Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-27 / 87. szám, péntek

„ ... a gyermekkor és a nevelés határozza meg az egész élet folyamát s elvész az, akit az iskola nem Részit elő az élet• re," (Jan Amos Komenský! . ÁZ ALKOTÖ MUNKA KÖVETELMÉNYE az emberi tevékenység minden 'területén szinte szervesen összefügg a szocialista társadalmi rendszer léiével. 'A tudomány és a technika forra"dalma alapvetően megváltoztatja a dolgozók összetételét: csökken a szakképzetlen munkaerők iránti kereslet, ugyanakkor ugrásszerűen emelkedik — mennyiségileg is — a szakképzett munkások és a tudományos dolgozók iránti Igény. Ez az irány a fejlett országoknak hovatovább jellegzetes vonásává válik. A szovjet tudomány korszakalkotó forradalma, a világűrkutatásban elért sikerei s a szovjet népgazdaság fejlődését biztosító új irányelvek — mind ezek a tények arra vallanak, hogy a Szovjetunió már régebben lépett erre az útra. Nálunk a helyzet bonyolultabb. A Jelek szerint — bármily fonákul hangzik is — a múltban gyakorlatilag nem értékeltük kellőképpen az oktató-nevelő munka funkcióját és jelentőségét a munkaerők szakképzésében. Az iskolaügy fejlesztésére társadalmunk valóban sokat áldozott. És mégis: pártunk XII. kongresszusának irányelveiből kiindulva a dolgozók szakképzettsége sem minőségileg, sem mennyiségileg nem elégíti ki az épülő szocializmus jelenlegi, illetve .távlati szükségletelt. Tiszta képet nyerhetünk a helyzetről már akkor is, ha csupán azt veszszük számításba, hogy népgazdaságunkban — a szakképzett dolgozók arányát véve alapul — viszonylag csőkkent a főiskolát végzett szakemberek száma (1953-ban 20 százalék, de 1962-ben már csak 19 százalék). Ezzel szemben a többi szocialista országban a főiskolai műveltséget szerzett szakemberek részaránya sokkal magasabb — a Szovjetunióban például kereken 20 százalékkal több. 1962ben Szlovákiában 1000 ipari munkásra nem egészen 16 mérnök jutott és az igazgatóknak, igazgatóhelyetteseknek, vállalati és üzemi osztályvezetőknek csupán 14 százaléka rendelkezik főiskolai végzettséggel, 26 százaléka elvégezte a középiskolát, a fennmaradó 60 százalékot pedig a többéves gyakorlattal rendelkező, de a szükséges elméleti felkészültséget nélkülöző 'gyének képezik. NEM VÉLETLEN TEHÄT, hogy a CSKP és az SZLKP Központi Bizottsága — decemberi ülésükön vitatták meg a párt elméleti munkájának időszerű kérdéseit — ismételten hangsúlyozza, hogy az Ifjúság neveléséért az Iskola, a család és az egész társadalom egyaránt felelős. Gazdasági szempontból az iskola szerepe a legjelentősebb. Az sem véletlen, hogy éppen az imént említettekkel kapcsolatban bírálta a Központi Bizottság azt a nagyon is ártalmas „elméletet", amely szerint az oktató-nevelő munka kizárólag a társadalom szükségletelnek csupán egyik tartozéka, következésképp nincsen döntő szerepe a szakkáder-alap kialakításában. Kétségtelenül ez az „elmélet" volt az egyik legnyomósabb oka annak, hogy az iskolaügy ós a népművelés fejlesztésére fordított eszközök a lakosságnak nyújtott társadalmi szolgáltatásokra szánt eszközök síkján mozogtak, és nemegyszer a népgazdaság pillanatnyi lehetőségeihez mérten egyoldalúan korlátozták ezeket. Szinte érthetetlen, hogy országunkban, melyet a világ fejlett államai közé sorolnak, Komenský hazájában, számos vezető dolgozó tudata mélyéig még mindig nem hatolt el az a felismerés, hogy a nép nevelése és műveltségének pallérozása milyen mérhetetlenül fontos szerepet tölt be a társadalom fejlődésében. Az iskolaügy fejlettségi foka és a nép műveltségének színvonala az általános életszínvonal egyik sarkalatos mércéje. Ez vitathatatlan. A teljes igazsághoz azonban hozzátartozik annak a tudatosítása is, hogy a nép műveltsége egyúttal hosszú lejáratú, nagyon hatékony sajátos befektetés, amely döntő mértékben járul hozzá az anyagi javak gyarapodásához. A CSKP XII. KONGRESSZUSÁN szocialista társadalmunk fejlesztésére kidolgozott általános irányelvek nagy súlyt helyeznek az iskolaügy menynyiségl és minőségi fellendítésére. Az előzetes számítások alapján népgazdaságunknak — a termelés struktúrájának feltételezett változásai alapján — 1980-ig az iparban hozzávetőlegesen hat és félszer több főiskolát végzett dolgozóra és négyszerte több középiskolát végzett szakemberre lesz szüksége. A mezőgazdaság Iparosításának folyamata pedig ebben az időszakban ötszörte több okleveles és hatszorta több középiskolát végzett mezőgazdasági szakembert követel. Az országos átlaggal szemben Szlovákiára nézve e feladatok teljesítése jóval több követelménnyel jár. Ezeknek a feladatoknak a megoldásához elsősorban az anyagi feltételeISKOLA ÉS ÉLET írta: dr. M A T E J L 0 Č A N, az SZNT iskolaügy! és kulturális megbízottj'a KeT Kell biztosítanunk, hogy kiegyenlíthessük az oktató-nevelő munka tényleges teljesítményeinek fokozása és e teljesítmények fokozását biztosító feltételek kialakítása közötti jelenleg meglevő szintkülönbséget. Napjainkban mind a pártszervek, mind a kormányszervek nagy figyelmet szentelnek az Iskolaügy fejlesztésének s a feladatok fontosságának megfelelően dolgozzák ki az idevágó konkrét terveket. Emellett következetesen szem előtt kell tartanunk, hogy a dolgozók szakképzését a termelőeszközök fejlődésének arányában biztosítsuk, mert - s ez magától értetődő — a termelőerők fejlődése elképzelhetetlen a termelőeszközök és a munkaerők tervszerű fejlesztése nélkül. Az oktató-nevelő munka eredményei elsősorban a tanító egyéniségétől, Ideológiai fejlettségétől és politikai érettségétől, emberiességétől és becsületétől, mélyreható szakmai felkészülésétől, kulturális látókörének átfogóképességétől, pedagógiai virtuozitásától függ. A tanító személyének fontosságát társadalmunkban a CSKP KB-nak az Ideológiai munka Időszerű kérdéseiről hozott határozatai ls kifejezésre jutatják, amely szerint a tanító a párt legközelebbi munkatársa, s hangsúlyozza egész társadalmunk megbecsülését a tanítói hivatás iránt. AZ ELMONDOTTAKBÓL kifolyólag tehát egyre Jobban előtérbe kerül a tanítóság törekvéseinek céltudatos támogatása, a folyamatos művelődése feltételek biztosítása. Persze, nemcsak azokról van szó, akik még nem szerezték meg a kellő képesítést, hanem azokról is, akiknek megvan a megfelelő képesítésük. A Pedagógiai Kutatóintézet, valamint a tanítók továbbtanulására alakult különféle Intézetek és egyéb pedagógiai, illetve módszertani Intézmények rendszeresen segítik a tanítóságot. Tanfolyamok, tájékoztató előadássorozatok, szemináriumok szép számmal akadnak. De érdemes lenne mérlegelnünk, hogy a támogatásnak ez a kialakult rendszere eléggé célszerű-e, vajon igazi segítséget jelent-e a tanítónak. Joggal tartjuk felháborítónak, ha különféle intézmények és szervek kiragadják a tanítót, tanulót az iskola munkamenetéből. De nem követi-e el ugyanezt a hibát az iskolaigazgatóság is? Ezért oly égetően fontos a tanítók eddigi metodikai és