Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-03 / 93. szám, péntek

Következetesség oz irányító munka lelke számok Márton, 1963 novemberében a seredi Iskola udvarán a szennyvíz szivaty­tyúzásánál Vojtech Cambál, a seredi EFSZ tagja, s ugyanebben a hónap­ban súlyosan megsérült a fiatal Ju­hos Szilveszter a nádasdi szövetkezet Istállójának fertőtlenítésekor. Juhos életét az mentette meg, hogy az utolsó pillanatban megfogődzott a traktorban s Így a tengely nem tud­ta magával rántani, azonban mindkét lábát eltörte. Mi volt a balesetek oka? Egyik esetben sem látták el fe­dőburkolattal a tengelyt egész hosz­szúságában ügy, ahogy azt a Földmű­velésügyi Minisztérium 230/1959. szá­mú rendelete előírja. Más balesetek is előfordultak. 1963 szeptemberében Michal Kudik, a Vág­tornóci Állami Gazdaság traktorosa munkásokat szállított haza a traktor pótkocsiján. Indulás előtt nem erősí­tette meg alaposan a pótkocsi olda­lait., Az egyik kanyarban az oldal­falak meglazultak, kilenc munkás ki­esett a kocsiból, négyen közülük sú­lyosan megsérültek. 1064. január 2-án a Nyárasdi Győzelmes Ot EFSZ tag­jai kukoricakóróf gilőztalj. Oravec A SÓSSZIGETI NEMESÍTŐ ÁLLO­MÁS SIKERE • MIT SZÓLNAK A TERMESZTŐK © A VÉLEMÉNYEK ELTÉRŐEK 9 A SZÁRAZ, KA­VICSOS TALAJBAN IS MEG­TEREM v* Oj takarmánynövényünk csak ná­lunk új, mert a cirokról van szó, amely más, száraz éghajlatú orszá­gokban már régen meghonosodott. Tulajdonságait és termesztésének módját elsősorban a dunaszerdahelyi járásban levő sósszigeti nemesítő ál­lomáson próbálták ki, de ebben az évben már mintegy 1000 hektáron vetik. Hogyan vélekednek a cirokról a termesztök? A vélemények eltérőek. A Kostolné KráCany-i szövetkezetesek például nagyon dicsérik. Tavaly 23 hektáron vetettek cirkot, s ahogy mondták, olyan rossz földbe, amely még a leg­csekélyebb gabona- vagy kukorica­termést sem adta volna. De a cirok tapasztalataik szerint még a száraz, kavicsos talajban is megterem. A múlt évben a hektáronkénti átlag 27 má­zsa volt. Más termesztők jő földbe vetették a cirkot és természetesen jobb is volt a termés. Általában 35—40, sőt 50 métermázsás termés is volt. Ennek ellenére nagyon eltérően vélekednek erről a növényről. Az egyházkarcsai szövetkezetesek egy­hangúlag kijelentették, hogy tovább­ra is folytatják a cirok termesztését, mert a kavicsos, homokos száraz föld egyetlen más növényből sem adna ilyen hasznot. Más szövetkezetekben és állami gazdaságokban is így gon­dolkoznak. A Gombai Állami Gazda­ságban például a öakany-i kavicsos­homokos területeken néhány évvel ezelőtt már vetettek cirkot, de akko­riban hektáronként mindössze 8—9 métermázsát hozott. Ebben az évben nagyobb értéktelen területet szándé­koznak cirokkal bevetni, hogy még egyszer kipróbálják, milyen ered­ményt hoz az új takarmánynövény. Egyik-másik szövetkezeti tag úgy számítja, hogy jó talajban a cirok is a kukoricához hasonló hozamot ér­hetne el, a kukorica viszont takar­mányként jobb minőségű, mert több értékes anyagot tartalmaz. Minden­esetre érdeklődéssel várjuk az ez évi termést, mert a kerület csaknem min­den szövetkezetében és gazdaságában nagyobb területen cirkot fognak ter­meszteni. Amennyiben ezek a kísér­Jól fizet a cirok — nyugtázza Varga elvtárs, a Gombai Állami Gazdaság agronómusa a jányoki részleg vezetőjével. Érdemes termeszteni. (Teslík felvétele) letek alátámasztanák az egyházkar­csai szövetkezet tapasztalatait, akik amellett kardoskodnak, hogy a kavi­csos, homokos talajban semmilyen más növény nem terem meg. Külö­nösen aszályos nyár idején megtalál­tuk a megfelelő növényt a terméket­lenebb, kisebb értékű termőföldek számára is. A ciroktermesztés egyik előnye, hogy a betakarítására ősszel kerül sor, tehát az aratás idején nem köt­ne le munkaerőt. További előnye, hogy aratására alkalmasak a kom­bájnok. Igaz, a magvát még külön kell szárítani, de ősszel ez is keve­sebb megterhelést jelent, mert ilyen­kor már erre is jut elég idő, meg hely. Az egyházkarcsai szövetkezete­sek azt állítják, hogy a cirok szedé­Évekkel ezelőtt, ha valamilyen vo­natkozásban szóba került a kultúra, falunkban mindig a kultúrház hiá­nya volt a központi kérdés. Igen ér­dekes követelés volt ez, mert a va­lóságban volt egy kultúrhelyiségünk — a kocsma —, ahol színdarabokat ís lehetett előaíni. A fiatalság azon­ban többre vágyott, olyan helyiségre, ahol nemcsak a színjátszás lenne a program, hanem ahol közösségi éle­tet is lehetne élni, függetlenül a kocsmai légkörtől. A péterfalai ifjúságnak ez a nagy vágya a múlt napokban teljesült. Ám nyomban megjegyezzük, hogy nem kaptunk új, hatalmas, szépen beren­dezett kultúrházat, hanem a volt két­tanerős iskola egyik árván maradt osztályát rendezte be művelődési ott­honnak a helyi népművelési bizott­ság. Ezt a HNB, az EFSZ, a helyi pártszervezet, a CSEMADOK és más társadalmi szervek is támogatták. Sőt, az akciót anyagiakkal a Rimaszom­bati Járási Nemzeti Bizottság iskola­ügyi osztálya ls segítette. Az ízlésesen berendezett klubhelyi­ség, televízióval, asztalitenisszel, tár­sasjátékokkal ellátva ma már igazi otthona a péterfalai ifjúságnak. S ami igen fontos, a helyiségben szervezett szórakozás folyik. Az ifjúság részére megalakítottuk az ifjúsági és a diák­klubot, hetente 2—4 órán át dallal és tánccal, valamint hasznos előadá­sokkal tarkítva. Bálint Lajos, Péterfala A FONOK UR „JOGA A kis örömök is örö­mök. Es a kis bosszúsá­gok is bosszúságok. Az már az ember vérmér­sékletétől függ, meny­nyire hatnak rá, meny­nyire emészti meg eze­ket és hogyan tükrözi vissza... A minap, mintha háj­jal kenegették volna a szívem táját, úgy örül­tem, hogy Bratislavá­ban a Szovjetbarátság Háza melletti Zdroj bűjében kedves, szol­gálatkész elárusítőnőre találtam. Nagy dolog ez manapság, amikor a mosolyt, a készséget grammra mérik, akár a patikában, a vajat csalc néha csomagolják be, a puha, majonézes salátát pedig foszlós selyempapírba teszik, amely egykettőre el­olvad és otthon vagy megesszük a papírt is, vagy kidobjuk a fele salátát. Egyszóval örvendez­tem és szinte megha­tottan néztem a ko­molyka, fiatal elárusító­nőre, amikor az ajtó asszonyom? Közelében álló egyik lányka. szemfüles vevő bejelen- megsürgetem a dolgot, tette: Ezzel bement a rak­— Tejet hoztak!... tárba. Most dől el, Valóban, pár pillana- lesz-e paprikás csirké­ton belül két rakodó- be tejfelem — izgul­munkás robbant be tam magamban, hangos szóval az üzlet- Tényleg eldőlt. A kis­be és a falatozó, sörö­ző férfiakat félretolva, több láda tejet és tej­terméket vitt hátra a raktárba. Mit tagadjam — a lány — maga is zavar­ban — ezt a választ hozta: — Sajnos, nem kap­hat tejfelt, összesen két üveggel hoztak és szemem felragyogott és arra a főnök úrnak van az elárusítónőhöz jor- szüksége.. dúltam: — Talán tejfelt ts hoztak. Nem lenne szí­ves megkérdezni? A lány készségesen beszólt a tálaló-abla­kon, majd hozzám for­dulva ezt válaszolta: van tejfell Félreálltam és vár­tam, mikor hozzák kl az új árut az üzletbe. Jó tíz perc múlva már kissé türelmetlen let­tem. Szerényen meg­szólaltam: — Kérem szépen, várjak még arra a tej­felre? ... — Öh, még itt van, — így d Azqnna] Megnémultam a meg­lepetéstől. Es csend lett az üzletben is. A választ sokan hallot­ták, rámnéztek, és ta­lán várták, hogy „va­lami lesz". Lehet, hogy éppen ez a nyilvánosság volt az oka, hogy csak eny­nytt mondtam a lány­nak: — A főnök úr­nak?... No, köszö­nöm ... —Es elmentem. Így maradt a papri­kás csirke tejfel nélkül és így lettem én ls sze­gényebb egy kis öröm­mel, és egy kis bosz­szúsággal gazdagabb. GÁLY OLGA se és betakarítása egyáltalán nem je­lent nekik különösebb nehézséget. Kár, hogy a nemesítő állomáson nem sorolták fel a cirokban levő táp­anyagokat, s így nem tudjuk összeha­sonlítani más takarmánynövényekkel. Az eddigi tapasztalatok szerint a ci­rok ízletes, mindenesetre takarmány mind a baromfi, mind a sertések szá­mára. Reméljük, beválik, különösen száraz és terméketlenebb talajokon, azaz hazánknak főleg azon a terüle­tein, ahol a gabona- és a kukorica­termés bizonytalan. (s-mj Értékelték munkájukat A Csehszlovák Rokkantszövetség košicei szervezete, melynek 15 ezer tagja van, nemrégen értékelte múlt évi tevékenységét. A közgyűlés be­számolójából kitűnt, hogy a szövet­ség tagjai jó munkát végeztek. A 23S helyi szervezet közül több mint 150 vett részt a szocialista munkaver­senyben s a legjobb eredményt a ko­šicei járás szervezete érte el. A má­sodik, illetve a harmadik helyen a poprádi és a rozsnyói járás végzett. A nelyi szervezetek közül legjobbnak a podolineci bizonyult. A kerületben a rokkantak az idén mintegy 400 millió korona értékű munkát végez­nek el. A szövetség kisipari termelő­szövetkezeteinek dolgozói bekapcso­lódtak a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója tiszteletére indított szocialista munkaversenybe is. Szanyi József, Košice Az Elbán közlekedő Tatry nevű motoros hajón a csehszlovák ha­józási vállalat hajósai e napokban tették le a gyakorlati vizsgákat. Képünkön a hajósok egyik cso­portja a vizsgabizottság tagjaival. [CTK — O. Plcha felvétele) Ova intő Intő figyelmeztetés a munkabalese­tek számának növekedése. Néha csak egy-két pillanaton múlik és az egész­ségtől duzzadó, életörömmel teli em­ber nyomorékká válik, vagy életét veszti. Mennyi fájdalmat, bánatot, könnyet okoznak a balesetekl S leg­többször csak azért, mert nem tart­ják be a munkabiztonsági előíráso­kat, mert gondatlanok az emberek. A munkabalesetek — főként a me­zőgazdaságban — a galántal járás­ban ls komoly problémát jelentenek. 1963-ban több mint 600 munkabaleset fordult elő. 1962-höz viszonyítva az egységes földművesszövetkezetekben jelentősen növekedett a balesetek száma. 1964-ben sem Javult a helyzet. 1963-ban a legtöbb balesetet a kar­dán-tengely okozta. Ez a tengely — ha egész hosszában nem védi fedőbu­rok — könnyen elkaphatja a dolgo­zó ruháját és halálát okozhatja. A far­kasdi szövetkezet földjén 1963 máju­sában így vesztette életét Stefan Val­kovič, amikor az öntözőkocsiba vi­zet szivattyúzott, 1963 októberében pedig a nagygurabi szövetkezet föld­jén a kender cséplésénél Bagikovács A számok tükrében megnéztem a mezőgazdasági termékek felvásárlá­sának idei eredményeit a közép-szlo­vákiai kerületben. Az év eleji rajt jobban is sikerülhetett volna. Bár a marhahús felvásárlási tervét túltelje­sítette a kerület, tojással és tejjel továbbra is tartoznak. A járások közül Považská Bystrica áll a leggyengébben az év első két hó­napjában. Széjjel néztem hát a járás községeiben és a mezőgazdasági mun­ka néhány szakaszán megvizsgáltam a nemzeti bizottságok irányító és szer­vező munkáját. A CSIRKÉKKEL FALUZNI JÁRNAK Egy beszámolóban olvastam, hogy március elejéig csak a járás két köz­sége jelentette be igényét csibékre. Felvetődik a kérdés, vajon milyen terv szerint dolgozhat a púchovi csirkekel­tető, ha eddig a járás mezőgazdasági osztályától csak nagyon hiányos ada­tokat kapott? Marta Hoštacká, a fiatal zootechni­kus, erre az együttműködésre bizony nem talált dicsérő szavakat. — Januárban nem keltettünk, mert még a szövetkezetek sem rendeltek kis csibét. Februárra csak alig tízezer volt a rendelés. A további hónapok még szintén „úsznak". — S hogy fogják megoldani a hely­zetet? — Ú, mi már hozzászoktunk, hogy csak saját erőnkre támaszkodhatunk. Nem esünk kétségbe az idén sem, csak ne álljanak elő majd lehetetlen követeléssel a járás szövetkezetei és egyéni gazdái egyszerre, hogy egy hó­nap leforgása alatt - keltessünk ki 50 000 csirkét. A zootechnikus ugyan még fiatal, mégis látszik, hogy értékes tapasz­talatokkal rendelkezik. Amikor az iránt érdeklődtem, hogy ezekután az üzem, hogyan fogja teljesíteni tervét, Marta Hoštacká így válaszolt: — A jövő hónapban majd felrakunk egy csomó csirkét teherautóra és el­megyünk faluzni. Mi mást tehetnénk? Amit nem adunk el egyik nap, az majd elkel később, de a kilencvenezret mé­gis elhelyezzük, NEM MINDEN ÖREG TRAKTOR ÖCSKA Lassan a Javorniky lejtőin is elol­vad a hó. Maholnap kinyílik az idő, benépesedik a határ. Ha eljön a tava­szi munkák dandárja, befognak az eke elé lovat, tehenet és traktort egy­aránt. Egyes tanyákon ló helyett kis kerti traktorral szokták a földet túrni, más­hol pedig olyan traktorral, amelyet sok helyen már ócskavas-számba vesz­nek. Vydrná községben Ondrej Moško Lanz-Bulldog traktort szerzett valahol és azzal szántott még tavaly is. Jozef Adamčík Paprando lankáin pedig olyan Zetorral művelte a földet, ame­lyet még 1957-ben vásárolt a Kovošrot vállalattól. Stefan Tuček pedig a Lazy pod Makytou községben nem régen alkatrészekből tákolt össze magának valami traktorfélét és azt fogta be munkába. Hasonló gépeket javítgattak a tél folyamán hetvenhárman a já­rás területén. Ezek műszaki állapotát ugyan nem vizsgálta meg a közleke­dési felügyelőség, hiszen nem is jár­nak velük a közutakon, viszont éppen; ezért tartották érthetetlennek, miért rendelte el a járás közlekedési osz­tálya, hogy ezeket a vontató alkalma­tosságokat azonnal adják el ócskavas­nak. Ugyanakkor senki az égvilágon nem gondoskodott arról, hogy a ta­vaszi munkákat mindenki idejében el­végezhesse fent a Javorníkok tanya­világában ls. Igaz, már hatályonkívül helyezték az elhamarkodott rendeletet, azonban csak más szervek figyelmeztetésére. Jágerský elvtárs, a járási mezőgazda­sági osztály dolgozója sem helyeselte a dolgot: — Meglepett bennünket a közleke­dési osztály határozata, hisz még ki­mustrált lovakat sem tudnánk adni a tanyai embereknek. Sajnos, még most is elég gyakratf előfordul, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Csak így történhetett meg, hogy a járás egyik szerve fontos határozatot adott ki anélkül, hogy még a határozathozatal előtt tudo­mást szerezhetett volna arról a másik érdekelt. Ha a járás következetesebb munkával irányítaná mind saját szer­veinek, mind pedig a helyi nemzeti bizottságok munkáját, egész biztos, hogy az ilyen irányító munka csak­hamar meghozná a maga gyümölcsét, BERKES JÓZSEF, Pál a kórót kézzel rakta a szállító­szalagra. Munka közben megbotlott, a szállítószalagra zuhant, amely a kombájn vágószerkezetéhez vitte a szerencsétlen embert, aki mindkét lá­bát elvesztette. 1964. március 19-én ugyanennek a szövetkezetnek tagjai: Szilvás! Sándor és Ján DiviCan pótko­csi traktoron fürészporért a galántal Bútorgyárba mentek. Olyan gondatla­nok voltak, hogy a fűrészpor bete­mette Szilvásit, aki megfulladt, mi­előtt segítségére siethettek volna. Ján Divlčán, aki e balesetnél jelen volt, március 23-án silókombájnnal kukoricakórót vágott. Vigyázatlan volt, ballába a dobba került s a kés bokában levágta a lábát. Ez tehát már a harmadik súlyos munkabaleset volt ebben az évben a Győzelmes Ot EFSZ-ben. Más járásokban is hasonló a hely­zet. Nagy értékek vesznek kárba az­által, hogy a megsérült dolgozók hosszabb-rövidebb időre kiesnek a munkából. De az elvesztett életet, a megrongált egészséget semmi sem pó­tolhatja. E szomorú tragikus esetek szolgáljanak intő példaként mindazok számára, akik felelősek a dolgozók életéért és egészségéért, de legyen figyelmeztetés a dolgozók számára is. Jozef MelieJjstCifc fi* 1 • 1964. április X

Next

/
Oldalképek
Tartalom