Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-15 / 75. szám, vasárnap

Huszonöt évvel ezelőtt, ezerkilenc­százharmlnckilenc március tizenötö­dikén a kora reggeli órákban a hit­leri Wehrmacht gépesített osztagai átléptek a müncheni szerződésben megállapított határokat, és még az­nap megszállták Csel}- és Morvaország egész területét. Egy nappal azelőtt Bratislavában Tlso és Tuka, e két nép- és hazaáruló politikus, Hitler parancséra kihirdeti az ügynevezett független szlovák államot. Pontosan öt és fél hónappal azután, hogy Hit­ler nyilvánosan kijelentette: „...a Szudéta-vidéknek a Harmadik Biroda­lomhoz való csatolásával, további te­rületi igényeim Európában megszűn­tek!" És Hitler űjabb szószegésére, a né­met fasizmus további agressziójára, amelynek ezúttal a cseh és a szlovák nép vált áldozatává, az európai nagy­hatalmak — az egýetlen Szovjetunió kivételével — most ls a müncheni árulás szellemében válaszoltak. . Halifax brit külügyminiszter nyom­ban nagy megkönnyebbüléssel állapí­totta meg, hogy az események „ter­mészetes módon" vetettek véget az angol és a francia kormány azon „elég kínos" kötelezettségének, mely­nek értelmében az új csehszlovák ha­tárok sértetlenségét kellett volna sza­vatolniok. Párizs az első pillanatok­ban taktikusan hallgatott. Am néhány nap elmúltával a francia közvélemény nagy felháborodása miatt Poncét ber­lini francia nagykövet formálisan til­takozott Ribbentropp náci külügymi­niszternél „a müncheni szerződés szellemének és szövegének szembe­szökő megsértése ellen!" Majd nagy kelletlenül a britek is protestáltak. Henderson angol nagy­követ tiltakozása azonban még lagy­matagabb volt mint francia kollégá­jáé, és a jegyzék szövegéből nyilván­valóvá vált, hogy London, noha Cseh­és Morvaország bekebelezésével a müncheni szerződést kimúltnak véli, ennek szellemét mégsem veti el, és továbbra ls hajlandó a nácikkal együttműködni egy szovjetellenes Eu­rópa megszervezésében. Washington még ennyi fáradtságot sem vett magának. A General Motors vezérigazgatója, Mister Knudsen Hit­lerrel levelezett, és a legnagyobb amerikai monopóliumok vezetői — ahogyan Sumner Welles külügyi he­lyettes államtitkár emlékirataiból ki­tűnik — meg voltak győződve egy német—szovjet háborús konfliktus szükségességéről. Remélték, hogy egy Ilyen konfliktus nemcsak a Szovjet­unió és a kommunizmus teljes pusztu­lásával fog végződni, hanem a német imperializmus nagy legyengülését eredményezi, s ennek következtében a németek hosszú ideig nem játszhat­nak jelentős szerepet a világpolitiká­ban. A nyugati nagyhatalmak ilyen ma­gatartása, csakúgy mint ezerkllenc­százharminckilenc március tizenötödi­ke, a müncheni árulás közvetlen kö­vetkezménye volt, s egyben folytatá­sa. Daladier és Chamberlain már Münchenből hazatérőben jól tudta, hogy nem az eúrópai béke megmenté­sét szorgalmazták Hitlernél. Ellenke­zőleg, Csehszlovákia feláldozásával a Szovjetunió megtámadására akarták rávenni a Harmadik Birodalom urait. Hiába hangoztatta Chamberlain a lon­doni repülőtéren, hogy egy nemzedék számára (peace for our timej men­tette meg a békét, a nyugati vezér­karok és a nagy világlapok szerkesz­tőségei tudták: Csehszlovákia leroha­nása lényegében nem más, mint a második világháború kedzete. Pedig akkor még a „Good old Neville" (a jó öreg Neville) és francia kollégája megmenthette volna a békét. Cham­berlain az angol parlamentben egy kellemetlenkedő labourista képviselő Interpellációjára kénytelen volt színt vallani, hogy igenis, kétségtelenül meg lehetett volna állítani