Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-20 / 51. szám, csütörtök

1 mmmmuui^r *,f| >1 ""Si ' «*« Ammm-nm i *f*líí«jíí i fi A •* -xwtm * "vtÝ 'B m u^W-V'-Aií&kl Világ proletárjai, egyesül jetele ! SZLOVÁKI A KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGANAK NAPIIAPJA Bratislava, 1964. február 20, csütörtök 30 fillér • XVII. évf. 51. szám Mit szólnának a többiek Ilyenkor, zárszámadások idején, sok a vita. A szövetkezetiek a gyű­lésen megtárgyalják, mi volt jó, és mi volt rossz az elmúlt eszten­dőben. Sokszor bizony parázsvita folyik a zárszámadó közgyűlésen. Kijut a bírálatból mindenkinek, az elnöknek, a zootechnikusnak, az agronómusnak. Egyszóval a ter­melésért felelős vezetőknek van mit „zsebretenniük". Rendszerint úgy szokott ez lenni. Ha kevesebb a hiba, gazdagabb a zárszámadás, több jut az egysé­gekre, több a dicséret. Ám, ha nem vált be a tagság számítása, akkor a vita is hevesebb, többen korholják a vezetőséget a siker­telenségekért. Igaza van a tagságnak, vagy nincs? Nehéz a „kívülállónak" ezt megítélni. Nehéz, mert a tava­lyi esztendő elég szűkmarkú volt csapadékban, érezhetően megké­sett a tavasz is. Tény, hogy ez is hozzájárult a szokottnál kisebb hozamokhozr Természetesen az sem volna igazságos eljárás, ha a tavaly elkövetett emberi hibákat is az időjárás, a természet szám­lájára írnánk. Ezért nem könnyű eligazodni egy-egy zárszámadási közgyűlés heves vitáinak a ren­getegében. Persze csak annak ne­héz, aki nem ismeri eléggé a szö­vetkezet belső életét, s kevésbé jártas a mezőgazdasági termelés­ben. Miről is vitatkoznak leginkább most a gyűléseken, az utcán, meg a kocsmában? Természetesen ar­ról, kinek mennyi a jövedelme, mennyi volt az előleg, mennyi a tervezett munkaegység. S hogy nem mindenütt jött ki a lépés, az is már ismeretes, miért? S hogy miért Jut kevesebb a részesedés­re? Ha ez a téma szóba kerül, rendszerint készek a válasszal: nem kedvezett az Időjárás. Ez el­fogadható lenne — mert tényleg olyan volt, ahogy mondják —, ha az összes bajnak csupán ez len­ne az okozója. De mivel sok más tényező ls közrejátszik a szövet­kezetek gazdálkodásában, úgy azokról ls beszélnünk kell. Mert ugyanakkor nem vonja senki két­ségbe, hogy a nagyüzemi gazdál­kodásban a szervezés, a szaktu­dás, az emberekkel való bánni tu­dás nem lehet utolsó. Nos, ezek egyikéről — mivel az emberek érzékeny pontja —, az anyagiak­ról, a sokat emlegetett anyagi ér­dekeltségről vitáznak most talán a legtöbbet. Miért? Azt talán a tagok mind­egyike megérti, hogy ha nem ter­mett elég, kevesebbet adhatott el, vételezhetett be a közös. Logikus, a kevesebből kevesebb jut az egy­ségekre is. Ezt is megértik az em­berek, bár nem szívesen nyugod­nak bele. Emberi dolog ez is. Az elvégzett munkáért mégiscsak jobb volna 9—10 korona részese­dést kapni, mint 3—4 koronát. De hát ha nem jut több. A baj ott kezdődik, ha a beígért prémiumot nem tudja folyósítani a közös. Akadnak belátó, megértő embe­rek, akik — ha nehezen is — még ebbe is beletörődnek. Mert „ahol nincs, onnan az isten sem vehet" mondják ilyenkor. De ahol van, mondjuk a kertészetben, vagy a dohánytermesztésben, ott miért nem adják meg a tagság által jó­váhagyott prémiumot? Erre már nehezebb elfogadható érveket fel­hozni. Ha ez szóba kerül, az elnök vagy a könyvelő rendszerint Így válaszol: „Nem tudjuk kifizetni a prémiumot, mert nem teljesítettük B tervet a termelés minden ága­zatában. Kénytelenek vagyunk a prémiumra előirányzott összeget a részesedésre fordítani. Mit szól­nának a többiek, ha egyesek kap­nának prémiumot is, másoknak meg nem jutna a részesedésre sem. A tagság többsége zúgolód­na emiatt. Részigazság csak ez is, de van benne valami, az, hogy a prémiumozás eddigi rendszere sokszor megkötötte a kezét a ve­zetőknek, olyan értelemben, hogy a szóban forgó termelési ágra irányzott pénzt egyéb kifizetések­re, hitelek törlesztésére, munka­egységekre fordították. Újabban a premizálásra szilárd összeg áll majd a szövetkezetiek rendelke­zésére. Az ügyesebb könyvelők, az el­nök és a vezetőség beleegyezésé­vel azonban vigyáztak arra, hogy a prémiumokra tervezett pénzt csakis a többletmunka idejében fizessék ki. Megéri, hiszen a prémium ösz­tönöz, serkent, fokozza a munka­kedvet. A jobb kedvvel dolgozó ember nagyobb teljesítményekre képes és annyit termel, hogy há­rom-négyszerese a prémium érté­kének. Ide kívánkozik a karval szövetkezet példája. Itt már 1959­ben csaknem 3200 liter volt az évi fejési átlag tehenenként. A kö­vetkező években — néhány ob­jektív ok miatt — azonban érez­hetően csökkent a tehenek hoza­ma, olyannyira, hogy 1962-ben már alig 2000 literes évi átlagot értek el. Gyors beavatkozásra volt tehát szükség. Kiselejtezték a ke­vés tejet adó teheneket, fiatal üszőkkel töltötték fel az állo­mányt. Ez önmagában még nem biztosított volna gyors javulást. Ezért tavaly októberben ügyesen kidolgozott jutalmazást vezettek be. A többtermelésben érdekelt a takarmányozóktól a fejőkig min­denki, a vezetők is, sőt a növény­termesztés dolgozóit sem hagyták figyelmen kívül. Azt az elvet vall­ják: a legjobb gondozók is hiába maszírozhatják akár balzsammal is a tehenek tőgyét, azokat akkor ls a szájukon keresztül fejik. Más szóval takarmány nélkül nincs tej. De nálunk volt takarmány is, tej is, jó munka is, meg prémium is. A haszon kézenfekvő: teljesí­tették a tejeladás tervét, s né­hány ezer literrel meg is toldot­ták. Elégedett emberek a fejők, az etetők, és a vezetőségre sincs panasz. Más a helyzet Ipolybélen. Ten­czel József kertésznek is megígér­ték, ha többet termel, a többletért prémiumot kap. Igyekezett is a csoport, 120 000 korona értékkel túlszárnyalta a tervet. S a juta­lom? Valamilyen oknál fogva el­maradt A következmény? A ve­zetőséget szapulja a csoport. A kertész ezért is, meg egyéb vélt sérelmek miatt — pedig jő szak­ember hírében áll, ezért is kapott helyet azon nyomban — otthagy­ja a faluját, szövetkezetét és más faluban, Zalabán vállal munkát. Okuljunk hát a múlt hibáin. S most a zárszámadási közgyűlé­seken is csak annyit ígérjünk, amennyit teljesíteni tudunk. De ami a többlettermelésért jár, azt fizessük is ki, ha törik, ha sza­kad. Nemcsak a pénzről van szó, hanem arról is, hogy az embere­ket jobb eredmények elérésére ösztönözzük. Végeredményben az ésszerű prémiumozás a társadalom fejlődését szolgálja és egyben a mezőgazdaság alapvető kérdését, a többet, jobbat akarja megoldani. lódtok o versenybe A Kelet-szlovákiai Vasmű építkezésein is élénk visszhangra talált a Hradec Králové-i Győzelmes Február Üzem ifjú dolgozóinak kezdeményezése a hazánk felszabadulása 20. évfordulójának tisz* teletére folyó országos szocialista munkaversenyre. Ladislav Uhrin CSISZ-tag hattagú ifjúsági kőművesbrigádja az elsők között kapcsolódott be a versenybe. Képünkön Ladislav Uhrin (balodalt) és kollektívájának tagjai, Ju­raj Aláö, Jozef Koscelánský, Štefan Sidor, František Majtán és Milan Kantorák. (ČTK — G. Bodnár felv.J ÖSSZEHÍVTÁK A SZLOVÁK NEMZETI TANÁCS ÜLÉSÉT (CTK) A Szlovák Nemzeti Ta­lács elnöksége csütörtökre, feb­ruár 27-re összehívta a Szlovák Nemzeti Tanács 18. ülését. Kegyeletes emlékiinnepség (CTK) — Tegnap, a Melk melletti vérengzés 19. évfordulójának napján a bratislavai Csalogány völgyi teme­tőben a vérengzés áldozatainak: fa­sisztaellenes harcosoknak, Szlovákia illegális kommunista pártja vezetői­nek emlékművénél kegyeletes emlék­ünnepséget tartottak. Az emlékművet megkoszorúzták a Szlovák Nemzeti Tanács és a Fasisz­taellenes Harcosok Szövetségének ko­szorúival. Koszorút helyeztek az em­lékműre az egyik elesett hős, Ale­xander Markuš nevét viselő 11-éves középiskola tanulói is. Munkanélküliek tüntetése Eredményes együttműködés Közleményt adtak ki a csehszlovák-magyar gazdasági és műszaki­tudományos vegyes bizottság prágai üléséről Chicagóban New York (CTK) — A chicagói városháza épülete előtt „Munkát akarunk! Enni adjatok!" Jelszavakkal több száz munkanélküli és családja tüntetett. Chicagóban már másodíz­ben rendezték meg az éhezők mene­tét. A menet vezetője, Henry Mit­chell lelkész kijelentette, hogy a tüntetéseket addig folytatják, míg a hivatalok nem adnak élelmiszert az éhező munkanélkülieknek. Az állam­hivatalok képviselői azonban kijelen­tették, hogy ez nem szükséges, mi­vel a rendelkezésükre álló adatok szerint Chicagóban senki sem éhe­zik. A csehszlovák—magyar gazdasági és műszaki -tudományos vegyes bi­zottság 1964. február 17 és 19 között tartotta harmadik ülését Prágában, melyről közleményt adtak ki és jegy­zőkönyvet írtak alá. Csehszlovák részről a jegyzőköny­vet Oldŕich Cerník miniszterelnök­helyettes, az Állami Tervbizottság el­nöke, magyar részről dr. Ajtai Mik­lós, az Országos Tervhivatal elnöke írta alá. Az ünnepélyes aláíráson jelen volt Otakar Siműnek miniszterelnök-he­lyettes, dr. Antonín Gregor, a külügy­miniszter első helyettese, Nagy Jolán, a Magyar Népköztársaság könnyűipa­ri minisztere, valamint a csehszlovák és a magyar bizottság tagjai. Jelen volt Cséby Lajos, a Magyar Népköz­társaság prágai nagykövete is. A bizottság megtárgyalta a máso­dik ülésszak óta folytatott gazdasági együttműködés eredményeit és meg­állapította, hogy különösen a vegy­ipar területén, a hengerelt anyagok cseréjében, a közlekedésben, a köz­szükségleti cikkek fokozott kicseré­lésében, valamint a mezőgazdasági együttműködésben értek el konkrét eredményeket. A bizottság továbbá értékelte a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság 1966 — 1970 évekre szóló népgazdasági ter­veinek összehangolásáról folytatott tanácskozások eredményeit. A tanács­kozások folyamán véleménycserét folytattak a csehszlovák—magyar gazdasági együttműködés alapvető kérdéseiről s a két ország tervezési szerveinek feladatává tették e mun­ka folytatását azzal a céllal, hogy 1970-ig tovább bővüljenek a két or­szág gazdasági kapcsolatai. A bizottság részletesen foglalkozott az 1963 októberében legmagasabb szinten tartott találkozó alapján lét­rejött gazdasági együttműködés kér­déseivel, továbbá a dunai vízerőmű­rendszer közös építésének előkészíté­sével. A tervbizottság feladatává tet­te, hogy a vízerőmű-rendszer építő­sét beiktassák a két ország népgaz­dasági terveibe. A tárgyalás folyamán a bizottság elsősorban a vegyipar terén folyta­tott együttműködésének szentelt nagy figyelmet. Jóváhagyta a szervetlen ve­gyészetben, a gumiipari termelésben és a mezőgazdasági vegyszerek gyár­tásában a termelés szakosítására és a kölcsönös szállításokra vonatkozó javaslatokat. Megállapodtak a štúro­vói papírkombinát együttes építésé­ben, melynek termelése mindkét or­szág szükségleteinek fedezésére fog szolgálni. A gépiparra vonatkozóan a bizottság jóváhagyta a kábelek, a szi­getelők és a vasúti járművek gyártásán nak szakosítását. A bizottság megtárgyalta a két or­szág együttműködésének tudományos­műszaki problémáit és elbírálta a gazdasági együttműködés néhány kér­dését. A csehszlovák—magyar gazdasági és műszaki-tudományos bizottság ba­ráti légkörben, a kölcsönös megértés szellemében tanácskozott. A tárgyalá­sok elősegítik a csehszlovák—magyar gazdasági együttműködés elmélyíté­sét. A magyar küldöttség tagjai tegnap Prágából visszatértek hazájukba. Április elsején lép életbe Az utóbbi évek során a társa­dalmunk fejlődésében bekövetke­zett változások a családi kapcso­latokra is nagy hatást gyakorol­nak, amelyek szükségessé teszik az 1949-ben hozott, eddig érvényben levő törvény módosítását. A Nem­zetgyűlés által jóváhagyott, folyó év április 1-én életbe lépő új csa­ládjogi törvényről dr. Alois Neu­man igazságügy-miniszter az alábbiakban nyilatkozott: • Milyen újabb intézkedések sza­bályozzák a házastársak kapcso­latait? Ezen a téren az új törvény a már meglevő alapelvek elmélyítését és azok továbbfejlesztését tűzte kl cél­jául. Elsősorban a nők és férfiak egyenjogúságáról a házasságban, a gyermeknevelés és a közös háztartás gondjait vállaló asszonyok munkája értékelésének elvéről van szó. Továb­bá arról, hogy mindkét fél kötelessé­ge legjobb tudása és lehetősége sze dr. ALOIS NEUMAN igazságügy-miniszter az új családjogi törvényről rint kivenni részét az egészséges csa­ládi környezet megteremtéséből és a család szükségleteinek kielégítésére irányuló gondoskodásból. Ezzel szorosan összefügg az az alapelv is, amely kimondja, hogy a harmonikus, szilárd és tartós élet­közösséget vállaló házasfeleknek ön­kéntes elhatározásuk alapján kell cselekedniük. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt az elvet sem, hogy a családi ügyekről a házastársaknak együttesen kell dönteniük. Emellett azonban a hivatás betöltésénél, a munkavállalás­nál a házasfélnek nincs szüksége s másik beleegyezésére. • A gyermeknevelés terén milyen intézkedéseket tartalmaz az új tönvény? A számos változás közül a leglé­nyegesebb intézkedés a társadalom — annak szervei — és a család köl­csönös kapcsolatainak egységes sza­bályozása. A gyermeknevelésben a döntő szerep a szülőké. Az új törvény részletesen foglalkozik a szülők és gyermekek jogaival és kötelességei­vel. Ahhoz, hogy a szülők a gyer­meknevelés területén maradéktalanul teljesíthessék kötelességeiket, meg kell teremteni a szükséges feltétele­ket. Ezért az új családtörvény meg­hagyja az állami szerveknek és szer­vezeteknek (iskola, nemzeti bizottság, bíróság stb.), támogassák a szülőket e kötelességeik teljesítésében. A szü­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom