Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-18 / 108. szám, szombat

PIERRE CAMES PÁRIZSI LEVELE Találkozásaim Iljiccsel Vasárnap reggeli jelenet: Az Humanité önkéntes terjesztői körútjukra indulnak. (A szerző felvétele) 60 éves a rHuftanité Az Humanité, a Francia Kommunista Párt központi lapja ma ünnepli 60. születésnapját. Első száma 1904. április 18-án jelent meg A lap munkáskörökben gyorsan elterjedt. Megalapítója: J e a n J au r é s, a francia szocialista mozgalom egyik legkiemelkedőbb alakja nagy szónok. A „béke apostolaként" ismerték. Egészen meg gyilkolásáig (néhány nappal az első világháború, kitörése előtt) lanka datlanul harcolt a béke megőrzéséért. Már az Humanité első számának megjelenése óta neves francia írók — Anatole Francé, jules Renarfl, Trlstan Bemard, később Romáin Rolland, Barbusse, Aragon — mű­ködtek közre a munkások lapjának szerkesztésében. Bátor az, aki keresi és megírja az Igazságot, s nem veti magát alá a hazugság szabta törvényeknek — ír­ta Jaurés. Fennállásának. 60 éve alatt az Humanité egyszer sem tért el ettől az elvtől. A munkások for­rón megszerették. Pártmunkás! em­lékeimnek egyik legszebbike, amikor 1956-ban egy novemberi estén a pá­rizsi külvárosi munkások — annak hallatára, hogy a reakció által fel­uszított suhancok megtámadták az Humanité épületét — mindenfelől összefutottak, hogy megvédjék lapju­kat. Csak a rendőrség közbelépésé­nek köszönhették a felbüjtatott fia­talok, hogy megmenekültek a mun­káskezek osztogatta megérdemelt leckétől. Az Humanité története szorosan összefügg a francia munkásmozga­lom történetével. Miután a SFIO szocialistái szakadást idéztek elő a pártban, az Humanité a Francia Kommunista Párt lapja lett. Marcel Cachin, a francia munkásmozgalom másik kimagasló alakja lett a lap igazgatója. Az Humanité azóta ls híven szol­gálja a munkások harcát. Tájékoz­tat, Ismerteti a párt állásfoglalását, megvilágítja a tőkés rendszer belső ellentmondásait, a proletár interna­cionalizmust hirdeti. Az Humanité hasábjain jelentek meg annak ide­jén az első sürgető felhívások a szovjet Oroszország elleni imperia­lista intervenció megakadályozásá­ra, majd később, Paul .Vaillant-Cou­turier tollából a szebbnél szebb ri­portok az ifjú szocialista államról. A spanyol háború alatt az Humani­té a republikánusok szószólója volt és leleplezte az imperialista kor­mány álszent „be nem avatkozás!" politikáját Az Humanité Maurlce Thorez cik­keivel nagyban hozzájárult a Fran­cia Kommunista Párt mai képéhez. A demokratikus erők egyesülését segítette elő a Népfront Idején, s fi­gyelmeztetett a hitleri háború elő­készületeire, és hogy a német fa­siszták bizonyos francia körökben hívekre találtak. Az „Humát" (így becézzük lapun­kat) már a második világháború, az ún. „furcsa háború" idején betiltot­ták. Szerkesztőit üldözték és börtön­be vetették. A lap tizennégy munka­társa vesztette életét a koncentrá­ciós táborokban, a kivégző osztag fegyverei előtt. Köztük néhány ki­magasló újságírói tehetség, példás kommunista mint Gabriel Perl és Luclen Sampatx. A felszabadulás után az Humani­té folytatja küzdelmét a munkás­osztály érdekeiért. Rámutat a Mar­shall-terv, az Atlanti-tömb stb. veszélyes voltára. 