Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-23 / 113. szám, csütörtök

3* EGRI VIKTOR: MAKSZIM GORKIJ: f '.~5 • . --Í • • AVONI HATTYÚ SHAKESPEARE SZÜLETÉSÉNEK 400. ÉVFORDULÓJÁN LENINRŐL "4 ' ÉVEZREDEK KÖLTÉSZETÉNEK hátom legnagyobb alakja közül Időrendben Allghlerl Dante, az Isteni színjáték szerzője az első. Dante a megéneklője az örök törvénynek, a lélek és erkölcs világának, a poklot, földet és mennyországot egységbe foglaló keresztény vllágérzésnek. Sorban a harmadik Goethe, a világosság századának, a felvilágosodás korának halhatatlanja, a nagy humanista, aki újkori irodalmunkba belevitte az örökké kielégítetlen fausti ember fogalmát és a szellem élményeit, a tudást, a természettudományi megismerést helyezte az emberi művelődés előterébe. E két szellemóriás közt áll a ma négyszáz évvel ezelőtt Stratford-onAvonben született Shakespeare, az emberi tiUok leleplezője, a jellemalkotó képzelet géniusza, a lázadás és szabadság halhatatlan énekese. Életrajzírói szerint az otthon vadorzáson ért és szülővárosát ezért elhagyó Shakpespeare 1590 táján Londonba ment, ahol kenyerét a színház előtt várakozó fogatok őrzésével kezd'te, majd bejutott a vendégfogadók udvarához hasonló színházba és fokról-fokra lett színész, rendező és drámaíró. Ismert és kevésbé Ismert színművek átdolgozásával és átköltésével indult eleinte rögös írói pályája, de kerek húsz esztendő alatt a londoni színpadok legünnepeltebb szerzője lett. Korántsem jelentett ez Irodalmi rangot és elismerést; drámaírónak lenni Erzsébet királynő korában nem járt nagy dicsőséggel, maga Shakespeare csak szonettjeire és elbeszélő költeményeire volt büszke, s bizonyára ez magyarázza, hogy amikor színházi vállalkozásai révén vagyonhoz jutott, megelégelte a színház kétesfényű világát, hazament szülővárosába, birtokot vásárolt és vidéki földesűrként fejezte be életét 1616-ban, ötvenkét esztendős korában. Ezek a kimért, szinte jelentéktelen adatok alig árulnak el valami lényegbevágót Shakespeare nagyságából, keveset mondanak személyéről, alkotói problémáiról és még kevesebbet arról a vulkánikus teremtő erőről, amellyel a színpad deszkáira egy forradalmian új világot varázsolt. Látomásos képzelete száz és száz alakba lehelt halhatatlan életet, és ha jellemformáló zsenijének, emberteremtő erejének titkát kutatjuk, elsősorban szabad szellemében, nyelvének ezer színében, stílusának hallatlan gazdagságában leljük magyarázatát. „A soha nem volt és soha többé el nem érhető szabadság adja meg Shakespeare nyelvének és beszédének mindenek fölött való nagyszerűségét" — írja róla Szerb Antal A világirodalom története című művében. — „Shakespeare emberei, amikor erőt vesz rajtuk a tragikus indulat vagy a komédia jókedv, nem úgy beszélnek, hogy logikusan egymásra következő gondolatokat mondanak el, hanem a szavak önállósodnak bennük, a szavakban rejlő képek szabad eszmetársítás útján újabb és újabb szavakat és képeket vonzanak. Nem gondolatokat beszélnek, hanem valami sokkal ősibb dolgot, magukat a tudatban felvillanó képzeteket, amelyből más író leszűri a halvány gondolatokat: a tudat nyersanyaga bukkan fel itt barbárul és csodálatosan." Ez a szertelen, buján bóvérű stílus nem ismer kendőzést, a Macbethben, született vol

ön

ka

b

emee a'

sľentlvánéTi « önmegtartóztatás, amely láslg dolgoznak, több és ízletesebb született volna meg a bzentivanejt gyakrQn qz önkínzás határait süroU

a táplálékra van szükségük. Tudom, ' ii, ...A bámulatos akaraterejü Leninben a legnagyobb mértékben megvoltak a forradalmi értelmiség legjobbjainak tulajdonságai. Ilyen volt Majd bosszúsan morfondírozottt — Mit csinálnak azok ott, hogy nem képesek egy ügyes szakácsot keríteni? Az emberek látástól vakuálom, az Ahogy tetszik vagy Téli rege, a Bánk bán pedig Shakespeare királydrámái nélkül. • • t SHAKESPEARE A VILÁG keretének érezte a színpadot, Goethe — aki a Urát tartotta minden alkotás kútfejének — csak deszka alkotmánynak, írja jegyzőkönyvében Hevesi Sándor, Shakespeare egyik legnagyobb magyar értője és rendezője. Igaza az angol szellemóriásnak volt. Goethe a maga korában csak a műveltekhez tudott szólni és ma sincs a tömegben közönsége, de Shakespeare egyformán ragadta meg a és rahmetovt túlzásokig fokozódott, s amelyben Leonytd Andrejev egyik hősének logikája érvényesült: „Az emberek rosszul élnek, tehát nekem is rosszul kell élnem". Lenin az éhséggel terhes 1919-es esztendőben szégyellte megenni azt az élelmet, amit az elvtársak — katonák és parasztok —- küldtek neki vidékről. Amikor egy egy élelmiszerküldeményt eljuttattak a lakására !amely mellesleg szólva — elég kényelmetlen volt), összeráncolta a homlokát, zavarba jött, maid Intézkedett, hogy a küldemény tartalmát kikötőmunkásokból, bokszolókból és — lisztet, cukrot, vajat — minél haLear királyban, 111. Richárdban belekavar a „lélek pincéinek mocskába és sötétjébe", a Szentivánéji álomban, az Ahogy tetszik vagy a Téli regében egy tündéri világ szárnyain felszáll égi magasságokba. A shakespeare-i színpad két arcot mutat: a* tragédia borzalmas véres, gyilkosan torz arcát és a komédia derűjét, kacagtató ragyogását. Ám sokszor összeolvad a két arc, és a tragédiában felcsillan a derű, a Bolond kesernyés fintora, a komédiában pedig a lemondás fájdalma, a bölcsesség melanchóliája. És ez adja a shakespeare-i színpad maiságát, alakjainak azt a valót és igazat, amit csak maga az élet szül. ROMEÖ ÉS JUL1A, a halhatatlan veronai szerelmesek; a barbár és forróvérű, hiszékeny Othello és ravasz ellenlábasa, a patkánylelkű Jago; Lear, a népmeseszerű király és lányai, a szelídlelkű Cordélia, a gonosz Goneril és Regan; a démoni lady Macbeth; a bukásában á

