Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-17 / 48. szám, hétfő

\ Világ -proletárjai t egyesüljetek ! UJSZO SZLOVÁKI A KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZ0TTSA6ANAK NAPILAPJA * Bratislava, 1964. február 17. hétfő • 30 fillér • XVII. évf. 48. szám. Ä hegyaljai szövetkezetektől is tanulhatunk r mi •!• f C- U ^ L í'.'fj I fe.ľiŕ'Wl AZ ATOMERŐMŰ ÉPÍTKEZÉSÉNEK EGY RÉSZE EPÜL AZ ATOMERŐMŰ Trnavátől csak néhány kilométer­nyire van Jaslovské Bohunice, amely még a közelmúltban tulajdonképpen tót község — Jaslovce és Bohunice — volt. Szemmel látható határ soha nem választotta el egymástól a két, később egybeolvadt községet. Mind a két falut a Blava patak szeli ke­resztül, amely még a leghidegebb télen sem fagy be. Miért is álltunk meg a Blava pa­tak partján? Azért, mert határvonal a régi és egy új világ, Jaslovské Bo­hunice és az atomerőmű között. Oda vezet a patak két partját egybekötő híd s a meredek hegyekről kies völ­gyekbe kanyargó vadonatúj betonút is. Köröskörül fekete termőföld, szinte végeláthatatlan síkság. Vá­gatlanul egy hatalmas építkezés kör­Smalazódik a szemünk előtt. Több helyen óriási emelődaruk, amelyek csak alig magasabbak a már felál­lított acélvázaknál. Itt minden na­gyobb, tömörebb és terjedelmesebb, mint más építkezéseken. Az építke­zési helyet a készülő üzem főépü­lete uralja, melynek közepén 33 mé­ter magasra nyúl fel a gőzt elektro­mos energiává átalakító részleg vas­betonváza. A Hydrostav dolgozóinak elsősor­ban erről az építkezésről kell gon­doskodniuk — mondotta Mílan To­kos, az építővállalat igazgatója, majd így folytatta: 1964. szeptember 1-én akarjuk már a szerelőknek átadni a 19 méter magas reaktortartályt, amelyben az uránt változtatják majd hőenergiává. A főépület váza körül ácsok, beto­nozók, vaspántokat hajlító munká­sok, kőművesek stb. nyüzsögnek. Va­lamennyien versenyt futnak az Idő­vel. A Jozef Steiniger vezette ácsok szorgalmasan készítik a falak felhú­zásához szükséges zsaluzást. Az ácsok további csoportja Rudolf Ko­hút vezetésével a födémeket zsa­luzza. Két műszakban dolgoznak. A betonozók háromban. Ahová né­zünk, mindenütt serényen folyik a munka, mindenütt megkezdett épít­kezések sarjaznak. Az avatatlan könnyen eltévedhet a falak, folyo­sók s a félig kész helyiségek között. A vasrudakat és pántokat hajlító dolgozók Jancovic elvtárs vezette csoportját itt mindenki tiszteletben tartja. Elnyerték a szocialista mun­kabrigád megtisztelő címet, és most tovább versenyeznek. Munkájukért kollektíván viselnek felelősséget. Nem csodálkozhatunk tehát azon, ha a leghidegebb napokon is mindig telje­sítették tervfeladataikat. Kocian S. Blážovcén 34 korona munkaegységenként • A szö­vetkezetek 40 ezer literrel túlteljesítették a tejfel­vásárlás januári tervét • A búza egész vetésterületét nitratálják • A gépek készen várják a tavaszt A mezőgazdasági termelésről az utóbbi időben annyi szó esik, mint a legnagyobb dologidőben. Az érthető is, hiszen itt a zárszá­madások és a pénzügyi-termelési tervek kidolgozásának az ideje. Nem túlzás azt állítani, hogy részben most dől el az idei gazdasági eredmények kérdése. A mezőgazdaságra nagy feladat vár. A kor­mány határozata értelmében 6,3 százalékos fejlődést kell elér­nünk népgazdaságunk eme ágában. tossággal és felelősséggel dolgozták ki a tervekét, mint az előző években. Igaz, következetesebben ís ellenőriz­ték, s ez a lépés lényegében helyén­való. Ezzel kapcsolatban egy példát ls említhetnénk. A trebostovál szö­vetkezetben tavaly felületesen állí­tották össze a tervet, s erre végül is ráfizettek, mert úgyszólván egyet­lenegy részletében sem teljesítették. A minap összeállított mérleg kézzel­foghatóan bizonyítja, hogy mennyire elszámították magukat; egy korona nem sok, de annyi sem jut részese­désre. A legtöbb helyen gazdag részesedést fizetnek A szövetkezetek túlnyomó része tiszta, sőt egyenesen gazdagnak mondható számlával zárta az évet. A blážovcei szövetkezetben például elérték a tervezett 34(1) koronás munkaegységértéket. Igazán méltó megünneplése ez a szövetkezet 15 éves jubileumának. Hajszálra hason­ló körülmények között gazdálkodnak Trebostován, Sučanyban, Folkušován, csupán azzal a különbséggel, hogy itt nem lesz részesedés. Valahol hiba csúszott a számításba, vagy az embe­rekben van a baj oka. A blážovcelek rendkívül sikeres gazdálkodását az­zal magyarázzák a környéken, hogy rendkívül földszerető emberek lak­ják e községet. Jó gazdák voltak már akkor Is, amikor még egyénileg gazdálkodtak. Erre szokták mondani, hogy szívügyük, vérükben van a gaz­dálkodás. Hát igen, ez is sokat, ta­lán a legtöbbet számít, ez is tarta­lék. Hasonló szép részesedést fizetnek Dubován (863 424 koronát osztanak szét) és Necpalyban (524 470). Cep­Cínben a tervezett 18 korona helyett 20 koronát értek el munkaegységen­ként és fgy sorolhatnánk még — egy­néhány szövetkezet kivételével — to­vább. A martini járás földművesei ennek Jegyében indultak az új évbe. Az előítéletek és az első benyomás ha­tása alatt az ember azt gondolhatná, hogy ez a vidék nem is alkalmas mezőgazdasági termelésre. Festői környezetben a Kis- és Nagy-Fátra közé ékelődik; hegyek, dombok, für­ge hegyipatakok, terjedelmes erdők, barlangok, fürdőhelyek tarkítják. Igazi turistaparadicsom. Ennek elle­nére a mezőgazdasági termelésben is kimagasló sikereket érnek el. Egy­néhány állami gazdaság és több mint félszáz szövetkezet gazdálkodik eredményesen. Közülük nem egy az idén ünnepli fennállásának 15. évfor­dulóját. Egy kis előzetes összehasonlítás az utóbbi évek ered­ményeiből. A termelés fejlődését leghűbben a terméshozamok és az állatok hasznosságának növekedése bizonyítja. A martini járásban ezen a téren az utóbbi években lényeges javulás állt be. Búzából például 1960 óta félszeresével növekedett a hek­tárhozam, sőt burgonyából az 1960. évinek több mint a másfélszeresével. Tavaly 124 mázsát takarítottak be hektáronként. Hegyaljai mezőgazda­sági üzemekről lévén szó, nagy je­lentősége van itt a széna termeszté­sének is. Ez az utolsó három év alatt a duplájára növekedett. Tavaly 36,3 mázsát értek el hektáronként. Az államnak juttatott termékek mennyisége is lényegesen bővült. Búzából például 1960-ban 208 vagon­nal szolgáltattak be, tavaly ezzel szemben már 316 vagonnal. így so­rolhatnánk tovább, vagy éppen az állattenyésztést ls megemlíthetnénk ezen a helyen. A fejlődő növénytermesztéssel pár­huzamosan nőtt az állatállomány, fokozódott a hasznosság. Tejből pél­dául az 1960. évi 4 és félmillióval szemben tavaly B millió 630 ezer li­tert adtak közfogyasztásra. A terv csak úgy jó, ha reális Az idei gazdasági év ismét lénye­ges változást hoz. EZÍ>»1 számoltak a pénzügyi-termelési tervek kidolgo­zásánál is, amelyeket javarészt már jóváhagytak. Ladislav Baliak mér­nöknek, a járási mezőgazdasági ter­melési igazgatóság agronómusának a szavai szerint a szövetkezetekben az idén nagyobb alapossággal, pon­lő indulás Ä tavalyi jő eredmények — úgy látszik — nem maradnak folytatás nélkül. A járás mezőgazdasági üze­mei januárban hiánytalanul teljesí­tették az állati termékek felvásár­lási tervét, sőt tejből a tervezett 545 000 liter helyett 551582 litert adtak közfogyasztásra. Ebben — ez is érdekes — legnagyobb érdemük a szövetkezeteknek van, amelyek kö­A bratislavai malomligeti úti pa­nelgyárat 1953-ban kezdték épfteni. A termelés megindítása, mint minden új üzemben, sok akadály­lyal járt. A gyár működését nagy­ban gátolta a kezdeti bizonytalan­ság, tapasztalatlanság. A nem túl­nagy kapacitásra tervezett üzem gvről évre növekvő feladatainak teljesítése ezért mind körülmé­nyesebbé, mind nehezebbé vált. A nehézségek a fegyelem lazulá­sához vezettek. Az emberek kö­zött mindennapos lett a civódás, a veszekedés, s úgy látszott, a pénzen kívül semmi sem érdekli már okét. A pénz utáni hajsza eredménye természetesen a pane­lok, majd a lakások minőségében mutatkozott meg. Javul a fegyelem — és a panel minősége A munkafegyelem meglazulásának nagy fokát bizonyltja az a tény, hogy mintegy másfél évvel ezelőtt, ami­kor új és erélyes műszakvezetőt ka­pott az üzem, az egyik feldühödött munkás kalapácsot hajított utána, mert figyelmeztetni merte őt rosz­szul végzett munkájára. Sátor János mérnök, az új vezető azelőtt több éven keresztül a Magasépítő Válla­lat igazgatójának egyik helyettese, majd közvetlenül jelenlegi beosztása előtt egy évig építésvezető volt. A pa­nelgyárba saját kérésére helyezték. A „kalapács-ügyön" ma már csak mo­solyog s nevetve mondta: — Alig pár napja tartózkodtam csak az üzemben, s nem tagadom, megrémített a fogadtatás. A történ­teken azonban nem bosszankodtam, mert világossá vált, hogy a termelés fokozása elsősorban ls a munkafegye­lem megjavításától függ ... Öt-hat lakásegység naponta A panelgyárban jelenleg —három Alaptípusban — naponta mintegy 270 különféle betonfalat, azaz 5—6 lakás­egység felépítésére elegendő panelt készítenek. A gyár első negyedévi terve egyébként 554 lakásegységhez szükséges panel gyártását írja elő. Ez a mennyiség csaknem egy negye­de az évi tervnek. Tekintettel a tél viszontagságaira, az eddigi eredmé­nyekről így nyilatkoznak az üzemben: — A tervteljesítésnek Igen fontos tényezője a fegyelem. Mint azt ta­valyi eredményeink is mutatják, e té­ren lényeges javulás állott be. Dol­gozóinkkal sikerült megértetni, hogy a fegyelem a tervteljesltés egyik alap­ja, szorosan összefügg keresetükkel. Konkrét példákon azt is sikerült be­bizonyítanunk, hogy rossz minőségű termékeket gyártottak. A meggyőző munka, a személyes példamutatás azonban mit sem ért volna, ha fi­gyelmen kívül hagyjuk a dolgozók jogos követeléseit Ilyen követelés volt például a munkafeltételek megjavítása. Főleg a hatalmas csarnokok téli fűtését ille­tően volt sok tennivaló. Az elmúlt te­lek alatt, amikor még nyitott csar­nokban dolgoztak a munkások, igen rosszak voltak a munkakörülmények. De a dolgozók nemcsak fáztak, ha­nem fizetési borítékjaik tartalma is megcsappant. Napjainkban már nem fagyoskodnak a panelgyárban, mert a csarnokot befedték, több esetben háznagyságú kijáratait s törött abla­kait, réseit bedeszkázták. — Megy Is a munka, mint a ka­rikacsapás— mondta az 54 éves Ale xander Tomaško, a 24-tagú Káčerik­brigád egyik tagja. — Pénz is több van, mint a régi telek idején, meg a napi tervet Is teljesítjük. Sőt, talán valamivel jobban is, mint tavaly a nyári hónapokban. „Ma még nem gyártottunk selejtet!" A hatalmas csarnokokban sok ér­dekességgel találkozik az ember. A brigádmozgalomban — tíz híján száz emberrel — négy kollektíva vesz részt. Közülük ugyan eddig csak Va­lérian Káöerik kollektíva mondhatja magáénak a címet. Anton Minarik, Ollé Miklós és Gyulovka Péter kollek­tívái a megtisztelő címért még ver­senyeznek.Felajánlásaikban a fő súlyt a panelgyártás ciklusának betartásá­ra, a minőség javítására és az önkölt­ség csökkentésére helyezték. Ám nem­csak erre, ...de hogyan is mondta kísérőm, a művezető: — Kötelezettségvállalásaikban a gyártási technológia és a munkafe­gyelem megjavítására is jelentős súlyt fektettek. Ennek köszönhető, hogy a másfél évvel ezelőtti rendetlenséggel szemben az ember most sehol sem lát eldobott vasat, drótot, fát, szét­szórt betont vagy keramzitot... Valóban, a gyárban ma mindenütt rend van, a betonozásra elkészített formák olyan tiszták, mintha az imént hozták volna ki őket a modell-mű­helyből. Azelőtt vastagon állt rajtuk a beton... A formákban nyugvó, de már kiszárított paneli rámabontóinál álltunk meg. A művezető megkérdezte őket: <— Akadt ma selejt? — Ma még egyetlenegy elem sem Sikerült rosszul. Az egyik dolgozó megjegyezte: — A gyá'rtási technológia és a munkafegyelem betartása mellett a siker egyik fontos feltételének te­kintem a munkások és az üzem ve­zetősége között újabban kialakult jobb kapcsolatokat, bár a minőség javulásában az anyagi érdekeltségnek is része van. ... Az idestova már négyéves ta­pasztalatokkal rendelkező műszaki ellenőr — Josef Burian — ezután el­mondta, hogy 1962-ben az üzem ter­mékeinek összmennyiségéből 1,84 szá­zalékot tett ki a selejt, mlg tavaly ezt 1,33 százalékra csökkentették. Ar­ra a kérdésre pedig, hogy mennyit tesz majd ki az idén — érthető okok­ból — nem tudott pontos választ ad­ni. Bizakodva megjegyezte azonban: — Ha továbbra is úgy dolgozunk, mint januárban, az év végén nem kell majd szégyenkeznünk. És ez majd a kereseten is meglátszik... — Mennyi a brigádtagok átlagos keresete? — Havi 1600 korona. — Mennyit tett ki ez tavaly télen? — 4—500 koronával kevesebbet. A kísérleti normarendszer beve­zetése tehát nem károsította meg a brigád tagjait? — Sőt, a munkafeltételek megjaví­tása után az átlagkereset, tekintet nélkül arra, hogy nyár van-e vagy tél, mindig megvan, nem úgy mim azelőtt, amikor nyáron sem tudtunk az átlagnál egy-két százassal többet megkeresni. Amint az elmondottakból kitűnik, a munkafegyelem megjavításával el­érhető a panelok minőségének javu­lása is. KEZES JŰZSEF A martini járásban elvetették a kockát zel 40 000 literrel szárnyalták túl $ januári tervet. A tejtermelés — a szokástól eltérően — az év elejétől folyton emelkedik. A szövetkezetek például az első dekádban 108 786 li­ter tejet adtak el, a másodikban mái? 116 711 litert, s a harmadikban 129 420 litert. • \ A járási termelési Igazgatóság zootechnikusának, Stárek Jozef mér­nöknek a véleménye szerint ez az­zal magyarázható, hogy a szövetke­zetekben szakítottak az elavult ete­tési technikával és módszerekkel. A takarmányt ízesítik, méghozzá nem is utasításra, hanem azért, mert más­különben ki sem tartana az újig. Sokan azt tartják, hogy télen $ tejtermelést csak úgy lehet a kívánt szinten megtartani, ha bőkezűen bá­nunk a szemes takarmányokkal. A martini járás példája ellenben azt bizonyítja, hogy anélkül ls fokozhat* juk a tejtermelést. A Járásban ngyanls kevés a szemes takarmány, s ez ért­hető ls, hiszen hegyvidéki mezőgaz­dasági üzemekben nem valami gaz­dagon terem szemesből. Silóból is kevesebb van, mint a délvidéki me­zőgazdasági üzemekben; hogyan ér­hetnek el mégis jó eredményeket? Az előbb már említettünk néhány tényezőt. Nem ártana azonban, ha ezen több szövetkezeti funkcionárius alaposabban elgondolkozna, talán náluk is akadnának tartalékok 8 tejtermelés fokozására. Készen várják a tavaszt A tél felén már túl vagyunk, s las­san közeleg a tavasz. A martini já­rásban nem okozhat meglepetést. A gépek úgyszólván egytől-egyig ki­javítva várják a dologidőt. A napokban Javában folyik még a nitratálás. Ha lenne elegendő mű­trágya, már ezzel ís végeztek volna. Sok műtrágyát igényel azonban a legelők javítása ls. Eddig 500 hek­tár búzát nitratáltak, ám úgy terve­zik, hogy 2000 hektáron alkalmaz­zák az osztott trágyázást, ami közel az egész vetés területet jelenti P. I, 'A Párkányi Állami Gazdaság köz-. ponti műhelyének dolgozói kijavít* ják a mezőgazdasági gépeket, hogy, semmi se késleltesse a tavaszi munkák korai megkezdését. A gépi javítóknak nagy nehézségeket oko-i zott egyes ritkán kapható alkatré­szek beszerzése, (n]J A Szovjetunió egyik jelentós csillag­vizsgálója a bjurakanszki (Örmény­ország) obszervatórium. Legutóbb ez­zel a távcsővel figyelték és fényké­pezték az ECHO 2 amerikai mester­séges holdat. (ČTK—TASZSZ felvétel}

Next

/
Oldalképek
Tartalom