Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-08 / 68. szám, vasárnap

A mezőgazdasági termelés fejlesztése országos feladat (Folrtatái • 4. oldalról) <~-2 100 000 tehenünk lesz, ez a szám lehetővé teszi, hogy kellőképpen fo kozzuk a te) termelését. A tehénállomány forgalma és hasz­nosságának növelése érdekében sür gősen el kell érnünk, hogy minden tehén évente bor)azzon. Egyelőre nem ez a helyzet. 1962-ben 100 tehénre 85,8 borjú esett, 1963 ban mindössze 82,1 borjú. Enn>k oka főleg a késel hágatás. A 17 járásban 212 000 tehan esetében végzett ellenőrzés azt mu tatta, hogy a tehenek kereken 21 szá­zalékát több mint 150 nappal a bor­jazás után hágatták, ami jelentősen csökkenti a tejhozamot. Becslések szerint ez okból évente több mint 120 millió liter teitől esünk el. Annak érdekében, hogy a jövő években biztosítsuk a tejtermelés nö­velését, lényegesen javítani kell a borjak és üszők nevelésén Ezért nem csak a mezőgazdasági üzemek, hanem a mezőgazdasági termelési igazgató­ságok, fajtenyésztő központok és ál­lategészségvédelml intézmények Is felelősek. Célszerű lesz, ha minden mezőgazdasági üzemben kialakítják a törzsállományt, rendszeresen ellen­őrzik hasznosságát, és csak az ellen­őrzött tehenek üszőborjait veszik fel a törzsállományba. Az üszőket 22, ki­vételesen 24 hónapos korukban kell hágatnl. Sürgősen fel kell építeni a szükséges borjúistállókat. Amikor szakemberekkel és gyakor­lati dolgozókkal tanácskoztunk a szarvasmarha-tenyésztés és a tejter­melés kérdéseiről, elhangzott az a ja­vaslat, hogy e feladatok céltudatos biztosítása és a tapasztalatok kicse­rélése érdekében alakítsák meg a Mezőgazdasági Minisztérium mellett az országos szarvasmarha-tenyésztési bizottságot. Ebben az évben a borjak és üszők nevelésére több mint 200 millió ko­ronát használunk fel abból a segít­ségből, amelyet az EFSZ-ek azért kap­nak, hogy az állatállományt mente­sítsék a betegségektől. A borjú- és üszőnevelés kérdésével rendszeresen foglalkozni kell, prémiumokkal kell I díjazni a mezőgazdasági üzemeket és az állatgondozókat azésrt, ha megálla­pított határidőre jó tehenet nevelnek fel. Ha |ől biztosítjuk mindezeket az in­tézkedéseket, gondoskodunk o szük­séges takarmányról, érvényesítjük az anyagi érdekeltség elvét, úgy Joggal iűzhetjük célul magunk elé, hogy öt­hat éven belül egy egy tehén átlagos tejhozamát évi 2500 literre emeljük. Ezeket a feladatokat a Mezőgaz^lasá gi Minisztériumnak részletesen kl kell dolgoznia Célprémiumot kell ki­tűzni ama üzemek részére, amelyek a tervben előirányzott tehénállo­mánynál kellő tejhozamot érnek el. Az idén a termelés és a felvásárlás növelésére elsősorban azok a prémiu mok ösztönöznek, amelyeket legutób­bi ülésünk határozatai alapján fizet nek ki a szövetkezeteknek. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy e ha­tározat helyes volt. Február végéig a mezőgazdasági üzemek összesen 374 millió liter tejet adtak be, ami 60 millió literrel több, mint a tavalyi év azonos időszakában. Hangsúlyozni kell azonban, hogy távaly sokkal rosszabb volt a takarmányellátás Or szágos viszonylatban az idén a tejfel vásárlás időtervét 101,3 százalékra teljesítik. A második félévben meg kell vizs­gálni a kifizetett prémiumok hatásét és ezzel kapcsolatban a felvásárlási rendszer értékelése során minden te­kintetben felül kell vizsgálni a tejter­melés és további mezőgazdasági ter­mékek termelésének elvét ós helyesen kell megállapítani az egyes termelési ágazatokban az ösztönző anyagi té­nyezőket, elsősorban olyan termények esetében, amelyekre a társadalomnak leginkább szüksége van. Ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy fegy hek­tárra átszámítva minél nagyobb ter­mést érjünk el. Ismétlem, hogy minden tekintetben biztosítanunk kell a tej termelését. A Mezőgazdasági Minisztériumnak konkrétan ki kell dolgoznia e felada­tot, megoldására a legjobb erőket kell összpontosítania és ellenőriznie kel) teljesítését. Hatékony termelés, gazdaságos takarmányozás Elvtársak, most néhány megjegyzést szeretnék tenni a takarmányproblé­mával kapcsolatban. E tekintetben nagy tartalékaink vannak mind a termelés belterjességének növelésé­ben, mind a veszteségek csökkentésé­ben, hisz a mezőgazdasági termelés­ben a veszteségek itt a legnagyobbak. Ezért semmi esetre sem helytállók azok a nézetek, hogy a szemes termé­nyek vetésterületének kibővítése a -XII. pártkongresszus határozatainak szellemében veszélyezteti a takar­mányalapot. A mezőgazdasági üzemek a mezőgazdasági igazgatóságokkal együtt vizsgálják felül, hogy viszo­nyaikban melyik takarmányfajta adja a legtöbb zabegységet és a legtöbb emészthető fehérjét. A Közgazdasági Főiskolán dolgozó elvtársak matematikai számításokkal önműködő számológépeken kezdték vizsgálni a takarmányalap legjobb összetételét. Munkájuk érdekes ered­ményekre vezetett. Ezeket az ered­ményeket kétségtelenül az eddiginél szélesebb körben kellene kipróbálni. Nézetem szerint külön rá kell mu­tatni a cukorrépa termesztésének fon­tosságára, amely számunkra ma nagyon célszerű a kivitelre szánt cu­kor gyártásának szempontjából — (ta­valy csupán az eredetileg takarmány­célokra szánt répából gyártott cukor­ért kereken 55 millió koronának megfelelő devizaértéket kaptunk) — s amellet kiadós takarmányforrás is. Csak a répa zöldje annyi takarmányt ad, mint a lóhere egyszeri kaszálása. A jičínl járás példája mutatja, mit jelent a cukorrépa az állattenyésztés számára. A szövetkezeti tagok és az állami gazdaságok dolgozói 1963-ban a cukorrépa hektárhozamát 100 má­zsával, vagyis 342,3 mázsára növelték, ami 42,8 mázsával múlja felül az országos átlagot és 1962-höz viszo­nyítva összesen 600 000 mázsával több terimés takarmányt termeltek (a silótakarmányt is beleértve). A 400 mázsás répa-hektárhozamért indított Jičínl mozgalomba be kellene vonnunk minden cukorrépatermesz­tőt. Elegendő búzát takaríthatnánk meg, ha több burgonya állna rendelkezé­sünkre a sertéshlzlalás céljaira. A ta­valyi év jó tapasztalatai után a ter­melők között mindenül elterjesztjük a burgonya nagy terméshozamáért In­dított mozgalmat. Az Idén, ne legyen mezőgazdasági üzem, amely hektá­ronként 150 mázsánál kevesebb bur­gonyát takarít be. Az Idén 75 száza­lékban kicseréltük az ültetőanyagot, és az ezáltal biztosított jó termés le­hetővé teszi, hogy burgonyával pótol­juk a szemes termények |elentős ré szét. Ugyancsak nagy figyelmet kell szentelnünk a hüvelyeseknek — ló­babnak és borsónak — továbbá a lu­cernának, silókukoricának és takar­mánykáposztának. Leginkább a rétek és legelők kihasz­nálásának terén nagy a lemaradás és óriáslek a tartalékok, főleg a határ­vidéken, bár a tavalyi év folyamán önkéntes munkabrigádok, a hadsereg és a határőrség segítségével több szé­nát takarítottunk be, mint az előző években. Ezért az idén a határvidéken min­denütt el kell érnünk, hogy minden földterületről idejekorán betakarítsák a termést és megsokszorozzák azok­nak a réteknek a számát, amölyek évente két termést pdnak. A Mező­gazdasági Minisztérium feladata, hogy a határvidéki mezőgazdasági üzeme­ket elsősorban gépekkel lássa el, több arató-, rakodógéppel, pótkocsival és szénapréssel stb. lássa el őket. A me­zőgazdasági termelési Igazgatóságok feladata, hogy gondoskodjanak e gé­pek helyes elosztásáról és teljes ki­használásáról. Ne képzeljük, hogy a határvidéki mezőgazdasági üzemek egymaguk ké­pesek megbirkózni e feladattal. Ezért már most konkrét áttekintést kell nyernünk és szerződésileg meg kell állapodnunk az ország belső terüle­tén fekvő járásokkal és üzemekkel, hogy mely határvidéki területeken gyűjtik be a termést saját munka­erőikkel és gépeikkel. Néhány évre szóló szerződéseket kell kötni, hogy az ország belső vidéken működő üzemek a szóban forgó területeket ne csak learassák, hanem gondozzák ls. A határvidéki szénatermés betakarítá­sánál az idén számolnunk kell az if­júság messzemenő segítségével. Ugyanakkor arra kell törekednünk, hegy a hegyvidéken minden úton-mó­don tovább fejlesszük a növendékál­latok és a juhok tenyésztését. Általá­ban meg kell állapítanunk, hogy ná­lunk a juhtenyésztést sokan még min­dig indokolatlanul nem kifizetődőnek tartják. Be kell látnunk, hogy a ju­hok olyan területeken legeltethetők, amelyeket másképp nem használhat­nánk ki, s emellett hasznát vesszük a gyapjúnak, a sajtnak, húsuknak és Irhájuknak. Nem hallgathatjuk el, hogy a múltban különböző Intézkedé­sekre került sor, amelyek nem segí­tették elő a juhtenyésztést, ellenke­zőleg, gőtolták és megnehezítették. A Mezőgazdasági Minisztériumnak gondoskodnia kell róla, hogy ez a helyzet minél hamarabb megváltoz­zék, és rendezni kell a juhtenyésztésl termékek alacsony árait. Nem szabad napirendre térnünk afölött sem, hogy sok helyütt nem kaszálják le az üdülőkhöz és turista­szállókhoz tartozó réteket A nemzeti bizottságoknak a legnagyobb követke­zetességgel elő kell ÍDniuk számukra ls a beadási feladatokat. A takarmánytermelés növelését természetesen Istállótrágyával és na gyobb műtrágya :juttatásokkal kell elősegíteni, ugyanekkor harcolnunk kell a veszteségek ellen. Márpedig a veszteségek, főleg kedvezőtlen tdő|á­rás esetén, a takarmánybetakarltás során valóban óriásiak. Nagy hiányt szenvedünk takarmányfehérjékben, mégis a betakarítás során legalább 30 százalékuk veszendőbe megy. Ezért lé nyegesen kl keli bővíteni a takarmá nyok silózását és mesterséges szári tását. ^ i A mezőgazdasági üzemeknek az Idén 4 millió tonna fehérjedús sllóta­karmányt kell előállítaniuk. A slló­záshoz elég tartósító szer áll rendel kezésre. Ám több, mint 3 millió köb­méternyi silótartály hiányzik. Ogy lát­juk azonban, hogy sok járásban ve­szély fenyegeti a sllógödrök építését. A mezőgazdasági termelést Igazgató Ságoknak el kell érniük, hogy minden EFSZ és állami gazdaság kidolgozza a szükséges sllógödrök létesítésének konkrét tervét. Az Idén messzemenően kl kell használni a legelőket. Mindjárt ta­vasszal a növendékmarhák tízezrei le­gelhetnek ezeken a területeken. E feladatot már most minden eszköz­zel biztosítani kell, a legelőkön egy szerű karámokat kell építeni, s a le­gelők egy részét azoknak a járások­nak a rendelkezésére kell bocsátani, ahol nincs elég terimés takarmány. A mezőgazdaságnak jelentős segít­get nyújt a takarmánytermelő Ipar felépítése, amelyről a párt XII. kong­resszusa hozott határozatot. A kor­mány már elhatározta, milyen lesz enhek az Iparágnak a felépítési me­nete. Ha ezt az Iparágat nem építjük fel, nem biztosíthatjuk széles körűen a vegyi és biológiai anyagok felhasz­nálását a gazdasági állatok etetésé­nél. Itt húgyanyra, ammóniákra, szintetikus aminosavakra, a takar­mány felhasználását és az állatok egészségét befolyásoló anyagokra, vi­taminokra, enzimekre, nyomelemekre, antibiotikumokra, stimulánsokra stb. gondolok. Az idén kereken 7400 tonna hú­gyanyt használunk fel takarmányozás­ra, 1965-ben 1000 tohnát és 1970-ig 5000 tonnát. Ezt az anyagot egyelőre a szarvasmarha hizlalásánál használ iák fel, ahol 1 kg húgyan általában élősúlyban 1 kg gyarapodási eredmé nyez. A lyzln, mint nélkülözhetetlen ami nosav elősegíti a sertések takarmá nyában levő fehériék kihasználását és a súlygyarapodást 5—50 százalékkal növeli (a takarmányfogyasztás csök kenése mellett), és lehetővé teszi a? állati fehérjék helyettesítését a ta karmányban fokozza egyes alsóbbren dű takarmányok takannánvértékét stb. 1964-ben 60 tonna lyzln felhasz nálásával számolunk és ezi a meny nylséget 1970-ig 1800 tonnára akarjuk emelni. Már megtettük a kellő intéz­kedéseket, hogy felépüljön a lyzin gyártó üzem. A takarmánykeverékekben egyre nagyobb mennyiségű lovábl biológiai és vegyszereket használunk fel (A-vl­tamlnok, D, E, K vitamin, antlbiotl kumok és nyomelemek), jelentősen kl kell bővíteni a biológiai ösztönző anyagok, stimulánsok felhasználását amelyek fokozzák az állatok ellenál lását a betegségekkel szemben és elő­segítik szaporuíatukat. A vegyi és biológiai anyagok fel­használását az állatok takarmányozá sában kellő időelőnnyel oldjuk meg A már gyakorlatban alkalmazott anya­gok melett sürgősen ki kell dolgozni és felül kell vizsgálni a vitami nok, enzimek és nyomelemek kihasz­nálását, hisz tőlük függ az állatte nyésztésl termelés, a takarmányok ha tékony kihasználása, az állatok egész sége, a hús, a tej és a tojás teljes értéke. Továbbá szó van betegség megelőző (mikrobákat pusztító) anya gok, detergens, a takarmányszükség­letet csökkentő, valamint antioxidá clós anyagok alkalmazásáról. Az utóbblak biztosítják a takarmánykeve­rékben levő zsiradékok és vitaminok megmaradását. Ezeknek az anyagok­nak a felhasználása érdekében a tu­dományos kutatóintézetek dolgozói, a vegy- és gyógyszeripar sürgősen kel­lő segítséget kell hogy nyújtsanak a mezőgazdasági termelésnek. A KB elnökségében a közelmúltban vitattuk meg a fentebb említett lehe­tőségekről szóló beszámolót és kitűz­tük a konkrét feladatokat. A veszteségek csökkentése - a termalés növelésének fontos tartaléka Már szóltam arról, mennyire csök­kentik a fölösleges veszteségek me­zőgazdasági termelésünk eredmé­nyeit, mégis szükségesnek tartom, hogy külön vlsszalérjek e kérdésre. Öriási tartalékról van szó, amely egy év alatt néhány milliárd koronára rúg. Elvtársak, mi figyelmünket első­sorban a termelésre összpontosítjuk és gyakran figyelmen kívül hagyjult, ml történik a termelt javakkal a be­takarítás, a tárolás és a szállítás során, a feldolgozóiparban és a keres­kedelmi hálózatban. Ha e szempont­ból ítéljük meg a mezőgazdasági ter­melést, nem járunk messze az Igaz­ságtól, ha azt mondjuk, hogy a mező­gazdasági termelésnek — vagyis an­nak, ami a földeken termett vagy az istállóban vágősúlyra érett — mint­egy 15—20 százaléka veszendőbe megy. Persze nem minden veszteség akadályozható meg, de a mai veszte­ségeknek legalább a fele könnyen el­kerülhető lenne. Már szóltam a gabo­nafélék és takarmányok betakarításá­nál előforduló veszteségekről. Hason­ló a helyzet a tárolás területén ls Ismeretes, hogy a tavalyi burgonya­termésből száz meg száz vagon ment tönkre a szeszfőzdékben és keményí­tőgyárakban. Csupán két keményítő­gyárban — Ronov nad Sázavou-ban és Pfibyslavban — 1963 ban több mint 230 vagon burgonya ment tönkre. Miért nem kötnek a mezőgazdasági üzemekkel továbbra is szerződést, amelyek a múltban tavaszig mindig maguk vermelték a burgonyát? Ismeretes, milyen nagy veszteségek­re került sor tavaly a zöldség beta­karításánál. E termények tárolásáról a szlovákiai kerületekben végzett el­lenőrzés ad képet, amelyről nemrég a Rudé právo és a Pravda számolt be. Hasonlóképpen megy tönkre jelentős mennyiségű tojás, baromfi, főleg ka­csa és más mezőgazdasági termék. Nem hunyhatunk szemet a húster­melés terén beálló veszteségek fölött. Gyakran néhány napig tart, amíg az élő állatok a hizlaldából a vágóhíd­ra kerülnek, ott megint csak hosszú időt töltenek, mielőtt levágnák őket és ezáltal száz meg száz tonna hús megy veszendőbe. További tartalékok­ról is beszélhetnék, például a hulla­dék, csontok, vér stb feldolgozásáról, I használása érdekében e feladatra kell amelyek tönkremennek, s ugyanakkor | összpontosítanunk már a legközelebbi a készítményeket, amelyeket ezekből , években a beruházási .összegek egy az anyagokból állíthatnánk elő, kény- részét is. telenek vagyunk a tőkésországok pia­cain beszerezni. Azt javasoljuk, te­gyük kötelezővé, hogy a feldolgozó­üzemek feladata nemcsak előállítani a fő terményt, hanem biztosítaniuk kell a termelési hulladékok teljes ki­használásai is. Magétól értetődő, hogy a malomban a gabona őrlése során nem dobják el a korpát, és ugyan­ilyen természetes legyen, ŕ°8y a v ä" góhídort sem szabad a csatornába ereszteni a vért stb. Sok veszteségnek elejét vehetnénk, ha nagyobb figyelmet szentelnénk annak, hogy a mezőgazdasági termé­keket félkészárúkká dolgozzák fel. Az élelmiszeriparban ezt példázza a szá­rított burgonyakása és a krumplis tészta előkészítéséhez szükséges ke­verék előállítása. Egyelőre az első gépsort állítottuk üzembe. Ha száz­ezer tonna burgonyát dolgoznánk fe) ily módon, évente kb. 25 millió koro­nát takarítanánk meg és kereken 30 ezer tonna burgonya nem menne ve­szendőbe, nem Is szólva a hulládé kokról, amelyek takarmánynak hasz­nálhatók fel. Határozottan véget kell vetni min­den Indokolatlan veszteségnek, bár­hol és bármi okból következnek be Azt javasoljuk, a Központi Bizottság tegye a kormány és az illetékes mi­nisztériumok kötelességévé, hogy ve­zessék be haladéktalanul a hatékony ellenőrzés rendszerét, és vonják le a legszigorúbb következtetéseket mind­azokkal szemben, akik gondatlanul gazdálkodnak a mezőgazdasági ter­mékekkel, és tegyenek intézkedéseket annak érdekében, hogy kellőképpen gondoskbdjanak a felvásárolt és tá­rolt terményekről és állati termékek­ről. Ugyanakkor múlhatatlanul szüksé­ges, hogy pártszervezeteink ne hagy x lanak figyelmen kívül egyetlen" esetet sem, amelyben könnyelműen bánnak mezőgazdasági termékekkel és in­tézkedéseket tegyenek annak érdeké­ben, hogy semmi se menjen veszen­dőbe. Elraktározó térségek biztosítása, a hulladékból készült takarmányok elő­állítása, a feldolgozó Iparban a me zőgazdaságl termékek minél jobb kl­következetesebben szakképzett és állandó káderek biztosítására Az egyik fontos megvitatandó probléma a munkaerők, főleg a Ha­tatok kérdése a mezőgazdaságban. Ismeretes, hogy miben rejlik fő ne­hézségünk. Elsősorban abban, hogy mezőgazdaságunkban nincs összhang a dolgozók száma, és a műszaki (el­szerelés között, a mezőgazdasági dol­gozók életkora Igen magas és szak­képzetségük színvonala általában alacsony. A mezőgazdaságban a dolgozók át­lagos életkora egyre gyorsabban emelkedik és ez kedvezőtlen hatással van számos további tényezőre, ame­lyek döntő szerepei játszanak a me­zőgazdasági termelés színvonalánaK emelésében, elsősorban a nagyüzemi termelési technika és technológia be­vezetésében. Jól tudjuk, hogy a mű­szaki felszerelés meilett e kérdésben döntő szerep jut annak, hogy milyen a dolgozók viszonya a gépekhez és kihasználásukhoz, s milyen a szak­képzettségük. A munkaerők számának csökkené­se és tartós hiánya nemcsak a ml mezőgazdaságunkat sújtja. Világmé­retű probléma ez. Nálunk persze Kü­lönösen érezhető és megoldását Iga­zán nem halogathatjuk tovább anélkül, hogy ne éreznénk komoly kö­vetkezményeit/Falvalnkban a munka­erők vonalán tapasztalható kedvezőt­len helyzet okait Ismerjük. Elégtele­nül érvényesítjük a gyakorlatban az anyagi érdekeltség elvét, nincs elég megfelelő lakás, a mezőgazdasági ter­melésben a munka kultúrája alacso­nyabb, nehezebbek a munkafeltételek, hosszabb a munkaidő stb. Igaz, hogy a szövetkezeti tagoknak és az állami gazdaságok dolgozóinak általános életszínvonala a múlthoz képest jelentősen emelkedett. Am a múlt örökségétől nem szabadulha­tunk meg olyan könnyen, mint sze­retnénk, fokozatosan meg kell te­remteni hozzá a szükséges anyagi feltételeket. A mezőgazdasági dolgozók Jövedel­mét erősen befolyásolja a mezőgaz­dasági munka Idényjellege, valamint az a tény, hogy a munka díjazásénak összege — tekintettel a mezőgazda­sági termelés jellegére, — erősen in­gadozó. A szövetkezetekben az egy dolgozóra eső kisebb jövedelmet ki­egyenlíti a háztáji gazdaság. Ez vi­szont nem gyakorol elég vonzerőt a fiatalokra. A fiatalokat csak akkor nyerlük meg a mezőgazdaságnak, ha egész évben alkalmazást biztosítunk számukra, és olyan díjazást a közös gazdaságban végzett munkájukért, amely megfelel szakképzettségüknek, ha egész évben gondoskodunk rend­szeres keresetükről, lehetővé tesz­szük, hogy váltakozó műszakokban dolgozzanak és főleg, ha megfelelő lakásokról gondoskodunk számukra. Nem kell attól tartanunk, hogy Ilyen feltélelek mellett a fiatalság elván­dorol a mezőgazdaságból. Ellenkező­leg, megmarad falvainkban és áldo­zatos munkát végez. A XII. kongresszus feladatul tűzte ki, hogy évente 40 000 fiatal tanoncot nyerjünk meg a mezőgazdaságnak. E feladatot az elmúlt évek egyiké­ben sem teljesítették. A hibák az idén is gyakran Ismétlődnek. 1964. március 1-lg a toborzás országos ter­véi 30 százalékra teljesítették, az 1963. évi 36,9 százalékkal szemben. Emellett közismert tény, hogy a me­zőgazdasági munkának a megnyert fiatalok jelentős része kétesztendős költséges tanulmány után elvándorol a népgazdaság más ágaiba. Elsősorban az EFSZ-ek és az álla­mi gazdaságok vezetősége felelős azért, hogy a fiatalokat megtartsak falvainkban. Mindenekelőtt tőlük függ, milyen munka- és életfeltétele­ket találnak a fiatalok, megtetszlk-e nekik a mezőgazdasági munka vagy sem, egész életre szóló hivatást lát­nak-e benne vagy csak átjáróházat. Egyenesen büntetendő, ahogy a me­zőgazdaságban nemegyszer a fiata­lokkal bánnak. Ez a mezőgazdasági fő- és középiskolákat végzet.t fiata­lokra is érvényes. A szövetkezet vagy állami gazdaság a legalapvetőbb fel­tételekről sem gondoskodik számuk­ra, lakásról, a legelemibb egészség­védelmi követelmények kielégítéséről, étkezésükről stb. Nem bánnak jobban a szövetkezetek azokkal a fiatalok­kal sem, akiket maguk küldtek isko­lába. Az iskola elvégzése után a fia­talok nemegyszer panaszkodnak; hogy otthon a szövetkezeiben nem veszik komolyan őket, alantas mun­kát sóznak a nyakukba, elutasítják a termelés megjavítására tett javas­(Folytatás a 6. oldalon) 1964. március 8. * ÜJ SZÓ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom