Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-11 / 101. szám, szombat

f Épül a széles nyomtávú vasút Az ország népe néhány esztendővel ezelőtt osztatlan BrUmmel fo- < gadta a párt Központi Bizottságának határozatát, hogy Kelet-Szlo- !> vákiában fel kell épiteni az ország második kohéipari bázisát. Azóta országszerte — de különösen Kelet-Szlovákia járásaiban — naponta ezer és ezer ember beszédtémája a nagy mű épftése. A lakosság az előbbiekhez hasonló lelkesedéssel fogadta azt a párthatározatot is, amely egyúttal hazánkat a Szovjetunióval összekötő széles nyomtávú vasútvonal felépítésének kezdetét is jelentette. Különleges építkezés ez, amely újra csak hazánk iparának fejlettségét bizonyítja. Ifjúsági brigádjainknak alig két esztendő alatt csaknem 4000 köb méter földet kell megmozgatniuk, szerelőinknek több tucat hidat kell felépíteniük és ezen kívül is ezernyi feladat vár az új vasútvonal felépítésével kapcsolatban az ország népére. Hogy ezeket a feladatokat teljesítjük is, annak legbiztosabb záloga az a lelkesedés, az az ügyszeretet, amellyel hazánk népe az építkezés ütőerén tartja a kezét. Egy vasútépítő útja Ha a Hronská Dúbrava-i „Anča" ünnepélyes kiselejtezésének valamelyik évfordulóján találkozót szerveznének a volt brigádosok, alighanem csodálkozva összenéznének. Vincent Svida is biztosan csodálkozna és rajta is csodálkoznának a többiek, ha egyáltalában ráismernének. Mert idestova húsz esztendő, bizony nagy idő. Az 1948-ban alig pelyhedző állú legénykéknek már eládósorban levő lányai vannak, egyikiiknek-másikuknak — van úgy, hogy éppen a valamikor legnyurgábbaknak — „tekintélyük" nőtt. Vincent Svida is megvállasodott, zömökebb lett azóta. A valamikor dús fekete haj is deresedni kezd már iJ!t-ott... Akik akkor 1949-ben az ő partijában dolgoztak, ha visszaemlékeznek rá, még ina ls így vélekednek róla: „Svida? ö olyan technikus-típus volt világéletében". — Igazuk van. Az Ifjúsági Vasúton azonban túlságosan nem hódolhattam ennek a szenvedélyemnek. Ott lapát, csákány, taliga volt a gépesítés — Brigádvezető voltam hosszú hónapokon keresztül. így tudom, minek az alapján mértük, kl végzett derekabb munkát. A mérce elsősorban az volt, kinek milyen vastag volt tenyerén a kéreg. De hát kellett a vasút, újjá kellett építeni az országot, még akkor is, ha nem volt megfelelő gépesítés. Egy „kismillió" brigádos jelentkezett arra a néhány kilométernyi — igaz, igen nehéz — munkaszakaszra. Volt olyan is közöttünk, aki világéletében soha nem végzett testi munkát. A régebben elkényeztetett gyerekek sok esetben itt tanulták meg becsülni a munkát. Tehát nem becsülhetjük le ma sem az építőmunkának ezt a korszakát. Azóta vasútépítés közben már bejártam az egész országot. Ott voltam például Ostraván az ottani vasúti pályák korszerűsítésénél, a Szövetségi vasút építéséből sem maradtam ki, most legutóbb pedig munkatársaimmal a csend! ércátrakodót építettem fel. Komoly munka a vasútépítés, egy-egy szakasz évekig is eltart, így én valahogy minden munkahelyemet a vasútépítő iskola egy-egy évfolyamának tarlom. Vincent Svida emlékei közt kutat. Előveszi bugyellárlsát, melynek hátsó rekeszéből előkerül a régi fénykép. — Talán igaz se volt, hogy én ilyen voltam valamikor... Hanem azt még ma is állítom, hogy az Ifjúsági Vasút felépítése a szocializmus iskolájának jelentős évfolyama volt. Itt a gépeké a szó A technikus kitekint az ablakon. A felvonulási épület körül mindenütt Iromba nagy gépek cammognak. A sűrű reggeli ködben Inkább a motorok zajából lehet következtetni, hogy ezen a munkaszakaszon csupa nehéz gép dolgozik. — Bevallom, örültem, mikor megtudtam, hogy a széles nyomtávú vasút első munkaszakaszának irányítását rám bízták. Amikor azonban a szovjet szakemberek kijelentették, hogy ok ezt a vonalat másfél év alatt felépítenék, meglepődtem. A ml munkatempónkhoz voltam szokva, számomra az volt a mérce, s nem akartam elhinni, hogy reális lenne a szovjet szakemberek állítása. Az ukrajnai vasút mérnökei azonban szavaikat A vasútépítésnél a tizedmilliméier is számít. tényekkel ls alátámasztották. Pontosan megmondták, hol és inlkor építettek ök hasonló körülmények között vasutat — röpke egy év alatt. Persze, tökéletes munkaszervezéssel. És olyan gépekkel, amelyekből egyetlen példány is háromezer ember munkáját végzi. — jó, jó, mindezt elhisszük — válaszoltunk a szovjet mérnököknek, de nekünk pillanatnyilag nincsenek ilyen gépeink. — Ha akarjátok, próbára kölcsön adunk nektek néhányat — felellek ők. — És megérkeztek a szovjet gépek. Én pedig most áprilisban tanulmányútra néhány hétre a Szovjetunióba megyek a vasútépítők közé. Mert a gép csak akkor ér valamit, ha olyan ember ül rajta, aki derekasan meg is tudja „nyergelni", aki ki tudja használni a „lóerőket". Hogy a „kismillió" brigádos helyet csak néhány száz embert kelljen a vasút építésénél foglalkoztatnunk. — Figyelje csak meg az egyes szakaszok építését — mutat Svida elvtárs a gépek felé. — Ezzel a néhány masinával az első három nap alatt 8600 köbméter földet hordtunk fel a töltésre. Egyik napon sem dolgozott több ember a partiban, mint tizenkettő. Emlékszem, Hronská Dflbraván műszakonként három köbméter föld kiásása már rekordteliesltménynek számított. Szép kis összehasonlítási alap! — De hiszen az újságok annyit írtak a brigádosok toborzásáról! Csak nem valami hírlapi kacsa volt? — Éppen ellenkezőlegl Kell Ide a brigádos, nagyon kell. Csak nem akármilyen. A napokban már megérkezett a dél-morva kerület első száz brigádosa. A száz között száz különféle szakembert talál az ember. A legalacsonyabb képesílésűnek is megvan a tehergépkocsira szóló hajtási jogosítványa. De olyan Is akad közöttük szép számmal, akik már évekig buldózeren, vagy baggeron dolgozott. Villáminterjú o főtervezővel tó Kevés szavú ember Mikuláš Pavlov mérnök, a széles nyomtávú vasút főtervezője. Es — amint legközelebbi munkatársai állítják — rendszerető. Most, hogy bejelentettem magam nála, éppen egy szovjet vasútépítő szakemberrel tárgyal. Újságíró? — mondja — nem éppen lelkendezve > titkárnőnek. Várjon egy kicsit. • Miért nem szereti az AJsáffrAkat, mérnök elvtárs? — Mert szeretik túlszínezni a dolgokat. Valamelyik kollégája nem tudom honnan vette — azt írta riportjába, hogy az egyik vasúti felüljáró építésnél 70 millió téglát használunk fel. Egy másik kollegája azzal a különbséggel vette át tőle ezt az adatot, hogy a felüljáró 700 millió téglából „készült". Ezt B badarságot feltétlen hozza helyre. Megígéri? • Meg! Ha a mérnök elvtárs esirébe megmondja véleményét a széles nyomtávúról... — Korszerű építkezés lesz. Téglából mindenesetre nem építünk hidakat, felüljárókat. Ezt legfeljebb Mária Terézia korában tették. Alighanem „leégnénk" a határidőkkel, ha a hidakat nem előregyártott vasbetonelemekből készítenénk. így csinálják ezt mindenütt a világon. 9 A vasút busszá? — Nyolvannyolc kilométer. Ha érdekli: 56 hidat, 88 kilométer hosszú töltést kell az egyvágányú vasútvonal alá építenünk. Naponta átlag 12 000 köbméter földet kell megmozgatnunk. Természetesen gépek segítségével. • A terep aránylag könnySnek látszik. Mégis ennyi hidat kell építeni? — A látszat csal. Legtöbb gondunk a földmunkákkal lesz. I V '' Menet közben tanulnak az Ifjúmunkások. EGY GOMBNYOMÁS EZERNYI MUNKÁSKÉZ HELYETT Kevés enwer, de annál több yép építi az új vasútvonalat. Ha a széles nyomtávú vasutat a Vasmű ütőerének nevezzük, akkor az érc-átrakóállomást majd nyugodtan nevezhetjük az egész mű szívének. Amikor a chrudimi Transporta dolgozói feladatul kapták az átrakodó felépítését és megkérdezték tőlük, véleményük szerint mikorra készülhet el az egész berendezés, jó ideig gondolkoztak, számítgattak, aztán kimondták a dátumot: 1966. május elsején megérkezhet Sacára az első szerelvény. Akkorra az átrakóállomáson az utolsó csavarig minden a helyén lesz. — Merész dátum — mondották a vasútépítők. — Merész, de betartjuk — válaszolták a chrudimiak. Pedig nem csekélység, amit Ígértek. A széles nyomtávú vasúton sok-sok szerelvény vasérc érkezik majd a Vasműbe. Ha a vagonbillentő csak egyetlen órára is felmondaná a szolgálatot, több tucatnyi vasúti teherkocsi torlódását okozná. A chrudimi gépgyár dolgozói így nyilatkoznak • feladataikról: — Olyan berendezést szállítunk a Vasműnek, amilyen még^egy sínes ebben az országban, de még a környező államokban sem. Egy teherkocsi kiürítésére tíz-tizenkét másodpercet számítunk, így egyetlen billentő is alig egy óra alatt egy-egy szerelvényt űrit ki. A Vasmű érctartályához már építettünk egy vagonbillentöt. Olyan hangokat Is hallottunk, hogy talán az ország többi kohóipari üzemét is a széles nyomtávú vasúton keresztül látjuk majd el vasérccel. Vajon mi igaz ebből? — Hazánk kohóiparának a legbiztosabb ércbázisa a Krivoj Rog-i bányamedence. Kiapadhatatlan forrása a jobbnál jobb minőségű vasércnek. Hosszú lejáratú szerződéseink értelmében a Szovjetunió fedezi majd a csehszlovák nyersanyagszükséglet oroszlánrészét. A későbbi évek folyamán Itt rakják majd át az Ostravára irányított vasércet is. Ezért az átrakóállomás kapacitása jóval nagyobb, mint amilyent a Vasmű igényelne. Az építéssel kapcsolatban itt is leszögezhetjük: a szovjet vasútépítők megtanítottak bennünket arra, hogyan lehet lerövidíteni az építés időtartamát. Normáink szerint egy ilyen berendezésnek, mint az érc-átrakóállomás lesz, a tervezési és a munkaelőkészltésl ideje legalább 22 hónapot venne "igénybe. A szovjet tapasztalatok alapján azonban az egész építkezés Idejét lényegesen lerövidítettük. Tudja, milyen lesz az átrakodó munkamenete? — ??? — Egyetlen gombnyomás a vezérlő pulton egyenlő egy negyventonnás teherkocsi kiürítésével... — Egyszerű matematika. Csak aztán így is sikerüljön minden, ahogy most ígérik. — Mérget vehet rá! Ha nem hiszi, jöjjön el 1966. május elsején. Megiszszuk rá az áldomást! NEMZETKÖZI BRIGÁD Akik 1948-ban az Ifjúsági Vasút építésén mint kétkezi munkások dolgoztak, azok közül sokan mint tapasztalt mérnökök, vagy technikusok dolgoznak az ország sok tucatnyi nagy építkezésén. Azokat a nagy változásokat, amelyeknek 15—16 év alatt tanúi lehettünk, sokszor észre sem vesszük, szótlanul elsiklunk fölöttük. Országépitő munkánk Ilyen nagy, fontos állomásánál, mint például a széles nyomtávú vasút építčwinek megkezdése, azonban jó visszatekinteni a megtett útra. Így látjuk csak teljes nagyságában, honnan Indultunk és meddig jutottunk. A brigádvezető Prágából jött. Először úgy volt, hogy majd a fővárosban ünnepli harmincegyedik születésnapját, de később ez a terve is dugába dőlt. Pedig alighogy megmelegedett a CSISZ-központban. Hiszen a kralupyi Kaucsukgyár még csak nemrég készült el. Ott is ő szervezte az ifjúsági brigádot. Előtte meg a tušimicel villanyerőműnél vezetett egy csoport fiatalt. Morózus hangulatban érkezett Sacára. Itt már várta őt Júlia Kostelejová, egy Dukla környéki leány. — Állítólag majd én leszek a brigádosok ügyintézője — közölte vele Júlia. Nekik epü/... Kassán kihallgattam egy beszélgetést. Két pedagógus — óvó nénik — arról vitatkoztak egy játéküzletben, milyen új játékcsodákkal egészítsék ki az óvoda leltárát. — Szép babáink, kardjaink, puskáink vannak — mondotta az elárusítónő. A tanítók közül az egyik csak mosolygott. — Ugyan kérem, melyik gyereknek kell ma itt a hajas baba? Mostanában valamennyi gyerek — még a legkisebbek ts — vasműt, meg széles nyomtávosdit akar játszani. Némelyik ebadta még beszélni sem tud rendesen, de neki játékvonat kell, mert a többiek ls azzal látszanak. Egyszóval: divat lett a széles nyomtávú. Még az óvodáskorúak között is. Nem is csoda. Hiszen nekik épül ma ebben az országban minden. — Számomra is biztosan találsz majd munkát — mutatkozott be Jarko Hruška Is, a „stáb" harmadik tagja. Öt a dél-morva kerületi CSISZ-bizottság küldte az építkezésre. Az első este mindhárman komor hangulaiban tértek nyugovóra. Senkit nem ismertek még itt Košicén, azt sem tudták, milyen emberekkel kell majd együttműködniük. így kezdődött a „stáb" kelet-szlovákiai szereplése. Ma már csak mosolyognak az akkori komor hangulaton. Éppúgy, mint már másnap, a brigádosokkal való első találkozás után is jókedvük volt. — Tudjátok nekem mi tetszett rajtuk a legjobban — kérdezte Júlia a másik kettőtől. — A gyűlésen egyikük sem azt kérdezte, hogy mennyit lehet a széles nyomtávú építésén keresni, hanem valamennyien a gépek felől tudakozódtak. — Hát téged talán nem érdekelnek a gépek — kérdezte a brigádvezető a lányt. — Minden fiatalt érdekel az Ilyesmi. — Szegény „öreg" — jegyezte meg kissé csípősen a lány. — Akárhogy is veszed a dolgot — válaszolt Vašek — mögöttem már tizenkilenc éves Ifjúsági szövetségi múlt van Ezalatt sok mindent láttam. Olyan valamit azonban még sehol sem tapasztaltam, mint itt. Láttátok? Csaknem összeverekedtek, hogy melyikük kerüljön a brigádba. Képzeljétek, Itt Kelet-Szlovákiában, ahol anynyi a munkaalkalom. — Hiába, valamennyit nem vehetjük fel. Csak a legjobb szakembereket. — Szívesen egy partiban dolgoznák Dvorcsák Lajossal. Emlékeztek rá? Az a széles vállú, tagbaszakadt fiú. Láttam a segédlevelét is. Kitanult géplakatos és harmadosztályú gépkocsivezetői jogosítványa is van. Azt mondta, ő mindenáron azokra a nagy orosz gépekre szeretne kerülni. Rendes gyereknek látszik. Említette, hogy magyar iskolába járt. Júliának is megtetszett egy brigádos, ő meg Stefan Smolkot említi és utána még valami négy nevet sorol el emlékezetből. Az egyik brlgádosjelöltnek, ipariskolai érettségije van, a másik kiváló gépszerelő, a harmadik pedig most kapta meg az értesítést, hogy felvették a műszaki főiskolára. — A száznegyven jelentkező mintha csak megérezte volna, hogy 160 millió korona értékben olyan szovjet gépeket kapunk erre az építkezésre, amilyeneket nálunk még kevesen láttak. Ha nem Is kérdezték, mennyi a kereset, azért tudják, hogy aki ilyen gépeken dolgozik, annak fizetéskor a borítékja se lesz üres. — A brigádosok nemzetiségi megoszlása is érdekes. Vannak közöttük szlovákok, a délmorva kerületből érkezettek között német nemzetiségű is van... — ... Csehek is vannak Jó néhányan — vágott bele a beszédbe Júlia. — És magyarul tizen-tizenöten is beszéltek azon a találkozón. Ügy hallottam, az északmorva kerületből lengyelek is érkeznek. Ez ám az érdekes brigád. Jaroslav gondolkodik egy kicsit, majd felkiált: — Nemzetközi brigád! Az oldalt összeállította: TÓTH MIHÁLY J984. április 11. * ÜJ SZÖ 5