Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-16 / 76. szám, hétfő

Világ proletárjai, egyesüljetek ! UJSZO SZLOVAKIA KQHHUNISTA PARTJA KOZPQNT1BIZOTTSAGANAK NAPILAPJA AUGUSZTUSBAN PRÓBAÚT Épül a Košice— Šaca közti „gyorsjárat" Bratislava, 1964. március 18. hétfő 30 fillér • XVII. évf., 76. szám VALAMI HÍRLIK DUNAMOCSON Az idén is lesz prémium? Sokkalják a normát • Télies még a tavasz • Munka akad elég • Szókimondó asszonyok A határban, különösen az utóbbi hideg napok miatt kissé szünetel a mun ka. A keményre fagyott talajt simítózni nem lehet. A „tavaszi műtrágyát" már sokhelyütt — így Dunamocson is ' — elszórták. Jórészben az Istálló trágyát ts kihordták. A múltkori első tavaszi nekilendülés most alábbha gyott. Annál élénkebb a mozgolódás a kertészetben, s talán az egész falu ban... Ássák, csákányozzák a földet Nagy a dunamocsi kertészetben a sürgés-forgás, de valahogy borongós a hangulat. Vagy harmincan lehetnek itt, fér­fiak, asszonyok. Az előbbiek az istál­lótrágyát készttik: aprósitják, fino­mítják. Aztán a kemény földdel vias­kodnak. Másképpen nem megy, csá­kánnyal lazítják a talajt. Szétzúzzák a nagy rögöket, hamarabb szétfagy, s készül el az új melegágy. Szürl Vince az, akit először megszó­lítunk. — Oj ember vagyok Itt, de jól ér­zem magam a kertészek kőzött. Csak többet tudnánk keresnt... — jobban mjeg kell fogni a munka végét. — Foghatjuk, de mit ér?! — avat­kozik be Lajos András. — Meg akarják szigorítani a normát. — Ugye, az új, technikailag níegln­dokolt normákról van szó? — Igen, csakhogy másképpen né­zünk erre mi, másképpen a vezető­ség ... Hát ez baj. Gondolom, Itt valami sincs rendben. Majd meglátjuk, mit szólnak az asszonyok. A gép az gép Az asszonyok már pikíroznak. A zsenge hajtásokat Oltatgetik mér­tani pontossággal egyenlő távolságra. Szorgosan dolgoznak. Jól felöltöztek, kell ls, csípős a hideg. A munka java­részét guggolva, ülve végzik. Nagy türelem kell ide, csak így érik el, hogy a hajtások szépen egymás mel­lé kerüljenek. Az asszonyok harsány csevegése fo­gadott. Azt mondják, próbálnánk csak meg, ebben a nem éppen kellemes „ta­vaszi" időben egész nap dolgozni, fa­gyoskodni. — Hiába ls beszélünk, — Jegyzi meg egy közülük, Csehi Béláné, — úgy ls a vezetőség „pártján" állnak maguk is! Mindig nekik van igazuk! Ml csak dolgozzunk és kész... Pereg a nyelvük. Ám azért a kezük is ügyesen mozog. — Nézze — mondja Péntek Jolán, nem fecsérelhetjük az Időt beszélge­tésre, ha keresni akarunk, dolgozni kell megállás nélkül... Tavaly jobb volt. Ezerkétszáz tövet kellett kiül­tetnünk, most kettőezerhétszázban szabta meg a normát a vezetőség. — De hát elfogadták maguk isi — Dehogyis fogadtuk el! — Mégis dolgoznakl? — Magunknak tesszük, mert hát nem hagyhatjuk a kertészetet... Még sok mindenről szó esett. Főkép­pen arról, hogy a másik csoportnak még csak hagyján, azokat nem sújtot­ta annyira a normarendezés. Géppel végzik a pikírozást. Azok sokkal na­gyobb teljesítményre képesek. így is van. Csak, ahogy Tücsök Sán­dorné mondotta, — „ml tovább va­gyunk itt, meg hamarabb kijövünk. Igaz a gép az gép, mégiscsak köny­nyebb, gyorsabb vele a munka.. Í. Csökken-e a kereset? Erről folyik most Dunamocson a vita. Nemcsak a kertészetben, hanem mindenütt. Erről beszél a sertésetető, a gyalogmunkás, de a vezetőség is naphosszat. Egyesek azt mondják hogy az új normák nem felelnek meg, mert csak a vezetőcégnek elönyösek ök fognak többet keresni. De akik kezükkel, erejük latbavetésével dol­goznak, kevesebbet. Nehéz ebben egy Idegennek dönte­ni, hiszen ahány ember, annyi véle­mény. Ám annyit tehet az újságíró is, hogy legalább megpróbálja kibo­gozni, mi a helyzet Dunamocson. Mert ki akarná a vezetők közül, hogy a tagok kevesebbet keressenek. Erről szó sincs, Talán őket bántja a legjobban, hogy ilyen most a helyzet a szövetkezetben. Nem az államnak, el­sősorban a szövetkezetnek van abból haszna, ha erejéhez mérten, tisztessé­gesen megfizeti a tagok munkáját. Minden agitációnál, vitánál és bízta­tásnál többet ér az, ha a szövetkezett gazda a havonta eléje leolvasott pénz­ből látja, mennyit ért a munkája. Ha többet dolgozott, többet ls kell kap­nia. De miből fizet a szövetkezet? A közöséből, a köz bevételeiből. Tehát mindig -csak addig nyújtózkodhat, ameddig a takaró ér, s nem adhat a vezetőség sem nyakló nélkül annyit, amennyit egy egy tag szeretne kapni az egységekre. A vezetők véleménye: nem mindenütt csökken a kereset, csak ott, ahol túl laza normákkal dol­goztak. Ezt azal bizonyítják, hogy míg tavaly 17 koronát ért az egység, az idén 20 koronára szökkent. Mit szól ehhez az elnök? . Az Irodában találtam az egész „ve­zérkart". Nagy goiidban vannak. Szá­molgat a könyvelő, papír fölé hajolva dolgozik a zootechnikus, az agronó­mus. Az elnök pedig nyugtalanul Jár­kál az irodában. Érthető. Tizenkét éve elnök, de még ilyen nehéz éve ném volt. Nehéz most elnöknek lenni Dunamocson. Lassan itt van március dereka, ám a pénzügyi tervet még mindig nem hagyta Jóvá a taggyűlés. Miért? Az okokat legalább nagyjából vázoltuk. Hallgassuk meg Lajos József elnök véleményét ls. — Időszerűvé vált a normarendezés — mondja. — A környékbeli szövetke­zetek, hasonló feltétel mellett keve­sebb egységet fogyasztanak egy-egy hektár megművelésére. Búcson 94, Ma­daron 75, nálunk 108 egység jut egy hektár munkáira. Tavaly ősszel elfo­gadta a tagság az új, technikailag in­i\kolt normákat. De hogy mik ezek a ho'ŕmák, hogyan kell őket alkalmaz­ni, nem tudták. Ml sem! A Járásról jöttek, hogy az új normák szerint kell dolgozni. Ma sincsenek vele tisztá­ban... Ez az egyik oka, hogy űr tá­madt köztünk, a vezetőség és a tagság között... Higgye el, eszünk ágában sincs, hogy megrövidítsük a tagsá­got, viszont csakis a való munka el­lenértékét fizethetjük. Azt mondják: „Nektek könnyű, tt többet kaptok. Már azt is mondtam: „Legyen elnök az, akt Az utóbbi időben annyira gyakori esemény, talán nem is okoz már kü­lönösebb feltűnést, hogy Kelet-Szlová kia székhelyének hol egyik, hol má­sik utcáját lezárják. Gáz- és vízveze­ték-szerelők uralják ezeket az útsza­kaszokat. Bontanak, javítanak, Itt-ott új csövekkel pótolják az elavultakat. Ez a csaknem mindennapos látvány a rohamos városfejlesztés kísérője. A Csehszlovák Hadsereg úton. ls nagy a sürgés-forgás. Itt csőcsere fo­lyik. A košicei Mélyépítő Vállalat dol­gozói sínpárokat helyeznek a kavics­csal borított úttestre. Az épülő kettős vágány, mely ez év második felében megindul a gyorsított villamosjárat — Košicét Sacával, a Vasmű gigantikus építkezésének színhelyével köti ösz­sze. A vasútállomásról, a régi és az ŰJváros bármelyik részéről néhány perc alatt eljuthatnak a dolgozók a Vasműbe. Vitathatatlan tehát az épülő villamosított útszakasz Jelentősége. Méltán viseli a XII. kongresszus épít­kezése megtisztelő címet... — A munkálatok túlnyomó részén már túl vagyunk — újságolja Anton Majtán mérnök, az építkezés vezetője. — Nemcsak itt, a Csehszlovák Hadse­reg úton, hanem az egész vonalon ls tervszerűen folyik a munka. — Probléma? ... — Nem hiszem, hogy akadna olyan építkezés, ahpl ne lenne... Akad Itt is, de megbirkózunk velük. Talpfa, sín, összekötőanyag van elegendő. Csupán néhány váltóberendezés, gumikalapács hiányzik... Ami a legfontosabb, part­nerüzemeinkkel, a bratislavai Villa­mosüzemmel, a CKD dolgozóival jól megértjük egymást. Tervünket telje­sítjük ... — Akkor nincs akadálya annak... — Nyugodtan megírhatja, hogy a tervezett időben, augusztus végén el­indulhat próbaútjára az első villamos­Járat... — Ez nem Majtán mérnök részéről, hanem a sínpár körül dolgo­zó kollektíva barnára cserzett arcú vezetőjének, Peter Kolárnak ajkáról hangzott el. Hitelt adunk szavának ... —ik. Nem Könnyű naphosszal a meleg­ágyak fölött hajlongani. {Tóth A. felvétele) akar, de nem teszem tönkre az Idegel­met!" Aztán mégis meggondoltam, annyi sok fűz itt az emberekhez, oly sok szép sikert érhet el szövetkeze­tünk. Dolgos emberek, megnyugtató eredmények. Sokat tettünk azért, amíg idáig Jutottunk. Majd csak si­kerül a tátongó „szakadék" áthidalá­sa... A hírnév is kötelez Mit szóljon ehhez az újságíró. Egye­lőre ennyit: Elsősorban a tagság és a vezetőség dolga, hogy újra rendes ke­rékvágásba zökkenjen a forrongó élet Dunamocson. Huszonöt harminc em­ber lehetett a kertészetben. Csaknem mindegyikkel szót váltottam. S a vé­lemények: Ml nem akarunk többet, mint tavaly. Azt sem bánjuk, ha a vezetőknek emelkedik a fizetésük, csak a miénk ne csökkenten. Mi a célja hát az új normáknak? A különböző nehézségi osztályok alapján kell megszabni egy egy mun­ka elvégzését. S ezt nem azért teszi a dunamocsi elnök, az agronómus, vagy a zootechnikus, mert ez csak nekik előnyös, hanem azért, mert országos jellegű normarendezésről van szó. A vezetők ls a jövőben nem csupán átalányban kapják az egységet. Pél­dául az elnök keresetének 10 százalé­ka a közös kasszában marad egész éven át s csak akkor veheti fel, ha a szövetkezet teljesíti a termelési tervet. Tehát az elnök is, az eddigieknél Job­ban érdekelt a termelésben, ez viszont annyit jelent, hogy ha több terem, több Jut a tagságnak is a munkaegy­ségekre. így kell ezt értelmezni s hogy közös nevezőre Jussanak, ahhoz kevesebb indulat, több megértés, az ügyet szol­gáló hosszas vita kell. Reméljük, a következő taggyűlés (lehet, hogy már meg ls tartották) sok mindent tisztáz, és a dunamocsiak a szövetkezet jó ha­gyományaihoz híven haladnak tovább, jó híre van a falunak. Éppen ezért fontos, hogy megértsék a mai állapo­tot. Ha a rendszeres előlegfizetés nem marad el (ehhez Jóvá kel) hagyni a tervet) s újra megteremtik a biztonsá­got, nyugalmat, akkor az emberek még nagyobb kedvvel, nagyobb biza­lommal fognak dolgozni, és ez meg­hozza gyümölcsét a gazdálkodás ered­ményeiben ... És a hírnév is kötelez! MÉRY FERENC J. Lenárt mii Košicére látogatott CTK) — Jozef Lenárt miniszterelnök szombat délután megtekintette a Ke­let-szlovákiai Vasmű hideghengerdé­jének és további gyárrészlegeinek épí­tését. Ezután szívélyesen elbeszélge­tett a vezető dolgozókkal a Kelet-szlo­vákiai Vasmű további zavartalan épí­tése biztosításának lehetőségeiről. Le­nárt elvtárs az esti órákban vissza­utazott Prágába. Vietnami vendégek Prágában Dr. Ngnyen Van Huyen professzor, a Vietnami Demokratikus Köztársaság iskolaügyi minisztere és Pham Huy Phong, a hanoi pedagógiai főiskola rektora a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság Iskola- és kulturálisügyi mi­niszterének meghívására Prágába ér­kezett. A vietnami vendégek egy hetet töl­tenek hazánkban. Érdeklődésük külö­nösen főiskoláink tevékenységére, a cseh és a szlovák iskolákban tanuló vietnami diákok előmenetelére, vala­mint arra összpontosul, milyenek a to­vábbi lehetőségek a két ország iskola­ügyi dolgozói együttműködésének el­mélyítésére. Az EFSZ-ek pionírtáborokat létesítenek (CTKJ — A szövetke'zetesek gyer­mekei az idei nyári szünidőt első íz­ben az EFSZ-ek pionírtáboraiban töl­tik. A táborokat a mezőgazdasági isko­lák interná tusaiban, pionírotthonok­ban, a HESZ házaiban stb. rendezik. 20—20 napos táborozáson mintegy 10 ezer gyermek vész részt. A szülők 7—15 éves gyermekeik húsznapos táborozásáért átlag 150 ko­ronát fizetnek. Az egy üdülőre eső további költséget, mintegy 500 koro­nát, az EFSZ a kulturális alapból, vagy pedig a Mező-, Erdő- és Vízgaz­dasági Minisztérium fedezi. A minisz­térium költségvetésében bizonyos ösz­szeget irányzott elő, amelyből a sok­gyermekes családok gyermekeinek vagy a gazdaságilag gyenge EFSZ-ek tagjai gyermekeinek táborozását fede­zik. Az üveg bölcsőjét A kisváros egyik nevezetessége a fazekas üzem, mely a maga nemé­ben hazánkban az egyetlen. Mire használják az Itt készült speciális tűzálló edényeket? Bizonyára kevesen tudják, hogy az üveggyárak sikeres munkájának egyik fő feltétele a jé minőségű, tűzálló kemence. Mlrko Brabenec mérnök, a hrobl üzem vezetője elmondja, hogy gyárt­mányaikkal mintegy ötven hazai és több külföldi üveggyár szükségletét fedezik. Így például az ivókészlete­ket, poharakat, kelyheket, ölomkris­tályokal gyártó szlovákiai lednické Rovné, Zlatná. Katarinská Huta, a dél-morvaországi Karolinka és Kvétná üveggyárai kizárőlag ezekben a ta zékkemencékben olvasztják az Uveg­alapanyagot. A Sázaván gyártott la­boratóriumi üveg, a (ablonec melletti Lučanyban és a több más helyen készülő bizsutéria ls — a tüzérzékeny szfnek megóvása érdekében — kizá rőlag ezeket a fazekakat tekinti böl­csőjének. — üzemünket jói ismerik az NDK ban. Svédországban, Jugoszlá­viában, Finnországban, sőt Egyiptom­ban is, — folytatja Brabenec elvtárs. Noha a gyártmányok előállítását kézzel végzik — ezt a munkát még nem sikerült sehol a világon gépe­síteni — még így ls körülbelül négy és fél millió korona értékű, össze­sen mintegy nyolc-kilencezer fazekat gyártanak itt évente. Nagyobb raeny­nyiségű áru termelése a helyszűke, miatt nem jöhet számításba — ma­gyarázza az üzem vezetője. Ezt nein úgy kell érteni, hogy az üzemnek kevés helyiség áll rendelkezésére. Ebben nincs hiány. És mégis nagy problémát jelent 120 cm átmérőjű. 75— 80 cm magasságú edények el helyezése, ha számításba vesszük, hogy a kész fazekak száradási ideje a klimatikus berendezéssel 25 Celsius fokra felfűtött termekben 6—9 hóna­pot vesz igénybe. A hrobi üzem Jő és pontos mun­kája szorosan összefügg Üveggyáraink termelési eredményeivel, amelyek ma már évente több mint 350 milliú ko­ronát kitevő árut képviselnek. — Mennyire fontos üzemeink zök­kenőmentes együttműködése, azt kü­lönösen a felszabadulás utáni idő­szakban tapasztalhattuk — mondja Brabenec mérnök. A fazekak akkori hiányos minősége folytán szerte az országban lényeges fennakadás mu­tatkozott a speciális üveg gyártásá­ban s ezzel a termelési és export­terv teljesítésében. A fogyatékosságok kiküszöbölését célzó, évekig tartó tanácskozások eredményeként 1956-ban végül is meg­alakult az üzem jobb munkáját felő­segltő állandó Műszaki Tanács, mely azóta is mindent megtesz a pana­szok kiküszöbölése érdekében. A hro­bi üzem műszaki laboratóriumában szintén a fazekak seie|tmentes gyár­tásának biztosításán fáradoznak. A gyártási folyamat megkezdését kilenc különböző szempontból történő anyag­vizsgálat és vegyi elemzés előzi meg. Ezeknek a körültekintő, gondos In­tézkedéseknek köszönhető, hogy már évek óta csak olyan árut szállítanak, amely ellen a legszigorúbb bíráló sem emelhet kifogást. Pedig az üzemben nem könnyű a munka. Ezt még a felületes szemlélő is azonnal észreveszi. Miért ugrál az egyik dézsában oly kitartóan az az idős munkás? A be nem avatott azt hihetné, meghibbant a szerencsétlen, pedig csak elfáradt a fazék aljának simára taposásában, azért kapkodja oly gyorsan a levegőt. Leopold Lieberzeit 25 éve dolgozik az üzemboti. A legjobb szakemberek közé tartozik. Megérett már a nyug­díjra, mégsem akar hallani rőla, hogy megváljon az annyira szivéhez nőtt munkától. Egymaga naponta körül­belül 700 kilónyi anyagmasszából 2—3 fazekat is megformál. Eddig a fazekak gyártásához a hro­biak a kitűnően bevált pfalzi anya­got használták, melyből évente rend­szeresen mintegy 1000 tonnát impor­táltunk az NSZK ból. — Kísérleteink alapján elhatároztuk, hogy a jelentős devizamegtakarltás érdekében meg­elégszünk a Strlbro melletti Lažany­bsn nyert anyaggal — világosit fel Brabenec elvtárs, majd fgy folytatja: — Az NSZK-beli Grossalmerodból fe­dezett nyersanyagszükségletünk le­építéséről is folynak már a tárgya­lások. Reméljük, mielőbb megtaláljuk a módot ennek a pótlására is anél­kül, hogy csökkenne gyártmányaink minősége. A hrobi üzem dolgozói értékes de­vizákat takarítanak meg és szerez­nek hazánknak, nemcsak közvetlenül, de — speciális üveggyárainkkal való együttműködésük alapján — közvetve is. KARDOS MÁRTA Lenn a síkságon már nyílnak a tavasz első virá­gai, de a Tátra alján fekvő Žďia­ron még vígan nelnek a gyere­ek. fj. Vlach felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom