Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-05 / 65. szám, csütörtök

Antonín Novotný elvtárs beszéd® (Folytatás az 5. oldalról) désl tér nyílik. Fontos, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács az alkotmány értelmében sokkal több kezdeményezést tanúsítson az országos törvényhozásban. Ugyanakkor fontos, hogy hatékonyan fokozza törvényhozói és végrehajtól tevékenységét, s munká jának belső megszervezését Illetően ezt általánosan érvényesítse. A nemzeti bizottságok fontos feladatai Elvtársaki A nemzeti bizottságok államszervezetünknek azon fő részei, amelyek elsősorban hatnak szocialista államiságunk fejlődésére és az egyetemes népi állam építésére. Ez törvényszerű, hisz a szocialista demokrácia fejlett szakaszába való áttéréssel összefüggő kérdéseket gyakorlatilag és közvetlenül ott oldják meg, ahol az emberek dolgoznak és élnek. A nemzeti bizottságok e fontos küldetésükben harcos hagyományaik ra és az 1945-óta kifejtett érdemdús tevékenységükre támaszkodnak. A nemzeti bizottságok 1945 és 1948 között a munkásosztály fontos politikai fegyverét alkották a burzsoá reakció elleni harcban. A nemzeti bizottságok szakaszán alulról valósult meg és fejeződött be 1948 februárjában a hatalom átvétele, a munkáshatalom végleges megteremtése. A szocialista építés folyamán a nemzeti bizottságok fontos szerepet játszottak, a gyakorlatban valósították meg a szocialista iparosítás politikáját. Különösen fontos szerepet játszottak a falu szocializálásában és a dolgozók szocialista nevelésében. A nemzeti bizottságok kulcsfontosságú szerepet játszanak a szocialista társadalom fejlesztése jelenlegi feladatainak megvalósításában, a gazdaság jelentős részének irányításában ós a kulturális forradalom feladatainak végrehajtásában. A nemzeti bizottságok munkája Igényes, mert a problémák széles skáláját öleli fel az Ipar és az építőipar irányításától az EFSZ-ek megsegítésének szervezéséig, valamint a közszolgáltatások biztosításáig, a tanügy és a népnevelés irányításáig és a közrend fenntartásáig. A nemzeti bizottságok tagjainak közéleti tevékenysége ezért méltán megbecsülést érdemel, hisz többségük szabad idejének jelentős részét tölti el közéleti tevékenységgel. Szocialista államunk szilárdsága, ereje és demokratikus jellege ma nem volna olyan magas színvonalon, ha a nemzeti bizottságok tagjai, munkatársai és aktivistái a párt alapszervezeteinek és a szakszervezetek üzemi bizottságainak funkcionáriusaival egyetemben mintegy húsz év óta nem végeztek volna ilyen önfeláldozó munkát. Ezzel kapcsolatban meg kell mondanunk, hogy egyes lapoknál divatossá vált a nemzeti bizottságok és funkcionáriusaik rendszeres célbavétele különféle bíráló cikkekkel. Nincs kifogásunk a kritika ellen, ha az jogos és konkrét, mert mi tudjuk, hogy még sok mindent kritizálhatunk, s a bírálat idejében figyelmeztethet és taníthat is. Sajnos, a cikkek szerzői gyakran nem így kritizálnak, mert tüzetesebb tárgyismeret nélkül írnak csípős cikkeket és általános rosszindulattal, bírálják a nemzeti bizottságok munkáját. Őszintén szólva a nemzeti bizottságok munkája nagyon igényes és felelősségteljes. A bírálat önmagában nem elegendő. Ezért mindenekelőtt segíteni kell a nemzeti bizottságokat azzal, hogy aktív munkát végzünk bennük, és saját tapasztalataink alapján győződünk meg a nemzeti bizottságok tevékenységének jelentőségéről. Valamennyi központi szervre és nyilvánosságunkra is vonatkozik az, hogy a nemzeti bizottságokat érő bírálat egyik leghatásosabb formája: sokoldalúan nyújtsunk segítséget azoknak a nagy feladatoknak teljesítésében, amelyeknek megoldására hivatottak. Tény, hogy az eddigi tapasztalatok után erősítenünk kell a nemzeti bizottságok választott szerveinek szerepét az apparátus munkatársaival szemben, akik nemegyszer kisajátították maguknak a döntés jogát. A nemzeti bizottságokra, mint az államhatalom alapszerveire a jövőben ls fontos szerep vár, s jelenleg a jövőbeni kommunista önigazgatás egyik alapjának tekintjük őket. A most készülő országos irányító rendszerben betöltendő szerepüket Illetően abból indulunk ki, hogy feltétlenül ki kell zárni azokat a befolyásokat, amelyek 1958 után különféle decentralizálás! ferdeségeket okoztak. Ugyanakkor abból Induljunk ki, hogy a másik véglet sem engedhető meg, mely az utóbbi Időben kezdett megnyilvánulni, ugyanis az, hogy a központi szervek lassan kézen fogva akarták vezetni a nemzeti bizottságokat és megbénították kezdeményezésüket. Számítunk rá, hogy az irányítás k .'.ponti fő tengelye a népgazdasági terv lesz, mely a nemzeti bizottságokra is elvi jellegű direktív feladatokat ró. Ezek megvalósítása tük röződjék vissza a területi tervezésben, a járási és a helyi tervben az alulról jövő kezdeményezés viszont segítse elő az országos Irányelvek rögzítését a helyi források és tartalékok kihasználásával. Az a fontos, hogy az irányítás gazdasági eszközei, tehát egyrészt a terv, másrészt a költségvetés — Itt természetesen nem lehet visszatérni a globális mutatókhoz, vagy nem lehet ragaszkodni felesleges konkrétumokhoz és az alapvető bevételek és kiadások bizonyos célhoz lesznek kötve — olyan alapvető formát jelentsenek, amelyben a nemzeti bizottságok irányában fognak érvényesülni a demokratikus centralizmus elvei. A nemzeti bizottságok tevékenységének további fontos területe a közszolgáltatások fejlesztésének elősegítése. A népgazdaság e fontos szakaszának döntő részét ma a nemzeti bizottságok igazgatják és irányítják, s ezt a szakaszt lényegesen meg kell javítani. Vonatkozik ez a különféle javításokra, a mosodák és tisztítóüzemek, a borbélyüzletek munkájára, a lakásalap karbantartására és javítására. A CSKP KB januári plénuma határozatának szellemében a nemzeti bizottságok a lakosság tevékeny segítségével bővítsék gyorsan azoknak a vállalatoknak kapacitását, amelyek ilyen tevékenységet fejtenek ki, és határozottan küszöböljék kl a lakosság életét megkese rítő fogyatékosságokat. Vonatkozik ez a városok ós falvak tisztaságára szépítésére, a közlekedésre, amely a nagyobb városokban nem fele! meg a követelményeknek és méltán válik bírálat tárgyává. Általában azt gondoljuk, hogy szocialista társadalmunk továbbfejlődésével kapcsolatban egyre sürgetőbben lépnek előtérbe a munka- és életkörnyezet kérdősel. Ezért az állami népgazdasági tervnek és a nemzeti bizottságok terveinek az eddiginél sokkal nagyobb mértékben számításba kell vennie a növekvő szükségleteket s anyagi eszközökkel, valamint munkaerőkkel kell gondoskodniuk e szükségletek kielégítéséről. Például nem hasznos dolog az, hogv elosztási és kereskedelmi hálózatunk továbbra ls pangjon, hogy egyrészt költséges önkiszolgáló boltokat építsünk, másrészt pedig eltűrjük, hogy az üzletekben lassú a kiszolgálás, vagy pedig a kereskedések feleslegesen szétforgácsolt szakosítása kellemetlenné tegye az emberek életét. Dolgozóink joggal bírálják e helyzetet s ezért megoldást kell találnunk. A jövő szempontjából ugyancsak nem előnyös az, hogy korszerű ipari és mezőgazdasági objektumokat, kulturális intéményeket és új lakásokat építsünk, de ugyanakkor hagyjuk, hogy tönkre menjenek a meglevő épületek, amelyek még jó szolgálatot tesznek a termelésben, a közönségnek és az embereknek, s ezeket az épületeket nem tartjuk megfelelően karban. Az ilyen gazdálkodásnak, a szocialista tulajdonnal való kíméletlen bánásmódnak erélyesen véget kell vetnünk. Fordítsunk nagy gondot a jelöltek kiválasztására Elvtársak, már eléggé megmagyaráztam, mit várunk a választások előtt álló néphatalmi szervektől. Ezért döntő feltétel, milyen lesz az összetételük s ez elsősorban a jelöltek kiválasztásától függ. Azt a nézetet valljuk, hogy a választott szervek megfelelő színvonala biztosításának az a legjobb útja, ha a jelöltek kiválasztását kollektívák végzik, ha még következetesebben a dolgozók véleményére és álláspontjára támaszkodunk. Ezt úgy érjük el, hogy a javasolt több jelölt közül az illetékes választási körzetben csak azt vesszük nyilvántartásba, akinek személyét Illetően a dolgozók a közös nyilvános gyűléseken és aktívákon megegyeztek. Elvtársak, ez igen fontos Intézkedés szocialista demokráciánk elmélyítésében. Egyes emberek ellenkező véleményen vannak, miszerint a demokratizmus legmagasabb formája állítólag az, ha közvetlenül a választási urnánál választanak több jelölt közül. Ebben, igaz, erősen érvényesülnek a demokráciáról alkotott régi kispolgári elképzelések, amikor a választások elsősorban színházat jelentettek. Mi azonban a választásoknak éppúgy mint a múltban, most ls igazi munkajelleget, a társadalom kulcsfontosságú kérdéseinek az egész nép által történő megtárgyalása jellegét akarjuk adni. E kulcsfontosságú kérdés pedig az, hogy a jövő Időszakban ki és hogyan fogja igazgatni a nép ügyeit, irányítani gazdaságát, kultúráját, s a társadalom egész fejlődését. Éppen ez lesz az alapvető különbség a mi választásaink és a kapitalista világ — akár legdemokratikusabb — választásai között. A nyugati propaganda igyekszik azt állítani, hogy a kapitalista országokban állítólag valóban a nép dönti el, hogy ki fog felette uralkodni. De tény az, hogy a népnek — kisebb-nagyobb hűhóval — csak olyan jelölteket mutatnak be, akiket a politikai pártok vezetőségei választottak ki a kuliszszák mögött, az uralkodó osztálynak, elsősorban eme osztály kommunlstaés népellenes jellegének megfelelő szempontból, valamint a tőke gazdaságilag legerősebb csoportjainak érdekel alapján. A legerősebb tőkés csoportok húzódnak meg ilyen, vagy olyan formában a kormánypárt és az ellenzék! politika! pártok programja mögött. Természetesen egy párt kivételével — a munkásosztály forradalmi-marxista pártjának kivételével — amennyiben egyáltalán engedélyezték működését. Természetesen más a helyzet a munkásosztály győzelme után, s megint más a szocialista társadalom felépítése után. Itt már nincs több politikai program, mint a Nemzeti Front által elfogadott egyedüli program — a szocialista társadalom továbbfejlesztése, a népgazdaság fejlesztése, a nép anyagi és kulturális színvonalának emelése. Ezt a programot Cseli Szlovákia Kommunista Pártjának XII. kongresszusa tűzte kl országos vtla után hazánk lehetőségei ás szükségletei alapján, a szocialista országok kölcsönös együttműködéséből származó lehetőségek alapján. Nálunk tehát nincs helye bármilyen választási versengésnek s egyáltalán semmilyen ok sincs erre. Nálunk arról van szó, hogy betartsuk Csehszlovákia Kommunista Pártja XII. kongresszusának irányvonalát, amely egyúttal az egész Nemzeti Front irányvonala. Ezt nem érhetjük el üres szónoklatokkal, semmilyen ünnepségekkel és ígéretekkel, hanem kizárólag csak munkával és azzal, hogy a termelésben tettre készen érvényesítjük mindazt, ami új és a társadalomnak előnyös, azzal, hogy naponta mozgósítjuk népünk alkotó erejét és kezdeményezését. Ezért a választások is a munka jegyében folynak le. Ezért fő figyelmünket a jelöltek kiválasztására, több javaslat sokoldalú elbírálására összpontosítjuk, még mielőtt végleg megállapodnánk a legmegfelelőbb jelölt személyében, akinek megválasztására fog törekedni az egész Nemzeti Front. Ebben a szakaszban a választási kampány folyamán a fő súly a Nemzeti Frontra hárul. Ezért szükséges, hogy a képviselők és a választott szervek ls munkájuk folyamán elviesen és érzékenyen tekintsék az emberek szükségleteit, tiszteletben tartsák törvényes jogaikat. Ez mindig megfelel majd a kommunista párt, az egész Nemzeti Front politikai irányvonalának, a szocialista törvényesség minden vonalon megalkuvást nem ismerő érvényesítésének. Ennek felelnek meg azok az igények és követelmények is, amelyeket a Nemzeti Front jelöltjeivel szemben támasztunk. A lakosság fokozott közvetlen részvétele az államügyek irányításában, — ami megnyilvánul a választott szervek egyre növekvő jelentőségében — azoknak a nagy változásoknak a kifejezője és eredménye, amelyeken társadalmunk szocialista fejlődése folyamán átment. Ogy vélem, hogy ezzel kapcsolatban bizonyára helyes lesz, ha levonunk néhány olyan politikai következtetést, amelyek tekintetbe veszik azt, hogy e változások hogyan nyilvánultak meg egyes emberek állásfoglalásában. Ha így tekintünk az egész kérdésre, látjuk, hogy az elmúlt időszakban a kommunisták mellett és velük együtt sok fiatal és Idősebb ember növekedett fel, akik formálisan nem kommunisták, de viszonyukkal a munka és a társadalom szükségletel iránt azt bizonyítják, hogy szocialista érzelműek, s így is viselkednek. Ez újból csak azt bizonyítja, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja nevelőmunkájának köszönhetően az emberek nagy többségének gondolkodásában milyen mélyen hatoltak be és honosodtak meg a szocialista alapelvek. Bár még nem mindenki érez és cselekszik így, meggyőződésünk; eljött az ideje annak, hogy a fejlődéssel összhangban pontosan megállapítsuk kádermunkánk kritériumait. Ma arra kell törekednünk, hogy egyetlen szocialista módon cselekvő, becsületes és tehetséges állampolgár sem ma radjon a felelősségteljes társadalmi munkán kívül, hanem képességeihez és politikai érettségéhez mérten olyan helyet tölthessen be, ahol a társadalomnak a legnagyobb hasznára van. A kommunista párt nagyra becsüli az összes becsületes dolgozó munkáját, akik politikai körültekintéssel segítették a mindennapi életben megvalósítani a párt Irányvonalát, minden tudásukat latba vetették, a szocializmus építésének szolgálatába állították. Egyesek e munkában tovább fejlődnek, megacélozódnak s tovább bővül politikai tapasztalataik és szakismereteik látóköre, mások viszont annak idején becsületes munkát végeztek, de az új, bonyolult feladatokat nehezebben tudják megoldani. Ilyen az élet; hogy tovább haladhasson, fejlődhessen, változtatásokat és átcsoportosításokat követel meg. Azt, aki már nem képes teljesíteni feladatait, olyannal kell pótolni, aki fizikai, politikai és szakmai szempontból jobban tudja majd elvégezni a felelősségteljes munkát. S azzal, akinek távoznia kell elviesen és tapintatosan meg kell beszélni beosztását olyan helyre, ahol könnyebben eleget tud tenni a kevésbé igényes munka követelményeinek, ahol jól érvényesülnek életének és munkáájnak tapasztalatai is. Itt azonban megfontoltan kell eljárnunk, s kerülnünk kell minden kilengést. Az utóbbi időben azt látjuk, hogy egyes elvtársak nem egyszer igen felháborodottan bírálnak különféle dolgokat, amelyekért azelőtt hossjtjtéveken át felelősek voltak, és sokarmiettek megjavításukért. Lehet, hogy mSr akkor sok helytelenséget láttak, de hallgattak, s ezt a nézetet vallották: bízzuk az időre, valahogy majd csak megoldódnak a dolgok. Ma viszont a nagy bölcs szerepében lépnek fel s minden irányban osztogatják tanácsaikat, mit és hogyan kellene tenni. Ez komoly tanulság napjaink és a jövő számára, amely azt mondja: felelős tisztségekben nincs helyük az óvatoskodó, alkalmazkodó embereknek, akik fűvel, fával Jóban vannak, minden kérdést előre jóváhagyatnak, s ők maguk önállóan igen kevés ügyben döntenek. Ha komolyan véget akarunk vetni a sablonos vezetésnek, a felelősség alóli kibúvásnak, a habozásnak, a fontos kérdések szakszerűtlen megoldásának, sokkal bátrabban kell előtérbe helyeznünk a tehetséges szervezőket, a politikailag fejlett és szakmailag ügyes elvtársakat, akik ismerik a társadalom és a rájuk bízott szakasz szükségleteit. Röviden, határozottabban kell kiemelnünk az olyan kommunistákat s a szocializmus ügye iránt odaadó pártonkívülieket, akik sokat tudnak, akik készek harcolni az új, távlati dolgokért, nem félnek az égető problémák megoldásától, ha az a társadalom számára előnyös. Lehet, hogy nem mindegyikük váltja be rögtön a hozzáfűzött reményeket, ezzel is számolnunk kell. Tévedhetünk, hisz ez végeredményben emberi dolog De az lesz a döntő, hogy e tévedést az ügy érdekében követte e el, képes-e tévedését beismerni és menetközben helyrehozni. Helyes lesz szem előtt tartani azt ís, hogy a tisztséggel megbízott dolgozó bedolgozhassa magát, ne távozzék rögtön az első sikertelenség után, hanem bebizonyíthassa, mit tud. A bátrabb irányzat a kádermunkában minden esetben sokszorta hasznosabb és jobb eredményeket hoz, mintha továbra is engedékenyen megtűrjük az olyan dolgozókat, akik vagy nem tanulnak hibáikból, vagy tétlenségükkel és felelőtlenségükkel további hibákat okoznak. Társadalmunk érdekében nem őngedhetünk semmit sem a szakmai és politikai képzettséggel szemben támasztott követelményekből, csak azért, mert az illető elvtárs párttag. A párttagság önmagában senkit sem jogosít fel valamilyen tisztségre. Másrészt természetes, hogy a párt elsősorban azokat a párttagokat bízza meg felelős tisztségekkel, akik politikai és szakmai előfeltételekkel rendelkeznek és tevékenyek. Hiszen minden pártonkívülit a politikai és szakmai fejlődés törvényszerűen közelebb hozza a párthoz s rendszerint elvezeti a párt soraiba. A politika! és szakképzettség elválaszthatatlanul összefügg egymással, s közös mércéjük a társadalom érdekében végzett munka eredménye és a dolgozóknak, mint szocialista állampolgárnak szilárd erkölcsi arcéle. Ezt az irányvonalat fogjuk felelősségteljesen érvényesíteni, s mindenekelőtt a kommunistákkal szemben leszünk igényesek, hogy e tekintetben jó példával járjanak elől. Azt ls megkívánjuk tőlük, hogy a pártonkívüliekkel szemben nyíltan és elviesen viselkedjenek, s velük kapcsolatban kerüljenek minden szektás felsőbbrendűséget, de ugyanakkor az elvtelen vállveregetést is olyan esetekben, amikor bíráló szónak van helye, amikor a helyes és helytelen dolgokat nevükön kell nevezni és a helyesekért síkra kell szállni. A kommunisták viszonya a Nemzeti Front politikai pártjainak tagjaihoz és a pártonkívüliekliez legyen a kölcsönös együttműködés és bizalom viszonya, amely jó feltételeket teremt ahhoz, hogy minden jóakaratú, becsületesen dolgozó, a szocializmushoz hű állampolgár, szocialista rendszerünk építése közvetlen résztvevőjének érezze magát, s az is legyen. Ezeknek az elvi kérdéseknek a tisztázását a kommunisták és pártonkívüliek szövetségét illetően éppen most a választások előtt szocialista demokráciánk hatékony kibontakoztatása egyik fontos előfeltételének tartjuk. Ugyancsak fontos a Nemzeti Frontnak, mint a fejlett szocialista társadalom programja megvalósításához szükséges országos politikai alapnak további tevékenysége megértése szempontjából is. Bontakoztassuk ki a dolgozók alkotó kezdeményezését Elvtársak, a küszöbönálló választások politikai jelentőségét fokozza az is, hogy megelőzi nemzeteink élete történelmi eseményeinek ünnepségeit — Csehszlovákia szovjet hadsereg általi felszabadításának 20. évfordulóját. Az az időszak, amelyben megemlékezünk nemzeti szabadságunk újra kivívásáért, az új, immár népi köztársaságért folytatott győzelmes harcról, ez év augusztus 29-én a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójának napján kezdődik, majd a duklal harcok — amikor a szovjet hadsereg hazánk területére lépett — 20. évfordulójával, a Košicei Kormányprogram kihirdetése és a prágai májusi felkelés évfordulójával folytatódik s 1965. május 9-én éri el tetőfokát. Így haladt előre és érte el csúcspontját a cseh és a szlovák nép hősies fegyveres harca, amelyet a Szovjetunió fegyveres erőinek oldalán s annak sokoldalú támogatásával vívott a fasiszta megszállók kiűzéséért, az egységes népi demokratikus és szocialista Csehszlovákiáért, amely harcot Csehszlovákia Kommunista Pártja készített elő és vezetett végig. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a csehszlovák—szovjet szövetségi szerződés megkötésének 20. évfordulója alkalmából nagyra értékelve e felszabadító korszak történelmi jelentőségét — amely a Szlovák Nemzeti Felkeléssel kezdődött — világosan megmondta: „A Szlovák Nemzeti Felkelés olyan dicső eseményként íródott be Csehszlovákia legújabb kor! történelmébe, amelynek nagy politikai hatása volt egész Csehszlovákia későbbi fejlődésére. A harcos forradalmi hagyományok szellemében a kommunista párt készítette elő a dolgozókat, hogy megfelelő Időben felkelésükkel segítsék megsemmisíteni a fasizmust. A Szovjetunió sokoldalú segítsége a legjobb, kedvező feltételeket teremtette meg ahhoz, hogy a szlovák nép halálos, csapást mérjen a ludák-rendszerre és fegyverrel a kézben szálljon síkra a csehek és szlovákok közös államának" felújításáért. A Szlovák Nemzeti Felkelés nemzeti és demokratikus forradalmunk jelentős kiindulópontja volt. E forradalom hazánk területének a szovjet hadsereg által történt felszabadításával párhuzamosan mélyült el és szélesedett ki". Ahogy a csehek és a szlovákok szabad és egységes államukat közös harcban újították fel, melynek eszmei alapját a proletár nemzetköziség elvei, a csehszlovák—szovjet barátság eszméi, a népek szabadságának eszmél alkották, ugyanígy lépésről lépésre, együttes erővel építették egyenjogú kapcsolatok alapján szocialista társadalmukat. A köztársaság felszabadítása 20. évfordulójának ünnepségei alkalmat nyújtanak arra, hogy értékeljük e közös utat, Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével a szocializmus felépítésének nagy művén végzett közös munkát és a kommunista jövő mielőbbi megteremtésének feltételeit. A dolgozók ma a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulóját, a köztársaság felszabadulásának 20. évfordulóját nemcsak ünnepségek időszakának tekintik. Ezt az időszakot magas fokú politikai öntudattal, az Idei terv feladatainak teljesítése érdekében végzett kezdeményező munkával, Csehszlovákia Kommunista Pártja Xli. kongresszusa Irányvonalának megvalósítására törekedve köszöntik. Már ma sikeresen terjedő mozgalmakról beszélhetünk, amelye(Folytatás a 7. oldalon) ( ^ U ^Mfc » - —>