Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-19 / 79. szám, csütörtök

Házlűznéző a Vörös Ha végigbaktatšz a felsőpatonvi 'Vörös Csillag gazdasági udvarán, akaratod ellenére is az az érzés lesz rajtad úrrá, hogy valamiféle kisebb üzemben Jársz. A tágas udvart négyszögbe foglalják a különböző alakú gazdasági épületek. Raktárak, istállók, távolabb, ahol a pirosra festett benzinkút ágaskodik, fedél alatt sorakoznak a gazdasági gépek. Milliós értékek húzódnak itt meg a szürke falak között. És most, amikor a riporter szemével veszed sorra a látottakat, ha nem írod is bele a jegyzetfüzetedbe, arra gondolsz: alighanem rendszerető emberek lakják a Vörös Csillag házatáját. Ám ne kerüld el a szövetkezet Irodáját. Ogy kívánja az illem, a kötelesség, mielőtt tovább legeltetnéd a tekinteted, jelentsd be magad. Gabriel Biterovský, ha nem tévedek, jó Ismerősöd. Parolázás közben iám máris pedzi a dolgot. — Csak nem cikket akarsz írni — kérdi tőled. — Gratulálni lőttem — mondod te. •— Nem rossz ötlet — válaszolja, <— azután még hozzáteszi: — A gratulációt Zsemle Károlynál kezdjed. Mi már jóformán csak fiat és unokái vagyunk, ö az egyike azoknak, akik annak idején lerakták a szövetkezet, alapjait. Rendes ember az öreg, jó kommunista. Sokat tett a szövetkezetért. Csípős szél söpri tisztára az udvart. A traktorosbrigád Irodájában azonban kellemes meleg fogad. Az asztal körül jegyzetfüzetek fölé hajló embereket látsz. Középen hatvan körüli pirospozsgás férfi ül. Kezébén ceruza, homlokán ráncokba szalad a bőr. Fekete kereffes szemüvegén keresztül feléd int tekintetével. Megérted, éa letelepszel az egyik székre. Mintha ott sem lennél, tovább folyik a tanácskozás. Fontos dologról van szó: a prémiumokról. Negyedórába sem telik, s a szemüveges feléd int. — Meg is volnánk — mondja a többieknek. Majd újból feléd fordul. — Elnézést a megvárakoztatásért— Zsemle Károly tfagysk ... A szomszédos raktárhelyiségbe mentek. Tulajdonképpen ez Zsemle Károly munkahelye. És amikor körültekintesz, az az érzésed, mintha egy vaskereskedésbe nyitottál volna be. Az egymás mellett Sorakozó polcokon rengeteg gépalkatrész és miegymás. — Ejha — csodálkozol. — Sok a gép, kell az alkatrész — kapod a választ. Az ajtószegletben terpeszkedő asztal mellé ültök. Közben vendéglátód így fűzi a szót: — Több mint huszonnégy millió a szövetkezeti vagyon. Ebből a gépi berendezés értékét három és fél millióra becsüllük. Kell hát az alkatrész. A könyvelővel folytatott előzetes beszélgetés alapján már tudod, hogy Zsemle Károly nem tévedett. Neked azonban még számadatra van szűk-séged. Egy olyan számra, amely arra ad magyarázatot, honnan is indultak annak idején. Ezt nem mulaszthatod el, ha egyet s mást el akarsz mondani a maguk mögött hagyott tizenöt esztendőről. Kezdd talán azzal, hogy Felsőpatonyban a szövetkezeti gondolat már negyvenkilenc nyarán tetté érlelődött. Ugye Károly bácsi? Így volt — mondja ő. És elhiheted, a-iit az „öreg" mond. Ö csak tudja! Hogyne tudná, hisz a főbába szerepét töltötte be az Oj születésénél. Most kedvedért így idézi a múltat: — Kommunista voltam már akkor is. A falu népe tőlünk várta a döntést. A következő gazdasági évet már szövetkezett faluként kezdtük, fis az előbb kilátásba helyezett adatot éppen ebb*>l az esztendőből veszed. Mennyit is ért akkor a közös vagyona? Nyolc milliót. Ennyit mondott a könyvelő. És ma? Ennek háromszorosát. Most, így belelepozgatva a szövetkezet történetébe, Zsemle Károly megemlíti: — Mienk az egyes számú bélyegzői — fis ez mit jelent? — adod a tájékozatlant. — Azt, hogy utat törtünk. Elsők voltunk az országban. Zsemle Károly pedig a legelső. Amióta szövetkezet a szövetkezet, mindig fontos posztot jelölt ki számára a tagság. Ma is nagyra^becsülik. Családostul a szövetkezetben dolgozott. Ezt azért mondod múlt Időben, mert Etelka férjhez ment a szomszédos faluba. Ö n;ár nem dolgozik a szövetkezetben ... Zoliból meg tanító lett. Zsuzsika még csak az idén próbálkozik első ízben a dohánykertészetben, Károly pedig mezőgazdasági szakiskolában gyarapítja tudását. Így aztán az apán kívül pillanatnyilag csak Sándor, a traktoros és Ilonka, a kertészlány dolgozik a szövetkezetben. Károly bácsi még a következővel kerekíti ki az elmondottakat: — Szeretném, ha Karcsi elvégezné a főiskolát is. Rád pillent. — Bárcsak nekem lett volna ilyen lehetőségem — sóhajtja. Amíg így lassan szövögetitek a beszéd fonalát, elég gyakran nyílik az ajtó. Hol ezt, hol azt kérnek Károly bácsitól. Persze azért gondolataitok kicserélésére is futja az időből. Az irodában úgy informáltak, hogy Károly bácsi nem barátja a sok beszédnek. Most azonban mégis szívesen tart szóval. Nem tagadja, számára sem volt mindegy. a több ezer hektáros szövetkezet irányítása. Nem ám! Mégsem vallott szégyent. Szerinte ez annak köszönhető, hogy soha nem volt egyedül. Mögötte állt a pártszervezet. — Kezdetben húszan voltunk kommunisták a faluban. Elegen ahhoz, hogy megalakíthassuk a szövetkezetet. A munka nehezebbik része azonban csak ezutín következett. Ha k, vélném a filozófiai kifejezések ., most azt mondanám: a létrehozott formát megfelelő tartalommal kellett megtöltenünk. Bs ehhez már mi húszan kevésnek bizonyultunk. Halaszthatatlan követelménnyé vált a pártszervezet megerősítése. A követelményt tettek követték. A gazdaság fejlesztése mellett elsőrendű feladatnak számított a pártépítés. Arra a kérdésre, hogy ez mennyire sikerült, Zsemle Károly így válaszolt: — Szövetkezeti pártszervezetünknek ma már kereken száz tagja van. Ez azt jelenti, hogy minden harmadik szövetkezeti tag kommunista, fis ami szintén fontos, többségben fiatalok. Tudtam, hogy ezek után felteszed a kérdést: vajon ez az erős pártszervezet hogyan tudta egyengetni a szövetkezet, fejlődését, a falu sorsának alakulását? Halld hát a választ, Károly bácsi szájából: — Nem mondok eleget azzal, ha azt állítom: a szegénység fogalmát nálunk már csak hírből ismerik. Lassacskán új falu épül a régi helyén. Rádió, televízió? Ma már szinte elválaszthatatlan a falusiak életétől. Szerintem a lényeg nem ebben van. Mindennél fonlosabbnak tartom azt az óriási változást, ami az emberek gondolatvilágában történt. Ma már szívükkel, értelmükkel ts szövetkezeti tagok. Mégegyszer hangsúlyozom: szerintem ez a legfontosabb. Károly bácsinak újabb „vásárlót" kell kiszolgálnia. Te pedig türelmesen vársz, amíg a raktáros újból felveszi a beszéd fonalát. — Ami pedig saját személyemet illeti? Csak azt mondhatom: a múltban nyolchektáros gazda voltam, ma pedig ember. Mit mondjak még? Dicsekedjek? Nem szokásom! Mindenem megvan, ami az emberi élethez kell. Megvallom, jólesik hallant, ha néhanapján valaki emleget: annak idején mégiscsak igaza volt Zsemle Károlynak... És te, a szemfüles riporter azt Is tudod, hogy a Vörös Csillagban ma már jóformán mindenki így vélekedik. Később, amikor újból visszatértél a szövetkezet Irodájába, Rencés Sándor elnöktől is hallhattad: „Zsemle Károly és a többi úttörő Igazát a mindennapi élet, bizonyítsa". Látod, most, hogy szemtől szemben ülsz az elnökkel, és füstölnivalóval kínálgatjátok egymást, gondolatban újból csak Zsemle Károly közelében jártok. Gondolod, hogy ez véletlen? Nem barátom. Ennek az öreg parasztembernek az élete elválaszthatatlan a szövetkezetétől. Fél évtizeddel ezelőtt — kezdi az elnök —, alighanem azt mondtam volna: sok olyan ember kellene nálunk, mint az öreg Károly bácsi. Ma azonban helytelen volna így beállítani a kérdést. Helytelen volna an

r nál az egyszerű oknál fogva, ma már sok olyan ember akad szövetketünkben, mint ő. Sokan vannak és ennek Károly bácsi éppúgy örül, mint mi, valamennyien. Nem gondoltam, hogy Rencés Sándornak is felteszed a kérdést, amelyben a másfél évtized kézzelfogható nyomai után érdeklődsz. Semmi baj. Jól tetted! Halljuk hát a választ! — Ne vedd rossz néven barátocskám — folytatja az elnök, — de magam sem tudom, hol kezdjem. Személyes. véleményem, hogy ez a másfél évtized többet hozott, mint amenynylre annak idején gondolni is mertem volna. Vegyük talán az én esetemet. A szövetkezet megalakulása előtt szolgáltam. Négyen voltunk testvérek. Négy fiú. Mind a négyen a szövetkezetet választottuk. -Es ma valamennyien a saját házunkban lakunk ... Építkeztünk1 Fogytán az idő, ám ismerd el barátocskám: anélkül mégsem tehetsz pontot az írás után, hogy néhány számadat tükrében ne próbálkozz felmérni a megtett utat. Ez azért ls fontos, mivel az új utcasor, a tetszetős, ozép házak és minden, ami szebbé kényelmesebbé teszi a falu lakosai nak életét, szorosan összefügg a szö vetkezettel. Nem véletlen az sem hogy három esztendővel ezelőtt a Vörös Csillagot Munkaérdemrenddel tüntették kl. De hogy ne húzzuk fölöslegesen az Időt, szorítkozz csupán a legfontosabbakra ... Nem hallgat hatod el például, hogy a búza átlagos hektárhozama kereken tíz má zsával, az árpáé pedig tizenkét má zsával harminchét mázsara szökött a tizenöt év alatt. ^>:ért hallgatnád el, hogy évente félmillió liter tejjel adnak el többet, mini annak idején És a hús? Háromszáznegyvenhét mázsa eladásával kezdték és ma már két és fél ezer mázsánál tartanak. A to Jástermelésben? Tízezerről hatszázezerre „tornázták" fel magukat. Ne tört a fejed, kérlek. A felsorolt adatokhoz szükségtelen különösebb kommentár. Olyan számok ezek, amelyek önmagukért beszélnek. És most figyeljünk Rencás Sándor sza vára: — JÓ jelnek tartom, hogy nálunk egyre inkább fiatalodik a tagság. Kezdetben, az átlagos életkor negyvenöt, ötven év között mozgott. Azóta valahogy megfiatalodtunk: harminchét esztendőre csökkent az át lagos életkor. Hál ez meg hogy lehet? Egyszerű a válaszl A felsőpatonyi fiatalok nem vágynak el a faluból Otthonra, megélhetésre találtak. Jövőt látnak a szövetkezetben. Szót értenek a vezetőséggel, s a gondos kodást jő munkával viszonozzák. A szövetkezet elnöke például egyike azoknak, akik tanulásra serkentik az ifjúságot. Örömet szerezne például valamennyiüknek, ha ifjú Zsemle Károly elvégezné a mezőgazdasági főiskolát és mérnökemberként kerülne haza. Rencés Sándor maga mondta: „azt hiszem, jó elnök lenne belőle." Ugye, már pontot is tehetnénk a beszámoló — helyesbítek — a ház tűznézés után. Rendben van, csak még azt jegyezd föl, hogy az ered mények mellett a Vörös Csillagban is akad gond, megoldásra váró probléma. Példának okáért van ls, meg nincs Is kultúrház. A régit legjobb akarattal sem lehet a kultúra temp lomának nevezni, a szövetkezeti klub pedig Igen szűknek bizonyul a szórakozás, tudás, művelődés után vágyóknak. Jó jel azonban, hogy ezt nemcsak a tagok látják, hanem a falu és a szövetkezet vezetői is. Látják és keresik a megoldást. Rencés Sándor szerint: — Elég erős már a szövetkezet ahhoz, hogy megbirkózzék a kérdéssel. Ez több, mint bíztatás. És nincs rá okunk, hogy kételked Jünk a szavukban. Nincs, mert maga az elnök is érzi, tudja, hogy a ma embere már nemcsak kenyérrel él. SZARKA ISTVÄN Kezdeményezésben nincs hiány A tornaújfalusl egyesült szövetkezetben egvre nagyobb teret hódit az új technológia. Többek között az Idén 250 hektárra terjesztik ki a kétmenetes aratást. A Bodnár Bertalan vezette gépesített brigád tagjai elhatározták, hogy a szövetkezet mintegy 262 hektárt kitevő csekélyhozamú legelőjét újraművelik és ezzel 80 mázsa jó minőségű szénát biztosítanak hektáronként Az állatgondozók az SZNF 20. évfordulójának tiszteletére vállalták, hogy az év végéig 150 mázsa sertéshúst és 15 ezer liter tejet adnak terven felül a közellátásnak, a háztáji tehenektől pedig 22 ezer liter tejet értékesít a tagság. S. S. A szelőcei sziivetkezet (galántai járás) februárban terven felül 24 000 liter tejet adott a kiizellátásnak. Ezért a szövetkezet 115 tagja 35 648 korona prémiumot kapott. Képünkön: Ivan Hofbauer, (baloldalt) az állattenyésztők csoportvezetője, kiosztja a prémiumokat. (CTK — K. Cích felvétele) Lesz-8 szakosítás Csifáron ? Kissé lehangoltan hallgattam a csifári szöve.tkezet telepén a mázsaház éber és beszédes őrének szavait |a nevét sajnos nem jegyeztem fel). Azt adta tudomásunkra, hogy az elnök „házon kívül" van, agronómusuk nincs, a zooteóhnikust meg hirtelenében éppenséggel nem tudná előcitálni. Márpedig, szakosítási problémákról lévén szó, mégiscsak valahol a vezetőknél kell kezdeni az arfyaggyűjtést. Szóval, inkább bosszankodtam, mint lelkesedtem. Mert emberünktől közben azt is megtudtuk, hogy az elnök valamilyen Iskolázáson van, s arra nincs lehetőség, hogy onnan kihívjuk, ugyanis ő az előadó. A boszszúság azonban hamarosan elpárolgott. Megtudtam, hogy Nádasdy Ferenc elnök Itt a faluban, az „öreg" iskolában, a szövetkezeti munkaiskola keretében tart előadást, méghozzá „valami speciális dologról". — Vannak ott vagý kilencvenen — mondta új ismerősöm. — Akkor mégis szerencsés napot fogtam ki. • Nem számoltam meg, hogy hány ember ült a most már klubnak használt „öreg" tskola nagytermében, de annyi bizonyos, a mázsamester aligha tévedett. Sokan voltak, néhány embernek még ülőhely sem jutott. • Hosszúra nyúlt a szünet. Két oka volt. Kérdezősködésemmel feltartottam az elnököt. Utólag hadd igazoljam magam — nem diákos csínyből. De ezt talán felesleges is említenem, hiszen az Iskolázás másik anyagát előadni hivatott járási megbízott még mindig nem érkezett meg. Pedig ... nemcsak az elnök, aki szinte percenként tekintgetett órájára; hanem bizonyára az egybegyűltek mindegyike várta. Ki kisebb, ki nagyobb türelmetlenséggel. Le is Írok néhány megjegyzést, csak úgy, kommentár nélkül. — Már fél négy, még mindig ném jön. — Valami sürgős dolga akadhatott. — Ha ez lenne az első Ilyen eset... ezt az egyik asszony mondta s még lemondóan legyintett is hozzá. — Ogy látszik „kedvesebbek" lennénk, ha ráfizetéssel gazdálkodnánk. Mert akkor fellendülés, elismerés, prémium... jönne minden. De így? Még néhány csípős megjegyzés után azzal folytattuk, hogyan is gazdálkodnak a csifári szövetkezetesek. — Ahogy tudunk — mondta a körülállók egyike. — Meg ahogy engednek. — Talán

1 valami baj is va'n a gazdálkodásban? — Baj éppenséggel nincs... Tavaly 17 koronát terveztek egyegy munkaegységre. Megkapták. A természetbenieknél sem kellett meghúzni a nadrágszíjat. A 625 hektáros szántóterületű szövetkezet a húseladást 110, a tejfelvásárlást 105 százalékra tejesítette. Árpából 27, silókukoricából átlag 500 mázsa hektárhozamot értek el. Ezek szerint nem gazdálkodtak rosszul a csifáriak. Csakhogy ... — Igen, meg ls ismételhetjük, baj ugyan nincs, de lehetőségeink sincsenek kihasználva. — Mire gondolnak? — Jóformán még mindig úgy gazdálkodunk, mint az egyéni gazdálkodás Idején, csak éppen a közösben. Határunk tagolt, sok a kisebbnagyobb parcella. — Bizony nagyon elkelne már egy kis specializálás, hogy több legyen a haszon. Akkor a fiatalok is jobban megmaradnának a faluban. — És van valami lehetőség a szakosított gazdálkodásra? — Lenne. — Miért csak lenne? • Hallgatással kezdődött a válasz, mondják, ne mondják? Ne szólj^szám, nem fáj fejem — ilyesmi lappanghatott a hallgatás mögött. Szerencsére nem sokáig, mert Nádasdy Ferenc elnök fbár nem bőbeszédű ember) megtörte a csendet. — Kis szövetkezet vagyunk, talán ez a legnagyobb akadály. — Egyesülésre nincs lehetőség? Egyelőre nincs ilyen szándékunk. Nem ls csupán rajtunk múlik. Meg kicsiben is elkezdhetnénk a szakosítást, ha ... (Ojra néhány másodpercnyi csend következett.) ... Most már lenne ls lehetőségünk a szakosításra, de nem készültünk fel erre idejében. Őszintén szólva nem is számítottunk ilyen györs és nagy állami segítségre. — Olyat ls ritkán hall az ember, hogy a szövetkezetesek sokallják az állami segítséget. Ugyan miről van szó? — Százhektáros öntözőberendezést kapunk. Rövidesen üzembe helyezhetnénk. — Miért csak helyezhetnénk? — Mert az idén, sőt még 1965-ben sem lesz sok értelme. Azon a száz hektáron egyelőre nem hogy két termésre, de még az öntözésre sincs nagy kilátás. Furcsa, de sajnos így igaz. Az a 100 hektáros terület is csupa aprócseprő parcellákból áll a valóban nagyüzemi gazdálkodáshoz viszonyítva. Bosszantja is őket a dolog. Az lenne a legcélszerűbb, ha ezen a területen (és a többin ls) mielőbb kialakíthatnának egy olyan vetésforgórendszert, amely főképp az évelők, a búza és a kapásnövények termelését, Illetve a takarmánynövényekből évenként két termés elérését tenné lehetővé. Igen, ez kellene, hogy a befektetés mielőbb megtérüljön, s hogy a gabona és a takarmánynövények javára átszervezett termelés lehetőséget adjon a szakosításra, az állattenyésztési termelés gyors fejlesztésére. A jelenlegi állapot semmiképpen nem lehet egy fejlettebb fokú, belterjes gazdálkodás alapja. Kevés a tehenük, mert kevés a pillangós takarmány. Ezzel függ össze, hogy aránylag tejből is kevés az egy hektárra eső árutermelés és az eladott kis mennyiségnek a marhahús rpég az egyharmadát sem jelenti. Márpedig a vetésforgó átállításával takarmánytermesztésük megkétszereződhet, a tehénállományt legalább 50 százalékkal növelhetnék, egyúttal a tej- és a marhahús-termelés is növekedne. A szakosításnak egy másik és jelentős oldala, hogy a víztároló halastónak és kacsatenyésztésre egyaránt alkalmas. Ezt a lehetőséget bizonyára már az idén is kihasználják. • Sok gondot okozott és a Jövőben is fog még okozni a csifárlaknak a szinte váratlanul érkezett segítség. Sok munkát is, de még több örömet. Mert, ha a felkészületlenség miatt két-három évet várni is kell az öntözőberendezés teljes kihasználására, a szakosítás, a belterjesebb gazdálkodás folyamata már megkezdődött. Azt pedig nagyon jól tudják, hogy ezen az úton már nem állhatnak meg, sőt egyre gyorsabban kell haladniuk előre, mert amennyivel a fejlettebb gazdálkodásból többet adnak a társadalomnak, annyival emelkedik életszínvonaluk ls. HARASZTI GYULA ÜT SZÓ 4 * 1964 márciu*