Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-28 / 88. szám, szombat

' íW ia y.nf g' sa !-"í Egyre emelkedik azoknak a száma hazánkban, akik szabad idejüket okosan, céltudatosan használják fel. Jó beosztással jut idő testi és szel lemi felfrissülésre, nemes szórako zásra, önmaguk továbbfejlesztésére is. A tanulás manapság általános jelenség nálunk s ebben fontos sze­repet játszanak a szakszervezetek JÁN DUŽI elvtárs, a Szlovák Szak­szervezeti Tanács titkára, kinek ha táskörébe tartozik a szlovákiai szak­szervezetek kulturális-nevelő tevé kenysége, a dolgozók kulturális fel emelkedésével kapcsolatosan a kö vetkezőket válaszolta kérdéseinkre: • Melyek azok a legfontosabb feladatok, amelyek a CSKP KB ideológiát plénumának hatdro zata alapfán a szakszerveze tekre hárulnak?. — Egész politikai-nevelő munkán­kat a dolgozók szocialista öntudatá nak megszilárdítására és fokozásá ra, a munkához való szocialista vi­szony fejlesztésére, a termelési fel­adatok teljesítésére és a szakkép­zettség fokozására kell Irányíta­nunk. Rugalmasabbá kell tennünk a szakszervezetek népnevelő munká­ját, gyorsabban kell reagálnunk a népgazdaság igényeire. A legfonto­g ; sabb azonban, hogy támogassuk a műszaki haladásra, a munka terme­lékenységének növelésére, a gyárt­mányok minőségének megjavítására, a munkafegyelem megszilárdítására és az ember erkölcsi tulajdonságai­nak fejlesztésére Irányuló törekvé­seket. Ne felejtsük el, — ezt Lenin is hangoztatta —, hogy az anyagi alapok mellett a gazdasági fellen­dülés első feltétele a lakosság kul­turális színvonalának emelkedése. E téren van és a jövőben ls lesz ten­nivalónk bőven. Gyakran találunk ugyanis az üzemekben — mind a szakszervezetben, mind a vezető­Ján Duži, a Szlovák Szakszervezeti Tanács titkára ségben — olyanokat, akik a dolgo­zók művelődésének kérdését nem értékelik kellően és nem teremtik meg annak feltételeit. • Milyen eszközöket alkalmaz­nak a szakszervezetek e cél megvalósítása érdekében? — A szakszervezeti oktatás széles skáláját építettük ki az üzemi alap­fokú oktatástői kezdve egészen a bentlakásos és levelező tanfolyamo­kig. 1959 óta Szlovákiában csaknem 600 üzemi és 200 helyi szakszerve­zeti oktatási központot létesítettünk. A legtehetségesebb funkcionáriuso­kat évről-évre a szlovákiai és a köz­ponti szakszervezeti iskolákba küld­jük. A szakszervezeti iskolák tan­anyagát a szakszervezeti mozgalom szükségletei szerint állítjuk össze. Nemcsak az egyes bizottságok, üze­mi és részlegbizottságok részére rendezünk tanfolyamokat, hanem a járási szakszervezeti tanács funk­cionáriusai részére is. Ezenkivül tanfolyamokat szervezünk a mun­kajogról, a munkabiztonsági kérdé­sekről, a kulturális-népművelő prob­lémákról. A magyar nemzetiségű funkcionáriusok e tanfolyamokat anyanyelvükön végezhetik. — Ezenkívül a tanulás minden formáját támogatjuk, különösen a dolgozók továbbképzését. A dolgo­zók műveltségének emelését a leg­jobban a népi egyetemek és a népi akadémiák szolgálják. A legelterjed­tebb tanulási mód az üzemi munka­iskola. Szlovákiában csaknem há­romezer működik. A dolgozók kö­zépiskoláiban az elmúlt tanévben 5400 tanuló gyarapította ismereteit. Kilencvennyolc nagyobb üzemben van vállalati és műszaki iskola. A főiskolákon 14 500 dolgozó tanul to­vább. A többéves gyakorlati tapasz­talatokkal rendelkező műszaki dol­gozók 37 vállalati intézetben szerez­hetnek főiskolai végzettséget. — Lényegesen szélesebb alapokra helyeztük az üzemi termelés aktuá­lis problémáinak műszaki-gazdasági propagálását. Továbbra is támogatni akarjuk a kerületekben a jól fel­szerelt „technika házainak" létesí­tését és az üzemi gyártási-műszaki kabinetek berendezését, amelyek a (Folytatfis a Z. oldalonl Bratislava, 1964. március 28. szombat • 50 fillér • XVII. évf. 88. szám Tanító néni. kérem... ' Í llnézést a zavarásért. Ne tessék haragudni, hogy most a lányom és fiam helyett én felentkezem két uffal, az én karom emelkedik a ma­gasba, mint az iskolában szokás. Kérem, tegye félre noteszét, tekint­sen el az osztályzattól. Nem, most az egyszer nem az iskola padjából kérek szót. Nem ts csupán a magam nevében. Mi, szülök, vagyunk néhány ezren, talán néhány százezren. Tessék szíves lenni megengedni, hogy az ünnepi alkalomból nevükben a nagy fekete tábla előtt a dobogóra lépjek és elmondjak néhány szót. Talán csodálkozik, hogy néninek szólítom, pedig néhány évvel fiatalabb nálam. Ugyanúgy, mint a nálamnál fiatalabb tanítót ts bácsinak titulálom. De megérti, hogy e szóban nem a kor, hanem mindannyiunk — fiatalabb és idősebb szülők — tisztelete, megbecsülése, és ha nem veszik rossz néven, szerető becézése nyer kifejezést. Nos, ennyit bevezetésképpen. Lehet, jóleső, mégis fanyar mosollyal olvassa e sorokat, gondolván, hogy az év egy, egyetlen napján a tanítókról is megemlékeznek. Hát a többi háromszázhatvannégy nap ...? Szeretném, ha megértené: nincs igaza. Állításom Igazolásául hadd Idézzek néhány mozzanatot emlékeimből. Aligha emlékszik a két év előtti szeptember elsejére. Leányomat először vittem iskolába. Ott állt a kapuban, megsimogatta kislányom szőke haját, néhány kedves szót váltott vele, megfogta a kezét és bevezette az első osztályba. 0 még egyszer visszanézett, rám mosolygott, és aztán büszkén lépkedett az ön oldalán. ' ' I Nem hinném, hogy ez a kis epizód olyan elevenen élne emlékezetében, mint nekem. Hisz minden szeptember elsején húsz, harminc, sőt több gyer­meket így vezet át az első osztály küszöbén. Am a szülő életében ez nagy esemény. S ahogy átvette tőlem a leányom és kézen fogva vezette, ma ís Jelképesnek tűnik ... Hónapok múltak. Leányom minden nap önről beszélt. Majd meghozta az első egyest. Az örömtől rózsapiros arccal rohant be a szobába, s a család valamennyi tagjának megmutogatta munkájának első elismerését, öt simo­gattam, de tanítójára gondoltam. Ez az első egyes az öné volt. Minden vitát kizáróan — az önéi Később jött haza szomorúbban is. Kettest kapott... Ne haragudjék, de akkor ts úgy éreztem: ez a kettes ls részben az öné. Lehet, igazságtalan voltam. Leányomat szidtam. Lehet, megint csak igazságtalanul. De ilyen a szülő. Akkor először életemben szembe fordult velem. Kijelentette: nincs Igazam. Ezt is először életében. Mit gondol, mivel érvelt? Egyszerűen önre hivatkozott — a tanító nénire, aki azt mondta neki, hogy a kettes ts Jó Jegy, tehát jogtalan a szemrehányásom. Ekkor döbbentem rá, hogy a szülői egyeduralom megszűnt, a tanító szava néha több a szülőénél, gyermekeinknél legalábbis. Nem haragudtam, nem is féltékenykedtem. Korántsem. Csupán tudomásul vettem a tényeket. Egy­ben felmértem azt a felelősséget, amely önre hárul. Nap mint nap harminc gyermek lesi a szavát mohó tekintettel, s amit mond, számukra szent és sérthetetlen. A zsenge lelkekben a legkisebb tévedés ís gyökeret ereszthet, és kt tudja, évek múltán, miféle keserű, mérges termést hozhat. em. A tanítónak nem szabad tévednie. Ugyanakkor, mi szülők, gyű­léseken, az újság hasábjain a tévedés jogát hangoztatjuk, vagy tévedéseinket indokoljuk, magyarázzuk. Mondván: akt dolgozik, tévedhet is. ön és társat a kivétel, mely a szabályt erősíti... Gyönyörű hivatás, de felette nehéz. Különösen nehéz a ml nemzedékünk­nek. Múlt és fövő mezsgyéfét műveljük. Egy lerombolt világból jöttünk, hogy helyén újat építsünk. Téglából, betonból építjük az új gyárakat, isko­lákat és lakóházakat. A múlt és Jövő mezsgyéjén születik az új társadalom úfembere. Tör, kapaszkodik előre, de ezernyi láthatatlan szál visszahúzza. Mindennapi cselekedeteink nemegyszer ellenkeznek nagyszerű, világhódító eszméinkkel. Ml ezt sokszor a szokás, a berögződés hatalma folytán észre sem vesszük. Am a fiatalság mindenkor szigorú bíró... Most ts fülemben csengenek a pártunk ideológiai plénumán elhangzott szavak: A mai fiatalságtól már nem követelhetjük, hogy a Jelent összeha­sonlítsa a múlttal, és így demonstráljuk az eddig megtett utat. Nem köve­telhejük egyszerűen azért, mert a mai ftatalság nem Ismerte a múltat, és csak az idősebbek elbeszéléseiből él képzeletében. Ez pedig nem összeha­sonlítási alap. Ám ök ts összehasonlítanak ... Mégpedig szavainkat tetteink­kel. A valóságot az eszmékkel... Ekkor, tanító néni, ismét önre gondoltam. Hosszú 'órákon át oltja gyer­mekeinkbe a legemberibb eszméket. Azok, akik számunkra mindennél drágábbak, áhítatosan hallgatták és falják minden szavát jelenről, jövőről. A legszebb elképzelésekkel távoznak az Iskola padjaiból és Indulnak haza­felé. Am az élet, az utca, az otthon néha más, mint az iskola padja. Itt találkoznak a szép eszmék a nyers valósággal. Gyermekeink néha tétován állnak az élet jelenségei előtt. Mert nem mindig egyeznek azokkal az eszmékkel, amelyekről az Iskolában tanítójuktól hallanak. Mit tagadjuk, nagyon sokszor nehéz helyzetbe hozzuk önt, mi, szülők. Példaadásunk, életmódunk nemegyszer az ön szavalt cáfolja. Gyermekeink magyarázatot kérnek. Néha tőlünk, néha a tanítóktól. El tudom képzelni, mily nehéz a válasz. De a legtöbbször talán éppen öntől Jügg, a gyermekek — a mi gyermekeink — megértik-e a szavak és valóság közötti ellentmon­dást. Tudom, éppen mt szülök okozunk sok gondot önnek és kartársaínak. Sokszor a ml hibánkat kell helyrehozni, a mi mulasztásainkat kell pótolnia, hogy gyermekeink lelkében ne keletkezzék szakadék, ne maradjon áthidal­hatatlan űr. Néha kételyeim támadnak, egyáltalán képes-e erre egy tanító? Ilyenkor mindig arra a szeptemberi napra gondolok, amikor megfogta kis­lányom kezét és vezette őt... Akkor tette meg az első lépéseket az életben. Büszkén lépkedett ön mellett és önre hivakozott sokszor az elmúlt két év folyamán ts. "I z óta is úgy érzem, gyermekem jó kezekbe került és biztosan vezeti öt az /l élet, az 6 kis életük göröngyös, kátyús útjain is. Természetesen nem szeretném a felelősséget csak önre hárítani. Azért, hogy ezen az úton célhoz ér e lányom, fiam — valamennyiünk lánya, fia — mind­annyian felelősek vagyunk. Példaadásunkkal, tetteinkkel. Mégis az ön ér­demeit szeretném hangsúlyozni az első helyen. Nemcsak ma, hanem az év minden napján. Csupán ennyit akartam mondani az ünnepi alkalomból. ~ iSILKA LÁSZLÓ Világ -proletárjai, egyesüljetek ! Féltő, gondos szeretettel és felelősség tudattal nevelik a jövő nemzedékét. (CTK) — A tanítók napja alkalmá­ból tegnap délelőtt a prágai Karoll­num aulájában ünnepélyesen kitüntet­ték az érdemes tanítókat és Iskolai dolgozókat. Dr. Öestmír Císaí, az Iskola- és kul­turális ügyek minisztere 178 tanító­nak és iskolai dolgozónak adott át kitüntetést. Az ünnepségen Jelen volt Zdenők Urban, a CSKP KB Iskola- és tudo­mányügyi osztályának vezetője, vala­mint Božena Macháfiová-Dostálová, a közszükségleti Ipari miniszter. Az ünnepi gyűlést dr. Alois Šelder, ez Iskola- és Kulturállsügyl Alkalma­zottak Szakszervezeti Szövetsége Köz­ponti Bizottságának alelnöke nyitotta meg, majd dr. Cestmír Císaf, az Is­kola- és kulturális ügyek minisztere mondott ünnepi beszédet. Jókívána­tait fejezte kl a pedagógusoknak, va­lamint a kitüntetett tanítóknak és Is­kolai dolgozóknak. Dr. Císaf miniszter ezután az Isko­lai oktatás időszerű kérdéseiről s a különféle típusú iskolák tevékenysé­géről beszélt. „A kommunista nevelés — mondot­ta — a pedagógiai munka legsajá­tabb tartalma, eredménye pedig a be­csületes, szorgalmas, öntudatos fiatal ember." Az ünnepség végén a kitüntetettek nevében Václav Opatrný érdemes ta­nító, a Skryje pri Rakovniku-1 ki­lencéves Iskola igazgatója mondott köszönetet a CSKP-nak és a kormány­nak. Az ünnepi gyűlés végén a pionírok képviselői üdvözölték tanítóikat. • • • Az Építésben szerzett érdemekért clmü kitüntetést a köztársasági elnök František Soukup docensnek, a Hra­dec Králové-1 pedagógiai intézet igaz­gatóhelyettesének, a Kiváló munká­ért kitüntetést Juliana Mišekovának, a hldeghéti (Bratislava-vidék) kilenc­éves iskola igazgatónőjének, dr. Pe­ter Vajciknak, a bratislavai Komens­ký Egyetem bölcsészeti kara tanárá­nak, Josef Cechnek, a brnói kilenc­éves iskola Igazgatójának, valamint dr. Jozef Meisnernek és dr. Josef Trajernek, a prágai pedagógiai ku­tatóintézet tudományos dolgozóinak adományozta. A kormány 125 pedagógusnak az Érdemes tanító elmet, 47 iskolai dol­gozónak pedig az Érdemes iskolai dolgozó elmet adományozta. Az Iskola- és Kulturálisügyi Mi­nisztérium több mint 300 pedagógus­nak ítélte oda a Példás tanító meg­tisztelő címet. A példás tanítók a cím odaítélé­séről szóló okleveleket e napokban vették át a kerületi nemzeti bizott­ságok és- Prága főváros nemzeti bi­zottsága képviselőinek kezéből. A tanítók napja alkalmából Szlová­kiában tegnap 114 tanítót és pedagó­giai dolgozót tüntettek ki. A kitünte­tett pedagógusoknak a Példás tanító és a Példás iskolai dolgozó elm ado­mányozásáról szóló oklevelet a kerü­leti nemzeti bizottságok elnökei ad­ták át. (CTK felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom