Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-24 / 114. szám, péntek

Ä mezőgazdaság hat é

v alatt eléri az ipar színvonalát (Folytatfis a 4. oldalról) t á ban vagyunk annak, hogy a szakosítás eddigi lassú ütemét a nem eléggé rugalmas tervezés befolyásolta, mert eleve gúzsba kötötte a szövetkezetesek kezdeményezését és nem vette figyelembe a helyi termelési adottságok kihasználására kifejtett igyekezetüket. A továbbiakban Burian elvtárs a következő évek terveiről beszélt, és megemlítette, hogy a mezőgazdasági termelés 1966. évi előirányzata már csak a legfontosabb irányszámokat tartalmazva, széles körű lehetőségeket nyújt a szövetkezetesek kezdeményezésének kibontakoztatására. A következő évre szőlő tervfeladatokkal pedig már az idén, ősszel megismerkedhetnek a szövetkezetekben. A téli Időszakot már csak a szerződések megkötésére használhatják fel az EFSZ-ekben. Az irányítás gazdasági hatékonyságának fokozásáról az alábbiakban emlékezett meg, hangsúlyozva a termelési, pénzügyi tervek megbízhatóságának szükségességét. Burián elvtárs aztán így folytatta: A termelési-pénzügyi tervek nem minden szövetkezetben határozzák meg az irányítás hatékonyságát. Talán nem is azért, mintha a szövetkezetesek lebecsülnék a termelési tervek 'jelentőségét, hanem inkább azért, mert nem úgy tekintenek a tervre, mint a szövetkezeti gazdálkodás helyes irányításának eszközére. A szövetkezetek belső, gazdasági helyzetét taglalva egyik legfontosabb intézkedés, áttérés a jövedelemelosztás új formáira. A járási konferenciáknak is vitatémája volt, hogy az EFSZ-ek jövedelmének eddigi elosztási módja nem felel meg, ellentétbe került a mezőgazdasági termelés fejlődési szükségleteivel. Arról van szó, hogy az elosztás mai módja elavult, nem veszi figyelembe az összes jövedelem természetesen adódó részét, vagyis az állatállomány végleges gyarapodását, a természeti termelési alapokat, az önsegélyes beruházási építkezéseknél elért megtakarításokat. Csupán a pénzbeli részt veszik számításba, pedig a jövedelemelosztásnál ez nem lehet megbízható fokmérő. Kiderült, hogy a szövetkezetekben a jövedelemelosztásnak az a módja sem felel meg a fejlődés mai szükségleteinek, hogy bevezették a munkaegységek pénzbeli díjazását. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy áttérjünk az elosztás olyan formáira, melyeik a CSKP KB márciusi ülése határozataival is megegyeznek. Arra kell törekedni, hogy a jövedelemelosztás olyan formáit vezessük be, melyek teljes mértékben biztosítják az összes jövedelem arányos elosztását a személyi fogyasztás, a társadalmi fogyasztás és a szövetkezeten Az irányítás fogyatékosságairól élénk viták folytak a járási konferenciákon is. Sok megjegyzés vonatkozott az anyagi érdekeltség fokozásának, valamint az árak alakulásának kérdésére. A CSKP KB határozata értelmében különbizottság foglalkozik a felvásárlási rendszer és a mezőgazdaság, valamint az állam közötti kapcsolatok kérdésének értékelésével. A jövőben számolunk az árak bizonyos megváltoztatásával, de tudatosítanunk kell, hogy az árak mellett a kiutat a termelés fejlesztésében, az önköltségek és veszteségek csökkentésében kereshetjük. A mezőgazdaság irányításának új rendszerével kapcsolatosan Burian elvtárs értékelte a járási-termelési igazgatóságok eddigi tevékenységét, melyek vállalati szinten irányítják a mezőgazdasági üzemeket. A nemzeti bizottságok — hangsúlyozta — közvetlenül nem irányítják a termelést, de fontos szerepet töltenek be, mert tevékenységükkel több irányban befolyásolják a mezőgazdaság fejlesztését. Egy óv távlatából nyugodtan mondhatjuk: a termelési igazgatóságok vállalati Irányítását az eredmények igazolják. Természetesen még sokat kell tennünk, hogy munkájukból a formaiságot kiküszöbölhessék. Harcolnunk kell az adminisztráció elburjánzása ellen, amiért jogosan bírálták a Földművelésügyi Minisztériumot is. belüli felhalmozás kőzött, mégpedig az egész társadalom érdekeinek, valamint minden egyes EFSZ lehetőségeinek megfelelően. A jövedelemelosztás alapját tehát az összes természetbeni és pénzbeli jövedelem képezné. Hangsúlyozom — mint ahogy a CSKP KB márciusi ülése is leszögezte — nem várhatjuk, hogy az elosztás módszere magában véve egy csapásra megjavíthatja a gazdaságilag gyenge és kedvezőtlen termelési-gazdasági feltételek között gazdálkodó szövetkezetek tagjainak díjazását. Természetesen a jövedelemelosztás ezen javaslatai változást hoznak majd a mintaalapszabályzatban ls. Az irányítással szorosan összefügg a termelésben dolgozók anyagi érdekeltsége. Csakis ott érhetnek el hatékony termelést, ahol mindenki: a szövetkezeti tag, a csoportvezető, s persze az egész tagság is érdekelt a termelés fokozásában, vagyis, ha többet termel, vastagabb a fizetési borítékja is. Ennek a jutalmazási alapelvnek leginkább megfelel a szilárd jutalmazás és a célprémium. A szövetkezeteknek miért csak 11 százalékában vezették be a szilárd jutalmazási formát? Nem a jutalmazási rendszerben van a hiba, hanem abban, hogy ez a forma sokkal igényesebb vezetést, szervezést követel az előzőnél. A természetbeni jutalmazás kérdé sét, tehát a háztáji gazdálkodás prob léináját már tisztáztuk. Ojfent hangsúlyozom, nem szabad korlátozni a liaztéji gazdálkodást azokban a szövetkezetekben, melyekben még nem gazdálkodnak a legmagasabban szinten, s azokat a terményeket, melyeket eddig a tagság a háztájiból nyert nem tudja a közös biztosítani. A jutalmazás helyes alkalmazásánál mindig tekintetbe kell venni, hogy az egyén anyagi érdekeltsége összhangban legyen a közösség érdekeivel, másszóval minden téren a termelés fellendítésének a hajtómotorja legyen. Ez Igen jól érvényesül az álAz elmúlt évek intézkedései ellenére még mindig kedvezőtlen az EFSZtagok korösszetétele. Eddig kevés szakember ment át az iparból a mezőgazdaságba, pedig sok, üzemben dolgozó, mezőgazdasághoz jól értő, tapasztalt ember mehetne a falvakba segíteni. Mit jelent a jó szakember? Ezt kézenfekvően bizonyltja a szögyéni szövetkezet (érsekújvári járás) esete. Három ügyes szakembpr annyira fellendítette a közöst, hogy 3 év alatt 300 százalékkal emelkedett a munkaegységek értéke. A jövőben az eddigieknél sokkal elmélyültebben kell foglalkozni a szakemberek továbbképzésével is. Elsősorban oda kell hatnunk, hogy a meglévő fiatal szakkáderek tovább tanuljanak. Természetesen, ha azt akarjuk, hogy az ifjak ne kívánkozzanak el a mezőgazdaságból, megfelelő környezetet kell teremteni számukra. Igen, az eddigieknél emberségesebben bániunk az ifjakkal, bízzunk bennük, hiszen a fiatal sokkal jobban tud lelkesedni minden újért, persze, ha a korosabbak megértik őt. Mennyire fontos az ifjúság megnyerése a mezőgazdaságba, ezt bizonyítják azok az utóbbi párt- és kormányintézkedésen is, melyek értelmében a mezőgazdaságban dolgozók életfeltételeit a népgazdaság más ágaiban dolgozóknak színvonalára kell emelnünk. Konkrétan a fiatalok táppénzrendezéséről, ez új házasoknak, a családalapítóknak családi pótlékára gondolok. További probléma még, amellyel foglalkoznunk kell a mezőgazdasági munka idényjellegének a csökkentése. Fontos, hogy a mezőgazdasági üzemekben ezt a tényt is tekintetbe vegyék, s e téren több segítséget kapjanak a termelési igazgatóságoktól és a nemzeti bizottságoktól. Azt is hangsúlyozta Burian elvtárs, hogy e téren sokat jelent a kiegészítő termelés. így számításba jöhet például a kavics- és homokbányászat, különböző tárgyak készítése helyi nyersanyagokból stb. Döntő tényező az is, hogy megteremtsük a mezőgazdaság együttműködését a népgazElőzőleg beszéltem már a mezőgazdaság fejlesztését célzó intézkedésekről, melyek többb helyen elősegítették az elmaradt szövetkezetek gazdálkodását. Most azonban ismét csak hangsúlyozhatom, hogy ezek az intézkedések nem mindenütt találtak visszhangra a gyenge szövetkezetekben. A szövetkezetek különböző fejlődését nemcsak a termelési körzetek különböző természeti adottságai befolyásolják. A legnagyobb eltérések mutatkoznak a hasonló termelési körülmények közt gazdálkodó szövetkezetek eredményeiben is. Még ma is lattenyésztésben, ám kevésbé a növénytermesztésben. Arra kell törekedni, hogy a növénytermesztésben dolgozó a betakarítás után elért hektárhozamok arányában kapja a jutalmat. A szövetkezetekben szinte törvénynyé kell tenni, hogy aki munkájával hozzájárul a tervezett feladatok túlteljesítéséhez az alapjutalmon kívül prémiumra is jogosult. Ezért úgy vélem nem árt, ha erről a kérdésről, az általános és célprémium fontosságáról is tárgyalunk. Felhasználom az alkalmat, hogy ezzel kapcsolatban felhívjam a figyelmet: nem ártana, ha a célprémium alkalmazásánál az eddigieknél alaposabban szemügyre vennék a gazdaságosságot, s az önköltségek alakulását. daság többi ágazatával. Sok oly szállítóeszköz pihen télen a mezőgazdaságban, melyekre másutt igen nagy szükség lenne. A dolog lényege: a mezőgazdasági dolgozók idényen kívül együttműködhetnek más üzemekkel, folytathatják a kiegészítő termelést, természetesen csak addig, amíg nem megy a fő termelés rovására. Égető probléma — folytatta Burian elvtárs — a falusi lakáskérdés és a szociális berendezések létesítése. A CSKP KB határozata értelmében intézkedések történnek szövetkezeti lakásépítkezés kiterjesztésére a falvakon. Elsősorban is a szövetkezeti lakásépítkezés előnyösebb formáiról van szó, továbbá arról, hogy szövetkezeti lakásokat építsenek teljes önsegély alapián, vagy az állami gazdaság, illetve az EFSZ segítségével. Természetes az ilyen lakásépítkezéseknél azok részesüljenek előnyben, akik huzamosabb ideig a mezőgazdaságban maradnak, továbbá a sokgyermekes családok és az ifjú házasok. Lényegesen nagyobb gondot kell fordítani a szociális létesítményekre, bölcsődékre, óvodákra. Miért ne lehetne az EFSZ-ek dolgozóinak is öltözőjük, mosdójuk, hogy a „műszak" után rendbeszedjék magukat? A bölcsődéket, óvodákat meg maga az élet igényli, hiszen éppen a nők — az EFSZ-ek másfél évtizedes fennállása óta — tettek igen sokat a nagyüzemi mezőgazdaság fellendítéséért. Ezért becsüljük annyira a parasztasszonyok munkáját, s nem véletlen, hogy az utóbbi intézkedések értelmében a szövetkezetekben illetve a mezőgazdaságban dolgozó anyák ls — mint az egyéb ágazatokban — 22 hét anyasági szabadságot kapnak. Az utóbbi időben előtérbe kerül a szövetkezetekben a közétkezés, az üzemi konyhák létesítése. A szövetkezet a helyi viszonyoknak, feltételeknek megfelelően vagy saját üzemi konyhát létesít, vagy a fogyasztási szövetkezetekkel együttesen oldja meg a tagság közös étkeztetését. Részletesen beszélt Burian elvtárs a munkabiztonságról és mezőgazdaságban dolgozók egészségének védelméről, majd rátért az elmaradt, gazdaságilag gyenge szövetkezetek megszilárdításának problémájára. tanúi vagyunk olyan jelenségnek, hogy jövedelmező, gazdag szövetkezet szomszédságában gazdaságilag gyenge, elmaradt közös gazdaság sok problémával bajlódik. E szövetkezetek lemaradását több okra vezethetjük vissza. Rendszerint az ilyen községekben az egységnyi területre igen kevés termelőeszköz jut, nincsenek jól ellátva gépekkel és komoly munkaerőhiánnyal küzdenek. A szakképzettség terén sem állnak a kellő színvonalon. Csak örömmel könyvelhetjük el, hogy a CSKP KB határozatainak szellemében a járási szövetkezeti konferenciákon konkrét határozatokat léptettek életbe a lemaradás következményeinek leküzdése érdekében. Az elmaradt szövetkezetek fellendítését csakis céltudatos, pénzügyi, anyagi és káder-segítséggel vagyunk képesek megvalósítani. Természetesen ez nem jelentheti azt, hogy közben megfeledkezünk a többi szövetkezetről. Nagyon üdvös dolog lenne. ">ia élenjáró szövetkezeteink „az erősebb segítse a gyengét" mozgalom keretében támogatnánk a gazdaságilag elmaradt szövetkezeteket. Az intézkedéseknek, melyekről fentebb beszéltem, a szövetkezetek mintaalapszabályzatába is be kell kerülniük. A mintaalapszabályzat módosítása a szövetkezetek jelenlegi szükségleteinek, fejlődésének helyzetéből indul ki és a szövetkezeti demokrácia, valamint a tagság kezdeményező erejének megszilárdítását célozza. Az utóbbi időben lényeges eredményeket értünk el a termelőerők fejlesztésében. A CSKP XII. kongresszusa határozott lépést jelentett előre a kommunista társadalom anyagi-műszaki bázisa feltételeinek megteremtésében, melynek igen fontos ága a mezőgazdasági termelés. Rendkívül nehéz, bonyolult feladat teljesítéséről van szó, mely egyúttal magába foglalja a termelőerők, a termelési kapcsolatok fejlesztésének feladatát is. Ha a jelenlegi Időszakot értékeljük, látnunk kéli, hogy megteremtettük az alapfeltételeket az áttéréshez a nagyüzemi szocialista gazdálkodásra. Az a tény, hogy pártunk XII. kongresszusa a mezőgazdaság fejlesztését össznépi feladattá tette, és kitűzte, hogy a mezőgazdasági termelést emeljük az Ipar színvonalára, mély gazdasági mutatókban gyökerezik. A háború előtti tőkés köztársaságban, amikor a mezőgazdaságban kistermelői módszerekkel dolgoztak, a n^unkák 80 százalékát kézi erővel végezték és csak 20 százalékénál alkalmazták a gépeket. A termelékenység tehát a kézi erőn alapult. Ma egészen más a helyzet. A munkák több mint felét gépek segítségével végezzük. Nyíltan meg kell mondanom, hogy a törvényszerűségnek a mezőgazdasági termelés belterjességében, jövedelmezőségében is meg kell nyilvánulnia. A mezőgazdasági termelés fokozása, illetve a társadalmi szükségletek kielégítése mezőgazdasági termékekkel ma már nemcsak a szövetkezetesek, állami gazdaságok dolgozóinak igyekezetét igényli, hanem komoly követelményeket támaszt a vegyiparban, gépiparban, építkezéseken dolgozók munkájával szemben is. Arról van szó — mint ahogyan Antonín Novotný elvtárs, a köztársaság elnöke hangsúlyozta a Nemzeti Front márciusi ülésén —, hogy a legközelebbi években a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság közötti kölcsönös kapcsolatok a szocialista társadalom építésének céljaival teljes összhangban fejlődjenek. A mezőgazdasági termelés ipari szintre történő emelése sok tényezőtől függ, de nem történhet meg az emberek munkája nélkül, akik ebben a hatalmas küzdelemben a döntő szerepet játsszák. Burián elvtárs beszámolója befejező részében a dolgozó parasztság szocialista tudatának elmélyítésével foglalkozott és hangsúlyozta, hogy mezőgazdaságunk csak akkor teljesítheti hiánytalanul a párt által kitűzött feladatokat, ha minden mezőgazdasági üzemben, járásban felkaroljuk és támogatjuk a szövetkezetesek, szakemberek, a tudományos intézetek dolgozóinak kezdeményező erejét. Gondolom — mondotta végezetül — hogy a kongresszus küldötteinek nevében kijelenthetem, dolgozó parasztságunk a népgazdasági tervek teljesítésével kiérdemli a párt bizalmát. 1984. április 24. * ÜJ SZÖ 5 -Iď 3 3SS** ** f &' v ^iľ^WfiÄ* * -íf-4 t-A- '' {*< \ •. v; 4iX '

v % ! " • < jt A Szarvai Állami Gazdaság kertészetében kiültetésre készítik a dohánypalántákat. [D^ij Tibor felvétele) Elsők a kerületien (Tudósítónktői) — A rimaszombati járásban, ahol a legtöbb cukorrépát termesztik a közép-szlovákiai kerületben, eddig már 90 mezőgazdasági üzem befejezte a répa vetését. A járásban 2300 hektárnyi területet vetettek be és a hátralevő 150 hektáron a vetést péntekig befejezik. Ebben a járásban haladnak legsikeresebben a tavaszi munkákkal. A tavaszi árpa vetését elsőként fejezték be és már 400 hektárral többet vetettek be mint tervezték. A tavaszi árpa 7250 hektáron már földben van. Sok helyen árpát vetettek a búza helyett is, mivel az időjárás miatt késtek a tavaszi munkák és a búzát nem tudták az egész tervezett területen agrotechnikai határidőben elvetni. A tavaszi munkák szervezésében nagy részük van a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság tanácsadóinak, akik egész héten a szövetkezetekben tartózkodnak. -feKét műszakot mind az állattenyésztésben, f mind a növénytermesztésben Ä következőkben a nagyüzemi technológia, a munkatermelékenység növelése és az alkalmas munkafeltételek megteremtésének kérdéseivel kívánok foglalkozni. Az csak természetes, hogy a nagyüzem feltételezi a helyes munkamegosztást, a jó szervezést. Másképpen az új technológia sem hozná meg a várt eredményt. Ha az ipar színvonalára akarjuk emelni a mezőgazdaságot, nem tekinthetünk el a vállalati alapelvektől. A két műszak bevezetése szintén összefügg ezzel a kérdéssel, mely a gazdaságosság mellett kultúráltabb munkafeltételeket biztosít a mezőgazdasági dolgozók, kiváltképpen az ifjúság számára. Hasonlóképpen megszervezhető a két műszak a növénytermesztésben is. A Május 9 EFSZ-ben (Prága-nyugat járás) ezt a kérdést az egyes növények termelésének szakosításával, az egyetemesen gépesített brigád közötti helyes munkamegosztással oldották meg. Az egyetemesen gépesített brigádok működésével kapcsolatosan Burián elvtárs elmondotta, hogy jelenleg 1465 brigádot tartunk nyilván, melyek 20 ezer traktorral és közel 33 ezer gépesítővel rendelkeznek. Az utóbbi két évben a gépesített brigádok működésében, egyrészt hiányos felszerelésük miatt, másrészt a szövetkezeti vezetőség közömbössége következtében, stagnálás tapasztalha,tó. Beszámolóját a munkaverseny és a szocialista munkabrigádok értékelésével folytatta. A nemes versengésbe 2580 kollektíva nevezett be, közülük 545 joggal viseli a büszke címet. Látszatra tekintélyes a versenyző kollektívák száma, de a lehetőségekhez mérten mégis kevés. A szövetkezetek vezetőinek, a termelési igazgatóságoknak nagyobb segítséget kell nyújtanlok a brigádoknak, hogy eredményesen dolgozhassanak, s valóban szocialista módon éljenek. A mezőgazdasági tudományos dolgozóknak és szakembereknek teljes felelősséggel kell dolgozniok a kutatómunka jó minősége és a gyakorlatban minél gyorsabb alkalmazása érdekében. A fejlődés, az élet igényli ezt. A Havlíčkúv Brod-i burgonyatermesztő kísérleti Intézet példáját sok helyütt követhetnék. Megemlített még néhány szép sikert elért kísérleti intézetet, ám hangsúlyozta, az eddigi eredmények nem felelnek meg a követelményeknek, s nem mindenben ölelik fel a XII. kongresszus feladatait. Itt — Burian elvtárs — néhány pontban felsorolta a tudományos dolgozókra váró nagy feladatokat, egyben arról is szólt: el kell mélyíteni velük a kapcsolatokat, de nekik is közelebb kell kerülniök a gyakorlathoz, az élethez. A tudomány és technika legújabb vívmányainak népszerűsítése, elterjesztése érdekében a legjobb kollektívák bevonásával létrehozzuk az úgynevezett haladó tapasztalatok iskoláit, járásonként pedig példás munkahelyeket szervezünk. Ez újabb lépés arra, hogy áz EFSZ-ek szervezői, s egyéb felelős irányítói a gyakorlatban is megismerjék az újat, a haladót. — Példát említ: Chrášťanyban (kolíni járás) az agronómusok és gépesítők részére tanfolyamot rendeztek a cukorrépatermesztés nagyüzemi technológiájáról. Az eredmény? Az említett módon termesztett növény 12 százalékkal több répatermést, és 77,3 százalékkal több levéltermést hozott. Minden járásban kellene létesíteni — természetesen a legjobbak bevonásával — példás munkahelyeket. A jövedelemelosztás új formái Az erősebb segítse a gyengét Az ifjúság és a munkaerőkérdés