Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-07 / 38. szám, péntek

ORVOSOK M

ost, hogy a piešfany orvosi mű'szergyárban járok, folyton csak ezekre a szavakra gondolok. Egy orvosismerősöm mondotta el nemrég az adatokat, aztán azt tanácsolta, menjek el a műszergyárba, nézzem meg, hogyan készítik az íncubátorokat, meg a többi életmentő szerszámot. , Az incubátorről csak annyit tudtam, hogy a koraszülött gyermekeket egy időre ebbe teszik, amíg megerősödnek. Látni még egyetlen egyet se Játtám az ilyen gépekből. A szülőotthonok orvosai az idegent nem szívesen engedik be a koraszülöttek osztályára ... Gallő Zoltán, a gyár főkonstruktőre „személyesen" is megismertetett egy életmentő, incubátorral. A fényes masina — alig akkora, mint egy háztartási mosógép — valamelyik kórházból érkezett vissza. Tíz apróságot mentett már meg eddigi működése, vagy százötvenet? Azt csak az orvosok tudnák megmondani/ akik eddig Vele dolgoztak. A brüsszeli Világkiállításon aranyérmet kapott ez a kis gép, jegyzi meg a főkonstruktőr. Pontosabban: az egyik aranyat ez hozta a „konyhára". Mert kettőt kaptunk. A másikat a CHIROP műtőasztal „szerezte". — A gyár exponátumai körül azért volt olyan nagy forgalom tavaly is a brnói vásáron? Ügy hallottam, a műszergyár kiállítási területén tucatjával fordultak meg naponta a külföldi érdeklődők. A legjelentősebb üzletek egyikét éppen a gyár készítményeire kötötték. — A szakemberek az egész világon számontartanak bennünket. Különösen Brüsszel óta. De ha lépést akarunk tartani a fejlődéssel, nem élhetünk csak a régi dicsőségből. A világkiállítás óta már hat év telt el. Azóta új műszergyárak épültek a világon. Különösen a japánok fejlődtek jelentőset. De a svédek és a nyugatnémetek is sokat tettek már e téren. Hogy mi sem nézzük az eseményeket ölhetett kézzel, azt erről a kis Incubátorról is láthatja, mutatott Galló Zoltán a valamelyik kórházból visszaérkezett csillogó gépre. A régebbi típusú incubátorok is tökéletes biztonságot, jó környezetet biztosítottak a koraszülötteknek. Mert a kellő környezet: a megfelelő hőmérséklet, az optimális összetételű levegő állandó megtartása 'a legfontosabb tényező egy ilyen műszer elbírálásánál. Ezeknek a követelményeknek a mi gyártmányaink megfeleltek. Csakhogy a koraszülöttek osztályán a klinikák némelyikén több tucatnyi incubátor is működik. Ezek ellfenőrzése nagyon nehéz feladat lenne, így most megfelelő jelzőberendezést is igyekszünk a műszerekbe szerelni. Ha a gép bel^ő hőmérséklete üzem közben esetleg ingadozni kezdene, vagy a levegő öszszetétele nem felelne meg a kívánalmaknak, a most elkészítendő, móp dosított típusú incubátor akusztikai, vagy fényjelzésekkel adja ezt tudtára a kezelő személyzetnek. Ha ezt a problémát sikerül megoldanunk, esélyünk van rá, hogy a következő világkiállításon, vagy valamely hasonló más fórumon, újra sikereket érjünk el. Gyárlátogatásra Indulunk. A konstruktőrök munkahelyének tőszomszédságában egy félig nyitott ajtón bebámulva elcsodálkoztam. Mindenre el lehet készülve az ember, csak az ilyen látványra nem. Egy műszergyár„A természet egy durva játéka folytán — amelynek eredetére, okára az orvosok mindmáig nem jöttek még rá — a gyermekek közül átlag minden huszadik koraszüiöttkéiit érkezik a világra. Nálunk ez a koraszülöttek számaránya. Vaunak országok, ahol ez az arány még sokkal kedvezőtlenebb. A három-négy kilós kis vasgyúrók helyett bizony elég gyakran másfélkilósnál is könynyebb csecsemők születnek. Ha a természet valahogy megértené, a fiatal apák milyen örömmel újságolják hogy „négy kiló öt dekás a srác", vagy hogy „negyedfél kilós lányom született", bizonyára nem űzne ilyen keserű tréfát az emberiséggel." A világ legnagyobb fizikai vívmányai közé az utóbbi években a fénygenerátorok — lazerek — tartoznak. E korszerű készüléket például igen kemény anyagok megmunkálásánál, gyémántfúrásnál, a szemsebészetben, az atomfizikában, a távközlési technikában stb. használják fel. A lazer „szív" mesterséges rubinkristályból készül. Képünkön Alena Jelínková mérnök, a kristályt tartójába helyezi. (ČŤK — J< Nősek felvétele) Megismétlődik a brüszszeli győzelem? • Technikusok és képzőművész az orvosi műszergyártásban • Fotocellás kézmosó — olcsón ban találkozhat az ember sakk-körrel, a klubhelyiségekben szabad idejükben rádiótechnikával foglalkozhatnak a dolgozók, de képzőművészeti műteremmel egy gyár kellős közepén nem minden nap találkozik az ember. Az ajtó mögött pedig — ha hiszek a szememnek, ha nem — egy egész csinosan berendezett műterem van. Az állványon egy fiatal lány patinázott gipsz szobrát veszem szemügyre. Ügy látszik, a festészet is kedves kedvtelise a mesternek, mert a másik állványon viszont egy kissé picassói stílusú csendéletet vehet a látogató szemügyre. Az alkotások zöme azonban egyáltalában nem hasonlít a szokványos képekhez, szobrokhoz. Gipszbe formázva Itt a bejáratnál egy inhalációs készüléket, amott a sarokban pedig egy műtőasztalt veszek szemügyre. • Aztán a műterembe belépett a fiatal képzőművész. — Jarolim Vavro a nevem, nyújtja felém kezét a fiatal szobrász. — Kővár professzor volt tanítványa, teszi hozzá a főkonstruktőr. Nem szereti az ember, ha társaságban fogalomként olyan nevet ejtenek ki előtte, amelyet még soha sem hallott. Én is kényelmetlenül érzem magam... — Sose búsuljon, vagy szégyenkezzen, hogy nem ismeri Keváŕ profeszszor nevét. Talán tlz újságíró se tudná ebben az országban megmondani, hogy mivel foglalkozik a professzor. Eláruljuk: Kovái? tanár szinte az egész világon elsőként megteremtette az ipari képzőművészetet. Elméletben és gyakorlatban kidolgozta az üj képzőművészeti ágazat alapjait. No de régi közmondás, hogy saját hazájában senki sem próféta. A külföld felfigyelt ugyan a kitűnő férfiú munkájára, tanulmányait, könyveit minden jelentősebb nyelvre lefordították már, de tanítása itthon valahogy nem eresztett gyökeret. A világpiacon — bátran .mondhatjuk, hogy Kováf professzor munkássága nyomán — megjelentek a képzőművészeti szempontból Is tetszetős gépek. A nemzetközi vásárokon azóta a vásárlók mind jobban megnézik egy-egy gép, vagy műszer esztétikai kidolgozását. Sokszor éppen azért nem sikerült nagyobb eredményeket elérnünk a világpiacon, mert régimódi „karosszériákban" — ósdi „megjelenésű" árut ajánlottunk a vevőknek. Nem egyszer a jó műszaki tulajdonságokkal rendelkező gépek sikerét is csökkenti a maradi kivitelezés. — És ön, hogyan került mégis ide a gyárba? — A Brüsszeli Világkiállítás után történt. A gyár valamelyik kereskedelmi megfigyelője visszatérve a kiállításról, beszámolt róla, hogy más országok bizony előbbre vannak az ipari képzőművészet terén. Ez nemcsak az orvosi műszergyártás terén tapasztalható. A traktorgyártástól kezdve a kalapácsnyél készítéséig az iparilag fejlett országokban mindenütt tért hódított már ez a képzőművészeti ágazat. Azt is bebizonyították már, hogy ezzel közvetlenül befolyásolható a munka termelékenysége. És jelentősen csökkenthető a foglalkozásból eredő megbetegedések száma. Mert az ipari képzőművészet nemcsak a — hogy úgy mondjam — külső burok, a „karosszéria" kiképzése szempontjából fejt ki tevékenységet. A képzőművész a szerszámok optimális formájának meghatározásánál is együttműködik a technikussal. így hát meghívtak ide a gyárba, azóta itt dolgozom. — A fotocellás kézmosó szerkesztésénél már teljes mértékben érvényesültek a képzőművészeti-esztétikai MELLETT szempontok, mondotta Galló Zoltán. A világpiacon ... — A fotocellás kézmosó? Hát az meg mi fán terem? — Azt beszélik, hogy a hazánkba utazó idegenek sokszor egész kis dolgok miatt fejezik ki nemtetszésüket. Tetszik nekik a Tátra, de dühösek, mert Poprádon este hattól nincs nyitva a benzinpumpa. Lelkendezik az amerikai turista, hogy olyan várost, mint Prága még nem látott, de a repülőtéren méltatlankodik — és joggal — hogy a mellékhelyiségekben enyhén szólva elavult mosdót használhat. Éppen ezzel kapcsolatban úgy gondoltuk, hogy érdemes volna egy olyan kézmosó berendezést konstruálnunk, amely műszaki szempontból, olcsóság tekintetében a világpiacon is egyedülálló lenne. Megteremtettük a fotocellás mosdót. Látni akarja ezt a „csodát"? — Természetesen ... A „bemutató teremben", ahol a gyár legfontosabb készítményeit tartják, már ott áll a fotocellás kézmosó. Az egyik technikus csak a csap alá tartja kezét és egyetlen csavar, vagy fogantyú megmozdltása nélkül folyékony szappan csurran a kezére. Aztán a langyos víz is folyni kezd. Egészen addig, amíg az Illető el nem veszi a kezét a csap alól. Mintha csak varázsütésre történne itt minden, halk zümmögéssel meleg levegő áramlik a technikus felé, amely csakhamar megszárítja a nedves kezet. — Ez a mi „slágerünk", büszkélkedik a főkonstruktőr. Ha idejében megindíthatjuk a sorozatgyártást, lehet, hogy nagyobb sikert érünk el vele, mint eddigi készítményeink bármelyikével. Ha csak a belső szükséglet kielégítésére gondolunk, akkor is százezres sorozattal számíthatunk. Tetszetős külsejével, jó technikai tulajdonságaival azonban külföldön ís bizonyára sikere lesz az újdonságnak. — Milyen gyártmánynál érték el eddig a legnagyobb sorozatszámot? — A korszerűsített hordágyakból fél év alatt 65 ezer darabot kell készítenünk. Ez már jelentős mennyiség. Az igényesebb termékeknél is így kellene gyártanunk. Mert különben mi adjuk az ország műszerszükségletének jelentős részét. És külföldre Is sokat — a termelés jó ötven százalékát — szállítunk. Ez lehetővé tenné a nagyobbsorozatú gyártás megkezdését. •ár Az ember általában azt gondolja, hogy csak a fehérruhás orvosok tudnak életet menteni. A piešfanyi műszergyárban a technikusok, szerelők és a többi dolgozók szintén orvosokhoz hasonlíthatók. Ki tudná azt öszszeszámolnl kezük munkája nyomán, hány embert sikerült már a világon az életnek megmenteni. TÖTH MIHÄLY 1964. január 1-től könnyítések léptek életbe a Csehszlovákia és Magyarország közötti utasforgalomban. Ez az intézkedés nagy visszhangra talált lakosaink körében. Csak a Turista bratislavai irodájában sok ezer kérvény-űrlapot adtak ki. Képünkön a Turista bratislavai irodájában jozef Kudlác adja ki az űrlapokat és készségesen tájékoztatja az érdeklődőket. (V. Pŕibyl — ČTK felvétele.) Széles nyomtávú vasútvonalat építünk Két év alatt elkészül az űj közlekedési ütőér Az utóbbi napokban közvéleményünk figyelmének központjában áll a széles nyomtávú vasútvonal, mely Nagykaposról Haniskóig vezet, ahol majd átrakodóállomás épül, mégpedig olyan nagy méretű, hogy az állomás építésére fordított beruházási költségek egyenlők lesznek az egész vasútvonal építési költségével. Az itt átrakott áru mennyisége több lesz, mint Narwik, Rotterdam vagy New Port kikötőiben. Az átrakodóállomás tervén sok szakember dolgozik. A munka legnagyobb részét Uličianský elvtárs, szocialista munkabrigádja végzi. A mérnököknek, tervezőknek ugyancsak hozzá kell látniuk a munkához, hisz a határidő igazán sürget. Röviden ez a helyzet: • Az átrakődóállomást 1963. május 1-én helyezik üzembe. • január végéig elkészítik és jóváhagyják a beruházási tervet. • Az általános tervet 1964 április 30-ig készítik el. • Egyúttal a részlet-terveket Is kidolgozzák. • Az átrakodóállomás építését 1964. április 1-én kezdik meg. Kevés az idő, sok a munka. És a munka nagy része Uličianský mérnök brigádjára esik. A munka az építkezés helyének kiválasztásával és a területi viszonyok tanulmányozásával kezdődik. Ez pedig Lazar mérnök gondja. Feladata, hogy összehangolja az átrakodóállomás területi érdekeit más tényezők gazdasági érdekeivel. Itt figyelembe kell venni a Kelet^zlováktai Vasmű építésének eredeti tervét is, mert ezzel kapcsolatban egészségügyi zöld-sávok létesítésével kell számolni. Sikerül ilyen poros környezetben fákat nevelni? Sikerül! Biológusainkkal együttműködve olyan .fafajtákat keresünk, melyek ebben a környezetben is fejlődnek. A geodetikai munkákat Dzor és Kolesnáf mérnök végzik. A tervezők tőlük várják a föld alatti és föld feletti vezetékek pontos műszaki adatait. Számukra a pontosság a legfontosabb követelmény. Ami papíron egy milliméter, az a valóságban 20—30 métert jelent. Dobra mérnöknek Is hasonlóan pontos munkát kell végeznie, ő a talajt tanulmányozza. Fontos munkát végez Iván mérnök is. Ö jelöli meg az objektumokat és ő dolgozza ki, hogy az átrakodóállomás terve szerves öszszefüggésben legyen a Vasmű tervével. Uličianský tervező brigádjának tagjai kötelezettséget vállaltak, hogy lerövidítik a tervek elkészítésének határidejét. Értékes felajánlás ez, hiszen terv nélkül nem indulhat el a munka. Ma a tervezőirodában rajzokat láthatunk, de két év múlva ez már valósággá válik. PA MIRŐL IR A RUDÉ PRÁVO? A fogyasztónak termeljünk, ne a raktárnak A Rudé právo január 23-1 számában Miloš § t e f e k tollából „Termelés a fogyasztásért, vagy a fogyasztás a termelésért" címmel közöl cikket az eladatlan készletek problémájáról. Az utóbbi időben kétségkívül Időszerűvé vált téma kapcsán a szerző rátapint a lényegre: az irányítás módszereinek rugalmasabbá tételét, az üzemek és vállalatok anyagi érdekeltségének fokozását szorgalmazza azzal a céllal, hogy a termelés a fogyasztó érdekeit szolgálja, elsősorban, mert ha ez fordítva van, — mint ahogy gyakran van is — annak a társadalom látja kárát. MEGINDULT A HADIÁRAT Már tavaly megindítottuk a hadjáratot az olyan termelés ellen, amelynek nincs biztosított piaca. Ennek eredménye, hogy néhány iparágban (főleg a nehézgépiparban és a kohászatban) leállították a szükségtelen termelést annak ellenére, hogy az általános követelmény éppen a termelés növelése. De hát éppen erről van sző — hiszen a szükségtelen termelés sok munkaerőt, energiát és anyagot éppen a piacon hiányolt árufajták termelésétől vonta el. A probléma nem új. Csakhogy azelőtt a termelés növekedésének nagy számai között elveszett a szükségtelen termelés, nagyvonalúan elnéztünk fölötte. De az ipari termelés csökkenése a múlt évben felszínre hozta a problémát: logikusan feltettük a kérdést, mi csökkenti az össztermelés értékét? Egyidejűleg kerestük a munkaerő, nyersanyag, és energia, valamint a szükségletek közti feszültség okait, s rájöttünk, hogy nem engedhetjük meg erőforrásaink pazarlását olyan termelésre, amelynek nincs biztosított piaca, s ugyanakkor más árufajtákban hiány mutatkozik. Ezért módosítottuk az egyes rádiótlpusokat, motorkerékpárokat és néhány műszerfajtát gyártó üzem terveit. Ám a dolog nem olyan egyszerű, a probléma szerteágazó és távolról sem mondhatjuk megoldottnak. Minden bizonnyal a jövőben is találkozunk vele, hiszen például ami ma úgynevezett „jól menő áru", az egy év múlva „kimegy a divatból", s ha tovább gyártjuk, ismét a régi problémával, az eladhatatlan áruval találjuk szemben magunkat. Ezért világítsunk rá az eladhatatlan áruk gyártásának okaira. Hogyan keletkezik ilyen áru? Ki gyártja és miért? Hogyan rázzuk le nyakunkról a népgazdaságnak ezt a koloncát? MI ELADHATATLAN? Abban a kérdésben, mi eladhatatlan, q pillanatnyi szempont nem lehet döntő. Itt van például az általános gépipar kormányfeladata az új típusú röntgen készülékek gyártására. A röntgeneket legyártották, ám a kórházak nem vették át a készülékeket, mert nem állt rendelkezésükre megfelelő összeg. A pénzügyi ellátás kérdése később megoldódott, s ma jól jönne, ha még egynéhány készülék raktáron lenne. Tehát nem a gyártmány volt a hibás és a kereslet is megvolt. Ilyen példa — bár kevésbé érthető — a Sonet 3 B típusú magnetofonok esete. Kitűnő gyártmány, világszínvonalt megközelítő tulajdonságai vannak ,négy hangfelvétel készíthető egy szalagon. Mégsem lehet eladni. Kevés hozzávaló szalagot hoztunk ugyanis be. Ez is megoldódik idővel. Tehát nem .mondhatjuk erre sem, hogy ez lenne äz a bizonyos eladhatatlan áru, amelynek gyártására célzunk. Célpontunk az olyan viszszás helyzet, mint a következő: „SRÖFOS" ESET Az olvasó bizonyára emlékszik még azokra az időkre, amikor egyre-másra jelentek meg a cikkek, melyek bírálták, hogy a kohászati másodtermelés képtelen elegendő és kellő választékú csavaranyaggal ellátni az üzemeket, s ezért az üzemekben kénytelenek többszörös áron maguk gyártani a csavarokat, gyakran kezdetleges módszerekkel. Ma ezt a bírálatot szinte 180 fokkal megfordíthatnánk és ugyancsak célba találnánk. A csavargyárak ugyanis nem kapnak elég megrendelést, mert az üzemek maguk gyártják a csavarokat, ugyanúgy, mint akkoriban, amikor más kiút nem volt. Tehát: a legproduktívabb szakaszon kénytelenek vagyunk korlátozni a csavarok gyártását, de a primitív, kisüzemi csavartermelés tovább folyik. A Nehézgépipari Minisztérium a hatáskörébe tartozó gyárakban egyszerűen betiltotta a „kisüzemi" csavargyártást. Ez kétségtelenül/ a" helyzet helyes felismerését jelenti. .Ügy véljük azonban, hogy nem ez. jelenti a kivezető utat. A csavargyárak azelőtt, hogy úgy mondjuk, a lovon ültek — az üzemeknek azt kellett átvenniük, amit adtak nekik s az sem volt elegendő. Ma azonban kereskedniük, vagy ha úgy tetszik: konkurrálniuk kell. Ez azt jelenti, hogy a gépgyárak (de más fogyasztóknak is) olyan Csavarokat kell kínálniuk, amelyek jobbak, tartósabbak, felületi megmunkálásuk tökéletesebb, szállítási határidejük, választékuk minden igényt kielégít. Röviden: a csavargyáraknak jobbat kell adniuk, mint amilyet a megrendelő gyártani képes. S ami a legfontosabb: erre megvan csavargyárainkban minden feltétel. ÜJ SZÖ 4 * 1964. február 7.