1958-ban az Hu­manité hasábjain Plerre Courtade neves újságíró leplezi le a francia nagytőke cselszövéseit, melyekhez De Gaulle algériai gyarmatháborúja szolgált táptalajul. Etienne Fajon, a lap jelenlegi igazgatója, az Humanité évforduló ja tiszteletére kiadott könyvében ezt írja: Hatvan év rövidebb egy em­beröltőnél. De a történelem egyet­len időszakában sem voltak ilyen hatalmas átalakulások mint ebben, Amikor Jaurés az Humanitét meg alapította, a szocializmus még egyetlen országban sem vált való sággá. A kevély imperializmus ural­ta az egész világot s a francia munkásoknak még nem volt forra­dalmi pártjuk. Hatvanadik születés napját az Humanité az űrrepülés és az atomenergia korszakában ün­nepli, amikor az emberiség egyhar mada már szocialista rendszerben él, a gyarmati rendszer összeom­lott és a kommunista párt Francia­országban nagy erő és a dolgozók reménye". Az Humanité napjainkban azok közé a ritka lapok közé tartozik, amelyek nem függnek a pénz hatal mától. Hasábjain naponta jejennek meg cikkek André Wurmser, René Andrieux és Nelly Feld hírneves új­ságírók tollából. Minden vasárnap a legjobb francia humorista rajzoló fean Effel egy rajzát hozza. Jóval kisebb szerkesztői kollektívával dol­gozik, mint a burzsoá lapok, de az odaadás pótolja a nagy létszámot, ütezer levelező számol be az újság­nak az üzemekből, a hivatalokból és a mezőgazdaságból. A laphoz való ragaszkodás és ön­kéntes segítségnyújtás különösen szép példáját adja a 40 000 vasárna­pi lapterjesztő. Űk árusítják fizet­ség nélkül vasárnaponként az Hu­manitét az utcákon és kolportálják. Az Humanité hétköznapokon 200 ezer példányban jelenik meg, a va­sárnapi száma, az Humanité-Di­manche eléri az 500 000-ret. De a lap befolyása és hírneve nagyobb a szá­moknál is. Miért oly ismert és közkedvelt az Humanité? Ezt Maurice Thorez már a lap 50. évfordulóján így válaszol­ta meg: Az Humanité a kapitalista társadalom valamennyi áldozatá­ban reményt kelt: a jobb jövő lehe­tőségét mutatja meg. Tudatja velük, kicsodák és kikké lehetnek. Arra tanítja őket, hogy nem szabad so­hasem elkeseredni s egységes harc­ban kell kivívnunk mindazt, amit a vagyonos osztály megtagad tőlük. Táplálja a fiatalok nemzett önérze­tét és bizalmat ébreszt bennük a francia nép Iránt, melyet soha sen­ki sem tehet többé rabszolgává. Magasztalja azokat az erkölcsi és szellemi értékeket, melyek hazán­kat naggyá tették. A proletár inter­nacionalizmust a haza védelmével, a szocialista forradalom eszméjét az Igazságtalanság és az elnyomás elleni hagyományos harcával kap­csolja egybe. Mindenütt, ahol ve­szélyben az emberség, az Humanité védelmére kel. Ily módon nap mint nap helyt áll szép elnevezésének (Humanité = Emberiesség!. Maurice Thorez szavai a mai na­pig sem vesztettek időszerűségük­ből. 1VAGY szerencsében volt részem, ' hogy többször találkozhattam és beszélhettem Vlagyimir Iljics Le­ninnel. Számomra minden találkozónk életre szóló lecke, útmutatás volt. Lenin a XII. pártkongresszuson fel­adatul tűzte ki, hogy „sokoldalúan, rendszeresen, általánosan megtanít­sák a felnőtt lakosságot — nemre való tekintet nélkül — a katonai ismere­tekre és a katonai műveletekre." Lenin felszólított bennünket, hogy a breszti béke révén nyert lélegzet­vételt teljes mértékben használjuk fel egy erős hadsereg és erős hátor­szág létrehozására. A frontnak új csapatokra volt szük­sége. Lenin utasítására a köztársaság katonai biztosságai szervezték az új alakulatokat. Abban az időben a fő­város Moszkva-folyón túli kerületé­nek katonai biztosa voltam, s társaim­mal együtt én is feladatul kaptam új csapategységek összeállítását. Egy alkalommal megbízatásunk tel­jesítése közben Szverdlov hivatott minket a Kremlbe. Vele együtt men­tünk Iljicshez. Vlagyimir Iljics barátságosan fo­gadott, üdvözölt, hellyel kínált, majd tájékoztatást kért a vörös hadsereg új alakulatainak szervezéséről. Részletesen beszámoltunk. Elmond­tuk, hogy a vörös gárda osztagaiból sorkatonaságot — alakulatokat és egységeket szerveztünk és a lakta­nyákban helyeztük el őket. Üj ezre­deket formálunk: a varsói vörös ezre­det, a lódzi vötös ezredet, a krakkói vörös ezredet és a kínai önkéntes ezredet. Vlagyimir Iljics érdeklődött, sok csapategységet küldtünk-e a frontra, honnan vesszük a fegyvert és felsze­relést az új ezredeknek. Megmondtuk, hogy a mi kerületünkben van egy ha­dianyaggyár, mely elegendő készlet­tel rendelkezik. Vlagyimir Iljics fl­Az Oj Szú számára irta: Alexander Blohin 1903-as párttag gyelmesen végighallgatott minket, majd így szólt: — Nem érzik, elvtársak, hogy az új katonai alakulatok szervezését nem országos, hanem lokálpatrióta szem­pontból kezelik? Lenin rámutatott, hogy helytelenül használjuk fel az állami tartalékokat (elsősorban a hadianyaggyár készle­teire gondolt), mert csak a kerület szükségleteit elógítjük ki belőlük, holott ezt a kisebb vidéki vállalatok is megtennék. Kell-e bővebb magyarázat, milyen nagy hatással volt ránk beszélgeté­seink Leninnel, aki a dolgok országos szempotokből való megítélésére, arra tanított minket, hogy mindenben tá­maszkodjunk a tömegekre, ápoljuk szoros kapcsolatainkat a naptömegek­kel. Vlagyimir Iljics tanácsára felhívás­sal fordultunk a nem hadijellegű kis mangSnvállalatok dolgozóihoz. Kerü­letünkben volt egy magánkézben levő makarónigyár. Elmentünk oda, elbe­szélgettünk a munkásokkal, s ők lel­kesen válaszoltak a felhívásra: néhány nap alatt megjavítottak egv páncél­kocsit, melyet a frontra induló új ala­kulatok magukkal vittek. Egyik beszélgetésem iljiccsel külö­nösen nagy lecke volt számomra. Ez akkor történt, amikor a a vörös gárda fokozatosan sorkatonasággá szerve­ződött. A véletlen hozott össze Le­ninnel. Vörös gárdistákkal megrakott sze­relvény érkezett Kanatcsikovadacsá­ra. A városi katonai biztosságtól pa­rancsot kaptam, hogy fogadjam a szerelvényt és osszam be a gárdis­tákat normális katonai alakulatokba. Az osztagot azonban megmételyezte a partizánszellem, nem akart enge­delmeskedni ós nem akarta végrehaj­tani a parancsot. A szerelvényhez közeledve fenyegető gépfegyvercsö­vek meredtek felénk. Ekkor paran­csot adtam ágyúk felállítására. A vö­rös gárdista osztag csak ezután volt hajlandó felsorakozni és rendelkezé­sünkre állni. Az esetet elmeséltem Leninnek. Vlagyimir Iljics azt mondta, hogy helytelenül cselekedtünk. Nem ágyúk­kal és gépfegyverekkel, hanem bol­sevista igaz szóval kell meggyőzni embereinket. — Minden erővel és eszközzel meg kell védenünk forradalmunkat — mondotta Lenin. — Am a forradalmat védve tisztán kell látnunk, k?k a ba­rátaink és kik az ellenségeink. Meg kell tanulnunk őszintén és világosan beszélni a néppel, meg kell öt győz­nünk igazságunkról. Emlékszem: egyszer felülvizsgálás után parancsot kaptunk, hogy a ruha­és felszereléskészlet egy részét adjuk át a lefortovól kerülelnek. A paran­csot nem hajtottuk végre idejében, s ezzel megszegtük a katonai fegyel­met. Iljics hivatott minket. Lenin arról beszélt, milyen fontos a rendkívüli pontosság, mely nélkül nem tudjuk legyőzni az ellenséget és fokozni államunk védelmi erejét. — Most az egyszer megbocsátunk önöknek — mondotta. — De emlékez­zenek rá, hogy a forradalom védel­mezőinek be kell vezetniük a legszi­gorúbb fegyelmet, s ezt maguk is mindenütt és mindenben kötelesek betartani ás másoktól is erélyesen megkövetelni. IVSA IS EMLÉKSZEM Vlagyimir Iljics intelmeire, melyekhez gyakor­lati munkámban ma is igazodom. JEGYZETEK IFJÚ KOMMUNISTÁKRÓL <ÍIÍIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII RÖVID AZ ÉLETRAJZ VÁRATLANUL érte a hír. Csodálko- Milyen száraz szavakl Az életrajz zott. Miért éppen én? Fiatal vagyok, nem regény... A mi vidékünkön huszonkét éves. Ha megválasztanak, vallásos a nép. Hogy is mondta majd a Nemzetgyűlés szószékéről... apám? Lányom, te nem mégy férj­Hevesebben dobbant a szíve. Kipirult hez, ha annyira elrugaszkodtál az is­arccal ült az asztalhoz, hogy az tentől. Olyan fiút nem találsz... elvtársak kérésére megírja életrajzát. Nehéz ls volt... Nem fontos a neve. Már az első szavaknál megakadt. Velem akart járni. Megkérdeztem, Krúpalová Estera, született Habe- jár-e a templomba? Járt Utunk szét­jtoy £j ľ ' vált. Aztán megismerkedtem Miroval. Megértettük egymást. Semmi nélkül Violának hívnak. Az irataimban kezdtük, s ma már szépen berende­Eszter vagyok. Sem az anyám, sem zett lakásunk van. A kis Dusánt nem az apám nem akarták ezt a nevet, vittük paphoz keresztelni. Sokan Violka voltam számukra, az is ma- rossz szemmel néztek rám..\. radtam. Az üzemben is így szólíta- 1962 óta a szákszervezeti üzemi nak. És még ;s... Ujjaival belefesul bizottsá g elnöke vagyok. Üzemünk a dús, hullámos hajába, aztán a papír- xu kongresszu s üzeme... lap fölé hajol. A treníí n, város l pártbizottságtól 1942-ben szulettemhárom elvtárs jött a bőrüzembe. Krú­Maga elé néz. A papnak nem tet- palovát keresték. Nem voltak elége­szett a Viola név. Ki mert vele ak- dettek az életrajzzal. Többet tudnak kor ellenkezni?! így lettem Eszter.., róla. Azt mondták, nagyon rövid Megírjam? Nem illik az életrajzba, az életrajz. A hamvas arcú, telt ido­Akik Violának ismernek, kérdezős- mú fiatpl asszony szerényen elmo­ködni fognak. Elmondom nekik. Át solyodott. kellene Íratnom a hivatalos kereszt- _ Még keveset é!tenli ne m irhatok nevemet. sokat... — válaszolta. Apám a nemSoval üveggyárban dol- Krúpalovát - trenőíni Járásban Je­gozik. A szüleim kommunisták... lölté k nemzetgyűlési képviselőnek. Felemell a fejét. A múltra gondol. Mikuláš Andris elvtárs, a JNB elnö­Gyerekek Játszanak a réten. A kilenc- ke, a járási választási bizottság el­éves Violka ls velük akar játszani, nöke megmutatta a jelöltek jellem­Nem engedik maguk közé. Rákiálta- zését. „ ... Krúpalová közkedvelt, a nak: Méssz, te istentelen! Az apa vi- hibákkal, fogyatékosságokkal szem­gasztalja síró lányát, Ha Istentelen ben nem ismer megalkuvást..." Az is vagy, meglátod... utóbbi megjegyzés felkeltette érdek­Tizenhat éves korom óta dolgozom lődésemet. Ez az, ami hiányozha­a trenöini bőrüzemben. Tizennyolc tott az életrajzból. Ilyen véleményt éves voltam, amikor felvételemet ne m írhatunk magunkról... kértem a pártba... Elmentem a bőrtizembe. A hirtelen Jövő gondolat meg- Engem egy kérdés érdekelt: Krú­akasztja a kezét... önként jelentkez- palovával hogy vannak megelégedve? tem, senki sem biztatott. Ezzel nem Ilyen választ kaptam: dicsekedhetek az életrajzomban, _ Most legaláb b megmutatjuk, Amikor édesapám odahaza a párt- ho a ml kis üzemü nkben is tudunk oktatásra készült, vele együtt olvas- valamIt) ltt l s tehetséges emberek tam a politikai könyveket. És vitat- vanna k ... JŐ 1 választottak. A ml Vio, • köztünk. Apa már hét éve párttitkár a gyárban. Ami­kor nehézséget voltak, néha pa­naszkodott. Apa, én a helyedben ezt tenném — ta nácsoltam. Rám mosolygott. „Ne­ked a pártban a helyed, hogy má soknak ls tanácsot adhass..." Ha otthon mindnyájan kommunisták, ne kem is annak kell lennem ... A f ériem, Miro slav Krúpala, mű szaki tisztviselő. Nová Dubnicán la­kunk, Termelési értekezlet a bőriizemben (Mercek Rudolf felvétele) Iánk nem fél az emberek elé állni, és a szemükbe mondani az igazat... Bátor asszony, ügyes dolgozó. Nem fizetett szakszervezeti elnök. Köz­tünk dolgozik, szőrmeválogató ... és törődik velünk. Még az idősebb asz­szonyok, anyák is kikérik a tanácsát. Ha • pedig igaztalanságot lát, fut a mesterhez, az üzemvezetőhöz ... „Nem ismer megalkuvást..." Ez jár az eszemben, erre akarok választ kapni. Jozef Vanko üzemvezető el­mondott egy jellemző esetet. A bírá­lat őt, a vezetőt érintette. Krúpalová a járási szakszervezeti tanács ülésén „megtámadta" az üzemvezetőt, mert két esetben vett fel új munkaerőt anélkül hogy kikérte volna a szak-t szervezeti üzemi bizottság véleméi nyét. — Nem szereti mindenki, ha a szemébe mondják az igazságot, — mondom. — Ezért nem szabad megharagud­ni, — feleli az üzemvezető. — Meg-, tanított arra, hogy respektáljam .., Később, amikor Krúpalová is jelen volt a beszélgetésünkön, szóvá tet-. tem ezt az ügyet. A fiatal asszony egy röpke pillanatra elgondolkozott, majd Vanko elvtársra szegezte nyílt, őszinte tekintetét. — ...helyes volt, nem?! — kérde-i zett és állított egyszerre enyhe moi sollyal az arcán. Mit mond a férj? Nincs ellenvetése, örül, hogy a fe-i leségét képviselőnek jelölték, áim bár tudja szaporodnak a gondjai, többet kell majd törődnie kétéves fiacskájukkal. Legjobb volna, ha la­kást cserélnének, s Nová Dubnicáről Trenőínbe költöznének. Mert az asz­szony hajnali négykor kel, félhatkor már az üzemben van, s ha nincs gyű-i lés, félnégyre ér haza. Vannak na-, pok, amikor csak este látja viszont feleségét. Ha képviselő lenne... Eh, hagyjuk ezt holnapra.. s Az apa? — Tudtam, ember lesz a lányom-i ból. Nem engedi meg, hogy sérelem érje az embereket... i És mit mond a jelölt? Plš Emil, a trenfiínl élesztőgyér dolgozóját, az SZNT képviselőjét emi legetl. Jó munkájáért most újra je-i löll. Tudja, mennyit gyűlésezik, mii lyen lelkiismeretesen járja választó­kerületét, s választól hányszor „zak­latják" lakásán ls, hogy intézze el ügyes-bajos dolgaikat... — Ha megválasztanak, — mondja Krúpalová, — én sem szeretnék más lenni. A problémákkal „lent" kell megismerkednem. Ezernyi problémá­val, ezernyi nézettel találkozik az ember, de mindig meg kell győződ-; ni az igazságról, hogy ne hagyjam magam félrevezetni... Sokat néni szabad ígérni, inkább egy „féllel" ke-j vesebbet, hogy aztán egy „féllel" töbi ben tehessek ... Csak egyet mondha-j tok, a bizalom munkára kötelez.., ELGONDOLKODVA néz maga elé, mintha csak mondaná, egy fiatal kommunista nem vallhat szégyent.., PETRÖCl BÄLINQ Ü] SZÖ 4 * 19B4. ínriiu 18.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom