Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-13 / 44. szám, csütörtök

± A filmklubok jövőjéért I KATARÍNA LAZAROVAí KÜLFÖLDÖN és Idehaza már megbirkóztak azzal az előítélettel, hogy a filmklubok kizárólag a sznobok igényeinek kielégítését szolgálják. Természetesen nem ez a helyzet, mert ma mér mindannyiunk számára világos, milyen nagy szerepet játszhatnak a moziközönség művészi igényeinek fejlesztésében. A klasszikus irodalom, a zene, a képzőművészet ismeretét minden átlagos műveltségű embertől elvárjuk, nem lenne tehát megmagyarázható, miért éppen a filmművészetet kezeinők mostohagyermekként. Igazán fontos lenne, hogy a fiatalság megértse a színvonalas filmművészetet, megismerje a filmek alkotólt, a film esztétikai törvényszerűségeit, a v világ filmgyártásának fejlődési fázisait. Sajnos ilyen irányú műveltség sem az iskolába, sem a társadalmi szervezetekben nem sajátítható el. A filmklubokra vár az a sajátos feladat, hogy ezt a tátongó hézagot bepótolják. Egyelőre azonban a mindössze néhány hónapja működő filmklubok nehézségekkel küzdenek. Fejlődésüknek elsősorban a szűkre szabott repertoár vet gátat. Mindössze négy ciklus áll a filmbarátok klubjai rendelkezésére: „A világ tíz legjobb filmje", „A világ vígjátékainak híres alakjai", „A csehszlovák filmgyártás kimagasló alkotásai 1945-ig", és a „Szovjet filmek, melyeket azelőtt nem láthattunk". Sajnos e négy ciklus filmjei is csak korlátozott számú kópiában kerülnek forgalomba. A filmklubok a közönség — különösen a fiatalság — spontán érdeklődése mellett alakultak meg. Életjogosultságuk azonban csak akkor lesz tartós, ha fokozatosan több lesz a bemutatásra kerülő filmek száma. A mennyiség azonban itt sem mehet a minőség rovására. A sorozatokat a filmtörténelem klasszikus alkotásaiból és azokból az útkereső hazai, vagy külföldi művekből kell összeállítani, amelyek művészi értékeikkel befolyásolták a mai filmművészet kialakítását. Ha nem akarjuk, hogy a filmklubok iránt az érdeklődés csökkenjen, akkor a tagság részére tartalmas, értékes programot kell biztosítani, amely többet nyújt, mint egy egyszerű, nyilvános mozibemutatő. A FILMBARÁTOK klubjait a Politikai és Tudományos Ismeretterjesztő Társaság szervezi, a Filmintézettel és a Csehszlovák Filmmel együttműködve. Az utóbbi feladata, hogy a filmklubok részére a filmeket beszerezze. Sajnos még Csehszlovákia nem tagja a Filmklubok Nemzetközi Szövetségének és ennek hátrányait a klubok tagsága sínyli meg. Ugyanis a Filmklubok Nemzetközi Szövetségének tagjaként lényegesen olcsóbban vásárolhatnánk külföldön filmeket a klubok részére. Ez pedig nem lehet számunkra közömbös, hiszen a harmincéves filmekért is borsos árat kérnek a nyugati filmvállalatok. További előnyeink is származnának e szervezeti tagságból. Kapcsolatot teremthetnénk a világ filmklubjaival és archívumaival, ezáltal pedig lehetőségünk nyílna arra, hogy csere útján gazdagítsuk a filmklubok műsoranyagát. Külföldön érdeklődnek az igényes művészi és eszmei színvonalú klaszszikus cseh filmek Iránt. De hát ma még nincsenek meg ezek a lehetőségek. Márpedig a filmklubok csalč akk'őr tölthetik be hivatásukat, ha ä csetíA moszkvai Moszfilm stúdiójában szatirikus filmet forgatnak egy úttörő -tábor életéről. A film E. Klimov fiatal rendező első önálló alkotása lesz. Felvételünkön Klimov rendező, Lídia Szmirnovova színésznővel (a tábor orvosa) és Vitya Koszih moszkvai diákkal (Kosztya Inocskin alakítója) megismétel egy jelenetet. (ČTK — TASZSZ felv.j és szlovák filmeken kívül a külföldi filmgyártás alkotásait ls megismertetik a tagsággal. Elképzelhetetlen például, hogy a filmklubok műsorából hiányozzék az olasz neoralizmus filmjeinek sorozata. Vagy például milyen jő alkalmat nyújtana az Idei Shakespeare-jubileum arra, hogy a filmklubokban bemutassuk a világ legjobb' Shakespeare-filmjelt. A FILMKLUBOK jövőjével kapcsolatban egyelőre pontos terveBről nem beszélhetünk, mert az részben anyagi jelleg kérdésektől, részben a nemzetközi kulturális kapcsolatok további fejlődésétől ls függ. Mindenesetre számolni lehet azzal, hogy a filmklubok műsorára olyan különösen igényes filmeket is tűznek, amelyek a filmszínházak műsorán egyáltalán nem szerepelnek. Itt mai tárgyú, Illetve új filmalkotásokra gondolunk. 'A klubok tagjainak azirányú kívánsága, hogy az új, sokat emlegetett külföldi csúcsfilmeket is megismerje — jogos. Ha a klubok Irányító szervei ezt az igényt figyelmen kívül hagyják, elveszítik a tagság bizalmát és érdeklődését, ez pedig nagy kár lenne. Véleményünk szerint a filmklubols valóban sokat tehetnek egy igényes moziközönség nevelése érdekében. Az irányító szervek feladata, hogy többet törődjenek a kluboH tevékenységével. Helytelen és elítélendő, ha a filmklubok szervezését és tevékenységét csupán mentő akcióként kezelik! a rohamosan csökkenő mozilátogatottság anyagi következményeinek helyrebillentésére. Ha nem gondoskodnak a filmklubok részére gazdag, változatos és színvonalas sorozatokról, —* a világ filmgyártásának" legújabb, KTemelkedő filmjeit is beleértve — akkor erősen kételkedhetünk a Klubok jövőjében. Ä mozik műsorára tűzött Külföldi és hazai filmeknek vitával egybekötött előbemutatói csak segítenek a mai helyzeten, .de megoldást nem jelentenek. A filmklubok tagsága olyan filmeket vár, melyeket a mozikban nem láthat. S még valami: Többet Kellene törődni az előadók kérdésével. Mind a régi, mind az új filmek bemutatása csakis akkor ér célt, ha a film közvetlen élményét színvonalas bevezető és jól vezetett vita teszi teljessé. Ennek első feltétele, hogy megfelelő irodalom, szeminárium, vagy más oktatási forma segítségével jól felvértezett előadógárdát neveljünk a filmklubok' részére. Ez Különösen a vidéki városokban nem tűr halasztást. NEM VITÄS, hogy mindez anyagi áldozatokat is követel. Az azonban olyan befektetés, amely egyrészt a nevelőmunkában gyümölcsözik, másrészt éppen a nevelőmunka révén' anyagi hasznot ls hajt. — ska —« ťDarázsfészek Ján Chalúpka: Minden fordítva Klasszikus szlovák vígjáték a bratislavai Új Színpadon OENES GYÖRGY: fa Te ls a fénybe kiáltasz szárnyaló búval, reménnyel, téged ts megilletett a Sors a fájdalom szent jegyével. S fülelsz a visszazengő szóra, hull, hull az arany-permeteg, s az álmok tört Igézetében múltad vetkőzteted. Ki ért, költő? Kl ölel magához? Ki ringat új tavaszba? A lelkek óceánja zúg, s^te vársz egy csepp vigaszra. Jubilál a prešovi színház A napokban ünnepli fennállásának 20. évfordulóját a prešovi Jonáš Záhorský Színház. Húsz esztendő nem nagy idő, de egy színház történetében sokat jelent. Az eltelt időszak alatt nemcsak Kelet-Szlovákia, hanem az egész ország területén ismertté vált "ez a színház. S nemcsak a városok, de a színházkultúrát kedvelő és megszerető falusi lakosság körében is közkedveltségnek örvend. A jubiláló színház 250. s egyben ünnepi' bemutató előadása keretén belül Shakespeare: Rómeó és Júlia drámáját adja elő. — • „MI B4-BEN" a címe a CSISZ Központi Bizottsága által kiadott új ifjúsági kultúrpolitikai folyóiratnak, TÖBB VONATKOZÁSBAN figyelemre méltó a bratislavai Oj Színpad legutóbbi bemutatója. Tény az, hogy a hivatásos szlovák színjátszás a felszabadulás utáni években aránylag mostohán kezelte a klasszikus örökséget. Elvétve kerültek a kőszínházak színpadjaira ezek az alkotások s csak az utóbbi időben engedett fel — legalább részben — az érthetetlen közöny Jégpáncélja. Pedig a szlovák drámairodalom múltjában találhatunk nem egy olyan értéket, amelynek elkallódását nemcsak a nemzeti büszkeség tiltja, hanem hiteles korrajza, Időszerűségének érintetlen hímpora és művészi fajsúlya is. Vegyük csak például ezt a Chalúp- ka vígjátékot. Több mint százharminc éve Íródott s most játsszák első Ízben hivatásos színészek. Az embert a legjobban a szerző bátorsága lepi meg. A nemzeti öntudatosodás korában nem dicshimnuszokat zeng honfitársairól, nem követi azt az „elvet", hogy nézzük el vétkeinket, hisz egy nációhoz tartozunk, sőt ml több, nem a más nyelvűeket veszi célba. Ehelyett szatirikus éllel, de egyben leplezetlen gonddal, gúnnyal ostorozza az öreg Tesnošilékat, akik az idegen móresek majmolásában látják az uborkafa megmászásának egyedüli/ módját s a pénz és a rang kiváltságosaihoz törleszkedve hajlandók feláldozni gyermekeik boldogságát is. Chalúpka vígjátékában dús életismeretre és tisztult látókörre vallóan fonódnak egybe az egészséges nemzeti fejlődés féltésének és a kristálytiszta népi forrásokból táplálkozó szociális érzésnek elemel. S miközben perbe szállt azzal a társadalmi jelenséggel, amelytől idegenkedett, mert fel. tudta mérni veszélyét, aligha gondolhatott arra, hogy szavai egy egész más korban, más körülmények között is telibe találhatnak Márpedig ez a vígjáték ma is jó szolgálatot tehet az önérzet nélküli külföldrajongás, az igaz emberi érzéseket háttérbe kényszerítő anyagiasság és más kispolgári nyavalyák erőteljes gyógyításában. Elsősorban azért könyveljük el ezt a bemutatót az Oj Színpad rokonszenves kezdeményezéseként. Magda H. Lokvencová rendezésének fő érdemét abban látjuk, hogy az eredeti szövegből éppen az Időszerűség igényének szem előtt tartáséval felszínre fejti a maradandót. Olyan előadást visz színre, amelynek nincsenek üresjáratai s felépítésében kiegyensúlyozott, arányos. Nem eredménytelenül törekszik arra, hogy az előadás ne csak szórakoztasson, hanem egyben eszméltessen ls. Csak néhány önmagában ugyan találó és szellemes áttételes célzás zavar, amely a klaszszikus szövegből kissé kirí/és eltér a gondolati fő iránytól — a kispolgári életfelfogás kipellengérezésétől. Ehelyett sokkal merészebben iktathatott volna be utalásokat az úrhatnámság mai megnyilvánulásaira. VILIAM POLÖNYI Tesnošilja — a paraszti sorból mér kitört és nagy ravaszul az urak világába befészkelődni kívánó csizmadia — eredetien és érzékletesen megrajzolt figura. Božena Muchová kissé letompított hangvétellel, minden külsődleges sallangtól mentes és éppen ezért művészien hiteles játékával eleveníti meg Tesnošilnét, aki semmivel sem jobb férjeuránál — csak okosabb. Kulturált színpadi nyelve dúsítja a klasszikus darab légkörét. A szüleitől keserű sorsra ítélt s ellene erőtlenül kapálódzó, de a nyalka és főleg körmönfont huszár (Eduard Bindas) jóvoltából szerelmével, Johankával (E. Vašáryová, 111. E Landlová) végül mégiscsak frigyre lépő Honzík szerepében újra meggyőződhettünk Ivan Krajíček sajátos tehetségéről. (Ogy tűnik nekünk, hogy jövője a pantomim.) Rajtuk kívül jó volt még a nótáriust alakító Dušan Blaškoviií, Ivan Krivosudský, Dana Kákošová, Vlado Kostovič, Mária Häjková ís. GALY IVAN - RÉSZLETEK A neves szlovák írónő most ünnepli születésének 50. évfordulóját. Olvasóink és a magunk névében köszöntjük a kiváló lubilánst, s további munkájában gazdag alkotó sikereket kívánunk. A z állami gazdaság üzemi bizottsága jóváhagyta Vince javaslatát. /I Koszibát és Lovrikot áthelyezik a termelésbe és Jusztinát is be,/J utalják munkára. Jusztina, minden áldott nap azon töprengett, hogy elmegy a szolgálatból, mert torkig van már az egésszel. Most mégis makacskodik. Senki nem kérdezte tőle, akar-e dolgozni az iparttan. Eddig senki nem törődött vele, senki nem bánta, él e és hogy él. Miért nem küldik a termelésbe azt a világlustája Bábikát? Miért Jusztinát, aki gyerekkorától dolgozik? Hol itt az igazság? Miért menjen Jusztina a bányába? Vagy az öntődébe? Szulovszky bányászok és gyári élmunkások fényképeit mutogatja neki. 4 — Aztán tégy ám ki magadért, Jusztina! Nehogy szégyent valljak veledl Három hónap múlva az újságban lássalak'így lefotografálva. Jusztina legszívesebben megfojtaná. Csak gúnyolódjon, de mától kezdve maga tisztíthatja a cipőjét. Haragja örömbe csap át, végre-valahára megszabadul a gyűlölt uraktól. De aztán megint felforr benne a düh. Betetőzésül még Lovrík is elkapta az előszobában, belecsípett a vállába és a fülébe súgta: — Talári együtt osztanak be minket. Örülsz, Jusztina? Ha nem védekezik, arcul üti a férfit. Lovrík zöldes szeme csúfondárosan villan Jusztinára és a vállára, ahol kék folt maradt a szorítás helyén. — Megkergültél? Majd megzabolázlak, — suttogta bosszús nevetéssel és elszaladt. Az igazgató csak a vállát vonogatja. Lesz, ahogy lesz. Ö ebben a partiban nem játszik, ezek itt nem neki való partnerek. A termelésbe? Kérem, a termelésbe. Hozzám meg osszák be Dubaj Gyúrót és Szpevár Bertalant. — Én ezt ki nem bírom! — sikoltja Bábika hisztérikusan. — Aztf ígérted, hogy a csillagokat is lehozod az égről és most egy ilyen nyomorult szakácsnőt sem tudsz nekem megtartani. Csattanás! Jusztina az asztalra vágta a teli tálat, sarkon fordult és magasra emelt fejjel kiment a szobából. » — Ne kiabálj! — parancsol rá Szulovszjcy csöndesen. — De kiabálok! Kiabálok! Azt hiszed, hozzád megyek, ha tudom, hogy magamnak kell a parkettot vikszelni? Es edényt mosogatni? És főzni neked? Nem fogok főzni, elmegyek. Visszamegyek a mamához! — Örülni fog! —• gúnyolódik a fivére és Bábika elhallgat. Valamennyien tudják, hogy Bábika nem megy el, mert otthon dolgoznia kellene, talán még többet, mint a saját háztartásában. Egy asszony, aki négyszobás lakásban urizál, kedvére cifrálkodik és torkoskodhat, amennyi belefér, nem megy vissza szoba-konyhás lakásba a mamához. Elbiggyeszti a száját és elfordul az urától. Most az dukálna, hogy odajöjjön hozzá és hízelegve békítse, de Sztilovszky kialudt szivarját rágja, Bábika feje fölött elnéz a kertbe, hallgatja a dongók zümmögését és legszívesebben elolvadna a júniusi délután fülledtségében. Kosziba? Menjen. Utálatos, mint a nyüv, önhitt, ostoba fráter, ha ideigóráig el is ütötte vele az időt kártya mellett. Régi életének utolsó, nevetséges roncsa volt. A béresek ma szegődményeseknek nevezik magukat, a napszámosok pedig a mezőgazdasági munkás titulusára tartanak igényt. Az alsónyítral földbirtokon mindenható úr volt, az emberek reszkettelé tőle, a férfiak tűző napban, kemény fagyban hajadonfővel álltak előtte. Az asszonyok, egyetlen intésére, lefeküdtek vele a magtári gabonazsákokra, a taksa két kiló mák vagy lencse volt, amit sietve beszórtak az. alsószoknyájukra varrt jókora zsebekbe: Es itt? Ai öreg Halmo, bozontos szürke szemöldökével és szúrós szemével, a fiatal Jónás Vincó, aki megbomlik egy hangosábban kiadott parancsra, az üzemi tanács, a pártszervezet és száz más bilincs, amelyek mind megkötik á mozdulatait, a hangját, megkötik a hatalmát. Menjen Lovrík is, ez a házassági ráadás. Cinikus, aljas és okos, de legalább nyílt kártyákkal játszik. Élősdi vagyok, mondta egyszer, de nem ls báhom. Szulovszky nyakán is úgy ül, mint egy, parazita, selyemfiú, akit a saját nővére tart ki. Kosziba és Lovrík koccintanák és letegezik egymást. Micsoda komédia, gondolja Szulovszky, most isznak a barátságukra, pedig soha nem voltak barátok és nem is lesznek soha, csak együtt Indulnak az ellenséges területre, ahol majd kitépik egymás szájából a falatot és továbbra is gyűlölik egymást, mint ahogy eddig gyűlölködtek. — Gyere pajtás, — húzza lovrík magával Koszibát. — Márta Antoinette is ,emelt fővel ment a vesztőhelyre! — Ki? Mi? — Semmi, öreg cimborám vagy, drága, buta kis barmom. Szulovszky várt, hogy ne kelljen velük egyszerre mennieUtolsónak lép az irodába. Az asztalnál — az ő asztalánál — ül az üzemi bizottság, jonus Vtnce, kék ingben, simára nyalt hajjal, ünnepélyesen Izgatottan. Szulovszky a kis asztalra ül a szoba sarkában. Valamelyik munkás felajánlja a székét, de nem fogadja el. Nem, ő így marad ülve, hanyagul keresztbe vetett lábakkal, szivarral a szájában nyitott Ingben. Valamennyien felállnak, ő is lecsusszan az asztalról és állva hallgatja az éneket. Nézd csak, milyen szépen énekelnek ezek az emberek. Halmo öreges hangja melegen szárnyal; Dubaj Sztázka altja harcos, kihívó. Az asztal mellett Jónás Víncó áll, szemét a Szulovszky feje fölött függő képre szegezi, mintha fenyegetőzne, esküt tenne. Ebben a pillanatban rokonszenvesek Szulovszkynak. Ilyen pillanatokban, mikor megérzi nagyságukat, erejüket — becsülni tudja őket. Nem bizony, ez a Sztázka nem feküdne le a szénára, kukoricára és Víncó soha semmiféle úr előtt nem áll meg fedetlen fejjel az esőben, legfeljebb az előtt, akinek most énekel és hűséget esküszik. Visszaülnek a helyükre, de arcukról nem tűnik el az ünnepélyes kifejezés. Vincó ideges ujjakkal lapozza át az előtte fekvő papírokat. Az öreg Halmo bejelenti, hogy megnyitja az ünnepélyes auűlést és Vtncónak adja meg a szót. ,.. Vinco beszél. — Iparunknak munkáskezekre van szüksége. A rejtett munkatartalékoknak, a fölösleges adminisztratív erőknek a termelés segítségére kell sietniük. Nekünk ts vannak ilyen tartálékaink. A faluban és itt is. az állami gazdaságon. Súlyos hiba, ha az embereket büntetésből küldjük a termelésbe. Munkásnak lenni, ez büntetés? Munkásnak lenni a legnagyobb tisztesség! A legnagyobb büszkeségi M

ártuska az asztal felé fordul és úgy áll meg, hogy mindenkit lásson és őt is mindenki láthassa. — Azt mondotta az imént, jonás elvtárs, hogy a munkásosztály mindenkit baráti, elvtársi szeretettel fogad be. Énnekem még soha nem voltak barátaim, sem elvtársaim . . Pedig szeretném, ha lennének. Es szeretnék építeni, ahogy mondta Építeni a szocializmust, a békét, az ipart és minden egyebet. Hátul valaki felnevetett. Félhangosan kibökkentette: — Ez aztán majd fellendíti a termelést! Mártuska Vincó felé fordítja lángba borult, sértett arcát Szeme csillogását könnyfátyol mossa el. (1955) HAVAS MÁRTA fordítása K9B4. február 13. & ÚJ SZÖ 9