Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-25 / 115. szám, szombat

Világ proletárjai

t egyesüljetek ! ÚJ SZÚ SZLOVÁKIA KOMMUNISTAPÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1964. április 25. szombat • 50 fillér • XVII. évf. 115. szám A mindegy átka G

yerekkoromban kedvenc szórakozásaim közé tartozott „elmenni a cipőért". Ez azt jelentette, hogy a szomszéd suszter tenyérnyi műhelyében ácsoroghatok egy ideig, s figyelhetem a szurtos zöldkötény ű mestert, hogyan varázsol csámpás sarkú, gyűrött bőrű félcipőkből elég tűrhető lábbelit, „éhesszájú" bakancsból olyan clpőti amelyre átadásnál azt mondhatja „ebbe aztán nem folyik be". Megfigyeltem .a kifényesedett nadrágú suszter egyik szokását: akármtlyen ócska is volt a cipő, amellyel dolgozott — báli cipellő, lakkclpő sosem került a kjszébe —, amikor befejezte a munkát, végigsimogatta tenyerével, csirizeŕ kötényével törölt egyet csillogásán, messzire tartotta magától és orra végén billegő szemüvegén keresztül elnézte egy ideig, elmerengett fölötte, hümmögött egyet, s csak azután tette a kész cipők közé. Nem volt mindegy neki, milyen munkát ad kt kezéből. Az olvasó méltán mondhatja „hol vagyunk már ettől'i Hová Jutna a partlzánskel clpőgyárl munkás, ha minden keze alá kerülő cipő fölött elmerengene? Sosem teljesítené a normáját, de még a sós vízre valót sem keresné meg, ha sokat babrálgatna a munkánál. Naponta ötezer cipőtalp kerül a kezébe, ötezerszer nyomja a talpvarrógép pofájába és varrja körül a munkadarabot, semmi mást nem csinál rfjta, a cipő végső fazonját talán csak a kirakatban Ismeri meg, amikor ífiagának is vásárol egyet. Neki aztán édes mindegy lehet, mi lesz a cipő további sorsa. Hiszen, ha rossz lesz a cipő, azt más ls okozhatta — utána mét) vagy nyolc művelet következik a futószalagon. Es ha a nyolc közül egyik sem rontja el? Még akkor is lehet baj, hiszen a tervező rossz szabású felsőrészt tervezhetett, a nyersanyag lehetett hibás, vagy ki tudja? Hlgyjék el, emberünk Igazán nem tehet róla, ha a cipőből végül selejt lesz. Mert neki húsz centiméternyi varratot kellett elkészítenie ötezerszer egymás után, s azt elkészítette. Pont. Tovább semmi köze hozzá. Vagy talán mégis? tízperceken, a termelést értekezleteken azt mondják, az újságban azt olvassa, a rádióban azt hallja, a talpvarró, hogy a minőség, a selejt kérdése minden dolgozó ügye. A munkahelyen határozatot is hoztak róla — nem is egyet — hogy fokozottan ügyelni fognak a minőségre, elejét veszik a selejtnek. Mindenki a saját munkaszakaszán vigyáz erre. S az eredmény? A múltkor hibás széria futott kt. Merev volt a bőr, lepattogott a fényezés. Végül kitűnt, hogy az átvevő rákényszerült a hibás lakk átvételére, mert egyébként az sem lett volna. A tervet teljesíteni kell, nyersanyag kell, vigyük, ami van, mert nem lesz prémium, nem „lesz ki" a terv, egyszóval baj lesz. A bal meglett így is. Sőt, még nagyobb, mintha az illető részleg leállt volna. A kész, de rossz cipőket nem lehetett eladni, a vállalat árutermelést terve látta a kárát. De nem úgy a felsőrészkészítők, a talpvarrók, a sarok-szögelök. Ok elvégezték a munkájukat, nekik kijár a

1 bér. (Az ö munkájuk — sok munkájuk — végső soron kárba veszett ugyan, de mivel elvégez'ték — értékelhető, beszámítható a bruttó termelést tervbe. Be is számították, prémiumot ts kaptak, ahogy dukál.) Talpvarrónkat tehát egy cseppet sem kell, hogy érdekelje, selejtet gyárt-e az üzem, vagy sem. Hiszen ö ebben az ügyben tehetetlen volt. Ha az ember valamiben tehetetlen — mindegy neki. Közönyössé válik a határozat iránt, amit maga ls megszavazott, a tízpercen mondottak iránt (hiszen igaz, igaz, amit mondanak, csak hát úgysem tehetek én ebben semmit), az újságban meg Inkább a sportrovatot olvassa ... •w-^z így nincsen rendjén. Az ember természeténél fogva kívánja az "• MJ alkotás örömét, azt a bizonyos elmerengést a kész cipő fölött, 'ľ

