Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-15 / 105. szám, szerda

A tudomány és a párt ideológiai munkája (Folytatás a 4. oldalról) ' Iegtárgyilagosabb kritikai elemzésre gondolok, ami végeredményben magától értetődő követelmény). A szerző könyvében nyíltan felvetett egy sor bölcseleti problémát. Munkája helyesen elutasítja a vulgarizáló szoclológlzmust, választ keres az emberi gyakorlat problémáira, az emberi egyéniség történelmi szerepének kérdésére, ám hallgat a történelmi és általában társadalmi törvények kérdéséről; valóban sziszifuszi feladatnak látszik ez irányú igyekezete. Ezért úgy vélem, hogy az említett könyvről folytatott eddigi vitát sokan joggal tekintik problematikusnak és nagyon egyoldalúnak. Am egyesek szerint „rehabilitálni kell az embert", méghozzá „következetesen": tudniillik azzal, hogy nyíltan tagadják a történelem objektív törvényeit és az emberi szubjektum, egyén ténykedését egész újonnan — a valóságban nagyon régi módon — értelmezik, mégpedig Irracionalista szellemben. Ilyen hangnemben jelent meg egy cikk a Vesmír című folyóirat márciusi számában Világ ember nélkül címmel, amelynek szerzője — joggal vagy jogtalanul — éppen Kosik könyvéből Indul kl. A cikk szerint a marxisták tulajdonképpen ósdi emberek, akik a. régi kezdetleges népekhez hasonlóan iszonyodnak a zűrzavartól, amelyet a történelem képvisel, s ezért úgy próbálnak megszökni a történelemből, hogy keresik ez ismétlődéseket, vagyis a törvényszerűségeket. A szerző szerint így menekülnek el az embertől. Nyíltan megmondom: a cikk szerzője nyílt kirohanást intéz a marxista filozófia materializmusa ellen: „Az az objektív megismerés eszménye, — Írja —, hogy a valóságot az embertől függetlenül ragadja meg, tehát úgy fejezze ki, mintha nem ember volna. Ezzel az embert tényleg kiutasították a valóságból". A cikk szerzője nyilván a filozófia tudományos jellegét támadja, ami a következő mondatból ls nyilvánvaló: „Az a világkép, amelyet a modern természettudomány dolgozott kl Galileitől Einsteinig, nem véletlen mulasztásból hagyta kl az embert, hanem a tudományos módszer lényege következtében". Az ember vizsgálata tehát állítólag nem tűri a tudományos módszert. A szerző szerint a tudományos módszer a „tárgyias gondolkodás" követelménye. ami a régi görögök fegyvertárának kelléke és jogtalanul a jelenségek szükségszerűségének- és törvényszerűségének feltárására vezet. Sőt állítólag különleges Illúziót kelt a társadalom jövendő „tudományos irányításáról" és a szabadság útjáról „megértett szükségszerűség következményeképpen" Az említett cikknek ez a vásári élcelődése természetesen Marx és Engels számlájára, az egész marxizmus számlájára történik. Az említett cikk írója kétségtelenül nagyon jól érti, hogy a filozófia és a politika között szoros összefüggés áll fenn, s ezért egy bizonyos politikát űz. Cikkének célzata nehezen mondható marxistának, kimondottan marxistaellenes kirohanásról van szó. Ez a cikk azonban szemléltetőn mutatja, hogy Ideológiai élet — éppen azáltal, hogy semmi köze a marxizmushoz — egyenesen programszerűen tudományellenes. A cikkről főleg azért beszélek, mert eléggé jellegzetesen mutat rá a marxista filozófia alkotó felvirágoztatása profanizálásának komoly veszélyére; a marxista filozófia az ember központi problémáját kényszerűn a polgári filozófiával szöges ellentétben állítja fel. Számunkra az ember problémái elválaszthatatlanok a kommunizmusért, a marxlsta-ienlnista eszmék teljes győzelméért folytatott harctól. A reális társadalmi küzdelem problémái ezek, azé a harcé, amelyet a dolgozó tömegek vívnak az Imperializmus, a tőkés elnyomás ellen. A kapitalizmus veresége és a kommunizmus győzelme — ez a mai társadalom emberibbé tételének, a mi humaznimüsunknak a legkézzelfoghatóbb tartalma. A filozófia minden egyoldalú célzatossága veszélyezteti küldetésének egészét. Ha ma már vitathatatlan, hogy a filozófia elmaradt az ember vizsgálatában, annál inkább meg kell állapodnunk abban, hogy képtelen lépést tartani a tudomány és a technika fejlődésével, a szocialista társadalom sokoldalú szükségleteivel, azokat is beleértve, amelyeket általában például a vezetés fogalma alatt foglalunk össze. A filozófiának határozottan hozzá kell fognia egész sor kérdés megoldásához, amelyek összefüggnek a kibernetika, az Információelmélet, a logika fejlődésével, a matematikai módszerek alkalmazásával stb. E tekntetben mégcsak a kezdet kezdetén tartunk és mindazt meg kell mondanunk, hogy elmaradunk a világ színvonaltól. A filozófia irányításának egyik elsőrendű feladata, hogy a filozófiai kádereket mindeme problémáktárgyi megoldására fogjuk össze — elsősorban e feladatra kell összpontosítani erőinket. Az utóbbi években Jelentősen megnőtt a filozófiai Irodalom termése, az egyes munkákat joggal nagyra értékelték. Semmi esetre sem panaszkodhatunk az eszmei mozgalmak és viták hiánya miatt. Vitáink — a tudományágon belül és a folyóiratokban — azonban gyakran nem elég tárgyilagosak, azt mondhatnám, egyenesen könnyelműen veszik az elméleti problémákat és ezért komolytalanok. Sok példát hozhatnék fel arra, milyen felelőtlenül bánnak a folyóiratok a marxista filozófia alapfogalmaival, ama példák mellett, amelyeket a Központi Bizottság állásfoglalása tartalmaz. Csak egyet említek, amely hogy úgy mondjam, a többi helyett is beszél: A Literárni noviny nemrég egy feljegyzést közölt több író vitájáról. Putík elvtárs érinti a művész alkotó szabadságának sarkalatos problémáját társadalmunkban. Néhány sor elég neki, hogy kategorikusan elvesse a szocialista realizmust és vele együtt az esztétika bárminemű normatív jellegét, s lángoló szavakkal meghirdesse a szocialista írók kötetlenségének kimondottan liberális programját, amely határozottan nemet mond mindenre, ami országunkban .muszáj", ami társadalmilag kötelező. És ugyanezzel a könnyedséggél, a párt állásfoglalásával ugyanígy szöges ellentétben Intéznek el e vita során néhány sorban egész sor más fontos kérdést is. A legkülönbözőbb tudományágakból vett fogalmak és meghatározások felelőtlen transzformálása tekintet nélkül arra, hogy Jelentésük ezáltal egyre ködösebb,'sőt érthetetlen lesz, árt a filozófia tekintélyének is, amely egyre inkább elvész egyes közírók szőszaporításában, Illetve nagyon is misztikus formában nyilvánul meg sajátos nézeteikben. E tekintetben bizonyára nem helyes esztétikánk és mübírálatunk zömének gyakorlata. A tudományos dolgozók, akiknek szívügyük marxista gondolkodásunk színvonala, határozottabban fejezzé^ kl, hogy nem értenek egyet az efféle jelenségekkel és idejében lépjenek fel ellenük. Végül nyíltan meg akarom mondani, hogy a jelenlegi eszmei és elméleti problémák pozitív megoldására irányuló offenzíva megköveteli, hogy támogassuk az olyan gondolkodást, amely nem nézi szektás szemmel a jelenlegi eszmeáramlatokat, támogat minden pozitívumot, amit a most folyó viták hoznak. Ezzel létrejön a nézetek differenciálódásának, az elvi kritikának a platformja, amely nélkül nehezen képzelhető el a további gyümölcsöző munkát szolgáló összefogás. A filozófia távlati munkakoncepciójának kidolgozásával együtt ez teremti meg e téren a gyümölcsöző fejlődés reális feltételeit. Sorm elvtárs beszélt marxista társadalomtudományunk fejlesztésének múlhatatlan szükségéről. Sürgős feladat, hogy a szociológia a statisztikusokkal, közgazdászokkal, pszichológusokkal, technikusokkal, matematikusokkal együttműködve, cselekvőkészebben dolgozza ki a társadalmi kutatás módszertanát, és figyelmét a társadalom szerkezetének konkrét elemzésére, a társadalmi lélektan, a tudományos-technikai forradalommal együttjáró jelenségek és más fontos problémák sokoldalú vizsgálatára összpontosítsa. Itt elsősorban egy valami kell: nem szabad belevesznünk a különböző általános koncepciókkal kapcsolatos okoskodásokba, hanem minél előbb — természetesen kellő megalapozottsággal — hozzá kell fogni a tulajdonképpeni munkához. Az akadémiai intézeteknek, elsősorban a Filozófiai Intézetnek e tekintetben sokkal több kezdeményezést és aktivitást kellene mutatnia. A Központi Bizottság nyíltan kijelentette már legalább öt évvel ezelőtt, hogy teljes mértékben támogatja a szociológiát és a szociológiai kutatásokat. A munka azonban ennek ellenére nagyon kevéssel jutott előbbre. Fontos, hogy a kezdeményezés „felülről", az Akadémiától jöjjön, már azért ls, mert a szociológia fejlesztése föltétlenül megköveteli, hogy biztosítsák a gyakran nagyon különböző területeken működő munkatársak széles körű együttműködését. A XIJ. pártkongresszus óta eltelt időben rendkívül felélénkült a gazdasági fejlődés alapvető kérdéseinek feldolgozására irányuló munka, ez elsősorban a minőségi problémákra vonatkozik, s ebben a ténykedésben teljes mértékben részt vesznek közgazdasági tudományos kutatóintézeteink ts. Jelenleg a politikai gazdaságtannak nyilván vizsgálnia kéli a szocialista újratermelési folyamat valamennyi törvényszerűségét, elsősorban azért, hogy rámutasson a tudomány és a technika minél teljesebb felhasználásán alapuló társadalmi munkatermelékenység fejlődésére gyakorolt hatására. Fontos szerepet játszik itt az áru-fizetési viszonyok jellegének vizsgálata a szocializmusban és vele kapcsolatban az értéktörvény hatása. Ezzel kapčsolatban hadd mutassak rá, hogy nem ismerik fel kellőképpen az érték és a használati érték viszonyát, s ennek következtében számos vállalatunkban gazdaságilag nem kívánatos a termelés. Ám ne felejtsük el, hogy a tervszerű, tudományos irányítás nem támaszkodhatik csupán az értéktörvény mechanizmusának Ismeretére, hanem minél konkrétabban ismerni kell a tervszerű fejlesztés, a végzett munka szerint történő elosztás törvényeinek és más törvényszerűségeknek a hatását. Ezzel kapcsolatban főleg egy valamire szeretném felhívni a közgyűlés figyelmét. A társadalmi újratermelés folyamatának két elválaszthatatlan része van: kifejezésre Juttatja a társadalom és a természet viszonyát, ugyanakkor a társadalmon belüli egyes viszonyokat is. Tervszerű irányítása ezért megkívánja, hogy a párt és ez állam irányító szerveinek minél több adat álljon rendelkezésére, amelyek a természettudósok, technikusok és közgazdászok szoros és állandó kölcsönös együttműködésének eredményei. A párt nemegyszer felhívta a figyelmet ennek az együttműködésnek a szükségére és hasznosságára, ám sajnos mindmáig sürgős feladat marad, hogy ezt az együttműködést végre megvalósítsuk. A XII. kongresszus irányelvei, és egész sor későbbi párthatározat nemcsak a közgazdászok, hanem a termőr szettudósok és technikusok számára ls felvázolja a tudományos munka pozitív kerettervét. Főleg termelésünknek az intenzív fejlődés szükségletelt kielégítő szerkezeti átépítése, tüjelőnyag- és energetikai mérlegünk kilátásai, a víz bonyolult problémájának megoldása stb. egyenesen megköveteli a különböző tudományágak megfontolt együttműködését, az említett kérdések megoldásával kapcsolatos, problémák komplex vizsgálatát. A közgazdasági kutatás sok alapvető problémája adódik, hs figyelembe vesszük népgazdaságunk vezetésének folyamatban lévő új átszervezését. Tudják, hogy a gazdasági viták során ls felmerültek figyelmeztető helytelenségek. El kell utasítanunk azt a kísérletet, amely tagadta a szocializmus gazdasági törvényeinek létét; tehát végeredményben tagadta a politikai gazdaságtan tudományos jellegét. Ugyancsak el kell utasítanunk azokat az Időnként felmerülő törekvéseket, amelyek a társadalmi termelés irányítását a gyártási folyamatok Irányításával azonosítják, és nem veszik tudomásul a termelés sajátosságait, mint az egész társadalmat érintő politikai ügyet. Minden elmélkedésünk helytelen Irányba terelődnék, ha el akarnánk választani, §őt ha szembe akarnánk állítani egymással gazdaságunk ún. objektív problémáinak megoldását és a tervszerű Irányítás rendszerének megjavítását. A tervszerű vezetés megjavításával elsősorban jelentős eszközökre akarunk szert tenni, amelyek elősegítik az objektív problémák hatékonyabb megoldását. E szempontból nézve is helytelennek bizonyul, ha csak a vezetés „mechanizmusát", gépezetét hangsúlyozzák és megfeledkeznek a tervezés tulajdonképpeni tartalmáról, az arányosság és gazdasági távlataink konkrét lényegéről. Ezért a gazdasági vezetés megjavítására Irányuló törekvéseink alapvető része, hogy tisztázzuk gazdaságunk legcélszerűbb helyét a nemzetközi munkamegosztás keretében. Kétségtelen, hogy közgazdasági kutatómunkánk jelenleg egyre szorosabb kapcsolatba kerül a népgazdaság égető szükségleteivel: a kutatómunka olyan területeken is megindult, amelyeket éveken át elhanyagoltak, foglalkoznak például a szakmák közötti és az Iparágakon belüli viszonyok kérdéseivel, szélesebb körben alkalmazzák az új szabatos módszereket, péidául a kereslet vizsgálatánál rugalmassági együttható segítségével stb. Ám még mindig fennáll az az aránytalanság, hogy a gazdaságtani kutatás eddigi eredményei nem elégítik ki kellőképpen a sürgős igényeket. Elvárjuk, hogy az Akadémia intézetei, amelyek Súlya e téren az utóbbi évek során jelentősen megnőtt, egyre hatásosabban hozzájárulnak a szocialista gazdaságról szerzett ismereteink elmélyítéséhez, a tudományos színvonal emeléséhez, a gazdaság tervszerű Irányításához, a komoly gazdaságtani ismeretek szükséges és felelős széles körű népszerűsítéséhez, Az elmúlt időszakban történettudományunk és régészetünk területén kétségtelenül pozitív fejlődést tapasztalhattunk. Fokozatosan leküzdötték és leküzdik a személyi kultusz következményeit, és a csehszlovák történettudomány régebbi és újkori történetünkkel kapcsolatban sok új szempontot dolgozott kL Az eszmei front egészében beigazolódott e tudományág fontos társadalmi küldetése, mind a nép kommunista nevelésének, mind a polgári ideológia elleni harcnak az eszközeként. Történészeink tollából jelentős monográfiák és átfogó tudományos munkák jelentek meg. A széles közvélemény rendkívül érdeklődik a történettudomány eredményei iránt, politikai bűn lenne, ha könnyelműen sáfárkodnánk velük. Ezt főleg azért említem, mert az utóbbi időben nagyon nyíltan és bíráló szellemben kellett válaszolnunk bizonyos negatív törekvésekre pártunk múltjának és a hitlerizmus ellen folytatott harcunknak a megvilágításával kapcsolatban. Csehszlovákia Kommunista Pártja V. kongresszusának 35. évfordulójával kapcsolatban például különböző összefüggésekben olyan, a történelmi valóságot torzító állítások láttak napvilágot, hogy e kongreszszuson kaput tártak a dogmatikus torzítások és ultrabaioldali szektásság előtt. Nem vették figyelembe a kongresszus Jelentőségét abban, hogy a pártot valóban forradalmi, lenini elveken építsük fel, megtartsuk létét a bomlasztó opportunista nyomással szemben. HaSonló egyoldalú szempontok nyilvánultak meg a pártnak a 30-as években végbemerít fejlődésével, különböző renegátok szakadár tevékenységénék ábrázolásával kapcsolatban stb., s emellett lekicsinyelték annak kedvezőtlen hevelő hatását Is, hogy egyoldalú szkepticizmussal, sőt tagadással fogadjuk a múlt minden eddigi értékelését. Néha egyenesen megdöbbentő, mennyire fitogtatják „értékromboló" és „bálványdőntő" kedvtelésüket még annak árán 1?, hogy egyes jelenségeket kiragadnak a történelem folyamának egészéből és torzítva ábrázolják valódi arányaikat. Hasonló problémákkal találkozunk a cseh és a szlovák nép nemzeti felszabadító harcának történetével kapcsolatban ls; nyílván itt is bekövetkeztek a múltban, főleg a személyi kultusz hatáséra bizonyos torzítások, szubjektivista nézetek honosodtak meg. A történeti kutatásban a valóságnak megfelelően kell különbséget tenni például a polgári ellenállási csoportok között. Ám ez nem mehet odáig, hogy egyoldalúan hangsúlyozzuk a polgári ellenállást, figyelmen kívül hagyjuk a párt döntő szerepét, ós a nemzeti felszabadító harc, a második világháború történetét értékelve nem méltatjuk kellőképpen az osztályszempontokat. Hasonlóképpen beszélhetnénk más történelmi korszakokról, a történetírás más problémáiról is. Igaz, hogy az említett és joggal bírált hibás nézetek sok esetben csak közlésre javasölt cikkekben fordultak elő, vagy egyes belső viták, előadások során hangzottak el. Ám ez mit sem változtat alapjában hibás voltukon, annál kevésbé, mert többé-kevésbé kifejezésre Jutottak egyes megjelent cikkekben is, akár az V. kongresszus évfordulója alkalmával, vagy Milan Hübl elvtársnak nemrég a 30-as évek problémáiról, a Literárni novyniban közölt cikkében. Hiszem, hogy az idejekorán elhangzott bírálatból levonják a komoly tanulságokat, s ezek elsősorban arra vezetnek, hogy fontolóra veszik, gyümölcsöző vitákba kezdenek arról, hogyan érvényesítsék mlridenütt következetesen a marxista módszertan kötelező elveit. Az idei történész-kongresszus előtt erre nem egy alkalom adódik. Gyakran úgy látszik, hogy egyes történészeknek elégtelen a filozófiai és módszertani felkészültsége, ez megnyilvánul a konkrét forrásanyagnál végzett munkánál, és kiváltja azt a törekvést, hogy a szakmunka hiányosságait ésszerűséggel egyenlítsék ki, miközben főleg áz újonnan feltárt tényekkel nem bánnak kellő kritlcizmussal, nem v&szik figyelembe az objektív és szubjektív összefüggéseket. Számukra a tények nem komoly történelmi kutatás kiindulópontját jelentik, hanem inkább meglehetősen önkényes elmefuttatások illusztrációját, mint azt már a múltban nemegyszer tapasztalhattuk. A történelmi jelenségek és áramlatok új tudományos megismerése, a tudományos nézetek és elképzelések nyílt szembeállítása során kristályosodik kl. Ahol ez a szembeállítás hiányzik, ott a tudomány sem fejlődik. Látnunk kell azonban, hogy nem hozhatnak pozitív eredményeket a széles körű viták indítására Irányuló törekvések, ha nincsenek meg e viták legelemibb feltételei és nem dolgozták fel előzetesen a legfontosabb okmányokat sem. A tudományos vitát meg kell különböztetni a vitatható, és éretlen megállapítások feletőtlen terjesztésétől, amely csak zavart okozhat, a közönség körében kellemetlen érzéseket kelthet az eszmei alapok Ingatagságával, és a forradalmi hagyományok lebecsmértésével kapcsolatban, végeredményben tehát kedvezőtlen politikai következményekre vezethet. A történészeknek lehetővé tettüki -és a jövőben még szélesebb körű lehetőségeket biztosítunk számukra, hogy vizsgálják történelmünk jelentős és bonyolult eseményeit és tényeit, ám ugyanakkor nagyfokú pártos felelősséget követelünk tőlük, amely nélkül igazi marxista történész nem képzelhető el. Még néhány megjegyzés más problémákról; nyilván^ nem volna célszerű, ha mindenáron szólni akarnék valamennyi tudományágról. Am legalább meg kell említenem, hogy manapság gyümölcsöző fejlődésnek indult az állam- és Jogtudomány, főleg ott, ahol figyelmét céltudatosan az aktuális feladatokra irányítjuk, és ahol megállapításait eredményesen veti egybe a politikai gyakorlattal. További fejlődését tekintve fontos megállapításokat tartalmaz. A. Novotný elvtársnak a Nemzeti Front Központi Bizottságának márciusi ülésén demokráciánk és államiságunk fejlődésének problémáiról elmondott beszéde. A CSKP KB Jogi' bizottságának megalakításával létrejöttek a szükséges feltételei annak, hogy az elméleti tudományos munka állandó szerves kapcsolatba kerüljön a Joggyakorlattal és a párt általános politikájával, ami kétségtelenül jó eredményeket hoz. Nagyobh figyelmet kell fordítanunk a nemzetközi problémákkal foglalkozó tudományos intézetek munkájára, ahol még mindig kevés az egybehangoltság, és a tudományos kutatis elsősorban kultúrtörténeti és filológiai kérdésekre összpontosul. A tudományos dplgozók Jelentős részének figyelmét azonban sürgősen a toal súlyponti kérdések tanulmápyozására kellene irányítani, Ilyenek például a nemzetközi forradalmi mozgalom bonyolult problémai, vagy a fejlődő országok gazdasága. Még sok a tennivaló az Akadémia kutatóintézetei és a főiskolák sokoldalú együttműködésének területén, hogy minél gazdaságosabban szervezzük meg és osszuk szét a tudományos munkát. Ez föltétlen követelmény számunkra, és mindnyájunknak szem előtt kell tartanunk közős érdekünket, hogy minél Jobban kihasználjuk a rendelkezésünkre álló erőket és eszközöket társadalmunk továbbfejlesztésére. Ež vonatkozik az Akadémiában, a főiskolákon levő oktatók teljes kihasználására, valamint arra is, hogy tudományos kutatóintézeteink összességét, amelyek főiskolánk szerves részét alkotják, bevonjuk az egész társadalmat Illető, tudományos kutatás feladatainak megoldásába. Ennek nem állhatják útját sem adminisztratív, szakmai korlátok, sem pedig különböző presztízskérdések. Mondjunk is róluk és tegyünk meg mindent azért, hogy létrejöjjenek az elvtársi, kommunista együttműködés kedvező feltételei. Egy korszak ' küszöbén állunk, amelyben egyre Inkább érvényesül annak a történelem során eddig ismeretlen erőnek az óriási átalakító szerepe, amelyet Lenin „a felszabadult munka és a tudomány összefogásában" látott. Feladatunk tág teret biztosítani számára, helyesen Irányítani a szocializmus és a kommunizmus legfőbb érdeke szerint. A marxizmus kezdettől fogva felhasználta a tudományos gondolkodás széles frontján elért pozitív eredményeket és ugyanakkor a munkásosztály tudományos ideológiájaként a néptömegek közvetítésével a világot átformáló anyagi erővé alakította át őket. A párt ma -ls minden alkotó erőt mozgósít, társadalmunk minél raciorfáüsabb,

; valóban következetesen tudománýôs átépítése érdekében, örömmel fogad és támogat minden ötletet és igyekezetet, amely segít teljesíteni a feladatokat. A párt tudja, hogy történelmi küldetésének . teljesítése elválaszthatatlanul összefügg a forradalmi hagyományok fejlesztésével, ezért éberen őrzi és fejleszti a munkásosztály „szellemi fegyvereit"; támogatni fogja azokat az alkotó szellemű vitákat, amelyek a tudományos marxista Ideológia- gazdagítására, elmélyítésére Irányulnak. Minden eszközzel támogatja azokat a törekvéseket, amelyek célja a valóban tudományos megismerés fejlesztése. (A Csehszlovák Tudományos Akadémia 1964. április 3-1 közgyűlésén elmondott beszéd rövidített szövege.) 1984. április 15. • (JJ SZÖ S