Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-16 / 135. szám, szombat

H ALALT okozó kórok Közzétették a Nemzetközi Egész­ségügyi Szervezet harmincnégy állam­ban végzett kutatásainak eredményeit. A statisztikai összesítés kimutatja a lialál leggyakoribb okozóit... A ki­mutatás két ízben végzett kutatfimun­ka eredményeit foglalja össze, és a sarki égövet kivéve, földünk minden sűrűn lakott területéről tartalmaz adatokat. Bebizonyosodott, hogy a felnőtt em­berek halálát legtöbbször különféle balesetek okozzák. Ez csaknem a világ minden pontján így van, de kü­lönösképpen a gazdaságilag fejlett or­szágokban. Ezenkívül veszélyesek a szívbetegségek, a rák, az Influenza és a tüdőgyulla­dás. Az ázsiai, afrikai és a latin-amerl­kai államokban végzett kutatásokból fény derült a nagy gyermekhalandó­ság okaira is. Leggyakrabban fertőző betegségek okozzák az Ifjabb kor­osztályba tartozók halálát: főleg az emésztöszervek megbetegedései, a tü­dőgyulladás, de a feketehimlő és a tuberkulózis ls sok áldozatot köve­tel még e földrészeken. Elrettentő tény: a nyugati félgömb déli részein és Ázsiában ls a szívbetegségek és a rák már tizenöt éves kortól szedi ál­dozatait, ugyanakkor gyakori a szü­lési komplikációkból adódó elhalálo^ zás is. Emellett például Kolumbiában és Mexikóban sokan pusztulnak el gyil­kosságok és a gyakori fegyveres fel­kelések következtében. Japánban a tu­berkulózis után mindjárt az öngyil­kosságok következnek mint a halál gyakori okai. Hatvanöt éven felül legtöbbször a szívbetegségek és a rák okozza a ha­lált. J> • í A világ egészségügyi dolgozóinak le kell vonniuk e statisztika tanulsá­gait, a kormányoknak pedig megtenl­ni a szükséges intézkedéseket az el­halálozások csökkentése érdekében. „REPÜLŐ" VONAT A Société Bertln nevű francia cég egysínű vasúti kocsit szerkesztett. A kocsi alján nagy nyomással kitó­duló levegő egyrészt csökkenti a súr­lódást, másrészt a kocsit menet köz­ben kissé a sín fölé emeli, és így tulajdonképpen a sín felett repül. A vasúti kocsi tolócsavaros meghaj­tású. Sebessége 100 kilométeres köz­lekedési távolságban óránkénti 200 kilométer, 500 kilométeres közlekedé­si távolságban óránkénti 400 kilomé­ter. LENGYEL MŰSZIV A nemrég lebonyolított tavaszi lip­csei vásáron Lengyelország J. Moll professzor által javasolt MPS-1, a vér hűtésére és melegítésére szolgáló be­rendezéssel ellátott ú] műszívet mu­tatta be. E berendezés a testen kí­vüli vérkeringésen alapul, s így szük­ségtelenné teszi a műtüdő használa­tát. SZÖVEG NÉLKÜL A Tíineci Nagy Októberi Szocialista Forradalom Kohómű dolgozói, akik a hazánkban termelt acél mennyiségének csaknem egyharmadát állítják elő, ez idén ünneplik az üzem megalapításának 125. évfordulóját. Képünkön: A Kohómű nagyolvasztói. (V. švorčík - CTK-felvétele) Páratlanul érdekes bfin­ligyi és orvosi szenzációról ad hírt az Izvesztyija vasár­napi mellékleteként megje­lenő Negyelja. Egy leütött férfi, akinek tetemét a bűn­tény elkövetése után 23 nap­pal, vastag hótakaró alatt találták meg — feltámadt. Az eset részleteit M. G o i u b e­v a, a lap munkatársa ismer­teti. A megtalált férfi, aki egyébként azóta felépült, a belorusszial Grodno vá­rosában az egyik szállít­mányozási vállalat Granat­kin nevű áruátvevője. A bűntény elkövetésének napján munkahelyéről ha­zafelé tartva, a város ha­tárában egy áruval megra­kott, gyanús motoros tri­ciklit vett észre, amely­nek vezetőjében Mecsnyik nevű beosztottját Ismerte fel. Mielőtt kérdőre von­hatta volna, az üzemi tol­vaj egy téglával fejbe ver­te főnökét, majd néhány kilométerrel távolabb egy gödörbe dobta Granatkin tetemét, amelyre — az FELTÁMADT AZ ÁLDOZAT Huszonhárom napig feküdt a hóban eset télen történt — sűrű hótakarót kotort. Mecsnyik ezután, mint aki dolgát Jól végezte, visszatért a vállalat telep­helyére, „felfedezte" a lo­pást, riasztotta munkatár­sait, akik természetesen, keresni kezdték a főnököt. Miután Granatkinnak nyoma veszett, nyilvánva­lóan őrá terelődött a tol­vajlás gyanúja. Három he­te keresték már hláha Gra­natklnt, s Mecsnyik sem tartott már a leleplezéstől, amikor a város határában dolgozó favágók egy vélet­len folytán felfedezték a leütött ember tetemét. A vizsgálat vezetője tör­vényszéki boncolást ren­delt el. Japengyejev doktor azonban türelemre intette: a tetem annyira átfagyott, hogy másnapig mindenkép­pen várni kellett a bonco­lással. Addig Is egy külön he­lyiségben helyezték el. A boncolőorvosnak azon­ban feltűnt, hogy bár a te­temen nem észlelt semmi­féle életjelet, a szeme mégsem volt olyan, mint a hulláké. Ha pedig meg­nyomta a tetem körmeit, azok rövidesen vöröses színárnyalatot vettek fel. Noha hihetetlennek tűnt, hogy a férfi, aki a téli hidegben étlen-szomjan 23 napot töltött a hótakaró alatt, még mindig életben legyen, az orvos adrena­lin-, koffein- és glukóza­injekciót adott Granatkin­nak, aki végül is „feltá­madt". Orvosi vélemény szerint Itt az a na b 16­z i s ritka esetével állunk szemben. Az anablőzisról az Oj Magyar Lexikon egyebek között ezeket mondja: Egyes élőlényeken, illetve szerveken előforduló olyan állapot, amelyben az élet­folyamatok annyira lelas­sultak, hogy életmegnyil­vánulás egyáltalán nem mutatkozik. Ilyen látszólag teljesen élettelen állapot­ban hosszú időn keresztül megmaradhatnak, sőt kü­lönösen ellenállnak olyan kórosítő hatásoknak ls, me­lyeket egyébként nem vi­selnének el (például na­gyon alacsony hőmérsék­let). A Negyelja tudósítása a következő drámai jelenet­tel zárul: Éppen Mecsnyik kihallgatása folyik, embe­rünk azonban a vizsgáló­bíró minden kérdésére azt válaszolja: Tessék Granat­kint megkérdezni. Nyílik az ajtó, belép a „halott". A vizsgálóbíró most már csak annyit kérdez: „Fel­ismeri? ..." .BARANGOLÁS A HAZÁRDJÁTÉKOK ÚTVESZTŐJÉBEN A mammonimádat, az aranyláz ősidők óta hatalmába kerítette az embert, és sokszor vesztét okoz­ta azoknak, akik nem tudtak sza­badulni káros szenvedélyüktől. Már az ókori Athénban és Romá­ban ismerték a hazárdjátékokat, és a játékosok épp olyan szenve­déllyel nyertek vagy vesztettek, mint ma. Persze, akkor is csak gazdagoknak való passzió volt, de a nyereség reményében a szegény ördögök szintén feláldoztak egy­két obulust. A civilizáció tetőfokán az európai országok törvényét üldözni kezdték a nyílt szerencsejátékokat, melyek nagyon sok tragédiához vezettek, ám a tilalom nem oldotta meg ezt a szo­ciális kérdéssé fajult erkölcsi problé­mát, viszont az állam felismerte, hogy a hivatalos keretek között en­gedélyezett szerencsejáték biztos jö­vedelmi forrása lehet. Így született meg az 1904 es francia törvény, mely bizonyos feltételek mellett megjelölt helyeken engedélyezte a szerencse­játékok különféle formáit, elsősorban a legelterjedtebb rulettet. Jól jövedelmező „iparág" Franciaországban a hazárdjáték Jól jövedelmező „Iparággá" fejlődött. Az ország területén 156 nagy kaszinót tartanak nyilván. Döntő többségük a francia-svájci határon és a tenger­parton, a fürdőhelyeken működik. Ezenkívül legalább 50 ún. zárt klub­ban hódolnak szenvedélyüknek a ha­zárd hívei. Vagyonok úsznak el egy éjszaka, gyárak, birtokok cserélnek gazdát, s a múlttal szemben talán csak az a különbség, hogy a lapok­ban nem Jelenik meg annyi hír az átdőzsölt éjszakák után elkövetett „romantikus" öngyilkosságokról, EGY VALAKI NEM VESZTHET: AZ ALLAM A sárga ördög imádói ® A játékbarlangok trükkjei A törvény azért van, hogy meg­szegjék — ez a régi mondás érvénye­sül a Játékbarlangok életében. Itt is a nagy profit a fő cél, mint általá­ban a tőkés vállalkozásban, s az ál­lam szemet huny fölötte, mert... A franciaországi kaszinók 1962-ben 142 millió új frank bevételre tettek szert, ennek fele az államkasszába vándorolt. Divonne, Nizza, Cannes, Engien, Evtan, Chamonix ... Megany­nyi dráma színterel. A kormány nem véletlenül engedélyezi a játékbar­langok működését a francia-svájci határon. Svájcból várják ugyanis a gazdag idegeneket, akik szívesen vesztegetik pénzüket a civilizált vi­lágnak erre az „egzotikumára". Ami pedig a játékbarlangoknak jó, az az államnak ls Jó... A játékbarlangok fortélyai A említett 1904-es francia törvény több rendelkezést tartalmaz a hivata­los Játékkaszinók berendezését, mű­ködését, ellátottságát illetően, ám nincs olyan szabály, amelyet ne le­hetne kijátszani. A törvény elrendeli, hogy a játékházak alkalmazottai zseb nélküli egyenruhát kötelesek vi­selni, a játékbarlangok saját erő­műből kapják az áramot, állandó adó­hivatali felügyelet alatt kell állniok, nyilvántartási lapokat vezetni a ven­dégekről, ellenőrizni a belépők sze­mélyazonosságát. A krupiét a bel­ügyminisztérium nevezi kl. A rendőr­ség állandóan felügyeletet gyakorol a játékbarlang tevékenysége fölött, s gyorsan közbelép, ha a nagy Igazol­tatás ellenéra „gyanús személy" je­ÉLETÜK hajszálon függött A mikor az emberi élet csalc hajszálon függ, nem sok kell ahhoz, hogy az élet meg-3 szűnjön létezni. A hatéves An-i ka és a tízéves Števko Dolná Streda-1 kisgyermekek élete is másodperceken múlott. S ahogy az óra ketyegése számi lálja a másodperceket, úgy fo­kozódott a veszély — félő volt, hogy a hajszál elszakad, s a gyermekek arcára a mosoly mindörökre ráfagy. Május 8-án délután, mint máskor elindultak libát őrizni. A szered! Nik­kelkohó szennyvize mesterséges tavat alkot s annak közelében tanyáztak. A gondos Ankának eszébe jutott, hogy a libák szomjasak is lehetnek. Egy konzervdobozzal elszaladt a tóra ví­zért. Merítés közben apró lábacs­kája megcsúszott és a csöppség a víz alá merült. Amikor ezt Števko meg­látta, a tóhoz futott és megpróbálta testvérkéjét kimenteni. A víz mély és ő ls elmerült. A két gyerek elszán­tan viaskodott és mentette életét. De a víz győzött és a két kis test elme­rült. Időnként azonban az apró fejek és kezek újra felbukkantak. A víz alá került gyemekeket a véletlen sze­rencse folytán Majerníková pillan­totta meg, aki kétségbeesetten segít­ségért kiabált. A vízbe nem merész­kedett, mert nem tudott úszni. Ekkor érkezett a tóhoz František Jasek. Ru< hástul vetette magát a vízbe és má­sodperceken belül kihúzta a kisfiút. Széjjel sem nézett, a kislány meg* mentésére indult, akit a víz már mintegy 30 méternyire elsodort. A víz arccal fölfelé vetette fel s a cso­dával határos módon a kislány a fel­színen maradt. Jasek őt ls kimentet­te. Az életmentőt ekkor érte utói a fáradság, azonban az éledő gyermek­mosoly méltó jutalom volt. Any­nyl bizonyos, ha nem olyan önfelál­dozó, akkor a csöppségek ma már nincsenek életben. Halálukkal szülei­ket ís súlyos csapás érte volna és két tragikus gyermekbalesetet köny­velhettünk volna el, két ember halá­lát, akik még csak az élet küszöbén álltak. Hogy ez nem így történt, az Jasek elvtársnak köszönhető. Szerencse a szerencsétlenségben, így nevezhetnénk a történetet. Az eset gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt tanulságul szolgál. Különös­képpen most, amikor a fürdőidény küszöbén állunk. Főleg azok a víztá­rolók veszélyesek, ahol tilos a für­dés — ezek követelik minden évben a legtöbb áldozatot. Gyermekek, felnőttek, vigyázat! J. M. lenlk meg a játékteremben. A detektí­vek számos trükköt ellestek a felső tízezer szórakozó helyein. A legtöbb kaszinóban a rulett és a baccarat dívik, Monacóban a creps­nek is hódolnak. A rulett esetében a játékos a kaszinóval játszik: ha nyer, a kaszinó fizeti kl a nyereséget, ha veszt, a kaszinó zsebeli be a pénzt. A baccarat hazárdjáték esetében a kaszinó csak Irányítja a játszmát, a játékosok egymással játszanak. A rulettnál a leggyakoribb csalás az ún. pousette. Ketten követik el. Lényege az, hogy amikor a pörgő golyó lelassul, és megáll a számla­pon, az egyik Játékos magára vonja a körülállók, a játékban résztvevők figyelmét, közben a másik a zsetont ügyesen a nyerő szám felé löki. A rulettal szemben a crepset úgy Jel­lemzik, hogy ennél a játéknál az em­berek lassabban veszítik el a pénzü­ket. A rulettől eltérően Itt a játékos maga dobja a kockát. Éppen ezt használják kl a csalók, ós tökéletes Imitációkat használnak. Monte Carlóban nemrégen két ame­rikait csíptek el — polgári ruhás tengerésztiszteket — akik amerikai gyártmányú, bámulatosan tökéletes játékkockákkal próbáltak meggazda­godni. Mint kiderült, egy amerikai vállalat a franciaországi Játékkaszi­nók kockáinak és kártyáinak hami­sítására specializálta magát. Olyan „tökéletesített" kockákat bocsát kl, amelyekkel a játékos könnyen eléri a kívánt eredményt, elég ha a „Kék könyvben" tartalmazott használati utasítást elolvassa. Játékkártyákra láthatatlan 'tintával titkos jeleket írnak, amelyeket a Játékosok külön­leges szemüveg segítségével játszva leolvasnak. Mit nem kockáztatnának a mammonért.., A kaszinók oroszlánjai Camille Blanetól, a Tengerparti Üdülők Társaságának egykori elnöké­től származik az a mondás: „Akár a pirosra, akár a feketére tesznek, mindig a fehér győz". (Szójáték: Blanc franciául fehéret Jelent.) Ez a találó mondás a Jelenre éppen úgy Jellemző, mint a múltra. A hazárdjá­tékosok szenvedélye csakis a kaszinó­tulajdonosoknak és rajtuk keresztül az államnak hoz hasznot. Rainier herceg, Monaco államfőjének hatal­ma a játékkaszinókra épül. A Monte Carló-1 hírhedt játékbarlang részvé­nyeinek 52 százalékát Onassis, a gö­rög származású hírhedt multimillio­mos hajógyáros tartja kezében. A tő­kés világ más pénzhlénái sem viszo­lyognak az Ilyen t'sztátalan üzletek­től. Amerikában a gengsztervezérek és „szindikátusok" tartanak fenn jól jövedemező klubokat. A korszellemnek megfelelően a ru­lett és más hazárdjátékok „demokra­tizált" formál terjedtek Olaszország­ban és az amerikai államokban. Lé­nyegük az, hogy kisebb téttel több­ször lehet veszíteni. Kanadában és az Egyesült Államok Las Vegas és Reno városában (Nevada állam), ruletthoz hasonló, kistétű kockajátékokkal ta­valy 240 mi'ilió dollár bevételre tet­tek szert. Sok helyütt az automata Játékgépeket is felszerelték... A hazárdjátékok „demokratizálódá­suk" ellenére megmaradnak annak, amik voltak: emberi szenvedélyek bűnös levezetőjének, mert egziszten­ciákat tesznek tönkre, a nyereség pe­dig élősködő társadalmat gazdagít. Feldolgozta: l. í, ŰJ SZÖ 6 * 1984. május 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom