Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-25 / 115. szám, szombat

Ä kacsalábon forgó kastély varázslója 1/ 1 KOPOTT SZÜRKE UAZ a prágai Bertalan utcában. Az első pillantásra Inkább raktárépületnek tűnik mint a tündérmesék kacsalábon forgó kastélyának. Ám a mesékben, csakúgy mint mindennapi életünkben, a külszín gyakran csal. S ezúttal sincs ez másképpenl Hisz a szürke, ósdi épület már a múlt században fogadta J. Kajetan Tylt, Božena Nemcovát, K. HavlíCekBorovskýt, Ján Nerudát, valamint F. Palackýt, falai kőzött. És napjainkban? Napjainkban pedig valóban mesebirodalommá változtatta JlRl TRNKA, a nagy varázsló. Elvarázsolt lovagok és tündér kisasszonyok, írástudók és bohócok, katonák és zenészek, parasztok és mandarinok várják a kastély varázslójának bűvös érintését, hogy aztán életre keljenek, könnyekre és kacajra kényszerítsék a nézőt, aki a bábukkal együtt pillanatok alatt a valóságból a csodák világának mezsgyéjére került. NÉGYSZEMKÖZT A „VÖRÖS WALT DISNEYNÉl" JIM Trnkát, az államdíjas bábfaragót, rendezőt, dramaturgot, festőt és szobrászt, s csak úgy mellesleg hazánk nemzeti művészét, nyugaton már vagy tíz esztendeje a kommunista blok Walt Disneyének hívják. Most itt ülök szemben ezzel a nagy művésszel. — Hogy hol és mikor kezdődött, nehéz megállapítani. Nagyanyám bábukat készített, fából és rongyból. A plzenl bábszínházba már akkor elJárogattam, amikor még Karel Novák, a hagyományos cseh bábjátszás híve volt ez Igazgatója. A középiskolában pedig Skúpa volt a rajztanárom, Spejbl és Hurvínek szülőatyja, aki azt vallotta, ma már nem lehet úgy játszani bábszínházat mint Matéj Kopecký korában. Kilencéves voltam, amikor Skupa tanár könyvvel jutalmazott meg, mivel a legszebb Paprikajancsit én készítettem el. Ez volt az első siker. Boldog voltam nagyon. Boldogságom azonban nem soká tartott, apám tönkre ment, kis műhelyét bezárták. Félbe kellett szakítanom a tanulást. Cukrászinas lettem, majd lakatos a Skoda-műveknél. A bábukról azonban nem feledkeztem meg, esténként mindig Skupa bábszínházában voltam, bábukat készítettem, rendeztem, játszottam... Két kemény évet éltem át. Végül ls Skupa segített. Neki köszönhetem, hogy a prágai Iparművészeti Iskolába bejuthattam. A bábukról itt sem feledkeztem meg, clownokat, görlöket készítettem ós díszleteket terveztem Skupa színháza számára. És saját gyönyörűségemre Shakespeare, Mozart és Maeterllnck figurákat faragtam, meg Don Quijotét ós Sancho Panzát. Akkor még nem tudtam, hogy néhány évtizeddel későbben visszatérek hozzájuk. Magamban azonban éreztem, hogy a bábuk lesznek a sorsom, s elejétől arra készültem, hogy... — Hogy varázsló legyen, élettelen apró fabábuk életrekeltője — teszem hozzá, s Trnka némán bólint. Ezerkllencszázharmlncötben a huszonhárom éves Jifí Trnka elvégzi az ipariskolát. Kezében kitűnő bizonyítvánnyal áll az élet kapujában, s nem tudja, ml tévő legyen. Visszamegy Plzeňbe, saját bábszínházzal próbál szerencsét, sikertelenül. A város kicsi két dudás számára. Trnka visszatér Prágába, s ezerkilencszázharmlnchatban megalapítja a Rokokóban a Faszínházat. Jóllehet az elején vannak sikerei, mégis rádöbben, hogy még Prága ls kisváros. Különösen, ha egy modern kísérletről van szó. Tanácstalan, nem tudja, mint kezdjen. Majd könyveket Illusztrál, Közben Hitler megszállja Csehszlovákiát. Néhány hazafias gondolkodású cseh könyvkereskedő ráeszmél arra, hogy a jó és szép cseh könyv több mint üzlet, fegyver is, az erőszakos elnemzetlenítfis ellen! Így aztán Trnka, Svollnský, Zábranský és Bouda grafikai szempontból eddig még soha nem látott színvonalra emelték a cseh könyvet. Negyvenegyben Jlfl Freyíával a Nemzeti Színházban dolgozik. Színtér és díszlettervezőként. Shakespeare Téli meséjét Ismét a cseh nemzeti öntudat megszilárdítására használja fel, csak úgy mint Kllcpera, Jirásek dráTrnka munka közben máit, Smetana operáit. A nácik közbelépnek, Trnka otthagyja a színházat. Fest: tájképeket, portrét, színházi és cirkuszi környezetből jelenteket. Megfesti legnagyobb vásznát, a Betlehemet, amelynek motívumai még nagy szerepet játszanak művének további fejlődésében. Sikere azonban nincsen, a kritika azt kifogásolja: bábukat festi De megismeri Brueghel, Rembrandt, Watteau és Corot alkotásait tudása terebélyesedik. És visszatér az illusztrációkhoz. A Grimm-testvérek mesélnek és Hrubín gyermekverselnek illusztrálásával művészetének további nagy fejlődéséről tett bizonyságot. De a bábukról most sem feledkezik meg. Aztán elérkezik ezerkllencszáznegyvenöt májusa, s Rlbalkó marsall katonái vadul vágtató tankokon hozzák a szabadságot. ZÖLDET MUTAT A BÁBUKNAK A SZEMAFOR — Ügy éreztem elérkezett az idő, a bábfilmek gyártásának Ideje, szabad az út. Rövidesen el Is készítettem az első bábfilm tervét. A Répát ültetett nagyapó című cseh népmesét dolgoztam fel. A film azonban mé« ezúttal sem valósulhatott fel. A rajzolt filmek kollektívája ugyanis felkért, legyek a vezetőjük. Elfogadtam és három hét alatt megszületett az első, valóban cseh rajzolt film. Nevetni fog, mondja Trnka, ez a film a „Répát ültetett a nagyapó" volt. A Trnka vezette kollektíva rövidesen további három rajzolt filmmel lepte meg a világot. És Cannesben a „Petrovskyék meg az állatok" című Trnka-film 1946-ban már díjat nyer. A világ fllmszakértők meglepve figyelnek fel az új művészi megnyilvánulásra és Stephen Bosustow amerikai rajzoltfilm rendező, aki Walt Disney tanítványa és mindeddig nagy híve volt, a Trnka filmeket Disney világuralma elleni első lázadásnak, még pedig sikeres lázadásnak nyilvánítja. Jifí Trnka azonban tudja, hogy mindez átmenet, hogy varázspálcáját csupán a bábfilmekben tudja eredményesen használni. Búcsút mond a rajzoltfilmnek és 1947-ben a Biennalén, majd Brüsszelben már díjat nyer a „SpalíCek" — első bábfilmjével. A Spalíőek után Andersen Fülemüléje következett és a további arany, meg ezüst érem. Ä Fülemülében már a mindentudó varázslót látjuk munkában. A nemzetközi kritika pedig egyhangúlag állapítja meg, hogy EJzensteJnen kívül eddig csupán Trnkának sikerült a mondanivalót filmen, dialógus nélkül, képpel és zenével kifejezni. A Bajaja további sikert jelent. De ekkor már 1950-et írunk. NyugatNémetországban megalakult a militaristák új állama és a határon túlról mindre vészesebben hangzik a revanslszta Jelszó „Es kommt der Tag!" De Trnka még nem felejtette el a protektorátus rémnapjait. Megfilmesíti Jirásek őcseh legendáit. Ez az ő válasza. A filmben felvonul a szabad cseK nép történelme. Befejező részében pedig, amikor Cestmlr és népe a rájuk törő „luckiak" ellen készül az utolsó harcon felcsendül a kar éneke: „És ha halál vár is rám e harcban, enyélmre győzelem. Sorsunk szerencsés. Aggok dalaiban örök Időkre élünk majd, s szabad utódodokat bátorltunk." A címzett nem Ismeretleni Ezután Svejk következik, háromszor ls. Majd átmeneti hűtlenség, hogy két esztendő után a varázsló Ismét visszatérjen a szürke háznak álcázott kacsalábon forgó kastélyba, Imádott bábujal közé. Közben a kitüntetések szinte zsákostul jönnek Párizsból, Edinburghból, Indiából, Locarnóból, Londonból, New Yorkból, Algírból, Oberhausenből, Montevldeóból... És Trnka újabb, életének eddigi legnagyobb varázslataira készül. A férfi Trnkában felébrednek a gyermekkor és az Ifjúság shakespearel figurái, hogy aztán alakot testet öltve jelenjenek meg a széles vásznon. SZÜLETIK A SHAKESPEAREI PANTOMIM Trnka ötvenhét tavaszán már a Szentivánéji álom megfilmesítésén dolgozik. Shakespeare, szavak nélkül, Shakespeare, mint balett és pantomim! A bábuk mozgásritmusa ugyanis sokkal gyorsabb, mint a színészek kísérő szava és ezért Trnka a Szentivánéji álomból száműzi a beszédet. Ö maga írja át filmre a shakespearel szöveget, s bűvészügyességű ujjal segítségével teremti meg Thézeueszt meg Hermlát, Vackort és Zubolyt, Lvzfaiidert a költőt, valamint Puckot ezt a bájos és csintalan jó mákvlrágot... Testecskéjüket sem faragja fából, ezúttal új, gumiszerű anyagot használ. És filmjében él a film minden olyan lehetőségével, melyet a térbellleg korlátolt színpad sohasem érvényesíthet Trnka varázsol, alakjai táncolnak, mulattatnak és oktatnak, a film egy vidám, shakespearl reneszánsz-körkép, teli trnka-poezissel. Az eredmény: kettős csatanyerés. Űjabb nagvdíj és a nézők igenlése. Trnka legyőzi az ezerfejű Cézárt. „Jifí Trnka a bábjáték géniusza, a kommunista blokk Walt Disneye", Írja a Szentivánéji álom bemutatása után az amerikai Time filmszakírőja. „Ilyet még nem láttunk" — mondja a New York Post tudósítója Cannesből. És Dél-Amerikában Trnkafilmfesztiválokat rendeznek. — Megható volt, mondja Trnka, amikor Rióban feketébe öltözött parasztok csoportja szólított meg egy előadás után, s könnyezve szorongatta a kezemet. Nyolcszáz kilométert tettek meg ezek a kivándorlók az őserdőből. 30—40 év előtt az éhség űzte el őket hazájukból. Hlgyje el, ez volt számomra a legnagyobb kitüntetési Trnka azonban még nem mondta kl a végszót. Ezerkllencszázhatvanháromban a Vencel-téri Praha moziban, új Trnkafilm fut, a „Kibernetikus nagyanyó". Nézők és kritikusok nagy része most ls tanácstalan, akárcsak a múltban már jő néhányszor. Mert a Bertalan utcai varázsló ezúttal Is újjal lepte meg híveit és ellenzőit. A Kibernetikus nagyanyőban Trnka, a bábjátékok varászlója. Erenburg • * Y < * • HffiC lift HUMOR ® HUMOR • HUMOR A pajkos Puck mellett állt kl, hirdetve, hogy az emberi érzést nem lehet semmiféle mechanizmussal helyettesíteni, sem pedig a művészetet a technikával! Igen, a művészetért és az emberiességért lépett porondra jifí Trnka ez a reneszánsz típusú sokoldalú ember, aki festő és szobrász, rendező és kissé zenész ls egy személyben, s mint filmrendező természetesen technikus ls. Trnka világa a bábuk mesevilága. Varázspálcájának bűvös érintésére színes álmok és rejtett Illúziók kelnek életre és öltenek testet, ahol a jó mindig legyőzi a rosszat, ö maga mégis a mai élet mély ismerője. Hősei pedig, öltözzenek bármilyen mezbe, modern mai emberek, a ml problémáinkkal, jő és rossz tulajdonságaikkal. Mert Trnka a Jóért, az Igazságért harcol. Csak úgy mint régi eszményképe Shakespeare, az avonl hattyú, aki Iegjátékosabb alkotásaiban a rossz, az emberi gyarlóság ellen küzd. Azt ostorozza, pellengérezi kl, még akkor Is, ha szándékát oly bájos strófákkal leplezi mint azt a Szentivánéji álomban is teszi: ,Jla mt árnyak nem tetszettünk, Gondoljátok, s mentve tettünk: Hogy az álom meglepett, S tükrözé e képeket.. ŕ S ez a shakespearel négy sor Trnka művére is érvényes! BARSI IMRE C o SO CO C — OJ ľ J t» M PETR KETTNERi Kocsirúdon keresztül, előre a győzelem felé P

etrmlchl, a kocsis, elsőnek lépett be a kollektíva lóistállójába. A toronyóra épp nyolcat ütött. A kocsis még álmosan Hanzához, a herélt lóhoz és Betkához, a kancához lépett,^ fejükön megigazította a kötőféket, és kivezette ókét az udvarra. Megszokott mozdulatokkal, szinte gépiesen fölszerszámozta a két lovatl Amikor azonban a szíjakat a kocsirúdhoz próbálta erősíteni — a fenébe is, mi történt itt? — kiderült, hogy a rúd törött. Petrmlchl, a kocsis, nem sokat törte ezen a fejét. Átnyúlt Pavlát kocsis szekeréhez, kivette annak a rúdját, a maga törött jószágát pedig odarakta a helyére. Azután kivitte a trágyát a mezőre. Terhével még a Krisztus-keresztig sem ért, araikor belépett az Istállóba Pavlát, a másik kocsis. A szeme kicsire zsugorodott az álmosságtól, amikor kivezette két lovát, Vaseket ós Mindát az Istállóból, gyakorlott mozdulatokkal felkantározta őket, ahogy már Ifjú kora óta megszokta. Amikor azonban a szíjat a kocsirudhoz próbálta erősíteni, észrevette, hogy a rúd törött. Hírtelen elmúlt az álmossága. Valami hiba lehetett Itt a kréta körül. A rúd két darabban hevert a földön. Pavlát kocsis egy szempillantás alatt kicserélte a rudat egy jóval, amit Havranek kocsis mellette álló szekeréből húzott elő. Fuvarjával a templomnál lehetett, amikor Havranek az Istállóba lépett. Kitűnő hangulatban volt, remekül aludt, még fütyült Is Jókedvében. Kivezette Fuxot és Zandát az Istállóból, gyorsan és figyelmesen felkantározta a lovakat. Amikor azonban a szíjat a kocslrúdhoz próhálta erősíteni, abbahagyta a fütyülést, sőt a mosoly is az arcára fagyott. Jobbra nézett, balra sandított, és minden teketória nélkül levette Navratll szekeréről a jó rúdat. JERZY BARANOWSKY: A könyvelőnő Lenyugodott a nap, a hőség enyhült. Egyhangúan kelepelt a faluban a gólya. A szövetkezet gulyája nagy porfelhőt kavarva baktatott haza. ilyenkor már az emberek is visszatérnek a mezőről. Zoska kint ült a tornácon. — Jóestét — köszöntöttem, és elővettem a jegyzetfüzetemet. — Mi újság a termelőszövetkezetben? Milyen lesz a termés? Látom, elég szép. Persze tudom, hogy kevés a munkáskéz, még vannak nehézségek. — Sajnos, csalódást kell okoznom magának — válaszolta Zoska, miközben rámmosolygott. — Egyáltalán nem vagyok tájékozott ezekben e kérdésekben. A mezőgazdasági termelés problémái távol állnak tőlem. Nem ezen a területen dolgozom, könyvelő vagyok. Az Istállóból kihallatszott az ökör bőgése. — Kérem, ne nyugtalankodjon, ez Tuba — mondta Zoska. — Nem kell félni tőle, amikor vidám klsborjú volt, még őriztem Is. Most már egy órája bőg, olvasni sem tudok miatta. — De miért bőg annyira? — kérdeztem. — Szomjas a szegény pára, azért. Igaz, hogy oktalan állat, de azért mégis Jelentkezik. Az árnyékok egyre hosszabbak lettek. — Csak már jönnének a szüleim a mezőröli — Zoska ásított és elővett egy csomag cigarettát a zsebéből. Rágyújtottunk és némán fújtuk a füstöt. Az úton egy trágyásszekér haladt. A könnyű szél felénk hozta a trágya szagát. — Pfuj, pfuj — rázkódott össze Zoska, miközben befogta az orrát. — Már úgy szeretnék szabadságra meaMég el se érkezett a községi legelőre, amikor belépett az udvarra Navratll. A jászolból lekötötte Petiket és Lezut, és kezdte fölkantározni őket. Amikor azonban a rúdhoz ért, olyan hangos káromkodás csúszott kl a torkán, hogy zavartan nézett körül. Miután azonban ő volt az utolsó, és most már csakugyan nem állott több szekér az udvaron, ahonnan ép rudat lehetett volna cserélni, Navratll dühösen megvonta a vállát, ós a lovakat visszavezette az istállóba. Másnap Petrmlchl, mint rendesen, nyolc órakor érkezett be az Istállóba, de a szekerek már mind elmentek. Csak egy szekér maradt az udvaron. Persze — törött volt a rúdja. — Csirkefogók! — szitkozódott magában Petrmichl — de várjatok csak, majd megmutatom nektekl Káromkodva hazaindult, és másnap reggel már hét órakor bement az udvarra. Ö volt az első. Fél nyolckor a dühös Pavlát hazament, szekere a törött rúddal ott állott a néptelen udvaron. — Majd éppen miattatok fogok lemondani kétnapi munkaegységemről! Holnap megmutatom én nektekl Fenyegetését beváltotta. Hót órakor Havranek magányos szomorúságban állott az udvaron, nézte a szekeret a törött rúddal, amely gúnyosan ftntorgott feléje a reggeli ködben. Felemelte öklét, és gúnyos szitkokat szórt a falu felé. TM ost pedig fejezzük be a történeJ-'-* tet. Nem sok Idő múlva a kocsisok már hat óra előtt az Istállóban voltak, hat órakor a szekerek ott álltak a legelő mellett, s még a kollektíva elnökét ls felköltötték. Az elnök ezt gondolta magában: — Nézzen oda az ember! Hogy a szocialista verseny nálunk mennyire bevált! B. E. fordítása. nl. Itt nem tud az ember pihenni, annyit mászkálnak ezekkel a szekerekkel össze-vissza. — A tfükorrépát trágyázzák — magyaráztam röviden — felülről, műtrágya helyett. — Borzalmas — csodálkozott el Zoska. — És ezt azután megeszi az ember. A földekre köd szállt le. — Nézze, néha milyen szép a falunk — mutatott a lány lelkesen a messzi földekre. — Ott a falun klvQI, ahol a traktorok zúgnak, könnyű ködpára emelkedik, akár a legszebb halványlila és világoszöld zsorzettből szőtt gyönyörű kendő. Csak fel kell Ismernünk falunk szépségeit Zoska költői lélek volt. A ködből két öregember alakja vált kl. Egy férfié és egy asszonyé. Lassan ballagtak, a vállukon kapát és üres zsákokat vittek. — Ö, jön apám és anyám — kiáltott fel Zoska örömmel. A paraszt és felesége odaléptek hozzánk Az öreg krákogott, erre az ökör felbődült örömében. — Végre — lelkendezett Zoska —, borzasztó éhes vagyok, és még a tűzhely sincs begyújtva, siess, anyám. — Jól van, kislányom, Jól van. Az ökör türelmetlenül bőgött. — Most dologidő van nálunk • szövetkezetben — mondta az öreg paraszt. — Az ember azt sem tudja, mihez kezdjen előbb, maholnap aratunk már. No, lányom, nem tudtad az ökröt megitatni? — kérdezte végül bosszúsan, és bement a házba. — Én? — ámult el Zoska, és felém kacsintott: — Tudja, az én apám némely dologban oly maradi... * Fordította: SZIRMAI MARIANNE ÜJ SZÖ 12 * 1984. április 25.