j kívánja a iól végzett munka tudatát. Ezt már gyermekkorom szurtos cipésze is érezte. Ha közönyössé válik munkája eredményei iránt — akkor valami baj van. Hiába keresnénk a bajt a nagyfokú munkamegosztásban, a modern termelési formák viszonyaiban. Az a részlet-munka, az az egyetlen művelet, — a felvarrt ctpőtalp — ls megszerezheti a munka örömét. De az embernek tudnia kell, hogy azt a felvarrt cipőtalpat utána már senki sem rontja el, hogy érdemes Jól csinálni, hogy az a bizonyos határozat nem falra hányt borsó, hogy a selejtes munkára másutt ls — az egé$z termelési folyamatban — megteremtették a feltételeket. Fenti, képzeletbeli, de sok helyütt gyakori esetünkben úgynevezett objektív okok szülték a tehetetlenség érzését, s ebből fakad a közöny. Tehát vizsgáljuk meg, befolyásolhatók-e. ez.ek az „objektív okok" a talpvarrógéptől — vagy akár az esztergapadtól, marógéptől, préstől, szerelőasztaltól. Befolyásolhatók annyiban, amennyiben jól működik a munkahelyen a pártszervezet és a szakszervezet. Befolyásolhatók úgy, mint a Dubnical Gépgyárban, a Kelet-szlovákiai Gépgyárban, vagy akár az apátfalvi textilgyárban, ahol az emberek nem törődtek bele vélt tehetetlenségükbe és azt mondták az üzem vezetőségének pártszervezetükön, szakszervezetükön keresztül: Ml itt a gépek mellett agyonhajszolhatjuk magunkat, ha ti elvtársak csak a számokba bújtok és nem oldjátok meg a selejt kérdését egész üzemi méretben, ha átvesztek hibás nyersanyagot, ha dolgozni hagytok bennünket olyan tervek szerint, amelyek rosszak. Vagy megszervezitek jól az ellenőrzést, vagy ne várjatok eredményt. Ne higyjük, kedves olvasók, hogy a szép szóra egyszeriben minden megváltozott. 0, dehogy. Hiszen, milyen kényelmes volt minden felelős vezetőnek egyszerűen előrángatni az objektív okokat, milyen jó volt azt mondani: más árut nem kaptunk, ebből kell dolgozni. Mennyivel nehezebb azt mondani: ebből képtelenek vagyunk jó árut készíteni, nem kell. De hol vegyenek jobbat? Hajsza, keresés, megrendelések, sürgetések, fejfájás és rohanás. Ma még másképp nem megy. De el kell kezdeni, át kell törni a bűvös kört. Tudták ezt a ma selejtmentesen dolgozó üzemekben ts, tudták, hogy esetleges rossz nyersanyag visszautasítása esetén őket ts károsodás érheti. De elkezdték, kockázattal, de elkezdték. A terv nemteljesítése, a prémium elvesztése, a veszteségidők — mind-mind Damoklesz kardjaként függött a fefük felett. Mégis az asztalra csaptak. Pontosan az ő véleményüket tolmácsolta Lenárt miniszterelnök elvtárs a nyugat-szlovákiai kerületi pártkonferencián, amikor arról beszélt, hogy most aztán vége a selejtes áru okozta „objektív nehézségeknek", mert ha egy üzem nem gyárt megfelelő minőségű árut, vagy félkészárut, azzal szemben a legerélyesebben lépnek fel a vezető szervek, az ellenőrzés javaslatára le is állíthatják az ilyen termelést. F

egyvert kaptunk a kezünkbe nemcsak a selejt ellen, hanem a közöny ellen ls. Az átvevő és műveletközi minőségi ellenőrzés ilyen erélyes és országos méretű előtérbe helyezése, következetes megjavítása, az ellenőrzés szakaszán történt legutóbbi intézkedések reményt kellenek minden talpvarróban, sarokszögelöben, marósban és esztergályosban egyaránt: nem engedik elrontani munkájukat, érdemes jól végezni a munkát. Mert nem vagyunk tehetetlenek, ha a gépgyári maróstól a miniszterelnökig mindenütt kihasználjuk az ellenőrzés új feladataiból eredő lehetőségeket. De ennek érdekében meg kell szabadulnunk a vélt tehetetlenség érzésétől, a „mindegy átkától", ahogy Ady mondja: Gyújtsuk ki Jól szíveinket: , J % Csak azért se győzhet a Mindegy. VILCSEK G£ZA Tanácskozik az EFSZ-ek VI. kongresszusa A mezőgazdaság fejlesztése az egész társadalom ügye (Tudósítónk jelenti) — Tegnap — az előző napi f6 beszámolót kOvetően — vitával folytatta tanácskozását az EFSZ-ek VI. kongresszusa. A második nap délelőttjén FrantiSek Ledvinka elvtfir*, a munkaelnökség