Hitleréket. ,.Am hol van a garancia — tette hoz­zá — ha a nácizmust visszaszorítjuk, nem hődít-e majd tért a kommuniz­mus?" Nem kétséges: mind a müncheni árulás, mind az 1939. március tizen­ötödiki tragédia gyökereit éppen a nyugati kapitalisták féktelen szovjet­gyűlöletében kell keresnünk. Mert München ts csak folytatás volt, Lo­carno folytatása. A Iocarnói egyez­ménnyel az angol és a francia kor­mány (Washington -is!) Kelet felé Irányította a német agressziós törek­véseket, nagy titokban remélve, de fennhangon is hirdetve, hogy a német militaristák végül is elpusztítják majd a Szovjetuniót. Ezért tűrték a Wehr­macht felfegyverzését, ezért luttatták hatalomra Hitlert, akiben a császári Németország Drang nach Osten poli­tikájának folytatóját látták. Emiatt nem Ítélték el a Népszövetségből ki­lépő fasiszta Németországot, és hall­gattak ezerkilencszázharminchat már­ciusában is, amikor Hitler csapatai megszállták a demilitarizált Rajna­övezetet. Ez volt az oka annak, hogy szemet húnytak a nácik spanyolországi intervenciója felett, és ezért dobták oda koncul a horogkeresztes fasiz­musnak Ausztriát, majd Csehszlová­kiát. Csehszlovákiát egykori szövetsége­sei áldozták fel, rútul cserbenhagy­ták. Romlásának a külső és belső el­lenség egyaránt örült. Chamberlain, Daladier, Mussolini, Hitler, Henlein és Horthy mellé felsorakozott Szent­iványi, Szüllő, Eszterházy és Jaross, ott voltak a lengyel pánok, meg a kárpátaljai ukrán fasiszták, Volosln 1939 fekete márciusa páter és társai. De velük együtt az első sorokban álltak Tukáék, Tiso és Mach, valamint Beran, Preis, Hácha és Chvalkovský, Moravec és a töb­biek! Mindnyájan Hitler kezére ját­szottak, még Beneš ls, a londoni emigráns, és lehetővé tették neki, hogy a München utáni országcsonki­tást Csehszlovákia teljes szétverésé­vel tetőzze be. Hitler különben sem szándékozott betartani Münchenben tett Ígéretét. Még a második köztársaság létezésé­nek gondolatával sem tudott megbé­külni. A csonka ország antifasiszta és erősen németellenes nacionalista tömegei, valamint a még mindig je­lentős erőt képviselő, jól felfegyver­zett csehszlovák hadsereg ls komoly fenyegetést jelenthetett számára egy keleti háború esetén. Ezért ls dolgoz­ta ki, alig három héttel a müncheni szerződés után a német nagyvezérkar Csehszlovákia teljes felszámolásának tervét. Harminckilenc elején már min­den elő volt készítve: a Wehrmacht gépesített osztagai, a bombázók, az SS- és a Gestapo-különitmények, va­lamint a belső árulók ötödik hadosz­lopa, a führerl parancsszóra az or­szágban maradt náci kisebbség és a nácik által irányított Hlinka-gárda rohamcsapatal. Sajnos a második köztársaság kor­mánya is igyekezett megkönnyíteni Hitler helyzetét. München után Háchának és Beran kormányának megvoltak a lehetősé­gei, hogy a csehszlovák hazafiak tö­megeire támaszkodva egy olyan nem­zetközi kampányt Inditson Európa­szerte, amely az angol, francia és skandináv demokratikus, Hitler-elle­nes erők mozgósításával nyomást gya­korolt volna Daladier, Chamberlain, sőt még Roosewelt kormányára ls, s megnehezítette volna Hitler kalóz­akelőit. Nem volt mit kockáztatni, mi­vel mindenki tudta, hogy a német megszállás előbb-utóbb bekövetkezik. A prágai kormány azonban minden­nek éppen az ellenkezőjét cselekedte. Feloszlatta a kommunista pártot, be­tiltotta az összes antifasiszta szerve­zeteket. A hadsereg éléről eltávolítot­ta az olyan kiváló hadvezéreket és hazafiakat, mint Krejőí tábornok Fo­kozatosan leszerelte a hadsereget, a politikai rendőrséget teljesen Berlin­Venezuelai ..grafika Pénteken Prágában, az Iskola- és Kulturális Ügyek Minisztériuma ren­dezésében jelenkori venezuelai gra­fika címen kiállítás nyílt, melyen Jo­se Montenegro, Marcos A. Castillo, Miguet A. Ochoa, Gábriel Bracho és Mauro Bello neves grafikus művé­szek munkáit ismeri meg a látogató. Venezuelában a grafikának régi ha­gyománya van, Caracasban és más városokban gyakoriak a kizárólag grafikus műveket bemutató kiállítá­sok. Számos fiatal festő, rajzoló fog­lalkozik a képzőművészetnek ezzel az ágával. A jelenkori grafikát két Irány Jel­nek rendelte alá, szabad teret enge­dett az itthoni fasiszták szervezkedé­sének, vagyis mind katonailag, mind szellemileg demobilizálta az ország népét. De nem volt meg benne az őszinte hajlandóság akkor sem, hogy megegyezzék a szlovákokkal, bár nem valószínű, hogy a Berlin által fel­bújtatott szlovák fasisztákkal bármi­lyen csehszlovák kormány Is szót tu­dott volna értetni. tgy aztán a Hlinka-gárdisták és a náci német kisebbség állandó provo­kációinak közepette érkezett el ezer kilencszázharminckilenc március ti­zennegyedike. Tiso bánovcei plébános teljesítve Hitler parancsát, kikiáltotta az önálló klerofasiszta szlovák államot, ameiy lényegében a náci protektorátusnak egy burkoltabb formája volt, Horthy pedig megszállta Kárpát-Ukrajnát. Ugyanaznap ester dr. Emil Hácha a csonka Csehszlovák Köztársaság el nöke Hitler, Göring és Ribbentrop néhány órás durva fenyegetőzése után aláirta az előre elkészített „egyez ményt", „amellyel saját elhatározásá­ból és az ország népének akaratából" Cseh- és Morvaországot a nagy német birodalom oltalmába ajánlja és véd­nöksége alá helyezi — természete sen alkotmányellenesen! És még jóformán meg sem száradt az okmányon dr. Háchának, ennek az orvosi Injekciókkal eszméleten, tartott beteg aggastyánnak az aláírása, a német hordák már át Is lépték a csehszlovák határokat. Mindez azon a napon történt, ami­kor Flandin és Bonnet francia tollbé­rencei optimista hangon írtak „a ja vulő nemzetközi helyzetről, és gorom bán rátámadtak mindenkire, aki ké telkedni mert Hitler szavában, vagy bárhogyan ís „rágalmazni merte a Führertl" Másnap, ezerkllencszázharmlnckl­lenc márciusának fekete Idusán Hit ler az ősrégi prágai Vár ablakából nézte a gyászbaborult arany-város tornyait. A cseh hazafiak pedig ököl beszorított kézzel, sírva énekelték a „Hol van honom" fennséges dallamát! A már Bismarck által Is stratégiailag fontosnak tartott cseh hegy-erőd el este után megszilárdult Hitler hely­zete Európában. Lefegyverezte a csehszlovák haderőt, megkaparintotta modern hadfelszerelését és tartalé kait, birtokába vette a cseh hadiipart, amely Európában a legkorszerűbbek közé tartozott. Ismét Március Idusa van! Am ez a mai egész más, mint az a huszonöt évvel ezelőtti volt! Más a nemzetkö­zi helyzet, mások az erőviszonyok Akik az akkori tragédiát előidézték, megbűnhődtekl A prágai Várban ma nem Beneš és nem Hácha az úr. Az áruló osztályokat felszámoltuk. Gaz­daságilag és katonailag nem vagyunk kiszolgáltatva a kapitalista Nyugat kénye-kedvének. Porrá égett a hitleri Harmadik Birodalom Is szörnyetegei­vel egyetemben. Igaz, a Német Szö­vetségi Köztársaságban a revanslzmus és a világuralom régi és újsütetű megszállottjai ismét a „hosszú kések éjszakájára" készülnek. De a horog­keresztes Németország egyharmadán új, demokratikus német állam szüle tett. Ezzel az új szomszédunkkal, a Német Demokratikus Köztársasággal valamint többi barátainkkal, szövetsé­geseinkkel, elsősorban a Szovjetunió val karöltve építjük és védjük a szo­cializmust, a kommunizmust, a bé­két... És a Varsói Szerződés tagálla­mainak tömb|ébe tömörülve lehetet­lenné tesszük a huszonöt évvel ez­előtti tragédia megismétlődését. E? életünk egyik fő feladata, erre tanít a történelem is, ez a „Testis tempo­rum", melyet a régi rómaiak az élet tanítójaként és az Igazság fényeként is tiszteltek! BARSI IMRE Z Ü l Ő K, VELŐK Az eszményképekről lemzl a realista és az absztrakt for­malista. A prágai kiállításon bemu­tatott negyvennyolc karcolat a rea­lista irányt képviseli. A művészek a nép életének mozzanatalt örökítik meg, műveik hitelessége, egyszerű vonala, művészi technikája magával ragadja a látogatót. Venezuela mű­vészeit, mint ahogy a megnyitáson Pedro Liendo hangsúlyozta, baráti érzések fűzik Csehszlovákiához és remélik, hogy ezzel a kiállítással megkezdődik a két ország képzőmű­vészei közötti szorosabb kapcsolat. Prágában a kiállítás március végéig lesz nyitva, utána Brnöban, majd Bratislavában lg bemutatják. Gyarapszik az építők száma Amint Ismeretes, a Kelet-Szlovákiai Vasmű építkezésén a munkálatok túl­nyomó részét a Kohóépítő Vállalat dolgozói végzik. Tekintetbe véve a fo koződó feladatokat, az építők száma az útóbbi időben kevésnek bizonyult A vállalat Igazgatójától, Josef Bé­hunčík mérnöktől megtudtuk, hogv a kormány, a Központi Szakszervezett Tanács és CSISZ KB-ának felhívása alapján egyre több olyan szakember jelentkezik a Vasmű építkezésére akik eddig más munkahelyen dolgoz tak. Március elejétől naponta átlagosan 20—25 ú| munkaerővel gyarapszik az építők száma. A vállalat beszélgetése ket folytat az építkezésen dolgozó brigádosokkal, aminek eredménye képen többségük vállalla, hogy to vább dolgozik a gigantikus Vasmű építkezésénél. A vállalat vezetősége az ösztönző anyagi érdekeltségen kívül gondosko dlk a jő munka-, és szociális félté telekről Március végén Kassa-Ojvá ros lakótelepén további 600 férőhe lyet kap a vállalat az új munkaerők részére. Áprilisban megkezdik négv nagy lakóház építését 2700 ember számára, —k. Bonyolult az emberi élet s nem ke­vésbé az az ember fejlődése, szemé lylsége, egyénisége kialakulásának, formálódásának folyamata ls. Környe­zetében — amelytől az ember elsza kithatatlan — különféle negatív, 111. pozitív hatásoknak van kitéve, ame­lyek minden embernél másképpen „építődnek" be az ember lelki életé­be s jelentős mértékben meghatároz­zák — a fejlődési koroktői függően — a személyiség milyenségének ala­kulását. Mindenki .előtt ismeretes, hogy vannak általános emberi voná­sok, de emellett olyanok ts, amelyek csak egy bizonyos személy sajátságai, tulajdonságai. Ezek tulajdonképpen az egyéniség meghatározói. Az embe­rek ennek az alapján különböznek egymástól: egyik kiegyensúlyozott, a másik nem, egyesek jellemesek, má­sok viszont kevésbé azok. Azt hiszem nyugodt lelkiismerettel elfogadhatjuk azt a szinte közhellyé vált Igazságot, hogy: nincsen ember hiba nélkül! Ezt a tényt általában minden, ember átéli tudatában, annak az ellentének a for­májában, amely abból a mérlegelés­ből adódik, hogy: milyenek vagyunk — milyennek kellene lennünk, 111. milyenek szeretnénk lenni. Mindez különös komolyságot kap a gyermek életében, akinek személyisé­ge még nem kész, csak alakul, és szüksége van mintára, példára, ami­szerint formálódhat. Vajon találhat-e Ilyen mintát, ha minden embernek van hibája?! Tény: abszolút tökéletes ember nincs, de százával, ezrével van­nak olyanok, akiknél a negatív voná­sok eltörpülnek, semmivé lesznek az értékes vonások mellett, s így tettelk­kel, viselkedésükkel, világnézeti és erkölcsi magatartásukkal követésre méltó példaképek, eszményképek le­hetnek! A fejlődéssel együtt fejlődik, Illetve alakul az ideálszükséglet is: megvál­tozik tárgya, tartalma. A gyermek passzív alkalmazkodásá­nak aktívvá válásával, erkölcsi, ér­zelmi életének alakulásával létrejön egy Olyan érzelmi szükséglet, lelki­ismereti állapot, amely biztosítja, hogy a különböző erkölcsi szabályok­nak, értékítéleteknek megfeleljen. A szabályok betartásához, a valós íté­letek kialakulásához, a helyes maga­tartás elsajátításához a gyermek rend­szerint más személyek példáján ke­resztül jutáéi. Ez a személy — akit a gyermek szeret, becsül, ragaszkodik hozzá, tehát eszményképe — mintegy szabályozó erővé válik. Ezek szerint a gyermek viselkedésében, értékítéle­teiben tulajdonképpen a példakép — az iskoláskor előtt elsősorban a szülő, később a tanító ls — értékítélete, fel­fogása cseng vissza. Ez arra is utal, hogy a példakép, az eszménykép hiá­nya, Ili. az ideál irreális értékítélete súlyos zavarokat okozhat a gyermek erkölcsi fejlődésében már ebben a korban ls. Az Iskoláskorban tágul a gyermek Ismeretköre, megtanul írni, olvasni, filmeket lát, bábszínházba mehet, megismerkedik más emberekkel stb., stb. Mindez alkalmat ad többek között arra ls, hogy az ideálválasztás az élet nagyobb területéről valósulhasson meg. Nagyon ritka eset, amikor az idősebb iskoláskorban ls a szülő ma­rad a példakép. Az okosan, célzatosan megváloga­tott Irodalom, film, illetve televízió műsor jótékonyan befolyásolhatja a gyermek ideálokról alkotott elképze­léseit Hősi tettek megtestesítői, a bá­tor, igazságos mesehősök, filmalakok vonzzák az Ilyen korú gyermekeket. A serdülőkorban a „legforradal­mibb" a személyiség fejlődése. Ekkor alakul ki a harmonikus, felnőtt sze­mélyiség, ekkor állandósulnak az egyéniség jellegzetességei s éppen ezért az esfcménykép szerepe, hatása is Itt, ebben az időszakban a legfon­tosabb. A serdülő fokozott mértékben fog­lalkozik önmagával. Tudatosítja, hogy környezete már számol vele, s így teljes erővel küzd azért, hogy mielőbb felnőtté válhasson, Hl hogy a felnőt­tek egyenrangú társként bánjanak vele. Természetesen ezzel kapcsolat­ban ls sok a bonyolult, megoldatlan probléma, s ennek hatására előbb­utóbb elengedhetetlen szükségét érzi annak, hogy olyan emberre találjon, aki megérti őt, akihez vonzódik s az is hozzá, aki segítségére tud és akar lenni. A serdülőkor a rajongás, a cso­davárás kora Is. Éppen ezért esz­ményképeik nagyon sok esetben túl idealizáltak, valószerűtlenek, távollak. A könyv, a film és a televízió hatása (sajnos sokszor negatívl) ebben az Időszakban ls jelentős! A fiúk Is, de különösen a lányok cikkeket, fényké­peket gyűjtenek ideáljaikról, rajonga­nak értük, utánozzák öltözködésük­ben, viselkedésükben, átveszik beszéd­modorukat stb. A pubertáskorban le­vő fiatal érzelmileg még kiegyensú­lyozatlan, gondolkodása még nem tö­kéletesen fejlett, Ítéletei, még nem mindig reálisak, ezért nem egy eset­ben a külsőségek, például a nyegle, modortalan viselkedés (ami az ő sze­mükben bátorságnak tűnikl) a huli­gános öltözködés stb. ragadják meg, nem pedig a belső értékekl És a serdülő az olyan embernek, akiért rajong, képes megbocsátani komoly jellembeli fogyatékosságokat Isi Ilyen esetben a szülőnek, 111. a nevelőnek kötelessége kivonni a- gyermekét, ta­nítványát a nemkívánatos hatás alól. Lélektani szempontból fontos, hogy ez ne legyen erőszakos, ellentmon­dást nem tűrő parancs, rendelkezés, mert éppen az ellenkező hatást ér­nénk el. Helyesebb, ha ügyesen, ta­pintatosan, „akaratlanul" feltárjuk az illető személy jellembeli fogyatékos­ságalt, hibáit. Az egyre komolyabban gondolkodó serdülő aztán már maga is kiábrándul eszményképéből. A kor végefelé a postpubertásban már loglkusabbak az ítéletek, reáli­sabbak a felnőttekről alkotott véle­mények, s így az ideálválasztás is konkrétabb, értékesebb lesz. A rég­múlt Idők bajnokai, hősei (Toldi, Bornemissza, Rákóczi, Petőfi stb.) mellett egyre nagyobb teret kapnak a szocialista ma hősei: Gagarln és Tyereskova, a munka egyszerű hősei, a kommunizmus építésének bajnokai, megvalósítói. Helyeselhető jelenség ez s az Iskolai nevelésnek, a szülők­nek támogatniok kell az ilyen Irányú fejlődést. Csak örülhetünk annak, ha az ifjú (természetesen nem zárunk ki más lehetőséget sem) — akinek feltétlenül szüksége van követésre méltó példaképre — a mindennapi életben találja meg ezt. Az Ideálszükséglet fiúra, lányra egyaránt jellemző. A különbség talán csak annyi, hogy a lányok s ideáljaik közt lévő viszony erősebb érzelmi tó­nussal tűnik kl. Sokan azt állítják, hogy a lányok eszményképei rendsze­rint absztrakt, megfoghatatlan áb­rándképek. Ennek éppen az ellenke­zője Igaz Legfeljebb a prepubertás­ban, pubertásban, de a postpubertás­ban általában mindig konkrét személy az ideál. Igaz, ezek az eszményképek kissé Idealizáltak, de ez a lényegen nem változtat: a személyiségre való pozitív hatása megmarad. Az Ideálnak osztálytörténeti jellege van. Magától értetődő, hogy a gyá­rosnak nem lesz ideálja a gyárban gürcölő munkás s megfordítva, a jó­zan gondolkodású, osztályhű proletár­nak soha nem lesz eszményképe a másokat kizsákmányoló, harácsoló kapitalista, A szocialista társadalom­ban élő embernek s ilyen társada­lomban fejlődő gyermeknek is tör­vényszerűig más — legalábbis he­lyes nevelés mellett — az ideálja, mint a múlt társadalmak emberének, gyermekének volt. S miután az előb­biekben többször hangsúlyoztuk az ideál fontosságát a pozitív személyi­ség, az értékes egyéniség kialakulásá­hoz, nézzük meg — legalább vázla­tosan — melyek azok a legfontosabb tulajdonságok, amelyeknek birtoká­ban valaki Ideál lehet. Az Illetőnek feltétlenül szeretnie kell az embereket Megértőnek, mun­káját, hivatását megbecsülő egyénnek kell lennie. Rendszerint a közösségi emberek imponálnak, akiknek van humorérzékük, de komoly s fontos dolgokban nem ismernek tréfát. Tud­jon lelkesedni hazája iránt, legyen bátor, merész, de mindig megfontolt. Legyen érzelmileg kiegyensúlyozott, szeresse az igazságot, soha ne lehes­sen felfedezni ellentmondást szaval és tettei között. Kiforrott' materialista világnézettel kell rendelkeznie, legyen művelt s ennek alapján megértő a fiatalok elképzelései, tervel, űj élet­felfogása Iránt. A szorgalom, a becsü­letesség, az elvhűség, az erkölcsös életmód ugyancsak nélkülözhetetlen követelmény. S természetesen ügyel­nie kell külső, megjelenésére is, to­vábbá beszédjére, mozgására. Amint látjuk, nem olyan egyszerű eszményképet találni, de nem ls le­hetetlen. KOVÁCS ZOLTÁN © Az erdészeknek egyik nehéz problémája: hogyan állapítsák meg idejében, hogy a fák már korhadnak. Dr. Gilwald (NDK) most egy egysze­rű készüléket szerkesztett a feladat megoldására. Ez azt az ellenállást méri, amelybe egy 6 mm átmérőjű, a fatörzsbe 12 cm mélyen behatoló tű ütközik Mivel a korhadt helyeken az ellenállás kisebb, az egyidejűleg felrajzolt görbéből következtetnek a fa mechanikai tulajdonságaira. 1984 .március 15. * ÜJ SZÖ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom