Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-03 / 34. szám, hétfő

MEGJELENT A BEKE ES SZOCIALIZMUS IWAAAMAAMAAAAAAAAAA/ Jíuítúm /^AftAAV^AAAAAAA/WWV/ 'A folyóirat januári száma közli V. Slávik, N. Freed és M. Kuwatli Az fisszeforrottság — a kommunisták si­kereinek záloga című cikkét. Jaime Perez, az Uruguayi Kommu­nista Párt Központi Bizottságának tit­kára Az SZKP a kommunista világ­mozgalom élcsapata című írásában meggyőző érvekkel bizonyítja, miért tekintik a latin-amerikai kommunisták ls élcsapatuknak az SZKP-t. Annak elismerése — írja —, hogy az SZKP kiemelkedő szerepet játszik az embe­riség történelmének fejlődésében, nem valamiféle konjunkturális meg­fontolás következménye, nem a pilla­nat követelménye, és nem egyszerűen a szovjet kommunisták, a szovjet nép érdemeinek hálás elismerése. Ez a kérdés minden kommunista számára a forradalmi harc elvi kérdése volt és marad. A szovjetellenes álláspont összeférhetetlen a kommunista név­vel. A folyóirat közli Kjeid Osterling ér­dekes tanulmányát A béke, a nukleáris fegyverek és a politika címmel. Figyelemre méltó G. Dias brazil szerző írása, melynek címe Az osztály­harc néhány problémája Brazíliában. A szerző Ismerteti a brazil haladó 1 erők között folyó vitát a strukturális! reformok megvalósításának lehetősé- [ geiről Brazíliában. Ezzel kapcsolatban; kifejti a kommunisták álláspontját. Latin-amerikai kommunista vezetők J és újságírók összefoglaló tanulmánya; ismerteti a latin-amerikai földrész! népeinek a szabadságért, a nemzeti J függetlenségért, az állampolgári jo­gok helyreállításáért vívott nehéz és i áldozatos harcát. A Kommunista és munkáspártok éle­téből című rovat cikket közölt Jacques 1 Duclos-nak, a Francia Kommunista! Párt Központi Bizottsága titkárának; tollából a Francia Kommunista Párt • harcáról a békéért, a kenyérért, a de­mokráciáért. Hírt ad a spanyol kom­munista tömegpárt megteremtéséért; kibontakozott harcról, ismerteti a Ko-' lumblai KP egyik területi szervezető-1 nek munkáját, és beszámol a Német • Kommunista Párt Központi Bizottsá- ' gának üléséről. A lap A szabad világ és a dallasi ; gaztett címmel kommentálja az Egye­sült Államokban Kennedy meggyilko-! lásával kapcsolatban kialakult helyze-' tet. \ Szóljatok tam-tam dobok A nagymegyeri irodalmi színpad bemutatója ^iBimiwiiÄ íhl r e l^llliii I mtjUjjj | A munkaidő módosítása (ČTK) — A munkaidő gazdaságo­sabb beosztása és. annak érdekében, hogy a dolgozók az egymást követő szabadnapokat jobban használhassák fel pihenésre, művelődésre, szórako­zásra, a kormány a Központi Szak­szervezeti Tanács Javaslatára Január 29-i 56. sz. határozata értelmében az 1964—65-ös évben a munkaszünet egyes napjaival kapcsolatban a kö­vetkezőképpen módosítja a munka­időt: 1964. május 2-án — szombaton szü­netel a munka és az erre a napra eső munkaidőt csütörtökön, április 30-án kell ledolgozni. Az április 30-ra eső munkaidő viszont vasárnap, május 3­án lesz esedékes. 1965. január 2-án — szombaton ugyancsak munkaszünet lesz s az erre a napra eső munkaidő csütörtökön, 1964. december 31-én lesz esedékes. Az 1964. december 31-1 munkanapot vasárnap, 1965. január 3-án kell majd ledolgozni. A munkaidő említett módosításai nem vonatkoznak az állandóan üzem­ben levő munkahelyekre. Az 1964—1965-ös évben nem kerül sor a munkaidő további módosítására. Nemrégen számoltunk be a rima­szombati Fáklya nevű Irodalmi szín­pad bemutatójáról. A Fáklya sikerét örömmel könyveltük el, de hiányoltuk, hogy miért nincsenek ennek az igazán Jól dolgozó együttesnek követői, miért nincs a mostaninál sokkal több irodal­mi színpadunk? A Fáklya továbbra ls rendszeresen dolgozik. Tagjai február 2-án például Rozsnyón mutatták be új műsorukat. Okos elgondolás. De a kérdést újra feltesszük: Miért nincs Rozsnyón is irodalmi színpad? Milyen szép lenne, ha a rimaszombatiak vendégszereplé­sét a rozsnyóiak ls viszonozhatnák. Egyelőre azonban erre talán még gon­dolni sem szabad. Rozsnyón ugyanis régóta készülnek együttest alakítani, de tudomásunk szerint az Irodalmi színpadból még ma sincs semmi.., Miért? De mindezt csak bevezetőképpen ahhoz, hogy ha még lassú Is a kibon­takozás, ha még mindig kevés is az irodalmi színpadunk, lassan-lassan azért gyarapszik ez a mozgalom is. Legutóbb például Nagymegyeren alakult irodalmi színpad. A tizenkét­éves iskola mellett működő együttes Szóljatok tam-tam dobok címmel a na­pokban már be is mutatkozott. A mű­sor a technika modern eszközeinek felhasználásával az Irodalmi színpa­dok általános gyakorlatához hűen ez alkalommal is szavalatokból, jelene­tekből, regény és drámarészletekből állt. A Gyüre Lajos szerkesztette ős rendezte több mint kétórás előadás azonban részben mégis eltért a már megszokott formáktól. A mintegy húsz különféle műsorszám ezúttal nemcsak gondolatilag függött össze. Mondani­valójukat azáltal ís egyesítették, hogy a műsorszámokat keretjátékba Illeszt­ve tolmácsolták. Ovidio, az amerikában tanult afrikai értelmiségi és felesége Betty, meg akarják győzni a gyarmatosító fiát, a fehér Jimet, hogy az afrikai népnek az elnyomók ellen viselt harca igazságos, az imperializmus végóráját éli. Bár meggyőző munkájuk sem nekik, sem a moszkvai Lenin Egyetemen végzett Hagarnak nem sikerül, a keretjáték és a hozzá szervesen kapcsolódó műsor­számok egyértelműen sugallják: a gyarmati rendszer tarthatatlan, az af­rikai népek kivívják szabadságukat. Igaz, hogy a nagyobb lendület, a műsorszámok gyorsabb pergése és a jobb hanghatás sokban növelte volna az előadás értékét. A bemutató azon­ban így is szép és hasznos volt. Di­cséretet érdemel érte mind a szerkesz­tő-rendező, mind a népes szereplőgár­da. Eggyel tehát ismét több irodalmi színpadunk van. Vajon hol követik, most már nemcsak az élenjáró rima­szombatiaknak, hanem a nagymegye­rieknek is a példáját? (b) Ismét egy különös kiállítás Sem jutott messzire § Január utolsó napján történt. Göndör Ferenc petržalkai gép­kocsivezető Bratislava felé tar­tott tehergépkocsijával. Figyel­mesen vezette nehéz járművét, hiszen télvíz idején síkosak az utak, könnyen megcsúszhatnak a ke­rekek. Néha váltott csak szót kocsi­kísérőjével, Ján Píš bratislavai lakos­sal. Somorját már elhagyták s Misérd körül jártak, amikor Göndör Ferenc hirtelen a fékre taposott. Az országút szélén áruszállító gépkocsi vesztegelt, mellette vezetője felemelt karral Inte­getett a szembejövő tehergépkocsi fe­lé. Az áruszállító kocsi vezetője ben­zint kért kölcsön. Göndör Ferenc szí­vesen teljesítette a kérést, az igazi sofőr készségesen segít az ország­úton bajba jutott társának. A benzin áttöltése közben azonban észre vette, hogy az áruszállító kocsi szélvédő üvege ki van törve. Gyanús lett neki a dolog, igazolványt kért a kocsi ve­zetőjétől, de az semmiféle Igazolvány­nyal nem rendelkezett, Göndör Fe­renc és Ján Píš nen haboztak sokáig. Bekísérték a gyanús idegent a leg­közelebbi rendőrállomásra. Kiderült, hogy az egyik brnói kísér­leti Intézet bratislavai fiókjának tu­lajdonát képező áruszállító autót a szemfüles sofőrök által feltartózta­tott Szabó Szilveszter nádszegi lakos a bratislavai Roosewelt téren lopta. Messzire nem jutott a lopott gépko­csival, csak vissza a börtönbe, ahon­nan néhány nappal azelőtt, január 21-én engedték feltételesen szabad­lábra. Szabó Szilveszter tízezer korona kárt okozott az ellopott gépkocsiban, amelynek hűtőjében nem volt víz és ennek következtében elégtek a motor alkatrészei. —1. A Mayerník Galéria mostani tárlata újszerű képzőművészeti nyelven szól lá­togatóihoz. Oto Opräalnak, a közép-szlo­vákiai sokoldalú és tehetséges iparmű­vésznek eddig grafikáival és díszítmé­nyező munkáival találkoztunk. A bemu­tatott anyag egyrészét ezek képezik most is. Itt vannak a linómetszetek, a csasztuskák, amelyek ötletesen, kedves humorral Jelzik változott korunk válto­zott embereinek változott életét. (A Ju­hász és a rádió, Az lgelltkabátos pász­tor.) Itt vannak a TrenCén-Tepllce-i üvegmozaikokhoz és a Staré-Lubovňa-t kórház ablakaihoz készült tempera fes­tésű tervei. Derűs színeikkel és mon­dandójukkal ébren tartják vagy felkel­tik a beteg emberek optimizmusát. A mo­numentális díszítőművészet valóban de­mokratikus, a néptömegek céltudatos művelésére készül. Esztétikai elemeivel, színeivel, formáival, arányaival érzést és gondolatot kelt. Itt vannak még a lele­ményes színpad- és kosztümtervei ls. Merőben újak azonban kombinált tech­nikával festett képei. Szinte laboratóriu­mi kísérletként hatnak. Oj anyagokat használ, akárcsak az építészek. Szokat­lan, meglepő strukturális hatást ér el velük. A domborműszerű „Szűzföldön" például forrongani látszik az alakuló anyag, mielőtt meghiggadva az emberi munka, az ekevas mély és termékenynek ígérkező barázdát vág belé. S még új­szerűbbnek hatnak a plasztikus formá­ba rögzített szatírák. Hol rellef-szerűek, hol meg szobor Jellegűek. Nemcsak kü­lönféle anyagokból formáltak, hanem maguk a kifejező eszközök is bizonyos kész tárgyak (például lakat, gyertya, apró művirág, szerszám), — mintha az anyagi valóságba akarna velük kapcso­lódni. Majakovszkij azt állítja, hogy a költé­szet ott kezdődik, ahol tendencia van. Talán alkalmazzuk most ezt a tételt bi­zonyos fokig a képzőművészetre. Van Itt bőven tendencia, mégpedig a gyilkos karikatúra, a kíméletlen szatíra nyelvén megszólaló lrányzatosság. Az emberek elfogultsága, szokványokba merevedett gondolkodásmódja és előítéletei felett csípősen csattan a gúny korbácsa. És ott áll közöttük az értelmetlen, kegyetlen emberirtást mélységesen elítélő Torzó, — a Háborús rém, a fej, tehát gondol­kodás nélküli egyenruhás szörnyű figu­ra: a militarizmus. A hatalom, amely pusztító fegyverekkel semmisít meg anyagot, eszmét, boldogságot, életet. Hogy van-e ezeknek a műveknek ma­radandó értékük? Nehéz volna erre fe­lelni. Tény, hogy feltétlenül hatnak ér­zéselnkre, értelmünkre, és ösztönöznek, mint egy röpcédula, vagy mint egy ta­lálóan fogalmazott szöveg. Pozitív érté­kök, hogy mondanivalójuk igaz ember­ségből nő kl. Erre utal a gyönyörű idé­zet, melyet Opršal választott jelszóul J. Pulik verséből: Azt óhajtom, hogy a gyermekek ne sírjanak többé, hogy ne halljam soha a szirénák sikolyát. BÁRKÁNY JENÖNÉ 3. A nácik áteresztő zsilipje Ma már Nyugat-Németországban is egyre többen teszik fel a kérdést: Hogyan jutottak ki külföldre nehézség nélkül a háborús bűnösök? A választ egy Peter Kubainsky nevű, ma 41 éves férfi adta meg erre a kérdésre a müncheni Die Welt című lap szerkesz­tőségében: „Elmondom, hogyan lehe­tett külföldre futni". Kubainsky Olaszországban esett amerikai fogságba, ahol megismerke­dett egy Günter Reich nevű, hason­szőrű hadifogollyal. Nyelvtudásuk folytán mindkettőjüket tolmácsnak szegődtették a megszállők. A két fo­golynak ekképpen nagyobb mozgási szabadsága volt. Többedmagukkal csakhamar afféle „központot" létesí­tettek Rómában, amelyet maguk kö­zött a nácik „áteresztő zsilipjének" neveztek. Reich a központban székelt, Kubalnsky a „kuncsaftokat" hajtotta fel. Saját bevallása szerint ő csem­pészte ki annak idején Eichmant, Brunnert, Katzmannt, Leert, Bormannt stb. — Nem hisznek nekem? — kér­dezte Kubalnsky magabiztosan. — jöj­jenek el augusztus 10-én a tiroli Nau­ders községbe, ahhoz az öreghez, akit „hegyi manónak" hívnak. És játsszák meg a szökevény-jelölteket! így is történt: — Andreas? — kérdezte a két új­ságíró egyike a magányos viskó ősz tulajdonosától — Pedrotól fövünk? Andreas bólintott, kikotorta a ros­kadozó almárium fiókjából egy ketté­tépett képes levelezőlap egyik felét és várakozásteljesen pillantott a jöve­vényekre. Csak aztán tessékelte bel­jebb vendégeit, amikor megkapta tő­lük a lap másik felét. Az éjszaka' első részét még a pisz­kos kunyhóban töltötték az újságírók, de hajnalban már olasz földön regge­liztek egy alpesi szálloda teraszán. Útközben színét se látták határ-vagy vámőrnek. Csakhamar „Pedro' is le­telepedett hozzájuk. Peter Kubainsky ugyanis érvényes útlevél birtokában vonaton kelt át a határon. Ilyen si­mán lehetett átsiklani az „áteresztő zsilipen" a háború befejezésétől szá­mított másfél évtized múltán is. Színváltozás három porhüvelyben — Annak idefén Heinrich Müller is átsiklott Olaszországba — mesélte Kubainsky a szerkesztőségben, ahová a napokban újból ellátogatott. Rö­viddel azután, hogy a berlini hatósá­gok 1963. szeptember 25-én elrendel­ték Müller, a már felette gyanús sír feltárását. Kitűnt, hogy a biológiai fejlődésnek kifürkészhetetlen szeszé­lye folytán az „apukából" három vad­idegen csontváz keletkezett az évek során. Másnap a nyugati bulvárlapok már hajmeresztő cikkekben számoltak be a különös hulláról. Peter Kubainsky a szerkesztőség­ben a következő tartalmú nyilatkoza­tot írta alá: „1945 novemberében ugyanannál az asztalnál ültem, mint a szervezetben velem együttműködő Günter Reich. A római Via Nicolo da Tolentino 110. szám alatti Collegium Germanicum-ban megjelent a szökés­ben levő Heinrich Müller Gestapo­főnök és SS-generális, akinek a Nem­zetközt Vöröskereszt Spanyolországba szóló útlevelet állított ki Jan Belinskij névre... Müller 1945 decemberéig még Rómában lakott különféle kolos­torokban, majd a Vatikán egyik szer­vezetének segítségével Madridba uta­zott, ahol először a Calle San Anto­nto 18. számú házban lakott..." 1949 augusztusában Müller Egyip­tomba költözött, áttért a mohamedán vallásra és felvette az Amin Rashad arab nevet. Leopold Gleim-mai, Bern­hard Bender-rel, Heinrich Sellmann­nal, dr. Heinrich Willermann-n&l, Joa­chim Däumling-gel és más egykori náci hatalmassággal egyetemben cio­nistaellenes klubot alapított és anti­szemita propagandatevékenységet fej­tett kl. önkéntelenül felmerült a kérdés, honnan tudja mindezt ilyen hajszál­pontosan Kubainsky? — Mert hosszú ideig mint író és újságíró tartózkodtam Kairóban — hangzott a fölényes válasz. De miért hallgatott ennyi Ideig 1? ÚJságír^ létére miért nem gyümöl­csöztette szenzációs felfedezését? A Gestapófőnök újabb szökése Mielőtt Kubainsky magyarázatot adhatott volna, behozták a szerkesz­tőségbe a nagy londoni Daily Express aznapi számát, amelyben McGeachi és Stephen Harper angol riporterek csaknem szó szerint leközölték a Mílllerről szőló storyt, ahogyan azt Kubainsky ecsetelte. Kairói helyszíni riportjukat az angol újságírók meg­toldották azzal, hogy az egykori Ge­stapo-főnök fényképét kézről kézre adták ottani németek körében és csaknem valamennyien felismerték benne Heinrich Müllert. Akkor azon­ban — 1963 november végén — Mül­ler alighanem megneszelte a veszélyt, mert a kőt angol már csak hűlt he­lyét találta. — Müller the killer has gone — fejezi be cikkét a Daily Express. — A gyilkos Müller elillant. Megint megszökött tehát, de a nyo­mozás folytatódik utána. Előbb-utóbb minden bűnöző hurokra kerül. Dél-Amerika jó rejtekhely? Mielőtt azonban felelne gaztetteiért és lezárulna ez a fejezet, bűnrészes­séggel, szökés elősegítésével és elkö­dösítésl kísérletekkel kellene vádolni az NSZK-nak Müller hozzátartozóit és egyívású cimboráit, akik kétségtelenül célzatosan terjesztették a szörnyeteg halálhírét, hogy egérutat biztosítsanak számára. Egyúttal a leghatározottab­ban el kell ítélnünk az olyan „igaz­ságszolgáltatást", amelynek Jóvoltából a Kubainsky-féle egyének büntetlenül elhenceghetnek azzal, hány tömeg­gyilkost sikerült külföldre csempész­niük, ahelyett, hogy a bíróság kezére adták volna őket. A teljesség kedvéért meg kell még említenünk, hogy eddig ellenőrizhe­tetlen hírek szerint Lidtke néven újabban Dél-Amerikában, Peruban is feltűnt a véres kezű rendőrfőnök. A nemzetközi fasiszta szervezetek mindent elkövetnek, hogy eltüntessék a nyomokat és megmentsék Müllert. Kérdés, sikerül-e? (Feldolgozta GK.J A Jablonecí Bizsutéria Vállalat dol­gozói új bizsumtntákat készítettek a toklói olimpiára. A blzsumintákat jóváhagyás végett Japánba küldték a megrendelőknek. Képünkön a to­kiói olimpiára szánt bízsuminták. MOSZKVA leghosszabb utcája a Varsói körút, mely 14 km hosszú. A Venecian utca viszont a legrövidebb, csak 48 méteres, Moszkva legnagyobb tere a Vörös tér 74 831 négyzetméte­ren terül el. A legkisebb a 2676 négy­zetméteres Kujbisev tér. NYUGAT-MAROKKÖBAN a decembe­ri árvizek következtében 76 ember vesztette életét, 83 000-en maradtak hajléktalanul. HIVATALOS ADATOK SZERINT ja­pánban 5300 különböző fegyveres banda működik, amelyeknek mintegy 180 000 tagja van. Gyilkosságokat, rab­lásokat követnek el, lányokkal, ká­bítószerekkel kereskednek. KIUSU JAPÁN SZIGETEN Influenza­járvány terjed. Már több mint 60 000­en betegedtek meg, 54 Iskolát bezár­tak. A PRÁGA-ZIZKOVI VÁROSHÁZÁN A napokban nemzetközi távesküvőn fo­gadtak egymásnak örök hűséget dr. Hugó Plnto Peredo bolíviai orvos és Dagmar Relndlová prágai ápolónő. A fiatalok Prágában ismerkedtek meg egymással, ahol dr. Plnto két évig tanult. A csehszlovák törvények ér­telmében dr. Pintot Angel Jenio Er­gueta, a Bolíviai Köztársaság prágai ügyvivője helyettesítette. ÁTADTÁK A FORGALOMNAK a hu­mennél járásban a Humenné és Polka közötti 35 kilométer hosszú új autó­buszutat. A kelet-szlovákiai kerület­ben ez már a 416. autóbuszokkal jár­ható út. A BRATISLAVAl Szlovák Műszaki Könyvtár február 5-én megnyitja a szabványokkal és szabadalmakkal foglalkozó külföldi szakirodalmi al­kotások kiállítását, amely a könyvtár Gottwald-téri olvasótermében naponta 8—19 óráig lesz nyitva. WASHINGTONBAN közzétett hivata­los adatok szerint 1964. január. 1-én az Egyesült Államok lakossága 190 818 000 fő volt. 1963 folyamán az USA lakossága 2 667 00 fővel gyara­podott. Ilyen lesz a tavaszi divat A vezető párizsi divatszalónok, a női világdivat irányítói e héten be­mutatták tavaszi kollekcióikat. A be­mutatott modelleket általában fiata­los és kényelmes szabás, világos, nem feltűnő pasztellszínek jellemzik. A di­vattervezők állapítják meg a párizsi lapok — tekintetbe veszik azt, hogy a ruhákat nemcsak egy idényen át viselik a nők. A nappali ruhák, de főként a kosztümök szoknyája rakott vagy pllszírozott és térden alul ér. A tavaszi kabátok világos pasztelszí­nüek, magas gallérral készültek és sportszabásúak. A kabátok dereka éppúgy, mint a ruháké, hosszított. A különféle sportokhoz a párizsi sza­lonok hosszú, lent bővülő nadrágot mutattak be. — Valamit a kedves feleségének parancsol, vagy lehet drágább is? (Francé Dimanch&i Cj SZŐ 2 * 1964. február %

Next

/
Oldalképek
Tartalom