Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-07 / 38. szám, péntek

ORVOSOK M ost, hogy a piešfany orvosi mű­'szergyárban járok, folyton csak ezekre a szavakra gondo­lok. Egy orvosismerősöm mondotta el nemrég az adatokat, aztán azt ta­nácsolta, menjek el a műszergyárba, nézzem meg, hogyan készítik az íncu­bátorokat, meg a többi életmentő szerszámot. , Az incubátorről csak annyit tud­tam, hogy a koraszülött gyermekeket egy időre ebbe teszik, amíg megerő­södnek. Látni még egyetlen egyet se Játtám az ilyen gépekből. A szülő­otthonok orvosai az idegent nem szí­vesen engedik be a koraszülöttek osz­tályára ... Gallő Zoltán, a gyár főkonstruktő­re „személyesen" is megismertetett egy életmentő, incubátorral. A fényes masina — alig akkora, mint egy ház­tartási mosógép — valamelyik kór­házból érkezett vissza. Tíz apróságot mentett már meg eddigi működése, vagy százötvenet? Azt csak az orvo­sok tudnák megmondani/ akik eddig Vele dolgoztak. A brüsszeli Világkiállításon arany­érmet kapott ez a kis gép, jegyzi meg a főkonstruktőr. Pontosabban: az egyik aranyat ez hozta a „konyhára". Mert kettőt kaptunk. A másikat a CHIROP műtőasztal „szerezte". — A gyár exponátumai körül azért volt olyan nagy forgalom tavaly is a brnói vásáron? Ügy hallottam, a mű­szergyár kiállítási területén tucatjá­val fordultak meg naponta a külföldi érdeklődők. A legjelentősebb üzletek egyikét éppen a gyár készítményeire kötötték. — A szakemberek az egész világon számontartanak bennünket. Különö­sen Brüsszel óta. De ha lépést aka­runk tartani a fejlődéssel, nem élhe­tünk csak a régi dicsőségből. A vi­lágkiállítás óta már hat év telt el. Azóta új műszergyárak épültek a vi­lágon. Különösen a japánok fejlődtek jelentőset. De a svédek és a nyugat­németek is sokat tettek már e téren. Hogy mi sem nézzük az eseményeket ölhetett kézzel, azt erről a kis Incu­bátorról is láthatja, mutatott Galló Zoltán a valamelyik kórházból vissza­érkezett csillogó gépre. A régebbi tí­pusú incubátorok is tökéletes bizton­ságot, jó környezetet biztosítottak a koraszülötteknek. Mert a kellő kör­nyezet: a megfelelő hőmérséklet, az optimális összetételű levegő állandó megtartása 'a legfontosabb tényező egy ilyen műszer elbírálásánál. Ezek­nek a követelményeknek a mi gyárt­mányaink megfeleltek. Csakhogy a koraszülöttek osztályán a klinikák né­melyikén több tucatnyi incubátor is működik. Ezek ellfenőrzése nagyon nehéz feladat lenne, így most meg­felelő jelzőberendezést is igyekszünk a műszerekbe szerelni. Ha a gép bel­^ő hőmérséklete üzem közben esetleg ingadozni kezdene, vagy a levegő ösz­szetétele nem felelne meg a kívá­nalmaknak, a most elkészítendő, mó­p dosított típusú incubátor akusztikai, vagy fényjelzésekkel adja ezt tudtára a kezelő személyzetnek. Ha ezt a problémát sikerül megoldanunk, esé­lyünk van rá, hogy a következő világkiállításon, vagy valamely ha­sonló más fórumon, újra sikereket ér­jünk el. Gyárlátogatásra Indulunk. A konst­ruktőrök munkahelyének tőszomszéd­ságában egy félig nyitott ajtón bebá­mulva elcsodálkoztam. Mindenre el lehet készülve az ember, csak az ilyen látványra nem. Egy műszergyár­„A természet egy durva játé­ka folytán — amelynek erede­tére, okára az orvosok mind­máig nem jöttek még rá — a gyermekek közül átlag min­den huszadik koraszüiöttkéiit érkezik a világra. Nálunk ez a koraszülöttek számaránya. Vau­nak országok, ahol ez az arány még sokkal kedvezőtlenebb. A három-négy kilós kis vas­gyúrók helyett bizony elég gyakran másfélkilósnál is köny­nyebb csecsemők születnek. Ha a természet valahogy megérte­né, a fiatal apák milyen öröm­mel újságolják hogy „négy ki­ló öt dekás a srác", vagy hogy „negyedfél kilós lányom szüle­tett", bizonyára nem űzne ilyen keserű tréfát az emberiséggel." A világ legnagyobb fizikai vívmá­nyai közé az utóbbi években a fény­generátorok — lazerek — tartoznak. E korszerű készüléket például igen kemény anyagok megmunkálásánál, gyémántfúrásnál, a szemsebészetben, az atomfizikában, a távközlési tech­nikában stb. használják fel. A lazer „szív" mesterséges rubinkristályból készül. Képünkön Alena Jelínková mérnök, a kristályt tartójába helyezi. (ČŤK — J< Nősek felvétele) Megismétlődik a brüsz­szeli győzelem? • Tech­nikusok és képzőmű­vész az orvosi műszer­gyártásban • Fotocellás kézmosó — olcsón ban találkozhat az ember sakk-körrel, a klubhelyiségekben szabad idejük­ben rádiótechnikával foglalkozhatnak a dolgozók, de képzőművészeti mű­teremmel egy gyár kellős közepén nem minden nap találkozik az ember. Az ajtó mögött pedig — ha hiszek a szememnek, ha nem — egy egész csinosan berendezett műterem van. Az állványon egy fiatal lány patiná­zott gipsz szobrát veszem szemügyre. Ügy látszik, a festészet is kedves kedvtelise a mesternek, mert a másik állványon viszont egy kissé picassói stílusú csendéletet vehet a látogató szemügyre. Az alkotások zöme azon­ban egyáltalában nem hasonlít a szokványos képekhez, szobrokhoz. Gipszbe formázva Itt a bejáratnál egy inhalációs készüléket, amott a sarok­ban pedig egy műtőasztalt veszek szemügyre. • Aztán a műterembe belépett a fia­tal képzőművész. — Jarolim Vavro a nevem, nyújtja felém kezét a fiatal szobrász. — Kővár professzor volt tanítvá­nya, teszi hozzá a főkonstruktőr. Nem szereti az ember, ha tár­saságban fogalomként olyan nevet ejtenek ki előtte, amelyet még soha sem hallott. Én is kényelmetlenül ér­zem magam... — Sose búsuljon, vagy szégyenkez­zen, hogy nem ismeri Keváŕ profesz­szor nevét. Talán tlz újságíró se tud­ná ebben az országban megmondani, hogy mivel foglalkozik a professzor. Eláruljuk: Kovái? tanár szinte az egész világon elsőként megteremtette az ipari képzőművészetet. Elméletben és gyakorlatban kidolgozta az üj képző­művészeti ágazat alapjait. No de régi közmondás, hogy saját hazájában sen­ki sem próféta. A külföld felfigyelt ugyan a kitűnő férfiú munkájára, ta­nulmányait, könyveit minden jelentő­sebb nyelvre lefordították már, de tanítása itthon valahogy nem eresz­tett gyökeret. A világpiacon — bátran .mondhatjuk, hogy Kováf professzor munkássága nyomán — megjelentek a képzőművészeti szempontból Is tet­szetős gépek. A nemzetközi vásárokon azóta a vásárlók mind jobban meg­nézik egy-egy gép, vagy műszer esz­tétikai kidolgozását. Sokszor éppen azért nem sikerült nagyobb eredmé­nyeket elérnünk a világpiacon, mert régimódi „karosszériákban" — ósdi „megjelenésű" árut ajánlottunk a ve­vőknek. Nem egyszer a jó műszaki tulajdonságokkal rendelkező gépek sikerét is csökkenti a maradi kivite­lezés. — És ön, hogyan került mégis ide a gyárba? — A Brüsszeli Világkiállítás után történt. A gyár valamelyik kereske­delmi megfigyelője visszatérve a ki­állításról, beszámolt róla, hogy más országok bizony előbbre vannak az ipari képzőművészet terén. Ez nem­csak az orvosi műszergyártás terén tapasztalható. A traktorgyártástól kezdve a kalapácsnyél készítéséig az iparilag fejlett országokban minde­nütt tért hódított már ez a képzőmű­vészeti ágazat. Azt is bebizonyították már, hogy ezzel közvetlenül befolyá­solható a munka termelékenysége. És jelentősen csökkenthető a foglalko­zásból eredő megbetegedések száma. Mert az ipari képzőművészet nemcsak a — hogy úgy mondjam — külső burok, a „karosszéria" kiképzése szempontjából fejt ki tevékenységet. A képzőművész a szerszámok opti­mális formájának meghatározásánál is együttműködik a technikussal. így hát meghívtak ide a gyárba, azóta itt dolgozom. — A fotocellás kézmosó szerkesz­tésénél már teljes mértékben érvé­nyesültek a képzőművészeti-esztétikai MELLETT szempontok, mondotta Galló Zoltán. A világpiacon ... — A fotocellás kézmosó? Hát az meg mi fán terem? — Azt beszélik, hogy a hazánkba utazó idegenek sokszor egész kis dolgok miatt fejezik ki nemtetszésü­ket. Tetszik nekik a Tátra, de dühö­sek, mert Poprádon este hattól nincs nyitva a benzinpumpa. Lelkendezik az amerikai turista, hogy olyan vá­rost, mint Prága még nem látott, de a repülőtéren méltatlankodik — és joggal — hogy a mellékhelyiségekben enyhén szólva elavult mosdót hasz­nálhat. Éppen ezzel kapcsolatban úgy gondoltuk, hogy érdemes volna egy olyan kézmosó berendezést konstruál­nunk, amely műszaki szempontból, olcsóság tekintetében a világpiacon is egyedülálló lenne. Megteremtettük a fotocellás mosdót. Látni akarja ezt a „csodát"? — Természetesen ... A „bemutató teremben", ahol a gyár legfontosabb készítményeit tart­ják, már ott áll a fotocellás kézmosó. Az egyik technikus csak a csap alá tartja kezét és egyetlen csavar, vagy fogantyú megmozdltása nélkül folyé­kony szappan csurran a kezére. Az­tán a langyos víz is folyni kezd. Egészen addig, amíg az Illető el nem veszi a kezét a csap alól. Mintha csak varázsütésre történne itt minden, halk zümmögéssel meleg levegő áramlik a technikus felé, amely csak­hamar megszárítja a nedves kezet. — Ez a mi „slágerünk", büszkélke­dik a főkonstruktőr. Ha idejében meg­indíthatjuk a sorozatgyártást, lehet, hogy nagyobb sikert érünk el vele, mint eddigi készítményeink bármelyi­kével. Ha csak a belső szükséglet ki­elégítésére gondolunk, akkor is száz­ezres sorozattal számíthatunk. Tetsze­tős külsejével, jó technikai tulajdon­ságaival azonban külföldön ís bizo­nyára sikere lesz az újdonságnak. — Milyen gyártmánynál érték el eddig a legnagyobb sorozatszámot? — A korszerűsített hordágyakból fél év alatt 65 ezer darabot kell ké­szítenünk. Ez már jelentős mennyi­ség. Az igényesebb termékeknél is így kellene gyártanunk. Mert külön­ben mi adjuk az ország műszerszük­ségletének jelentős részét. És külföld­re Is sokat — a termelés jó ötven százalékát — szállítunk. Ez lehetővé tenné a nagyobbsorozatú gyártás megkezdését. •ár Az ember általában azt gondolja, hogy csak a fehérruhás orvosok tud­nak életet menteni. A piešfanyi mű­szergyárban a technikusok, szerelők és a többi dolgozók szintén orvosok­hoz hasonlíthatók. Ki tudná azt ösz­szeszámolnl kezük munkája nyomán, hány embert sikerült már a világon az életnek megmenteni. TÖTH MIHÄLY 1964. január 1-től könnyítések léptek életbe a Csehszlovákia és Magyar­ország közötti utasforgalomban. Ez az intézkedés nagy visszhangra talált lakosaink körében. Csak a Turista bratislavai irodájában sok ezer kér­vény-űrlapot adtak ki. Képünkön a Turista bratislavai irodájában jozef Ku­dlác adja ki az űrlapokat és készségesen tájékoztatja az érdeklődőket. (V. Pŕibyl — ČTK felvétele.) Széles nyomtávú vasútvonalat építünk Két év alatt elkészül az űj közlekedési ütőér Az utóbbi napokban közvéleményünk figyelmének központjában áll a széles nyomtávú vasútvonal, mely Nagykaposról Haniskóig ve­zet, ahol majd átrakodóállomás épül, mégpedig olyan nagy méretű, hogy az állomás építésére fordított beruházási költségek egyenlők lesznek az egész vasútvonal építési költségével. Az itt átrakott áru mennyisége több lesz, mint Narwik, Rotterdam vagy New Port kikö­tőiben. Az átrakodóállomás tervén sok szakember dolgozik. A munka legna­gyobb részét Uličianský elvtárs, szo­cialista munkabrigádja végzi. A mér­nököknek, tervezőknek ugyancsak hozzá kell látniuk a munkához, hisz a határidő igazán sürget. Röviden ez a helyzet: • Az átrakődóállomást 1963. má­jus 1-én helyezik üzembe. • január végéig elkészítik és jó­váhagyják a beruházási tervet. • Az általános tervet 1964 április 30-ig készítik el. • Egyúttal a részlet-terveket Is ki­dolgozzák. • Az átrakodóállomás építését 1964. április 1-én kezdik meg. Kevés az idő, sok a munka. És a munka nagy része Uličianský mérnök brigádjára esik. A munka az építke­zés helyének kiválasztásával és a te­rületi viszonyok tanulmányozásával kezdődik. Ez pedig Lazar mérnök gondja. Feladata, hogy összehangolja az átra­kodóállomás területi érdekeit más tényezők gazdasági érdekeivel. Itt fi­gyelembe kell venni a Kelet^zlová­ktai Vasmű építésének eredeti tervét is, mert ezzel kapcsolatban egészség­ügyi zöld-sávok létesítésével kell szá­molni. Sikerül ilyen poros környezetben fákat nevelni? Sikerül! Biológusainkkal együttmű­ködve olyan .fafajtákat keresünk, me­lyek ebben a környezetben is fejlőd­nek. A geodetikai munkákat Dzor és Kolesnáf mérnök végzik. A tervezők tőlük várják a föld alatti és föld fe­letti vezetékek pontos műszaki ada­tait. Számukra a pontosság a legfon­tosabb követelmény. Ami papíron egy milliméter, az a valóságban 20—30 métert jelent. Dobra mérnöknek Is hasonlóan pon­tos munkát kell végeznie, ő a talajt tanulmányozza. Fontos munkát végez Iván mérnök is. Ö jelöli meg az ob­jektumokat és ő dolgozza ki, hogy az átrakodóállomás terve szerves ösz­szefüggésben legyen a Vasmű tervé­vel. Uličianský tervező brigádjának tag­jai kötelezettséget vállaltak, hogy le­rövidítik a tervek elkészítésének ha­táridejét. Értékes felajánlás ez, hiszen terv nélkül nem indulhat el a mun­ka. Ma a tervezőirodában rajzokat láthatunk, de két év múlva ez már valósággá válik. PA MIRŐL IR A RUDÉ PRÁVO? A fogyasztónak termeljünk, ne a raktárnak A Rudé právo január 23-1 számában Miloš § t e f e k tollából „Termelés a fogyasztásért, vagy a fogyasztás a termelésért" címmel közöl cikket az eladatlan készletek problémájáról. Az utóbbi időben kétségkívül Időszerűvé vált téma kapcsán a szerző rátapint a lényegre: az irányítás módszerei­nek rugalmasabbá tételét, az üzemek és vállalatok anyagi érdekeltségének fokozását szorgalmazza azzal a cél­lal, hogy a termelés a fogyasztó ér­dekeit szolgálja, elsősorban, mert ha ez fordítva van, — mint ahogy gyak­ran van is — annak a társadalom látja kárát. MEGINDULT A HADIÁRAT Már tavaly megindítottuk a hadjá­ratot az olyan termelés ellen, amely­nek nincs biztosított piaca. Ennek eredménye, hogy néhány iparágban (főleg a nehézgépiparban és a kohá­szatban) leállították a szükségtelen termelést annak ellenére, hogy az általános követelmény éppen a ter­melés növelése. De hát éppen erről van sző — hiszen a szükségtelen ter­melés sok munkaerőt, energiát és anyagot éppen a piacon hiányolt áru­fajták termelésétől vonta el. A probléma nem új. Csakhogy az­előtt a termelés növekedésének nagy számai között elveszett a szükségte­len termelés, nagyvonalúan elnéztünk fölötte. De az ipari termelés csökke­nése a múlt évben felszínre hozta a problémát: logikusan feltettük a kér­dést, mi csökkenti az össztermelés értékét? Egyidejűleg kerestük a mun­kaerő, nyersanyag, és energia, vala­mint a szükségletek közti feszültség okait, s rájöttünk, hogy nem enged­hetjük meg erőforrásaink pazarlását olyan termelésre, amelynek nincs biztosított piaca, s ugyanakkor más árufajtákban hiány mutatkozik. Ezért módosítottuk az egyes rádiótlpusokat, motorkerékpárokat és néhány műszer­fajtát gyártó üzem terveit. Ám a do­log nem olyan egyszerű, a probléma szerteágazó és távolról sem mondhat­juk megoldottnak. Minden bizonnyal a jövőben is találkozunk vele, hiszen például ami ma úgynevezett „jól me­nő áru", az egy év múlva „kimegy a divatból", s ha tovább gyártjuk, is­mét a régi problémával, az eladhatat­lan áruval találjuk szemben magun­kat. Ezért világítsunk rá az eladha­tatlan áruk gyártásának okaira. Ho­gyan keletkezik ilyen áru? Ki gyárt­ja és miért? Hogyan rázzuk le nya­kunkról a népgazdaságnak ezt a ko­loncát? MI ELADHATATLAN? Abban a kérdésben, mi eladhatat­lan, q pillanatnyi szempont nem lehet döntő. Itt van például az általános gépipar kormányfeladata az új típu­sú röntgen készülékek gyártására. A röntgeneket legyártották, ám a kórházak nem vették át a készüléke­ket, mert nem állt rendelkezésükre megfelelő összeg. A pénzügyi ellátás kérdése később megoldódott, s ma jól jönne, ha még egynéhány készülék raktáron lenne. Tehát nem a gyárt­mány volt a hibás és a kereslet is megvolt. Ilyen példa — bár kevésbé érthető — a Sonet 3 B típusú magne­tofonok esete. Kitűnő gyártmány, vi­lágszínvonalt megközelítő tulajdonsá­gai vannak ,négy hangfelvétel készít­hető egy szalagon. Mégsem lehet el­adni. Kevés hozzávaló szalagot hoz­tunk ugyanis be. Ez is megoldódik idővel. Tehát nem .mondhatjuk erre sem, hogy ez lenne äz a bizonyos eladhatatlan áru, amelynek gyártásá­ra célzunk. Célpontunk az olyan visz­szás helyzet, mint a következő: „SRÖFOS" ESET Az olvasó bizonyára emlékszik még azokra az időkre, amikor egyre-másra jelentek meg a cikkek, melyek bírál­ták, hogy a kohászati másodtermelés képtelen elegendő és kellő választékú csavaranyaggal ellátni az üzemeket, s ezért az üzemekben kénytelenek többszörös áron maguk gyártani a csavarokat, gyakran kezdetleges mód­szerekkel. Ma ezt a bírálatot szinte 180 fokkal megfordíthatnánk és ugyancsak célba találnánk. A csavar­gyárak ugyanis nem kapnak elég megrendelést, mert az üzemek maguk gyártják a csavarokat, ugyanúgy, mint akkoriban, amikor más kiút nem volt. Tehát: a legproduktívabb szakaszon kénytelenek vagyunk korlátozni a csavarok gyártását, de a primitív, kisüzemi csavartermelés tovább fo­lyik. A Nehézgépipari Minisztérium a ha­táskörébe tartozó gyárakban egysze­rűen betiltotta a „kisüzemi" csavar­gyártást. Ez kétségtelenül/ a" helyzet helyes felismerését jelenti. .Ügy vél­jük azonban, hogy nem ez. jelenti a kivezető utat. A csavargyárak azelőtt, hogy úgy mondjuk, a lovon ültek — az üzemeknek azt kellett átvenniük, amit adtak nekik s az sem volt ele­gendő. Ma azonban kereskedniük, vagy ha úgy tetszik: konkurrálniuk kell. Ez azt jelenti, hogy a gépgyárak (de más fogyasztóknak is) olyan Csa­varokat kell kínálniuk, amelyek job­bak, tartósabbak, felületi megmunká­lásuk tökéletesebb, szállítási határide­jük, választékuk minden igényt ki­elégít. Röviden: a csavargyáraknak jobbat kell adniuk, mint amilyet a megrendelő gyártani képes. S ami a legfontosabb: erre megvan csavar­gyárainkban minden feltétel. ÜJ SZÖ 4 * 1964. február 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom