Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-01 / 61. szám, vasárnap

Az első részt a tegnapi számunkban közöltük. — A jenkik sokiat gyakorlatoznak. Az erdő mögött van a lőterük. Rakétákat is kilőnek... Harry elárulta... Minek mondjam el neked?! Nem ez a fontos... Szöval, maradtam, Ritával egy házban, egy bárban maradtam. Megkaptam a kis különszoböt. Rita pénzt kölcsönzött. Estélyi ruhát varrattam. Itatni kezdtem a jenkiket. Oj lány voltam. Becézgettek, hívogattak, én szégyelltem magam. Pirultam. Sok szép fiú volt köztük. Rita a pártfogásába vett. Kézen fogott, elvezetett az egyik asztalhoz. Hogy tetszik a barátnőm? — kérdezte egyik régebbi ismerősétől. Frednek hívták. Rámmosolygott, magához húzott. Kibújtam karjai közül. Rita a bárpultnál álló tulajdonos felé intett. Félelmemben átöleltem a fiút. Szomjas vagyok... — rebegtem. Ittunk. Még ketten ültek az asztalunkhoz. Velem akartak koccintani. Az új lány egészségére. jól szórakoztunk. Sokat táncoltunk. A tánc után ittunk. Forgott a fejem. Jól dolgoztál, — súgta fülembe Rita. Záróra után nyolc márka részesedést kaptam... Nem ls olyan szörnyű ez a foglalkozás. Iszunk, táncolunk. Odahaza hetente egyszer mentem szórakozni, most minden nap, s még fizetnek is ezért! Sokszor olyan mulatságosak, gyerekesek ezek a jenkik ... Aztán megismerkedtem Harryval. Magas, vállas legény. Tetszett a nevetése, derűs;, nyílt tekintete. 0] világ volt számomra. Áldottam azt a napot, amikor megszöktem hazulról. Először őt is itattam. Aztán, amikor mélyen a szemembe nézett, remegett a testem. Már az első este szerelmet vallott. Nem hittem a gyorspatkolásban. Második, harmadik, negyedik este ls a társaságomat kereste... Egy hét után rádöbbentem, szeretem Harrytl Eltelt egy újabb hét. Nappal is találkoztunk. Délutánonként a parkban sétáltunk. Vidámak, boldogok voltunk.... Aztán feljött a szobámba... Sokat mesélt a hazájáról, szülővárosáról, a tengerről. Megszerettem a hazáját, szülővárosát, a tengert... Álmodoztam. Egyszer hajóra szállunk és elvisz magávall Rita örült a szerencsémnek. Neki egy éven át nem sikerült megismerkednie ilyen rendes fiúval. Nekem már az első hét után kedvezett a szerencse. Sírva fakadt. Ne félj, bíztattam, megtalálod te ls boldogságodat... Ekkor tudtam meg, milyen szép az élet, amikor boldog tud lenni az ember... Hetek múltva változást észleltem magamban. Mintha már nem lennek egyedül... Szóltam Harrynak. Kinevetett. Nem olyan könnyeri 'jöh a gyerek, mondta, mindig elővigyázatos... Lehet, hogy tévedek, gondoltam, majd elmegyek az orvoshoz. Egy szót se szóltam, mosolyogtam Harryra, ne beszéljünk erről. Most az a fontos, hogy szeretjük egymást ... Igen, ez a fontos ... Néhány nap múlva megint szóvá tettem Harry előtt. Most már biztos vagyok... Kinevetett. Jegygyűrű nélkül is szerelmes lehet az emberi A tenger félelmetes háborgását éreztem magamban. Nem fogunk hajóra szállni! Nemsokára úgyis visszarendelnek! — tette hozzá sietve Harry. — Meglátjuk, hogyan lesz ezután... Egész éjszaka itattam, én is többet Ittam a kelletténél... Hiába rimánkodott, nem engedtem a szobámba. Pedig mindegy lett volna. Már jelentkezett a gyerekl Tollat fogtam, hogy kiöntsem szívem keserűségét... Harry biztos eljön ma este is a bárba. Ha ma este azt mondja, hogy nem..." A sorok kifogytak. Inge megrémül a hirtelen beálló csöndben. A befejezetlen mondat követeli a folytatást. Hangtalanul mozog az a|ka. Megremeg. A papíros kihull a kezéből. Utána kap. Darabokra tépi. — Ehhez semmi köze az apámnak ... — motyogja üres tekintettel. — Ha ma este azt mondja, hogy nem... — Eltorzul az arcra. Felugrik a fotelból. Neki esik a kis kerek asztalnak. Az asztalka felborul. Az üvegből kiömlik a konyak. — Megölöm Harryt! Megölöm! — sikoltja és összecsuklik. A szőnyegre rogy. Megrándul a teste. Zokogni kezd. És csak zokog, zokog, még lélegzetet ls alig tud venni... -BS&A'MŰ H /K' 2L Twlsztet bömböl a zenegép. A bár egyik sarkában négy amerikai katona ül. Miké és három barátja. Mosolyogva koccintanak a szénfekete hajú Käthennel és a szőke Ritával. Mind a ketten estélyi ruhában vannak, Kőthen feketében, Rita halványkékben. Hátuk, v lluk, karjuk, félkeblük meztelensége'Ingerli az éhes szemű újoncokat. Egyikük mohón kap Rita dereka után. Mike a tekintetéve! figyelmezteti, még nincs itt az Ideje, túl józanok a lányok. Nyílik az ajtó. Tíz jenki tódul be hangos- hellozással a terembe A pultnál, a magas bárszékeken ülő lányok szétrebbenek, mosolyognak, kacsintgatnak a vendégekre. Intésre, füttyre az asztalukhoz ülnek. Mit fizetsz, szfvecském? Konyakot Innék! Szomjas a te nyuszikád... — biztatgatják a katonákat. Csak a lenhajú Inge marad a bárpultnál. A bejáratot figyelt. A főpincér mögéje lép. — Ml van veled? — kérdezi felháborodottan. — Menj dolgozzl Ott ül a sarokban az a mafla, szomorú katona, önts beléje egy kis vidámságot' — Hagyj békén! — Tessék?! — A főpincér egy pillanatra csodálkozó arcot vág, mosolyt erőltet az ajkára. Elegánsan meghajol a „nagyságos kisasszony" előtt. — Menj a fenébe! — sziszegi Inge. — Szólok a főnöknek! — Törd ki a nyakad! — Megbolondultál?! Egyszerre mellettük terem Rita. Inge vállára teszi a kezét. — Hagyd 1 — szól a főptncérhez. — Küldj hat konyakot az asztalunkhoz ... A főpincér csak most figyel fel Inge sápadt arcéra. — Beteg vagy? — kérdezi. — Hagyj békén! A főpincér a fejét csóválva elmegy, maga viszi a hat konyakot Rita asztalához. — Gyere hozzánk, — kérleli Rita a betegesen szomorú barátnőjét. — Várok... — Ne bomolj! Tegnap is kinevetett! Hiába vársz rá, ismerem az Ilyeneket! Én is így Jártam, aztán elmentem az egyik orvoshoz. Elvezetlek hozzá... — Hagyj békén! — Ahogy akarod... — mondja bánatosan Rita és visszamegy Mike asztalához. Vidámak a fiúk. Egyikük az ölébe ülteti a visszatérő Ritát, csókolja meztelen hátát. Koccintanak, pertut Isznak. Mike a fekete hajú Käthen izgatóan kiugró mellét simogatja. Már elmúlt hat óra, most mindent szabad ... — kacsint a lány szemébe. Csak egyet nem szabad, te éhes kandúrl — ugratja Köthen a fiatal katonát. Majd a záróra után! — kuncog a fiú. — Juj, de muris leszi Két konyaktól bediliztél? — csipkelődik Käthen. — Még inni se tudszl Még hogy nem tudok inni? — vág sértődött arcot Mika. Dupla konyakot rendel mindegyiküknek. Amikor megkapják, kidülleszti a mellét, egyszerre kihörpinti az Italt. A szomszédjához hajol s a fülébe súgja: Szerzünk neked is valakitl Meglátod, milyen muris lesz a fekete cical Amikor bepijál nem bír vele az ember. Allatian murisl Ha... ha... ha... Mókás legények, szeretik a vidámságot. Nyílik az üvegajtó. A sápadt Inge lepattan a magas székrfíl. — Harry! — kiáltja. A belépő felé rohan. — Ogy vártalak! — A fiú nyakába ugrik. Nevetnek a közelben ülő katonák. — Bekapta a horgot! Kezdődik a móka! Szép móka... Ha... ha... ha... — Búcsúzni jöttemi — mondja halk, komoly hangon Harry, hogy csak Inge hallja és kibújik a reszketőn ölelő karok közül. — Mit mondasz?! — Búcsúzni jöttem. Nem akarlak búcsú nélkül Itthagyni. Korán reggel... Röhögnek a közelben ülő katonák. Jó mókal Inge a bárpulthaz húzza Harryt. Itt szabadabban beszélgethetnek. A főpincér figyeli őket. Elégedetten bólint, amikor meghallja a rendelést. Harry koccintásra emeli poharát. — A szép napok emlékérel Inge megrezzen. Fájdalom nyilall a szívébe. Rá sem pillant az Italra. Harry tekintetét keresi. Amikor megtalálja, szenvedélyesen megszorítja a kezét. •— Nem hagyhatsz el! Most nem hagyhatsz ell Ha menned kall, veled megyek, akár a világ végére! Harry csodálkozva néz a lányra. — Nem kötöttünk szerződést, — mondja hamis megrökönyödéssel. — Gyermekem lesz ... — A férfiak nem szülhetnek gyereket ... — Harry! nem érted?! Gyermekem lesz! — Kitől? A zenegép elhallgat. — Harry! — suttogja Inge. A hirtelen beálló csöndben rettenetes kiáltásként hat halk hangja. — Harry... — suttogja még halkabban. — Hogy beszélhetsz így?l jól tudod, hogy rajtad kívül... — Csak azt ne meséld be, hogy éntőlem! Mit tudom én, mit csináltál, amikor nem voltam Itt... Valaki a zenegéphez megy. Megint twisztet bömböl a gép. Mike a szénfekete hajú lányt a parkettra penderíti. Rita is táncol. Rogyadoznak a parketton. ÍRTA PETRÖCI BÁL //V T — Harry, te nem ls szerettél! A negyedik konyakot isszák. — Hagyj békén a szerelmeddell Nekem odaát mennyasszonyom vanl Ha gyereked lesz, adok pénzt... — Harry, te vagy a gyermekem apja! — kap Inge ijedten a katona karja után. — Apa leszel! Bömböl a zenegép. A két táncospár rángatódzik a parketton. Twiszt! Twiszt! — Ki tudja, mikor találkozhatunk újra... Holnap utazunk... — mondja Harry szenvtelen hangon. Leugrik a magas székről. — Mennem kell! — Harry! — kiáltja riadtan Inge. — Nem engedlek! Vigyél magaddal! — Akár a macska, úgy ugrik Harry felé. A katona ellöki magától. Ingét ugrás közben éri az erős lökés. Oldalt, a közeli márvány asztal felé zuhan. Feje belevégódik az asztal sarkába. Bömböl a zenegép. Twisztl Rángatódzik a két táncospár. Twiszt! Twiszt! Inge elterül az asztal mellett. Az emberek felugrálnak. Rita sikolt. Harry Inge mellé térdel. A fejéhez nyúl. Elszörnyed, amikor ujjain megpillantja a vérfoltot. A zenegép bömböl. Twiszt! Valaki elnémítja a zenegépet. — Orvostl — sikoltja Rita. — Orvost! I! A főpincér Ingéhez rohan. Letérdel melléje. Halálsápadtan felemelkedik. — Vége... — suttogja. Bevágódik az üvegajtó. Magas, szürke halántékú, merev tartású férfi áll meg szétvetett lábakkal a bejáratnál. Rita ráismer Inge apjára. Hozzá rohan. — Inge... Inge... — suttogja rémülten. — Beverte a fejét... A merev férfi rideg, szúrós szemmel tekint Ritára. — Gyereket várt... — suttogja a szúrós tekintettől megfélemlített Rita. — őtőle! — mutat Harryra. — Biztosan összevesztek, láttam, ellökte magától... A szemek a magas, szürke halántékú, merev tartású férfira szegeződnek, aki rideg, szúrós tekintettel vlsszonozza nézésüket. Tekintete uralja a termet. Akik Inge mellett állnak, hátrább lépnek. Harry a helyén marad. A lány apja csak az amerikai katonákat látja maga előtt. Még nincs vége a háborúnak! — mormolja ajka. Távolból Jövő hangot hall. Ráismer a kocsmáros hangjára. A katonának kell a nő, nekünk ls kellett... A feszesen szétvetett láb megmozdul. A merev tartású férfi előre lép. A jenkik hátrálnak. Minden moccanást, lélegzetet hallani. Harry arca csupa veríték. Ajka szólásra mozdul. Néma marad a szája. Ijedten néz a merev léptekkel közeledő férfi felé. Kezét maga elé emelve hátrál. Asztalba ütődik. Szemét a merev tartású férfira meresztve hátrál. Bal sarka a falba ütődik. Testét a falhoz lapítja. Arcáról csurog a verejték. Kezét a merev tartású férfi felé löki. Kitárt ujjal remegnek. — Ne! — ordítja. A magas szürke halántékú férfi a derekához kap. Felszisszen. — Ne bántson! — könyörög Harry. — Nem akartam ... Az apa szoborrá merevedik a holttest fölött. Csak a lenszöke hajat látja. Szemében különös fény villan. Még merevebben nézi Ingét. Egy helyen megalvadt vér barnítja a lenszőke hajat. Meghalt... Keze a derekához tapad. Nem csüng oldalán a revolvertok... De akkor?! Halucinál? Hallja a padlóra tepert francia lányka sikolyát Belöki a templomba. Imádkozz a gyerekedért! És lángokat lát maga előtt. Lángokat. Ég a templom, égnek benne az emberek, lányok, asszonyok, öreg férfiak. Ott üszkösödik el az a lány, akire néhány percig rénehezítette testét. .. .Eloszlik a csúnya füst, tisztul az agya. Ojra Inge lenszőke haját látja. Halott német lány fekszik előtte. Harryra szegeződik tekintete. Tehetetlenségében felszisszen. Ujjai a levegőt markolásszák... Megint felcsapnak a lángnyelvek, büdös füst mardossa az orrát, szemét. Minden ködbe borul. Szédül. Egyszerre recscsenést, sok, reccsenést hall. A templomba zártakra zuhan az égő tető... Vadul megrázza a fejét. Kirajzolódik előtte a halott német lány merev teste. Még egy pillantást vet Ingére. — Nem szüli meg a fattyújátl — sziszegi. Hirtelen megfordul és heves léptekkel a kijárat felé Indul... (1963, április.] Z U L O A szocialista erkölcsi nevelés néhány problémája AMIÖTA EMBER AZ EMBER, szabályok Irányítják tettét, magatartását és társaihoz való viszonyát. Az írott és íratlan életnormák az emberi társadalom fejlődése során változtak, módosultak. Minden osztálytársadalom kialakította a maga erkölcsi rendszerét, melynek tiszteletben tartását jogi törvényekkel, bíróságokkal, rendőrséggel, hadsereggel biztosította. E hivatalos erkölcsi normákon kívül a dolgozó tömegek tudatában is kialakult egy magatartási szabályrendszer. Így a tőkésrendszer társadalmi tudata mintegy ketté hasadt: a tőke érdekét szolgáló erkölcsre és a dolgozó tömegek öntudatára. Ezt azért Is szükséges tudatosítanunk, hogy egyértelműen lássuk: a szocialista erkölcs egyik alkotórészét azok az általános, szinte örök érvényű életigazságok képezik, melyek az Immár millió éves emberiség lelkiismeretét és élettapasztalatait tükrözik. Így válhat a szocialista erkölcs minden eddigi, morális rendszernél minőségében, tartalmában gazdagabbá. Hiszen minden idők általános emberi „jóság-normáit" egyesíti a szocialista termelési viszonyoknak megfelelő új erkölcsi törvényekkel, s a holnapi kommunista társadalom magatartási szabályaival. A társadalmi felépítmény — és ezen belül az erkölcs — bár másodlagos, aktívan hat a társadalom gazdasági alapjára. Sürgetheti, vagy késleltetheti a fejlődést. Ezért társadalmi célunk elérése érdekében mindnyájunk ügye az erkölcsi nevelés. Az Ifjúság erkölcsi nevelésében sok zavaró tényező hátráltatja munkánkat. Ezúttal beszéljünk talán a legkárosabbakról. Pártunk Központi Bizottsága is felhívja figyelmünket arra, hogy számos szülő és pedagógus hibát követ el ifjúságunk értékelésében. Sokan felelőtlennek, hanyagnak, lustának, betegesen Igényesnek, rossznak minősítik fiatalságunkat. A nevelés tárgyának ilyen ismerete nevelésünk módszerét is gyakran eltorzítja. Többnyire csak mentorkodunk, dorgálunk, büntetünk, fenyegetünk. Álláspontunk a mai ifjúsággal szemben két szempontból Is tűrhetetlen. Először is azért, mert a mai fiatalság általában semmivel sem rosszabb, mint bármelyik kor új generációja volt, sőt jobb. Hogy „más" ez az Ifjúság, mint apáink voltak hajdanában, az csak természetes, hiszen egészen más körülmények között nőtt fel. A nélkülözést, éhséget, munkanélküliséget, a háború borzalmait csak hallásból ismeri. Ezért másképp néz a tegnapra, mint ahogy más gondjai is vannak, másképpen szórakozik, másképpen él. Mi ebben a rossz? Természetesen ennek az új fának is megvannak a maga vad, nyesegetést igénylő hajtásai, de maga a törzs egészséges, életképes. S ha az esztergályosnak ismerni© kell a megmunkálandó anyag tulajdonságait, ezerszer jobban és minden elfogultságot, pillanatnyi csalóka benyomást kizárva kell Ismernünk nevelésünk tárgyát, az ifjúságot. Erkölcsi nevelőmunkánk eredményességének ez a feltétele. Az ifjúság valódi értékét elmarasztaló vélemények azért is elvetendők, mert nélkülözik a legelemibb pedagógiai taktikát. Bizalom nélkül ne várjunk eredményt a neveléstől. Ha valakinek unos-untalan ügyetlenségét vetem a szemére, akkor előbb-utóbb valóban összekeveri majd a jobb lábát a ballal... EGY MÄSIK PROBLÉMA: a mindennapi, élő ideálok hiánya. Az ember erkölcsi arculatának kialakításában nélkülözhetetlen a követendő példa. Szerintem elméletileg sem tisztázott probléma ez. Mind ez Ideig azt vallottuk, hogy Galilei-, Petőfi-, Fučík-, esetleg Sztahanov-, Gagarln-féle ideálokat kell az ifjúság elé állítanunk. Az a véleményem, hogy az ifjúság ideál-Igényét hiányosan elégítettük ki. Főképpen azért, mert az, említett „követendő példák" életkörülményeikben, gyakran időben is távol esnek ifjúságunktól. Sok-sok mindennapi, úgy mondhatnám „kézzelfoghatóbb" példára is szükség van. S arra is, hogy ezekre a követendő eszményképekre keresetlenül, „példálódzás" nélkül bukkanjon rá az élet értelmét kutató fiatal. Van-e ilyen ideál életünkben? Van. Sok? Sok. Akkor ml a baj? Az, hogy a számos rossz példa megsemmisíti a jó példák nevelőhatását. Csak nézzünk körül;a ' felnőttek iszákossága, családi veszekedés, csalás, lopás, felelőtlen munka stb. mind-mind károsan hat az ifjúság nevelésében. Mert így igaz: nemcsak a tanító nevel és nemcsak az anyag, hanem a részegen botorkáló felnőttek, a gyerekek előtt trágárul káromkodók, a sikamlós viccek is stb. Meg kell mondanunk, hogy az idősebb genegráció, az ifjúság örökös leszólása helyett inkább nézzen körül a maga házatáján. E7. AZ IGÉNY FOKOZOTTAN érvényes azokkal szemben, akik állandóan a fiatalok között dolgoznak, nem is beszélve a pedagógusokról. A nevelők „kilengésének" következményeit gyakran szívesen a tekintély elvesztésére szűkítjük le. Pedig nemcsak erről van Itt szó. A felnőttek minden napvilágra kerülő méltatlan magatartása belegázol a gyermekek lelkivilágába, kijózanodást, csalódást vált ki. A felnőttekkel szembeni bizalom elvesztésériek súlyát, következményeit szinte fel sem lehet mérni. Ifjúságunk nevelésének nagy rákfenéje a „kettős" nevelés, e betegség kórokozója leggyakrabban a szülő. Úgy látszik, hogy az Ifjúságot elmarasztaló vélemény nagyon ragadós, gyakran a tanítók is áldozatául esnek. Sok szülő gyermeke hibájáért a tanítót okolja. Ez nagy baj. Ha ez a tévedés még azzal tetéződik, hogy a tanító bírálásába a gyereket is bevonják (a tanítóval szemben a gyermeknek adnak Igazat, mint ahogyan gyakran megtörténik) nevelési szempontból szinte megbocsáthatatlan vétekről van szó. Minden szülőnek saját gyermeke érdekében tudnia kell: 1. A tanító is ember, tehát tévedhet, 2. TanlióinK nagy többségét az a hivatástudat irányítja, hogy minden gyermekből becsületes, egészséges, okos embert kell nevelni. 3. A tanító jobban tudja, mit kell tudnia a gyermeknek s ennek alapján értékel és osztályoz. 4. A felelet igazságos elbírálása ls a gyermek érdekében történik. 5. A világnézet kialakulását elősegítő ismereteket (az ember emberré válása, az anyag elsődlegessége, a vallás kialakulása stb.) a tudományos igazság, a tárgyi ismeretek bővítése, a társadalom és így a gyermek érdekében is közli a tanító. Ha a szülő jót akar gyermekének (márpedig melyik nem akar jót?) ne cáfolja meg ezeket az ismereteket! A gyermek tudatában kialakuló gátlások káros lelki következményeit nagyon nehéz gyógyítani. Semmiben és sohase állítsuk a gyermeket olyan lelki feladat elé, melynek megoldása a szülő és a tanító útja közötti választást igényli. A gyermeknek mind a szülőre, mind a tanítóra szüksége van. S fennáll az a veszély ls, hogy a gyerek (a különböző vélemények közül még nem tud választani); a harmadik utat választja. 6. Ha a szülő a tanítóval kíván közölni valamit, azt a tanítónak mondja meg s ne a szomszédasszony és a gyerekek jelenlétében. A gyerek előtt tanítójával kapcsolatos felelőtlen megjegyzés is (pl. ,a tavalyi tanító néni azért más volt", „sáros cipőben jár tanítani" stb.) megmételyezi a gyermek lelkivilágát. A SZOCIALISTA ERKÖLCSI nevelésben jelenleg a „kettős" nevelés felszámolására kellene összpontosítani erőnket. A szülök segítsége Itt nélkülözhetetlen. A tanítóval szembeni magatartásuk mottója ez legyen: jól van fiam, a tanító bácsinak igaza van a tanító néni jót akar, a tanító bácsi okos ember, mindig rá liallgassl (Hogy esetleg nem így van? Elvétve az is megtörténhet. Az ne zavarja a szülőt. A tüdőt is úgy operálják, hogy a szivet nem sértik meg...) Az erkölcsi nevelésben a családi közösségeknek semmivel sincs kisebb szerepük, mint az iskolának. A gyermek a családban találkozik élete elsó normáival. Itt hallja először, mit szabad és mit nem. Itt tudja meg, hogy a kenyér, a tej, hús, a ruha szülei munkájának a gyümölcse. A családi élet alapnormái, az otthon meghitt melegsége, az övéihez való sajátos ragaszkodás a szülői szeretet — mind-mind a szocialista erkölcs alapját képezi. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: a családi nevelés mulasztásait sem az iskola, sem az élet nem pótolhatja teljesen. A szülők által elkövetett nevelési hibák nyoma gyakran egész életén át végig kíséri az embert. A SZOCIALISTA ERKÖLCSI nevelésben a családnak, az iskolának, a társadalom minden tagjának össze kell fogni. Csakis harmonikus egységben lehet ezt a nemes feladatot teljesíteni. Külön-külön, vagy egyedül — egyetlen tényező sem érhet el jelentős eredményt. KARDOS ISTVÁN, adjunktus 1984. március 1. * ŰJ SZÓ 5