Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-06 / 96. szám, hétfő

Hatalmi mámor AZ ÚTON Komárom felé robog a kocst. Az útszélén piros fehér jelzőtárcsái rendőr, mellette az önkéntes polgárt, közúti szolgálat embere. Stopl Ellenőrzés. Nem mutat a bal elülső Index. A rendőr figyelmeztet rá — megnézzük, valóban nem ég benne a lámpa. Ejnye, azonnal kicseréljük a körtét... /ő dolog ez a közúti ellenőrzés, különben észre se vettük volna vak indexlámpánkat, mert a kocsiban működött a jelző. Meg ez a segédszolgálatos. Bizonyára sofőr, szabad ideiéből áldoz néhány órát, hogy megkönnyítse a rendőrök munkáját. Dicséretre méltó jellemvonás az ilyen segítőkészség. A rendőr a vezető hajtási engedélyét kéri. Úti parancs? Igen. Rendben, köszönöm. Szalutál. Es ekkor megszólal a kísértés ördöge: a segédszolgálatost kísérti meg a hatalmi mámor. Most tehetem, most nem engem igazoltatnak. Most igyuk kl fenékig az ellenőrzés gyönyöreitI Egy vacak index? Egy hajtási engedély? Ml az? Sok iguzolváy, halom papiros, böngészni benne, fontoskodó arcot vágnt, fölényeskedntl Hisz a helyzet magaslatán vagyunkI Ejnye, rendőr elvtárs, te ezt nem érzed? Meg kell szólalnom: — Ej, hát igazoltassa az utasokat isi A rendőr meglepődik. Minek Igazoltassam őket? Bosszúsan legyint. Mehetünk tovább- A segédszolgálatos csalódott. Érthetetlen ember ez a rendőr. A POSTÁN Losonc, posta-, távíró telefonosztály. ösz hajú asszony telefonálna a lányának interurbán. Nem adják a vonalat. Sokáig oár. Sürget. Halk, nyugodt szóval. Az ablaknál 17—18 éves lány. A lánya lehetne. Az egyeduralkodó megfellebezhetetlen hangja élesen szisszen a kisablakból, amikor odavágja: — Várjon! A néni vár. Végül kapcsolják a vonalat. A beszélgetés befejeztével az asszony kijön a fülkéből és fizet. Soknak tűnik, úgy véli csak három percet beszélt. — Mi közöm hozzá, hogy maga mit gondol?! — csattan az egyébként szelíd szemű leány hangja az ablak mögül. Arrogáns, pökhendi, uralkodó hang, lekicsinylő vállvonogató sértő magatartás. Mit zavarják öt ilyen hülyeségekkel az ablak... pardon a trónon?! Ez Itt hatalmi pozíció, itt a vonal, a fizetés, szóval az egész világmindenség tőle függ. Élvezi a helyzetet, Utálja a feleket és azt nem ls titkolja. Miért titkolná? Máshonnan úgysem telefonálhatnak ilyenkor. Es csodák csodája, az asszony nem ken le neki egy anyai nyaklevest, hanem szép csendben eltipeg. Mert hátha a jövő héten újra ezt a csitrit találja Itt, és akkor aztán várhat a vonalra hajnalig. No nézd csak, tlyen „pozícióban" ts meg lehet félemlíteni az embert? Sajnálom a nénit. De még lobban a lány leendő férjét. Mert a házasság, az lesz csak az igazi pozíció! MINDENÜTT? NEM? ... Es áz elárusító napóleont pózban harsogja: Nincs! A vízvezetékszerelő nérói fölénnyel mondja: Nem iehet! A rádiójavító Rettegett Iván módiára parancsolta: Jö] j jön egy hónap múlval Mert tőlük függ valamit Mert élvezik egyeduralmunkat, és akkor ts uralkodnak, amikor feladatuk a szolgálat. Arra, hogy az ember olyan helyzetbe jut, amelyben mások ügyesbajos dolgainak elintézése tőle függ, csak egyféleképpen lehet reagálni: átérezni a nagyobb felelősség tudatát, tudatosítani, mi ts nyugszik az ember vállán. Ezt minden pozícióba, vagy „pozícióba" jutott ember érzi. Csakhogy az egyik munkájával ad ennek kifejezést, a másik meg — uralkodni kezd. Tökéletesen mindegy, hogy a római birodalom sorsa, vagy csak a telefonszámla összege függ tőle. Uralkodni — de jó! Ha ostoba az ember és jellemtelen. Mert a felelősségét igazán tudatosító ember — a megfelelő ember a megfelelő helyen — sohasem uralkodik. Annak a pozíció többletmunkát és többlet-gondot okoz. Rendőrnek, telefonosnak, királynak egyaránt. Nálunk nincsenek királyok. Ez Igaz, de vannak pozíciók. VILCSEK GÉZA Eszte r néni nincs egye dü Falevélfonnyasztó ószi reggelre ébredtek a kastély lakói. Hűvös, párás a levegő. A tejeskávé után azonban mégis benépesedik a hektárokra menő tágas park Az öregesen csoszogó léptek alatt meg megcsikordul a durva szemcsés homok. Furcsa világ ez itt. Mintha az élet ls megöregedett volna. A patinás tetejű kastély, az évszázados fák a parkban és azok a hajlott hátú, fáradt léptű emberek annyira együvé tartoznak. A „lakók" közül jónéhányan már esztendőket töltöttek Itt. Jóformán valamennyi fát, bokrot Ismernek. Megvan a kedvenc pihenőhelyük, tudják melyik padon esik a legkényelmesebb ülés. Most is egy kis levegőt szívni és szemet hizlalni indultak, ha ugyan akad még számukra valami új a házuk táján. Az évszázados tölgyek, a felhők felé kapaszkodó jegenyék számukra már elvesztették varázsukat. De talán a kerítésen túl... Ott, ahol napjában kétszer is megáll az autóbusz. Néha csakúgy önti magából az embereket... A kastély toronyórája mély hangon üti el a kilencet. A homokszürkére mázolt autóbusz portkeverő sietséggel szinte percnyi pontossággal érkezik. Utána újból a mindennapi kép. Utasok szállnak ki, utasok szállnak be, majd mérges berregéssel indul útjára, port, benzinbűzt hagyva maga után. No, de várjunk csak. Mégis akad valami, amibe belekapaszkodhat a kíváncsi tekintet. Lám csak furcsa tétova idegent ls hozott a busz. Üj lakó érkezett volna? Majd elválik. Az autóbuz már valahol a fő úton nyelhette a kilométereket, a helyben maradt utasok ls szétszéledtek, csupán egy tetőtől talpig feketébe öltözött anyóka toporog tanácstalanul a megállónál. Ha a fürkésző tekintet nem venné azonnal észre a bal karjára akasztott jókora batyut, könnyen azt hihetné az ember: temetésre érkezett. Hosszú percekig álldogál ott tanácstalanul, csak a fekete kendő alól jövő tekintetével tapogatja végig az ismeretlen környezetet. Hosszabb ideig nézegeti a fák közül kitárulkozó kastélyt, a fűzöldre festett drótkerítést, aztán ránt néhányat a karjára akasztott batyun és lassú, nehézkes léptekkel elindul a nagy szárnyas vaskapu felé. Amikor egészen közel ér a bejárathoz, többször ls elolvassa a nagybetűs feliratot: „Nyugdijasok, öregek otthona". Itt volna hát? Szótlanul áll a nyitott kapu előtt. Még egyszer hosszan visszanéz. Vajon mire gondol? Talán a múlttól búcsúzik? A bentiek már csalhatatlanul felismerték az „új embert", az új lakót. Annak idején valahogy ők is így búcsúztak attól a másik világtól, amelytől akarva nem akarva meg kellett válniuk. Legtöbbjüket a mostoha sors űzte Ide, mert akármit Is mondunk, sok családban az öregnek még ma is csak addig van becsülete, amíg várhatnak tőle valamit. És ha már megkoppasztották, sok esetben a száraz kenyér ls panaszos számukra. Ne legyen hát panaszos, — gondolják ilyenkor ők... Akad még hely számukra, ahol szívesen fogadják őket, gondoskodnak róluk. De a szakítás még így ls könnyet csal a bátortalan tekintetekbe. A fekete ruhás néni maga elé meredő tekintettel lépi át a bejárat küszöbét. Jóformán tudomást sem vesz a reá szegeződő, kíváncsi, kutató tekintetekről. Csak akkor néz föl, amikor valaki megemeli a batyuját. Vastag bajuszú 40 körüli férfi, aki könnyít a batyun, másik kezével pedig az öregasszony ráncos keze után nyúl. — A gondnok vagyok — mutatkozik be. A nénike tudja a tisztességet. — özvegy Klskúti Eszter — mondja alig hallhatóan. — Már vártuk, Eszter néni. Nyugodjon csak meg... Felejtse el, ami történt... Ml már tettünk lépéseket az érdekében. Most a legfontosabb, mielőbb otthon érezze magát nálunk ... — özvegy Klskúti Eszter — mondja az egyik régi lakó társaságában Ismerkedik az új környezettel. Bejárják a kertet, s amikor megunják a sétálást, megpihennek az egyik festett lócán. Eszter néni első benyomásalt próbálja valahogy Összeillesztgetni. Milyen kedves ember a gondnok, az ebéd ls Jó volt. Hónapok óta az első olyan ebéd, amelynek nem vette el az ízét a felpanaszolás. Az emlékezés szárnyán azonban új ból csak túl repül a szűk környeze tén. Magával viszi ismerősét is, aki szótlanul ücsörög mellette. Jól emlékszik még a történtekre, hogyisne emlékeznék. Fél esztendeje sincs annak, amikor a fővárosban végleg búcsút mondott a munkahe lyének. Mosodában dolgozott. Fé^őt már több mint egy évtizede elveszítette, mivel a gyerekáldás hiányzott családi életükből, nagyon, de nagyon egyedül maradt. Egyedül? Munkahelyén ezt soha nem érezte. És amikor végképp búcsút mondott a mosodának, hogy szorongatták a kezét. Milyen jó erre most visszagondolni, még virággal ls kedveskedtek a lányok. Megcsókolták, megölelték, mintha csak anyjuktól búcsúznának és szép öregséget kívántak neki. Az üzem Igazgatója ls azt mondta, hogy hetven esztendő után Igazán ráfér a pihenés. A búcsúzkodás után érezte csak, mennyire egyedül van a városban. Emberek közé vágyott. És felvetődött benne a gondolat; ml lenne ha vidékre menne lakni. De kihez? Persze, hogy Janiékhoz. Csengődi Janiékhoz, az unokaöccséhez. Mindig jó volt hozzájuk, amikor építkeztek, soha nem tagadta meg tőlük a segítséget Talán az új lakásban neki is szorítanak helyet. Ha meg nem? Van egy kis megtakarított pénzecskéje. És amit lehet, pénzzé tesz. Talán a közelükben vehet egy kis házat ls. És ha egyszer véglegesen búcsút kell mondani az életnek, úgyis Janiéké lesz minden. Megindult a tapogatódzó levelezés. A válasz pedig mindig egyértelmű volt: adjon el mindent, amit lehet és jöjjön minél előbb. Két hónap sem telt bele, és Eszti néni vonatra ült. Csak a legszükségesebb dolgokat vitte magával, a többit már előzőleg eladta. Kopottas kézitáskájában azonban szép kis összeg lapult. Az állomáson jani várta családostól. Otthon pedig szép szoba, megvetett ágy. Még ma is emlékszik Jani hízelgő, kedvességtől csöpögő szavára." Eszter néném ez a szoba egyelőre a magáé, aztán majd meglátjuk." Az egyik este éppen vacsorázás közben Jani csak úgy mellékesen megjegyezte: — Vasas Pista, a harmadik szomszéd fel akarja szedni a sátorfáját. Éppen most hallottam, hogy szeretne túl adni a házán. Ügyes kis ház.. Majd nevetve így folytatta: — Éppen Eszter nénémnek való. A házhistória egyre gyakrabban került szóba janiéknál, és a beszélgetés mindig valahogy így fejeződött be: „Jó lenne, megfelelne Eszter nénénknek?" A néni értett a szóból. Minek is maradna Janiék nyakán? Rövidesen megtörtént az egyezség. Eszter néni pénztárcája kiürült, de volt egy csínos kis háza. Aztán Jött az átíratás. Jani azt javasolta: ha már Eszter nénijük úgy is nekik szánja, sokkal egyszerűbb volna, ha már most egyenesen rá Íratná. Minek egy gondból kettőt csinálni... Az átíratás megtörtént úgy, ahogy Jani akarta. Ö pedig viszonzásul aláírt egy kötelezvényt, amelyben kijelentette: özvegy Kiskúti Esztert haláláig minden szükségessel ellátja. Igazi jó rokonhoz méltóan mindent elkövet, hogy a kedves nagynéni semmiben se lásson szükséget. Megígérte azt is, hogy Eszter néninek a reggelit, az ebédet és a vacsorát házhoz hozzák. Így ls történt. Eszter néni csupán akkor kezdett elgondolkodni, amikor hetek múltán egyre hígabb lett a leves. János felesége pedig többször is példázgatott, hogy így meg úgy, drága a koszt, bolond ember az, aki valakinek az eltartását magára vállalja. Mit tegyen hát, hogy ne kelljen panaszos kenyéren élnie/ Éjszakákon Az Ilyen példálózás nem maradt hatástalan. A panaszos szavak marták, megkönnyeztették Eszter nénit ;y ne kel In le? Éjs át gondolkodott saját sorsán, majd az egyik alkalommal azt mondta Ja ninak: — A nyugdíjamból átengedek nek tek minden hónapban 300 koronát a háztartási kiadásokra. Elmúlt a tél, ronggyá foszladozott a hótakaró, amikor Eszter nénit sú lyos betegen kórházba szállították. Az orvosok azt mondták: az Idegei mondták fel a szolgálatot, a szívével is baj van. Janiék részéről a rokoni szeretet látszólag újból visszatért Eszter né ni kezelőorvosát jóformán mindennap felkeresték. Sopánkodva, kezük ket tördelve érdeklődtek a kedves rokon hogyléte iránt. Az orvos mit sem sejtve, részletesen beszámolt a beteg állapotáról. Janiék emlékezetében azonban csak egyetlen egy mondat maradt meg: „Az eset Igen súlyos, legyenek mindenre elkészül ve". Szomorúságot, sajnálatot színlelve búcsúztak az orvostól. Útközben, ha ismerősökkel találkoztak, nem fogytak ki a panaszból. Otthon azonban maguk között már döntöttek. Vevőt kell keresni a házra, miért ne adhatnák el, hiszen az övék, a halottaknak pedig aligha kell lakás... Vevő rövidesen akadt. Az emlékezés egy pillanatra itt megszakad. Eszter néni zsebkendőt húz elő ráncos szoknyája zsebéből. Szomszédja szótlanul nézi, amint felszárítja a kövér könnycseppeket. — Csak akkor tudtam meg mi történt, amikor felgyógyultam — panaszolja tovább Eszter néni. — Aljasul becsaptak. Amikor rájuk nyitottam az ajtót, úgy néztek rám, mint egy kísértetre. Egyre csak azt hajtogatták: „A házat már eladtuk. Az új tulajdonos bele is hurculkodott". Majd azt mondták: „Maradjak náluk, valahogy csak megleszünk. Nem, egy percig sem maradhattam. Hogy ezek után mi történt, azt már tudjuk. Eszter néni autóbuszra ült. Batyuval a karján és 29 koronával a zsebében lépte át azt a bizonyos kaput A levélhullajtó fák ágai között szél nyargalászik. Hűvös, borzongató szél. Eszter néni szorosabbra fogja magán a kopottas mellényt. Már nem sír, csak nagyon, de nagyon sápadt. Bent, a tágas ebédlőben pedig föltálalva várja a meleg vacsora. Amíg a puhára párolt oldalast csipegeti, folyton az jár az eszében: vajon új otthonában milyen lesz az álma. És nini, evés közben hirtelen fölnevet. Fájdalomból fakad ez a nevetés, keserű kínból, amelyet nem mindenki ért meg, majd hirtelen szomszédjához fordul. — Soha nem hittem volna, hogy valamikor nekem is kastélyban terítsenek és kastélyban vessenek ágyat. A történetnek vége. Vége? Nem, nincs vége. Ne felejtsük, nem kitalált dolgot tálaltunk az olvasó elé. A fenti esetet maga az élet írta. Szomorú eset ez, de Eszter néni már nincs egyedül. A társadalom kelt védelmére. Otthont, kenyeret adott neki és igazságot szolgáltat. Janiék rövidesen a vádlottak padjára kerülnek. Vagy talán még fölébred bennük a lelkiismeret? Reméljük így lesz, azért is hallgattuk el a szereplők igazi nevét. SZARKA ISTVÁN Anatolij Bobonyint hajógépek kiváló szakértőjének ismerik a kazanyi folyami kikötőben. Bobonyin már több éve egy folyami hajó kapitányának helyettese. Képünkön A. Bobonyin saját készítményű motoros szánon jött el „hajójához", , jC?K—JASZSJJ |6ilv.| Moszkvában a minap tavaszi divatbemutatót tartottak. Felvételünkön egy ízléses nercsállal díszített könynyű tavaszt kabátot láthatunk. (CTK — TASZSZ felvétele) A PRÁGAI Petfln hegyen levő kilátótoronynál 3,5-ször magasabb a Karlovy Vary melletti vfesovi villamosmű 200 méter magas vasbetonkéménye, amelynek építését e napokban fejezték be. A mintegy 8000 tonna súlyú kémény átmérője az alapzatnál 15 és tetején 7,25 méter. EGY NYUGATNÉMET sugárhajátsú katonai repülőgép, amely a NATO szardínia! légi támaszpontja felé tartott — lezuhant. A pilóta a repülőgép roncsaiban lelte halálát. LEHÁR derűs operettjének — a Víg özvegy-nek brüsszeli bemutatója után a szövegíró örökösei pert indítottak Maurice Béjart francia rendező ellen, aki a vidám jelenetek közben éhező munkásokat és hátborzongató háborús jeleneteket vetített a színpad hátterére. A darab végén hangszórókon felerősödő fegyverzaj és bombák robbanása adott a „Víg özvegynek" egyéni színezetet. Szeszélyes oz áprilisi idüióros A hosszú, zord tél után múlt héten végül tavaszias, enyhe volt az időjárás. A hőmérő napközben 15— 18 fokot, s a hét vége felé 18—20 fokot mutatott. Ogyallán és Malé Bieli-' cén pénteken 22 fokot. Kamenice nad Cirochouban pedig szombaton ugyancsak 22 fokot mértek. Még melegebb volt az idő a Balkán-félszigeten. A délutáni hőmérséklet Jugoszláviában, Bulgáriában és Romániában helyenként elérte a 24—26 fokot is. A Skandináv-félszigeten, a Szovjetunióban ugyanakkor még mindig aránylag hideg volt s a nappali hőmérséklet többnyire fagypont és plusz 5 fok között mozgott. Ezt elsősorban a Lengyelország és Németország fölött elhaladó, Franciaországig és Angliáig nyomuló északi-sarki hideg légtömegek okozták. Európában jelenleg a Közép-Olaszország fölötti nagyon alacsony légnyomás határozza meg az időjárás jellegét. Az Atlanti-óceán fölött — az Azori-szigetek térségében — ugyanakkor magas a légnyomás és egy további van kialakulóban a Skandináv-félsziget közepe fölötti légitérben. A Közép-Olaszország fölötti alacsony légnyomás később előreláthatólag egészen a Kárpátok fölé kiterjed, majd Ukrajna fölött elhaladva északkeleti irányba nyomul. E légtömegek hátsó szegélye mentén észak felől hideg levegő áramlik hazánk területe felé. A hideg levegő hullámai megismétlődő esők kíséretében már szombat délután elérték Morvaországot, majd Nyugat-Szlovákiát is. E héten általában nagyon változékony időjárás, eleinte sűrű felhőzet, és helyenként futó esők várhatók. A hét első felében csupán 6—10 fok nappali és 1—4 fok éjjeli hőmérsékletre, s derült éjszakákon helyenként gyönge fagyokra számíthatunk. A hőt második felében 10 fok fölé emelkedhet a nappali hőmérséklet, tehát Ismét enyhébb idő várható. f, Ff C] SZÖ 6 * 13B4. április 6.