Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-27 / 58. szám, csütörtök

Vagyonuk értéke: 12 millió Dolgozó parasztságonk összefogá­sáról a IS év tükre keretében úttörő szövetkezeteink fejlődésének ered­ményeit tárjuk az olvasók elé. A másfél évtized megacélozta, jól termelő gazdaságokká fejlesztette ezeket a szövetkezeteket, melyek a falu gazdasági és kulturális életét is felvirágoztatták. Az elmúlt időszak tagadhatatlanul bizonyltja pártunk helyes mezőgazdasági politikáját. A szövetkezeti gazdák további jó munkájától függ, hogy még sikere­sebb, árutermelésben is gazdagabb legyen az az út, amelyen elindultunk. • • » B ESZÉDES FERENC haját de­resre festették az évek. Egészségét felőrölte a sok küzdelem. Már a járás is nehezére esik. Pihen­ni azonban most sem tud. Görbe botjára támaszkodva gyakran ki-ki­bandukol a szövetkezet telepére. Itt dolgoznak barátai, a régi har­costársak, akik tizenöt évvel ezelőtt egy emberként a párt mezőgazdasági politikája mellé álltak és megalakít tották a szövetkezetet. — Emlékszel-e, Ferkó — pergeti Grman András állatgondozó az eltelt évek eseményeit —, csak egy sovány tehénnel és egy borjúcskával kezd­tük. Ma meg, nézz körül, magtár, műhely és rengeteg gép gazdagítja a közöst. Žitný József a szemtanú hitelessé­gével mondja el a másfél évtized ci­vódással teli mozzanatait. •«- Annak idején jómagam is azok közé álltam, akik a volt nagybirtok felparcellázását követelték. Belátom, nem vezetett volna jóra ez az elgon­dolás. A párt jót akart, amikor azt szorgalmazta: a földosztás helyett fogjunk össze és gazdálkodjunk kö­zösen. A szövetkezet megalakítása nem ment simán. Az egykori cselédek, napszámosok minden áron egyedül akartak gazdálkodni. Hiába beszéltek nekik a szövetkezés lehetőségeiről, a jó szóra rá sem hederítettek. Beszédes Ferenc, Demes Pál, GaUÓ József, Jiránek Janko azonban nem hagyták magukat befolyásolni. Tizen­három kisgazdát szereztek még és a nyitrai járásban megalakították az EFSZ első előkészítő bizottságát. Fizetett szabadság A nagyszelmencl szövetkezet a minap tartotta évzáró tagsági gyűlését. Az értékelésnél kitűnt, hogy a pénzügyi tervet egész­ben véve teljesítette. Ehhez na­gyobbrészt az állattenyésztés Járult hozzá, mivel a növény­termesztés az aszályos időjárás miatt rossz évre tekint vissza. Még így is a tervezett 16 koro­na helyett 19 koronát fizettek munkaegységenként. A tagsági gyűlésen foglalkoz­tak az idei terv feladataival is. A szövetkezet a következő gaz­dasági évben legfontosabb fel­adatának a talajerőfokozást és a takarmánytermesztést tekinti. Erre utalt több felszólaló is a vita során. Az idei feladatok teljesítése érdekében akciőstervet fogad­tak el, amelyben többek között ez áll: 50 mázsa sertéshús, 26 000 liter tej és 50 mázsa ko­rai burgonya eladása terven fe­lül. Az évzáró tagsági gyűlés ha­tározatába többek között még azt is beiktatták, hogy Idén az állandó dolgozóknak 8—10 na­pos fizetett szabadságot bizto­sítanak és a fiatal dolgozók munkadíját havonta teljesen ki­fizetik. Szabő József, Nagyszelmenc A LSÖKŰRŰSKÉNY tehát szövet­kezeti község lett. Nagy gond várt a falusi pártszervezetre, az új gazdálkodási forma üttörőire egy­aránt. Az elmélet helyességét a gya­korlatban is be kellett bizonyítaniuk. Teltek, múltak az évek, s hovatovább a nyitrai Ipari üzemek sem Jelentet­tek konkurrenciát. A szövetkezet va­lamennyi tagjának biztosította a Jobb élet feltételeit. Az ifjúság zö­me is megmaradt a faluban. Ma talán nem ls az az érdekes, hogy a tizenöt évvel ezeiőtt alakult szövetkezetben milyen módon gyara­pították több mint tizenkétmillió ko­rona értékre a közös vagyonát. Ennél sokkal tanulságosabb a jövedelem­elosztásuk. — Éppen az Ifjúság érdeklődésé­nek lekötése — tájékoztat Karol Vrba mérnök, zootechnikus — sür­gette a vezetőséget, a pártszerveze­tet, hogy a régi munkaegység-rend­szert megváltoztassuk. Felismertük: a fejlődés útja nem a túlzott ter­mészetbeni-osztás, a kezdetleges pa­raszti megoldások felé tart, hanem fordítva, a rendszeresen kifizetett, meghatározott nagyságú pénzelőlege­zés, majd a pénzdíjazás felé. A munkadíjazást évek óta teljesít­ménynormák szerint érvényesítik a szövetkezetben. A családos tagoknak az iparban hasonló gyermekpótlékot fizetnek. Nem csoda tehát, ha az átlagos életkor 40—43 év között In­gadozik a szövetkezetben. Egy-egy teljesítménynormára pedig 25 koro­nát folyósítanak. Liska Pál, az ellenőrző bizottság elnöke aprólékosabban is megmagya­rázza a normák jóváírásártaiWmódját. A munkák elvégzésénél a teljesít­ménynormákat az I.—Vl-ig terjedő nehézségi osztályba soroljuk. A trak­torosok, a répaegyelők és a nehe­zebb, fárasztó testi munkát végzők a VI. osztálynak megfelelő, vagyis az 50 korona értékű teljesítménynor­mát kapják. Meg kell mondanom, a pénzdíja­zásra kellő gazdasági és személyi feltételeket biztosítottak a szövetke­zetben. Nem feledkeztek meg a tagok természetbeni szükségleteinek kielégítéséről sem. Kollár Józsi bá­csi megette már a kenyere javát, mégis az új díjazási rendszert di­cséri. — Voltak, akik kezdetben nem ér­tették a teljesítménynormák jelentő­ségét. Azt gondolták, hogy most vég­képp nem juthatnak gabonához. Fe­leségemmel együtt évente 6 mázsa kenyérnekvalót, 2 mázsa burgonyát vásárolhatok hivatalos áron a szö­vetkezettől. Ezenkívül a félhektáron D égi bölcsesség, hogy a szavak •I*- buzdítanak, a példák vonza­nak. Ezért most, amikor a szövetke­zetek múlt évi munkájukat értéke­lik, nem árt, ha a jó szervezés, az öntudatos munkafegyelem s a pél­dás, mondhatnók „családias" kölcsö­nös megértés alapján elért sikere­ket példával illusztráljuk. Ez az élő példa ezúttal a Jindrl­chűv Hradec-1 járásban levő zdäšovi szövetkezet. A járás peremén fekszik, ahová az irányító szervek hangja csak tompán Jut el. Vetnek és arat­nak s 496 hektáros birtokuk eredmé­nyei a járás élenjáró szövetkezetei között biztosítanak számára helyet immár nyolcadszor. Kitűnő eredményeket érnek el az állattenyésztésben. A tej és tojás árából fedezik a tagság havi előle­gét. A munkatermelékenység s a munka általános színvonala növelé­se érdekében múlt év február 1-től két műszakban végzik a tehenek gondozását. A legkorszerűbb beren­dezésekkel ellátott K—96 típusú is­tállóban ls két műszakban folyik a munkai annyi kukoricát, babot és egyebet termesztünk, amennyi az egész csa­lád szükségletét kielégíti. . Többre Igazán nincs szükségünk, s ha mégis elszámítjuk magunkat, pénzért bár­mikor vásárolhatunk. Józsi bácsihoz hasonlóan gondol­koznak a többiek is, fiatalok, idő­sebbek egyaránt. Persze, azért felve­tődhet a kérdés: mindent elkövettek Alsóköröskényen az anyagi érdekelt­ség fokozása érdekében? E ZEN A TÉREN sem lehetnek bajok. Hiszen az alapdíjazá­son kívül különféle prémiumokat ír­nak Jóvá a túlmunkáért és a terven felül elért eredményekért. Tavaly például félmillió koronával szárnyal­ta túl pénzügyi tervét a szövetkezet s ebből 200 ezer korona prémiumot fizettek ki a tagoknak. A munkadíjazás további követel­ménye az volt, hogy a keresetek kö­zött kialakítsák és betartsák a he­lyes arányokat. Nem fordulhat tehát elő, hogy a tagok mások rovására, vagy munkateljesítményükkel arány­ban nem álló, túlzottan nagy kereset­hez jussanak. A kiindulópont a tel­jesítmény és az elért tényleges ered­mény. Ha pedig valaki többet nyújt a szövetkezetnek, Illő, hogy ezért na­gyobb részesedést ls kapjon a kö­zösből. — Mióta bevezették a szilárd díja­zást, előfordult, hogy a teljesítmény­normákra járó összeget nem tudták volna kifizetni? — kérdeztem üanó Antaltól, az EFSZ fiatal elnökétől. — Ilyen eset — bátran állíthatom — még nem volt és a jövőben sem történhet meg. A bevételek terv sze­rint futnak be a pénztárba. Ha netán mégis csapás érne bennünket, akkor sem riadunk vissza, mert» fizetni tu­dunk. Tartalékalapunk közel félmil­lió koronát tesz ki, s évről-évre nö­vekedő irányzatot mutat, ami Jöve­delmező gazdálkodásunk legfőbb bi­zonyítéka. Beszédes Ferenc és társai — tizen­öt év távlatából — arról ls megem­lékeztek, mire vitte a falu, mennyit fejlődtek az emberek. Másfél évtized alatt kétszáz családi és négy szövet­kezeti lakás épült a községben. Or­vosok, mérnökök, tanítók kerültek ki a faluból, új kultúrház, minden igényt kielégítő Iskola hirdeti pár­tunk helyes mezőgazdasági politiká­ját. — Elvtársak — szánja azért figyel­meztetésül a népszerű Ferkó —, bátran szembe kell néznünk a té­nyekkel. Nem zárkózhatunk el a va­lóság elől. Ha azt mondjuk, hogy nálunk 25 koronát fizetnek ki egy­egy munkanormára és egy tag évi jövedelme meghaladja a 17 ezer ko­ronát, az nem is hangzik rosszul. Ha azonban számba vesszük, hogy 520 hektáros határunk a Nyitra fo­lyó mentének legtermékenyebb ré­szén fekszik, ahol a múltban jómódú gazdák éltek, már mást mutat a kép. Különösen, ha hozzátesszük, hogy a szövetkezetesítés kezdeti éveiben, régi pénzben számolva 80 korona, 4 kg gabona, 1 liter tej volt a mun­kaegység értéke, kiderül, hogy nem is Jutottunk oly messze. PROBLÉMA ILYEN RÉGI meg­• alapozott szövetkezetben is akad elegendő. De ahol Ilyen nyílt őszintességgel tárják fel hibáikat és arra törekszenek, hogy holnap töb­bet adjanak a társadalomnak, mint ma, nem kell féltenünk a gazdálko­dást, melynek évről évre erősödnek szocialista és nagyüzemi vonásai. SZOMBATH AMBRUS A 96 tehenet két csoportban nyolc gondozónő látja el Egy műszakban 24 tehenet bíztak egy-egy gondozónőre, aki munkaide­je alatt elvégzi az etetést, a fejést, a trágya kihordását, s a rábízott tehe­nek felét, azaz 12 darabot naponta megtisztítja. A másik 12 tehenet a következő műszakban „kozmetikáz­zák". Egy műszak munkafolyamatá­hoz tartozik a takarmány előkészí­tése is. A tehenek hagyományosan szervezett gondozására napi három fejéssel 10—11 munkaórára van szükség, nem számítva, hogy a gon­dozónők naponta háromszor tették meg az utat munkahelyükre. A két­műszakos munkában a gondozónők mindössze egyszer teszik meg ezt az I L Már megszoktuk a virágos ablakokat különösen faluhelyen, ahol alig van olyan ház, amelynek ablakában a mus­kátlik, rozmaringok, petúniák télvíz ide­jén ne varázsolnának egy darabka nya­rat, meg zöldet a szobába. A Dolná Krú­pa-l Itrnavai járás] szövetkezet irodájá­nak ablakaiban ls zöldellnek a növé­nyek. Csakhogy nem muskátli vagy roz­maring, hanem közönséges árpa. Egy vödörbe nyolc kilogramm árpama­got szórtak, leöntötték vízzel, amibe elő­zőleg egy csipetnyi hlpermangánt ke­vertek, nehogy a mag^megpenészedjék. Aztán egy-két nap múlva már faládikók­ba ültethetik a megduzzadt, már-már ki­csirázott árpaszemeket. A szövetkezetiek néffiWfen csíráztatít helyeztek el az irodában, hármat pedtg a baromfifarmon. Az irodában a mala­coknak, a farmon a baromfinak. Per­sze a magot állandóan nedvesen kell tar­tani. A vízbe 100 literenként öt-öt de­kagramm szuperfoszfátot és kálisót, va­lamint 15 dekagramm ammoniáksót kell keverni, hogy a mag jól csírázzon és fejlődjön. Hogy a víz ne szivárogjon ki, a ládákat poliamid-lemezekkel bélelték. A legfelső ládába kézi szivattyúval eresz­tik a vizet, ahonnan szép sorjában le­csurog a többibe. Nyolc nap múlva „learatják" a tíz cen­timéternyire megnőtt gabonát, ami elég könnyen megy. A magok már gyökeret eresztettek, amelyek keresztül-kasul egy­másba fonódnak, s így nyolc nap alatt az üdezöld hajtásuk puha takaróként fe­dik a ládákat, amit csak éppen le kell szedni. Az ily módon — hidropóntával fvlzkultúraf — termesztett árpának egyetlen ládáról szedett termése két napra elegendő táplálékot ad a malacok­nak. Csakugyan elég nekik? — Falnának azok még többet is, ha lenne — mondta Stefan Fiba gondozó. — Dehát ha nincs több, ennyivel is be kell érniük. Ez ts főbb a semminél. LDÁJ A utat, s nem töltenek többet napi 7—7,5 óránál az istállóban. S az eredmény? Rendkívül Jó. Míg 1962-ben egy tehéntől 2223 liter tejet nyertek, a két műszak, bevezetése után ez a szám tehenenként 2351-re emelkedett, s feltételezik, hogy nem­sokára eléri a 2500-at. A két műszakban dolgozó gondozó­nők havi átlaga 1573,60 korona, ami­hez hozzájárul a természetbeni jut­tatás, valamint az ls, hogy minden második vasárnapjuk szabad, és munkaidejük átlag három őrával rövidebb, mint azelőtt. A zdéšovlak figyelemreméltó igye­kezetének eredménye, hogy még 1962-ben bevezették a fejőstehenek EGELŐ Kellő tapasztalatok híján még nem tudják, kifizetődik-e a vízkultúra, vagy sem. De Fiba gondozó véleménye sze­rint az állatok megfelelő gondozásának és táplálékának kiegészítése ezzel az új­donsággal úgy látszik jó eredményekkel kecsegtet. A malacok és a növendékek természetesen még külön répa-, az utób­biak pedig még cukorrépa adagokat tt kapnak. — Próbálgatjuk, hogyan, mivel dúsít­hatnánk a takarmányt, hogy minél több malacot tudjunk felnevelni. Mert szép számmal ellenek ugyan a kocák, de mi haszna, ha sok elpusztul. Tudják, hogy van az télen. A kismalac náthás lesz s a gyengébje vitaminhiányban elhullik. — Hányat választottak el? — kérdem. — Egy kocától úgy tizenhatot, közülük ezeket a lányommal együtt gondozzuk. — Es közben bemutatja lányát, Mária Konetnát. — Hiszen ez nem is olyan kevés — vetem ellen. — Ahogy vesszük. Ha azt nézzük, más szövetkezetben hogy állanak, meg lehe­tünk elégedve. Csakhogy ml egyetlen malacot sem akarunk elveszíteni. Ezek a melengetők ts sokat segítettek — mu­tat a hőt árasztó panelekre — amióta beszereltük őket, nem fáznak meg a malacok, s így több marad életben. Ogy hisszük, ezek a fiatal gabonahajtások is hasznosak, mivel sok bennük a vitamin. A vitamin pedig nagyon kell a jószág­nak. Bizony, a csíráztatott árpában sok a vitamin. Dr. Nehring német professzor szerint például a csíráztatott árpával etetett tyúkok 10 százalékkal többet toj­tak. Ez pedig már sokat jelent. Nem kétséges, hogy a vitamindúsabb táplálék a kismalacoknak is hasznára válik, már csak azért ts, mert az elválasztott ki­csinyek ellenállóbbak lesznek a betegsé­gekkel szemben. 5. MESÄROŠ egyedi etetését', ami ugyancsak meg­hozza a maga eredményeit: a tejho­zam állandóan emelkedik, és 1961,' óta egyetlen gümőkóros tehenük sin­csen. A zdéšovi EFSZ újdonságai közé tartozik az is, hogy az év folyamán a tagok csupán a megállapított bér felét, azaz 10 koronát követelik, má­sik feléből pedig a szövetkezet ki­adásait fedezik — tehát ezért nin­csen szükségük forgalmi hitelre, sőt ml több, Ily módon minden ledolgo­zott munkaegység értéke 1,80 koro­nával emelkedik. 25 család tart háztáji fejőstehenei, amelyre 0,20 hektár legelőt utaltak ki. A szövetkezeti tagoknak másfél kiló kenyérgabona, 0,50 kilogramm zab és 2 kiló burgonya Jár egy ledol­gozott munkaegység után, egy munkaegység pénzbeli értéke körülbelül 25 korona. 'Amint látjuk, ez a kis szövetkezei valóban jó példával jár elől. A na­gyobbak is megpróbálhatnák. Egész biztosan az ifjúság ls otthon marad­na a faluban. VINCENT RAPANT, a Mezőgazdasági ökonómiai Kutatóintézet dolgozója E ZERKILENCSZÄZNEGYVENKI­LENC tavaszán százhét hektár föld megműveléséhez fogtak hozzá. Az állam két traktort és vetőmagot adott a kezdő szövetkezetnek. Az új gazdák összeadott pénzükön pedig műtrágyát vásároltak Elérkezett a nyár, az első közös termés betaka­rításának ideje. A szövetkezet hu­szonhat mázsa gabonatermést ért el hektáronként. A makacskodók föld­jén, sokkal több munkával, ennek csak a fele termett. A példa ragadós, ősztől kezdve már nemcsak a földhöz Juttatott gaz­dák, hanem a falu parasztcsaládjai ls vívódtak a gondolattal: mitévők legyenek? Az élet nagy kérdése vár­ta a választ, szövetkezni, vagy ma­radni a régiben? Pontosan egy álló esztendeig tar­tott az ingadozás Az ötvenes évek­től az egész falu dolgozó parasztjai a közöst választották. Egy kis szövetkezet NAGYPÉ Bevált a két műszak • A szövetkezeti tagok elégedettek • Havonta másfél ezret is megkeresnek • A tehenek évi fejési átlaga eléri a 2500 litert TE ŰJ SZÖ 4 * 1984. február 27,

Next

/
Oldalképek
Tartalom