Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-02 / 33. szám, vasárnap

IRÁNI anekdoták Logika Kozvin város egyik lakójának elveszett a szamara. A károsult nagy hangon hálálkodott islené­nek. — Ah, te szerencsétlen — szó­lította meg a szomszédja. — Azért áldod az istent, hogy elveszett a szamarad? Minek őrülsz? — Hát nem érted? — szólt a gazda. — Hálát adok az istennek, hogy nem ültem a szamáron. Kü­lönben négy nap óta hírem veszett volna. Igaza volt Beállít egy ember az orvoshoz. — Fáj a gyomrom, gyógyíts meg. — Mit ebédeltél? — kérdi az orvos. — Égett kenyeret — válaszolja a beteg. Az orvos erre valami kenőcsöt szed elő és bekeni a beteg szemét. — De doktor, a szemem nem fáj — tiltakozik. — Előbb a szemed kell kike­zelnem, hogy lásd, mit teszel a szádba — válaszolta az orvos. Megtanult írni... Valaki bekopogtatott az írástu­dóhoz és megkérte őt: — írj meg egy levelet. Az írástudó visszautasította. — Fáj a lábam. — De hisz nem küldlek sehová. Az írástudó nem adta be a de­rekát. — Igaz. Am valahányszor meg­írok egy levelet, mindig szalad­nom kell a címzetthez, hogy a le­velet elolvassam neki. Az én írá­somat ugyanis senki sem tudja elolvasni. Valóban ostobaság A betörő egy ágról szakadt há­zába tört be. A szegény ember fel­ébredt a zajra és rászólt a tolvaj­ra: — Távozz, ostoba! Sötétben akarod házamban megtalálni azt, amit én fényes nappal is hiába keresek. A téli divat orvosi szemmel A NÉPSZERŰ SZILONFEHÉRNEMŰ HÁTRÁNYAI TÉLEN @ TÉLI SPORTOLÁSHOZ MEGFELELŐ ÖLTÖZÉK ® A DIVAT IGAZODJÉK AZ EGÉSZSÉGÜGYI KÖVETELMÉNYEKHEZ A ruházkodásnak azt a célját, hogy védjen az időjárás viszontagságai el­len, mindig háttérbe szorította a divat. A legnagyobb fagyokban is gyak ran találkozunk olyan fiatal lányokkal, akik fittyet hányva a fagynak, meg a józan észnek is, nyári fehérneműt, könnyű ruhát és pókhálóharis­nyát hordanak. Ugyancsak furcsán festenek azok a nők, akik fejük búb­jától a térdükig vastag bundába burkolóznak, de selyemharisnyás lábuk tűsarkú cipellőben fagyoskodik. Sokan mosolyogva legyintenek: „Majd az első alapos nátha úgyis jobb belátásra birja őket!" Nos, a meggondolatlan páváskodás sokszor következményekkel jár: hólyag-, ve­se-, vagy petefészekgyulladással és más, idült gyulladásokkal. Érthető a szilonfehérnemű népsze­rűsége, mert tartós, jól mosódik s nem kell vasalni. Nem feledkezhetünk meg azonban hátrányairól: nem fogja fel az izzadságot, így a meghűlést segíti elő, és az érzékeny bőrűeknek kelle­metlen kiütéseket okozhat. Ezért na­gyon fontos, hogy a műszálakból ké­szült fehérnemű használata ne legyen a higiénia elveinek rovására, tehát ne hordjuk, ha sportolunk, vagy meg­erőltető munkát végzünk, és akkor sem, ha érzékeny a bőrünk. A fehérneműhöz hasonlóan a szi­lonharisnya sem véd a hideg ellen, a láb megizzad benne s a szoros haris­nyatartóval akadályozza az alsó vég­tagok vérkeringését. Legjobb, ha nyá­ron egyáltalán nem hordunk haris­nyát, télen pedig előnyben részesítjük a vastagabb, színes harisnyákat, ame­lyek divatosak és egészségesek is. A téli ruhák beszerzésénél vegyük figyelembe, hogy a vastag bundáknál jobban melegítenek az egymásra öl­tött könnyebb ruhadarabok, mert az anyagrétegek között vékony szigetelő légréteg keletkezik. A jól választott munkaruha nem akadályoz a mozgásban. Lehetőleg legyen testhez álló, mert a bő ujj, szé­les gallér és bő szárú nadrág, csak zavar munka közben, sőt balesetet is okozhat. Helytelen szokás, hogy asz­szonyaink, leányaink legtöbbje „el­hordott" kimenő ruháit nevezi ki há­ziruhának, illetve munkaruhának A házi munkához ls legalkalmasabb viselet a nadrág, különösen télen. A még ma is megszólt női nadrág­viselet a mezőgazdaságban dolgozó nőknél szinte nélkülözhetetlen. Téli sportoláshoz az Izzadságot jól felszívó gyapotfehérnemü fölé leve­gős, meleg anyagból készült inget és gyapjúszvettert vegyünk fel. A szél­kabátra csak havazásban vagy erős szélben van szükség, mert ebben ha­mar megizzadunk. A női kalapok inkább kiegészítői a nők öltözékének, azért télen a leg­célszerűbb fejfedő a divatos gyapjú sapka, vagy kendő. A modern ember ügyel arra, hogy cipője ne csak a divat, hanem a cél­szerűség és az egészség szempontjá­ból is megfelelő legyen. Vigyázzunk a cipő nagyságára: a túl nagy cipő nem támasztja, tartja kellőképpen a lábat, míg a túl kicsi összeszorítja a lábujjakat, miáltal könnyebben fagy­nak meg. A munkahelyen ne visel­jünk elhordott gálacipőket, vagy ki­taposott papucsokat, hanem olyan ci­pőt, amely erősen tartja a lábat és sarka nem magasabb 3,5 centiméter­nél. Gumicipőt, gumicsizmát csak a legszükségesebb esetekben hordjunk. Téli lábbelinket tehát válasszuk ki a divatos fűzős, magas szárú cipők, a különböző formájú kis csizmák kö­zül. Bizonyos alkalmakkor célszerű a hócipő. A divat a történelem folyamán alig­ha igazodott a higiéniai szabályokhoz, de a modern emberek ma a divatot egészségük szempontjából nézik, s ezért a szépet összhangba hozzák a célszerűvel. Csak Ily módon védi egészségüket a szép, divatos öltözkö­dés! Mudr. MILAN ClLEK Elkészül-e az atommeghajtású LÉGHAJÚ ? Citromszüret A Topofőiankyi Állami Erdészet ker­tészeti üvegházában kísérleteznek cit­rom és narancs termesztésével. E na­pokban több mint 50 kg citromot és 16 db narancsot szüreteltek. Az üveg­házakban ezenkívül pálmákat, kaktu­szokat, fügefákat, banánfát és más trópusi növényeket is gondoznak. A LÉGHAJÓT a tudomá­nyos gondolkodás győzel­mének tartották, melynek nagy jelentősége volt a re­pülés történetében. Az utóbbi években azonban elvesztette jelentőségét és fejlődését aligha kecsegtet­te siker. A vélemények azonban lassan megváltoz­nak. A léghajó szerkezeté­ben korszakalkotó válto­zást jelentett az atommo­tor beszerelése. Erich Fe­rescli osztrák mérnök már szabadalmaztatta is tervét. Van-e valamilyen jövője, távlata a léghajónak a szu­perszonikus, lökhajtásos repülőgépek korszakában — ezt a kérdést intézte Fereschez az Arbeiter Zeitung munkatársa. Határozottan van, — ál­lítja a feltaláló. — A légha­jó új műszaki berendezé­sek segítségével fölébe ke­rekedhet a repülőgépnek. A levegőnél nehezebb re­pülőgépek jelenleg csak negatív értelemben hasz­nálhatják fel az atomener­giát, azaz csak atombom­bákat tudnak ledobni. Atomerő segítségével pil­lanatnyilag még nem tud­nak repülni. A léghajó azonban már ma tud atom­erővel repülni! Ötszáz grammnyi nukleáris üzem­anyagkészlettel ellátott léghajó 500 ezer km-es egyenes Iégiutat képes megtenni. Remélhető, hogy a szövetségi kormány tá­mogatni fogja az atomlég­hajó megépítésének tervét. Feresch szerint az atom­meghajtású léghajó komo­lyan felveheti a versenyt a lökhajtásos utasszállító re­pülőgépekkel. A turisták számára például élvezete­sebb légi kirándulást nyújt az új léghajó, mint a meg­szokott vonalakon közleke­dő lökhajtásos gépek. Feresch találmányának alapelve az ún. tojáshéjú szerkezettípus. A konstruk­ció mozaikszerű apró ré­szecskékből áll, melyek megakadályozzék a levegő összeszorulását. Érdekes újítás a léghajó orrán fer­dére állított légcsavar, amelyet villamos energia működtet. A további hajtó­erőt az atommotor szolgál­tatja, amely lehetővé te­szi, hogy a léghajó órán­kénti 300 km-es sebességet fejtsen ki. (Maximális se­bessége 410 km/ó. j A léghajó burkolata a múltban használt alumí­nium helyett nagyon szi­lárd szintetikus műanyag­ból készül. Tűzvész nem fe­nyegeti, mint a múltban, a repülés és a leszállás telje­sen biztonságos. A léghajó felhők között is hosszú ideig „vakon" repülhet. A gáz meleg hatására kiterjed, hideg hatására összehúzódik. Feresch konstrukciójában ezt a problémát termosztatok se­gítségével oldják meg, s így lehetővé válik az egyenlő gáznyomás bizto­sítása. Sugárzási veszély sem fenyegeti az utasokat. A hélium közömbös gáz, mely nem válhat radioak­tívvá. Az utasok fülkéje 180 méterre van a reaktor­tól és biztonságosan vé­dett a sugaraktól. FERESCH azt állítja, hogy atommeghajtású lég­hajója egy év alatt vissza­téríti a költségeket. A gé­pek és az utasok ellátására húsz főnyi személyzet tel­jesen elegendő. (Arbeiter Zeitung) 2. A láthatatlan tömeggyilkos Helnrich Müller Gestapo-főnök sze­mélyesen sose gyilkolt. Ujjal sem nyúlt senkihez. A „Kristályéjszakán" még az utcán se látták. Reggel ket­tőig konyakozott irodájában, azután szeretője, Anni karjaiba sietett. Ő csak parancsokat osztogatott, alá­írt, telefonálgatott, diktált. „Csak" írá­Hýította a vérfürdőket. Akkor sem volt ott, amikor egy tiappal Lengyelország megtámadása ejőtt a nácik megrendezték a glei­ioitzt adóállomás ellen intézett „len­gyel" rajtaütés komédiáját, Mehl­horn és más viharedzett Gestapo­rjagyság undorral visszautasították a szennyes provokációk megszervezését. De Heinrich Müller ezt is bírta ide­gekkel, igent mondott. Ez a színleges csetepaté szolgált közvetlen ürügyül Lengyelország lerohanására. Amikor 1339. november 8-án idő­zített bomba robbant a müncheni pol­gári sörcsarnokban, Heinrich Mü ... — pardon — emberei „szereztek" egy Hitler elleni „merénylőt" Georg Elser személyében, aki a koncentrá­ciós táborban később mindent kiko­tyogott Schuschnigg volt osztrák kan­cellárnak. Adolf Eichmann egy ízben megkér­te felettesét, Heinrich Müllert, ne küldje mindig őt a haláltáborok és gázkamrák ellenőrzésére, mert — úgymond — rosszullét környékezi, valahányszor saját „szervezői tehet­ségének" gyakorlati megvalósítását kell végignéznie. Müller csak azt vá­laszolta, hogy: „Oúgy?l" És másnap Eichmann asztalán ott feküdt Müller írásbeli parancsa a lublini haláltábor ellenőrzésére. A faji kérdés „végleges megoldá­sáról", vagyis tizenegy millió euró­pai zsidó kiirtásáról 1942. Január 20­án hozott döntés végrehajtását is Müller vette kezébe. 