna eszembe hirtelenében, mint az, hogy ez bizony — még hozzá nem is kissé — hihetetlen. Vagy a takarmány, vagy a hús és a tej. Az intéző arcáról megelégedés sugárzik, szinte élvezi a helyzetet. Nem is állhatom meg szó nélkül. • Akkor ebben a gazdaságban különlegesen jók a termelési feltételek. A részleg vezetőjét nem zavarja a megjegyzés, nyugodtan magyaráz. Ha a talajerőre gondol, akkor igaza van, mert a mi határunkban gabonából 30 mázsát, szemes kukoricából 50, cukorrépából 400, tejes-viaszos érésű silókukoricából 450—500 mázsát kihozni" egyáltalán nem különleges művészet. De azért ideális feltételekről, úgy értem, hogy minden szakaszon, inkább ne ls beszéljünk. elelendült, szinte beletüzesedett a beszédbe. Gondolom, csak mondja, amlrőj beszélnie kell. ö meg közvetlen egyszerűséggel így intézkedik. — föffön velem. A régebbi „örökölt" gazdasági épületek között szinte palotának tűnik a négysoros K 174-es tehénistálló. A tágas és világos épületben kényelmesen nyújtóznak a tehenek, (az Intéző szerint valamennyi 6 mázsán felüli). Nézegetem a táblákat. Egyiken 14, a másikon 16, itt-ott 20 lite...es megsem hihetetlen M G B

8 ren felüli a napi tejhozam. Kl ne lenne kíváncsi, hogy mennyi a napi, Illetve az évi fejési átlag a gazdaságban. — jelenleg? — ismétli a kérdést. — A tejhozam tulajdonképpen még csak most kezd lényegesen növekedni. Ezekben a napokban léptük át a 9 iltert. Remélem, hogy átlagos 11 lite-. rig rövidesen íelvisszük. — És hány tehenük van? — Nem sok. Csak 250. Gyors számítgatás, majd kibököm. — Hiszen akkor tízliteres átlagos tejhozammal megi közelítőleg 900 000 liter tejet ls eladhatnának. — Hm... tudfa-e hogy télen az átlagos nyolcliteres napi tejhozamnak is mennyire örülünk? — Akkor mégis van valami hiba a takarmányalap körül. Fejét csóválja, Idegesen válaszol. — Nem a takarmányalap, ez a „palota" az oka. Ez aztán furcsa, gondolná az ember, mit tehet arról az istálló, hogy mennyi a tejhozam. A részlegvezető nem várakoztat a magyarázattal. — Télen 20—30 %-kal növeljük a napi takarmány adagot, hogy pótoljuk azt, amit az épület tervezője elhibázott. A vak is látja, hogy ezt az istállótípust központi fűtéses szobában tervezték. ínusz 15—20 fokos hideg esetén az istálló hőmérséklete csaknem a fagypontra süllyed. Márpedig ilyen „hőfokon" a teheneknek sokkal több kalóriára van szükségük a létfenntartáshoz, mint megfelelő hőmérsékleten. Ezért kell télen a több takarmány, s még így is nagy probléma a 8 literes fejési átlag megtartása. Igen, így nem a legkedvezőbb a helyzet. Sajnos, súlyosbítja az, hogy nem ez az egyetlen. A munka- és a lakásviszonyok sem megfelelőek. A részleg dolgozóinak csak csekély százaléka helybeli, azok közül is csak kevés dicsekedhet az igényeket megközelítőleg kielégítő lakással. S a többi munkás? Bejáró. Nem a szomszéd faluból (bár néhány onnan is van), hanem Negyedről, Bősről, sőt még Kelet-Szlovákiából is alkalmaznak idénymunkásokat. Nagyobb részüket a barakban szállásolják el. Hogy nem ideális körülmények között, az (sajnos) természetes. A következő kérdést kissé óvatosabban teszem fel. — És ezek a nem kívánatos Jelenségek hogyan tükröződnek vissza a gazdaság dolgozóinak munkaerkölcsében? beszélgetés folyamán először futnak ráncok a részlegvezető homlokára. Akaratlanul ls roszszat sejt az ember. — A munkaerkölccsel itt nincsen baj. S talán el sem hiszi, hogy egy részlegvezetőnek a büszkeség mellett ez fájó pont is lehet. ??? — Ha látta volna, hogy például Bittér Kálmán milyen gondosan vetette el a 115 hektár cukorrépát, vagy megfigyelné, hogyan igyekszik Mészárosáé, Borcsányiné, Hládek István meg a többi fejő, hogy kifogástalanul végezzék a munkájukat, akkor bizonyára megértené, amit mondtam. Ezek az emberek itt a város (Bratislava) közvetlen közelében mennyivel más körülmények között élnek, mint az ipari, vagy értelmiségi dolgozók. (Sóhajt]. Sajnos, nincs keretünk, hogy az életkörülményeiket a munkájukkal kiérdemelt szintre emeljük. Az adatokat idézem. A Jánosmajori részleg sok száz mázsa húst s legalább 150 ezer liter tejet ad a közellátásnak a terven felül. A körülmények ismeretében újra felmerül a kétely, a hitetlenség ott bujkál a kl nem mondott kérdésben ís, — valóban olyan sikerrel helytáll-e a gazdaság a termelésben, ahogy az intéző mondta?... Segítségül hívom, amit Gossányi elvtárs helyett a könyvek árultak el. A gazdaság a földterületnek közel 30%-án évelőket termel. Ennek egy részét silózzák. Szemes kukoricát 80 hektárba vetettek, a másodvetéssel együtt 150 hektárba silókukorica kerül, legkedvesebb 900 vagon silóra számítanak. Es még valami. Húseladásból a dekádterveket eddig is jóval túlteljesítették. Most 150 növendék hízik, 420 kg-jával is több, mint az egész évi tervezett eladás. Ú

jra visszatérek a számokhoz. Hihetetlennek tűnnek az adatok, ha az egy hektárra eső termelést nézzük. És mégsem hihetetlen, ha a Jánosmajori szakosított üzemrészleg termelési sikereit a szakember szemével nézzük. Kár lenne eltitkolni: A jánosmajori gazdaságban a növénytermesztés szilárd alapot teremt az állattenyésztéshez. Ott pedig... hát igen. A gazdaság dolgozói sem isten kegyelméből élnek. Mindennapi munkájukkal formálják életszínvonalukat. HARASZTI GYULA A ÜJ SZÖ 6 * 1984. május 21.