Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-14 / 45. szám, péntek

Az ideológiai nevelőmunka hatékonyságának növelése minden pártszervezet elsődleges feladata Gyorsabb lesz a hírközlés ? A pártunk Központi Bizottsága decemberi plénumán elhangzott beszámoló s az itt elfogadott határozat alapján pártszervezeteinkben a közelmúlt napokban országszerte taggyűléseket tartottak. Napirendre tűzték a párt ideológiai munkájának időszerű kérdéseit, s a helyi adottságok és követelmények figyelembevételével meghatározták az ideológiai nevelőmunka további fő irányvonalát termelőegységükben vagy intézményükben. A SZOCIALISTA ÖNTUDATÉRT Pártunk XII. kongresszusa minden figyelmünket a népgazdaság sikeres továbbfejlesztésére irányította. A Központi Bizottság decemberi plénuma hangsúlyozta, hogy ideológiai munkánknak is a gazdasági előrehaladás elősegítésében kell látnia legfőbb küldetését, alapvető feladatát. Jól tudjuk, hogy az ideológiai front e feladatának csak akkor tehet eleget, ha egyre fokozza az elméleti nevelőmunka hatását, ha következetesebben végzi az ember kommunista nevelését, ha egyre elszántabb harcot folytat az emberek szocialista öntudatáért. Ez pedig azt Jelenti, hogy segíti az új, korszerű technológia és technika meghonosítását, fokozza a munkatermelékenységet, a termelés ütemét, javítja az anyaggazdálkodást, növeli az anyag- és munkaerőtartalékok, illetve források kihasználását és így tovább. Az említett pártgyűléseknek ilyen szempontból kellett megvitatniuk a plénum határozatát, Ilyen cél alapján kell e határozatot sajátos viszonyaikra alkalmazniuk, és ilyen szándéktól vezérelve kell feltárniuk eddigi ideológiai munkájuk eredményeit és fogyatékosságait, s meghatározni a még nagyobb sikereket eredményező konkrét teendőket. NEMCSAK A LÉTSZÁMON MÚLIK Ä losonci helyi közszolgáltatási üzem dolgozói az utóbbi években nem tudtak megbirkózni a tervfeladatokkal. Az elmúlt esztendőben például bevételi tervüket csak 89 százalékra teljesítették. A rendszeres lemaradás oka — a vezetőség véleménye szerint — elsősorban is a korszerű felszerelés és a kívánalmaknak megfelelő épületek, helyiségek hiánya. Az áldatlan helyzetre jellemző, hogy a közeljövőben Losoncon egy olyan közszolgáltatási házat építenek — végre sikerült kiharcolni —, amilyent 6000 lelket számláló község szükségleteire tipizáltak, holott Losoncnak több mint 16 000 lakosa van. A felszerelés és általában a munkaeszközök elavultságát bizonyítja az is, hogy Losoncon a bsrbélyműhelyek ott és olyan állapotban vannak, ahol és ahogy a felszabadulás idején. A közszolgáltatások iránti igények természetesen Losoncon is mind jobban fokozódnak, de az igények kielégítésének feltételei távolról sincsenek biztosítva. Azonban mindezek a fogyatékosságok nem zárják ki a munka megjavításának lehetőségét. Ezt a vezetőség és a pártbizottság is beismeri. A lehetőség azonban mit sem ér, ha a gyakorlatban nem élünk vele. Az üzem pártbizottsága egy ilyen lehetőséget mulaszt el, amikor aránylag csekély figyelmet szentel az ideológiai nevelőmunkának. Ez a legutóbbi taggyűlésen is megmutatkozott. Miben? Először is: helytelen volt a beszámolót „vezércikk" formájában megfogalmazni, úgy, hogy a pártszervezet életéből egyetlen konkrét eredményt vagy fogyatékosságot sem tartalmazott. Ezek után természetesen nem várhatták el, hogy a vitában olyan problémákról legyen sző, amelyek megoldása időszerű. Az általánosító beszámoló egyébként teljesen rányomta bélyegét a taggyűlésre, amely lényegében egyetlen ideológiai területre tartozó komoly kérdést sem oldott meg. A pártbizottság azonban helyesen állapította meg, hogy nem a tagság kis létszáma a legfőbb baj, hanem, hogy még ebben az alig huszonöt tagot számláló pártszervezetben is akadnak olyanok, akik nem vesznek részt aktívan a szervezet munkájában, életében. S ha így van, a helyzet máris világosan tükrözi, milyen nagy szükség volna e pártszervezetben a rendszeres ideológiai munkára. De miután a pártbizottság e gyűlésen ezt meglátta, tudatosította, végeredményben mégsem volt hiábavaló a tanácskozás. NINCS MONDANIVALÓ? Az apátfalai Polana Üzem kikészítő műhelyében még kedvezőtlenebb eredménnyel folyt a tanácskozás. A beszámoló — akár csak a közszolgáltatási üzemben — mellőzte a pártalapszervezet ideológiai munkájában elért konkrét eredményeket, vagy a még előforduló fogyatékosságokat, említés nélkül hagyta az alapszervezetre váró konkrét teendőket, és nem mondott véleményt az itt végzett ideológiai munka módszereiről, formájáról, célkitűzéseiről és az ideológiai munkáért felelős elvtársak tevékenységéről. Nem mehetünk el szó nélkül az ilyen beszámoló mellett. Már csak azért sem, mert nem egyedüli, kivételes esettel állunk szgipbe^ Az ilyen beszámolók mögött, akarva-akaratlanul egyes funkcionáriusok munkakönnyítési törekvését látjuk. Ahelyett, hogy a központi határozatok alapján beszámolójukban a helyi viszonyokból (adottságokból, eredményekből, kívánalmakból, hibákból) leszűrnék a tanulságot, dicsérnék a jót és bírálnák a rosszat, átveszik, illetve beszámolóként felovassák a határozatot, esetleg egy, a témával kapcsolatos vezércikket, vagy a járási pártbizottságon kiadott ún. irányadó anyagot. Magától értetődő, hogy az ilyen beszámoló s az ezt követő vita nagyon szerény sikerrel kecsegtet, nem eredményezi a problémák megoldását, a munka megjavítását. Afölött pedig, hogy előfordulhat-e egy pártszervezetben a mondanivaló' hiánya (különösen az ilyen fontos kérdéssel kapcsolatban), felesleges beszélni. Éppen a szóban forgó határozat mutat rá, hogy pártszervezeteink milyen sokkal adósak még az ideológiai munka terén. Jóllehet a kikészítő műhely valóban kiváló munkaeredményekkel büszkélkedhet (a tervet rendszeresen teljesíti), a pártszervezet ideológiai munkájáról (már a taggyűlés miatt is) azonban aligha mondható el, hogy kifogástalan! A beszámoló hibáit (mondhatnánk törvényszerűen) tetézte még a tagok passzivitása, ugyanis a vitában senki sem mondott véleményt az ideológiai munka kérdéseiről. FELELŐSSÉGÉRZET ÉS FORMALIZMUS Ä Füleki Magyar Tannyelvű Kilencéves Iskola pártszervezetének nyilvános taggyűlésén közel húsz felszólalás hangzott el. A terjedelmes vita tanúbizonyságát adta annak az őszinte felelősségtudatnak, amelyet az iskola tantestülete az új nemzedék felneveléséért érez. Ez volt a gvűlés legnagyobb, legjelentősebb pozitívuma. Rengeteg problémáról esett szó, többek között a huligánizmus ellen harc eddigi következetlenségéről, a gyermekek „utcanevelásének" megakadályozásáról, a CSISZ-szervezet munkájának fogyatékosságairól, az oktatásban érvényesül ő sematizmusról, a termelési gyakorlatok alacsony színvonaláról, a szaktanfelügyelők hiányáról, a szülői nevelés gyengéiről és így tovább. A vita az őszinte szókimondás jegyében folyt, s ennek köszönhető, hogy valóban vita tárgyává lettek až iskola munkáját, fejlődését feltartóztató, megoldást igénylő problémák. A gyűlés azonban mégsem volt teljesen formalizmusmentes. Először ís azérf, mert a felszólalók kevés felvetett problémára javasoltak megoldást, s másodszor, mert a pártbizottság is megfeledkezett erről és a felvetett kérdések zöme — a megoldásukat eredményező „intézkedésekkel" együtt — kimaradt a határozati javaslatból. (Ä' napirendre, került problémákat olyasféleképpen kellett volna megoldani, mint ahogy a szülői nevelés fogyatékosságait akarják kiküszöbölni a nemrég indított szülők Iskolájával). Félő tehát, hogy ígv sok felszólalás csupán pusztába kiáltó szó marad. A pártbizottság helyesen tette, hogy felvetette a formalizmus elleni harcot. Ám ha ezt a harcot valóban komolyan gondolja, akkor mindenekelőtt nem szabad megengednie, hogy a gyűlés üres szőcséplés fóruma legyen. tf » ¥ Természetesen az ideológiai munka kérdéseit nem lehet egyetlen gyűlésen letárgyalni, megvitatni, s a Központi Bizottság határozatából reánk háruló feladatok sem akció Jellegűek. Az ideológiai munka hatékonyságának növelése állandó feladat, amelynek "jelentősége, küldetése megköveteli, hogy minden eddiginél nagyobb figyelmet szenteljünk teljesítésének. (szól Népgazdaságunk feladatainak teljesítésében nagy szerepe van a gyors híradásnak. Ma már nem képzelhetünk el korszerű üzemet vagy hivatalt televízió, rádió, távíró és telefon nélkül. A népgazdaság fejlődésével, a nép anyagi és kulturális felemelkedésével együtt nőnek az igények a híradás-technikával — különösen a távösszeköttetéssel szemben. Milyen utat tettünk meg ezen a téren, milyenek a terveink, erről tájékoztatta Leipert mérnök, a Központi Postaigazgatóság igazgatója a sajtó képviselőit Prágában, a Csehszlovák Újságíró Szövetség székházában. Az elmúlt tíz év alatt a telefonelőfizetők száma megkétszereződött. 1963 végén az országban összesen 1300 000 telefontulajdonost tartottunk nyilván. Ha összehasonlítjuk a lakosság számát az előfizetők számával, akkor a múlt év végén már minden 100 lakosra 9,3 telefon jutott, ami az 1953-as helyzettel szemben 113 százalékos emelkedést jelent. Érdekes, hogy az utóbbi években főleg a magántelefon-előfizetők száma emelkedett. A múlt év végén már 250 000 lakásban volt telefon, jelenleg körülbelül 75 000 új telefonigénylőt tartunk nyilván — ebből csupán Prágában 45 000-et, akiknek kérelmét nem elégíthetjük ki, annak ellenére, hogy évente bővítjük a telefonközpontokkapacitását. Ezen a helyzeten háztömbtelefonrendszerrel akarunk elsősorban segíteni, ami tíz előfizetőnek egy vezetékre való kapcsolását teszi lehetővé. Ez a telefon olcsóbb, mint az önálló telefonállomás. 0 Nyilvános távíróállomásokat létesítünk Ä hírközlési eszközök közül fontos szerepe van a távíróhálózatnak (telex). Távíróhálózatunk teljesen automatizált. Az előfizetők az automataközpontokon keresztül közvetlenül kapcsolatba léphetnek Magyarország, az NDK, Ausztria, Svájc, Belgium, Franciaország, Hollandia, Anglia és az NSZK távíró-előfizetőivel. A növekvő belföldi igényeket pedig nyilvános távíróállomások létesítésével akarjuk kielégíteni, főleg olyan helységekben, ahol megfelelő feltételek és érdeklődés van irántuk. 0 A rádióhírközlés kérdései Jelenleg a közép- és hosszú hullámhosszon 31 adóállomás biztosítja rádióhírközlésünket. Ehhez hozzájárul még a 24 ultrarövidhullámú (URH) adóállomás. A Csehszlovákia I. adó országos műsorát az egész ország területén lehet venni. A rádióelőfizetők száma hazánkban meghaladja a 3,1 milliót. Egyre több a panasz a középhullámú adás rossz vétele miatt. Ezért URH-adóhálózatot létesítettünk, ami kiváló, zavarmentes rádióhallgatást biztosít. 1964-től kezdve minden új rádiókészüléket már a gyártásban ultrarövid hullámhosszal látnak el. • A televízió gondjai Hazánk területének 90 százalékán már gondoskodtunk a tv-műsorok jó vételéről. A tv előfizetők számát tekintve hazánk Európában az első helyek egyikét foglalja el. Csehszlovákia jelenleg az NDK-val, Lengyelországgal, Magyarországgal és a Szovjetunióval van közvetlen televíziós összeköttetésben és egyúttal központja az Intervíziónak. 9 Postahálózatunk fejlődése Postahálózatunk színvonala párhuzamosan nő népgazdaságunk és a lakosság igényeivel. Tíz évvel ezelőtt 1200 postahivatalunk volt, ma már számuk 4831-re emelkedett. A postások munkáját csak néhány számmal akarjuk érzékeltetni: az átlagos levélforgalom kétmilliárd levelet, a csomagforgalom 30 millió csomagot, a pénzesutalvány-forgalom pedig 90 millió utalványt számlál évente! • Az újságszolgálat Postai újságszolgálatunknak nagy szerepe van abban, hogy 1956-tól 100 százalékkal növekedett a belföldi sajtótermékek vásárlása. Hazánk minden lakosa évente átlagban 56,20 koronát fordít sajtóra. A sajtóterjesztést az eddigi formák mellett önkiszolgáló újságárusítással akarjuk fokozni, főleg a szállodákban, vendéglőkben, kórházakban, üzemekben, postahivatalokban stb. A nagyobb turistaközpontokban javítani kell a posta szolgáltatásait. Egyes postahivatalokban feltétlenül szükséges, hogy a közönséggel érintkezésben álló postaalkalmazottak több nyelven is beszéljenek. Ennek szükségét kiváltképpen most, a nemzetközi turistaforgalom fellendülésével érezzük. Az anyagi befektetések mellett postahálózatunknak és távösszeköttetési intézményeinknek jól képzett szakemberekre van szükségük, akik nélkül nem lehet elképzelni sem a posta, sem pedig a távösszeköttetés gyors korszerűsítését. Somogyi Mátyás A košicei Kelet-szlovákiai Nyomda hazánk legkorszerűbben berendezett üzemei közé tartozik. A kliséket például külföldi gyártmányú „Vario Klischograf" univerzális gép segítségével fogják készíteni. A gépet Peter Rovnianek és Pavel Rakovský kezeli. (Berenhaut felvétele) Egy ország gazdasági erejének megítélésénél ma fontos kritérium: milyen méretű a vegyipar fejlődése, milyen gazdag a vegyipar által előállított cikkek választéka. A vegyipar segítségével ugyanis ésszerűbben használhatjuk fel a természet kincseit, és a kemizálás megszabadítja a feldolgozó iparágakat a nyersanyagbázisok elhelyezéséből származó megkötöttségektől, egységes egészbe olvasztja az ipart és a mezőgazdaságot, a mezőgazdaság iparosításával elősegíti a fogyasztói cikkek termelésének gyors növekedését. De a vegyipar sikeres fejlesztéséhez nagy beruházásokra, hatalmas villamosiparra, széles tudományos alapra, fejlett gépiparra, jól képzett munkaerőre van szükség. S ha számításba vesszük, hogy a vegyipar iparági struktúrája igen bonyolult, nagyon sokféle cikket gyárt, akkor mindenki számára nyilvánvaló: a vegyipart a legeredményesebben nemzetközi munkamegosztással lehet fejleszteni. A szocialista országok vegyiparuk fejlesztése során fontos lépéseket tesznek a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében, hogy a lehető legjobb gazdasági eredményt érjék el. A tömegtermelés feltételei Minthogy a vegyipar gépi berendezése bonyolult és drága, a gyártásban csak tömegtermelés mellett érhetünk el magas technikai és gazdasági mutatószámokat. Ezért az a feladatunk, hogy minden országban megteremtsük a tömegtermelés legjobb feltételeit azon cikkek számára, amelyek ott olcsóbban gyárthatók, mint a KGST többi tagállamában. Ily módon A KGST ES A VEGYIPAR ÍRTA: V. GAVRILOV SZOVJET KÖZGAZDÁSZ az Illető ország vegyipari cikk nagyszállítója lesz, a szocialista nemzetközi munkamegosztás többi részvevője előtt felel a cikk gyártásáért, és a világszínvonalon tartja a rábízott termelést. A koncentráció azért is gazdaságos, mert erősen csökkenti a beruházás és a termelés költségeit. Például, ha egy ammoniagyár kapacitása, 50 000 tonna helyett 150 000 tonna, a fajlagos beruházási költség majdnem felére csökken. A vegyipar sok ágában, ahol különösen sokfajta cikket gyártanak (festék-, gyógyszer-, vegyszergyártás), az egyes országok szükséglete gyakran csak néhány tonna vagy néhány száz kilogramm. Az együttműködés nyomán egyes országokban előnyösen csökkenteni, illetve optimális mértékig növelni lehet a termelt cikkek számát. A felszabaduló kapacitást hiányzó vegyipari cikkek gyártására lehet felhasználni. Számítások szerint a nemzetközi szakosítás lehetővé teszi, a többi között, hogy a KGSTországok 50 százalékkal csökkentsék festékimportjukat a kapitalista országokból. A KGST vegyipari állandó bizottsága eddig 2000 vegyipari cikk szakosítására dolgozott ki ajánlást, köztük 13 fajta plasztik műanyag, 9 fajta műgumi, 12 fajta műszál, 600 fajta festék és festékalapanyag, 100 gyógyszerkészítmény, több mint 50 textilipari segédanyag és mosószer gyártására. Szakosodik a vegyipari gépgyártás A vegyipar fejlesztése szempontjából nagy jelentősége van a vegyipari gépgyártás nemzetközi szakosításának. Jelenleg 141-féle vegyipari gépi berendezés gyártásának szakosítása folyik, köztük 27 új típusé. Különféle vegyipari cikkekre, a többi között a polyvinilkloridra, a koromfekete festékre, különféle festékekre, műselyemre, műgumira egységes szabványt dolgoznak ki. A vegyipari nyersanyagot termelő iparágban a beruházások jövedelmezősége sokkal aiácsonyabb, mint a vegyi nyersanyagot feldolgozó iparágakban. A kölcsönös hitelezés, a közös építkezések elősegítik, hogy minden ország érdekelt legyen azoknak a lelőhelyeknek a kiaknázásában, amelyekre a baráti országoknak népgazdaságuk fejlesztéséhez szükségük van. Csehszlovákia például hitelt nyújtott az NDK-nak káliumműtrágyaiparának bővítéséhez. _ Lengyelország pedig a kénipar fejlesztéséhez. Több szocialista ország vesz részt a Szovjetunióval együtt a belorussziai sztarobinszki káliumsó-lelőhely, és az észtországi Kingiseppben levő foszforbánya kiaknázásában. A Szovjetunió szintén célhiteleket nyújt a szocialista országoknak a vegyipar fejlesztéséhez. Ezekben az országokban a Szovjetunió segítségével 50 vegyigyár épült, illetve épül, amelyek évi termelése több mint 190 ezer tonna műgumi, több mint 700 ezer tonna kénsav, 160 ezer tonna 'kalcinált szóda, mintegy 1800 ezer tonna nitrogénműtrágya, 200 ezer tonna foszforműtrágya. Nagy jelentősége van a vegyipar fejlesztése szempontjából a szovjet olajszállításoknak. A testvéri országok olajiparának gyors fejlődése alapot nyújt a szintetikus műanyagok termeléséhez. A Barátság európai olajvezeték, amely most kezdte meg működését, hatalmas „olajforrása" lett Lengyelországnak, Csehszlovákiának, az NDK-nak és Magyarországnak, amelyeknek nincs nagy készletük ebből az értékes nyersanyagból. A kőolaj szállítása a mintegy 5000 kilométer hosszú olajvezetéken 3,5—4-szer olcsóbb, mint a vasúti szállítás. Az olajvezeték útvonalán 800 ezer, 529 millimétertől 1020 milliméterig terjedő átmérőjű acélcsövet fektettek le, és 46 szivattyúállomást állítanak fel. A szocialista országok e kollektív építkezése a baráti együttműködés, a szocializmusra jellemző újfajta kapcsolatok példája. Közös tudományos központ A vegyipar elválaszthatatlan a tudománytól. A nélkülözhetetlen nagyarányú tudományos kutatáshoz sok tudományos szakemberre, a legmodernebb kutatóállomásokra, széles körű tapasztalatcserére van szükség. A vegyészetben ezért különösen fontos a szocialista országok tudományos együttműködése. A tudományos kutatás nemzetközi szakosításán, a dokumentációcserén és a szükséges közös megbeszéléseken, véleménycseréken kívül tervbe vették, hogy közös tudományos központot állítanak fel a kémiai műszálak, a plasztik műanyagok megmunkálásának módszerei és a növényvédő szerek kutatására. Sonderhausenben (NDK) a már működő káliumipari tudományos kutatólaboratóriumban állítják fel a KGST káliummal foglalkozó fő tudományos kutatóközpontját. A szocialista országok szoros együttműködése a vegyipar fejlesztésében már eddig is eredményes volt. 1962-ben a vegyipar termelése a Szovjetunióban 15 százalékkal, Lengyelországban 15,5, Csehszlovákiában 10,4, Romániában 24, Magyarországon 16, Bulgáriában 20,7 százalékkal növekedett. A vegyipar fokozott fejlesztése a következő években is feladatunk marad. A jelenlegi hétéves tervben a vegyipari termelés a Szovjetunióban háromszorosára, az NDK-ban a kétszeresére nő, Romániában a vegyipar termelése az 1961—1965-ig terjedő időben 3,3-szeresére, Lengyelországban és Magyarországon mintegy kétszeresére emelkedik. Jelenleg a KGST vegyipari állandó bizottsága az egyes országok vegyipari fejlesztési tervének összehangolásával foglalkozik az 1970-ig terjedő időszakra. A technikai fejlődés fő irányát már kidolgozták, és eredményesen folyik a szocialista országok anyagi forrásainak koordinálása is. Xij SZÓ 4 * 1304. február Ü