tagja, a knéževesi szövetkezet küldötte elnökölt. Pontosan 8 órakor az 1540 küldött és a csaknem télezer hazai és külföldi vendég viharos tapsa kíséretében vonult be a Kongresszusi Palotába a párt, a kormány és a Nemzeti Front küldöttsége, élén Antonín Novotný elvtárssal, a CSKP KB első titkárával, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökével. A CSKP KB küldöttségének további tagjai: Jaromír Dolanský, Alexander Dubček, Zdenék Fierlinger, Jifí Hendrych, Drahomír Kolder, Bohuslav Lastovička, Jozef Lenfirt, Antonín Kapek, Michal Sabolčík és Martin Vaculík elvtársak, továbbá jelen voltak a Nemzeti Front pártjainak elnökei, dr. Jozef Kyseiý, dr. Alois Neuman, dr. Josef Plojhar és Michal Zákovič. Az elnöki emelvényen helyet foglalt a kormány néhány további tagja, valamint I. P. Volovcsenko szovjet földművelésügyi miniszter. Az elnöklő Ledvinka elvtárs megnyitotta a második napi tanácskozást és fitadta a szót az első vitázónak. Svršek, Radoü és Minarčík küldöttek felszólalása után, röviddel 9 óra előtt, Novotný elvtárs lépett a mikrofon elé. Hosszan tartó taps után kezdhette csak meg vitafeUzólaláüfit. A délelőtti ülésen még négyen szólaltak fel. A délutáni Ülésre megérkezett Michal Chudík, a CSKP KB elnökségének tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, aki részt vett Dimitrij Ganev temetésén. A délutáni vitában felszólalt I. P. Volovcsenko szovjet földművelésügyi miniszter s beszédét többszörös viharos taps szakította meg. A külföldi vendégek közül felszólalt Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság földművelésügyi minisztere. A délutáni tanácskozáson felszólalt Michal Chudík elvtárs is. j Antonín Novotný elvtárs beszéde Elvtársak, és elvtársnők, barátaim, szövetkezetesek, kedves vendégek! Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Nemzeti Front Központi Bizottságának és a köztársaság kormányának nevében elvtársi üdvözletemet fejezem kl önöknek, az egységes földművesszövetkezetek VI. kongresszusa küldötteinek és sikert kívánok tanácskozásaikhoz, mindnyájunk közös művéhez — szocialista társadalmunk fejlődésének, országunk további megszilárdításának biztosításához. A szövetkezeti parasztok kongreszszusa Csehszlovákia Kommunista Pártjának XII. kongresszusa után ül össze, amely elfogadta országunk új fejlődési szakaszának Irányelvét — a szocialista társadalom továbbfejlesztésének Időszakában, amikor fokozatosan megteremtjük a kommunizmusba való átmenet feltételeit. E történelmi folyamatban rendkívüli szerepet játszik a mezőgazdaság fejlesztése és a szövetkezeti paraszti gazdálkodás további szocialista fejlődése. Ezt kifejezésre juttatta a párt X'il. kongresszusa is, amely határozatában leszögezte: „Jelenleg társadalmunk fő feladatának kell tekinteni a mezőgazdasági termelés fejlesztését, amelynek lényeges gyarapodása nélkül nem biztosítható sem népgazdaságunk egyenletes fejlődése, sem a nép életszínvonalának emelése. E feladat teljesítése egyben annak feltétele is, hogy fokozatosan kiegyenlítsük a város és a falu közti lényeges különbségeket, még közelebb hozzuk a szövetkezett i>arasztságot a munkásosztályhoz. Ezért feladatul tűzzük kl, hogy 1970-lg a mezőgazdaságot az ipar színvonalára emeljük, ez egyik feltétele annak, hogy megteremtsük a kommunista társadalomba való átmenet anyagiműszaki bázisát." Mindez rendkívüli jelentőséget ad kongresszusuknak, amely nem szorítkozhatik csupán egységes földművesszővetkezetelnk konkrét termelési és gazdasági problémáinak megvitatására. Ezért engedjék meg, hogy beszédemben ne csupán az egységes földművesszövetkezetek problémáival foglalkozzam, amelyeket már Burian elvtárs vázolt beszámolójában. Az önök kongresszusa nem csupán a mezőgazdaság szakértőinek kongresszusa, hanem egyben országunk gazdáinak, politikusainak és szervezőinek gyülekezete is, akiknek a szövetkezeti parasztság képviselőiként Joguk és köteleségük állást foglalni minden politikai, gazdasági és ideológiai kérdésben. Már az EFSZ-ek legutóbbi kongresszusán megmondtam, hogy a munkásosztállyal együtt a szövetkezeti parasztok szocialista társadalmunk további fejlődésének hordozói, a munkássággal együtt teremtik meg a kommunizmusba való átmenet feltételeit, Csehszlovákia Kommunista Pártja tavaly és az idén számos ülésén rendszeresen feldolgozza és biztosítja a XII. kongresszus irányvonalát. E törekvésünket országunk haladó erőinek támogatásával, szervező és termelőmunkánk minden szakaszán érvényre juttatjuk. Arról van szó, hogy teljes mértékben érvényesítsük országunk életében mindazokat a gazdasági alaptörvényeket, amelyek biztosítják gazdaságunk harmonikus fejlődését, lehetőségeink minél Jobb kihasználását. Mint tudják, a párt vezetősége és a kormány számos intézkedést már jóváhagyott, sok intézkedést előkészítünk. Mindeme intézkedések arra szolgálnak, hogy reális, szilárd alapot teremtsünk, amelyből kiindulva tovább haladhatunk előre. Egyes intézkedések a múlt hibáit teszik jóvá. Továbbiak kiegyenlítik azt, amit a múltban kénytelenek voltunk megtenni gazdaságunk menetének biztosítására és országunk érdekében, de ami ma már nem felel meg. Más Intézkedéseket ma ozórt hajtunk végre, mert a társadalom általános fejlődésének érdekében állnak, megfelelnek a munkánk eredményei adta lehetőségeknek. Az élet sehol a világon sem követi a jámbor óhajokat. Nálunk is szem előtt kell tartanunk belső feltételeinket és lehetőségeinket, látnunk kell a környező világot, számolnunk kell vele. Nem zárkózhatunk be csigahéjunkba. Ellenkezőleg, a £ékés együttélés politikájának keretében egyenjogú társként együtt akarunk működni minden néppel, a világ minden haladó elejével vállvetve harcolni kívánunk a békéért, a népek szabadságáért, az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen, a szocializmusért. Gazdasági meggondolásainkban számba kell vennünk, hogy együttműködünk és kereskedést folytatunk más országokkal. Magától értetődik, hogy gazdasági külpolitikánk alapja a Szovjetunióval való testvéri együttműködés, amely ma kifejezésre jut a termelés minden szakaszán, tudományos és kulturális életünkben. Gazdasági terveink kidolgozása során hasonlóképpen támaszkodunk a szocialista országok együttműködésére. Mindezt szem előtt keli tartanunk, ha fontolóra vesszük szocialista társadalmunk fejlesztésének alapvető feladataiat, és megítéljük népünk életszínvonal fokozásának lehetőségeit. Nézetünk szerint a dolgozók megértették a párt szándékát, mint azt az Idei első hónapok tervteljesítésének eredményei tanúsítják. Az ipari termelés tervét minden iparágban, s a legtöbb fontos termék viszonylatában teljesítik és túlteljesítik. Ipari termelésünk az idei év első három hónapjában feltűnőn emelkedett nemcsak a tavalyi év első negyedéhez viszonyítva, hanem 2,8 százalékkal meghaladta az 1962. év megfelelő időszakának színvonalát ls. Ez azt mutatja, hogy lépésről lépésre kilábolunk a termelés tavalyi lelassúdásából, s hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának Intézkedései helyesek. Ez természetesen nem Jelenti, hogy a kedvező fejlődéstől ne látnánk meg számos hibát, például azt, hogy nem teljesítik a munkatermelékenység előirányzott mutatószámait, túllépik a termelési költségeket, szaporodnak az anyagikészletek, s a minisztériumok és üzemek további munkaerőket, nagyobb béralapot követelnek. Elvtársak és elvtársnők, csak úgy mellékesen megjegyzem, hogyan szerveznek nálunk dolgokat. Tegnap ez egyik prágai járási üzemi pártbizottságtól levelet kaptam, melyben figyelmeztetnek, hogy a közép-csehországi kerületben új üzemet léteslte(Folytatát a 2. oldalon) Az ország közvéleménye élénk figyelemmel kíséri hazánk dolgozó parasztjainak tanácskozását. Az EFSZ-ek VL brszágos kongresszusa fontos határkövet Jelent a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. ü. Nősek felvétele — CTKJ