rulásra vetemedő Coriolan; a hatalom megszállottja, a ferdevállú Richárd; Timon, a könnyelmű, bőkezű athéni polgár, akit szegénységében elhagynak talpnyalói; a nagyétkű, borissza Falstaff, a windsori víg nők; a bölcs Prospero és a gonosz Caliban; Vackor, Ösztövér és Zuboly, az athéni műkedvelők, a bajkeverő csintalan Puck, bolondok, bölcsek, bérgyilkosok és cselszövők; birkózókból, csavargókból és zseb metszőkből álló sörivó és virslit evő, kis agyagpipákból füstöt eregető földszioti közönséget, mint az erkélyeken, a páholyokban ülő urakat, akik ezer aranyat érő pompás ruhákat ajándékoztak a pártfogásuk alatt álló színtársulatoknak. (Jellemző, hogy a mai legmodernebb angol színpad praktikus színpadon, jelzett díszletek közt játssza Shakespcaret, viszont Jelmezekben pazar és korhű.) Ma állandó a panasz, hogy a dráma válságban van és válságban a színház ls. Az amerikai Walter Kerr mondja: „A színház haldoklik, hogy tán egyszer a jövőben ismét megszülessen." New York 75 színházából ma 32 tartja nyitva kapuit és az ötmillió lakosú Chicagónak mindössze három maradt a huszonötből. Nálunk lényegesen jobb a helyzet, de hovatovább a mi nézőink is elmaradoznak a színházból. Mi volna az oka? Az értéktelen darabok, a televízió konkurrenciája? Mind a kettő — de tegyük hozzá, hogy újabban közönségünk a színház helyett szívesebben szórakozik esztrádműsort, sanzont és táncot, sok zenét, kis villámtréfákat kínáló Intim kis helyiségekben. Sok nagy prágai színháznak nincs ma közönsége, de a Divadlo na Zábradlíba, s a Semaforba alig lehet jegyet kapni. ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉSÜNK kapcsán nem ok nélkül emlegetem ezt a színházi válságot. Shakespeare ma vimarabb szétosszák a beteg vagy az éhezéstől legyengült elvtársak között. Egyszer meghívott ebédre. Amikor beléptem, ezekkel a szavakkal fogadott: — Képzelje,' füstölt hallal vendégelem megl Asztrahányból küldték. Aztán összeráncolta szokráteszl homlokát, és éles tekintetű szemével rám sandítva hozzátette: — Ügy küldenek nekem, mint valami nagyságos úrnakI Hogyan szoktassam le őket erről? Ha az tmber elutasítja, visszaküldi — megsértőd nek. Körülöttünk meg mindenki éhezik. Nem voltak szenvedélyei. Soha nem ivott, nem dohányzott, reggeltől estig bonyolult nehéz munkája kötötte le. Önmagával egyáltalán nem törődött, de az elvtársak életét éber szemmel figyelte. Előfordult például, hogy ült a szobájában az asztalnál, sietősen írt valamit, s közben beszélt, anélkül, hogy abbahagyta volna az írást: — Üdvözlöm, hogy van? Azonnal befejezemVan itt egy vidéki elvtárs, kevés az élelem, s ami van, az ls rossz. De hát éppen ezért van szükség jó szakácsra — Es itt egy orvostudóst idézett, akt kiejtette, milyen szerepe van a táplálkozásban az ételek ízletes elkészítésének. — Hogyan ér rá ilyesmin gondolkodni? — kockáztattam meg a kérdést. — Az ésszerű táplálkozáson? — kérdezte vissza Iljics, és szavalnak hangsúlyával értésemre adta, hogy kérdésem nem helyénvaló. Egyszer egy régi Ismerősöm, P. A. Szkorohodov — ugyancsak szormovót, egy melegszívű ember — arról panaszkodott, milyen nehéz a munkája a Csekában. — Magam is úgy vélem, hogy nem magának való ez a munka — jegyeztem meg. — Egyáltalán nem nekem való — hagyta helyben szomorúan. — De — folytatta egy kis gondolkodás után — gondoljunk csak arra, hogy bizonyosan lljicsnek ls sokszor kell „megkeményítenie a szívét". Ha erre gondolok, csak szégyelleni tudom a gyengeségemet. Sok-sok olyan munkást Ismertem és ismerek, akt kénytelen volt, vagy ma is kénytelen összeszorított fogakkal „megkeményítenie a szívét", azaz ügyének diadaláért csorbát ejteni saját „társadalmi idealizmusán". Vajon Leninnek csakugyan „meg kellett keményítenie a szívét?" Sokkal kevesebb gondot fordított magára, semhogy magáról beszéljen, s úgy tudott hallgatni lelkének titkos viharairól, mint senki más. De egyszer Gorkiban, valakinek a gyerekelt simogatva azt mondotta: — Igen, ezek már jobban fognak élni, mint mi; sok mindent, amit ml a nyelves Kata és megfékezője, a lágszerte a legtöbbet játszott szerző — talpraesett Petrucchio — micsoda dús embergalériája a shakespeare-i képzeletnek, a könnynek és derűnek, pezsgő életörömnek, komlszságnak és sötétségnek micsoda bőáradású, varászlatos seregszemléjel Sir Laurence Ollvler, a világhírű angol színművész az Idei Színházi Világnapon úgy emlegette Sbakespearet, mint minden új drámai mozgalom törvényes ősét. Shakespeare a válság eiodázója. Shakespeare — jó előadásban — még mindig az a színház, amely hallatlan színszerűségével, vérbő drámaiságával, bővölő erejével a színház szerelmesévé tesz. A prágai Nemzeti Színháznak tegnap a Hamlet Jelentette a legnagyobb vonzóerőt, ma a Rómeó és Júlia hoz telt házakat; a Hamlet nagy sikere megismétlődött Budapesten is a Madách Színházban, a Macbeth pedig a nagyon el van keseredve. Lehet, hogy átéltünk, ők már nem fognak véglgklmerült. Valahogy segítenünk kell szenvedni. Az ő életük nem lesz ilyen rajta. Hja, a hangulat nem megve- kegyetlen. tendö dologi A távolba, a dombok felé nézett, Egy ízben elmentem hozzá Moszk- ahol a falu terpeszkedett, s elgondolvába. kozva hozzáfűzte: — Ebédelt? — kérdezte. — Es mégsem irigylem őket. A ml — Igen. nemzedékünknek olyan munkát sike— Biztos? — Tanúim vannak rá, hogy a Kreml étkezőben ebédeltem. — Hallom pocsékul főznek ott. rült végeznie, amely történelmi jelentőségében párattan. A ml életünk kényszerű kegyetlenségét valamikor megértik majd az emberek és helye— Hát nem olyan pocsékul, de jobb selni fogják. Mindent megértenek 6aiuiu lutvcuyca uoei. o ua noapta, n NemZPtl S7Í]lhá7 ílnpnl látpka nélkül valóban elképzelhetetlen a mo- wemzet

l i>zinnaz unepi já.eka. dern lélektani dráma, elképzeihetet len Ibsen, O'Neill, Pirandello vagy íme, Shakespeare, az örök varázsló, a nagy mágus túléli a válságokat és ls lehetne. Nyomban részletesen kikérdezett: miért rossz a koszt, hogyan javíthatnának rajta. MARTIN ANDERSEN-NEXÖ: majd, mindentl A gyerekeket gyengéden, valami különösen könnyed és óvatos érintéssel simogatta: Brecht. Nehéz volna itt néhány sor- ott Iesz a megszülető új színház műsorának élén ls. Ennél többet és nagyobbat nem mondhatunk róla. KULTURÁLIS HÍREK ban boncolgatni Hamlet tizenegy monológjának titkait, de az nem vitás, hogy cselekvéstől irtózó, habozó és kétkedő lelkisége, beteges érzékenysége, magányossága és rokontalansága, okossága és nagylelkűsége csaknem négy évszázad óta visszhangot n jüNIUS 20-ÁN NYITJÁK MEG a ver minden drámaíróban, aki alászáll 32. Nemzetközi Velencei Képzőművéa lélek tárnáiba. Nem véletlen, hogy legnagyobb költőink, Petőfi, Vörösmarty, Arany kezdték átültetni tragédiáit és komé- sült Államok, az Egyesült Arab KözLáttam Lenint Tfgyetlen alkalommal láthattam _ Szavamra mondom, Lenin jobban cxak 7022 ň"

fi

n " K

n- Ismeri a helyzetünket, mint én. Es csak Lenint: 1922 őszén, a Komlntern kongresszusa idején' a Kremlben. Mi, a föld minden sarkából összesereglett kongresszusi küldöttek — szeti Biennáiét, melyre Olaszországon n

é?

et é

s, ^ndináv munkások, nége- mik> hogy ei

ka

phassa, nem tudja kívül meghívták Anglia, Ausztria, Bel- re

k' e?yJP

tor

n' ind

i° f

c"'

,f

c elérni. Ugyanígy vannak a parasztgium, Csehszlovákia, Dánia, az Egye- ™

l™<innyian hittünk az új világ- j

aitok ls

: f

ei

e

ségükkel és gyermekeik• - 6

7 ban és Leninben. Lenin pedig rendít- • - - - - Dániáról is sokat tud. A ti dán kisparasztjaitokat szekér elé fogott cigánykutyához hasonlította, amely egy darab húst lát maga előtt, de hiába kíndiáit és nem véletlen, de törvényszerű a hatása is, amely Vörösmartyt a Csongor és Tünde, Katona Józsefet a Bánk bán megírására késztette. VöJAROSLAV VRCHLICKÝ: SHAKESPEARE Vissza csak, vissza hozzá! Ö az orma ezer hegyünknek! Lába kies plató, profilja messze csillagokban lakó jégarc - s a mélyén mintha láva forrna. Nincs az a hírnév, amely rátiporna, mely Lear bolondján is ne lenne fakó; a legutolsó cenk, király vagy bakó, kit agyagként gyúrt, roppant ércszobor ma. Iszonyú, mégis édes, mint a gyermek, vad vágyak űzik és gyengéd szerelmek, ha kérded, karddal s mesével felel meg. S bár kacaja homéri, búja tenger, s nagyságát föl nem éred puszta szemmel legfőbb varázsa az, hogy mindig ember. Fordította: Simkó Tibor társaság, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Jugoszlávia, Izrael és számos más ország képzőművészeit. A BENJÁMIN BRITTEN a neves angol zeneszerző legújabb művét a . t„,

J

t,

u„,y,„

t

t„„

u csellóra és zpnpkarra írt néev-trtplp* re

l találkozhattunk. Kiváló egyénisécseuora es zenenarra irt négy teteies hncr/Srioihon 1* mi-rfí^nHhtt r.nr,. hetetlen biztonsággal hirdette, hogy a győzelem eljön, s világosan látta az utat a diadal felé. Es éppen ezzel emelkedett kl a küldöttek népes, tarka táborából, amelyben pedig sok értelmes emberkel együtt a végkimerülésig kínlódnak, majdhogy meg nem szakadnak a munkában, amellyel csak a tőkét gyarapítják; bebeszélték nekik, hogy kis földbirtokosok, vagy ahogy Lenin kifejezte magát, „miniatűr-földbirtokosok". 11. i.csy-icic.co K x. , „.„ « „...„ „ — Hogyan beszéltél vele? — kérszimfóniát Msztiszlav Roszfropovics- f', beszédetben is tükröződött Con- áezte

m ™

norvégt6

L nak ajánlotta. A mű ősbemutatóját né- ^LSrlf TmbeHs g ~ Természetesen tegeztem. Csak hány nappal ezelőtt tartották meg « nem fogom megsérteni, kinek szemléltetően bizonyította, Lenin az új Idők embere volt — ezt hogy a jövö elkerülhetetlenül jakad már külseje, magatartása ls elárulta, a 'jelenből. Ügy tűnt, nagyon ls tisz- Még a legegyszerűbb dolgozó ls éreztában van az emberek életével, ls- te, amikor beszélt vele, hogy nem merte minden ország belső helyze- mindennapi egyéniséggel áll szemtét, a szegény néprétegek sorsát, tud- ben, hogy Ilyen ember évszázadonta, milyen módszerekkel zsákmányol- ként, sőt talán évezredenként egyszer ják ki a dolgozókat az egyes orszá- születik; és ez a ritka ember kezet Moszkvában • A NÉGER IRODALOM ANTOLÓGIÁJA címmel olyan gyűjteményt adtak ki Párizsban amelv nemcsak az afrikai, hanem az Egyesült Államokbeli és dél-amerikai néger irodalomról Is igyekszik képel adni. • IVO ATRIC Nobel díjas Jugoszláv írónak a krakkói egyetem díszdoktori gokban. Es megmagyarázta, hogyan címet adományozott. Az egyetem ok- alakultak ki ezek a módszerek. Tulevelét az Intézmény alapításának domany volt ez, de egészen sajátos, hatszázadik évfordulóján, májusban új tudomány. Ez a tudomány nem adják át az írónak. volt künyvszagú, ez — maga az élet ráz vele, s megkéri mondjon valamit saját magáról, az életéről. T enln érzékenyen reagált a klsemberek minden szavára, mozdulatára. Tanult tőlük, nagy fontos• NOVEMBER CÍMEN rövidesen »olt. Megvilágította az ipari munkás sá { tüi

afdonított nektk ügyei

k. • . ., .... . , ... öc n Irn 11 cnv cňf ne n L-Tmíi m in t t* M

/

TU

. • ' megjelenik Algériában az Algír írók Szövetsége kulturális folyóiratának első száma. Ben Bella államelnök bejelentette, hrgy minden évben november 1-én, — 1954-ben e napon kezdődött a franciaellenes felkelés. — a legjobb irodalmi műveket nemzeti díjjal tüntetik ki. • MOSZKVABAN elkészült Tolsztoj Anna Karenlna regényének filmváltozata A főszerepet több kísérletezés után végül is az ismert szovjet filmszínésznő Tatjana Szamojlova játszotta. Karenint a filmen Nyikolaj Cserkaszov alakítja. és a kuli sorsát csakúgy, mint a varrónőét és az utcaseprőét. Lenin beszédéből az emberiség története, az emberi kultúra története tárult elénk. — Lám csak, ez egy igazi emberi — súgta nekem egy norvég munkás. — Hogy hasonlít bármelyikünkre, de az esze ezerszerte jobban vágI Előző este ez a norvég elvtárs Leninnél volt, s beszámolt neki a norvégiai helyzetről. * A Kommunista Internacionálé IV. konjrecsxutiiől van 116. — Szerk. ~ . nek, s azt hirdette, hogy az élet alapja az egyszerű ember és munkája. Ez már önmagában ls elégtételt jelentett a kisembereknek az évezredes nyomorért. Azelőtt senki sem akadt, aki annyira ismerte volna az egyszerű embereket és életüket, mint Lenin. Ezért záriák a munkások annyira a szívükbe. Semmiféle üldözés, .semmiféle rágalom nem tudja megingatni ezt a határtalan szeretetet. Még a legelesettebb, a legelmaradottabb emberek szeme is felragyog, amikor Lenin nevét kiejtik. 1984 április 23. * fi} 7