Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-01 / 01. szám, újév

Nem járt erre véletlenül Bradbury űr? •SHH A mecsetek mecsetjét — amely közvetlenül a kelmefestők és a sárkányeregető virgonc nagypapák rétje mögött áll — feltétlenül meg kell nézni, bár a turisták kötelező marsrutájának egyik állomásaként ls szerepel. Valóban lenyűgöző, elegáns épület. Fergusson Irta róla, egyike azoknak a kevés mecseteknek, amelyet az építész úgy tervezett, hogy külsejével is gyönyörködtessen. Ha a látogató már megelégelte a szemét legeltetni a két karcsú minareten, amilyenekkel állítólag még a híres ágrai mecset sem dicsekedhet, ne késlekedjék megtekinteni a próféta nyomát, amelyet kőlenyomatban hagyott maga után és rőt szakállát, amelyet tíz, vagy még több rúpia ellenében üvegfedelű ezüstszekrénykében mutogatnak. Persze a legmegkapóbb az udvarra vezető bolthajtás a csillárral (úgy hallottuk, cseh üveg), amelyet fantasztikus sztalaktitok, gazdagon redőzött kárpitok és fátylak kereteznek — itt majdnem úgy érzi magát az ember, mint a domicai barlangban. S mindez a pompa építész nélkül, sőt ennek akarata ellenére született: ugyanis a vadméhek műve. Szinte megható, hogy ezek a szorgos kis lények milyen jól élnek a próféta védőszárnyai alatt. A legrosszabb — közölte velünk az egyik kísérő — ezúttal mindössze egy rúpia ellenében —, hogy nem juthatunk a mézhez. Igen magasan van. Tavaly valaki bambuszlétrán próbált hozzáférni, de lezuhant és agyonütötte magát. Azóta elment tőle az étvágyunk ... ÍRTÁK: ZIKMUND * HANZELKA w Ha már csak egyetlen említésre méltó épület megtekintésére futná az Időből, úgy az a Dzsantar Mantar legyen. Valljuk be, maga a név is rendkívül csábító, csengése mintha valami titokzatosat rejtegetne, mint... mint mondjuk a rejtélyesen hangzó mantra, mantra, mantra szó — amolyan egyedem begyedem, tengertánc indiai kiadásban. Ezt a valamit II. Dzsaj Szingh dzsajpúri maharadzsa építtette 1725 körül. Nem véletlenül Irtuk hogy „valamit", — mert ugyan minek ls nevezhetnénk azt a Jelentéktelen, pálmákkal övezett falrészletet a Parllament Streeten, nem messze a Connaught Place-töl. A látogató tájékozatlanságát ugyan megkísérlik eloszlatni azok a kis füzetek, amelyeket a gyerekek kínálgatnak a kapuban. Ezekben szó esik a gnómenekröl (ahal ez az a mágikus szó, amelyek segltsévei a morzetanulásnál az „o"-betűt jegyeztük meg: ö gnómónl — három hosszú), a délkörökrűl, befogókról és átfogókról, tetőpontokról és hasonlókról, de a falon túli fantasztikus építmények értelmére mégsem vet szikrányi fényt sem. Mindenesetre a dzsajpúri maharadzsa lángeszű férfiú lehetett, ha imigyen jó kétszáz esztendővel megelőzte a fantasztikus regények szerzőit. Hacsak Ray Bradbury úr nem éppen itt vette a mintát fantasztikus elbeszéléseinek csodavárosaihoz. Fogadjunk, hogy járt Dzsantar Mantarban és ihletet merített a hatalmas, magasba nyúló, kanafászszerűen csikós hengerekből, vagy az égbe emelkedő lépcsőkből, amelyek váratlanul meredek falban folytatódnak (csak tériszonyban szenvedő embereket ne eresszenek fel rájukl). Vagy talán a gigantikus kutak ihlették meg, amelyek a föld mélye helyett a magasba törnek és nincs bennük egy csepp víz sem; vagy valamilyen űrbeli katlanhoz tartozó abroncsfa formájú rostok, amelyeksn száz ember ls elférne. Esetleg a kőből faragott gömb- és körszeletek hatottak rá, amelyeknek közeiben a fel-felbukkannó turbános vagy svájcisapkás látogató úgy fest, mint törpe az óriások mellett; vagy azok a fantazmagóriák inspirálták, amelyek távolról kettősen körvonalazott hárslevelekre emlékeztetnek s amikor az ember közelebb megy, észreveszi, hogy a két körvonal közötti lépcsőn emberek járnak és egy óriási Iogariéc deciméteres vonalait bámulják ... De hogy most már mindenki előtt világos legyen: mindez a „valami" együttvéve csillagvizsgáló. A maharadzsa hasonlóképpen építtetett csillagvizsgálót még Dzsajpúrban, Udzsdzsalnban és Varanászlban. Valószínűleg ellenőrizni akarta, hogy a csillagok az egyik helyen ls ugyanazt mondják-e, mint a másikon. Az egyik ilyen égi instrumentumról (a Napórák hercegének nevezte el) leolvasható a pontos napidő mind a négy világtájon, azaz mutatja az indiai, a zürichi, a csendes-óceáni szigetvilág és természetesen a londoni, illetve a greenwichi időt. Nekünk az egészből az indiai nagymamák tetszettek legjobban, akik piros ponttal a homlokukon, fehér szárijukban a gnómónok és Brandbury úr fantasztikus elbeszéléseinek űrbeli katlanrostjai között bújócskát játszottak. És fogócskáztak. Boldog indiai öregkor — legalább is a maharadzsák csillagvizsgálójában. Arról, hogy a Conaught teret valamilyen angol vagy ír főnemesről nevezték el, hogy kör alakú, hogy sok ott az üzlet és az újságárusok a cseh „Nevotravuj"-jal köszönnek, bizonyára tudomást szereztek már más útleírásokból. Itt felhívták a figyelmünket egy kis nyomorékra, akinek hároméves korában szülei kificamították mindkét lábát, hogy eredményesebben koldulhasson és eltarthassa az egész családot. Ugyanitt — és a Connaught teret gyűrűként körülölelő utcában — több könyvkereskedés van, amelyeknek kirakatában a szépséget és új ismereteket szomjúhozó embert kínzó csalétkek vonzzák: csodaszép színes nyomású kiadványok a világ minden tájáról, minden nemzet irodalmának gyöngyszemel — de azok az árak! Ne is beszéljünk róla! A tértől néhány méterre déli Irányban, a Dzsanpáthem és a Parliament Street szögében, egy üres telekkel szemben alacsony, raktárhoz vagy egy volt textilipari kézműves műhelyhez hasonló épület áll, homlokzatán ékesen szóló felirattal: Kltab Mahal, azaz Könyvpalota. Különböző kormánykiadványok kaphatók itt, például a Kliadzsiráhról szóló idegenforgalmi prospektustól kezdve az indiai ötéves tervet népszerűsítő vaskos kötetig (éppen azon a napon, amikor erre járunk, jelent meg a reggeli Times of Indiá-ban egy karikatúra, amelyen a Szónokot a hallgatóság hahotázása közben figyelmeztetik, hogy a 5-years plan helyett ne mondjon 5-years plot-ot, mert öt éves tervről (plan) és nem öt éves összeesküvésről (plot) kell beszélnie!). Amíg mi a polcokon térképeket keresve matattunk, a szomszédos rekeszek előtt egy töpörödött szakállas öreg szikh, pápaszemmel az orrán, sandítva méregette az elárusítókat. Végül mégis csak rászánta magát, hogy odalépjen az egyikhez és nagy óvatosan a fülébe súgott valamit. Lám, lám, hogy a kormány boltjában, a Könyvpalotában is akadnak pornográf jellegű képecskék? Kíváncsian lestük a pápaszemest, s amikor már elmerült érdeklődéssel silabizálta a fedőlapot, a válla fölött mi is belekukucskáltunk. „Hogyan kezeljük a közepes nagyságú varrógépeket?" Hindosztáni nyelven volt írva, s a cím alatt olvasható az apróbetűs angol fordítás. A kis öreg elárulta nekünk, Ludhijánban szabóműhelye van s ezért a könyvecskéért kerek hat óra hoszszat utazott autóbusszal. „Ugye kérem, ilyen értékes gép, kár lenne, ha valami baja esnék .. Tulajdonképpen a csodával határos, hogy egy milliós város miként tudja nélkülözni a villamosokat. Éppen akkor, amikor már szedelőzködtünk Delhiből, vonták be az utolsó villamoskocsikat. A jó ég tudja, mi lett azoknak a bárkáknak a sorsa. Valószínűleg a kiérdemesült pályaőrök lakásául fognak szolgálni . . . De éppen olyan csodálatos az is, hogy a delhítík megvannak autóbuszok és trolibuszok nélkül. Mert az a néhány autóbusz, ami itt szaladgál, Igazán nem Jöhet tekintetbe a tömegszállítás terén. Az indusok nyilván individualisták. Inkább tangón (kétkerekű, lóvontatta jármű), bricskán közlekednek, s ha sietnek, robogós vagy motorkerékpáros riksán, akinek pedig telik, taxin. Az igazi tömegjármű, de emellett teljesen egyéni közlekedési eszköz a kerékpárA bajk, vagy szajkl — ahogy itt mondják. Aki néhány pillanatra megáll azon a kis körtéren, amelybe a Prlthvirádzs, az Aurangséb, a Yorki, a Mánzlngh, a Sáhd/-ahán, a Humájun utak és még a Prifhvirázs fasor ls tarkallik, azzal forogni kezd a világ a sok kerékpár láttán. Minden irányból végelláthatatlan sorokban húznak az úttesteken, ki méltóságteljesen, ki fontoskodva tapossa a pedált. A térre érve aztán szédítően cikkáznak keresztül-kasul, mert azok, akik a Szafdarzsang repülőtér mögötti Szarodzsinl Nagar telepről vették az irányt, adószedők és vámhivatalnokok, a Harding-híd mögötti Central Revenue Building-be, az „adószentély"-be igyekeznek és át keli magukat vágniuk azoknak a sűrű, mozgó falán, akik már ugyancsak jónéhány kilométert tudnak maguk mögött mert a Ládzspat Nagartől nyomják a pedált, ahol egész napjukat a Rádzspáth végi minisztériumok aktái között töltötték. Ezen a vonalon karikázik még az előkelőség is, mintegy négyszázan Nizamuddinból, akik a Bank of Parlamentce-be áramlanak, s ha át akarnak jutni a York téren, tetszik-nem tetszik, belekerülnek a hét torkolatű kis körtér forgatagába. Határozottan Impozáns látványt nyújtanak ezek a szinte méltóságteljes csendben vonuló hosszú, tömött kerékpár-sorok. Özönlenek, egyre csak özönlenek, feltartóztathatatlanul, mint a láva, és még az itt-ott felhangzó csörrenés sem képes megtörni a töméntelen gumiabroncs egybefolyó, surrogó zaját. Szigorúan párosan, vagy hármasban, vagy négyesben kerekeznek, és állandóan egymást keresztezve váltogatják a helyüket, új és új alakzatokba tömörülve, aszerint, kinek kivel akad halaszthatatlan közlendője. A motorosok eddig még nem találtak megfelelő elnevezést a kerékpárosok számára. Egyelőre az utca rémei,, álomszuszékok, lajhárok, locsogók néven „tisztelik" őket. A közlekedési szabályzat azonban valahogy mégis nekik kedvez. Ha valahol megesik a baj és kerékpárost ütöttek el, vagy döntöttek fel, a rendőrség mindig a motoros jármű vezetőjét nyilvánítja bűnösnek. A rendőrök csak akkor Jönnek zavarba, ha a kerékpáros önhibájából esik le s a közelben nem volt egyetlen gépkocsi sem. — Ezt a figyelmetlenséget — mondogatják Ilyenkor — csak a fáradtság okozhatta. Vagy a hőség. — Vagy &z éhség... Egyszer, távirat feladása közben, alaposan kibabrált velünk az idő. Hirtelen olyan felhőszakadás zúdult a nyakunkba, hogy a postán rekedtünk. Persze, éppen most nem volt nálunk semmi, amivel agyonüthettük volna az időt, sem újság, sem könyv, szóval semmi. Az ember nem is hinné, hogy ilyen helyzetben mennyire kapóra jön egy telefonkönyv. És a delhi telefonkönyv... az valóságos csemegel Fel szeretné hívni az igazságügyi minisztert? Vagy a hadügyminisztert? Hol parancsolja — hivatalában vagy a lakásán? Tessék kérem, igen itt: halványkék papíron az összes minisztériumok, szépen ábécé-sorrendben, gondosan rendszerezve. Elöl a miniszter, utána a helyettesek, titkárok, főtitkárok, altitkárok, a titkárok helyettesei, osztályvezetők, címeikkel, rangjaikkal, vezetékneveikkel s többi neveik rövidítésével. A hivatal száma, a lakás száma — lehet választani. A telefonkönyv ugyanilyen gondos aprólékossággal tünteti fel a képviselőket (ezeket rózsaszín papíron), a Nép Házának és az Államok Tanácsának tagjait, mindegyikük neve után ott a teljes lakcím és házszám. A „közönséges" képviselőket antikvával szedték, azoknak, akik miniszteri, vagy helyettesi tisztséget is betöltenek, kurzív-szedés dukál... Az pedig, hogy egy-egy név két helyütt Is szerepel, nem olyan nagy baj, aránylag elég kevés a miniszter... A zöld színű oldalakon nyomtatott „fejezet" már terjedelmesebb: itt kaptak helyet a bankok, szállodák, gyógyszertárak, ügyvédek, klubok, szén- és borkereskedők (az utóbbiak szám szerint csupán nyolcan, lévén szesztilalom, alkoholt tartalmazó italokat csak orvosi előírásra, azaz receptre lehet kapni, vagy külföldi útlevélre), tanácsadók és nyugdíjadók ügyében (hatvanhatan — a jó tanács aranyat ér!), kórházak, könyvesboltok (nyolcvannyolc — a kultúra szénája igazán rendben van, ha tekintetbe vesszük, hogy egy borkereskedésre tizenegy könyvkereskedés esik), biztosító társaságok, kerékpárkereskedők (kilencvenhárom — íme az individuális jellegű tömegközlekedés kulcsa) és végül — huszonnégy sűrűn nyomtatott oszlopban: medical practitioners, azaz az orvostudomány gyakorlói. S mert ez a gyűjtőnév, illetve megjelölés a felfedezés újdonságával hatott, érdeklődni kezdtünk a részletek iránt. Négy csoportba sorolták őket: A korszerű orvostudomány gyakorlói. Az indiai orvoslás gyakorlói (az ún. védik). Homőopaták (nem tévesztendők össze a homoszexuálisokkal!), azaz hasonszenvi gyógymóddal gyógyítók: tehát a tüdőgyulladást forró borogatással, a meghűlést jeges borogatással kezelik. Hakimok. Közben elállt az esö, s így már csak annyit Jegyezhettünk fel, hogy az üdvözlő táviratok 12. blankettáját a következő szöveggel adják fel: „Fogadja őszinte szerencsekívánatainkať választási győzelme alkalmából", a 16. számú blanketta tartalma pedig: „Az ég csatornái ontsák bőséges áldásukat az ifjú párra". 1 JOSITARO HIRANA Neves japán jogász a Japán Békevédők Bizottságának §= elnöke. • Először is arról szeretnék beszélni, mit kellene tennünk jövőre Japánban a béke megszilárdításáért. Január 1-töl 500, az év derekától pedig 600 Titan Mlnuteman és másfajta rakétát szándékoznak elhelyezni Nyugat-Németországban. Erről tárgyalt nemrégen a NATO-tanács, amely atomtengeralattjáró flotta felállításáról is döntött. Ez nagyon felháborítja a japán békevédöket. Ugyanolyan jelenségeket észlelünk NyugatEurópában, mint a Távol-Keleten. Az Egyesült Államok Csendesóceáni alomflottájának a Hawaiiszigeteken székelő főparancsnoka kijelentette, hogy 1964-ben kibővítik a flottát és egyes hajókötelékeket japán kikötőkbe vezényelnek, hogy blokoljálc a szocialista országokat. 1964-től azt várom, hogy a japán békevédők szembeszállnak a reakciós erőkkel, amelyek arra törekednek, hogy Japán az Egyesült Államok nukleáris tengeralattjáró-támaszpontja legyen. A japán békevédők harca — tekintettel a NATO-tanács döntésére — világjelentőségű lesz. • Másodszor az új évben elszántan fogunk törekedni a délvietnami háború befejezésére. Közös felelősséget érzünk ezért a szennyes háborúért, mert az amerikaiak japánt és okinavai támaszpontjaikról küldenek csapatokat a dél-vietnami hazafiak ellen, innen szállítják a lőszert, és a többi hadianyagot. Azonnal be kell szüntetni a kegyetlen hadviselési módszereket: a föld mérgezését, melynek következményeként mérges gyümölcs, mérges rizs terem. A történelem legbarbárabb harci módszere az, amit az amerikaiak DélVietnamban müveinek. December 20-án volt a dél-vietnami Felszabadítási Arcvonal megalakulásának 3. évfordulója. Ez a szerv ma az ország területének háromnegyedét ellenőrzi, melyen a lakosságnak több mint a fele él. Ily módon kialakult a békés, független és semleges Vietnam megteremtésének alapja, mely a jövőben kétségtelenül erősödni fog. A dél-vietnami helyzet alalatlása szorosan összefügg a dél-koreai és a japáni fejleményekkel. Hisszük és reméljük, hogy a japán békevédők jövőre kikényszerítik a japán és Dél-Korea szövetségének kialakításáról folytatott tárgyalások félbeszakítását és megakadályozzák a nemzetközi együttműködést egy új agresszív tömb, a NATO létrehozásában. További küzdelem vár ránk a japán alkotmány reakciós módosításának megakadályozásáért. A kormány már az idén érvényteleníteni akarta a 9. cikkelyt, amely megtiltja, hogy Japán hadsereggel rendelkezzék és háborút viselhessen. Ám a békemozgalom olyan erős volt, hogy megakadályozta a kormány szándékát. Nemcsak a japán népnek, hanem a világ népeinek ts felelősek vagyunk a békés alkotmány megvédéséért. HANA LÉVI-HAS

Z Izraeli nyelvtanárnő, az Antifasiszta Harcosok Szövetségének aktív tagja, a bergen-belseni koncentrációs tábor volt foglya, akinek naplóját több nyelven <iadták. MIT VÁROK 1964Bertold Brecht egyik versében írja, hogy a fasizmus méhe termékeny még — és valóban, a legutóbbi hónapok eseményei Brecht szavait igazolják: a reakció komoly veszélyek előidézésére képes. Mégis azt remélem, hogy a különféle társadalmi rendszerű országokban élő emberek békeakarata elég erős lesz ahhoz, hogy a jövő évben további, a moszkvai atomcsendegyezményhez hasonló megegyezéseket harcoljanak ki. Ez az egyik dolog, amit az 1964. évtől várok. A másik dolog: Minden becsületes ember számára — s a fasisztaellenes harcosok számára különösen — fájó, nyugtalanító az a tudat, hogy földünkön — a gyarmati országokban és számos tőkés államban — még igen sok ember él elnyomatásban, viseli a fajt megkülönböztetés, elszigeteltség béklyóit. Remélem, a Jövő évben ezt is felszámolják. Remélem, hogy a nemzetközi helyzet kedvező fejlődése előnyösen befolyásolja hazám, Izrael fejlődését ts, s javulást és haladást hoz a lövő évben, amit a világ többi békeszerető népének is kívánok. Hotelszobánk ablakából figyeltük őket. Az egyik parti a toldaléképület alapjait ásta, a másik halomba hordta az agyagos földet. Szakajtóban, a fejük tetején. Indiai szokás szerint. A távolság alig száz méternyi. Könnyed lassúsággal, óvatosan rakosgatták a lábukat, de sohasem tették meg az egész utat az ásástól a földrakásig, hanem három szakaszban, staféta-szerűen szállították a kiásott földet. Az első az ásástól addig lépkedett, amíg csak két lépés választotta el a következőtől. Ekkor mindketten megálltak, a másik letette szakajtóját a földre, az első társa fejére helyezte a telit, felvette az üreset s mindketten — hátra arci Pontosan ugyanígy folyt le a második és harmadik találkozása s nyilván csak a harmadik volt logosult a szakajtó tartalmát a földkupacra borítani. Valamilyen trükköt szimatoltunk s nyomban papírt meg ceruzát ragadtunk. Hátha valamilyen Indiai hókuszpókusz, varázseszkö? a munkatermelékenység növelésére. KI tudja, talán nálunk ls be lehetne vezetni?l így ni. Az „A" pont az ásatás, a ,,B" pont az a hely, ahol az első és második találkozik, a „C" a második és harmadik béke-találkozója, a „D" a földkupac. S most vizsgáljuk meg közelebbről: a „B" és „C" pontok mozognak, mert egyszer sem történik meg, hogy az első számú munkás ugyanazon a helyen találkozzék a második számú munkással, és a harmadik számú szintén nem méri pontosan szakaszát. Tehát számításba kell vennünk a fordulók különbözőségét. Az első fordulólt B 1-gyel, B 2-vel, B 3-mal jelöljük, a másodikét C 1-gyel, C 2-vel, C 3-mal. Még szerencse, hogy legalább az ásás helye és a földhányás nem változtatja helyét. B 1 C 1 B 2 B 3 C 2 C 3 flogy-hogy? Az első számú férfi második útján csak ilyen rövid távolságot tett meg s hagyta, hogy a szomszédja olyan messzire gyalogoljon? S a következő „stafétánál" miért tette meg a leghosszabb szakaszt a harmadik? Egyikük csali De melyikük? Vajon az jár-e jobban, aki (készakarva) lassan jár és Így kényszeríti társát, hogy több lépést tegyen a teherért? Vagy az jár jobban, aki a teli szakajtóval szaporábban mozog, előbb szabadul meg tőle s az üressel már kényelmesen teszi meg a visszautat? Mi történne, ha Jó tanáccsal szolgálnánk és felvilágosítanánk őket. hogy a csalások elkerülése végett a legcélszerűbb, ha egyenként teszik meg az egész utat, teli szakajtóval oda s az üressel vissza. Így: Ily módon mindegyikük a maga útját járná, s az, aki nem akar megszakadni a munkában, a műszak alatt úgyis egynéhány szakajtóval kevesebbet cipelhet, mint az, aki becsületesen végzi a dolgát. Az egész hókusz-pókusz fináléja nagyon lesújtó volt. Lényegében körülbelül így festett: Gyűrd össze az ábrákkal, számításokkal teli papírost, mert a kutyának sem kell. örülünk, hogy nem tudjuk, ml az a normaóra. Az akkordról sem szóltak nekünk egy szót sem. Amennyit hordok, annyit hordok. Mindenki annyit, amennyit bír. Ha túlgyorsan viszem a terhet, nem lesz mit csinálnunk. Ha az ásástól a földkupacig kellene cipelnünk a szakajtót, akkor nagyon ls kimerülnénk. Azonkívül ügyelnünk kellene, nehogy összeütközzünk. És különben is, ml társaságban szeretünk dolgozni, örülünk, ha barátainkkal találkozunk, a viszontlátásnál egykét szó mindig gazdát cserélhet. Egy kicsit kifújja magát az ember. Megállj csak, észrevetted-e egyáltalán, mit ebédolünk? Gyere, egyél abból az egy maréknyi rizsből és abból a pár bogyóból. No lám, és most próbáld meg, hányszor fennéd meg az utat egy műszak alatt... 1964. január 1. * ŰJ SZO 7