Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-19 / 138. szám, kedd

Fő téma: LENIN nekem a nyugdíjaztatásig. Kilenc év múlva... — Nem éppen erről van sző ... — Nagyon bosszant, elvtársak, hogy már régen nem léptem be a pártba, — folytatja Blaško, mintha nem is hallotta volna a közbeszólást. — Azt hittem, papiros nélkül is kommunista vagyok, ha munkásszlvem van... Most látom, mennyire hanyag voltam ... Ügy képzeltem, ha a munkások becsületesek, a párt nélkül is élhetnek. Azt hittem, ha nekem jó jellemem van, akkor a többieknek ls... De nincs így, az emberek nem egyformák. Az egységre meg szükség van, nagy szükség... S a párt ezt akarja... Rájöttem, maguk között van a helyem... Tudják, vannak olyan emberek, akik azért nem jelentkeznek, mert szégyellik, restellik magukat, ha valamit kérniük kell, mások meg, verekszenek a párttagságért, hogy elérjék bizonyos céljukat... A bizottság tagjai még kérdeztek egyet-mást, aztán tudatták Blaškoval, döntésükről értesítik majd az iskolát. Blaško köszön: Cesf práci! Kicsit megemeli a kezét. Mindnyájan láthatták, milyen érdes a tenyere, s milyen bütyök „ékesíti". A sok téglarakástól megkeményedett a bőre. Az idős kőműves legkifejezőbb „káderanyaga" ... Vállas, nehézléptű férfi lép ki a titkárság épületéből. A haja őszes, magas homlokán redőket vetnek a ráncok. A kapu előtt körülnéz. Nem látja a titkárság autóját. Kér. Ha itt lenne, beszélne a sofőrrel... Elgondolkodva indul a Vág felől vezető úthoz, majd a vár felé kanyarodik. A vár alatt lakik, a Kragujevácl utcában ... Az emberek jönnek-mennek, hangosan beszélnek, a forgalmas úton búgnak, robognak az autók. De Ján Blaško nem lát, nem hall. A bizottság tagjait látja maga előtt. Kérdő tekintetüket. A vallató szemeket. Mire volt ez jó? — kérdezi magában. Nem bíznak bennem? Vagy csak azérr, mert öreg vagyok? Azt akarták megtudni, hogy tudok-e még a pártért tenni valamit? Csak a fiatal léphet a pártba, aki azt sem tudja, mi az élet?! Az élet harc, kemény harc... Nem mondtam el nekik mindent. Ha nem kérdeztekl Beszélnem kellett volna az életemről. Csak azt mondtam nekik, tudom, mi az éhség ... Lassan lépked. Lassan, hogy gon-» dolatait meg ne zavarja. Képek ele-t venednek fel emlékezetében. Régi, régi emlékek... Az apja paraszt volt. Nem törődött kis földecskéjével. Az ivásnak adta fejét. A kis Jano tanulni akart. Az apja elé állt. Arra nincs pénzünk! Ha a városba akarsz menni, akkor menj dolgozni! Cerný építészhez szegődött. Félötkor kelt. Gyalog ment a városba. Hatkor már adogatta a téglát. Este hatig dolgozott. Ha valamit rosszul csinált, a hátán csattant a segéd nadrágszíja... A fiúk-" kai eljárt a proletár-sportegyletbe. Milyen jó volt, szép volt ott min-; den ... Aztán megkezdődött az önál-i ló élet. Filip építésznél nehéz volt munkát kapni. Előbb „hízókurát" kellett tartani, mert csak a nyolcvan kilón felülieknek adott munkát. A hatvan kilósok gyengék voltak.., Megnősült. A felesége béres-család gyermeke. A fa- és szénszállítóknál dolgozott. S Jöttek a gyerekek, Jöttek a nehéz évek. Már négyen voltak] amikor egyiküknek sem volt munkái ja. A „koldusjegyeken" tengődtekij A cukorra nem akarták kiadni utoli só garasalkat. Blaško kllopakodott a határba, és néhány cukorrépát haza-, vitt. Otthon kifőzték a répát, s az édes vízbe beleöntötték a cikóriát... Egyszer elkapta a csendőr. Behurcolj ta a parancsnokságra. Verték. Ráor> dltottak: Miért lopsz? Éhesek vagyunk... És répával tömitek a hasatokat? A kávét édesítjük vele ... Nevettek a bitangok. Hahaha... akár a malacok! Hahaha ... — Az ördögbe velük! — morogja maga elé Blaško. Körülnéz. Kiheg JUTKEVICS NYILATKOZIK KÉSZÜLŐ FILMJÉRŐL L. 7' Ä Novosztyl hírügynökség tudósítói íjának kérésére Szergej Jutkevics szövi Jet filmrendező, számos Lenln-fllm alkotója, nyilatkozott Leninről szóló új munkájáról, Negyedszázada, 1938-ban készült el &z első, Lenint bemutató filmem, a Puskás ember. Forgatókönyvét Nyl-. kola] Pagogyln Irta: nemcsak a töri ténelml hűségnek megfelelő, hanem művészi vonatkozásban is nagyszerű Lenin-portrét rajzolt. Ügyelt arra, hogy a forradalom vezérét íie változi tassa „bronzemlékművé", és Lenin emberi vonásait az államférfi nagyi ságának Jegyeivel egyesítette. Egy szerfölött fontos körülmény nyugtalanított csak: hol találom meg a Lenin szerepére alkalmas színészt? Először Borisz Scsukinnal dolgoztam. Közismert a sikere Mihail Romm Lenin októbere című filmjében. 0 azonban beteg és fáradt volt. Ekkor Makszim Strauhot hívtam meg Lenin szerepére. Strauh az életben nem hasonlít Leninre. Mégsem adtuk fel a reményt, megfeszítetten dolgoztunk. Nemcsak Lenin hanghordozását, beszédének árnyalatait és ütemét tanulmányoztuk, hanem még a kézírását ls, ebből is Igyekeztünk kideríteni Lenin tenn peramentumának jellemző vonásait, De nem ez volt a fő. A formális ne-í hézségeket leküzdeni a tapasztalt szíi nész számára nem nehéz: ügy tűnt, elég a híradóban megörökített képek pontos utánzása. Ezt azonban nyomban elvetettük, mert ebben bár-, milyen hamis árnyalat tévútra vitte volna a filmet. Elhatároztuk, hogy, nem a külső hasonlatosságban keres-, sük az igazságot, hanem Leninnek, AZ EMBERNEK ÉS FORRADALMÁRNAK a belső lényegét igyekszünk meg-! érteni. Hosszas kísérletezés után végül úgy éreztük, hogy Strauh rátalált a kifejezés szabadságára. Felülmúlta önmagát, olyanná tudott válni, akinek hittek a nézők. Makszim Strauh — a mai napig is munkatársam —< a filmművészet nagyszerű iskoláját járta: Szergej Eizenstejnnek, a szovjet film óriásának asszisztense volt a Sztrá]k, a Patyomkin páncélos, az Október és a Régi és ú/ című filmek-i ben. Két év múltán, amikor a Szverdlovszk című filmen dolgoztam, ismét találkoztam Lenin alakjával. Szerepe rövid volt: 1917 áprilisában Pétervárra érkeztekor, a VIII. pártkongresszuson és Szverdlov betegágyánál Jelenik meg a vásznon. Lenint ismét Makszim Strauh játszotta. Meglepett, hogy nem Ismétli önmagát, az alak új színekben ragyog. Láttuk Lenint a bánat és a fájdalom óráiban ls. 0) mélyen emberi vonás Jelent meg a lenini alaki ban. 1946-ban kezdtem forgatni a Fény Oroszország felett című filmet, Nylkolaj Pagogyln darabja, a Kreml tói ronyórája nyomán. De a film szomorú sorsra Jutott, Sztálinnak nagyon nem tetszett. Egyáltalán nem nehéz megérteni, miért: a mű bemutatja Lenint, mint a GOELRO-terv alkotóját, Lenint, és nem Sztálint. Ez a történelmi hűségnek megfelelő koncepció nyilvánvalóan nem volt Sztálin ínyéi re. A filmet nem mutatták be. Sem a negatívja, sem a pozítívja nem mai, radt meg. Pagogyln darabját is levették a műsorról. Csak a XX. pártkongresszus után, amikor felidézték az ártatlanul elpusztult emberek becsületes nevét, amikor sok műalkotás elnyerte méltó helyét, került A Kreml toronyórája Is a színházak műsorára. Ebben az időben terveztem a Leninről szóló újabb — harmadik —< filmet: Történetek LentnrSl címmel, Az első történet Leninnek a Razliv-i ban töltött Illegalitásáról, a második Lenin életének utolsó, Gorkiban töltött hónapjairól szólt. Lenin szerepét Ismét Makszim Strauh alakította, és Lenin-díjat kapottt érte. A Karlovy, Vary-i filmfesztiválon pedig díjat kai pott Lenin alakjának eredeti, mély, benyomást keltő és mélységesen em-i berl megformálásáért. Ezekben a fllmnovellákban megen-. gedtünk magunknak bizonyos fokú MŰVÉSZI HOZZÁKOLTÉST ls. Ogy gondolom, ez indokolt, mivel a hős alakjának feltárásához nem mindig elegendőek a könyvekből merített Ismeretek, a művész képzeletét ls segítségül kell hívni. Most a Lenin Lengyelországban cli mű forgatókönyvön dolgozom. Jevge-. nylj Gavriloviccsal együtt írtuk. Viszszatérek fő témámhoz, amely sokban meghatározta alkotói pályafutásomat. Lenin szerepét megint Strauh alakítja. Elhatároztuk, hogy teszünk még egy lépést: a film eszközeivel, az átváltoztatás mágikus erejével meg akarjuk mutatni a lenini gondolat lüki tetését. A cselekmény egy lengyel kisvá-. rosban, a Krakkó melletti Poroninban játszódik, ahol Lenin 1913 és 1914 nyarán élt. Az első világháború kezdetén, 1914 augusztusában Lenint letartóztatták „a cári Oroszország javára elkövetett kémkedésért". Az egész forgatókönyv — az első filmkockától az utolsóig — LENIN BELSŐ MONOLÓGJÁRA épül. ö gondolkodik, emlékezik, tűnődik. És a vásznon megjelennek az epizódok, olykor közvetlen összefüggésben a lenini szavak témájával, néha azonban bonyolult asszóciációk révén kapcsolódnak hozzá. A lenini monológ lehetővé teszi, hogy mélyebbre hatoljunk az alak, a politikai események, mindennapi és erkölcsi problémák belső lényegébe. A monológ jogosultságát még az is alátámasztja, hogy a cselekmény idején Lenin a börtöncella négy fala közé van zárva, és a kényszerű tétlenségben, a külvilággal való kapcsolattól megfosztva, felidézi a közelmúltat, értékeli a Jelent és a jövőt. Megkezdődött az első világháború. Étlelődnek a nagy lenini eszmék: az imperialista rablóháború polgári forradalmi háborúvá változik. Meghalljuk a nemzetközt szolidaritást eláruló szociál-sovlnisztáknak tett haragos ellenvetést. A néző mintegy LENIN SZEMÉVEL LÁTJA majd a világot. Egyes filmkockákon ő maga ís megjelenik, másokon léptei neszét, vagy hangját halljuk, követjük őt a börtönfolyosón, megállunk a zárka ajtajánál, vagy sétálgatunk Krakkó utcáin. Az elbeszélés anyagába valószínűleg belefoglalunk az elsó világháború Idején felvett