Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-14 / 14. szám, kedd

Eredményesen folyik a szennyvízöntözéses termesztés a szocialista országokban A szennyvízöntözési konferencia tapasztalatairól A szocialista országok tudományos akadémiáinak nemzetközi együttműködése keretében 1959-ben, Berlinben Szennyvízöntözési Koordinációs Bizottság alakult azzal a céllal, hogy szorgalmazza a szennyvízöntözések bevezetését a szocialista országok területén, és módot teremtsen a szennyvízöntözéssel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok, továbbá kutatási eredmények kölcsönös kicserélésére. A bizottság — melyben Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió koordinátorai vesznek részt — dr. Kla«s Schwarz professzor, a Jénai Friedrich Schiller Egyetem Meliorációs és Rétművelési Intézetének igazgatója vezetésével működik, és kétévenként tart ülést, mindig más-más országban. Az első alakuló konferencián azoknak az országoknak tapasztalatait összegezték, melyeknek már régóta működő ügetni szennyvízöntözéseik voltak (Lengyelország, NDK, Szovjetunió). Szó esett ott azokról a hibákról, melyek a korábbi helytelen és egyoldalú felfogások következtében rosszul üzemeltetett szenny vízöntözőtelepeken keletkeztek, de a résztvevők elsősorban azt hangsúlyozták, hogy e hiányosságok kijavítása és az érdekelt szakterületek által közösen kidolgozott követelmények megtartása esetén igen hasznos segítőtársat találunk a módszer alkalmazása során mind a szennyvízelhelyezés, illetve tisztítás, mind a mezőgazdaság szempontjából. A szennyvizek öntözéssel történő felhasználása igen jó hatásfokú és olcsó tömegtisztítási módszer, ugyanakkor eszköze a terméseredmények növelésének. Megállapították azt is, hogy az ésszerű egészségügyi követelmények ás a raetógazdaság érdekei egymással összeegyeztethetők és mindenképpen kielégíthetők. A berlini konferencián résztvevőknek alkalmuk volt megtekinteni néhány, több évtizede eredményesen működő szennyvízöntöző-telepet és tanulmányozni az ott alkalmazott módszereket, valamint az elért eredményeket. Nagy szerepe volt ennek a konferenciának abban, hogy azokban az országokban is meginduljon és lendületet kapjon a szennyvízöntözéssel kapcsolatos szervező- és kutatómunka, melyekben a módszert nem vagy kevéssé alkalmazták (Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország). A második tanácskozást a Lengyel ludományos Akadémia 1961-ben, Wroclawban rendezte meg. Ezen az ülésen minden küldött a szennyvízöntözés terén bekövetkezett előrehaladásról számolt be, és a résztvevők spk értékes tapasztalatot cseréltek M. A konferencia serkentő hatással volt főleg a lengyel tudományos kutatásra, mely már addig is szép eredMényeket mutatott föl ezen a téren, de termékenyítőleg hatott más országok ilyen irányú tevékenységére is. A konferencián résztvevőkben különösen dr. jan Wierzbicky professzornak és munkatársainak a fák szennyvízzel való öntözése terén folytatott vizsgálatai és eredményei keltettek nagy érdeklődést és elismerést. Tekintettel arra, hogy a i eddigi két konferencia elsősorban a városi szennyvizek öntözésének problémáival foglalkozott behatóan, a koordinátorok elhatározták, hogy következő összejövetelük tárgya az ipari szennyvizek öntözéses felhasználása lesz. Ezek után került sor a Koordinációs Bizottság harmadik — 5 napos — munkaértekezletére, melyet a Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodási, Vízépítési és Hidrológiai Bizottságának támogatásával, Budapesten rendezett meg az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a Magyar Hidrológiai Társaság. A bizottságot létrehozó országok egy-egy koordinátorán és a főkoordinátoron kívül még 13 külföldi vendég érkezett a konferenciára, a szennyvlzöntözés részproblémáinak kiváló ismerői és művelői. Az értekezletre előzetesen beküldött 12 külföldi és 6 magyar tanulmányt háromnyelvű nyomtatott kiadványban bocsátották az érdeklődők rendelkezésére. A főkoordinátor, dr. Klaus Schwarz professzor beszélt a szennyvízöntözés bevezetésének indítóokairól, nemzetközi helyzetéről, alapvető — mezőgazdasági, egészségügyi és gazdaságossági — problémáiról, valamint a kérdéssel kapcsolatos nemzetközi együttműködés soron következő feladatairól. A konferenciára beérkezett előadásokat a továbbiakban négy ülésszakon, a szennyvízöntözéssel foglalkozó magyarországi szakemberek foglalták össze. Az ismertetett előadások közUl főleg a lengyel és német munkákat lehet kiemelni, melyek részletesen tárgyalják egy-egy iparág (pl. szerves festékgyár, cellulóz és papírgyár, cukorgyár, len- és kenderáztaté) szennyvizeinek öntözéses felhasználását, foglalkoznak az ipari szennyvizek mezőgazdasági hasznosítása lehetőségeivel általában. Egy előadás a városi szennyvizek öntözés előtti előkezelését és a szennyvíziszap hasznosítását taglalta. Az egyes koordinátorok beszámoltak a szennyvízöntözés helyzetéről és fejlődéséről hazájukban, és hangsúlyozták a módszer további elterjesztésének szükségességét és lehetőségeit. A konferencia résztvevői háromnapos tanulmányút keretében megismerkedtek az idén létesült Pesterzsébeti Kísérleti Teleppel, ahol nagv érdeklődést keltertek az ott folyó tenyészidény kísérletek. Teljes napot szántak a Debreceni Kísérleti Szennyvízöntöző Telep munkájának és eredményeinek tanulmányozására A debreceni telepen 1959 óta sredmé nyesen folyik ipari és takarmánynövények. nyárdugványuk és fák, valamint gyógynövények szennyvízöntözéses termesztése. Az itt dolgozó kutatói munkaközösség tagjai beszámoltak az eddigi eredményekről, a telepen végzett bakteriológiai és állategészségügyi vizsgálatokról. Itt került ismertetésre a Debrecen város összes szennyvizét elhasználó nagyüzemi öntözőteiep terve is. A tanulmányút utolsó állomásaként Szabadegyházán, a hígított szeszgyári szennyvízzel történő öntözést tekintették meg a résztvevők. A szabadegyházi Vörös Csillag Tsz és az Agárdi Állami Gazdaság képviselői ismertették a szennyvízöntözéssel elért eredménveket. a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság szakemberei pedig arról számoltak be, hogy milyen fejlesztési lehetőségei vannak itt a szen n yvízöntözésnek. A konferencia végeztével a koordinátorok kerekasztal-értekezleten beszélték meg a további teendőket Hangsúlyozták a szorosabb együttműködés és az összehangoltabb közös munka szükségességét. Megállapították, hogy az elkövetkező időben minden országban a tenyészidőn kívüli öntözés kérdésének megoldására kell összpontosítani a munkát, mert ez az egész éven át tartó, folyamatos szennyvízfelhasználás egyik legfőbb problémája, és az egyik fő oka a mezőgazdasági üzemek idegenkedésének a módszer bevezetésével kapcsolatban. Éppen ezért a következő konferencia tárgya is a téli öntözés műszaki, agronómiai, egészségügyi és üzemszervezési problémái lesznek (A Magyar Mezőgazdaság nyomán) „100+1 külföldi érdekesség" a címe annak az új, kéthetenként megjelenő folyóiratnak, melynek feladata, hogy időszerű cikkeket, riportokat, beszélgetéseket és más anyagokat vegyen át a külföldi sajtóból. Tájékoztatásokat közöl a világ különféle országainak politikai, gazdasági, kulturális életéről, a tudomány és a technika újdonságairól. A folyóiratot a Csehszlovák Sajtóiroda adja ki, s az első szám már e hét közepén kapható lesz a Posta HIrlapszolgálatának kioszkjaiban. Az egyes számok terjedelme 64 oldal lesz, s a szövegen kívül mintegy 80 fényképet, térképet és karikatúrát tartalmaz. Gépesítéssel nagyobb a haszon az állattenyésztésben VITATHATATLAN, hogy a mezőgazdasági termelés fejlődését többek között a munkafolyamatok gépesítése is lényegesen befolyásolja. A növénytermelés nagyarányú gépesítése után, a gépesítés mindjobban teret hódít az állaltenyésztésben is. Ennek ellenére az állattenyésztésben végzett összetett munkafolyamatok jelentősen megnehezítik a gépesítés bevezetését és még mindig nagymértékben igénybe veszik a kézi munkaerőt. Vegyük például a szarvasmarhatenyésztést. A szarvasmarhatenyésztésben a tömegtakarmányokkal való etetés nagy mennyisége és az ebből származó trágya eltávolítása gépi erő alkalmazása nélkül egyike a legnehezebb mu-nkáknak. A munkák három fő csoportba oszthatók: a fejésre, etetésre (főleg tömegtakarinányokkalj és a trágya eltávolítására. Az említett munkákat azelőtt főként férfiak végezték. A gépi fejés bevezetése után a munkák további könnyítését jelenti az SmK-150-es trágyahárító szalag (a prostéjovi AGROSTROJ gyártmánya). Az új gép bevezetésével lényegesen könnyebbé vált és meggyorsult a fárasztó kézi munka, s csökkent a termelési költség. Mint minden újítás, sok helyen ez is nemtetszést váltott ki. Erről tanúskodik az Is, hogy például a Veľké Výkleky-i és a királyfiakarcsai szövetkezetben az említett berendezést leszerelték. Nézzük meg azonban a dolog hátterét, hiszen a többi mezőgazdasági üzemben nem győzik dicsérni az új trágyahárító szalagot. A berendezés hibátlan üzemeltetése megköveteli, hogy a szerelést szakszerűen végezzük és később is kellőképpen ápoljuk. Hibát követnek el a szalag üzemeltetése közben azzal is, hogy a szalagot teljes hoszszában, vagy részben megterhelik, amikor még nincs mozgásban. Az almozásra használt szalma is kihatással van a szalag fennakadás nélküli üzemeltetésére. Sok mezőgazdasági üzemben almozásra hosszú szálú, vágatlan szalmát használnak, az ebből származó trágya eltávolítása azonban a trágyaháritó szalaggal úgyszólván lehetetlen. Ezért kizárólag csak vágott szalmával almozzunk. A vágott, rövid szalma további előnye az ezáltal elérhető megtakarítás, a trágya jobb minősége és a vele való munkák — szállítás, szétszórás — megkönnyítése. Az említett tényezők figyelembevétele és alkalmazása mellett a trágyahárító szalag üzemeltetése úgyszólván hibátlan és nagy segítséget jelent a szarvasmarhatenyésztésben. TOVÁBBI MEGLEHETŐSEN megerőltető munka a szarvasmarhatenyésztésben a tömegtakarmányokkal való etetés. Ha eddig lassan, de itt is teret hódít a gé'pesítés. Sok helyen már megkezdték a Do'ZH-50 es vályús etetőszalag próbaüzemeltetését, amely a kézi takarmányozással szemben 70 százalékkal és a csillés takarmányozással szemben 30 százalékkal •eöveli a munkatermelékenységet. A vályús etetőszaiag alkalmazásával például a podlavicei szövetkezetben két dolgozó 13 perc alatt 100 fejőstehenet etet meg. Hasonlóképpen a Nitrianske Pravno-i Állami Gazdaságban 76 hízó bika egyszeri etetése 10 —12 percet vesz igénybe. Természetesen a vályús etetőszalag bevezetésével egyidőben meg kell-oldani — főleg a régebbi típusú Istállókban — a takarmány odaszállítását Legjobb eljárás, ha a takarmánykeverő-helyiséget úgy helyezzük el, hogy a takarmányt közvetlenül az adagoló-asztalhoz szállíthatjuk. Ezzel elejét vehetjük annak, hogy a takarmányt kézzel legyünk kénytelenek az adagolóasztalra juttatni. Mint már említettük, a munkakönynyités mellett a munkatermelékenység növelése is a vályús etetőszalag bevezetésének helyességét igazolja. Egy összehasonlítás: a nyárasdi szövetkezetben csillés takarmányozás és trágyahordás esetén egy gondozóra 25,5 hízó bika jut. Ezzel szemben az említett Nitrianské Pravno-i Állami Gazdaságban a trágyaháritó szalag és a vályús etetőszalag alkalmazásával egy dolgozó 38 jószágot is gondozhat. A napi 1,10 kilós súlygyarapodás pedig arról tanúskodik, hogy ez igen jó módszer. Az említett gépi berendezések az etetési időt 30 százalékkal és a trágyakihordás idején 34 százalékkal csökkentik a kézi és a hagyományos csillés módszerel szemben. A felsorolt tényezőkből kitűnik, hogy az állattenyésztés —• jelen esetben a szarvasmarhatenyésztés — gépesítésének pénzügyi vonatkozása is jelentős. Kiméli a legértékesebb termelőerőt, az embert és e nehéz munkaszakaszon is forradalmasítja a munkakultúrát. VÉGÜL A GÉPI berendezések tervezőinek a címére csak annyit, hogy az új gépek megszerkesztésénél vegyék figyelembe a nálunk alkalmazott istállótípusokat, mert ez öj gépi berendezések beépítése a régebbi istállótípusokba sokszor nagy nehézségekbe ütközik és aránytalanul....nagy anyagi befektetéssel jár. VINCENT RAPPANT, a Mezőgazdasági Ökonómiai Kutató Intézet dolgozója A SZOLGÁLTATÁSOK SZEREPE az életszínvonal emelésében A

párt gazdasági politikájának alapja az életszínvonal emelkedésének a biztosítása. Ennek elválaszthatatlan része a lakosságnak nyújtott szolgáltatások fejlesztése. A CSKP XII. kongresszusa feladatul tűzte ki elsősorba^ azoknak a közszolgáltatásoknak a bővítését és javítását, amelyek elősegítik a nők legmegterhelőbb háztartási munkáinak megkönnyítését, és amelyek lehetővé teszik a lakosság számára, hogy sokoldalúan kihasználhassa szabad idejét. A kongresszus továbbá hangsúlyozta a lakosság szükségletének teljes kielégítését a javító szolgáltatások terén. Ezek az Intézkedések mérvadók a legközelebbi időszakban a közszolgáltatások továbbfejlesztésében. A közszolgáltatások nyújtása a kommunális vállalatoknak, a helyi ipar vállalatainak és a kisipari termelőszövetkezeteknek a feladata. A közszolgáltatások összege, amelye ket 1963-ban e vállalatok a lakosságnak nyújtottak, csaknem 5 milliárd koronát tesz kl. Így az elmúlt évben egy lakos átlagban 320 koronát, vagyis összkiadásának 3,3 százalékát költötte szolgáltatásokra. Bár nem kis összegről van szó, távolról sem fejezi ki a lakosságnak a közszolgáltatásokkal szemben támasztott igényeit. A legnagyobb szükségletek Szlovákiában mutatkoznak, ahol a közszolgáltások összege alig teszi ki a cseh országrészekben igénybevett szolgáltatások 60 százalékát. Ez a helyzet sok mindennel függ össze, például azzal, hogy itt a lakosság kevésbé érdeklődik a szolgáltatások iránt, sok helyen viszont nincs is biztosítva a szükséglet kielégítése. Ezért tovább kell csökkenteni a színvonalbeli különbséget, ami az Idei terv szerint abban jut kifejezésre, hogy Szlovákiában a közszolgáltatások gyorsabb ütemben fejlődnek majd. 1964-ben a fehérneműmosás terén a munka országos átlagban 22 százalékkal, Szlovákiában 30 százalékkal növekszik. E növekedés ellenére a lakosság fehérnemű állományának alig 4 százalékát tisztítják majd mo01 ' * 1964. január 14. sodákban. Csak néhány városban, elsősorban Bratislavában érnek el olyan eredményeket, amelyek jelentősen megkönnyítik a nők munkáját. Azokban a városokban sem sikerült haladást elérni a fehérneműmosás fejlesztésében, ahol magas százalékú a nők foglalkoztatottsága, habár megvannak a szükséges kapacitások és a további feltételek is. Ennek oka mindenekelőtt a mosás és a vasalás minőségének alacsony színvonalában van. Nem várható, hogy megnövekszik a lakosság érdeklődése a mosodák szolgáltatásai iránt — annak ellenére sem, hogy ezek nálunk a legolcsóbbak a világon — ha a kimosott fehérneműt szürkén, gyűrötten, sokszor eltépve és elcserélve adják vissza. A lavulás érdekében első tennivaló tehát a technológiai menet tökéletesítésével és következetes betartásával, valamint a minőségellenőrzés szigorításával a minőség lényeges javítása. A jövő évben férfiingek vasalására 50 vasalógépet szerzünk be, amelyek lehetővé teszik a vasalásban a minőség javítását és a munkatermelékenység háromszoros emelését. A ruhatisztltásban az idei tervezett teljesítmény országos viszonylatban 10 százalékkal, szlovákiai méretben 16 százalékkal magasabb a tavalyinál. Szlovákiában egy lakosra 1,43 kg, országos átlagban 2,32 kg ruhát tisztítanak majd ki. Ez a nagy különbség a két országrész között azért van, mert a nyugat-szlovákiai és a középszlovákiai kerületben a tisztítókban nagy a hiány, amit műszaki korszerűsítéssel és a kapacitások bővítésével kell megoldani. Ezen a szakaszon is fokozott figyelmet kell fordítani a technológia javítására, nemcsak a kitűnő minőség, hanem a kapacitások hatékonyabb kihasználásának elérése érdekében is. Sajnos, továbbra is komoly problémát jelentenek az idényjellegű kilengések. Valóban érthetetlen, hogy a lakosság jelentős része miért halogatja a tisztítást, s például a tavaszi ruhával csak akkor siet a tisztítóba, amikor küszöbön a tavasz. Ennek azután természetes következménye, hogy hetekig kell várni, míg a ruhát kitisztítják. Másrészt érthető, hogy nem gazdaságos olyan kapacitások kibővítését megvalósítani, amely lehetővé tenné megbirkózni a tavaszi csúcsmunkával, azután pedig a tisztítók félévig kihasználatlanul állnának. Az ilyen bővítés 120 millió koronába kerülne, amely öszszegért 2000 új lakást lehet építeni. A mosás és a ruhatisztítás fejlesztése megköveteli a gyűjtőhelyek optimális hálózatának építését. A tapasztalatok azt mutatják, hogy célszerű a mozgógyűjtők és a mozgóelosztők hálózatának kiterjesztése az üzemekre és a falvakra. A háztartási munkákat megkönnyítő közszolgáltatások további fajtája a lakásrendbentartási szolgáltatás. 1964-ben ezek terjedelme 16 százalékkal megnövekszik, Szlovákiában 35 százalékkal. Főleg a nehezebb munkák elvégzéséről van szó, mint például a parkettmosás és drótozás, a festés utáni takarítás, szőnyegtisztltás stb. Az életszínvonal emelkedésének fontos mutatója az öltözködés kultúrája. A lakosság állandóan növekvő igényei a célszerűség, az esztétika s a minőség szempontjából nemcsak a termelő vállalatokra, hanem a közszolgáltatásokra is nagy feladatokat rónak, akár varratásról, akár ruhaés fehérnemű javításáról van szó. Bár a készruhagyártás növekvő irányzatú — nálunk ez az arány 70 százalék, egyes fejlett országokban 90 százalék —, a varrodákra továbbra is szükség van. Az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet érdemel a lakosság szükségleteinek kielégítése a ruha, fehérnemű és harisnyajavításban. E termékek termelése és fogyasztása állandóan növekszik, azért természetes, hogy a javítások száma is emelkedik. Olyan hatékony termelést e téren még nem tudunk elérni, hogy a javításra szoruló harisnyákat stb. újakkal helyettesítsük. Bár a harisnyák árát jóval leszállítottuk, javításuk még mindig kifizetődik. A ruha- és cipőjavításban azonban bizonyos változásokkal kell számolni, mégpedig azzal, hogy megnövekszik a kisebb javítások száma. Ez megköveteli a javítószolgáltatások szervezésének megváltoztatását úgy, hogy a javítások gyorsan történjenek. Ebből a célbői nagyobb méretű átállás történik a ruha és a fehérnemű vegyi tisztítására, ami nagyobb hatékonyságot is eredményez majd, mert így bizonyos kettős munkákat küszöbölnek ki (átvevés, vasalás stb.). A cipőjavítás terén a gyorsjavítók hálózatának kiszélesítésével elérjük, hogy a javítások legalább 50 százaléka hat héten belül megtörténjen, és ezek jelentős részét is a várásra történő javítás képezze. Az életszínvonal emelkedése hozza magával, hogy egyre több a különféle gáz- és villanyháztartási gép. Ezek javítását még nem tudjuk teljes mértékben biztosítani, különösen vidéken. Ezért a javítók kapacitását fokozatosan kétszeresére bővítjük. Különleges figyelmet érdemel e téren a televíziós készülékek javítása, hiszen jelenleg minden harmadik háztartásra esik egy ilyen készülék, és várható, hogy 1970-ben már minden családban lesz televízió. Ezek javítása 5400 szakembert foglalkoztat majd, tehát 2400-zal többet, mint jelenleg. Hasonló a helyzet a hűtőszekrények javításában is. Amíg jelenleg minden ötödik háztartásra esik egy hűtőszekrény, 1970-ben már minden másodikra esik majd. Jelentősek a közszolgáltatások további területei is, mint a fodrászat, fürdő- és rekreációs szolgálatok, taxi-, virágszállítási-, fényképezési stb„ szolgáltatások. Mennyi embert boszszant, hogy a fodrásznál soká kell várnia vagy, hogy a kórházaknál, színházaknál, vasútállomásokon és másutt hiába keres taxit. Hány ember virág nélkill gratulál, s még sok példát sorolhatnánk. E téren, a szolgáltató vállalatok sokat javíthatnának, ha rugalmasabban alkalmazkodnának a lakosság szükségleteihez, módosítanák például a szolgáltatások idejét ott, ahol kihasználatlanok a kapacitások, intenzívebbé tennék a kínálatot és a szolgálatatások propagálását. Mem kevésbé fontos feladatokat 1

1 kell megoldani az ingyenes közszolgáltatások terén is. Mindenekelőtt a várostisztítást kell Javítani, Itt a meglévő gépi eszközök Jobb kihasználására, további bővítésére és a szervezés tökéletesítésére van szükség. A helyi gazdálkodási üzemek és a kisipari termelőszövetkezetek nemcsak a lakosságnak végeznek szolgálatot, hanem a szocialista szektor szervezeteinek is, szállodáknak, étkezdéknek, internátusoknak, üzemeknek stb. A lakosságnak nyújtott közszolgáltatások továbbfejlesztésének e vázolt irányaiból kitűnik, hogy ezeknek jelentős szerep Jut az életszínvonal emelésében. A számos fogyatékosság ellenére a szolgáltatások színvonala évről évre emelkedik. További bővítésük és javításuk érdekében 300 000 dolgozó fáradozik. Szükséges azonban, hogy tovább mélyüljön a dolgozók részvétele is a szolgáltatások irányításában és ellenőrzésében. A Helyi Gazdálkodást Fejlesztő Központi Igazgatóság tervező osztályának munkaközössége