1944. március 4-én ugyancsak Mül­ler Irta alá a hírhedt parancsot a szökésben levő hadifoglyok azonnali agyonlövetésére. ö rendelte el a szov­jet politikai biztosok elkülönítését a többi hadifogolytól, koncentrációs tá­borba szállításukat és kivégzésüket. Müller adott utasítást minden német rendőralakulatnak, ne lépjenek köz-* be, ha a lakosság meglincseli az el­lenséges repülőgépekből ejtőernyővel menekülő pilótákat. Annak a nyolc­van angol tisztnek kivégeztetéséről szóló parancsot is ő írta alá, akik a „Stalag Luft 111." egyik tárnáján ke­resztül szökést kíséreltek meg. Az 1944. július 20-1 puccskísérlet után pedig magas kitüntetésben részesült „mindent felölelő tisztogatási tevé­kenységéért" az a kíméletlen rend­őrbestia, aki ugyanolyan hidegvérrel adta hóhérkézre „a lázadók" közé keveredett legjobb barátját, Nebe rendőrtisztet, akárcsak az ártatlan ál­dozatok millióit. Tény és való, hogy Heinrich Müller kezére egyetlen vér­csepp se fröccsent, mert csak patyo­latfehér, tiszta papíron gyilkolt. Müller utolsó halálos ítélete Az alkoholmámor örvényébe fulladt, szárnyaszegett tábornokok végtelen fásultságának pokoli légkörében még egyszer elhangzott a tébolyodott vi­lághódító Führer parancsa: Fegelein SS-Gruppenführerből szedjen ki Mül­ler mindent, ami kiszedhető, és az­után állíttassa fáihoz. Fegelein Hit­ler sógora volt, Eva Braun bátyja. Fe­gelein polgári ruhát öltött és meg akart lépni a berlini boszorkánykony­hából. Hitler SS-testőrsége nyakon csípte az irháját mentő csüggedt „harcost" és a vezér elé vezette. Sze­rencsétlenségére éppen akkor érkez­tek meg a vérebek Fegeleinnel a ve­zér bunkerébe, amikor annak dühe a fehérizzásig hevült. Tudomására jutott, hogy kebelbarátja, Himmler SS-Retchsführer, Svédország közvetí­tésével tárgyalásokba bocsátkozott Németország fegyverletételéről. Ebben a puskaporos légkörben Fegelein nem számíthatott sógora kegyelmére. Mül­ler pedig vakon teljesítette vezére parancsát: kihallgatta, majd kivégez­tette utolsó áldozatát, öt perccel ti­zenkettő előtt, amikor már a vak ls látta: bekövetkezett az elkerülhetet­len vég. Hová lett a Gestapo-főnök? A birodalom idő előtti összeomlása után Heinrich Müller is lelépett a történelem színpadáról. — Meghált — vallotta akkor még életben levő atyja. Ugyanezt állította München mellett dolgozó felesége, Barbara ne­vű titkárnője és szeretője, Anni S., aki egy ideig sírját is gondozta egy nyugat-berlini temetőben. Richard fia pedig bölcs előrelátással ezeket vé­sette a sírkőre: „Drága apukánk, Heinrich Müller". Egy közben nyug­díjba vonult, Löders nevű alkalmi sírásó azt vallotta a berlini állam­ügyészség előtt, hogy ő temette el Müller holttestét, tábornoki egyenru­ha volt rajta, fekete nadrágját piros tábornoki csík díszítette. Később megállapították, hogy Mül­ler sohasem hordott fekete nadrágot piros csíkkal. Lüders tehát vagy más férfit hantolt el, vagy — ha mégis Müller volt a halott — tévedett egyen­ruhájának leírásában. Ezzel szemben Hannah Arendt, a pontos tájékozottságáról Ismert poli­tikai írónő szó szerint azt Irta a The New Yorker hasábjain: „Müller suc­ceeded in desappearing altogether", vagyis „Müllernek sikerült nyomtala­nul eltűnnie. Gotlieb Berger, a fegy­veres SS egykori generálisa túl ra­vasznak tartotta Müllert ahhoz, hogy elfogassa magát. Hasonló értelemben nyilatkozott róla több más társa is. Rattenhuber SD-legény még 1945. má­jus 2-án beszélt vele a vezérbunker­ben, amikor már szovjet harckocsik közelítették meg a birodalmi kancel­lária épületét. Ki tudja, kit földelt el az öreg Lüders munkaszolgálatos a lángok­ban álló városban? Müller hozzátar­tozói, környezete és barátai sem mi­nősíthetők megbízható tanúknak. Va­lószínű, szándékosan terjesztették ha­lálhírét, hogy szökését fedezzék. Köyetkezik a befejező rész: 3. A nácik áteresztő zsilipje a ISMÉT hazánkba látogat Latin-Amerika, az Egyesült Álla­mok, Párizs, Róma, Moszkva, Mon­tevideo és Tokió után hazánk fő­városa is vendégül látta a csodá­latoshangúperui énekesnőt, Y ma Sumacot. Igaz, nagyon rövid idő­re, de márciusban újra eljön hoz­zánk. Yma Sumacot, a páratlan hangú perui énekesnőt az egész világon is­merik. Vajon ki gondolta volna, hogy a perui Ichocán falucska szülöttje egykor az egész világot ámulatba ejti csodálatos és páratlanul széles skálá­jú hangjával. Nincs a világon még egy olyan énekes, aki nyolc oktávnyi skálával énekelne, nincs a világon még egy énekesnő, akinek hangját — hanglemezen — 17 500 000 műkedve­lő vette volna meg. Az is tiszteletet ébresztő tény, hogy Yma Sumac már kétezredik nyilvános hangversenyén is túl jár. Egy újságíró az énekesnővel foly­tatott beszélgetése alkalmával megje­gyezte: „az ön hangskálája annyira rendkívüli, hogy bizonyára sok szak­ember, orvos érdeklődésének közép­pontjába került". — Rendkívüli? Egyáltalán nem. Úgf énekelek, ahogy tudok. Arra törek­szem, hogy éneklésem minden érzé­semet és gondolatomat kifejezze, akár operaáriákat, perui dalokat vagy az Inkák régi énekeit énekelem. Az em­berek többségének nem számít az, ha nem értik dalaim szövegét — de a belőlük áradó érzést és gondolatot mindenki megérti. Yma Sumacot a peruiak szinte nem­zeti kincsüknek tekintik. Ha Limába érkezik, az iskolákban nincs tanítás, az üzemekből kitódul a munkásság, az üzletek bezárnak, hogy részt ve­hessenek kedvencük fogadtatásán. A peruiak Ymát szívükbe zárták. No­ha Kaliforniában telepedett le férjé­vel, Moises Vivancával (zeneszerző, Yma felfedezője, ő dolgozza fel fele­sége műsorát és gitáron is ő kíséri fellépéseikor), — a peruiak számta­lan értékes figyelmességgel halmoz­zák el. Kétszáz perui lány például arannyal és drágakövekkel átszőtt palástot ajándékozott Ymának — a palást súlya „csak" 50 kg... Mit áruljunk el még Peru dédel­getett drágakövéről? Tizennégy éves fia van, Charles, aki a hírek szerint két év múlva Prágában fog tanulni, valószínűleg műépítészetet. Márciusban újra eljön hozzánk. Őszinte szeretettel várjuk, hangjából csendüljön újra az élet öröme. -gyt­• • .y/íV /J — Találd el, ki vagyok! ÜJ SZÖ 4 * 1964 február 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom