Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-11 / 101. szám, szombat

NSZK A nyugalmazott törzsfőnök A

törzsfőnök, akihez m§gyünk, a Vtctoria-Nyanza mentén lakik a cserjés táj — a bush — fölé emelkedő dombon. A nap égeti a tájat, s a keréknyomot, amelyen az öreg Peugeot-kocstval döcögünk, a legjobb akarattal sem nevzehetjük útnak... Erdőt nem látni, noha tőlünk alig tlz kilométerrel északabbra húződik az egyenlítő láthatatlan fonala, amelyről gyermekkorunkban azt képzeltük, őserdőn halad keresztül, elefántok és leopárdok birodalmát szeli ketté... Az elefántok a gulyára való telién, a két tucatnyi borjú, kecskék és csirkék egész hada mutatja, hogy a tanya lakójának asztalára minden nap gazdag teríték kerül... Először egy JASON GOR, a NYUGALMAZOTT TÖRZSFŐNÖK távolabb húzódtak, de a gepárdok, a leggyorsabb afrikai ragadozók ellen errefelé manapság ís sűrű vesszőfonatból készült kerítéssel védekeznek. Ilyen kerítések veszik körül a dombtetőkön épült kunyhókat, s a luók egyik főnökének, Jason Gor-nak házát ls. Azért Jason Gor tanyája másban ls különbözik az egyszerű halandókétól: nemcsak fehérre meszelt, négyszögletesen épült házai miatt, hanem magas, termetes, mezítlábas asszonyság lép hozzánk, s luo nyelven köszönt bennünket: „Iriyo nádi!" — „Legyenek köszöntve

ŕ ö Jason Gor elsó felesége a ha' közül. Hívja a „chief"-et, ak. az angol gyarmati uralom idején 17 ezer luo főnöke volt. Nem az egész luo népé, amely Szudánból Ide vándorolva a Victoria-tó északkeleti partja mentén telepedett le, három évszázaddal ezelőtt. Ma egymillióra teszik a luók számát, s a kikujuk után Kenya második legnagyobb, s politikailag legérettebb, leghaladóbb törzse. Jomo Kenyatta kormányában több luo miniszter van, köztük Oginga Odinga belügyminiszter, Kenyatta p tjának, a KANUnak elnökhelyettese. Jason Gor az asembói kerületben élő 17 ezer luo ura volt, s abban az időben, a gyarmati uralom alatt hívás nélkül aligha léphetett be ember a fogadószobájába, — ahogyan ml ott árnyékot keresve letelepedtünk... A legfiatalabb feleség hozott hűsítő vizet, melynek tetején citromszeletek úszkáltak, amikor belépett a tágas fogadószobába Jason Gor. Az asembói „chlef" fehér Inget, hosszú nadrágot, lábán szellős papucsot viselt. (Bizony a Nairobiban látott idegenforgalmi reklámok alapján fején bivalyszarvval, nyakában gyöngyökkel képzeltem el őt...

j ötvenhét esztendős, de hússzal kevesebbnek látszik. Igaz, sok ezei ember főnöke volt, dolga alig akadt — annál többet hűsöl hetett életében. S most ráadá sul — nyugdíjas! Mert őt és a hozzá hasonló „chlef"-eket az angolok nevezték ki, tiszt ségük az angolok kiszolgálá sát Jelentette, bár akadtak köztük szép számmal, akik szembeszálltak a gyarmati hatóságokkal. Janson Görl sem szerették a kolonialis ták... De Kenyatta pártja nak kezdeményezésére már az Uhuru (függetlenség) előtt nyugdíjazták ezeket a fönö köket. A független Kenya minden eszközzel Igyekszik felszámolni a törzsi széttagoltságot, a „tribalizmust", s az új központi igazgatásban nincs helyük a kinevezett törzsfőnököknek... J

ason Górnak hat felesége és kilenc gyermeke van — de szeretne egy hetedik asszonyt Is. Azt mondja, amikor tavaly októberben egy reprezentatív kenyai küldöttséggel Európában járt, ott megismerkedett egy csinos lánnyal. Hozzá is Jönne, de Jason Górnak nincs elég pénze, hogy repülőjegyet küldjön részére... A hat feleség persze ezt nem hallja, mert amikor férjük a szobába lépett, ők nyomban elhagyták a helyiséget Különben ls, lehet beleszólásuk? Minden férfi anynyi feleséget választ magának, amennyit akar. Illetve amennyit el tud tartani... (Persze, manapság már a luo lányok ts igyekeznek „egyetlen feleség" maradni férjük melletttj A kiválasztott barna szemű európai lány képe a falon, mellette Erzsébet angol királynő színes portréja . . Ezt bizony megcsodáljuk, mire Jason Gor zavartan leemeli a falról a királynőt. Ezen viszont már az ajtóból bekukucskáló asszonyok ls csodál...£S EGYIK FELESÉGE (A szerző felvételei) koznak, — de mégiscsak a független Kenyában vagyunkl... Mikor kifaggattuk életéről. Jason Gor kérdez: össztöndtjakról, a szocialista országok egyetemeiről, orvosképzésről Kenyának sürgősen 900 orvos ra lenne szüksége, hogy a legminimálisabb egészségügyi követelményeknek eleget tegyenek... Az angol gyarmatosítók két évtized alatt alig félszáz kenyait képeztek orvossá!... A nyu galmazott törzsfőnök ismeri Kenya gondjait, s nem vélet lenül terelte a beszélgetést az oktatásra, ösztöndíjakra A beszélgetésnek ez a része mutatja az új Időket: egy nyugdíjazott „chlef", akinek a lakosság körében ma Is nagy tekintélye van, az ország szakembereinek képzé séről, Kenya gondjairól és terveiről beszél a messziről Jött idegennel. IV em hoztunk ajándékot. Jason Gor mégsem enged el bennünket üres kézzel Egyik feleségével kakast ho zat, s azt adja útravalóul, ha már nem fogadtuk el áz ebéd re szóló meghívást... SEBES TIBOR RIPORT AZ NSZK-BÖL A földszintes Hannower A széles műútról letérve keskeny külvárosi utcákba Jutottunk. Végre elértük a félmilliós Hannovert, NyugatNémetország ipari büszkeségét. A város az Erhard féle „gazdasági csoda" reklámja, gyors fellendüléséért és építőipari eredményeiért aranyérmet nyert. Hannover peremén az európai hírű vásár pavilonjai hivalkodnak, majd beljebb összkomfortos modern lakónegyedek következnek. Nem tartottuk be a hannoveri útikalauzokban ajánlott útvonalakat. Rátértünk a Schulenburger útra és gépkocsink az autótemető mellett állt meg. Autóroncsok éktelenkedtek Itt, de ml mást ls láttunk. Az „embert boldogság és reménység" temetőjeként hatottak a nyomortanyák, barátságtalan hodályok, melyekben összezsúfolva élnek csüggedt emberek, akik örökre lemondtak arról a reményről, hogy valaha ls rendes családi otthonuk lehet. — Mit keresnek? Talán valami szépet akarnak látni?... Fáradt tekintettel szomorúan, de kissé gúnyosan nézett ránk egy öregasszony. Letette a kannát és kiegyenesedett. Na gyot sóha|tott. — Látja, vén vagyok, de azért még ellárok vízért, ötszáz lépés oda, ötszáz vissza. Oda vissza, akár az Ort álló katonák. így megy ez minden nap. Nagyot sóhajt — Magányos asszony vagyok. Már régen itt lakom, valószínű eb\ ben a hodályban halok meg. , Ötven márka nyugdíjjal még i csak nem ts gondolhatok rá, hogy elkerüljek innen A Schulenburger— Landstrasséra egy sors űzött mindenkit. Meggyőződhet róla. Persze, ha kérdezősködni jog, dugja el a fényképezőgépet, azt itt nem szeretik. Igaza volt. A schulenburgerl nyomortelep lakói nem szeretik mutogatni nyomorúságukat. Még ezeket a szánalmas viskókat Is csinosítják, amennyire leheL Szeretik a virágot, tehát nem dologtalanok és van szépérzékük. Az egyik ajtón névjegyszerű valami: Ruhe. Ez a hannoveri munkás már nyolc éve lakik a nyomortanyán Nős, van egy kislánya, Havi ötszáz mái kát keres. — Ebből nehezen tudunk kijönni — panaszkodik Ruhp. Mégsem értem, miért kell családostul ebben a széllel bélelt vacak odúban tengődnie, hisz már száz márkáért rendes szobát kaphat. — Nem kérem, sokat kockáztatnék, mert ami nálunk ma százba kerül, holnap már 150 lesz... — Elhallgatott majd szomorúan megjegyezte: — Tudom, hogy előbb utóbb megint vissza kellene térnünk. Az itteni őslakók mégis „nagy reményű embernek" tartják Ruhét. Miért? Megértjük, ha végignézzük Arends asszony „költségvetését". Két jövedelmi forrása van a hatvanéves özvegynek. Először havi 31 márka rokkantságldlj (a Bundeswehr altisztje naponta kétszer ennyit keres), másodszor 35 márka, szociális járadék, összesen 60 márka, amiből az „egyenlő lehetőségek" és a „gazdasági csoda" országában lassan, de biztosan éhen lehet halni. Nyugat Németországban több mint hárommillió hasonló öreg nyugdíjas van. 1960 óta befagyasztották az amúgy ls szűkös nyugdíjak emelését, ugyanakkor az élelmiszerek és a ruházati cikkek ára 12 százalékkal emelkedett Szorongó érzéssel távozunk a Schulenburger—I.andstrasseTÓI, az alig embermagasságú barlanglakásokból. Itt ls van egy új építmény — emeletes modern épület. — Ez a mt utolsó menedékünk — tréfálkoznak a nyomortelep őslakói. Igazuk van. A bonni hivatalok mindenkit beengednek az új épületbe, akár ingyenesen beköltöztetik. Ez ugvanis a legújabb hannoveri börtön ... I. MASCSUK BRAZÍLIAI ŰTIJEGYZETEK Nem akart szűnni a szél. Igaz, nem rakoncátlankodott, egyenletes volt a tégárámlás. Az volt az érzésünk, mintha Neptunus valahol messzire a partc/któl bekapcsolta volna csodaventillátorát. Mele^ légáramlatok keveredtek a tenger felől jövő nedves, Jód- moszat- és halszagú levegővel. A homokos tengerparton tizennyolc „jangada" (olv. zsangada) fehérlett a sötétben. Annyira hasonlítottak egymáshoz, mint tojás a tojáshoz, az ember alig tudta őket egymástól megkülönböztetni. Az egyiken nekem ls helyet szorítottak új ismerőseim, Zé és Antonio, két pernambucói halász. JANGADA Ml ts az a „jaganda"? Tulajdonképpen vitorlás tutaj, mely öt-hat Ipefatörzsből készül. Az ipefa ugyanis nem szívja magába a vizet és nem korhad el olyan hamar, mint a többi fafajták. A másfél méter széles tutaj közepén rést vágnak; a tengeren ebbe Illesztik a hajógerincet. A taton póznás zsámolyra helyezik a csalétkes kosarat, az élelmiszeres tarisznyát, egy vékony kötélgöngyöleget, a „samburát" — kosarat a zsákmány tárolására, a „cabását" — tökből vájt edényt az Ivóvíz tartására, és természetesen, mindig visznek magukkal valamilyen amulettet. A Jangada érdekessége: a szálfákat összekötő csapszegeken kívül egyetlen szög sincs a tutajban. Csapok tartják össze, meg szurkozott lián. A jangadelrók élete nehéz és veszedelmes. Mesterségük művészetét nemzedékről nemzedékre örökölték. A Jangada ma ls olyan, mint száz vagy még több évvel ezelőtt. ROMANTIKA ÉS VALÓSÁG Sok év telt el azóta, hogy Euclidis da Cunha, a brazil Irodalom klasszikusa ezt írta; a Jangadeiro a legerősebb ember. Erős, de szegény. Még nem volt olyan jangadeiro, aki bőségben élt, s nem ha „semmin állna" az ember és egyre távolodna a parttól. Már a 109. bullámon ls túljutottunk, a halászok nyugodtan csevegtek hétköznapi dolgaikról, megélhetést gondjaikról. Zé panaszkodott egy kereskedőre, akitől zsák cementet akart vásárolni, de az Illető mindig srófolta az árat, s a végén 400 cruzelrót kért érte: Antonio hallgatta a fiát, de gondolata! másfán balanszíroznak a vad hullámok tetején s minden gondolatuk: pedzl vagy nem pedzl? Megtelik vagy üres lesz a halaskosár. ALFREDO Eltelt egy óra. A kosár üres. Még egy óra morzsolódott le, de a zsákmánynak híre-hamva. Közben tűzött a nap, mintha a poko! legnagyobb kemencéjében perzseHALA SZ SORS .PARAS Z T SÓ RS aggódott volna Jövője miatt. Hányan éltek meg tisztességes aggkort? Dórival Caimmi zeneszerző egyik dalában így énekel: „Mily édes meghalni a tengeren ..." Valójában nem ls olyan szép, s a jangadelrónak nincs is Ideje romantikára Minden gondolata a halfogás, hogy legalább egy napra ellássa családját... Kezdődik a jangadelrók munkanapja. A ml jangadánk, az Urso branco (fehér medve) „személyzete" is együtt van: Zé és Antonio, a fiú és apja. A |angadán általában így oszlik meg a munka: egy ember a vitorlát Irányítja, időnkint tengervizet freccsent rá, mert a vizes vitorlavászonnak nagyobb az ellenállóképessége. A másik a taton áll és evezővel kormányoz, tartja az Irányt. Ha van harmadik Is, akkor 6 a megfigyelő, ő készíti el a csalétket. Most rám bízták a harmadik szerepét. A TENGEREN ...A tengeren vagyunk. Az az első benyomásom, mintmerre szárnyaltak. A beszélgetésből megtudtam, hogy a jangada nem az övék, egy harmadik személytől bérelték. A halászok többsége a fogás harmadáért béreli a különleges vitorlásokat. Egy új jaganda kb. negyvenezer ruzeiróba kerül, ennyit évek alatt sem képesek összegyűjteni. Antonio már 35 éve űzi a halászatot, de ezelatt csak két Jangadája volt. Az utolsó vagy három éve süllyedt el a tengeren, jómaga ls majdnem ottmaradt. Antonlónak van egy fe!n5tt fia, s a kisebbik Is már két éve Járja a tengert. Nem kell félnie az öregségtől, eltartják őt, de mit tegyenek azok, akiknek nincs családjuk? Alamizsnát kolduljanak? Nyűg díj sincs, szakszervezetek nincsenek. Életük napról napra nehezebb. Megjelen tek a segédmotoros csónakok, ezekkel aztán nehéz konkurrálnl. Nagyon a szívemhez nőttek ezek a veszélyes foglalkozású emberek, akiknek élete zsonglőrösködés a nyílt óceánon: két lábbal öt szállődtünk volna A jangadelrók azonban ügyet se vetettek rá. Minden gondolatuk a fogás volt. A halak valamikor dél tájban „kaptak rá a horgokra". Antonio mintegy három kilót fogott kl. Aznap a többiekhez képest Antonlónak és Zének nem kedvezett a szerencse. Mire elértük Pino fövenypartot, mindössze két jókora hal vergődött a zsákmánykosárban. — Az is előfordul, hogy üres kézzel térünk vissza. Ilyen a mi életünk. Még mindig jobb, mint... Zé odakiáltott a parton álló agyonfoltozott nadrágú legénykének: — Hé. Alfredo, mit gondolsz, mi jobb. halászni a jangadán, vagy éhenhalni a sovány földön, vagy golyót kapni a nagybirtokostól... — Mintha nem tudnád, hogy én a jangadát választottam — válaszolt vissza nevetvet Alfredo. — De a szegényebbek nem válogathatnak ... Alfredo, a parasztlegény élettörténete sok százezer paraszt sorsára jellemző Brazília északkeleti államaiban: Pernambúcóban, Paraíbáhan, Rio Grandé du Norte, Maranhao, Ceara, Piani államokban. Alfredo életének húsz éve alatt sohasem hagyta el a faluját, mely Maranhao állam szívében, Panamirim város közelében fekszik. Apja évtizedeken át földet bérelt a nagybirtokostól, és nagy nehezen tudott családjának megélhetést biztosítani. Egyik gyermeke sem tudta, ml az Iskola, egyikük sem rontotta el evéssel a gyomrát. A tíztagú családban hét gyermek volt. Virradatkor kivétel nélkül mind kimentek a földekre. Mihelyt anyjuk megfőzött, karonülő gyermekéve! ő Is utánuk ment. A kisbabát letette az árnyékba és segített a többinek. A parasztot mindig és mindenütt baj éri. Felkészültek rá, de 8 szerencsétlenség váratlanul következett be. Az egyik évben hirtelen aszály sújtotta a termést. Minden kárba veszett. Azelőtt is voltak száraz évek, de valahogyan kiláboltak a bajból. Talán azért ls, mert kevesebben voltak. Mit tegyenek, adósságba verték tnagukal a következő termésig. A másik évben megint aszály volt, semmi sem termett, még na gyobb volt a szárazság, mint az előző évben. Három gyermek meghalt. Altalános j» lenség. Alfredo elhatározta, hogy Réclfbe megy a rokonaihoz és beáll jatigadeirónak. A múlt hónapban négyezer cruzelrót (kb. 60—70 koronát) küldött haza, s végtelenül boldo,., pedig ő csak a harmadik személy a jangadán. Alfredo szemében a Jangada valóságos mennyország, mely össze sem hasonlítható a nagybirtokok nyomorúságos szolgasorsával, mert nehéz és veszélyes az élet a jangadán, de mégis: ÉLET. OLEG IGNATYEV BRAZIL PARASZTOK ELFOGLALJAK PARLAGON HEVERŐ FÖLDJÉT. ÜH NAGYBIRTOKUS mummmsm 1384. április 11. * tJJ SZÖ