Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-24 / 84. szám, kedd

4 K özismert tény, hogy bármine­mű — gazdasági, politikai, tudományos vagy művészi — tevékenység elképzelhetetlen anélkül, hogy ismernénk a társadalmi fejlődés egyes szakaszainak és összefüggései­nek törvényeit. Ám nemcsak arről van szó, hogy ismerjük az általános törvényszerűségeket, fel kell ismer­nünk e fejlődési szakaszok egyes konkrét jegyeit, összefüggéseiket, annak szükségét is, hogy helyesen oldjuk meg az ellentéteket és erősít­sük az új fejlődési Irányzatokat. Ez a felismerés és általános érvényes! tése a szocialista társadalomban a kommunista párt műve a politika és a gazdaság területén. A párt e mun­kája során a marxista—leninista el­mélet tudományos megállapításaira, a párttagok és valamennyi dol­gozó tapasztalataira támaszkodik, figyelembe veszi a nemzetközi hely­zetet, és befolyását az ország belső viszonyaira. A párt legfőbb szerve gondos elemzés alapján irá­nyít, meghatározza a taktikát, a tá­jékoztatás módját és méretét, az egész párt magatartását a fejlődés egyes szakaszaiban, valamint az egyes bonyolult politikai kérdésekkel kapcsolatban. A párt Központi Bizott­sága határozatainak végrehajtása a párt tagjaitól öntudatos pártfegyel­met követel. Ez a fejlődés törvénye, ezen épül fel minden forradalmi kom­munista párt. A párt politikai szín­vonalától, az élet ismeretétől, attól, hogy a párt tagjai egységesen egyet­értenek a párt szerveinek határoza­taival, függ, hogy mily mértékben si­kerül az egész pártnak fegyelmezet­ten és egységesen végrehajtania fel­adatait. A vita addig tart, míg nem hoztak határozatot. Mihelyt a hatá­rozatot elfogadták, teljesítésére az a párttag is köteles, aki előtt nem minden világos, és akinek ismeretei korlátozott mértékűek. E néhány szót szüntelenül ismétel­ni kell főleg azért, mivel a párttagok túlnyomó többsége mellett akadnak egyesek, akik a maguk módján, saját elképzeléseik szerint magyarázzák azokat a lenini elveket ós normákat, amelyeken a párt felépül. A CSKP KB legutóbbi határozataival kapcsolat­ban, és a pártszervezetek évi taggyű­lésein lefolytatott viták egy része mutatta, hogy társadalmunk bonyo­lult fejlődésében éppen ez a felis­merés fontos szerepet játszik. Sok esetben helyes nézet és állásfoglalás jutott kifejezésre a párthatározatok­kal kapcsolatban, ám elhangzottak téves, helytelen nézetek is, amelyek elsősorban abból eredtek, hogy az illetők nem Ismerik eléggé az életet, a párt belső életének elveit és nor­mált. A gondolkodás és a gyakorlat megújhodási folyamata, amelyet a kockázatok, fájdalmak között szüle­tő új jellemez, minden pozitív jelen­sége mellett negatív jelenségeket is magával hoz, Minőségi fordulat A mai Időszak nálunk a minőségi fordulat Időszakát jelenti. Nemcsak a politika területén, hanem a gazda­ság és a tudat területén is. Minőségi változások állnak be. Az iparban megváltozik a termelés szerkezete, tartósan emelkedik a társadalmi munka termelékenysége minden gyár­ban, minden üzemben. A mezőgazda­ságban az a feladat áll előttünk, hogy megvalósítsuk a termelés szako­sítását és fokozzuk belterjességét. A kulturális forradalom területén nemcsak a szakképzettség tömeges gyarapításáról van szó, hanem arról ls, hogy fejlesszük a társadalomtudo­mányokat, megszilárdítsuk minden dolgozó marxista—leninista világné­zetét. E minőségi fordulat történelmileg is fennáll és abban rejlik, hogy a szocialista társadalomnak ma min­dent elsősorban a minőség és a cél szerűség szemszögéből, nem pedig mennyiségi szempontból kell megítél­nie: beruházásokat, gyártmányokat, a jelenségek megismerését, a tudo­mányos munkát, a vezetést és a munkafegyelmet is. Minőségileg kell értelmezni, és elevenen kell a gyakor­latban alkalmazni a marxizmus—le­ninizmus Ideológiáját is, el kell sajá­títani alkotó módszereit. Ezért a mar­xizmus-leninizmus nem vádolható „tökéletlenséggel", mint gyakran hall­juk, csupán magyarázóinak tökélet­lenségéről beszélhetünk, akik a mar­xizmus-leninizmust dogmatikus mó­don magyarázták, ismeretek, sőt illú­ziók összességeként értelmezték, amelyek semmivé hulltak, mihelyt meghallották az SZKP XX. kongresz­szusának nézeteit. Azok, akik meg­elégedtek a formulákkal, tudatukban kialakították az illúziók beskatulyá zott hierarchiáját, s aztán rémülten állapították meg, hogy a szocializmus­ban tapasztalható tévedések, és hibák leleplezése után elképzeléseik és áb­rándjaik nem egyeznek meg az élet­tel. A múltban elszakadt a gyakorlati élettől, és ma sem közeledtek hozzá Idegen tőlük az ellentmondásos fo­lyamatok megismerésének módszere Megint élűiről kezdiük-vogy mit folytassunk? ÍRTA: MICHAL PECH O, AZ SZLKP KB IDEOLÓGIAI OSZTÁLYÁNAK VEZETŐJE ezért egyszerre Idegennek találják a marxizmus-leninizmust ls. Egyálta­lán nem csodálkozhatunk rajta, ha aztán olyasféle javaslatokat tesznek, olyasféle nézeteket hangoztatnak: „Ha a szocializmus új gazdasági mo­delljét keressük, ideológiai téren ls új modellt kellene keresnünk." így aztán ezek a „marxisták" most csak az „igazságért" harcolnak, amely kö­dös, általános, határozatlan, szinte elvont fogalom szerintük. A kultu­rális lapokban és más folyóiratokban, sőt egyes filozófiai művek bevezető tanulmányaiban, és magukban a „böl­cseleti" munkákban is arra biztatnak, hogy mindenki „csak" igazat szóljon. Példákért nem kell messzire menni, íme egy csokorra való: „...ki dönti el, méghozzá tüstént és helyesen, hogy mely eszmék helyesek és me­lyek hamisak?", vagy „ha helyesel­jük a gazdasági koegzisztenciát és tagadjuk az Ideológiai koegziszten­ciát, úgy tévedésbe esünk magát a koegzisztenciát illetőn". Ezzel a tak­tikával sokszor találkoztunk már. Ogy jellemezhetnénk, hogy ki akarják harcolni azt, amit egyszer már kihar­coltak, vissza akarják téríteni az em­berek tudatát Bersteln, Kautsky ide­jébe, a leninizmus előtti Időkbe, re­videálnák a marxizmus-leninizmust, és a belőle eredő politikát. Az em­berek tudatát újból meghódítani az­által, hogy belebocsátjuk az Idegen ideológia oldatát, megmérgezzük vele a társadalom szervezetét, hogy aztán a marxista ideológia befecskendezé­sével Igyekezzünk megmenteni. Az efféle törekvésekben nemegyszer azt érezzük, hogy tulajdonképpen le akarnak mondani a marxizmusról, a pragmatizmushoz, valamiféle meg­győződéshez menekülnek, hogy csak „ÉN" tudom helyesen, hogy csak az a helyes, ami nekem használ stb. Tehát minden előző megtagadása, a szükséges Jövendő perspektíva nél­kül. Sokaknál ez a magatartás abból a tényből fakad, hogy nem vizsgálhat­tuk minden téren a társadalmi folya­matokat, nem elemezhettük őket té­nyek alapján — mint például V. I. Lenin tette, amikor az imperializmust elemezte, és mint az a marxizmus­leninizmus tudományos módszerét jel­lemzi. De meg kell mondanunk azt Is, hogy egyes tudományos dolgozók­nak nyíltan meg kellett volna monda­niuk az igazat, miért nem elemeztek egyes társadalmi jelenségeket olyan tények alapján, amelyeket elemzésük­be bevonhattak. Az efféle „módszer" sokaknak megfelelt, ezért támogat­ták, nem mindig őszintén, de azért, mert kényelmes volt. Persze nem min­denkinek tehetjük ezt a szemrehá­nyást. Ám furcsa, hogy az illetők közül egyesek éppen ma önbírálat helyett nagy hangon „bírálatot" gyakorolnak. Elhanyagolták az etika komoly tudo­mányos tanulmányozását, elhanyagol­ták és megtagadták a szociológiát, a demográfiát, a társadalmi lélektant, mint tudományágat. Ám ez nem ve­zethet oda, hogy a szocializmus helyes alapelveinek megvédésére Irányuló tudományos törekvések helyett eze­ken az elvtársakon erőt vett a min­denben való kételkedés, amely ve­zéreszméjük lett nemcsak magának az ideológiának, hanem a politikának, sőt egyes esetekben a szocialista rend alapjainak „átértékelésénél". Mindent megtagadni vagy „ alkotó módon átértékelni? Valahányszor a társadalmi fejlődés során fontosabb fordulat áll be, igyek­szünk megérteni az új jelenségeket, igyekszünk helyt adni nekik. Ez nem egyszerű folyamat, de megvan a ma­ga logikája. Ami azelőtt egységes volt, meghasonlik. Ma is így van. Azok, akik támogatják a kommuniz­mus igazát, a legnagyobb erőfeszíté­seket teszik, hogy társadalmunk szer­vezetét megtisztítsák a múlt hibáitól. Akadnak azonban olyanok is, akik kényelmesen megbújnak a kuckóban, és onnan kiabálnak az „Igazságért", amelyen saját szubjektív kívánságal­kat értik. Akár kényelmes, akár nem, meg kell mondanunk, hogy ez nem más, mint kispolgári sopánkodás, amely ha nem is árt a társadalomnak, de semmiesetre sem használ neki. A vitákban találkoztunk olyan néze­tekkel is, amelyek lepocskondiáztak minden múltbelit, annak ellenére, hogy ennek az időszaknak a gyümöl­cseit kényelmesen élvezik, és nem ér­zik annak szükségét, hogy beszámol­janak a társadalomnak saját munká­jukról. Ám minden történelmi fordulópon­ton meg kell állni, és el kell gondol­kozni a következő kérdésen: mind­abból, ami a múltban jő volt, ml felel meg ma, mit vegyünk fel fegyvertá­runkba. Ez a számadás nem jelenti a múlt nihilista megtagadását, nem Je­lenti, hogy mindent a semmiből kezd jünk. Az előzőleg egységes tömbök meghasonlása után támogatni kell azt, ami új, a politika területén tisz­teletben kell tartani azt a taktikát és azokat az elveket, amelyeket a párt ebben az időszakban alkalmaz, s ame­lyeknek tolmácsoló! ós végrehajtól a pirt szervei. A CSKP KB vezetése alatt a párt helyes harcot folytatott és folytat a dogmatizmus, a szektásság, egyben azonban a jobboldali liberalizmus el­len Is. Sajnos, egyes embereknél a dogmatizmus elleni harc sajátos pe riferikus formában jelentkezik. Leple alatt a legkülönbözőbb nézetek búj­nak meg, a baloldali szélsőségesektől a jobboldaliakig.. Egyesek szenvedé­lyesen és lángoló hévvel léptek fel, nyilván azzal az őszinte szándékkal, hogy szembeforduljanak mindazzal, ami régi és elavult. De az őszinteség nem mindig azonos az objektív igaz Sággal. így történt, hogy a vitákban nem egyszer összezavarták azt ls, ami világos, nem vették észre a bel­politikai és külpolitika! összefüggé­seket, ós szem elől tévesztették a tényleges igazság mércéjét. Kiderült, hogy mihelyt ezek a vitafelszólalók elmondták dogmatlzmus-ellenes né­zeteiket, nem maradt egyetlen gon­dolatuk sem, amellyel gyarapíthatták volna a jelenlegi megújhodás folya­matát, és hozzájárulhattak volna a jövő építéséhez. Csak sivár, holt semmi maradt. Persze helytelen volna, ha nem lát­nánk, hogy a dogmatizmus elleni harc periferikus elképzelése, azok az egy­oldalú nézetek, amelyek nem alapul­nak a marxizmus-leninizmus elvein, és nem következnek a* valóságból sem, teret biztosítanak az eszmei koegzlsztenciának, sőt a művészet te­rületén a „modernizmus terrorjához" vezetnek más, alapvető alkotási stí­lusok ellen. A filozófiai és esztetlkal viták területén, főleg bizonyos kül­földi marxistákkal, vagy demokraták­kal, Illetve egzisztencialistákkal ren­dezett találkozások alkalmával a pár­beszédből monológ lesz: kritikátlanul elfogadnak olyan nézeteket, amelye­ket bírálatnak kellene alávetni. Ez nem tanúskodik a kultúrális-művészi és társadalomtudományi vitákban résztvevő dolgozóink filozófiai gon­dolkodásának magas színvonaláról. Nem arról van szó, hogy félünk a vitától, és nem is arról, hogy a vi­tatkozást fölöslegesnek tartjuk. Ellen­kezőleg, a vitákat most és a jövőben is fejleszteni kell. Vitákra szükség van. Az eszmecsere azonban vezessen új, történelmi igazságokhoz. Nem tűr­hetjük meg a tudatban a valótlansá­gokat vagy féligazságokat. A tudat­ban nincs senki földje. Ott, ahol az ember tudatában nincs helye szocia­lista ideológiánknak, ott más nézetek, más Ideológiák uralkodnak. Most te­hát nemcsak arról van sző, hogy a dogmatizmus elleni harc zászlaja alatt ne biztosítsunk szélesebb teret az Idegen eszméknek — Illetve, hogy a revizionizmustól félve megbénítsuk és fékezzük a gondolkodás folyama­tát —, elsősorban meg kell értenünk azt a tényt, hogy a jelenlegi Intenzív gondolkodási folyamat a jövő Idő­szakot ls befolyásolja és eldönti, va­jon a minőségileg új feladatok meg­oldása sokkal gyorsabban vagy las­sabban történik-e, aszerint, hogy mily fokú lesz megismerésünk és öntuda­tunk. Hogyan folytassuk, mitől szabaduljunk meg, hogy mun­kánk az ideológia területén hatásos legyen, a CSKP KB és az SZLKP KB plenáris ülésein az ideológiai kér­désekben hozott határozatok szelleme hassa át. Ezt a kérdést kell tisztáz­nunk minél előbb. A párt az utóbbi időben megmondta az igazat a közel­múlt történetéről, arra ösztönöz, hogy megtisztítsuk történelmünket és Jele­nünket. Folytatja azt a törekvését, amely az SZKP XX. Illetve XXII. kong­resszusa óta mindmáig jellemzi mun­káját. Nagy dologról van szó, hisz cé­lunk, hogy megtisztítsuk a társadal­mat a hamis eszméktől, a hatalommal való erkölcstelen vagy önző vissza­élésektől, hamis pátosztól, arra tö­rekszünk, hogy az emberek mélysé­ges odaadással viseltessenek a kom­munizmus ügye Iránt, és alkotó mó­don érvényesítsük a marxizmus—le­ninizmus elveit nemcsak anyagi for­mában, hanem mindnyájunk tudatá­ban és lelkiismeretében ls. Ez az időszak sok mindent megmu­tatott. Azt is, hogy milyen a helyzet a társadalomtudományban, milyen mély gyökereket vert világnézetünk az emberek tudatában és azt Is, hogy hol követtünk el hibákat nevelő és szervező munkánk során. A múlt je­lenségeinek értékelése tehát a kriti­ka módszerével történik. így Is he lyes. A megújhodás folyamatának ár tanak azok, akik tiszteletlenül, sót erkölcstelenül kárhoztatták a múltai és eredményeit, gyakran nem is tud va, kinek a malmára hajtják a vizet Valóra vált az, amit Vladimír Mináí mondott az írók III. kongresszusán „...Egyesek a fejlődést összetévesz­tik azzal, hogy pillanatnyilag úgy forgatják köpönyegüket, ahogy a szél fúj... jó ez Így. Majd a jövő megmutatja, ki indult rohamra a ne héz lovassággal, és ki ugrándozott, mint a cirkuszi lovacska, hogy olcsó tapsot arasson." Már napjaink Igazolják, hogy egye , sek azért fordítottak a köpönyegen hogy megtapsolják őket, nihilista mó don látták a múltat, és a fejlődés jelenlegi folyamatát, a dogmatizmus elleni harcot kis híján azonosították a „Jobb" szocializmusért való harc cal, amelyről ködös és valószerűtlen elképzeléseket tápláltak. Nem arról van szó, hogy visszafor­duljunk, de le kell vonnunk ennet* az időszaknak a tanulságait, mindegyi­künknek a maga számára, és le kell vonniuk e tanulságokat a párt szer­vezeteinek is. A Jelenlegi időszakot — ezt Igazol­ják a párt járási konferenciái — az öntudatos pártfegyelem megszilárdu­lása jellemzi. Keresik a hibák és té­vedések okait, mégpedig ki-ki magá­ban, a maga munkahelyén, és ki-ki a maga felelősségét kutatja. Ezt láthatjuk azoknál az elvtársak­nál is, akik tévedésbe estek. Ez is arról tanúskodik — a helyzet így kö­veteli —, hogy ki-ki a maga munka­helyén a minőség és a pártosság szemszögéből bírálja meg saját mun­káját. Hogyan haladjunk tovább az ideológiai munkában? Ezt Itt, ebben a cikkben csak rövi­den foglalhatjuk össze. Túljutottunk a szocializmus győzelmének fontos szakaszán. További utunkat erősen befolyásolják a nemzetközi viszonyok, ám irányító munkánkkal, lntézkedé selnkkel hathatunk rájuk. Az egész Ideológiai munka, különösképpen a propaganda, nem lehet csupán annak a magyarázata, ami történik. A mai kor abban különbözik Marx korától hogy az elméleti tételeket közvetle nül, időtávlat nélkül, gyakran a kí sérletezés lehetősége nélkül alkal­mazzuk a szocializmus és a kommu­nizmus építésének gyakorlatában Ezért az Ideológiai munka fontos ré szének, az elméletnek a területén fordulat áll be oly értelemben, hogy az elméletnek a szocializmus gyakor­latából kell kiindulnia, figyelembe véve természetesen azokat az elve­ket és alapigazságokat, amelyeket a társadalmi tudományok eddig feltár­tak és rögzítettek. Ezért az Ideológiai munkában a néptömegek döntő szerepéből kell ki­indulnunk. A vezető személyiség Iránti elismerést nem szabad azono­sítani a személy! kultusszal. A leni­ni normákban semmi helye sincs bármiféle elméleti kettősségnek, anarchizmusnak, fegyelmezetlenség­nek, annak, hogy a pártszervezetek, és az állami szervezetek gyakorlaté ban megsértsék a demokratikus cent ralizmus elveit. Az Ideológiai munka, és az élet szoros kapcsolata a pártpropaganda területén megköveteli, hogy a legjobb tapasztalatok elemzésének és nép­szerűsítésének útián haladjunk, a politikai és gazdasági példamutatás módszerét alkalmazzuk. Ez azonban megkívánja, hogy őrizkedjünk mind­két szélsőségtől, amelyek propagan­dánkat jellemzik Meg kell szabadul­nunk attól a nézettől, hogy a leg­jobb tapasztalatok népszerűsítése nem tartozik bele a propagandamunkába, és a pártpropagandában nem szabad csupán a technika és a technológia propagálásával foglalkoznunk. Mind­nél szélsőségnek megvan a maga oka. Régebben a propaganda megelégedett azzal, hogy megismertette a dolgozó­nál a politika és a gazdaság általá­nos alapvető kérdéseivel. Ma más a helyzet. A funkcionáriusok, sőt a dol­gozók zöme is történelmi szükségsze­rűségként magáévá tette ezeket az ál­talános elveket, s megértésük a tár­sadalmi feladatuk teljesítésében jut kifejezésre. Ezért a funkcionáriusok­nál egész törvényszerűn fellép az a — magában véve helyes — becs­vágy, hogy a konkrét gazdasági és technológiai problémák mélyére ha­toljanak. Ez ugyanakkor magában rejti a „technikába való menekülés" lehetőségét. Nem követelhetünk úgy­nevezett tiszta politikát, amely amúgy sem létezik, sem pedig a gyakorlattól elszakadt propagandisztikus Igazsá­gokat, amelyek semmit sem oldanak meg. Ain alapjában helytelen volna, ha nem látnánk, hogy a „politikai és gazdasági példamutatás" módszerét követve ls Ismételnünk kell az alap­igazságokat, a szocialista országépítés alapelveit, a nép vezető erejének, a kommunista pártnak szerepét és állá­sát, a munkásosztály szerepét, és tör­ténelmi hivatását, a szocialista de­mokrácia helyes értelmezését stb. Még egy megjegyzés, úgy, ahogy N, Sz. Hruscsov fogalmazta meg: „Ideo­lógiai munkánk java részét a terme­lés megszervezésének kérdése jelen­ti", vagyis más szóval az ideológiai munka ne legyen csupán az „ideoló­giai dolgozók" szakmai kérdése, ha­nem valamennyi kommunista bevoná­sával irányuljon a szervezés munká­jára. M ost, a párt járási konferenciái után a pártszervek munkájá­nak ideológiai kérdéseit nem­csak megítélni kell, hanem igen elő­kelő helyet kell biztosítani nekik az előttünk álló fontos politikai ese­ményt, a választásokat megelőző esz­mei-nevelő munkában. Választási programunk szocialista hazánk továb­bi felvirágoztatása. Az ideológiai munka elválaszthatatlan a párt konk­rét politikájától. Ezért az állami szer­vek választásának előkészítése komoly alkalmul szolgál, hogy a párt meg­teremtse eszméi és politikája helyes értelmezésének feltételeit, tisztázza a dolgozók előtt új feladataikat, és megnyerje őket e feladatok számá­ra. Ez időszakban az ideológiai mun­ka legyen a pártmunka biztos és erős része. Erőfeszítéseinket az alkotó kezdeményezés helyes megszervezésé­re, a gyakorlati kérdésekben vallott nézetek egységesítésére kell összpon­tosítanunk, hogy az egész világ előtt bebizonyíthassuk a marxizmus-leni­nizmus, a szocializmus és a kommu­nizmus eszméinek lehetőségeit, elő­nyeit és életadó erejét. (Megjelent a Pravda március 2Q-i számában) A galántai járásban levő szelőcei EFSZ az idén az egy hektárra eső nyerstermelés értékét a tavalyi 8540 koronáról 9500 koronára akarja nö­velni. E cél elérését tartják szem előtt a szelőcei szövetkezet tagjai, amikor csoportonként megtárgyalják a kongresszusi anyagok téziseit. Képünkön az állattenyésztési dolgozók láthatók, akik fűként az állatte­nyésztési termelésről szóló részeknek szentelnek nagy figyelmet. (K. Cích — CTK felvételei 4 f ť ' '4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom