Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-31 / 31. szám, péntek

k n a termelés (Folytatás a 4 oldalról) féle eladási feladatot. Érthető, hogy ezek az előnyök bizonyos határidő után megszűnnek. Ugyanakkor teljes mértékben érvényesíteni kell a járási mezőgazdasági termelési igazgatóságok dolgozóinak anyagi érdekeltségét a termeies eredményeiben A Központi Bizottság mezőgazdasági szakbizottságának ezért feladatává tették, hogy sürgősen tisztázzon és dolgozzon ki néhány ezzel kapcsolatos javaslatot. Ami a gabonát illeti, egyesek azt állítják, hogy a gabonatermesztésben önsllátók lehetünk. Ez nem helyes. Számolnunk kell azzal, hogy ezentúl ls kenyérgabonát hozunk be, eddig is Importáltuk a gabonát, s ezt a jövőben sem kerülhetjük el. Másfelől viszont ki kell használunk minden rendelkezésre álló lehetőséget, hogy gabonát termesszünk mindenütt, ahol lehet. Vegyük például a Šumavát, Észak-Csehországot, az északmorvaországi kerületet, például Brunlált, ahol mindig termesztettek gabonát. Hasonló lehetőségeink mindenütt vannak. Mennyi devizát takarítanánk meg, ha a megfelelő föld mindenütt teremne. Ugyanakkor mindnyájan jól tudjuk, hogy a mezőgazdaság egyik legégetőbb problémája a munkaerőhiány, elsősorban a fiatal és szakképzett dolgozók hiánya. Ezért a Központi Bizottság az egész helyzet tüzetes elemzése alapján úgy döntött, hogy új módszerrel igyekszünk biztosítani a mezőgazdaság munkaerőinek állandó létszámát. A Központi Bizottság abból indul ki, hogy a mezőgazdaságot szocialista alapokon építettük át, s az ipar színvonalára emeljük. A mezőgazdaság népgazdasági jelentőségéhez mérten kl kell használni az anyagi érdekeltség valamennyi formáját és a szövetkezeti parasztok szociális és társadalmi feltételeit a többi dolgozó színvonalára kell emelni. Ezért a mezőgazdaságban is bizonyos Intézkedéseket hajtunk végre a bérezés területén a legfontosabb szakmák dolgozói, például a gépkezelők javára, hogy nagyobb érdekük fűződjék a jó munkához, a veszteségek csökkentéséhez stb. Jóváhagyták továbbá a prémiumok szerepének megerősítését a tej és más termékek áru termelésének növelésére. Lényegében arról van szó, hogy a folyó évtől kezdve minden egységes földművesszövetkezetnek minden liter tejért, amit az előző évi eladáson felül érnek el, bizonyos prémiumot fizetnek ki, amelynek nagysága különböző lesz a szövetkezet gazdasági eredményei szerint. Azokban a szövetkezeteikben, amelyek tavaly túlteljesítették a tejeladás tervét, a múlt évi tervet veszik alapul. Az elv természetesen az, hogy a prémiumokat szigorún érdemük szerint azok a szövetkezeti tagok kapják, akik leginkább hozzájárultak a tejtermelés fejlesztéséhez. Reméljük, hogy az anyagi érdekeltség jobb feltételei felélénkítik a mezőgazdaságban a szocialista munkaversenyt. Szándékosan beszélünk felélénkülésről, mert az elmúlt évek számos nagyon ls ígéretes mozgalma fokozatosan elhalt. Végeredményben e téren önök is szereztek tapasztalatokat. A fejőnők és tehenészek mozgalmára gondolok, amely 1960-ban jött létre éppen ebben a kerületben és a szocialista munkaverseny formájában hozzájárult, hogy a kerület 1961-ben teljesíthette és túlszárnyalhatta a tej-: termelés és eladás feladatait. Noha később a tejeladás területén az önök kerületében beállt helyzet nem felelt meg a közelmúltban elért eredményeknek, úgy hiszem, nem mentek feledésbe a tapasztalatok, s nem volna helyes, ha e mozgalmat feladnák. Az anyagi érdekeltség terén tett intézkedések mellett azonban még további lépéseket kívánunk tenni, hogy támogassuk a mezőgazdasági termelés fejlődését, állandó munkaerőket biztosítsunk a mezőgazdaság részére. Meg akarjuk javítani például a lakásviszonyokat, ami különösen a falusi fiatalok esetében játszik fontos szerepet, tervbe vettük, hogy faluhelyt is kibővítjük a szövetkezeti lakásépítés elveit, amelyeket jelenleg újjárendeznek. Arról van sző, hogy a mezőgazdasági termelési igazgatóságok és a szövetkezetek keretében lakásépítő szövetkezeteket alapítsanak, amelyek révén az állam bizonyos lakásépítési segélyeket nyújtana elsősorban a fiataloknak, akik állandó munkát vállalnak a mezőgazdaságban. Ezért az Illetékes szervek olyan Irányelvet kaptak, hogy az ilyen emberek a kívánt öszszeget 30—40 százalékban kamatmentes állami kölcsönnel egészíthessék ki; ezt a kölcsönt, ha bizonyos ideig — mondjuk tíz esztendeig — egyfolytában a szövetkezetben dolgoznak, részben leírnánk, s a további évek folyamán teljesen törölnénk. További intézkedések azt a célt szolgálják, hogy megkönnyítsék a családi házak építését, a gazdasági épületek mellett egészségügyi berendezések létesítését stb. Végül, mint tudják, a szövetkezeti tagok szociális és betegbiztosítását még közelebb hozzuk ahhoz a színvonalhoz, amelyet a népgazdaság többi ágában foglalkoztatott dolgozóknak biztosítunk. Számítunk azzal például, hogy a gyermekpótlékot a mezőgazdasági dolgozóknak is az állam pénzéből fizetjük ki teljes összegben. Teljes összegben folyósítjuk a betegpénzt azoknak a főiskolát és szakiskolát végzett személyeknek, akiket megnyertek a szövetkezetek tagjaiul, valamint azoknak, akik más foglalkozási ágból mennek át a mezőgazdaságba, végül olyan fiatal dolgozóknak, akik tanulmányaik elvégzése után egységes földművesszövetkezetekben vállalnak munkát. A mezőgazdaságban dolgozó asszonyokat anyaság. esetére ugyan úgy biztosítjuk, mint az iparban vagy a népgazdaság más ágaiban foglalkoztatott nőket. Mindebből nyilvánvaló, hogy lehe tőségeinknek megfelelően életbe léptetjük azokat az intézkedéseket, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártjának XII. kongresszusa hagyott jóvá, s amelyek egyben elősegítik egységes szocialista társadalmunk kialakítását. Az életszínvonal biztosításának egyes kérdései Elvtársak, az anyagi érdekeltség szocialista elvének következetes érvényesítése, s ugyanakkor a munkánkból fakadó lehetőségek reális megítélése megkövetelte, hogy állást foglaljunk a személyi és társadalmi fogyasztás területén felmerülő problémák összességéhez. A javasolt intézkedésekben — ezt ismét hangsúlyozom — olyan beavatkozásokról van szó, amelyek célja az életszínvonal biztosítása, és semmi esetre sem Jelentik az életszínvonal általános csökkentését. A terv feladataiból nyilvánvaló, hogy ez évben a személyes fogyasztás 2,3 százalékkal, a társadalmi fogyasztásra fordított kiadások 4,5 százalékkal emelkednek. E gyarapodást biztosítani, elvtársak, nem csekélység. A nálunk már elért színvonalból kell kiindulnunk. Netp propaganda, ha azt mondjuk, hogy országunk egyike azoknak az államoknak, ahol a legmagasabb az életszínvonal, mégpedig nemcsak átlagban, hanem a lakosság egyes társadalmi és jövedelmi csoportjainak szempontjából ítélve is. Egyes vidékeken, például önöknél, Ostrava környékén az életszínvonal még rohamosabban emelkedett, mint országos átlagban. Vegyünk néhány példát. 1963-ban például az ostravai kerületben egy lakos pénzbeli Jövedelme előzetes számítások szerint 1300 koronával haladja meg az országos átlagot. Ugyanakkor kerületük minden egyes lakosára — tekintettel az itt dolgozó brigádmunkásokra — közel 600 korona jut, amit más kerületekbe küldenek. Ezért Ostrava vidékén egy lakos kereken 8900 koronával többet ad kl bevásárlásokra, mint országos átlagban, többet adnak ki szolgáltatásokra, és több pénzt tesznek takarékba Is. Hogy Ostrava vidékén több árut adnak el. az is blzonvítja, hogy az egv lakosra eső hús és füstöltáru-fogvasztás négy kilogrammal haladta meg az országos átlagot. Ugyanezt lehetne mondani más árucikkekről is. Nem azért beszélünk az életszínvonal emelkedésének és fejlődésének pozitív jelenségeiről elvtársak, hogy elkendőzzem velük a másoldalon meglevő hiányosságokat, vagy hogy azt a benyomást keltsem, miszerint feljebb már nem juthatunk. Igenis juthatunk, és el is Jutunk, de ahhoz termelni kell, növelni kell nemzeti jövedelmünket. Főleg azt hangsúlyozom, hogy továbbra Is következetesen kitartunk azon az úton, hogy minden tekintetben biztosísuk a fiatal nemzedék fejlődését, a többgyermekes családok szükségleteit. Biztosíthatom önöket, elvtársak, az életszínvonal általános képe és emelkedése nem takarta el azokat a reális tényeket, amelyekre a mi statisztikánk ís rámutat. Tudjuk, hogy az egy személyre eső Jövedelem az ellátatlan gyerekek számával csökken. Mindezt látjuk és tudjuk elvtársak, hogy még sók mindent meg kell tennünk a többgyermekes családok helyzetének megjavítása érdekében, főleg ott, ahol csak egy fizetés van, s hogy továbbra ls aktív Intézkedésekkel kell előmozdítanunk ennek az égető problémának hatásos megoldását. Ugyanakkor tény, hogy az életszínvonal foka csakis és kizárólag az elért nemzeti Jövedelmtől függ, s tény az is, hogy a múltban az életszínvonal kérdését nem mindig oldották meg a népgazdaság szükségleteihez és lehetőségeihez mérten. Ezért az életszínvonal területén meg kell szüntetnünk azokat az aránytalanságokat és hibákat is, amelyeket a múltban elkövettünk, és figyelembe kell venni az újonnan beállt tényeket ls. Látnunk kell például, hogy a nép gazdaságban a foglalkoztatott szemé lyek számának növekedésében egyre nagyobb szerepet játszik a foglalkoztatott nők száma. Már ma a dolgozó alkalmazottak több mint 40 százaléka nő. Ez sürgősen megköveteli egyfelől, hogy megoldjuk szakképzettségük problémáit, másfelől figyelembe kell vennünk azt a tényt Is, hogy az állást vállaló nő egyidejűleg anyai hivatását is teljesiti. Figyelembe kell venni továbbá, hogy mind a férfiak, mind a nők átlagos életkora meghosszabbodott, ami egyben munkaképességük, munkaidőtartamuk meghosszabbítását is jelenti. Ez kétségtelenül megváltoztatja álláspontunkat a társadalmi biztosítás kérdéseiben. A társadalom fejlődési szükségleteinek megfelelően nagyobb követelményeket támasztanak a szakképzettség gyarapításával szemben, ezért meghosszabbítjuk az iskolakötelesség Idejét azzal a céllal, hogy a gyerekek többsége középiskolai képzettséget szerezzen. Ugyanakkor bővülnek a dolgozók iskolán kívüli tanulmányainak formái. Ebből az következik, hogy nagyobb összegeket kell fordítanunk mind az iskolaköteles ifjúság oktatására, mind azokra a személyekre, akik távtanulmányok révén gyarapítják műveltségüket. Sok ezer emberről van szó. Másfelől viszont az ifjúság később lép állásba, a távhallgatők esetében pedig a munkakedvezmények következtében évi átlagban csökken a munkaidő. Számolnunk kell továbbá azzal ls hogy az egyes munkaágakban a le hetőségekhez mérten fokozatosan csökkentsük a munkaidőt. Teljes egé szében helyet kap a szociális biztosításban a második legfontosabb termelési ág — a mezőgazdaság —, amelyben végleg győztek a szocialista termelési viszonyok, s ezért a mezőgazdasági dolgozóknak joguk van ugyanolyan társadalombiztosításra, mint a többi dolgozónak. Ugyanakkor azonban nyíltan meg kell mondanunk, hogy nem lettek betartva, illetve megváltoztak azok a feltételek, amelyekből kiindulva az elmúlt években megszabtuk a társadalmi fogyasztás alapjából nyújtott vívmányokat. A második ötéves terv végén nyilvánult meg nálunk kifejezőbben az a törekvés, hogy a dolgozók életszínvonalát a társadalmi fogyasztás alapjából emeljük. Ebben az időben népgazdaságunk fejlődése nagyon sikeresnek mutatkozott. Nyilván emlékeznek rá, hogy az iparban évről évre túlteljesítették a termelési tervet, s a második ötéves terv eredeti feladatait az ipar nyerstermelésének vonalán már 1960 májusában, egyes iparágakban még előbb teljesítették. A nemzeti jövedelem a második ötéves terv során évente átlag 7 százalékkal emelkedett. A mezőgazdaságban ugyan nem volt kielégítő a termelés gyarapodása, ám éppen befejeződött a szocializálás folyamata, megvolt tehát az előfeltétele annak, hogy állandósul a szocialista mezőgazdaság s ennek következtében a termelés is fellendül. E szempontokból Indultunk kl, amikor 1960-ban a párt országos konferenciáján Jóváhagytuk azt az irányvonalat, hogy sürgősen emeljük a többgyermekes családok életszínvonalát, ahol kisebb jövedelem jut egy személyre, nagyobb mértékben fedezzük a társadalom segédforrásaiból a lakosság kiadásainak egy részét, átépítsük a járadékbiztosítás rendszerét stb. Mindezeknek az intézkedéseknek egyben nagy politikai Jelentőségük Is volt, mert mi és a dolgozók Is egyik bizonyítékát láttuk ezekben annak, hogy a szocialista gazdaság fejlődése valóban a nép javát szolgálja. A tények azt mutatják, hogy mindezeknek az intézkedéseknek a dolgozók jelentős hasznát látták. így 1961 ben a lakosság teljes járadékainak biztosítására a társadalom saját for rásaiból 28 százalékkal járult hozzá, ami a járadékok mintegy 2/5 résznyi emelését jelenti. Ha figyelembe vesszük azokat az összegeket, amelyeket az állami költségvetés tavaly kulturális és szociá Ils intézkedésekre fordított, és ösz szehasonlltjuk őket az 1959 évi tényleges kiadásokkal, úgy megállapít hatjuk, hogy a társadalombiztosítáí kiadásai 29 százalékkal, a miniszté rium és a nemzeti bizottságok egész ségügyi kiadásai 15,6 százalékkal, a minisztérium és a nemzeti bizottságok közoktatásügyi és népművelési kiadásai 46,3 százalékkal emelkedtek. Ha ezzel összehasonlítjuk azt a tényt, hogy az elmúlt három évben stagnált a nemzeti jövedelem fejlődése, úgy láthatjuk, elvtársak, hogy e ponton a második ötéves terv végén feltételezett viszonyokhoz képest a való helyzet komolyan megváltozott és ezt semmi esetre sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Be kell ismernünk, hogy a társadalmi fogyasztás területién kissé megelőztük lehetőségeinket, amelyeket a termelésben a munkatermelékenység növelésével, gazdaságunk általános hatékonyságával kell kialakítanunk. Ez természetesen nem az egyedüli problémánk. Ma nyilvánvaló, hogyha a népgazdaság fejlődése kedvező is lett volna, egyes kiadásokat nem vállalhattunk volna el, mivel a számítások során nem vettek figyelembe minden objektív tényezőt. Nem gondoltak például arra, hogy a foglalkoztatottság növekedése törvényszerűen visszatükröződik a járadkébiztosítás kiterjedésében is. Vegyük a tényeket: 1930-ban köztársaságunkban 3100 000 alkalmazott volt, 1949-ben 3 500 000, vagyis 400 ezerrel több. Ám 1962-ig az alkalmazottak száma 5,5 millióra emelkedett. Nyilvánvaló, hogy a foglalkoztatottságnak ez a szembetűnő növekedése — a gazdaság szocialista átalakításának általános folyamatával karöltve — előbb vagy utóbbi kifejezésre jut a járadékoknak, a járadékbiztosításra fordított társadalmi kiadásoknak jelentős növekedésében. Kifejezésre ls Jutott már Jelenleg Is abban, hogy a kifizetett Járadékok összege 1937-hez képest 1962-ben kereken 1 millió koronáról 2,4 millióra emelkedett, és a Járadékokra fordított költségek 4,5 milliárdról 13 milliárd koronára nőt tek. Az idén az állami költségvetés szociális kiadásai 1963-hoz képest 6,7 százalékkal emelkednek, 16 milliárd 122 millió koronát tesznek ki, az 1964-ben kifizetett járadékok száma pedig eléri a 2 656 000-et. A való helyzet tehát az, hogy a foglalkoztatottság növekedése következtében a járadékok számának emelkedése már a mai napig nagyjából kétharmadával emelte a járadékbiztosítás költségeit. Pedig még távolról sem élveznek Járadékot mindazok, akik elérték a nyugdíjhatárt. 1961ben e személyeknek csupán 40 százaléka kapott alkalmazotti járadékot, s ugyanakkor az úgynevezett produktív korban az alkalmazottak száma az összlakosság számának 70 százalékát tette kl. Más szóval a járadékbiztosítás költségeinek emelkedése a foglalkoztatottság növekedése következtében még előttünk áll. Néhány év múlva ez a probléma jelentkezni fog. Nem is szólva arról, hogy milyen hatással van a járadékok összegére a lakosok Jövedelmének növekedése az elmúlt és további években. Természetesen arra törekszünk, hogy biztosítsuk dolgozóinkat öreg korukban, amikor már nem tudnak dolgozni. Am nem léphetjük túl sem mai, sem jövő lehetőségeinket. Gondoljunk arra, hogy a CSKP XII. kongresszusát megelőző országos vitában maguk a dolgozók hívták fel a figyelmet arra, hogy a társadalombiztosítás területén egyes Intézkedéseket felül kell vizsgálni s módosítani. A Központi Bizottság által jóváhagyott határozatok ezeknek a követeié seknek, a XII. pártkongresszus irányvonalainak végrehajtását jelentik. További, már jóváhagyott, illetve az elfogadott elvek szellemében kidolgozandó Intézkedések azt a célt szolgálják, hogy emeljük az alacsony járadékokat, s hangsúlyozzuk a társadalomnak azt az érdekét, hogy a még munkaképes emberek ne vonuljanak nyugalomba közvetlenül a megszabott korhatár elérése után, hanem továbbra ls segítsenek a társadalom fejlesztését szolgáló feladatok teljesítésében. ami egyben lehetőséget nyújt arra is, hogy járadékukat növeljék. Valóra váltottuk azí a XII. pártkongresszuson jóváhagyott javaslatot is, hogy hosszabbítsák meg a dolgozó nők fizetett anyaszabadságát, a szövetkezetekben dolgozó asszonyokat is beleértve, összesen 22 hétre, o ismerjék el Jogukat arra, hogy e fizetett szabadság után összesen egy évig terjedő fizetés nélküli szabadságot vehessenek ki. Népgazdaságunk fejlődése megszabta lehetőségekhez mérten továbbra is meg akarjuk hosszabbítani az anyaszabadságot. Ez azt jelenti, hogy, ha egyfelől kiegyenlítjük az életszínvonal és a fogyasztás bizonyos aránytalanságait, úgy azt, amit másfelől megtakarítunk, ismét visszaadjuk más formában, mert így kívánják társadalmunk érdekei. Elvtársak, a Központi Bizottság a XII. pártkongresszus határozatainak szellemében elvileg állást foglalt a lakbér kérdésében is. Ha nem teremtünk rendet a lakbérek területén, nem jutunk előbbre a lakásgazdálkodásban. Egyfelől új lakások építésével Igyekszünk megoldani a lakáskérdést, másfelől a hiányos karbantartás következtében tönkremennek a lakóházak. Persze amíg a lakásgazdálkodás ráfizetéses lesz, nehezen javulhat a lakóházak karbantartása. 1962-ben például a nemzeti bizottságok lakásgazdálkodása másfél milliárd korona veszteséggel zárult. A helytelenül megállapított lakbérek következménye az ls, hogy a lakások egyfelől túlzsúfoltak, másfelől kihasználatlanok. Ismét felhívom a figyelmet arra a megállapított tényre, hogy a lakáshiány ellenére nálunk a lakásoknak mintegy egyharmada „hiányosan lakott", vagyis kihasználatlan. A lakásalap helyes kihasználására Irányuló eddigi intézkedések tehát nem bizonyultak eléggé hatásosaknak. Mivel e kérdésnek nem szenteltünk elég figyelmet, a köztársaság különböző részeiben jelentős, teljesen indokolatlan és a tőkés korszakból örökbe kapott különbség állt elő a lakbérek területén, például ugyanannak a városnak különböző részein levő teljesen egyforma lakások között. Ostravában is ez a helyzet. Köztársaságunkban ma mintegy 57 különféle lakbér létezik, nem ls szólva a nemzeti bizottságok által beszedett díjak és pótlékok eltéréseiről. Hasonló különbség áll fenn az állami vállalati és szövetkezeti lakásolc bére között, amelynek egyesek kárát, mások hasznát látják minden ok nélkül. Sőt: azok a dolgozók, akik saját pénzükkel járulnak hozzá a lakáskérdés megoldásához, előnytelenebb helyzetben vannak, mint azok, akik egyszerűen beköltöznek az állam építtette lakásba. Ezért ezeket és más hasonló egyenetlenségeket aktívan meg kell oldani, hatékonyan jóvá kell tenni a múlt mulasztásait, Újonnan rendezni akarjuk a szövetkezeti lakásépítések támogatását is, hogy az eddiginél sokkal több dolgozó kapcsolódhassák be ezekbe az akciókba, s ugyanakkor a szövetkezeti lakásépítés a munkaerőállomány megszilárdításának tényezője is legyen. Már szóltam erről a mezőgazdasággal kapcsolatban. Az állam főleg azokat a fiatalokat támogatja, akik jő munkát végeznek vállalataikban, és hoszszú éveken át maradnak a népgazdaság szempontjából fontos helyeken. A Központi Bizottság még néhány intézkedést hagyott jóvá a társadalmi fogyasztási alapokkal való gazdálkodás területén, annak érdekében, hogy véget vessünk annak az állapotnak, amikor bizonyos előnyöknek csak a dolgozók egy része látja hasznát, más része nem, tekintet nélkül arra, hogy ezt nagyobb érdemei indokolják-e vagy sem. A Központi Bizottság jóváhagyta azokat az elveket is, amelyek szerint rugalmas, a gazdasági helyzetnek megfelelő árpolitikát kell folytatni. Egyszer s mindenkorra meg kell jegyeznünk, a jövőben olyan árpolitikát folytatunk, hogy gazdaságunkban az árak teljesítsék az őket megillető funkciókat, s megfeleljenek az évszaknak és adott lehetőségeinknek. A hibák határozott leküzdésével megteremtjük további előrehaladásunk feltételeit Elvtársak, mindenkinek, akinek szívügye társadalmunk érdeke, tudnia kell, hogy nem jutunk előbbre, ha nem teremtünk rendet a termelésben és a nemzeti jövedelem elosztásában, vagyis, ha nem térünk le a kényelmes, kitaposott utakról, ahol semmi sem bánt, semmi sem nyugtalanít, és ha nem fogunk hozzá a fájó, égető problémák megoldásához, Nyíltan kijelentem, következetesebbeknek kell lennünk. A Központi Bizottság nagyon következetesen érvényesíteni fogja ellenőrzési Jogát és a legnagyobb igényességgel lép fel azokkal szemben, akik kibújnak a párt politikájának végrehajtásáért való felelősség alól; érvényre juttatjuk alapelvünket — tehetséges vagy, dolgozz, mindenben .támogatunk, megérdemelt jutalom Illet meg, vagy pedig tehetségtelen és alkalmatlan vagy, akkor el kell menned és helyedet alkalmasabb elvtárs foglalja el. Másfelől, ha képtelen vagy ellátni tisztségedet, eredményesen végezhetsz kevésbé igényes és kevésbé felelős munkát. Ezt az elvet kell érvényesítenünk a vezetés egész rendsze(Folytatás a 6. oldalon) 1964. január 31. * ÜJ SZÖ 5