hlradórészeket. A néző a moziban ülő Lenin szemével látja ezeket. Hasonlóan, mint Ivan Sadrln, a Puskás ember-ben, az új Ilimben ls vannak költött személyek: Ulka és AndrzeJ, lengyel munkások, akiknek az életét beragyogja a Leninnel történt találkozásuk. Ez az első együttműködési kísérlet a szovjet és a lengyel filmesek között. A szélesvásznú, fekete-fehér filmet Krakkóban, Povorinban, Moszkvában és Leningrádban forgatják majd. A „MOSZFILM"-stúdió és a kitűnő legyei filmrendező, Alekszandr Ford vezetése alatt álló lengyel „Stúdió" készíti. A filmet fan Laskowski, a kiváló lengyel operatőr fényképezi. Sok szerepet lengyel színészek alakítanak. Május végén szeretnénk megkezdeni a forgatást. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a Lenin Lengyelországban 1965. április 22-én, Lenin születésének 95. évfordulóján a közönség elé kerülhessen mind a Szovjetunióban, mind pedig Lengyelországban. Ami további terveimet Illeti, A bresztl béke című filmről ábrándozom, amely megmutatná Lenin harcát a békéért. Szív és papiros VÁLASZ BÍRÁLATUNKRA a füleki óvoda ügyében Lapunk március 5-1 számában Ügyintézés és emberség cimmol cikket közöltünk, amely bírálta a füleki óvoda kapcsolatos fogyatékosságokat. A losonci Járás Nemzeti Bizottság iskolai és kulturális szakosztálya cikkünkre a közelmúltban küldte meg a választ, melyet kivonatosan közlünk: — Az ügy kivizsgálása után erre a következtetésre jutottunk: Füleken számos nehézség leküzdése és helyiség átalakítása után 1963. december 1-én megnyílt az óvoda magyar osztálya. Az óvoda Igazgatónője azonban önkényesen összevonta az újonnan létesített osztályt a szlovák osztállyal. Igaz, az osztály megnyitásakor a dolgozó anyák gyermekei nem Jelentkeztek kellő számban, ám aí igazgatónő sem tett meg mindent a helyzet rendezése érdekében, bár az ellenőrzés erre utasította. Ismét hangsúlyozzuk, az Iskolaügyi osztály az óvoda magyar osztályát berendez-* te, s Girovský, Kvak és Llčková elv* társak az óvoda igazgatónőjétől, Né" methovától nyert információkra alapozták állításaikat... Ma az óvoda magyar osztályába 25 gyermek Jár, a napi létszám átlag 18. Némethová elvtársnő, az óvoda igazgatónője 1956. szeptember l-e óta tölti be funkcióját, mivel azonban az ellenőrzésnél más szervezési fogyatékosságokat ls megállapítottunk, a JNB Iskola és kulturális szakosztálya 1964. IX. 1-től Némethová elvtársnőt tanítói minőségben áthelyezi. A

zt írja, régi vágya volt... De miért jelentkezik ilyen későn, ötvenegyéves korában? Ml lehet ennek az oka? Ilyen esetünk még nem volt... Ha fiatal lenne, nem töprengnénk... Karrierista? Képtelenség... Kivételes eset? Valószínű... Akkor...? Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal törték a fejüket a tren&nl járási pártbizottságon. Jóváhagyják-e a Mélyépítő Vállalat szakiskolája pártszervezetének határozatát Ján Blaško kőművesmester tagjelöltté nyilvánításáról? Abban állapodtak meg, mielőtt döntenének, Blaškót meghívják a bizottság elé és elbeszélgetnek vele... Vállas, nehézléptű férfi lép a titkárság épületébe. Haja őszes, magas homlokán redőket vetnek a ráncok. Elgondolkodva lépeget. Miért hivattak? Nem elég az életrajzom? A jótállók véleménye? Üjra akarnak káderezni? Várjunk csak! Nem tévesztenek össze azzal a másik Blaškóval, •-akinek csak hírét hallottam — se rokonom, se Ismerősöm, — s azt beszélik róla, hogy gárdista volt...?l Tehetek én róla? Az ö baja... Bekopogtat. — Cesť práci I — köszönti a felvételi ügyekben döntő bizottság tagjait. Megkezdődik a kérdezősködés. Miért? Hogyan? Maga Idősebb ember. Ritka eset, hogy ebben a korban valaki kérje felvételét... — Én már két évvel ezalőtt akartam, — mondja Blaško, — de akkor nem ment. Pedig akkor nem voltam ötvenesztendős sem!... Már kilenc éve tanítom a fiúkat a kőművesmesterségre. A barátaim Jónéhányszor mondták: Jano, repülnek az évek! Te meg.. .71 Miért nem lépsz be a pártba, hiszen közénk tartozoll... Elszégyelltem magam, amikor az éveimre gondoltam ... Mégis igazat kellett adnom Marsalának és a többieknek, akik bíztattak. Elmentem Stachová elvtársnőhöz a tanítónőhöz, pártfunkcionárius az Iskolában, s megkérdeztem, nem menne-e valahogy? Kereken kimondotta, mestereket nem vesznek fel, csak manuális dolgozókat! Ezek kicsodák? — kérdeztem, mintha nem tudtam volna. No, munkások... — válaszolta. Akkor én ls az vagyok, nézze a kezem! De maga oktató! — felelte erre. — A felsőbb kategóriába tartozik! És vannak arányszámaink, hatvan százalékban vehetünk fel manuális dolgozókat, negyven százalékban a felső kategóriából ... De nagy úr lettem egyszerre! — gondoltam, de más ls az eszembe jutott, s ezt megmondtam a tanítónőnek: úgy tudom, az utóbbi Időben sem az egyik, sem a másik kategóriából nem vettek fel senkit sem a pártba! Ján Blaško nyugodtan beszél, észre sem veszi, hogy szavaival menynyire felkeltette a bizottság figyelmét, mert akaratlanul ls megbírálta a szakiskola pártszervezetének munkáját. — Nem tudtam megbékélni, — folytatja Blaško. — Ismerem a párttitkárság sofőrjét. Megkérdeztem tőle, Igazat mondott-e a tanítónő a százalékokról? Azt hiszem Igen, váJán Blaško kőművesmester tanítványaival. laszolta a sofőr, úgy tudom, vannak Ilyen „direktívák" ... Mosolyt váltottak kl Blaško szaval. A sofőrtől tudakolta meg... A meggyőződés különös módja. Más talán egyenesen a titkárhoz fordult volna... — Mondja csak, Blaško elvtárs, — szólalt meg a bizottság egyik tagja, — miért akar a párt tagja lenni? — A múltkoriban hozzám Jött MarSala Emil mestertársam, az egyik Jótállóm, s azt mondta, no jano, most itt a lehetőség, beléphetsz ... Tudom, abban az időben kérem a felvételemet, amikor öt perc múlva tizenkettő lesz... S arra gondoltam, hány olyan tag van, akik érdekből léptek a pártba... Ismerek Ilyeneket... — Ez Igaz... — szólt közbe valaki. — Rólam is ezt gondolják? Azért hivattak ide? Nekem nincs mi után futnom ... Ezerhatszáz koronát keresek, se nem kevés, se nem sok, elég Ez év augusztusában lesz a Banská Štiavnica-i bányásziskola megalakításának 200. évfordulója. Felső képünkön: Az iskola negyedik osztályos tanulói írásbeli dolgozatot készítenek. Alsó képünkön: Banská Štiavnica! városrészlet. (Fr. Kocian felv. — CTK)! ŰJ SZÖ 4 * 1904. május lí,