ideológiai-szakmai támogatásának felülvizsgálása és értékelése az egész vonalon, az Iskola Igazgatójától kezdve a legfelsőbb szervekig. Ezzel kapcsolatban sor kerül a tanítók továbbtanulását támogató intézmények, intézetek szerepének és feladatainak pontosabb megfogalmazására is. A tanítók céltudatos támogatása mellett a jövőben döntő fontosságúnak tartjuk a képesített tanerők céltudatos előkészítését és a tanítók jogos igényeinek fokozottabb kielégítését TÉNY, HOGY AZ ISKOLAÜGY éppen a követelmények fokozódása miatt eddig még nem tudta kielégítően megoldani a céltudatos és megfontolt káderképzés problémáját. Például a szlovákiai alapfokú kilencéves Iskolák 6—9. osztályaiban működő tanítók 48 százalékának nincs megfelelő képesítése. Az utóbbi években aránytalanul növekszik a női tanerők száma. A tanítók 80 százaléka nő s ez a tény a gyakorlatban számos problémát von maga után, sőt bizonyos mértékig nem kívánatos következményekkel is jár. Bebizonyosodott, hogy a négy Iskolaügyi reform ellenére sem tudtunk még kiépíteni egy, a részleteiben is állandó, s alapos pedagógiai rendszert. Ezért tartottuk szükségesnek, hogy a pedagógusok, az iskolaügy elméleti és a gyakorlati szakemberei bevonásával hozzá lássunk a tanítók továbbtanulását célzó tervezetek kidolgozásának. Ezzel kapcsolatban jelenleg sor kerül a pedagógiai intézmények hálózatának megváltoztatására, amelynek keretében számukat húszról, tizenkettőre csökkentik. Az előkészített kormányrendelet azzal számol, hogy idővel ezek az intézmények társadalomtudományi és természettudományi irányzatú pedagógiai karokká válnak. A tanítókereslet elemzése a következő évekre vonatkozóan arra enged következtetni, hogy ez a 12 pedagógiai fakultás elegendő lesz az utánpótlás fedezésére. Ezenkívül az intézkedések az oktató-nevelő munka színvonalának eme. lését is célozzák, főleg az egyetemi tanárok bevonása segítségével. FONTOS KÉRDÉS A PEDAGÓGIAI főiskolák hallgatói összetételének minőségi javítása is. Az ifjúság előtt a tanítói hivatás veszített vonzerejéből. A pedagógiai Intézetek diákjait inkább toborozzák, mintsem válogatják. Ez a helyzet pedig semmiképpen sem megnyugtató. Viszont ezt a problémát nem oldhatjuk meg a tanító társadalmi jelentőségének hangoztatásával, hanem csakis olyan feltételek kialakításával, amelyek méltók a tanítói hivatásnak a szocialista társadalomban betöltött szerepéhez. A szocializmus a tanítót kiragadta a volt uralkodó osztályok önkényétől való függésből, megszabadította e megalázó kiszolgáltatottságtól és a társadalom egyenrangú tagjává tette. E történelmi tények mögött azonban a tanítókkal való kapcsolatunkban olyan hiányosságok mutatkoztak meg, amelyek fiatalságunk szemében — a határtalan érvényesülési lehetőségekből eredően — nemegyszer előnytelen megvilágításba helyezi a pedagógus pályát. V. I. Lenin a szocialista tanítóról szóló „Naplótöredékek" című munkájában a következőket mondja: „A néptanítót olyan magasra kell emelnünk, amilyen magasan sohasem állt, nem áll és nem is állhat. A burzsoá társadalomban ez olyan Igazság, amely nem szorul bizonyításra. E cél elérése érdekében rendszeres szakadatlan és kitartó munkát kell végeznünk, a tanító szellemi színvonalának emelése, valóban magas hivatására való sokoldalú előkészítése és főleg, főleg és főleg — anyagi helyzetének javítása terén". (Lenin művei, 33. kö

1 tet 463/464 old.) Jellemző, hogy a vezetők közül sokan előszeretettel idézik Lenin szavait, de — csupán az idézet első részét, a másik részéről pedig megfeledkeznek. Eltökélt szándékunk, hogy felelősségünk teljes tudatában, pártunk követelményei szerint minden vonatkozásban kialakítsuk tanítóinkkal a lenini kapcsolatot és biztosítsuk anyagi szükségletei kielégítését is. Itt nemcsak a (lakáskérdésre, a közös étkeztetés problémáira gondolok, hanem jutalmazásukra, a CSKP KB tárgyalásai szellemében, s anyagi érdekeltségük fokozására, — az elvégzett munka alapján. ISKOLAÜGYÜNK ANYAGI ÉS KADERKÉRDÉSEINEK céltudatos megoldása hozzásegíti egész iskolarendszerünket, hogy megbirkózzék az évről évre növekvő követelményekkel, de ugyanakkor az oktató-nevelő munka minőségi színvonalát is emelje. Iskoláink eddigi eredményeivel nem lehetünk megelégedve. Még mindig sok gyerek bukik meg. Szlovákiában a tanulóknak mintegy 22 százaléka nem fejezi be tanulmányait a kilencéves alapiskolák 9. osztályában. A főiskolákról a hallgatók 30—45 százaléka esik ki, s még ennél ls többen hagyják abba megkezdett tanulmányaikat azok közül, akik munkabeosztásuk mellett tanulnak tovább. A CSKP KB és az SZLKP KB decemberi ülésén is élesen bírálták iskoláink munkáját. Mindez arra kényszerít bennünket, hogy mélyrehatóbban foglalkozzunk Iskoláink belső életével és munkájával, mérlegelnünk kell e munka tartalmát, módjait, formáját és általában az oktató-nevelőmunka szervezését. Mindenesetre az adott körülmények között is érhetünk el jobb eredményeket. Ez bizonyítják az egyes Iskolákban elért eredmények közötti nagy különbségek, jóllehet az Iskolák felszerelése között lényegesebb különbség nincs. JELENLEG LEGFONTOSABB FELADATUNK, hogy befejezzük az iskolák belső életének és munkájuk tartalmának átépítését. Az oktató-nevelő munka tartalma megváltoztatásának legjellegzetesebb eleme a tanítási folyamat összekapcsolása a termelőmunkával. A lelkes kezdet után az iskolákban és az üzemekben egyaránt problémák és nehézségek merültek fel, amelyeknek nemcsak objektív, hanem szubjektív okai ls vannak. Tény, hogy népgazdaságunk jelenlegi nehézségei e feladatok megoldásában is visszatükröződtek. Szerepet játszottak Itt a termelőmunkával kapcsolatos különféle szubjektív előítéletek ls. így történhetett meg, hogy a termelési gyakorlatban mutatkozó akadályok leküzdése helyett az utóbbi időben negatív hangulat kezdett úrrá lenni. Ezzel viszont nem érthetünk egyet. V. I. Lenin az eszményi Iskolát a tanítási folyamat és a termelőmunka kapcsolata alapján képzelte el. Ezért tehát nem hátrálhatunk meg, hanem harcolnunk kell ennek az elvnek az érvényesítéséért. Csakhogy sokkal magasabb elméleti és szakmai tudással és sokkal jobb módszertani, valamint szervezési Igényességgel, mint ahogy eddig tettük. A termelőmunka és az iskola kapcsolatából adódó kérdések megoldásában a középfokú általános műveltséget nyújtó iskolák küldetéséből kell kiindulnunk, amelyeknek elsődleges feladata, hogy a tanulókat a főiskolai tanulmányokra készítsék elő, továbbá a kommunista nevelésről szóló tudományos elméletből, valamint az eddigi gyakorlati tapaszlalatokból. Ez azonban nem jelenti azt, hogy összetett kezekkel várjunk addig, ameddig befejeződnek a viták és új, kész ja vaslatok születnek. Hiszen már az ed dlg szerzett tapasztalatok ls bebizo nyitották, hogy ott, ahol jó és megfontolt az Iskola és az üzem együttműködése, ahol az üzem nyújtotta lehetőségeket teljes mértékben kihasználják a tanulóknak a termelőmunkával való megismertetésére, ahol a tanulókkal tapasztalt mesterek és instruktorok hozzáértéssel ős szeretettel foglalkoznak, — ott kiváló eredményeket mutathatnak fel. A CSKP KB ÉS AZ SZLKP KB IDEOLÓGIAI kérdésekkel foglalkozó decemberi ülésén újból felhívták az iskolaügyi dolgozók figyelmét, hogy mélyítsék el az iskolákon a kommunista nevelést. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb feladat továbbra is az oktatás és a nevelés egységének a megteremtése, a gyakorlatban való következetes érvényesítése. A tanítási folyamat e két alapvető eleme egymástól elválaszthatatlan. És mégis sok helyütt még mindig tanácstalanok abban, hogyan alkalmazzák a marxizmus—leninizmust az oktatásmunkában, mintha az alacsonyabb fokú iskolákban elsajátítandó alapvető általános Ismeretek és a magasabb fokú iskolákban nyújtott szakismeretek, amelyek összefüggnek szocialista társadalmunk szükségleteivel, nem lennének szerves részei a kommunista erkölcs elsajátításának, mintha az iskola egész légköre — hogyha helyes tartalommal töltik meg — nem járulna hozzá a kommunista neveléshez. AZ OKTATÁS ÉS A NEVELÉS egységére való törekvésen kívül az alacsonyabb fokú iskolákban, a polgári nevelésre, a főiskolákon pedig a marxizmus—leninizmus elsajátítására kell nagy gondot fordítani. A CSKP KB decemberi ülésén rámutattak arra a két végletre, amelyek mindjobban lábra kapnak a polgári nevelés tanításában. Az egyik véglet abban nyilvánul meg, hogy a polgári nevelést úgy kezelik, mint a tantárgyak egyikét, a másik véglet pedig arra irányul, hogy a polgári nevelés órái amolyan szabad, kötetlen beszélgetésekké váljanak. Mindkét irányzat ártalmas. A tanítóknak ebben a dilemmában bizonyára nagy segítséget jelent majd a közeljövőben megjelenő polgári nevelés módszertana. A metodikai segédeszközök, a tantervek és a nevelőmunka tervei bizonyára értékes segítséget nyújtanak az iskolai munkában. Ám semmilyen előírás, vagy tanterv nem biztosíthatja a kommunista nevelést, ha a tanítóból hiányzik a kommunista meggyőződés. Ezért állandóan fokoznunk és tökéletesítenünk kell a politikai-nevelő munkát a tanítók körében, fokoznunk kell mesterségbeli felkészültségüket, valamint arra kell törekednünk, hogy Ismereteket szerezzenek a gyermekpszichológia terén, mert mindezek jelentős szerepet játszanak az oktató-nevelő munkában. A CSKP KB nem véletlenül figyelmeztet arra, hogy valamennyiünknek, de elsősorban a tanítóknak jobban, alaposabban meg kell ismerniük az ifjúságot, amelyet mi vezetünk és nevelünk, tisztában kell lennünk mindazokkal a tényezőkkel, amelyek fiatalságunkat befolyásolják, nem becsülve le emellett a család jelentőségét és a rá háruló feladatokat áem. Ugyancsak mérlegelnünk kell azt a kérdést is, miképpen segíthetjük a CSISZ- és a pionír-szervezet munkáját abban, hogy megszabaduljon a formalizmustól, miképpen segíthetjük ezeket a szervezeteket, hogy valóban hatásos tevékenységet fejthessenek ki fiatalságunk körében. Ezzel kapcsolatban számunkra nagy lehetőségekel nyújt a CSISZ- és a pionír-szervezet fennállásának 15. évfordulója. Az oktató-nevelő munkába világszerte gyors ütemben hatolnak be az új, korszerű technikai és tudományos eredmények. Modernizálódnak az oktató-nevelő munka módszerelt ls. Ezt a jelenséget nem elég elfogadnunk, hanem érvényesítenünk kell, ha nem akarunk lemaradni a fejlődésben. Bizonyos jelek ugyanis arra utalnak, hogy az általános fejlődéssel világviszonylatban nem tartunk lépést. A sokrétű és korszerű nevelőeszközök az alaposan felkészült tanító kezében lehetővé teszik az oktató nevelő munka folyamatának sokoldalú aktivizálását s hatásának növelését. Ezeknek a hatása elsősorban a módszertani munka fellendülésében nyilvánul majd meg, amelyet a tanító és a tanuló egyre fokozódó személyi kapcsolaiára kell alapozni. AZT IS TUDATOSÍTANUNK KELL, hogy egyrészt mielőbb és nagy felelősségtudattal rendet kell teremtenünk az iskolai segédeszközök készítésében, másrészt gondoskodnunk kell arról, hogy ezeket az eszközöket valóban fel Is használják. Ezenkívül céltudatosan támogatnunk kell a tanítóság aktivitását és szabad folyást kell engedni az iskolák modernizálásának. Ebben sokat tehet a tanítói kollektívák kezdeményezése. Hiba lenne azonban, ha az oktatónevelő munka folyamatának modernizálását és hatékonyabbá válását csupán a korszerű iskolai segédeszközök bevezetésében látnák. A korszerű segédeszközök közé kell számítanunk a modern, haladó szellemű tanterveket és tankönyveket, valamint a haladó oktató módszereket és a tanítói munka korszerű formáit ls. Az iskolák korszerűsítésének e három mozzanata szerves egységet alkot. Minden fokú és típusú Iskolában nagyon időszerű az a probléma, miképpen tökéletesítsük tanulóink matematikai, fizikai és nyelvismereti felkészültségét s hogyan javíthatnánk a kiugró képességű gyermekekről, — az ún. tehetségekről — való gondoskodást. Az utóbbi években ebben az irányban ls sokat tettünk. Bratislavában, Banská Bystrlcán és Košicén orosz tannyelvű kilencéves alapIskolákat létesítettünk. A szerzett tapasztalatok alapján a közeljövőben más idegen nyelvű iskolákat is szeretnénk létesíteni. Több iskolában megkezdtük az Idegen nyelvek kibővített tanítását. Ami pedig a matematikát és fizikát illeti, szakosított osztályokat létesítünk azon gyermekek számára, akik e tantárgyakban a tehetség tanújelét adták. Ez azonban csak az első lépés. Tudatosltjuk magunkban, hogy a tehetségekről való gondoskodásnak sokkal összetettebbnek és céltudatosabbnak kell lennie, mert e fiatalok nemcsak díszei, hanem kincsei is társadalmunknak. Ebben a cikkben megkíséreltem néhány olyan időszerű problémának és kérdésnek a felvetését, amelyek a CSKP KB és az SZLKP KB decemberi ülése után iskolaügyünk sokoldalú fejlesztését és az oktató-nevelőmunka megjavítását Illetően az előtérbe kerültek. Természetesen nem azt akarjuk és nem Is arról van szó, hogy a párthatározatokat az iskolaügyl szervek utasításokban váltsák apró pénzre. Az a legfontosabb, hogy valamennyi iskolaügyl dolgozó megértse az ideológiai munkáról szóló párthatározatok lényegét. Hogy mindannyian, az Iskolaügy minden szakaszán, alkotó módon fogjunk hozzá az oktató-nevelő munka bonyolult kérdéseinek meg. oldásához, hogy mindannyiunkat hassa át a nagy társadalmi felelősségtudat Iskoláink jövőjéért, azért, hogy iskoláink színvonala és eredményei összhangban legyenek életünkkel, és a kommunizmus felé haladó társadalmunk szükségleteivel. A SpaCincei Állami Gazdaság Nový Dvor-i részlege dolgozóinak gyermekei — összesen 28 iskolaköteles gyermek — Trnavára jár iskolába. Tavaly őszig a gyermekeket lovaskocsin szállították a városba. Az állami gazdaság vezetősége a hadseregtől egy kkelcjtezett autóbuszt vásárolt, megjavíttatták s november óta naponta háromszor e járművel szállítják a gyermekeket Trnavára. ,(K. Cích — CTK — felvétele) ÍĎJ SZŐ 4 «• 2

7-